2012. január 31.

Narancsos-marcipános kocka



A téli hidegben jólesik egy kis kényeztetés: marcipán, étcsoki, narancs - igazi téli ízhármas! A narancssárga csíkok meg felvidítanak a szürke, ködös időben! A recept először a Kifőztük 2011/decemberi számában jelent meg.



Hozzávalók kb. 12 darabhoz:
- 15 dkg marcipánmassza
- 2 bionarancs héja
- 5 dkg étcsokoládé
- 4 cl habtejszín
- 1 teáskanál narancslikőr
bevonáshoz:
- 20 dkg étcsokoládé
- 3 dkg narancssárga csokilencse vagy fehér csokoládé

Az egyik bionarancs lereszelt héját belegyúrjuk a marcipánmasszába, majd két sütőpapír között kinyújtjuk a marcipánt, és két 10x10 cm-es négyzetet vágunk ki belőle.
A tejszínt megmelegítjük a másik bionarancs lereszelt héjával, majd hozzáadjuk az apró darabokra tört étcsokoládét, és addig keverjük, míg egynemű masszát nem kapunk. Ekkor hozzákeverjük a narancslikőrt, és hűlni hagyjuk, míg szilárdulni kezd a massza. Ekkor egyenletesen rákenjük az egyik marcipánnégyzetre, a másikat pedig óvatosan ráfektetjük-nyomjuk a tetejére. Egy éjszakára hűtőbe tesszük.
Másnap 12 kockára vágjuk, így: 



Majd olvasztott és temperált étcsokoládéban megmártjuk. Miután az étcsokoládé megdermedt, olvasztott és temperált narancssárga vagy fehér csokoládét habzsákba vagy nejlonzsákba töltünk, és csíkokat húzunk a kockák tetejére.



2012. január 29.

Trüffeltorta vörösborban sült rumos meggyel és bonbonokkal




A múlt héten már írtam a Facebookon (képelőzetessel) is, hogy nemrég ünnepeltük Anya kerek születésnapját, az én feladatom a torta (illetve torták, mert egy málnás cheesecake is készült a trüffeles mellett) elkészítése volt. Nem mondom, agyaltam rajta egy csomót, mert nem akartam semmi túlbonyolítottat, amivel aztán jól befürödhetek, de mégis valami különlegeset szerettem volna csinálni. Sokat nézelődtem Citromhab tortái között, mindig is csodáltam, milyen mértani pontossággal készíti el minden egyes süteményét. Végül az alap trüffeltortára esett a választásom, bár menet közben némileg módosítottam Citromhab jó kis receptjén: az Anyától tanultak szerint sütöttem a piskótát (hm, már több mint 10 éve), illetve a trüffelkrémnél az étcsoki egy részét tejcsokira cseréltem, így lágyabb, puhább lett a krém. A csokiözönt kicsit lazítani szerettem volna, így vörösborban sült meggy is került a csokirétegekre, szerencsére még egy adag volt belőle.
A díszítés nem volt kérdéses: csakis bonbon lehetett! A bonbonokban a torta tölteléke köszönt vissza. A sárga csokiolvasztómhoz kapott műanyag szívecske formában pedig készítettem transzferfóliával piros szívecskéket a díszítéshez. Nem lehetett rossz a torta, mert szűk fél óra alatt elfogyott :)



Hozzávalók:

1 db piskótalap hozzávalói:
3-szor
- 3 tojás
- 2 ek. liszt
- 1 ek. holland kakaópor
- 1,5 ek. hideg víz
- 3 ek. cukor
- késhegynyi sütőpor
Mivel 3 db piskótalapra van szükség, ezt az adagot háromszor vesszük.

Töltelék:
- 6 dl habtejszín
- 12,5 dkg tejcsokoládé
- 47,5 dkg étcsokoládé
- 2 ek. rum
- 2 maréknyi vörösborban sült meggy (a recept Gesztenyénél olvasható, köszönöm neki!)

Hozzávalók a 16 db bonbonhoz:
- 20 dkg étcsokoládé
- bronzos ehető csillámpor
- 16 fél szem vörösborban sült rumos meggy
- néhány evőkanálnyi a torta trüffelkrémjéből

Csokiszívek:
- 3-4 dkg étcsokoládé
- transzferfólia

+ 4-5 dkg étcsoki csokireszeléknek

Sajnos szeletes képet csak kutyafuttában sikerült lőnöm az étteremben :(


Én két napra bontottam a torta elkészítését: az első nap megcsináltam a piskótákat és a krémet, másnap jött az összeállítás és a díszek elkészítése.
A piskótákat a hagyományos módon elkészítem: a tojásfehérjét a cukorral kemény habbá verem, óvatosan hozzáforgatom a sárgákat és a vizet, majd beleszitálom az előre elkevert lisztet, kakaót és sütőport, és óvatosan elkeverem. Kapcsos tortaformát (24 cm átmérőjű volt) sütőpapírral kibélelek, és 180 fokon kb. 15-20 perc alatt megsütöm a piskótát (tűpróba!). Majd ugyanígy elkészítem a további két piskótalapot. A lapokat hagyom hűlni, majd letakarom.
A trüffelkrémhez a tejszínt felmelegítem, majd beleöntöm az apróra tört-vágott ét- és tejcsokit, és addig keverem, míg egynemű masszát nem kapok. Végül belekeverem a rumot is. Egy éjszakát hűtőben állni hagyom.
Másnap jön a díszek elkészítése. A bonbonokhoz az étcsokit megolvasztom és temperálom, majd elkészítem polikarbonát vagy szilikon formában a csokihüvelyt. Én előzőleg ehető bronzporral egy ecset segítségével kikentem a mélyedéseket, de ez elhagyható. Hűtő, míg a csoki megdermed. A csokihüvelyek aljába egy-egy fél szem vörösborban sült rumos meggyet teszek, majd erre adagolok egy keveset a torta trüffelkrémjéből (ha szükséges, picit mikróban meg lehet langyosítani, hogy könnyebben lehessen adagolni). Ismét hűtő, majd a maradék étcsokit újratemperálom és lezárom a bonbonokat. Kb. fél óra múlva kiborítom a kész bonbonokat a formából.
Jöhetnek a piros szívecskék. A műanyag formát kiöntöm temperált étcsokival, majd azonnal egy darab transzferfóliát teszek a formára és finoman rásimítom egy nagyobb ecsettel. Hűtő, mikor a csoki megdermedt, lehúzom a transzferfóliát, és óvatosan kiborítom a szívecskéket.
Jöhet a torta összeállítása. Az egyik piskótalapot megkenem a hűtőből kivett, átkevert trüffelkrémmel, majd alaposan megszórom vörösborban sült rumos meggyel. Erre finoman rányomom a második lapot, és jöhet rá ismét trüffelkrém és vörösboros rumos meggy. Ráteszem a harmadik lapot, rányomom finoman. A maradék krémmel bekenem a torta tetejét és oldalát. Ezután én kicsit hűtöttem, hogy a szobahőn meglágyult trüffelkrém kicsit visszaszilárduljon. Végül a tortát körben kiraktam bonbonokkal, középre mentek a szívecskék (ezek közé tettük a tűzijátékos tortát), és végül a torta tetejét lereszelt csokival beszórtam, illetve nyomtam pár trüffelrózsát is a torta tetejére, mert nagyon belelendültem a díszítésbe :)




Maradt ki egy kis trüffelkrémem, ebből marcipántalpú falatkákat csináltam. A marcipánt kinyújtottam, majd egy kis szaggatóval (én üvegkupakkal) kiszaggattam kis köröket, és ezekre nyomtam habzsákkal trüffelrózsákat. A tetejükre színes curkogyöngyöket ültettem.



2012. január 27.

Majdnem Rum-Kokos: bonbon folyékony rumtöltelékkel



Iskolás koromban nagy kedvencem volt a Dianás cukor: a csokiburokban sósborszesz van, amit roppanós cukorkéreg választ el  buroktól. Edit barátnőmmel mindig vettünk egy dobozzal belőle még a suliban, nekem az volt a taktikám, hogy leharapom a csücskét, kihörpintem a piát, majd jöhet a többi. Már akkor az élet egyik nagy kérdése volt számomra, hogy a csudába kerül a sósborszesz a cukor- és csokirétegen belülre. Beleinjekciózzák vagy hogy???? Ti nem töprengtetek ezen?
Aztán egyetemen egy új kedvenc került a képbe: a Rum-Kokos, amit szanszkrit szövegolvasás-órákon eszegettünk előszeretettel. Ez nagyon hasonló a Dianás cukorhoz, hiszen itt is a csokiburok alatt közvetlenül ropogós cukorkérget találunk, legbelül pedig folyékony rumos tölteléket.

Na de mielőtt megijednétek, hogy az összes, életemben kóstolt alkoholról írok egy bekezdést, térjünk a lényegre! Mikor megkaptam Karácsonyra Jean-Pierre Wybauw Fine chocolates, great experience című könyvét, az első recept, amit kiszúrtam, a folyékony likőrös töltelékű csokoládék voltak. Ezek léteznek közbülső cukorkéreggel és anélkül is. Viszont Wybauw egyértelműen leírja, hogy a cukorkéreg egyfajta védőréteget képez a csokiburok számára, anélkül ugyanis a csokoládé 3-4 hét elteltével lassan elkezd felpuhulni, elveszti a fényét és végül összeesik. Minél nagyobb a töltelék alkoholtartalma, annál gyorsabban megy végbe ez a folyamat. Én rögtön a cukorkérges verziókat kezdtem nézni, hiszen egyből a Dianás cukor meg a Rum-Kokos jutott eszembe. Az elv nagyon egyszerű: kiöntjük a csokihüvelyt polikarbonát formába, a csoki megszilárdul, majd a mélyedésekbe enyhén túltelített likőrös szirupot töltünk. Egy éjszaka alatt vékony cukorkéreg jelenik meg a csokihüvelyen és a szirup felszínén, ezért lehet lezárni folyékony csokoládéval.

Bevallom, a recept harmadik nekifutásra sikerült csak, mert először egyszerűsíteni akartam az alapanyagokon.  Az ünnepek között két kísérletem teljes kudarc volt, semmi cukorkéreg nem vált ki, így nem lehetett lezárni a bonbonokat. (Azért a piás csokihüvelyeket bánatomban csak megeszegettem :D) Most leírom Wybauw receptjét, amin egy ponton változtattam (azon túl, hogy a Wybauw által megadott ipari mennyiségeket a tizedére csökkentettem), majd részletezem, mire kell figyelni, miért ment gallyra az első két kísérletem.



Hozzávalók 30 db bonbonhoz:
- 150 gramm cukor
- 50 gramm víz (igen, gramm!)
- 5 gramm glükóz*
- 15 gramm Stroh rum (80% alkoholtartalommal!; Magyarországon is kapható) 
- 15 gramm gyógyszertári alkohol (96%-os!!)**

- 30 dkg étcsokoládé (lehet tej- vagy fehér csokoládé is)
- csillámpor díszíteni (elhagyható)

* Glükóz: Lehet kapni különböző cukrászellátókban, pl. Desszertmesternél. Én legutóbb az Ázsia Bt. boltjában vettem egy fél kilós csomagot 3-400 Ft körüli áron. Gyógyszertárban is lehet kisebb kiszerelésnyit kikuncsorogni (így is szereztem már).

**Tiszta alkohol: Nincs mese, ezt gyógyszertárban kell beszerezni. Ahol elvileg nem adhatnak, de gyakorlatilag lehet sikerrel járni. Én egy decit simán tudtam szerezni (az kb. 80 gramm, tehát vagy négy adag ilyen bonbonra elég); ilyen kis mennyiséget azért könnyebben adnak, mint pl. fél litert diólikőrhöz.



Először a csokihüvelyeket készítem el. A polikarbonát forma mélyedéseiben ecsettel egy kevés csillámport oszlatok el. A tetszőleges csokoládét megolvasztom és temperálom, majd elkészítem a csokihüvelyt polikarbonát formában (szilikonban nem próbáltam, de működhet szerintem). Hagyom, hogy a csoki megszilárduljon, majd készenlétbe teszem.

Jöhet a szirup. Kimérem a cukrot, majd ráöntöm a kimért vizet, vigyázva, hogy ne nagyon kerüljenek közben cukorkristályok az edény falára. A szirupba maghőmérőt teszek, hogy követni tudjam a hőmérsékletét. Felforralom, közben egy vizes ecsettel visszamosom a szirupba az edény falán maradt cukorkristályokat. Mikor a szirup felforrt, hozzáadom a glükózt, egy gyors mozdulattal megkeverem. (Vigyázat: ha a szirup hőmérséklete átlépte a 102 fokot, már nem szabad keverni, hogy a nemkívánatos kristályképződést elkerüljük!!!)
A szirupot 106-107 fokra melegítem, majd rögtön leveszem a hőforrásról, és előre elkészített hideg vizes fürdőbe állítom az edényt, és kb. 50 fokosra hűtöm.

A kész szirup

Míg a szirup hűl, kimérem a kétféle alkoholt és összekeverem. Ha a szirup elérte az 50 fokot, összekeverem az alkoholokkal úgy, hogy átöntöm a szirupot az alkoholokhoz, majd az egész keveréket a szirupos edénybe, majd vissza, és így, öntögetve hűtöm le nagyjából testhőmérsékletűre. Nem szabad keverni kanállal!!!!
A szirupot ekkor egy kiskanállal beleadagolom a csokihüvelyekbe, hagyva helyet a lezáráshoz. Ha jól dolgoztunk, ilyenkor már látszik, hogy egy-két helyen kezd a cukorréteg kiválni a szirup felszínén, mert ott matt lesz. 

Közvetlenül csokihüvelybe öntés után: matt foltok a szirup felületén

Egy nagyobb mikós dobozzal leborítottam a formát, majd egy éjszakára hűtőbe tettem. Másnap reggelre nagyon vékony cukorréteg vált ki, a szirup egész felületén matt lett. (Sajnos a lehúzó spaklim Magyarországon maradt, így konyhakéssel oldottam meg a lehúzást, nézzétek el a csúnya felületet most nekem!)

Másnap reggel

Ekkor a maradék csokit megolvasztom és temperálom, majd talpazom a bonbonokat. Én most mindegyikre egy-egy teáskanálnyi csokit adagoltam, nem az egész forma felületére öntöttem csokit, így biztosabb volt, hogy a vékony cukorkéreg megtartja a csokit. Majd a felesleges csokit lehúztam a formáról. Jó félóra múlva pedig kiborítottam a bonbonokat. Majd leharaptam a tesztpéldány csücskét, kiittam a tölteléket, és meglepődve konstatáltam, hogy: "Jééé, ez Rum-Kokos ízű!!" :)

Megjegyzések:

- Nagyon fontos az alkoholfok, hiszen a 96%-os gyógyszertári alkoholnál pl. 96% alkohol + 4% víz az összetétel, ha kisebb alkoholfokú itallal helyettesítjük, túl sok lesz a víz az oldatban, a cukor nem fog kiválni. Én első nekifutásra simán 30 gramm házipálinkát használtam (50% körüli alkoholfok), persze semmilyen cukorkéreg nem vált ki.

- Az alkohol mellé Wybauw eredetileg 15 gramm 60 fokos likőr koncentrátumot ír. Ilyen koncentrátumok nagy kiszerelésben szerezhetők csak be cukrászati célokra, tehát valamivel helyettesíteni kellett. A második próbálkozásomnál a 15 gramm gyógyszertári alkohol mellé 15 gramm házipálinka került, de még így sem volt elég az alkohol a szirupban, nem kristályosodott ki a cukor. Tehát növelni kellett az alkoholtartalmat, viszont 60 fokos alkoholtartalmú italt nem sikerült találnom, így jött a 80 fokos Stroh rum. Azzal tökéletesen működött. A másik megoldás még az lehet, ha pl. egy kisebb alkoholtartalmú italt használunk a tiszta szesz mellé (pl. konyak, pálinka, whiskey), de az 50 gramm víz mennyiségét csökkentjük. Itt az arányokat még ki kellene dolgozni.

- Fontos, hogy ragaszkodjunk a 106-107 fokhoz a szirup melegítésénél. Ha túl kevés ideig főzzük, akkor nem lesz kristályképződés, ha túl sokáig, akkor túl vastag cukorkérget kapunk.




Ha mindezeket betartjuk, akkor viszont a világ egyik legfinomabb folyós-alkoholos bonbonját tudjuk elkészíteni!!! Én két kudarc után mondom, abszolút megéri a fáradságot!!!

Tipp: Mivel a kísérletem kezdetén még nem tudtam, hogy a Rum-Kokos hasonmása fog megszületni, így nem is került kókusz a bonbonba. De pl. lehet egy kevés kókuszreszeléket olvasztott csokival a kész bonbonokra ragasztani. Lehet, hogy a még meg nem szilárdult csokiburokba is mehetne egy kevés kókuszreszelék, de  még tesztelni kell, befolyásolja-e ez a cukorréteg kikristályosodását.

Forrás:
Jean-Pierre Wybauw: Fine chocolates, great experience. 2004 (hatodik kiadás). p. 75 (Liqueur chocolates - with sugar crust in moulded pralines).

2012. január 25.

Könyvajánló: Fine chocolates, great experience

Kép innen.


Karácsonyra kaptam meg Jean-Pierre Wybauw Fine chocolates, great experience (Lannoo Publishers, Tielt - Belgium, 2004) című fantasztikus könyvét. Ez volt a belga csokoládémester, Jean-Pierre Wybauw első könyve, amelyben a csokoládé és cukor tárgyalását tisztán természettudományos alapokra helyezte. A könyv hatalmas siker volt, eddig kilenc nyelvre fordították le, majd újabbak követték: Fine chocolates 2: Great ganache experience (a ganache krémekről) és Fine chocolates, great experience 3: Extending shelf life (hogyan hosszabbítható meg a bonbonok eltarthatósága). A három kötetről Emőke írt egy összefoglalót itt; a harmadik kötetről pedig Vianne-nál is olvashattok. A kötetek az amazonon angol és német nyelven megrendelhetők (itt a német kiadás, ahol bele is lehet lapozni a könyvbe).

Az első kötet az alapmű, ami két nagy részre osztható: az első egységben a különféle alapanyagokról, technikákról olvashatunk, majd a második részben jönnek a receptek.

A könyv a pralinékészítés során leggyakrabban használt összetevők tulajdonságaival kezdődik (1. fejezet). Először a csokoládé összetevőit tárgyalja, majd a tejtermékekre tér rá. Ezután következnek a cukorfélék és egyéb édesítők (természetes édesítők, cukoralkoholok, mesterséges édesítők), majd különféle adalékanyagok (glicerin, lecitin) leírása. A sort a különféle sűrítő-zselésítő anyagok (pektin, zselatin, agar-agar, karragén stb.) leírásával folytatja, végül pedig különféle fűszerkeverékekre és egyéb ízesítőkre tér ki. A különféle összetevőket nagyon részletesen mutatja be, szinte vegyészeti pontossággal, kitérve arra, hogyan alkalmazzák ezeket a bonbonkészítésben. Nekem különösen érdekes volt az utolsó rövid rész, ahol különféle ízesítésekről ír, arról, hogyan emelhetünk ki egy-egy ízzel más ízeket. Pl. egy lehelletnyi ánizstól a tejszínhabnak olyan íze és illata lesz, mintha frissen, most hozták volna a farmról; vagy: egy kevés ananász intenzívebbé teszi a cseresznye/meggy, alma és körte ízét.

A 2. fejezetben a csokoládé feldolgozásáról van szó. Wybauw a "temperálás" terminus helyett az "előkristályosítás" (precrystallising) kifejezést használja. A folyamatnak itt is pontos kémiai leírását adja, grafikonokkal illusztrálva. Ebben a fejezetben talán a leghasznosabb rész nekem a csoki temperálása során felmerülő hibák (pl. légbuborékok, matt foltok, "piros" csokoládé) részletes, képekkel ábrázolt bemutatása és az adott hiba elkerülésének a leírása volt. Bár sokat gondolkoztam rajta, milyen nehéz lehetett annak, akinek a tökéletes bonbon a kisujjában van, elszúrt példányokat gyártania :))

A 3. fejezet témája a rheológia, azaz az anyagok folyási tulajdonságival foglalkozó tudomány. A csokoládé viszkozitását tárgyalja itt például egy táblázat segítségével, amiből megtudhatjuk, hogy a különféle, csokoládéval végzendő műveletekhez (pl. teljes töltetlen csokitábla öntése, üreges figurák öntése stb.) milyen sűrűségű csokoládé az optimális.

A negyedik fejezet a bonbonok eltarhatóságával foglalkozik. Először is leírja azokat a környezeti tényezőket, amelyek befolyásolhatják a bonbonok szavatosságát. Majd a bonbonok felületén előforduló zsír- és cukorkicsapódásról ír. Ezután tárgyalja a tényezőket, amelyek meg tudják hosszabbítani a bonbonok eltarthatóságát. Itt fontos tényező a vízaktivitás (water activity): a bonbonok eltarthatóságát döntően befolyásolja, hogy a bonbonban mennyi víz "szabad", érhető el a különféle mikroorganizmusok és kémiai reakciók számára. A vízaktivitást speciális eszközzel lehet mérni, és az értéke 0 és 1 között lehet, ahol 0 = teljesen száraz anyag és 1 = 100% víz. Ha ez az érték 0,85-nél nagyobb, akkor a bonbonok max. 3 hétig tarthatók el, ha 0,85 és 0,6 között van, akkor max. három hónapig, ha pedig 0,6 alatt van, akkor mikrobiológiailag stabil a bonbonunk tölteléke. Pl. a ganache krémeknél ez az érték átlagosan 0,90-0,95 körüli, a marcipánnál pedig 0,65-0,70 körüli.
Wybauw arról is ír, hogyan hosszabíthatjuk meg a bonbonok eltarthatóságát. Egyszerű módszer pl. alkoholt adni a recepthez, vagy - gyümölcsök esetében - a kandírozás.

Az 5. fejezet a cukor feldolgozásáról szól. Itt is vegyészeti pontosságú folyamatleírásokat találunk, grafikonokkal és táblázatokkal bőven illusztrálva. Ír a különféle cukorszirupokról (telített és túltelített), illetve a  cukorszirupok készítésénél használható speciális mérőeszközökről (azt hiszem, egyelőre megleszek refraktométer nélkül - ami egyébként egy optikai mérőeszköz, amivel a cukortartalmú oldatokban lévő szárazanyag-tartalmat mérhetjük). 

És miután átrágtuk magunkat az első öt fejezeten (felfrissítve nem létező kémiatudásunkat), a 6. fejezet címe már biztatóan cseng: Kezdjünk hozzá! (Starting out). Itt először is a legszükségesebb eszközöket írja le (természetesen itt inkább egy profi csokiműhelyről van szó). Majd különböző alapeljárásokat mutat be: gyümölcsök és zöldségek kandírozása, folyékony likőrrel töltött bonbonok (erről részletesen a következő posztban), karamell szirupok és krémek, fondantmassza készítése, fudge készítése stb.

A 7. fejezettől kezdve a receptek jönnek tematikus csoportokra bontva. Először különféle magvakat tartalmazó bonbonrecepteket mutat be. A 8. fejezetben a zsiradék-alapú receptek következnek (pl. Tropicana, vajas praliné, ropogós mézes bonbon). A 9. fejezet a különféle ganache krémekkel tölött bonbonokról szól. A receptek előtt részletesen leírja a ganachekészítés menetét (képekkel illusztrálva), majd jönnek a receptek (pl. narancsos, kardamom-pisztácia, málnás, mokka, sáfrányos stb.) A 10. fejezet a karamellákkal foglalkozik (vajkaramellák, magvakat tartalmazó karamellák, mézes és csokoládés karamellák). A 11. fejezet a nugátról szól (ezt fogom legközelebb tesztelni!). A 12. fejezet a gyümölcsös-likőrös bonbonok készítését mutatja be, a kézzel mártott konyakmeggyhez pl. elképesztően gyönyörű fázisfotók vannak. A 13. fejezet a marcipánról és a percipánról (barackmagbélből készül) szól. A 14. fejezetben trüffelgolyó-recepteket találunk (pl. narancsos, fűszeres, levendulás, kókuszos stb.) A 15. fejezetben a gyümölcspürékből készült cukorkák készítését mutatja be Wybauw. A 16. fejezetben az "egyéb" kategória van, pl. agar-agarral készült zselé, marshmallow, műzliszelet.

A receptekről általában elmondható, hogy egyfajta alaptudást feltételeznek tehát nem részletes, minden apró részletre kiterjedő leírások. Az alaptechnikákat viszont nagyon alaposan, részletekbe menően mutatja be. Az összetevők inkább ipari mennyiségre vannak megadva, én általában tízzel osztom le (pl. 1 kg helyett 10 dkg csoki). Szinten minden recepthez tartozik fotó, amit a zseniális fotós, Tony de Luc készített.

A könyv hihetetlen alapossággal megírt igazi alapmű, amit ajánlok mindenkinek, akit - akár hobbiként - mélyebben érdekel a bonbonkészítés, és nem riad vissza attól, hogy egészen a kémiai alapoktól kezdve beleássa magát a különféle alapanyagok, eljárások és technikák világába, és számos új receptet, ízkombinációt tanuljon meg egy igazi profitól.

2012. január 22.

Diógrillázsos csoki-chips



Az egyik új kedvencem: roppanós csoki-chips temperált csokiból, amiben ropogós diógrillázs fokozza az élvezeteket. Formára sincs szükség az elkészítéséhez, csupán néhány üres (boros)üveget kell keresni!
A recept a Karácsonyra kapott bonbonos könyvemből szárazik (pontos bibliográfiai infók a poszt végén), amiről jön nemsokára egy részletes könyvajánló is! Én az eredeti receptben szereplő mandulát dióra cseréltem, de mogyoróval is finom lehet.

Hozzávalók 12 darabhoz:
- 2,5 dkg cukor
- 0,5 dkg víz (nem deci!!)
- 2 dkg durvára tört dióbél
- 0,5 dkg méz
- 7,5 dkg étcsokoládé (lehet fehér vagy tejcsoki is)



A cukorra ráöntöm a vizet, majd ha a szirup felforrt, belekeverem a dióbelet. Addig melegítem folytonos keverés mellett a masszát, míg a cukor kikristályosodik a diódarabok körül, és egészen halványbarnás lesz. Hozzákeverem ekkor a mézet, majd leveszem a tűzhelyről, és sütőpapírra terítem hűlni.  Ha kihűlt, aprítógépben összezúzom.

Még összeaprítás előtt

Közben előkészítek két borosüveget (vagy más üvegből készült üveget - ez stabilabb, mint a műanyag), és kivágok két akkora sütőpapírdarabot, amivel majdnem körbe lehet tekerni az üvegeket. Felespohárral hat kört rajzolok mindkét sütőpapírral, majd megfordítom a sütőpapírokat.
A csokit megolvasztom és temperálom, és épp mielőtt elérné az ideális hőmérsékletet, belekeverem a cukros diót. Egy kiskanál segítségével egy-egy kanálnyit adagolok a körökre, majd a kanál hátával kör alakúra kenem szét. Egy-két perc elteltével (a csoki még ne szilárduljon meg, de már ne is folyjon) a csokis sütőpapírokat óvatosan ráfektetem a borosüvegekre így:



Ha a csoki megdermedt, óvatosan lefejtem a chipseket a sütőpapírról. Celofánba csomagolva szép ajándék lehet!



Forrás:
Jean-Pierre Wybauw: Fine chocolates, great experience. 2004 (hatodik kiadás), pp. 98-99 (Almond tuilles).

2012. január 20.

K(h)akis bonbon



Ismeritek a k(h)akit (itt, a németeknél simán 'h' nélkül)? Vagy arisztokratikusabb nevén a datolyaszilvát vagy hurmát, esetleg ennek a nemesített formáját, a sharongyümölcsöt? Az elnevezések dzsungelében jó útbaigazítást ad Chili & Vanília kimerítő posztja. Lényeges, hogy érett gyümölcsöt használjunk akár magában enni, akár bonbonokhoz, pohárkrémekhez. Az üzletekben általában még éretlen állapotban érkezik, ekkor a citromsárga felé hajló narancsos a színe; ha megérett, egészen narancsos színű lesz, és kicsit puhább tapintású. Szerencsére remekül lehet utóérlelni, 3-4 nap alatt szépen megérik. Nem szabad hűtőbe tenni, illetve az érést gyorsíthatjuk, ha almával tesszük egy zsákba (kipróbáltam, tényleg így van, de vajon miért??).



A k(h)aki bonbonban is nagyszerűen felhasználható, én most citromos fehércsoki-ganache-sal párosítottam a friss gyümölcspürét. (Próbáltam beforralni is pici mézzel és citrommal, de úgy jellegtelen lett az íze, és állagra sem volt tökéletes az eredmény.) Mivel friss gyümölcspüré van benne, ezért néhány napon belül érdemes elfogyasztani a bonbonokat!



Hozzávalók kb. 20-25 bonbonhoz:
- 2 db k(h)aki
- 6 dkg fehér csokoládé
- 5 ek. tejszín
- 1 biocitrom héja
- 1 teáskanál citromlé

Csokiburok:
- 25 dkg fehér csoki
- fél rúd vanília

A k(h)akikat félbevágom, a húsukat kikanalazom, összeturmixolom és szitán áttöröm. A ganache-hoz a tejszínt megmelegítem, majd beledobom a kockákra tört fehér csokit, és addig kavarom, míg egynemű masszát nem kapok (kicsit utánmelegítek, ha kell). Végül belekeverem a citromhéjat és a citromlét, majd hagyom hűlni.
A csokiburokhoz a fehér csokit megolvasztom, hozzákeverem a vaníliarúdból kikapart magokat, majd temperálom. Elkészítem a csokihüvelyeket szilikon vagy polikarbonát formában, majd a formát hűtőbe teszem, míg a csoki megszilárdul.
A csokihüvelyek aljába kiskanállal egy vékony réteg k(h)akipürét adagolok, majd erre jön a fehércsoki-ganache, de hagyok helyet a lezáráshoz is. Kb. negyed órára ismét hűtőbe teszem a formát.
A vaníliás fehér csoki maradékát újratemperálom, majd lezárom a bonbonokat. Jó egy óra múlva kifordítom a kész bonbonokat a formából.  


2012. január 18.

Kávés étcsokimousse-szal töltött csokicsésze



A kávét imádom mindenféle ízkombinációban bonbonba tölteni. Ezúttal saját készítésű csokicsészékben végezte, méghozzá étcsokimousse ízesítéseként. Könnyű, habos, aromás-kávés-illatos... mi kellhet még? :) Ja, és a diógrillázsnak köszönhetően finoman roppan, amikor kettéharapjuk - igazi játék a textúrákkal!
A recept először a Kifőztük 2011/decemberi számában jelent meg, amely ingyenesen letölthető.



Hozzávalók 15 darabhoz:
Kávés csokoládémousse:
- 3 darab pillecukor (marshmallow)
- 1,5 dl habtejszín
- 6 dkg étcsokoládé
- 1 kávéskanál instant kávé
Diógrillázs:
- 2 evőkanál cukor
- 2 dkg dióbél
Csokicsésze:
- 20 dkg étcsokoládé
Díszítéshez:
- 15 darab kávészem alakú csokoládé



Szükséges eszközök:
- szilikon vagy keményebb papírból készült bonbonkapszlik
- iskolai ecset

Először a csokicsészéket készítjük el az itt leírt és képekkel bemutatott módon. Ezeket előre is elkészíthetjük, felhasználásig zárt műanyag dobozban a hűtőben tartjuk.
A csokimousse-hoz fél deci tejszínt megmelegítnük, ebben feloldjuk az instant kávét. Hozzáadjuk az apróra tört étcsokit és a széttépkedett pillecukrot, majd addig kevergetjük alacsony lángon, míg egynemű masszát nem kapunk. Hűlni hagyjuk. A tejszínt kemény habbá verjük, majd a csokis masszához forgatjuk. Legalább néhány órát hűtjük a csészékbe töltés előtt.
A diógrillázshoz a cukrot karamellizáljuk, majd hozzákeverjük a nagyjából széttört diót, és sütőpapírra terítve kihűtjük. Aprítógépben durvára aprítjuk.
A csokicsészék aljába diógrillázs-darabokat szórunk, majd egy habzsák segítségével erre adagoljuk a csokimousse-t. Egy-egy darab kávészem alakú csokoládéval díszítjük.


Tipp: A kávémousse-t természetesen bonbonba is tölthetjük!

2012. január 17.

Villámjáték - nyertesek

Az öntőformák csokival töltve


Összesen 67-en játszottatok a villámjátékon az csokifigura-öntőformákért (a 70 kommentből kettőt én írtam, valaki pedig kettőt írt). A sorsoláshoz a random.org oldalt hívtam segítségül. Íme az eredmények:

A szív formát nyerte: Lilla (40. hozzászólás)

A csillag formát nyerte: Ami (9. hozzászólás)

Gratulálok nektek! Kérlek, írjátok meg a postacímeteket az oldalsávban olvasható e-mail címemre!

2012. január 16.

Konyakos szilvás - mákos marcipános praliné



Az ötletadó Baracskay Angéla (Pataki Curkászda, Angela's Taste) volt, ugyanis nála láttam egy képet a téli kollekciója első darabjáról: mákos piskóta mákos mousse-szal, közepén fűszeres szilvabetéttel. Már akkor tudtam, hogy ennek a kombinációnak bizony bonbonban a helye! Eredetileg forralt borban akartam az aszalt szilvát kicsit megrottyantani, de az nem volt kéznél, így maradt a konyak (de a forraltboros verziót is nagyon ajánlom kipróbálni!). Körítésnek meg mákos marcipánkrém, szép nagy tengeri kagylós formában. Hogy tetszik?

Hozzávalók kb. 15 darabhoz:
- 15 szem aszalt szilva (ha kisebb a bonbonforma, akkor a fele is elég)
- kb. fél-egy deci konyak (nálam Metaxa*****)
- 7 dkg marcipán
- kb. 1 dl habtejszín
- 1 púpos ek. darált mák
- 25 dkg étcsokoládé (65,7% Fortina)



Az aszalt szilvát nyakon öntöm annyi konyakkal, amennyi ellepi, majd 2-3 napig állni hagyom.
A tejszínt megmelegítem, majd belereszelem a marcipánmasszát, és addig keverem (ha szükséges, tovább melegítve), míg egynemű masszát nem kapok. Hozzákeverem a mákot is. Ha túl sűrű a massza, kicsi tejszínnel tovább hígítom, ha túl híg, kevés plusz marcipánt reszelek hozzá. Hagyom kihűlni.
Az étcsokit megolvasztom és temperálom, majd elkészítem a csokiburkot szilikon vagy polikarbonát formában. Ha a csoki megszilárdult, a mélyedések aljába egy-egy szem konyakos szilvát teszek (ha kicsi a forma, csak fél szemet), majd erre adagolom a mákos marcipánkrémet, hagyva helyet a lezáráshoz. Kis időre hűtőbe teszem a formát.
Az étcsoki maradékát újratemperálom, majd lezárom a bonbonokat. Kb. egy óra hűtés után óvatosan kifordítom a formából a bonbonokat.

2012. január 13.

Üreges csokifigurák + villámjáték



Még nyáron, amikor a kölni csokimúzeumba látogattam el, láttam, hogyan készülnek az üreges csokifigurák: az összepattintható műanyag formák egyik felét jó kétharmadig megtöltik temperált csokival, majd egy sokkarú gépre szerelik fel a csokival töltött formákat, a gép pedig folyamatosan forgatja ezeket. Így a csoki szép egyenletesen szétterül a formákban, mire megszilárdul.

Íme a kölni masina

Aztán a prágai csokimúzeum shopjában nyáron (jó kis nyaram volt, ugye? :)) szert tettem egy műanyag maciformára, amiben üreges macit lehet gyártani. A nyári melegben aztán a mackóforma nem is került elő. A hétvégén viszont Mannheimben egy hobbiboltban jártam, ahol ugyanolyan műanyag formákat lehetett venni, mint a prágai mackó: volt szív, csillag és gömbök több méretben. Árban olyan másfél-két euró körül volt egy darab, tehát nem vészes. (Arra most ne térjünk ki, hogy a prágai csokimúzeumban, ahol valószínűleg szintén hobbiboltból szerezték a formákat, mennyit húztak le a mackóért ehhez képest... ) Érdemes tehát hasonló műanyag formákat hobbiboltokban (pl. Kreatív Hobby több helyen) keresni, de biztos, hogy cukrásznagykereknél (pl. Food-Pack Kft., Goodwill Kft.) is kaphatunk ilyet, csak húzósabb áron.


Itt láthatók a hobbiboltban vett formák is

Most két változatban készítettem üreges csokifigurát: kétszínűt (maci) és ízesített-pettyezett fehér csokisat (szív & csillag). Nagyon jó leírás olvasható még az üreges figurák készítéséről Farkas Vilmos blogjában.

Liofilizált áfonyával pettyezett fehércsoki-figurák



Hozzávalók két, kb. 5 centis formához:
- 10 dkg fehér csokoládé
- kb. 10 gramm liofilizált áfonya (ezt az Ázsia Bt.-ből vettem, de pl. liofilizált epret, málnát is használhatunk, vagy vaníliaszemeket, mákot stb.)



A tiszta formákat érdemes használat előtt egy vattával áttörölni, hogy ne maradjon folt a csokiban. Fontos még, hogy a temperált csokit előmelegített formába kell önteni, hogy ne hűljön le túl gyorsan, ezért én egyszerűen a konyhai fűtőtestre pakoltam a formáimat félbeszedve, mielőtt a csokival kezdtem foglalkozni. Lehet hajszárítóval is előmelegíteni közvetlenül a csoki beleöntése előtt.
A formák előkészítve, irány a csoki. A liofilizált áfonyát aprítógépben összezúzom, majd a kockákra tört fehér csokira szitálom.



A csokit megolvasztom, közben belekeverem az átszitált liofilizált áfonyát (azt hittem, lila lesz, de olyan pettyes maradt, sebaj, így is tetszett :)) A csokit végül porított kakaóvajjal temperálom. Ezután a két forma egy-egy felét jó kétharmadig megtöltöm a temperált csokival.


A formák csokival feltöltve, a csoki szétterítése előtt

Majd gyorsan rápattintom a formák másik felét, és úgy csinálok, mint a gép a csokimúzeumban Kölnben: a kezemben fogva szép lassan ide-oda forgatom a csokival megtöltött formákat, hogy egyenletesen terüljön a csoki. 



Mivel a fehér csoki lassabban dermed, mint az ét, olyan 10 percet sétálgattam a formákat forgatva. Végül hűtőbe tettem a formákat, de pár percenként még negyed órán keresztül megfordítottam, biztos ami biztos.
Akkor érdemes elkezdeni kiszedni a formából a figurát, amikor már látjuk, hogy a csoki kezdi elengedni a formát, levegő kerül a csoki és a forma közé, ahogy a temperált csoki összezsugorodik. Ez szebben látszik étcsokinál. Fehér csokinál érdemes egy órát a hűtőben hagyni a figurát, étnél jó félóra is elég. Óvatosan szét kell húzni a forma két felét (egy éles kés pengéjével vagy a körmünkkel segíthetünk ezen), majd könnyen le lehet emelni az egyik félt, utána a csokit szépen ki lehet emelni a forma másik feléből.



Tipp: Ha tartunk attól, hogy nem tudjuk a formából a figurát épségben kiszedni, akkor az első kísérletnél töltsük majdnem tele csokival a fél formát: így ugyan vastagabb lesz a csokiréteg, de stabilabb is.


Méretarány :) (Itt a csoki még a formákban)


Kétszínű üreges csokifigura




Hozzávalók a kb. 10 centi magas formához:
- 10 dkg étcsokoládé (tejcsoki is lehet)
- 2-3 dkg fehér csokoládé (színes csoki is lehet)

+ szükség van még egy iskolai ecsetre

Először a mintákat (itt: a maci talpa, szeme, orra) készítjük el. A formát vattával áttörlöm, majd a konyhai fűtőtestre teszem melegedni (lehet közvetlenül csokizás előtt hajszárítóval is melegíteni). A fehér csokit megolvasztom és temperálom, majd az ecset segítségével kifestem a maci orrát, szemét és talpait. Hagyom, hogy a temperált csoki megdermedjen.



Ezután megolvasztom és temperálom az étcsokit, majd a forma egyik felét jó kétharmadig megtöltöm vele. Gyorsan visszapattintom a másik felét, majd ugyanúgy járok el, mint ahogy fent leírtam: a kezemben körbe-körbe forgatom a formát kb. 5 percig (az étcsoki gyorsabban szilárdul), majd hűtő, ott is párszor megfordítom néhány percenként, és ha látom, hogy a csoki elvált a formától, óvatosan kiszedem a macit.

A forma közepénél egy folton még tapad a csoki a műanyaghoz, a többi részen már nem


Tipp: Ugyanígy készíthetünk mintákat (csíkok, virágok, pöttyök, bármi) más formákba is, akár színes csokikkal.

És Mikulásra a mackóhoz hasonlóan készíthetünk üreges csokimikulást is.


Így néz ki folyamatában a készülő csokimikulás:


Valentin-napra készíthetünk üreges csokiszívet: a fehér csokoládét színezhetjük porrá őrölt liofilizált eperrel vagy málnával, hogy szép rózsaszínű szív legyen az eredmény.


Húsvétra mintás csokitojásokat készíthetünk ezzel a módszerrel. A színezési-díszítési és ízesítési lehetőségekről itt olvashattok bővebben.



Készíthetünk ugyanezzel a módszerrel üreges csokinyuszit is. A képen látható változatnál a nyuszi egyes részeit temperált étcsokoládéval festettem ki, majd a formát füstölt Maldon sópehellyel ízesített, temperált karamellizált fehér csokoládéval öntöttem ki. Ehhez a formához kb. 70 g karamellizált fehér csokoládéra volt szükség. Az üreges műanyag nyusziformát a Rayher Kreatív Centrumban találtam.



Nyuszik egymás között :) Papír nyuszi-állvány (trüffelnek vagy cupcake-nek) az Oltári Bazárból.


***

És akkor MEGLEPETÉS! Mivel úgy gondoltam, hogy Ti is örülnétek ilyen formáknak, villámjátékot hirdetek a blogon! Semmi más feltétel nincs, csak írjon ide egy kommentet az, aki szeretne játszani! Egy csillag és egy szív alakú formát fogok kisorsolni január 16-án hétfőn. A játék tehát január 15-én, vasárnap éjfélkor ér véget. Csokifigura-öntésre fel!