Úgy látszik, kezd honvágyam lenni, ugyanis rámtört a túrórudi-ehetnék. Elkezdtem hát a netet böngészni túrórudi-receptek után, persze gondolhatjátok, hogy millióféle verzió létezik! Alapvetően két típusra oszthatjuk ezeket a recepteket: vagy zselatint használnak szilárdításhoz vagy nem :) A klasszikus túrórudi mindenképpen a zselatinmentes változat, a régi, eredeti receptben állítólag csak túró, cukor és citromolaj volt. Ezt próbálta meg reprodukálni egy szuper
posztban Flatcat: a túrót egy napig csepegtette, hogy önmagában meg lehessen a rudikat formázni. Ma már persze ilyen összetételű túrórudit boltban nem lehet találni, sőt, a Tudatos Vásárló
terméktesztje szerint elég siralmas a helyzet: a rudik nagy része tömve van mindenféle adalékkal. Itt az első helyen a
Cserpes Trudi végzett, aminek a tölteléke csak túróból, vajból, cukorból és citromolajból áll. Ezt a verziót veszi alapul egy
nosalty-n található recept: a túrót konyharuhába csomagolva alaposan kinyomkodja, majd vajat is használ a rudik összefogásához. A zselatinos receptnek pedig, bár nem hagyományos, az a nagy előnye, hogy könnyebb-habosabb állagú rudit tudunk készíteni a megszokotthoz képest. Erről a verzióról egy nagyon részletes, fázisképekkel bőven illusztrált
recept található a Balhétteremben.
No, a nagy túrórudi-körkép után vissza a receptekhez. Én most két módszert próbáltam ki: először a Flatcat-féle verziót készítettem, azaz egy nap csöpögtetés után az ízesített túróból próbáltam rudikat formálni, de sajnos a híg német túró nem lett elég jól formázható, így mentőötlet kellett. Korábban készítettem passiógyümölcsből és sárgabarackból az
eperhez hasonlóan gyümölcsbőrt, amiből kb. 5x5 cm-es kockákat is vágtam. Ezeket töltöttem meg a túrókrémmel, turbóztam fel egy kis passiógyümölcsös sárgabaracklekvárral, majd tekertem fel és csokiztam. Így született meg a túrórudi deluxe változata :) Aztán a nedvességtartalmától megfosztott túrót megpróbáltam kicsi vajjal összefogni, és így már a német túróból is sikerült klasszikus rudikat készíteni.
Klasszikus túrórudi
Hozzávalók 6 darabhoz:
- 25 dkg túró
- porcukor (nálam nyírfa) ízlés szerint (2-3 tk.)
- 5-6 csepp citromolaj (mehet helyette citromlé + reszelt héj is)
- 3 dkg puha vaj
- 15 dkg étcsokoládé
- 1,5 dkg kakaóvaj
Az első és nagyon fontos lépés (különösen a rettentő híg német túró esetében), hogy a túrót megfosztom a nedvességtartalmától. Ezt két módon lehet (mindkettőt próbáltam): 1. kibélelek egy nagyobb szűrőt gézlapokkal, beleöntöm a túrót, lefedem pl. egy kistányérral, nehezéket (pl. kicsi lekvárosüveg) teszek rá, és hagyom egy napig csöpögni; vagy 2. a túrót belecsomagolom egy tiszta konyharuhába, és próbálom alaposan kipréselni belőle a nedvességet azzal, hogy egyre összébb és összébb húzom a konyharuhát. Nekem az első módszer jött be jobban, jobb lett a túró állaga, illetve a konyharuhás préselésnél itt-ott túrókukacok is kiszivárogtak a szöveten keresztül (bár lehet, hogy a szilárdabb magyar túrónál nem lenne ilyen gond). Igaz viszont, hogy az első módszernél egy napig türelmesnek kell lennünk :)
Ha megvan a lecsepegtetett túrómassza, jöhet az ízesítés: porcukor és citrom. Én pár csepp citromolajat használtam, hogy a plusz lé se hígítsa tovább a túrót, de szerintem a magyar túró elbír egy kevés citromlét is a héjjal együtt. A túrót az ízesítőkkel alaposan összekeverem, majd belegyúrom a puha vajat is. A masszából 6 gombócot formázok lazán, ezeket sütőpapírral bélelt tányérra ültetem, és beteszem a hűtőbe, hogy a vaj megszilárduljon és összefogja a túrót. Kb. jó fél óra hűtés után a gombócokból enyhén nedves kézzel rudakat sodrok, sütőpapíros tányérra fektetem, majd visszateszem a hűtőbe.
 |
| Túrómassza formázva |
A netes receptek átbogarászásakor már kiderült, hogy a rudik csokizása nem egyszerű dolog. Az egyik lehetőség, hogy a rudik tetejét bekenjük (lehetőleg
temperált) csokival egy ecset vagy kesztyűbe bújtatott ujjak segítségével. Ha a csoki itt megszilárdult, akkor a rudikat áttesszük egy rácsra a csokis felükkel lefelé, majd (temperált) csokival lelocsoljuk a rudikat, megvárjuk, hogy a fölösleges csoki lecsepegjen, a bevonat megszilárduljon, majd leszedjük a rácsról a rudikat.
Én most nem így csináltam, hanem tulajdonképpen kétszer vontam be a rudikat. Először a csokiból 3 dekányit összeolvasztottam a másfél deka kakaóvajjal, így egy nagyon vékony, híg csokibevonót kaptam. Ezzel kentem át kesztyűs ujjakkal először a rudik egyik felét, majd szilárdulás után megfordítottam, és az aljukat is bekentem. Ennek a vékony, szilárd bevonatnak az a funckiója, hogy jobban kezelhetővé, könnyebben márthatóvá teszi a rudikat, egyfajta merevítőt ad nekik anélkül, hogy túl vastag lenne a csokiburok kétszer mártva (az ötlet
William Curley könyvéből van). A végső bevonáshoz pedig a maradék étcsokit temperáltam, majd nagyon óvatosan, két villa segítségével megmártottam a rudikat. Sütőpapírra tettem, majd amikor a csokibevonat megszilárdult, késsel itt-ott igazítottam rajta. Persze így sem tökéletes a bevonat, de messziről már egész jó :)
 |
| Első kakaóvaj-csoki bevonat: itt még nem túl bizalomgerjesztő :) |
Még egy ötletem van a bevonás megkönnyítésére: érdemes lehet az igazi rudiknál kisebb, kb. 4-5 centis hengereket csinálni, és ezeket már egy mártóvillával csokiba lehet mártani.
Túrórudi deluxe
Hozzávalók 10 kisebb rúdhoz:
- 25 dkg túró
- (nyírfa) porcukor ízlés szerint (2-3 tk.)
- citromolaj vagy citromlé + héj
(- 3 dkg puha vaj: én nem tettem bele, de utólag szerintem jobb lesz a tartása, állaga tőle)
- 10 db 5x5 cm passiógyümölcsös sárgabarackbőr (vagy bármilyen más gyümölcsbőr)
- 15 dkg étcsokoládé
- kevés passiós sárgabarackbőr-darab díszíteni
A
passiógyümölcsös sárgabarackbőr 4 db passiógyümölcs levélből és 40 dkg sárgabarackból (meghámozva és kimagozva mérve) készült úgy, mint a korábban bemutatott
eperbőr. A barackot leforráztam, meghámoztam, kisebb darabokra vágtam és a passiógyümölcsök levével kb. negyed órán át rotyogtattam, majd leturmixoltam. A pürét sütőpapírral bélelt gáztepsin szétterítettem, majd 50 fokos, fakanállal kitámasztott ajtajú sütőben kb. 6 órát szárítottam. Egy részét apróra törtem-aprítottam, ezeket a darabokat még egy órát szárítottam, a többit pedig 10 db 5x5 cm-es kockára vágtam - ezek kellenek a deluxe túrórudikhoz.
 |
| Sárgabarackpép sütés előtt |
 |
| A kész passiós sárgabarackbőr feldarabolás előtt |
 |
| Kis sárgabarackbőr-darabok díszítéshez/ízesítéshez |
 |
| Ezekbe a lapocskákba csomagoltam a túrómasszát |
A túrót a fent leírt módon egy napig csepegtetem, majd ízesítem porcukorral és citrommal (illetve érdemes még a vajat is belegyúrni szerintem). Kb. fél centi vastagon megkenem a gyümölcsbőr-darabokat a túrókrémmel. A lekvárt nejlonzsákba töltöm, kicsi lyukat vágok a végén, és a túróval megkent gyümölcsbőrök közepére nyomok egy-egy csík lekvárt. Utána a gyümölcsbőröket óvatosan összehajtom, hogy a gyümölcsbőr pontosan körülölelje a túrókrémet. Kicsi túrókrémmel befedem a tekercsek két végén kikandikáló lekvárpöttyöket. A tekercseket 10-15 percre hűtőbe teszem, hogy a krém kicsit visszaszilárduljon - tovább nem érdemes, mert a túró maradék nedvességtartalma túlságosan felpuhítja a gyümölcsbőrt, és nehéz lesz csokiba mártani.
 |
| Tekercsek bevonás előtt |
Az étcsokit
megolvasztom és temperálom, és mártóvilla segítségével megmártom a tekercseket. Sütőpapírral bélelt tálcára teszem, és a csokiburokra, míg nem szilárdult meg, gyümölcsbőr-darabokat szórok. Végül ahol kell, késsel picit megigazítom a csokiburkot. A csokiburok alatt aztán teljesen felpuhul a gyümölcsbőr, így nagyon finom, koncentrált passiós sárgabarackízt ad a rudiknak amellett, hogy a csokiba mártást is megkönnyíti ez a "csomagolás" jelentősen.
