2011. augusztus 7.

Csokoládémúzeum, Köln



Régi adósságom már ez a beszámoló, tudom. Úgyhogy fogadjátok sok szeretettel, remélem, sikerül majd átadnom valamit abból, mekkora élményt jelentett nekem a csokimúzeum meglátogatása.

A múzeum a Rajna kikötőjében, egy benyúló félszigeten található, hatalmas többszintes épület, amely hajót formáz. Megérkezésünkkor a belépőjegy mellé egy kicsi Lindt csokit kaptunk, majd elindultunk felfedezni a csokimúzeumot. Maga a kiállítás három szinten található, legalább egy jó órát rá kell szánni - csokirajongóknak kicsit többet :)

Az első szint a kakaóbab termesztésétől egészen a kész csokoládé előállításáig visz el: megtudhattuk, mik a főbb termőterületek, hogyan állítják elő a csokoládét a kakaóbabból, kik foglalkoznak a kakaóbab szüretelésével, melyek a legtöbb csokoládét fogyasztó országok, mik a csokoládé élettani hatásai, és így tovább. Mindez fotókkal gazdagon illusztrálva, illetve egy üvegházban magát a kakaócserjét is megnézhettük - sajnos hiába meresztettem a szemem, kakaóbabot nem láttam rajta. 


Apropó, tudtátok, hogy a rendszertani neve a kakaócserjének Theobroma Cacao, amiből a theobroma szó annyit jelent, hogy az istenek eledele?

A legérdekesebb a második szint volt, ahol először is a csokimúzeum jelképével, a hatalmas, három méter magas csokiszökőkúttal találtuk magunkat szemben: itt 200 kg Lindt csoki folydogál, amit ostyával mártva kóstolhattunk meg. (Sajnos nem úgy működött a kóstoló, hogy ki-ki tetszőleges mennyiségű ostyát mártott meg tetszőleges mennyiségű csokival - de így is kicseleztük a rendszert, mert háromszor álltunk sorba a csokis ostyáért :D)



A csokiszökőkút után a látványcsokigyár következett, ahol mini táblás Lindt csokik készülnek polikarbonát formában, üreges csokifigurák, és trüffelek - mindez gépesítve.

Régi öntőformák


Először a mini táblás csokik öntését néztük végig - minden egyes munkafázist szépen végig lehetett követni, mert a gyártósor üveggel volt borítva. Először a gépileg temperált csokoládét egy cső segítségével az elosztófejbe juttatják, ami tizedgrammnyi pontosságra beleadagolja a csokoládémasszát az előmelegített polikarbonát formába.

Utána egy rezgő-vibráló asztalra kerülnek a formák, ahol a rezgés szépen elegyengeti a csokimasszát, és eltünteti az esetleges légbuborékokat.

Utána egy 25 perces hűtési fázis következik, majd a következő gép kifordítja a csokitáblácskákat a polikarbonát formából.

Egy következő gép áthelyezi  táblákat arra a szalagra, ami a csomagolóhoz továbbítja majd őket. 

Végül a szalag végén egy dolgozó dobozba rakosgatja a már becsomagolt mini csokikat.


Az üreges figurákhoz készült öntőformák két részből állnak: az egyikbe beletöltik a pontosan kimért mennyiségű temperált csokival, majd összecsukják a formát, és egy centrifuga-szerű gépre illesztik. 

A gép minden irányban a saját tengelye körül forgatja a formákat, így a csoki egyenletesen oszlik el. Egy kb. 45 perces hűtési fázis után pedig egyszerűen kipattintják a formából a kész üreges csokit. A kétszínű üreges figuráknál először az egyik színű csokit viszik fel kézzel, majd a hűtési fázis után jöhet a másik színű csoki.

A töltött bonbonok gyártása is gépesített: a csokihüvely elkészítése az üreges csokifigurák készítéséhez hasonlít, állandó forgatással hozzák létre az egyenletesen vastag csokiréteget. 

Ezután hűtés, majd jöhet a töltelék. A betöltő lyuk lezárása után csokoládéba forgatják, majd a borzas külsőt is gépi segítséggel nyeri el.

A második emeleten ezután még a csokoládé kultúrtörténetével folytatódik a kiállítás: a maja és azték civilizációktól eljutunk egészen addig, hogyan hódítja meg a csokoládé Európát.

A harmadik emelet a kultikus csokoládék birodalma. Itt a legsimertebb, kultikus csokoládékkal kapcsolatos anekdotákat olvashatjuk, megfigyelhetjük egy-egy brand fejlődését a csokoládék csomagolásán és reklámján keresztül. Például tudtátok, hogy a lila tehén előtt egy bernáthegyi kutya volt a Milka reklámarca? 

A nosztalgiázni vágyók régi csokireklámokat nézhetnek meg, illetve régi csokoládéautomatákat láthatnak még.


A kiállítás után még kötelező beugrani a shopba is, ahonnan mi sem üres kézzel jöttünk ki. 

A csokoládémúzeummal körülbelül szemben található a mustármúzeum (Senfmuseum), ahová mi is betértünk. 

Itt többféle ízesített mustárt kóstolhatunk - az én kedvencem a kölni sörrel, a kölsch-sel ízesített volt. 

De - egészen váratlan módon - a csokirajongóknak is tartogat még meglepetést a mustármúzeum: különleges mustárral töltött trüffeleket kóstolhatunk itt, méghozzá három ízben: cayenne-es mustárral töltött trüffel étcsokiburokban, mézes-mustáros trüffel tejcsokiburokban és rízlingmustáros és mustáros-gyógynövényes trüffel fehércsokiburokban.


Én a cayenne-es mustárral töltött étcsokis trüffelt kóstoltam: érdekes élmény volt, valahogy nem éreztem nagyon elütőnek a mustár és csoki kombinációt, bár némileg szokatlan volt.


A csokoládémúzeumból egy receptet is hoztam magammal. A Mágikus Maja Mix Guatemaláról származó különleges csokoládéital, amely állítólag afrodiziákum. Tessék kipróbálni!

Hozzávalók:
- 2 vaníliarúd
- 1 liter tej
- 2 ek. kakaó
- negyed liter víz
- 2 ek. méz
- 2 ek. nádcukor
- fél tk. cayenne bors vagy tabasco
- 4 cl rum vagy tequila
- egy csipet só

A vaníliarudakat tíz percig rotyogtatjuk a tejben. A vaníliamagokat kikaparjuk, majd a kakaóval a vízben felforraljuk. A tejet ehhez hozzáöntjük, és jól elkeverjük. Hozzáadjuk a mézet, nádcukrot, cayenne borsot, sót és rumot. Nagyon forrón vagy jól behűtve tálaljuk.

8 megjegyzés :

Ami írta...

Klassz beszámoló! Úgy éreztem, mintha én is ott lettem volna. Mustáros trüffelt, azt hiszem, bevállalnám :)

Bianka írta...

Fantasztikus élmény lehetett

Erinacea írta...

Ami, köszönöm szépen :) Azért a mustár a bockwursthoz jobban illett, de nem bírtam magammal a kíváncsiságtól :) Tényleg nem volt rossz amúgy!

Bianka, igen, az volt! Sajnos a nyár legpocsékabb hétvégéjét fogtuk ki a kiránduláshoz amúgy, 15-16 fok és eső :)

Zsuzsa írta...

Nagyon klassz lehetett! :) Én azoknál a régi öntőformáknál meresztgettem a szemeimet leginkább. :)
Háááát a mustáros bonbont nem biztos, hogy megkóstolnám. :D
Köszi a beszámolót! :)

Erinacea írta...

Zsuzsa, igen, nekem is a régi öntőformák tetszettek, meg a polikarbonátos gyártósor! A mustáros bonbonnál meg már előre örültem, hogy majd ezzel sokkolhatom az olvasókat :D

Viki írta...

Elbujtam volna a kis táskádban egy nézelődés erejéig, de sajnos ez az Isteni eledel számomra tiltott gyümölcs lett erősen. .....de nézni azért lehet ugye ? :)

4Gyerek írta...

Jó szomszédsági alapon, ha már a múzeumok jól elvannak, a mustár is kénytelen volt bebújni a csokiburokba. hogy mik vannak....

mindkét múzeumot szívesen bevállalnám.

Rita írta...

Klassz beszámoló, szinte éreztem az ízeket :-)

Ha érdekel, Szerencsen most lesz negyedszer csokoládéfesztivál (aug. 25-28.), részletek a rendezvény honlapján.