Ribizlihabos mini képviselőfánkok céklaropogóssal

Már több égetett tésztás képviselőfánk is szerepel a blogon, ez pedig az abszolút nyári favorit most. Légies-könnyed mascarponés ribizlihabbal töltöttem, a tetejére pedig céklaporral színezett-ízesített ropogós réteg (craquelin) került, hogy legyen egy kis játékos izgalom a textúrában is. Kellemesen savanykás a ribizlitől, és a színe is gyönyörű üde rózsaszín.

A fotókon Lantos Judit gyönyörű zöld kerámiatálcáját használtam - Judit munkáit érdemes megcsodálni egy WAMP-on élőben is!

Hozzávalók kb. 30 darabhoz:

Ropogós réteg:

- 52 g liszt

- 8 g céklapor

- 50 g porcukor

- 50 g hideg vaj

Égetett tészta:

- 100 g víz

- 100 g vaj

- fél tk. porcukor

- fél tk. só

- 100 g liszt

- 2-3 tojás

Ribizlihab:

- 150 g ribizlipüré (kb. 300 g ribizliből átpasszírozva)

- 300 g mascarpone

- 70 g porcukor

- 180 g habtejszín

- 1 cs. habfixáló

A ropogós réteghez a hozzávalókat S-késes aprítógépben morzsásra aprítom vagy kézzel gyors mozdulatokkal elmorzsolom. Összegyúrom az omlós tésztát - itt is gyorsan kell dolgozni, hogy ne kezdjen el nagyon olvadni a vaj. Alufóliába csomagolva hűtőbe teszem legalább egy órára. A hűtés után két darab sütőpapír között hajszálvékonyra nyújtom, és egy kis méretű (kb. 3 cm) kiszúróval korongokat szaggatok ki belőle. A kiszúrt korongokat tálcán hűtőbe teszem felhasználásig.

Az égetett tésztához a vizet, a vajat, a sót és a cukrot forrásig melegítem, majd leveszem  a tűzről, és belekeverem a lisztet. Szinte rögtön össze is áll egy gombócba, ekkor visszateszem a tűzre, és még egy-két percig folyamatosan kevergetem, azaz leresztelem. Ekkor kicsit hűlni hagyom, majd több részletben adagolom hozzá egy elektromos mixer segítségével a lazán felvert tojást. Akkor lesz jó a tészta állaga, amikor már adagolható, de még nem folyós-terülős.

A kész tésztát sima csöves habzsákba töltöm, majd kicsi halmokat nyomok belőle egymástól 3-4 cm távolságra (meg fognak nőni) egy sütőpapírral bélelt tepsin. A céklás omlós tésztából készült korongokat óvatosan a fánktészta-halmok tetejére ültetem. 

A fánkokat két fázisban sütjük: először 180 fokon kb. 10-15 percig, majd 150 fokon kb. 15 percig. Az első sütési fázisban tilos kinyitni a sütőajtót, különben összeesnek a fánkok. Akkor sültek meg a fánkok, amikor az aljukat finoman megkocogtatva kongó hangot hallunk. Sülés közben a pink tésztakorongok gyönyörű repedezett mintával rásülnek a fánkokra. Hagyom kihűlni a kész fánkokat. 

A ribizlihabhoz a mascarponét, a habtejszínt, a porcukrot és a habfixálót kemény habbá verem. Több részletben elektromos habverő segítségével hozzádolgozom a ribizlipürét is. A habot csillagcsöves habzsákba töltöm. A fánkok tetejét kb. a ropogós réteg vonalában fűrészes késsel levágom, majd megtöltöm a ribizlihabbal. Érdemes fogyasztás előtt nem sokkal betölteni, mert úgy fog a legjobban érvényesülni a céklás réteg ropogóssága.

Tipp: Ha valaki még céklásabbra szeretné a fánkokat, le lehet cserélni az égetett tészta receptjében a liszt 10-15%-át is céklaporra!

Tiramisu fagylalt

Ízében egy az egyben a klasszikus tiramisut idézi ez a fagyi. A főzött tojásos-kávés alapot mascarponéval gazdagítom, majd a fagylaltgépben készre kikevert fagyit rétegezem amarettós kávéba áztatott babapiskótákkal. A tiramisu fagyi tetejére pedig egy jó adag holland kakaópor kerül. Amikor gombócoljuk, minden alkotóból szépen jut majd a gombócokba: a mascarponés fagyiból, a kávés babapiskótából és a kakaóporból is, így szépen összeáll minden egyes gombócban (csongrádiasan: gömbben) a klasszik tiramisu-ízvilág.

A tiramisu lelke a jó kávé: én most Oscar Ortega termelői kávéját használtam (Casino Mocca, filterpörkölés). Ebből a kávéból frissen törtem össze a fagyialaphoz, míg a babapiskótákhoz hideg áztatással készült filterkávét használtam. Nagyon megszerettem a különböző hideg filtereket, így otthonra is beszereztem egy Mizudashit, amivel nagyon egyszerűen lehet ilyen kávékat készíteni. Akiket pedig mélyebben érdekel a filterkávék világa (Aeropress, V60, Chemex, Mizudashi és társaik), szívből ajánlom a Mantra Coffee filterkávés workshopját!

Hozzávalók:

Fagyialap:

- 250 g tej

- 25 g szemes kávé, mozsárban durvára törve

- 1 csapott kk. fahéj

- 60 g nádcukor

- 2 tojássárgája

- 200 g mascarpone

- 1 ek. amaretto likőr

Rétegezés:

- kb. 150 g babapiskóta

- kb. fél deci hideg filterkávé (vagy eszpresszó)

- 1 ek. amaretto likőr

- holland kakaópor a tetejére

A tejet forrásig melegítem, majd belekeverem a durvára tört kávét és a fahéjat, és egy órán keresztül letakarva állni hagyom. Utána leszűröm. A nádcukrot kikeverem a tojássárgákkal, majd hozzákeverem a kávés tejet is. Alacsony lángon, folytonos keverés mellett besűrítem a tojásos krémet: maghőmérőn mérve kb. 80 fokig kell melegíteni. Ekkor botmixerrel hozzádolgozom a mascarponét, és belekeverem az amarettót. A fagyialapot teljesen kihűtöm, majd fagylaltgépben elkészítem.

Egy mikródobozba leteszek egy réteg, amarettóval ízesített kávéba áztatott babapiskótát. Erre ráterítem a kész fagyi felét. A fagyira ismét egy réteg amarettós-kávés babapiskóta jön, majd rá a maradék fagyi. Mélyhűtőben teljesen kifagyasztom. Tálalás előtt bőven holland kakaóport szitálok a tetejére.

A zseniális kerámiapohárért köszönet Lantos Judit keramikusnak!

Szentivánéji álom: málnás-citromos pite mákos-mascarponés fehércsoki-rózsákkal

A hétvégén az Édes Álmok Pitesütő versenyre készítettem ezt a pitét: valahogy a Facebook-on jött szembe ez az esemény, és az tetszett meg benne, hogy a pitesütő versenyt jótékonysági vásárral kötötték össze, ugyanis a Ráday utcában, a Rombusz Teraszon szombaton bárki vásárolhatott a versenyen induló pitékből. Kötött összeg helyett becsületkasszába ki-ki annyit fizethetett a pite-kóstolókért, amennyit gondolt; az összegyűlt összeggel a Piros Orr Bohócdoktorokat támogattuk.

Sokáig vacilláltam, milyen pitét készítsek: először a nagyoncsokis-nagyonkaramellás vonalon gondolkoztam, de aztán ezt fájó szívvel elvetettem, és valami könnyebb-nyáriasabb ízt választottam. A pitémbe egy réteg málnazselé került, erre pedig egy réteg klasszikus lemon curd, azaz citromkrém. A málna-citrom párost nagyon szeretem, üde-friss, igazi nyári kombó, de valamivel még szerettem volna ellensúlyozni a két gyümölcs savanykásságát, így jutott eszembe, hogy mákos-mascarponés fehércsoki-rózsákkal díszítsem a pitét. Már akkor nagyon örültem, amikor láttam, hogy elsőként fogyott el a Szentivánéji álom fantázianévre keresztelt pite, de aztán kiderült, hogy az első helyet is sikerült megnyerni vele a versenyen :)

A piték várják a vevőket

Végül egy technikai megjegyzés: sajnos szeletes fotót nem tudok mutatni a pitéről, hiszen csak a jótékonysági vásáron vágták fel (a többi kép is ott készült), de ha újra elkészítem, kiegészítem majd a posztot!

Hozzávalók egy nagyobb piteformához:

(Az én formám átmérője 23 cm.)

Omlós tészta:

- 125 g liszt

- 60 g hideg vaj

- 30 g átszitált porcukor

- 1 kisebb tojás

Málnazselé:

- 130 g málnapüré (kb. 200 g málnából)

- 1 ek. cukor

- 3 g pektin

Citromkrém:

- 2 tojás

- 85 g cukor

- 2 nagyobb kezeletlen citrom héja és leve

- 80 g vaj

- fél lap zselatin

Díszítés:

- 250 g szobahőmérsékletű mascarpone

- 140 g fehér csokoládé

- 1 púpos ek. darált mák

Az omlós tésztához a lisztet a vajjal és a porcukorral összemorzsolom, majd hozzágyúrom a tojást. A kész tésztát folpackba csomagolva a hűtőbe teszem minimum egy órára. Utána lisztezett felületen kb. 3 mm vastagra nyújtom, és kibélelem vele a piteformát. Villával megszurkálom a tésztát, majd méretre vágott sütőpapír-darabot terítek bele, és arra kerámia pitesúlyt vagy szárazbabot szórok nehezéknek, hogy ne púposodjon fel a tészta sütés közben (ún. vakrasütés). 180 fokra előmelegített sütőben kb. 15 percig sütöm, majd eltávolítom a nehezéket és a sütőpapírt, és további pár percig sütöm még, míg a tészta széle enyhén aranybarnás nem lesz. Hagyom kihűlni.

A málnazseléhez elkészítem a málnapürét: a málnát leturmixolom, majd kb. kétharmadát szitán átpasszírozom, a maradékot magostul mérem ki hozzá (ez opcionális, lehet csak átpasszírozott málnapürét is használni, én szeretem a textúrában, ha egy kevés mag marad benne). A pektint elkeverem a cukorral. A málnapürét csípősre melegítem (ne forrjon még, de már gőzöljön), és ekkor adom hozzá folyamatos keverés mellett a pektines cukrot. Még kb. egy percig forralom, kicsit hagyom hűlni, majd egyenletesen elterítem a kisült pitetészta aljában. Hagyom teljesen kihűlni.

Jöhet a citromkrém. A tojásokat a cukorral kézi habverő segítségével kicsit kihabosítom, majd hozzáadom a citromok lereszelt héját és levét. A citromos-tojásos masszát vízfürdő felett vagy nagyon-nagyon-nagyon alacsony lángon, folyamatos keverés mellett addig főzöm, míg be nem sűrűsödik (ez 80 fok körül fog bekövetkezni). Ekkor feloldom benne az előzőleg hideg vízbe áztatott, majd kicsavart fél zselatinlapot, hagyom pár percet hűlni, és belekeverem a vajat is. Ha nagyjából szobahőmérsékletűre hűlt, rátöltöm a málnazselés rétegre, és teljesen kihűtöm hűtőben.

A díszítéshez a fehér csokoládét felolvasztom, és hozzákeverem a szobahőmérsékletű(!) mascarponéhoz, végül a darált mákot is belekeverem. Kb. negyed órát hűtöm, majd csillagcsöves habzsákból jó sűrűn rózsákat nyomok belőle a citromkrém tetejére.

Tipp: Ha egyszerűsíteni szeretnénk, a málnazselé helyett tegyünk egyszerűen egész málnaszemeket a pitetésztára, majd erre öntsük a citromkrémet!

Vörösborban sült szilvás & mákos fagyitorta

A vörösborban sült meggy mintájára készült egy adag vörösborban sült szilva is nemrég: a Dalla Cucinánál és Gesztenyénél olvasható receptet követtem, némileg csökkentve a cukor mennyiségén, illetve fahéjjal fűszereztem a szilvát. A szilvaszemeket négyfelé vágtam, és jó sűrűre, sziruposra forraltam be a boros-szilvás levet.

Ezt a vörösboros szilvát elsőként egy fagyitortában használtam: a fehércsokis mákfagyihoz nagyon-nagyon jól passzol szerintem a fűszeres-boros szilva. Nagyon mákos, úgyhogy mákrajongóknak ideális! :)

Hozzávalók:

Mákos tésztalap:

- 2 tojásfehérje

- 80 g darált mák

- 50 g xilit/cukor

- csapott kk. fahéj

Fagyialap:

- 1 dl tej

- fél + 1 dl habtejszín

- 2 tojássárga

- 10 g cukor

- 1 púpos ek. darált mák

- fél lapzselatin (elhagyható)

- 100 g fehér csokoládé

- 3-4 ek. vörösborban sült szilva

Díszítés:

- 1 dl habtejszín

- 100 g mascarpone

- 1 tk. darált mák

Először a mákos tésztalapot készítem el. A tojásfehérjéket a cukorral/xilittel kemény habbá verem, majd óvatosan beleforgatom a mákot és a fahéjat. Egy kb. 18x8 cm-es szögletes fém vagy szilikon kalácsformába kanalazom (ha nem szilikon a forma, sütőpapírral ki is bélelem), és 180 fokra előmelegített sütőben megsütöm (nálam kb. 20 percig sült, de tűpróbával ellenőrizzük). Hagyom kihűlni.

A fagyialaphoz a tojássárgákat kikeverem a cukorral és a mákkal, majd hozzákeverem a tejet és a fél deci tejszínt. Lassú tűzön, folyamatos keverés mellett besűrítem: maghőmérőn mérve kb. 80 fokig melegítem, ill. akkor jó, amikor a krém már határozottan bevonja a fakanál hátulját. Belekeverem a korábban hideg vízbe áztatott, majd alaposan kinyomkodott zselatinlapot. Ezután beledobom az apróra vágott fehér csokoládét, és kézi habverővel egyneművé keverem. Szobahőmérsékletűre hűtöm. Végül a maradék tejszínt laza habbá verem, és hozzákeverem a tojásos krémhez, majd hozzáforgatom a vörösborban sült szilvát is.

A szögletes formát folpackkal kibélelem (ha szilikon formánk van, akkor nem kell), és belekanalazom a mákos fagyialapot. Erre ráhelyezem óvatosan a mákos tésztalapot, majd kifagyasztom egy éjszaka alatt.

Másnap a díszítéshez a tejszínből és a mascarponéből kemény habot verek, és óvatosan hozzáforgatom a mákot is. A fagyitortát kiemelem a formából. A mascarponés habot csillagbetétes habzsákba töltöm, és habrózsákkal díszítem a jégkrémtortát. Visszateszem még egy jó fél órára a mélyhűtőbe, hogy a habrózsák is megfagyhassanak. Tálalás előtt 5-10 perccel vegyük ki a mélyhűtőből.

Tiramisu minitorták & cake pops

A tiramisu az örök kedvenc, így Valentin-napra is ez készült, csak minitorta-alakban. Csenge szuper tiramisu-szelete volt az alap ehhez: a zseniális kávélikőrös-csokis piskótát csak éppen picit "reformosítottam" azzal, hogy a cukrot xilitre cseréltem, a lisztet pedig teljes kiőrlésű tönkölylisztre, amihez emelni kellett a nedves hozzávalók arányán. Illetve én feleztem a piskótát, mert csak alulra került egy vékony lap (a párom ugyanis a sok krém-minimál piskóta arány híve). Végül tojásmentes krémet készítettem, mert nem szeretem a nyers tojást semmilyen formában. 

A csokis piskóta maradékából készült néhány tiramisu-ízvilágú cake pop mascarponével és kávéval kívül-belül. Így a poszt beleillik a SAD aktuális fordulójába, Teller-cake ugyanis a sütinyalókákat adta meg témának.

Aki pedig tiramisu-ízben trüffelt szeretne, kattintson ide a tiramisu-trüffel receptjéért!

Hozzávalók 3 minitortához:

(7 cm átmérőjű desszertgyűrűk)

Csokis piskóta:

- 70 gr teljes kiőrlésű tönkölyliszt

- 2+3 ek. Baileys

- 1 tk. sütőpor

- 50 gr xilit

- 30 gr étcsokoládé

- 2 ek. étolaj

- 1 tk. instant kávé 2 ek. forró vízben feloldva

- 2 tojás

Tiramisu krém:

- 250 gr mascarpone

- 1 dl habtejszín

- 2 ek. Baileys

- 2 ek. xilit

- 5 gr zselatin (= 3 és egynegyed lapzselatin)

- 1 tk. instant kávé

- 0,5 dl víz

- 6-9 db kicsi amaretti keksz Baileys-zel kevert kávéba áztatva

Ganache:

- 50 gr étcsokoládé

- 0,5 dl habtejszín

- 1 ek. Baileys

- 3 tk. kakaópor

A piskótához az étcsokoládét összeolvasztom az étolajjal, picit hűtöm, majd egyenként belekeverem a két tojás sárgáját. Hozzákeverem a xilitet, 2 ek. Baileyst és a forró vízben feloldott instant kávét, végül a sütőporral elkevert tönkölylisztet. A tojások fehérjét kemény habbá verem, majd óvatosan hozzáforgatom a csokis masszához. Sütőpapírral bélelt tepsin kb. 1 cm vastagra elterítem a tésztát, és 180 fokra előmelegített sütőben kb. 20 percig sütöm. Ha kész, óvatosan lehámozom róla a sütőpapírt, és a desszertgyűrűvel három korongot szaggatok belőle. Hagyom teljesen kihűlni.

A krémhez a lapzselatinokat hideg vízbe áztatom. A vizet felforralom, és feloldom benne a xilittel kevert instant kávét és a kicsavart zselatinlapokat. Kézi habverővel egyneművé keverem a kávét a mascarponéval és a Baileys-zel. A tejszínt kemény habbá verem, majd a kávés mascarponéhez forgatom.

Jöhet az összeállítás. A desszertgyűrűk aljára egy-egy piskótakorongot teszek, és a piskótakorongokat meglocsolom egy-egy evőkanál Baileys-zel, hogy jó szaftosak legyenek. A mascarponés krémet elfelezem, és az egyik felét ráadagolom három részre osztva a piskótakorongokra. A mascarponéba belenyomok annyi Baileys-es kávéba áztatott amaretti kekszet, amennyi egy rétegben elfér (én házilag sütöttem a kekszeket is az itt lévő recept alapján, de ezúttal xilittel készítettem cukor helyett). A kekszes rétegre pedig ráadagolom három részre osztva a maradék masacrponés krémet. A desszertgyűrűket letakarva egy éjszakára hűtőbe teszem.

Másnap hajszárítóval körbemelegítem a gyűrűket, és óvatosan lehúzom a minitortákról. A ganache-hoz a tejszínt forrásig melegítem, majd ráöntöm az apróra tört csokira, és egyneművé keverem. Végül hozzákeverem a Baileys-t is, és hagyom hűlni, míg adagolható-formázható állagúra nem hűl. Ekkor sima csöves habzsákba töltöm, és csigavonalban belülről kívülre haladva köröket rajzolok vele a minitorták tetejére. Rövid időre hűtőbe teszem, hogy a ganache kicsit szilárduljon, majd kakaóport szitálok a minitortákra. Én temperált csokival sütőpapírra rajzolt csokiszívekkel díszítettem.

Hozzávalók kb. 12 db cake pophoz:

- kb. 100 gr maradék a csokis piskótából

- 4 tk. eszpresszó

- 2 tk. Baileys

- 2 púpos tk. mascarpone

- 150 gr fehér csokoládé

- fél tk. instant kávé

- 12 szem kávébab alakú csoki (elhagyható)

- 12 db nyalókapálca/saslikpálca

A maradék piskótát összemorzsolom, majd hozzáadom az eszpresszót, a Baileyst és a mascarpone felét. Összegyúrom, majd a maradék mascarponét csak fokozatosan adagolom hozzá: a lényeg, hogy a massza épphogy összeálljon. A fehér csokiból pár kockányit megolvasztok, és kb. fél centi mélységig megmártom benne az első saslikpálca végét, formálok a masszából egy golyót, és ezt a saslikpálcára szúrom óvatosan. Így folytatom, míg a massza el nem fogy. A pálcára húzott golyókat egy tálcára fektetem, és kb. fél-egy órára hűtőbe teszem, hogy megszilárduljanak.

A fehér csokit megolvasztom, belekeverem az instant kávét, majd temperálom - így lesz szép fehér alapon barna pöttyös a csokiburok. Megmártom benne a cake popokat, és mindegyiknek a tetejére egy kávébab alakú csokit teszek, míg friss a csokiburok.

Süni cake pops

A süni alakú cake popok a Masni Magazin 5., baba-mama tematikus számába készültek, amely ingyenesen letölthető itt. A finomság elkészítésébe remekül be lehet vonni a gyerekeket is: élvezettel fogják cincálni a piskótát vagy gömbölyíteni a masszát. A cuki süniforma pedig tuti nyerő lesz minden gyerkőcnél!

Hozzávalók kb. 15 darabhoz:

Sütialap:

- 2 tojásfehérje

- 4 dkg nádcukor/nyírfacukor (nálam az utóbbi)

- 1 kávéskanál sütőpor

- 6 dkg darált mandula (helyette lehet diót vagy mogyorót is használni)

- 2 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt

Krém:

- 6 dkg natúr krémsajt (pl. mascarpone vagy Philadelphia)

- 6 dkg tejcsokoládé

Bevonat:

- 20 dkg tejcsokoládé

- színes gabonagolyók

- apróra tört karamellizált ostyatöret (Kapható az Ázsia Bt. boltjában; vagy helyette keksz, vagy durvára vágott magvak)

- 15 db saslikpálca, nyalókapálca vagy hurkapálca

Először a sütialapot készítjük el. A tojásfehérjéket a cukorral kemény habbá verjük, majd óvatosan beleforgatjuk a darált mandulát, lisztet és sütőport. Sütőpapírral bélelt tepsiben kb. egy centis magasságúra elterítjük, majd 180 fokra előmelegített sütőben kb. 20 percig sütjük. A sütialapról még melegen lehúzzuk a sütőpapírt, és kihűtjük. Akár egy-két nappal korábban is elkészíthetjük, és egy légmentesen záródó műanyag edényben tarthatjuk a cake popok készítéséig.

A krémhez a tejcsokit megolvasztjuk, egy teáskanálnyit félreteszünk belőle, majd a többit összekeverjük a krémsajttal. Ízlés szerint kicsit fűszerezhetjük is pl. fahéjjal, vaníliával vagy mézeskalácsfűszerrel. A sütialapot apróra morzsoljuk, majd fokozatosan adagolunk hozzá a krémből, és összegyúrjuk. Akkor jó a massza, ha már összeáll, de nem szabad túl krémesnek, lágynak lennie, mert akkor leesnek a sünik a pálcáról.

Sütialap összemorzsolva

Jöhet a sünik megformálása. Először kb. diónyi golyókat formázunk a masszából, majd a golyókat az egyik felüknél óvatosan összenyomjuk: így alakítjuk ki a sünik hosszúkás orrát. 

Sünik megformálása

A saslikpálcák egyik végét kb. fél-egy centi hosszan a félretett olvasztott csokiban megforgatjuk, majd rászúrjuk a süniket óvatosan, nehogy átszúrjuk a golyókat. A csoki a pálcán segíteni fog, hogy stabilabban álljanak a sünik. A pálcára húzott süniket sütőpapírral bélelt tálcára fektetjük, letakarjuk egy fóliával, és kb. egy órára hűtőbe tesszük.

Jöhet a bevonás. Előkészítjük egy befőttestálba az apróra tört ostyát: ez adja majd a sünik tüskéjét. A tejcsokoládét megolvasztjuk és temperáljuk, majd egyenként fogjuk a cake popokat, megforgatjuk a temperált csokoládéban (ha kell, kanállal is lehet csokival locsolni), és óvatosan a másik csuklónkhoz ütögetve a pálcát lerázzuk a felesleges csokit. A frissen becsokizott süni hátsó részét a durvára tört ostyába hempergetjük, a hosszúkás orr-részt szabadon hagyva. A cake popot pohárba állítjuk vagy hungarocellbe szúrjuk, míg a csoki meg nem szilárdul. Ha a csokibevonat már szilárd, egy-egy pötty olvasztott csoki segítségével színes gabonagolyókból szemet ragasztunk a süniknek. Ha nincs gabonagolyónk, lehet ét-vagy fehér csokival is szemet festeni. Ha a szemeket rögzítő csoki is megszilárdult, lehet kóstolni az édes süniket.

Répatortás sütinyalókák (cake pops)

Nemrég engem is elért a nagy ámerikai édességőrület, a cake pop. Tudjátok, a csicsás kis tortagömböcök pálcára szúrva. Tudom-tudom, ez már divat egy ideje, de a keresztlányom még csak most ért cakepop-kompatibilis korba :)

És akkor egy rövid cake pop-történelem: a feltalálója egy amerikai blogger (ki más?), Bakerella, aki már cake pop-receptkönyvet is kiadott, de itt nincs vége a cake pop-biznisznek, merthogy Bakerellával karöltve egy amerikai játékgyártó cég már piacra is dobott egy cake pop-készítő szettet gyerekeknek, sőt, az elkötelezett rajongók Bakerella-feliratos pólót is vehetnek... A videót pedig, amelyen Bakerella bemutatja, hogyan is készíthetünk cake popokat, már több mint egymillióan nézték meg a youtube-on.

Na szóval Bakerella blogján böngészve nem mondom, hogy elsőre megtetszettek a cake popok, sőt. Ő - és nagyon sokan őt követve -  egy "cukorkabevonót" (Wilton candy melts) használnak a popok bevonásához, aminek ugye több előnye van: szép színes és könnyen kezelhető, csak felolvasztjuk, mártunk, és kész a bevonat. De nem véletlenül nem hívják csokinak ezt a bevonót, ha kicsit mazsolázunk az összetevők között, olyan "finomságokra" bukkanunk, mint: jóóóóó sok cukor (ez az első az összetevők listáján), részben hidrogénezett pálmamagolaj, különböző tejszármazékok, szójalecitin, mesterséges aroma + az adott színnek megfelelő színezék - csokit nyomokban sem tartalmaz általában. Ugye milyen jól hangzik? Ráadásul az ára simán vetekszik egy jobb minőségű csokoládé árával...

Lényeg a lényeg, a "candy melts"-et eleve kizártam, csakis jó minőségű csokoládé jöhetett szóba! Viszont a cuki színes popokhoz ragaszkodtam, a megoldás pedig egyszerű: ahogy a bonbonokhoz, úgy a popokhoz is lehet a fehér csokit színezni sokféleképp természetes módon: pl. liofilizált gyümölcsökkel vagy matcha porral. Persze a csokit már temperálni kell, de azt az öt perc plusz munkát bőven megéri, hiszen a jó minőségű csokoládékat nem lehet egy napon említeni a műanyag bevonókkal.

Magyar blogokon is lehet találkozni cake popokkal: a Cuppcake blogban már jó ideje hódítanak, nagyon részletes leírást is lehet találni. Puffinnál kókuszos-citromos verzió került fel nemrég, és Lila füge is mostanában posztolt egy részletes leírást.
És a cake popok nagy népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy már "porkeverék" formájában is hódítanak, a német Pennyben fedeztem fel nemrég egy cake pop-készletet, benne piskótaporral, műbevonattal, ehető csillámos gyöngyökkel és pálcákkal... azért remélem, a trendnek ez a része ide már nem érkezik meg :)

És ennyi szövegelés után jöjjenek a répatortás sütinyalókák liofilizált málnával színezett fehércsoki-burokban!

Hozzávalók kb. 15-20 sütinyalókához:

Répatorta alap:

- 12 dkg liszt 

- 7 dkg xilit/cukor

- fél cs. sütőpor

- 2 kisebb tojás

- 1 tk. vaníliakivonat

- 9 dkg tejföl

- 1 dl étolaj

- fél biocitrom héja

- csipet só

- fahéj ízlés szerint

- 9 dkg reszelt répa

- 6 dkg darált dió

Sajtkrém:

- 2 ek. mascarpone vagy Philadelphia sajt

- 2 ek. olvasztott fehér csokoládé

- 1 tk. citromlé

Bevonat:

- 20 + 5 dkg fehér csokoládé

- 3 + 3 tk. liofilizált málna porrá őrölve

Először elkészítem a répatortát. A lisztet, a sütőport, a sót, a fahéjat, a darált diót és a reszelt répát egy nagyobb tálba adagolom. Egy másik tálban összekeverem a cukrot, a tojásokat, a vaníliakivonatot, a tejfölt, az olajat és a citromhéjat, majd ezeket a lisztes keverékhez öntöm és összedolgozom. Én sütőpapírral kibélelt kalácsformába öntöttem a masszát, úgy 170 fokon kb. 50 percig sült, de tepsibe is teríthetjük, úgy rövidebb lesz a sütési idő (tűpróba!). A tésztát kihűtöm.

Ezután a répatorta-tészta kb. felét elmorzsolom (a többi magában fogyott el, ha az egészből készítünk sütinyalókákat, akkor duplázni kell a krém mennyiségét!) A sajtkrém hozzávalóit összekeverem, majd fokozatosan adagolom a morzsához: összegyúrom, és akkor lesz jó az állaga, amikor szépen összeáll. Túl puhának sem szabad lennie, mert akkor lepottyan a pálcáról.

Egy tálcát kibélelek sütőpapírral, és jöhet a gombócolás. A gombócokat olvasztott csokival rögzítem a pálcán: az öt deka fehér csokit megolvasztom (temperálni ezt nem kell), majd fogok egy pálcát (nálam saslikpálca, de lehet nyalókapálca vagy hurkapálca is), a végét belemártom a fehér csokiba, gömbölyítek egy gombócot a masszából, és ezt óvatosan rászúrom a pálcára, majd a tálcára fektetem (az ötlet a fent linkelt Bakerella-féle videóról van). Ugyanígy elkészítem a többi pálcát is, majd egy-két órára hűtőbe teszem a sütigömböcöket.

Jöhet a bevonás. A maradék fehér csokit megolvasztom, belekeverek 3 ek. porrá őrölt liofilizált málnát, majd temperálom.* A csokis edényt megdöntöm (pl. vágódeszkákra teszem a tőlem távolabb eső oldalát), és az így összegyűlt csokiba mártom a sütigömböket. Ügyelni kell rá, hogy a bevonat tökéletesen fedje a gömböt. A kimártott sütinyalókákat hungarocellbe szúrom vagy poharakba állítom úgy, hogy ne érjenek egymáshoz, majd megszórom némi plusz liofilizált málnaporral. A temperált csoki pikkpakk megszilárdul, így hűteni nem kell bevonás után.

* A nemrég megjelent Masni Online Kreatív Magazin 4. számában egy bonbonsuli-sorozat indult velem, ennek az első részében a csokizás alapjáról, a temperálásról írok picit bővebben és talán áttekinthetőbben is, kiegészítve egy "gyakorlórecepttel". A magazin ingyen letölthető innen, nézzétek meg, sok szuper kreatív ötletet, kézművestippet és receptet is találhattok benne!

Rétegezett mascarpone-sárgabarack jégkrém (SAD 8.)

Valamelyik jégkrémmárkának (Mövenpick? Magnum? vagy többnek is?) van olyan jégkréme, ahol a csokiburok alatt szépen rétegezett a fagyialap, két egymást jól kiegészítő ízzel. Ilyesmivel kísérleteztem most házilag, ami azért a fekvő jégkrémformával nem nagy was ist das: fogok két tetszőleges, ízben összeillő fagyimasszát, és rétegezem, közben fagyasztva az egyes rétegeket, hogy ne keveredjenek. Persze álló jégkrémformában is megoldható a dolog, csak akkor a másik irányban lesz rétegezett :) Én most egy mascarponés alapot rétegeztem a házi passiógyümölcsös sárgabaracklekvárommal, de a mascarponés réteg igazi jolly joker, mindenféle gyümölcslekvárral/gyümölcspürével prímán rétegezhetjük!
A jégkrémet a SAD 8. fordulójára ajánlanám, ahol Petra arra kért minket, hogy díszítsünk gyümölcsökkel. Remélem, a barackbőr-darabok beleférnek még :)

Hozzávalók 4 db mini jégkrémhez:

(Nagyobb formához duplázni érdemes!)

Mascarponés réteg:

- 2 ek. mascarpone

- 1 dl habtejszín

- 1 lime héja (persze citrom is mehet!)

- 1 kávéskanál limelé/citromlé

- 2 cm-nyi vaníliarúd-darab

- 1-2 tk. méz ízlés szerint

Gyümölcsös réteg:

- 2-3 ek. tetszőleges lekvár (nálam passiógyümölcsös sárgabarack)

Burok:

- 5 dkg fehér csokoládé

- 2 dkg kakaóvaj

- passiógyümölcsös sárgabarackbőr-darabok díszíteni (elhagyható)

Ezzel a fagyival sincs sok munka, leszámítva, hogy fagyasztani kell az egyes rétegeket külön. A mascarponés réteg hozzávalóit összeturmixolom, majd habverővel felhabosítom. Egy vékony rétegnyit beleadagolok a jégkrémforma mélyedéseibe, és mehet a fagyasztóba. Ha megfagyott (nem kell neki sok idő), akkor szépen elterítek rajta egy vékony réteg lekvárt, majd ismét megy a fagyasztóba. A rétegezést addig folytatom, míg a forma mélyedései megtelnek, de úgy kell alakítani, hogy felülre a mascarponés réteg kerüljön ismét, az stabilabb.

A burokhoz a fehér csokit a kakaóvajjal összeolvasztom, ezt egy bögrébe töltöm, és megmártom benne a jégkrémeket. Gyorsan passiós sárgabarackbőr-darabokat szórok a burokra.

Ki kér egy falatot? :)

Ananász-kókusz-lime jégkrém

A kedvenc heidelbergi fagyizónkban ettem múltkor egy isteni ananász-kókusz-lime fagyit: mindhárom összetevő szépen kiérződött külön-külön is, mégis harmonikus egészet alkottak. Megpróbáltam házilag is legyártani, persze a már megszokott jégkrémformában: a roppanós fehércsokiburok egy kis kókuszchipsszel nem rontotta el :)

Hozzávalók 4 db mini jégkrémhez:

(Nagyobb formához duplázni érdemes!)

Fagyialap:

- kb. 2 dl ananászlé (100%-os)

- 2 ek. mascarpone

- 6 tk. kókuszreszelék

- 1 kezeletlen lime héja

- 1 tk. frissen facsart lime-lé

Csokiburok:

- 5 dkg fehér csokoládé

- 2 dkg kakaóvaj

- kókuszchips vagy kókuszreszelék

Az ananászlét alacsony lángon rotyogtatva kb. a felére beforralom, ez kb. jó húsz percig tart. Majd leveszem a tűzről, belekavarom a kókuszreszeléket, hogy kicsit megszívja magát az ananászlében, és hagyom kihűlni. A kókuszos ananászlét, miután kihűlt, összeturmixolom a mascarponéval, a lime héjával és levével. Jégkrémformába adagolom, és megfagyasztom.

A burokhoz a fehér csokit és a kakaóvajat összeolvasztom, egy bögrébe töltöm, majd megmártom benne a jégkrémeket. Míg a burok friss, gyorsan megszórom egy kis kókuszchipsszel vagy kókuszreszelékkel.

Rumos diós - meggyes bonbon

Kicsit eltűntem az utóbbi napokban, a Balatonon nyaraltunk netmentesen. A nyaralás alatt több bonbonterv is megszületett a fejemben (általában fagyizás közben jött az ihlet, így igyekeztem sokat fagyizni :D). Most viszont még egy régebben készült diós bonbont hozok Nektek. A diókrémet Anya isteni házi meggylekvárával párosítottam, amihez egy csipetnyi rumot kevertem. Hát, nem volt hosszú életű a bonbon nálunk!

Hozzávalók 15 darabhoz:

- fél adag diókrém

- kb. 2 ek. meggylekvár vagy egy adag meggypüré

- 1 tk. rum

- 20 dkg étcsokoládé (nálam 70%)

Először elkészítem a diókrémet az itt leírtak szerint. A meggylekvárhoz hozzákeverek egy teáskanálnyi rumot.

Az étcsokoládét megolvasztom és temperálom, majd elkészítem a csokiburkot polikarbonát vagy szilikon formában. Hűtőbe teszem, míg a csoki megszilárdul.

A kicsokizott mélyedésekbe teszek egy pötty rumos meggylekvárt (kb. egyharmadig), erre jön a diókrém, de hagyok helyet a lezáráshoz. Ismét hűtőbe teszem a formát.

Az étcsoki maradékát újratemperálom, majd lezárom a bonbonokat. Hűtés után kifordítom a bonbonokat a formából.

Karamellizált almás - gyömbéres jégkrém: VKF XLIII.

Még tavaly készítettem először Tatin fagyit, azaz almát karamellizáltam és lényegítettem át fagyivá. Idén eszembe jutott, hogy némi gyömbért is kéne belereszelni: és milyen igazam volt! Valami egészen frenetikus ízkombináció született így: karamell, alma, fahéj, gyömbér... külön-külön is érződnek az ízek, de mégis harmonikus az egész. A fagyim fagyigép nélkül készült. Komoly rejtély, de talán ez eddig a legfantasztikusabb, legkrémesebb állagú házifagyim evör: egyszerűen egy szem jégkristály sem képződik benne!

Az már csak hab a tortán, hogy a fagyi ismét csokiburokba bújt... Szeretettel küldöm Reninek, a 43. VKF háziasszonyának (végre egy jégkrém, amit a kiírásnak megfelelő időpontban posztoltam :D)!

Hozzávalók 6 adaghoz:

Karamellizált almás - gyömbéres fagyi:

- 35 dkg alma (pucolás, magozás előtt) - nálam Granny Smith volt

- 15 dkg cukor

- 2 dkg vaj

- 1 mk. fahéj

- 1 ek. citromlé

- 2 cm gyömbér reszelve

- 3 ek. mascarpone

- 2 dl tejszín

Csokiburok:

- 20 dkg étcsokoládé

Díszítés:

- karamell 2 ek. cukorból

A fagyit előző nap készítem el. Az almát meghámozom, kimagozom, majd vékony szeletekre vágom. A szeletekre ráöntöm a citromlét, majd rászórom a fahéjat, ráreszelem a gyömbért, és lazán összeforgatom. A cukrot karamellizálom, majd beledobom a vajat, és keverem, míg elolvad. A vajkaramellára mehetnek az almaszeletek, és kavargatom, míg az alma pici levet ereszt. Addig főzöm, míg az alma megpuhul, és a leve nagy része is elfő. Miután kicsit kihűlt, összeturmixolom a mascarponéval és a tejszínnel, majd mehet egy éjszakára a massza a hűtőbe.

Másnap egy kis dobozban fagyasztóba teszem a fagyit, vagy elkészítem a fagyigépben. Az étcsokit megolvasztom (temperálni nem szükséges feltétlenül), majd egy-egy evőkanálnyi csokit a szilikon (muffin)forma forgatásával, illetve egy ecset segítségével eloszlatok a mélyedésekben. Mehet hűtőbe, míg a csoki megszilárdult.

Ezután megtöltöm a mélyedéseket fagyival, hagyva helyet a lezáráshoz is. A fagyasztóba teszem a formát pár órára. Miután a fagyi megfagyott, megolvasztom az étcsoki maradékát, majd egy-egy teáskanálnyit gyors mozdulatokkal eloszlatok a fagyi tetején, rásegítve egy ecsettel - tényleg sietni kell, mert a csoki nagyon gyorsan szilárdul a fagyin. Ismét mélyhűtő fél-egy órára.

A jégkrémeket kifordítom a formából. Két evőkanálnyi cukorból karamellt készítek, ezzel csurgatom meg a jégkrémek tetejét.

Meggybonbon ihlette jégkrém :)

Még a múlt héten Édes és Keserű posztját olvasgatva kaptam kedvet a jégkrémkészítésre. Gyors Facebook-os körkérdés után az is kiderült, hogy a jégkrémpálcikának is kiválóan alkalmas fa spatulát a legegyszerűbben gyógyszertárakban lehet beszerezni (köszi, Vera!). Mondjuk a jégkrémformámhoz (tavalyi lidlis) vannak műanyag pálcikák, de hát az nem olyan fílinges.

Meg is született a finom, hűsítő savanykás jégkrém saját termésű meggyből, némi konyakkal megspékelve. Aztán agyaltam, hogy felrakjam-e a blogra egyáltalán: ennek azért már tényleg nem sok köze van a bonbonokhoz, nekem meg  a blog indulásánál az alapkoncepcióm az volt, hogy ha bonbonos blog, akkor ott csak bonbonok, illetve bonbonokkal kapcsolatos posztok legyenek. De úgy tetszettek a szép rózsaszín jégkrémek a fotóimon! Így mégis úgy döntöttem, jöhet a blogra, indoklást meg 4Gyerektől kölcsönzök, aki a blog Facebook-oldalán ezt írta a jégkrémről: "Azért rokon a bonbonnal. Azok jó részéhez is használsz formát, ez is formában fagyott." Egy másik kedves olvasóm, Hédi pedig egy roppant frappáns nevet is ajánlott a kakukktojás-jégkrémemnek, így a poszt címét tőle kölcsönöztem. Lányok, copyright ügyében majd egyezkedünk, jó? :D

Hozzávalók 8 jégkrémhez:

- kb. 25 dkg meggy (magozva)

- 2 ek. mascarpone

- 2 ek. Metaxa (vagy más konyak)

- 2 dl tejszín

- méz vagy porcukor ízlés szerint

A hozzávalókat turmixgépben pürésítem, majd kóstolom, hogy elég-e az édesítés (és a konyak), kell-e még. (Ha át akarjuk passzírozni a meggyet, akkor persze külön kell turmixolni. Nekem speciel tetszik, ahogy a jégkrémet pettyezik a meggyhéj-darabok.) A masszát a jégkrémformába töltöm, majd belenyomkodom a fa spatulákat. Ha nincs jégkrémformánk, kisebb joghurtos poharakat is használhatunk jégkrémkészítésre: tálcára rakjuk a poharakat, megtöltjük, bele a pálca, és mehet a fagyasztóba.

Fogyasztás előtt érdemes pár percet hagyni szobahőmérsékleten a jégkrémet. Ha több lesz az alapmassza, mint amennyi a formába fér, akkor a maradék masszát simán berakom a hűtőbe, és ahogy fogy a jégkrém, onnan utántöltöm a formát.

A szép konyharuháért köszönet Gabi barátnémnak :)

Raffaello - utánzat

A Kutya és Konyha blog gazdájával, Autumn-nal leveleztünk még az Online Vacsoracsata kapcsán, amikor Autumn felvetette nekem, hogy milyen jó lenne valahogy reprodukálni a Raffaellót, lehetőleg cukormentes változatban. Nekem nagyon megtetszett a "házi feladat," így rögtön vásároltam egy négyes kiszerelésű autentikus Raffaellót, csak hogy felidézzem, milyen is az íze pontosan. Hihetetlen, milyen áldozatokra vagyok képes, ugye? :)

No, a kóstolás megtörtént. Azzal tisztában voltam, hogy milyen Raffaellót NEM szeretnék csinálni. Gondolom, mindenki ismeri azt a Raffaello golyó receptet, ami egy brutál mennyiségű cukrot tartalmazó szirup főzésével kezdődik, majd nagy adag tejpor következik? Na, ebből, köszönöm, nem kértem. Az igazi Raffaelo krémje ugyanis folyós. Tehát nem lehet kézzel golyózni. Így én egy sokkal lágyabb, folyósabb, alig édesített krémet képzeltem el mascarponéval, kókusztejjel, pici tejszínnel és kókuszreszelékkel. A krém fehércsoki-burokba került. Jelentem, a krém a tesztalanyok egyöntetű véleménye alapján tökéletesen Raffaello-ízű lett! Bevallom azonban, hogy textúrájában nem sikerült leuntánozni az igazit. Mert ugye az eredeti Raffaello krémje ostyaburokban van, ami finoman roppan. Én ezt úgy próbáltam visszaadni, hogy a még meg nem dermedt csokiburokba apró darabokra tört ostyát szórtam, ez azonban elvesztette a ropogósságát a krém nedvessége miatt. Én mondjuk beleírom a receptbe, de ez nyugodtan elhagyható. Ha bárkinek van ötlete az ostyaréteg reprodukálására, szívesen fogadom!

Hozzávalók 15 darabhoz:

- 15 dkg fehércsokoládé (ha kevésbé édeset szeretnénk, akkor lehet étcsokoládé)

- 2 ek. mascarpone

- 1 ek. kókusztej

- 1 ek. tejszín

- 2 ek. kókuszreszelék

- 1 tk. méz (ízlés szerint növelhető/csökkenthető)

- 15 fél mandulaszem megpirítva

- 2-3 darab fagyidíszítő ostya apróra törve

- opcionálisan még kókuszreszelék a bonbonok tetejére

A fehércsokoládét megolvasztom és temperálom, majd kikenem vele a bonbonforma mélyedéseit. Mielőtt a csoki teljesen megszilárdulna, szórok rá apróra tört ostyát, és ezt óvatosan belenyomom picit a csokiba. A forma ezután kb. 20 percre hűtőbe kerül, hogy a csoki teljesen megszilárduljon.

Elkészítem a krémet. A mascarponét, a kókusztejet, a tejszínt, a kókuszreszeléket és a mézet turmixgépben összekeverem, majd a bonbonforma mélyedéseibe adagolom. A krémbe nyomok egy-egy fél mandulaszemet is. Egy rövid időre visszateszem a bonbonformát a hűtőbe.

A maradék fehércsokit újratemperálom, majd lezárom vele a bonbonokat. Kb. egy óra hűtés után óvatosan kifordítom a bonbonokat a formából. A bonbonok tetejét - ha még van kedvem pepecselni - megkenem fehércsokival, majd kókuszreszeléket szórok rá.