Mandulás-meggyes cheesecake

A klasszikus New York cheesecake felturbózott változata: a kekszes alap mandulával és amaretti keksszel készül, a sajtkrémes rétegbe a Donum Terrae isteni mandulakréme kerül, a tetejére pedig pikáns meggyzselé jön. A meggyhez és a mandulához nagyon jól passzol a tonkabab, ha hozzájutunk, semmiképp se hagyjuk el! Szerintem akár az ünnepi asztalra is el lehet készíteni.

Hozzávalók egy 18 cm-es tortaformához:

Kekszes alap:

- 70 g amaretti keksz

- 30 g darált mandula

- 35 g vaj

Krémsajtos réteg:

- 450 g krémsajt (én mostanában felesben használok mascarponét és Philadelphia-jellegű natúr krémsajtot)

- 100 g nádcukor

- 1 ek. liszt

- 80 g Donum Terrae mandulakrém

- 2 tojás

- 100 g tejföl

- 1 rúd vanília kikapart magjai

Meggyzselé:

- 200 g meggy (fagyasztott)

- 3 g pektin

- 2 ek. nádcukor

- egy kevés reszelt tonkabab

A kekszes alaphoz a kekszet a mandulával morzsásra aprítjuk, majd hozzákeverjük az olvasztott vajat. Egy kapcsos tortaforma aljába sütőpapírt vágunk, majd a forma aljában egy kanál hátával elegyengetjük-tömörítjük a vajas kekszmorzsát. 160°C-ra előmelegített sütőben 10 percig sütjük.

A krémsajtos réteghez az összes hozzávalót egyneművé keverjük egy kézi habverő segítségével. Ráöntjük a kekszes alapra, és 160°C-os sütőben kb. 35 percig sütjük. Akkor jó, amikor már teljesen megszilárdult a teteje, a szélén pedig épphogy elkezdett pirulni. Hagyjuk szobahőmérsékletűre hűlni.

A meggyzseléhez a meggyet botmixerrel pürésítjük, belereszeljük a tonkababot, majd melegíteni kezdjük. Mikor már gőzöl, hozzákeverjük a cukorral elkevert pektint, és folyamatosan keverve egy-két percig rotyogtatva főzzük. A sajtkrémes rétegre öntjük. Egy éjszakára hűtőbe tesszük a sajttortát.

Banánmousse & sóskaramell-mousse szelet

Ezt a desszertet tulajdonképpen két desszertből, illetve azok "maradékaiból" gyúrtam egybe. A Vidék Íze magazin felkérésére ugyanis három süteményt készítettem az áprilisi számba, a receptek elkészítése-tesztelése közben pedig kimaradt egy kevés piskóta, egy kevés kétféle mousse-ból, és már össze is állt fejben egy újabb desszert. Amit persze a legnagyobb rohanás közepette is muszáj volt összeraknom.

Sütik a Vidék Íze magazin áprilisi számából - a két szélsőből született a szelet

A desszert a kókusz-banán-karamell jól bevált, klasszikus ízhármasára épül. Az alapja egy kókuszos-mandulás financier-jellegű piskóta, erre került egy kókuszos-mandulás ropogós réteg, ami jó kis kontrasztot alkot a banánmousse habos-légies állagával. A banánmousse tetejére habrózsák formájában került a nagy kedvencem, a sóskaramell-mousse, majd az egész desszertet egy fényes, struktúrafólián mintázott roppanós csokilap koronázza meg. Tehát a kétféle mousse-t kétféle roppanós textúra egyensúlyozza ki - ha tudnék verset írni, ez minimum egy szonett lenne szerintem... :)

Hozzávalók 8 szelethez:

Kókuszos-mandulás piskóta:

- 60 g tojásfehérje

- 35 g nádcukor

- 30 g porcukor

- 25 g darált mandula

- 10 g kókuszreszelék

- 30 g liszt

- 60 g olvasztott vaj

Kókuszos-mandulás ropogós:

- 50 g fehér csokoládé

- 15 g mandulakrém (vagy helyette mandulapraliné ugyanígy készítve, csak mandulából)

- 20 g karamellizált ostyatöret (vagy helyette cornflakes)

- 20 g kókuszreszelék

Banánmousse:

- 120 g érett banán (héj nélkül mérve)

- fél citrom leve

- 20 g porcukor

- másfél ek. víz

- másfél lap zselatin

- 170 g habtejszín

Sóskaramell-mousse:

- 100 g cukor

- 70 g forró +100 g hideg habtejszín

- 20 g akácméz

- nagy csipet füstölt Maldon só

- 1 lap zselatin

Csokilapok:

- kb. 100 g étcsokoládé

- struktúrafólia

A kókuszos-mandulás piskótával kezdem. A vaj kivételével az összes hozzávalót alaposan összekeverem, majd fokozatosan, adagonként hozzádolgozom az olvasztott vajat is. A masszát egy órára hűtőbe teszem. A hűtés után a tésztát sütőpapírral bélelt tepsin szűk egy cm vastagságban kikenem, majd 180 fokra előmelegített sütőben kb. 8-10 perc alatt megsütöm. A desszert összeállításához négy darab, 7,5 x 7,5 cm-es négyszög alakú desszertgyűrűt használtam, így az egyik ekkora  szögletes desszertgyűrűvel négy négyzetet szúrok ki a kész piskótalapból.

A ropogós réteghez a fehér csokoládét megolvasztom, majd belekeverem az összes többi hozzávalót. Ezzel a masszával vékonyan megkenem a négy piskóta-négyzetet.

A banánmousse-hoz a citromlét, a vizet és a porcukrot forrásig melegítem, majd ebben feloldom az előzőleg vízbe áztatott, és alaposan kicsavart zselatinlapokat. A banánt a zselatinos folyadékkal együtt pürésítem. A tejszínt habbá verem, majd két részletben a banános részhez forgatom. 

A szögletes desszertgyűrűk aljába teszek egy-egy, ropogós réteggel megkent piskóta-négyzetet. Erre adagolok banánmousse-t minden desszertgyűrűbe: annyit, hogy a mousse kb. dupla olyan magas réteget alkosson, mint a piskóta. (Lehet, hogy valamennyi banánmousse kimarad, azt nyugodtan pohárba lehet tenni külön, el fog fogyni magában is!)

A sóskaramell-mousse-hoz érdemes mindent előkészíteni, mert a karamellel gyorsan kell dolgozni. A 70 grammnyi tejszínt forrásig melegítem, és igyekszem felhasználásig melegen tartani. A cukrot néha-néha megkeverve karamellizálom: egészen mély borostyánszínűre érdemes karamellizálni, hogy karakteres íze legyen a mousse-nak. Ha készen van a karamell, lehúzom a tűzről, hozzáadom óvatosan a mézet (vigyázat, kicsit fel fog habzani!), majd a 70 g forró forró tejszínt folyamatos keverés mellett szintén hozzáadom. Egyneművé keverem, majd belekeverem a sót is, végül pedig feloldom benne az előzőleg hideg vízbe áztatott, kicsavart zselatinlapokat. Szobahőmérsékletűre hűtöm: közben néha át kell keverni, hogy ne bőrösödjön be a teteje. A 100 g hideg habtejszínt habbá verem, és két részletben a karamelles részhez forgatom. A kész mousse-t egy éjszakára hűtőbe teszem.

A csokilapokhoz az étcsokoládét megolvasztom és temperálom, majd vékonyan kikenem struktúrafóliára (vagy sima írásvetítő fóliára). Megvárom, hogy a csokoládé elkezdjen dermedni: már szilárduljon, de még ne legyen teljesen szilárd-törős. Ekkor egy négyzet alakú, szintén 7,5 x 7,5 cm-es desszertgyűrűvel négy négyzetet szúrok ki, és ezeket félbevágom késsel. Hagyom, hogy a csokoládé teljesen megszilárduljon, ekkor óvatosan lehúzom a strukúrafóliát a csokoládéról: nyolc téglalapot fogok kapni.

Másnap jöhet az összeállítás. A desszertgyűrűket hajszárítóval óvatosan körbemelegítem, és lehúzom a desszertekről. A desszerteket félbevágom: így nyolc szeletet fogok kapni. A sóskaramell-mousse-t csillagcsöves habzsákba töltöm, és minden szelet tetejére két sorban habrózsákat nyomok belőle. A habrózsák tetejére illesztem a kész csokilapokat.

Málnamousse szelet mandularopogóssal

Már egy ideje szerettem volna kipróbálni Korponai Péter (Desszert.Neked) málnamousse-receptjét, amely a Dining Guide-on megjelent málnatorta-recept gerincét adja. Ahogy pedig az idő egyre tavasziasabbra fordult, nem is halogattam tovább :) A mousse-recept tökéletes mind állagra, mind ízre: vibrálóan málnás, szép habos-könnyed textúra, de van tartása. Én nem tortát készítettem belőle, hanem szeleteket: a mousse mandulás financier-lapokon ül, mandulás ropogóssal kiegészítve. Végül tejszínhabbal és roppanós áfonyás fehércsoki-lappal díszítem. Mostanában nagyon megszerettem ezt a fajta díszítési megoldást, szerintem izgalmas, ahogy két roppanós textúra (csokilap és ropogós réteg) mintegy keretbe foglalja a habkönnyű mousse-t. A kiindulásként használt receptben a málnamousse csak egy kevés citromhéjjal van ízesítve, én viszont a mandula mellé valami karakteresebb ízesítést szerettem volna tenni a málnához: így esett a választásom a madagaszkári vadborsra, ami általában piros bogyós gyümölcsökkel, így a málnával is zseniálisan jó párost alkot. De el tudnám képzelni például friss bazsalikommal ízesítve is a mousse-t. 

Végül pedig muszáj még azzal is eldicsekednem, hogy a fotókon látható nyaklánc & fülbevaló szettet is én csináltam egy szuper fércművek-workshopon. Először csak elveszettem kutattam a sok-sok textil alapanyag között, de amikor megtaláltam a pöttyös selyem anyagot, már adta magát a szett színvilága. Szerintem nagyon zsuzsis lett, és nem mellesleg tökéletesen passzol színben a málnamousse-hoz is! :)

Hozzávalók 6 szelethez:

Mandulás piskóta:

- 30 g tojásfehérje

- 17 g nádcukor

- 17 g porcukor

- 17 g őrölt mandula

- 15 g liszt

- 30 g olvasztott vaj

Mandulás ropogós:

- 50 g fehér csokoládé

- 15 g mandulakrém

- 20 g szeletelt mandula pirítva, durvára törve

- 20 g karamellizált ostyatöret

Málnamousse:

- 165 g málnapüré

- 85 g habtejszín

- 17 g tojásfehérje

- 30 g cukor

- 17 g víz

- 5-6 szem madagaszkári vadbors

- 1 és 3/4 lap zselatin (kb. 3,3 g)

Díszítés:

- 2 dl habtejszín

- 1 ek. porcukor

- fél rúd vanília

- 1 cs. habfixáló (elhagyható)

- 100 g fehér csokoládé

A piskótához a hozzávalókat az olvasztott vaj kivételével egy kézi mixer segítségével összedolgozom. Fokozatosan hozzáadagolom az olvasztott vajat is, majd egy órára hűtőbe teszem a tésztát. Utána sütőpapírral bélelt tepsin szűk egy centi vastagságban kikenem a tésztát, és 180 fokra előmelegített sütőben kb. 8-10 perc alatt készre sütöm. A desszerthez én három darab, 7,5 x 7,5 cm-es négyszögletes desszertgyűrűt használtam, így egy ilyen desszertgyűrűvel három lapot szúrok ki a mandulás piskótából.

A ropogós réteghez a fehér csokoládét megolvasztom, majd hozzákeverem a mandulapasztát, a megpirított, majd mozsárban durvára tört szeletelt mandulát és a karamellizált ostyatöretet. Ezt a masszát elosztom három részre, és egyenletesen elkenem a három szögletes piskótalapon.

A málnamousse-hoz a málnapürét a mozsárban összetört madagaszkári vadborssal forrásig melegítem, majd feloldom benne az előzőleg hideg vízbe áztatott, aztán kicsavart zselatinlapokat. Hagyom szobahőmérsékletűre hűlni. A vizet a cukorral összeforralom. Közben elkezdem felverni elektromos habverővel a tojásfehérjét, majd a félig felvert fehérjéhez csurgatom lassú sugárban a cukorszirupot, miközben folyamatosan verem tovább a fehérjét a mixerrel. Ezt addig folytatom, míg a hab ki nem hűl. A habtejszínt is lágy habbá verem. Először a fehérjehabot, majd a tejszínhabot is óvatosan a málnapüréhez forgatom.

Mindegyik desszertgyűrű aljába óvatosan beleteszek egy, a ropogós réteggel lekent piskótalapot. Ezután elosztom a málnamousse-t a három formában, és egy éjszakára hűtőbe teszem. Másnap hajszárítóval körbemelegítem a desszertgyűrűket, és óvatosan lehúzom a desszertekről. Félbe várom a desszerteket, így hat szeletet kapok.

A díszítéshez a habtejszínt a porcukorral, a vaníliarúd kikapart magjaival és opcionálisan habfixálóval kemény habbá verem, majd sima csöves habzsákból két sorban habsipkákat nyomok a mousse-ra. 

A csokilapokhoz a fehér csokoládét megolvasztom és temperálom. Temperálás előtt színezhetjük is: legjobban finom porrá őrölt liofilizált málna passzolna itt, nekem sajnos az nem volt éppen otthon, így áfonyaporral (őrleménnyel) színeztem. A fehér csokit vékonyan kikenem struktúrafóliára, majd mikor már éppen kezd behúzni a csokoládé, de még nem szilárd, egy szögletes desszertgyűrűvel három négyzetet szaggatok ki a kikent csokoládéból, majd késsel rögtön felezem is a négyzeteket. Hűtőbe teszem a csokit, míg meg nem szilárdul, majd óvatosan leválasztom a csokilapokat a fóliáról. Minden szeletnél egy-egy csokilapot helyezek a tejszínhab-sipkákra.

Isler Japánra hangolva: a citrusos-matchás verzió

Az az igazság, hogy mióta tavaly októberben Párizsban jártam a Salon du Chocolat-n, matcha-kattanásom van. Különösen citrusfélékkel párosítva szeretem a japán zöldtea-port: lime-mal, citrommal, naranccsal - így nagyon üde-frissítő lesz az összhatás. Még szintén Párizsban sikerült szert tenni egy nagyon izgalmas borsfélére: ez a sansho, a japán citrusos bors (tulajdonképpen a szecsuáni bors rokona), aminek elképesztő citrusos aromája van, így matcha mellé szinte mindig használom, egyszerűen telitalálat együtt szerintem a japán zöldtea és a sansho. Ebből a hármasból készül a kedvenc omlós kekszem is őrölt mandulával gazdagítva, amelynek a receptje tavaly decemberben fel is került a blogra.

A sansho bors

Minden évben szoktam karácsonyra klasszikus islert készíteni: diós omlós tésztával, valamilyen piros bogyós gyümölcsből készült savanykás lekvárral. Amikor a tavalyi adagnak láttam neki, hirtelen beugrott, hogy tökéletes "újragondolt" isler lehetne a kedvenc matchás omlós kekszemből. A karácsonyi adagot még yuzulekvárral töltöttem be, amit ajándékba kaptam kísérletezéshez - ilyen jó dolgom van, bizony! A yuzu egy japán citrusféle, nagyon fűszeres-karakteres ízzel, tökéletesen passzol a matchához és a japán sansho borshoz. A posztban látható adagnál már a saját passiógyümölcsös sárgabaracklekváromat használtam. A lényeg szerintem, hogy valamilyen savasabb-savanykásabb lekvárt használjunk, bátran lehet kísérletezni! Az islereket étcsokoládéval vontam be, és matchával színezett fehércsoki-csíkokkal díszítettem, hogy a matcha a külsejében is látható legyen. Ha valaki szereti a fehér csokoládét (én nem igazán), akkor akár matchával színezett fehér csokiban is ki lehet mártani az islereket.

Hozzávalók kb. 25 darabhoz:

Omlós tészta:

- 200 g liszt

- 150 g hideg vaj, kockákra vágva

- 70 g darált mandula

- 60 g porcukor átszitálva

- egy rúd vanília kikapart magjai

- 1 kezeletlen citrom vagy narancs héja

- 3 tk. matcha por

- kb. 8-10 szem japán sansho bors, mozsárban összetörve (a Culinarisban kapható, de el is hagyható)

- 1-2 tojás sárgája

Töltelék:

- kb. 8-10 ek. sűrűbb passiógyümölcsös sárgabaracklekvár (vagy helyette pl. narancslekvár)

Bevonat:

- kb. 250 g étcsokoládé

- kb. 40 g fehér csokoládé

- 1-2 tk. matcha por

Az omlós tésztához a tojás kivételével a hozzávalókat egy nagyobb tálba kimérem, és összemorzsolom (vagy S-késes aprítóban morzsásra aprítom). Hozzáadom a tojássárgákat is, és összeállítom: először csak egy tojássárgát gyúrok hozzá, ha még nem áll össze a tészta, a másodikat is belegyúrom. A kész omlós tésztát alufóliába csomagolom, és hűtőben egy órát pihentetem.

Az omlós tésztát lisztezett felületen vékonyra (kb. 3 mm) nyújtom, és nagyobb köröket szúrok ki belőle (én 6 cm átmérőjű kiszúrót használtam). A tésztakorongokat sütőpapírral bélelt tepsire fektetem, és 175 fokra előmelegített sütőben kb. 7-8 perc alatt megsütöm: akkor jó, amikor épphogy elkezdenének pirulni a széleken. 

A szobahőmérsékletűre hűlt kekszeket kettesével összeragasztom a lekvárral.

A bevonáshoz az étcsokoládét megolvasztom és temperálom, majd egyenként megmártom benne az islereket. Én kimártásnál két ujjal fogom meg óvatosan az islereket, belemártom a temperált csokoládéba úgy, hogy a csoki az oldalát is fedje, majd óvatosan lerázom a felesleges csokit. A kimártott islereket sütőpapírra teszem.

Mikor az étcsokoládé-bevonat megszilárdult, jöhet a csíkozás. A fehér csokoládét megolvasztom, belekeverek annyi matcha port, hogy szép zöld legyen a színe, majd temperálom. A temperált csokit eldobható habzsákba vagy nejlonzacskóba töltöm, aminek a végén icipici lyukat vágok. A csokival becsíkozom az islereket. Érdemes egy napot állni hagyni légmentesen záró dobozban, hogy össze tudjon puhulni a keksz a töltelékkel.

Klasszikus Opera-szelet

A francia cukrászat egyik nagy klasszikusa a többrétegű Opera-szelet: mandulalisztes joconde piskótalapok között kávés francia vajkrém és étcsokoládéganache adja a rétegeket. A desszertet állítólag a párizsi Dalloyau cukrásza, Cyriaque Gavillon találta ki 1955-ben, a nevét pedig Gavillon feleségének, Andreé-nek köszönheti, akit - egyes verziók szerint - a formabontó szögletes torta a párizsi Opera színpadára emlékeztette. 

Az Opera-szelet elkészítésénél alapvetően William & Suzue Curley Pâtisserie című, a francia cukrászat alapjait elképesztő alapossággal tárgyaló könyvében lévő receptet (Classic Opéra, 248-249. old.) követtem. A mandulalisztes joconde piskótánál viszont a Desszert.Neked piskótás kurzusán tanult receptet használtam, a glaze-nél pedig kipróbáltam a zselatinnal készült tükörglazúrt a Csengénél lévő recept alapján (apróbb módosításokkal). Utóbbival az a tapasztalatom, hogy jobban tartja a fényét gondos tárolás mellett, noha az általam eddig használt étcsokoládé-méz-tejszín alapú glazúr ízre tagadhatatlanul jobb, ha jó minőségű csokoládéval készítjük, szemben a kakaóporos verzióval.

Hozzávalók egy 14x14 cm-es kerethez:

Joconde:

- 57 g mandulaliszt

- 16 g porcukor

- 17 g liszt

- 82 g tojás 

- 39 g tojásfehérje

- 68 g cukor

- 14 g olvasztott vaj

Egyszerű szirup:

- 56 g víz

- 48 g cukor

- fél rúd vanília

Kávészirup:

- 50 g hideg eszpresszó

- 50 g egyszerű szirup

- 8 g konyak

Kávés vajkrém:

- 50 g cukor

- 15 g víz

- 30 g tojássárga

- 110 g puha vaj

- 1 rúd vanília

- 10 g egyszerű szirup

- 5 g instant kávé

Ganache:

- 150 g habtejszín

- 125 g étcsokoládé

- 1 ek. akácméz

- 12 g puha vaj

Glaze:

- 58 g víz

- 65 g cukor

- 24 g kakaópor

- 47 g habtejszín

- 1,5 lap zselatin

+ ehető arany (vagy egész kávészemek) díszíteni

Az egyszerű sziruphoz a vizet és a cukrot kimérem, belekaparom a vaníliarúd magjait, majd felforralom, és forrástól számított 2-3 percig hagyom gyöngyözve forrni. Mikor ez kihűlt, összeállítom a kávészirupot: összekeverem a hozzávalóit.

A joconde piskótához az egész tojásokat a porcukorral kihabosítom, majd hozzákeverem az átszitált lisztet és a mandulalisztet. A tojásfehérjét a cukorral kemény habbá verem, majd hozzácsorgatom az olvasztott vajat, végül két részletben óvatosan a mandulalisztes részhez forgatom. Egy gáztepsit kibélelek sütőpapírral, erre háromszor kirajzolom a 14x14 cm-es keretet, amiben össze fogom állítani a desszertet. A tésztát három részre osztom, és kikenem a körülrajzolt négyzetekre: egy-egy centivel érdemes mindig nagyobbra kikenni a lapokat, így egyenletes vastagságúra tudjuk majd készíteni, miután a szélét utólag levágjuk. 170 fokra előmelegített sütőben kb. 9 perc alatt megsütöm: akkor jó, amikor szép halvány aranybarna lesz. Óvatosan lehúzom a piskótáról a sütőpapírt, majd kiszúrom a három piskótalapot a kerettel. Hagyom kihűlni a lapokat.

A ganache-hoz a tejszínt a mézzel forrásig melegítem, majd beledobom az apróra vágott étcsokoládét, és egyneművé keverem. Végül belekeverem a puha vajat is.

A vajkrémhez a cukrot és a vizet kimérem egy kisebb lábasba, és 121 fokig melegítem. Közben a tojássárgát elektromos habverővel kihabosítom. A 121 fokos szirupot fokozatosan, vékony sugárban csorgatva a tojássárgához adom, miközben folyamatosan habosítom az elektromos habverővel. Addig habosítom, míg teljesen ki nem hűl és habos-sűrűvé nem válik. Ekkor három részletben hozzádolgozom a puha vajat is. A 10 g egyszerű szirupot megmelegítem, és feloldom benne az instant kávét. Ezt a kávés oldatot és a vaníliarúd kikapart magjait szintén a krémhez dolgozom. Addig folytatom a krém keverését, míg könnyed-habos állagú nem lesz.
Mikor második alkalommal készítettem el az operát, annyit változtattam a Curley-könyvben megadott recepthez képest a vajkrémnél, hogy az instant kávét a cukorral és a vízzel együtt mértem ki, és így tulajdonképpen egy 121 fokos kávés cukorszirupot készítettem. Ez a módszer  egyrészt egyszerűbbnek bizonyult, ugyanis a 10 g egyszerű szirupban elég nehézkes volt 5 g instant kávét tökéletesen feloldani, másrészt intenzívebb kávéízt is eredményezett a vajkrémnél. Ha így készítjük a vajkrémet, természetesen az egyszerű szirupra nem lesz szükség a hozzávalók között.

Jöhet az összeállítás. A 14x14 cm-es keret aljába fektetek egy piskótalapot, amelyet egy ecset segítségével megkenek kávésziruppal. Ezen elterítem a ganache felét. Hűtőbe teszem, míg a ganache meg nem szilárdul (nekem erre sajnos nem volt elég időm, de érdemes kivárni, úgy lesznek szépek a rétegek). A kihűlt ganache-on elterítem a vajkrém felét. Erre ráhelyezem a második piskótalapot, amelyet szintén megkenek kávésziruppal. Erre jön a maradék ganache (ha közben kihűlt, nehezen terülne, érdemes kicsit meglangyosítani), ezt ismét hűtöm. A ganache-ra kenem a maradék vajkrémet. Az utolsó piskótalapot szintén megkenem a kávésziruppal, majd a szirupos felével lefelé a vajkrémre fektetem. Hűtőbe teszem optimálisan 3-4 órára.

Hűtés után körbevágom egy késsel, és óvatosan leemelem róla a keretet. Jöhet a glaze. A lapzselatint hideg vízbe áztatom, a többi hozzávalót kimérem egy lábasba, összekeverem és folyamatos keverés mellett kb. 104 fokra melegítem. Ekkor lehúzom a tűzről, pár percig hagyom hűlni, majd belekeverem a kicsavart zselatinlapokat. Hagyom 30-40 fokosra hűlni, majd áthúzom vele az Operát. Hűtőbe teszem, míg a galze meg nem köt, majd szeletekre vágom és a szeleteket ehető arannyal díszítem.

Nekem 8 szelet lett ebből az adagból. Ha nem szeletenként tálaljuk, akkor tökéletes négyszögletes torta is lehet belőle.

Fotó: eztettem

Bûche de Noël, avagy karácsonyi fatörzstorta francia stílusban

A fatörzs torta vagy Bûche de Noël igazi francia klasszikus, jellemzően a karácsonyi asztal desszertje. Hagyományos és nálunk leginkább ismert formájában tulajdonképpen egy piskótatekercs, amelyet valamilyen csokoládékrémmel vonnak be, majd a rolád kb. harmadát ferdén levágják, hogy az oldalához illesztve a fatörzsből kinövő ág illúzióját keltse. Egy ilyen változatot a Díványra készítettem el. Ennek az alapja egy hagyományos négy tojásos piskóta, amelyhez narancslikőrös trüffelkrémet készítettem, végül pedig marcipánlevelekkel díszítettem. A teljes recept a Díványon olvasható.

A klasszikus változat (tál: Lantos Judit Kerámia)

Már a Díványra szánt klasszikus verzió készítésekor megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy karácsonyi desszertnek is fatörzs tortát fogok készíteni, de a hozzám sokkal közelebb álló francia stílusban. Karácsony előtt számtalan cukrász előrukkol a saját Bûche de Noël-verziójával, így volt honnan inspirálódni. Csak néhány példa: Antonio Bachour, William Curley, Pierre Hermé... Itthon a Zazzi cukrászda kínált francia stílusú fatörzseket. 

Az én karácsonyi fatörzsemnél megtartottam a narancslikőr-étcsokoládé párost kiindulásnak. A mousse alá mandulás financier került, amelyet narancslikőrös-kandírozott narancsos marcipánréteggel vontam be. A narancslikőrös mousse-réteget én csak egy vékony réteg narancszselével lazítottam, de ha valaki kevésbé durváncsokisra szeretné készíteni, készítsen dupla adagból két mandulás piskótalapot! A díszítésnél nem hiányozhattak a csokirénszarvasok, és még néhány narancslikőrös-étcsokoládés macaron is került a tetejére. Szerintem akár szilveszterre vagy újévre is remek desszert lehet, jól passzol egy kis narancsos bóléhoz is!

Hozzávalók:

Mandulás financier (Desszert.Neked receptje alapján):

- 40 g tojásfehérje (kb. 2 kisebb tojásból)

- 20 g porcukor

- 20 g cukor

- 23 g mandulaliszt vagy darált mandula

- 18 g liszt

- 40 g olvasztott vaj

Narancslikőrös mousse:

- 160 g étcsokoládé

- 2 tojássárga

- 100 g tej

- 2 lap zselatin

- pici só (fleur de sel vagy Maldon)

- 25 g narancslikőr

- 200 g habtejszín

Narancszselé:

- 100 g frissen facsart narancslé

- 1 ek. cukor

- 3 g pektin

Marcipános réteg:

- 70 g marcipánmassza

- 2 ek. kandírozott narancshéj

- kb. 2-3 ek. narancslikőr

Glazúr:

- 120 g étcsokoládé

- 120 g habtejszín

- 1 ek. akácméz

Díszítés:

- kb. 60 g fehér csokoládé

A marcipános réteghez a kandírozott narancshéjat egy-két nappal korábban annyi narancslikőrbe áztatom, amennyi ellepi.

A mandulás financier-hez a hozzávalókat az olvasztott vaj kivételével összedolgozom egy kézi habverő segítségével, majd fokozatosan hozzáadom az olvasztott vajat is. A tésztát egy órára hűtőbe teszem. Hűtés után a tésztát sütőpapírral borított tepsire kenem ki téglalap alakban: kicsit nagyobb téglalapot kenjünk ki, mint amekkora formában a fatörzset össze fogjuk állítani. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 8 perc alatt megsütöm. A kész piskótáról lehúzom a sütőpapírt, majd késsel kivágom a formának megfelelő méretű téglalapot - így a széleinél is egyenletes vastagságú lesz a piskótalap.

A marcipános réteghez a kandírozott narancshéjat leszűröm, és a marcipánmasszával és kb. egy evőkanálnyi, az áztatáshoz használt narancslikőrrel aprítógépben összedolgozom. Ha még túl szilárd a massza, egy kevés plusz narancslikőrt adagolok hozzá. Jól kenhető-sűrű állagúnak kell lennie, de semmiképp sem túl lágynak-folyósnak. A narancsos marcipánmasszát egyenletes vastagságban a financier-lapra kenem.

A mousse-hoz a tojássárgákat a tejjel összekeverem, majd alacsony lángon, folyamatos keverés mellett besűrítem a masszát (maghőmérőn mérve kb. 80 fokig kell melegíteni). Ekkor feloldom benne az előzőleg hideg vízbe áztatott, majd kicsavart zselatinlapokat. Beledobom az apróra vágott étcsokoládét, és simára keverem. Ezután keverem hozzá a sót és a narancslikőrt. A tejszínt habbá verem, majd két részletben a szobahőmérsékletűre hűlt csokis részhez keverem.

Elkezdem összeállítani a desszertet. Én ehhez egy téglalap alakú szilikon sütőformát használtam, amelyet amúgy fagyitorták összeállításához szoktam nyáron használni: 23x11cm a mérete. (Szerettem volna igazi köríves tetejű fatörzs formát keresni, de csak horror áron láttam, így maradt a sokoldalú szögletes szilikon forma.) A forma aljába beletöltöm a csokimousse felét, és szilikon spatulával kb. egy centi magasságban a forma oldalára magasabban is felkenem a mousse-t - ez azért kell, hogy a narancszselét is mousse vegye körül. A formát hűtőbe teszem, míg elkészítem a narancszselét. Ehhez a narancslét csípősre melegítem (már gőzöljön, de még ne forrjon), majd folyamatos keverés mellett hozzáadom a cukorral előzőleg összekevert pektint. Forrás után még 1-2 percig főzöm folyamatosan kavargatva. Picit lehűtöm, majd a csokimousse-ra öntöm a formában. A formát visszateszem a hűtőbe, míg a zselé meg nem szilárdul - ehhez elég kb. negyed óra. Ezután a maradék csokimousse-t rákanalazom, végül a mousse-ra fektetem a marcipános krémmel megkent financier-lapot (a marcipános felével lefelé), és óvatosan belenyomom. A desszertet pár óra alatt kifagyasztom mélyhűtőben.

A fagyott desszertet kifordítom a formából, majd hagyom kicsit felengedni, hogy ne legyen jéghideg - akkor rögtön ráfagy a glaze, és úgy nehezebb áthúzni. A glazúrhoz a tejszínt a mézzel forrásig melegítem, majd beledobom az apróra vágott étcsokoládét és simára keverem óvatosan, vigyázva, hogy ne keverjek bele levegőt. A desszertet rácsra teszem, és szép lassan lelocsolom a glazúrral, így vonom be. 

Én temperált fehér csokoládéból készítettem hozzá díszeket. A csoki egy részét struktúrafóliára kentem ki, és kör alakú kiszúróval a már majdnem megszilárdult, de még nem törős csokiból kisebb-nagyobb köröket szúrtam ki. A másik részét írásvetítő fóliára kentem, és karácsonyi rénszarvasos és fenyőfás kiszúróval készítettem csokidíszeket. A csokit fóliástul hűtőbe tettem, majd amikor teljesen megszilárdult, óvatosan leválasztottam a figurákat. Ezekkel és narancslikőrös-étcsokis macaronokkal díszítettem a fatörzset.

Karácsonyi kekszek sütipecséttel

Kerámia kiegészítők: Lantos Judit Kerámia

Idén elég korán elkezdtem hangolódni a karácsonyra, így nemrég készítettem néhány tesztadagot karácsonyi kekszekből is. A kekszpecséttel díszített kekszekhez mindenképpen olyan alapreceptre van szükség, ami nem tartalmaz sütőport, így szépen meg fog maradni a minta a kekszeken. Ehhez tökéletes a klasszikus omlós tészta, amely lisztből, vajból és cukorból áll, esetleg tojással kiegészítve. Én szeretem, ha a liszt egy része helyett valamilyen darált olajos mag (dió, mandula, mogyoró stb.) kerül a tésztába; fűszerezéssel, egy-két extra hozzávalóval pedig tovább turbózható az omlós kekszünk. 

Én most két változatot készítettem. Az egyikhez matcha teaport használtam - mióta Párizsban jártam októberben, rákattantam a matchára. A matchához nagyon-nagyon jól passzolnak a különböző citrusfélék, így bátran mehet hozzá narancs, citrom vagy lime héja (kezeletlen citrusokat használjunk!). Én még japán sansho borsot (szintén párizsi szerzemény) tettem a matchás kekszhez -  a sansho egy nagyon citrusos borsféle, így nagyon jól passzolt ehhez az ízvilághoz.

A másik kekszváltozat kakaós-törökmogyorós lett. Ebből készült egy töltetlen verzió, ahol mézeskalácsfűszer került a tésztához. A töltött verziónál pedig Donum Terrae mogyorókrémmel készítettem egy nagyon mogyorós csokikrémet, amelyet kis Maldon sóval és tonkababbal turbóztam fel.

A kekszekhez a Tchibo téli kekszpecsét-készletét használtam, illetve a "Nanni, képekbe öntött szavak" karácsonyi pecsétjét. A posztban látható gyönyörű kerámia tálkákat köszönöm Lantos Judit keramikusnak!

1) Matcha & lime kekszek

Hozzávalók:

- 100 g liszt

- 75 g hideg vaj

- 35 g darált mandula

- 30 g porcukor átszitálva

- fél rúd vanília kikapart magjai

- 1 kezeletlen lime héja

- 1,5 tk. matcha por

- 4-5 szem japán sansho bors, mozsárban összetörve (elhagyható)

- 1 tojás sárgája

A hozzávalókat a tojás sárgáját kivéve egy keverőtálba kimérem, és összemorzsolom. Hozzáadom a tojás sárgáját is, és összeállítom a tésztát. Jó gyúrhatónak kell lennie, ami már nem tapad a kezünkhöz. Ha még nem áll össze, pici tejfölt lehet hozzáadni, ha nagyon ragadna, egy kevés lisztet. Alufóliába csomagolva egy órára hűtőbe teszem a tésztát. 

Lisztezett felületen kb. 4 mm vastagra nyújtom. A sütipecsételésnél szerintem érdemes először a pecsétet belenyomni a finoman lisztezett tésztába, majd utólag körbevágni vagy kiszúrni a kekszet, ugyanis a pecsételéskor még terül a tészta a nyomás hatásra valamennyit. Ha kerek sütipecsétet használok, akkor megfelelő méretű kerek kiszúróval szúrom ki utána a kekszet (vagy pl. üvegpohár is jó hozzá, ha nincs éppen megfelelő méretben kiszúrónk), ha pedig szögletes kekszeket készítek (betűnyomdával vagy pl. itt a posztban a "Boldog karácsonyt" feliratú pecséttel), akkor a pecsételt tésztát utólag vágom ki szögletesre egy cakkos derelyevágóval. (A Tchibós pecsét ilyen szempontból nagyon felhasználóbarát, mert a pecsétekhez járt egy méretben tökéletesen illeszkedő műanyag kiszúró is: kiszúrjuk a kekszet, majd a kiszúró felemelése nélkül belepecsételünk - a kiszúró megakadályozza, hogy terüljön a tészta a pecsételéskor. Végül lehúzzuk a pecsétet, majd a kiszúrót is a kekszünkről.)

A kész kekszeket sütőpapírral bélelt tepsire fektetem, majd 175 fokra előmelegített sütőben kb. 7-10 perc alatt megsütöm. Akkor jó a keksz, amikor épphogy elkezdene aranybarnára váltani a szélén. Hagyom a tepsin kihűlni a kekszeket (a sütőből kivéve még puhábbak, majd ahogy kihűlnek, ropogósabbak-omlósabbak lesznek), majd légmentesen záró dobozban tárolom.

2) Kakaós-mézeskalácsfűszeres-mogyorós kekszek

Pecsét: Nanni, képekbe öntött szavak

Hozzávalók:

- 90 g liszt

- 10 g raw, azaz speciálisan fermentált, alkalizálatlan kakaópor (vagy helyette holland kakaópor)

- 75 g hideg vaj

- 35 g darált törökmogyoró

- 30 g porcukor átszitálva

- 1 kk. mézeskalácsfűszer

- 1 tojás sárgája

Ugyanúgy készül, mint a fent leírt matchás kekszek, csak a liszt egy részét kakaóporral cseréltem, a mandula helyett pedig törökmogyorót használtam hozzá. A fűszerezése már a közeledő ünnepeket idézi meg :)

3) Töltött mogyorós-tonkababos kekszek

Hozzávalók:

Keksz:

Ugyanúgy készült, mint a fenti kakaós keksz, csak a mézeskalácsfűszert kihagytam belőle.

Csokis mogyorókrém:

- 80 g étcsokoládé

- 40 g 100%-os törökmogyorókrém (Donum Terrae)

- egy csipet Maldon só

- egy kevés reszelt tonkabab

A kekszet ugyanúgy készítem el, mint a matchás verziót. Ebben az esetben elég minden másodikat kekszpecséttel díszíteni.

A töltelékhez a csokoládét mikróban vagy vízgőz fölött megolvasztom, majd belekeverem a mogyorókrémet, a sót és a reszelt tonkababot. Hagyom egy kicsit állni szobahőmérsékleten, majd amikor már jól adagolható lesz, ahogy az étcsokoládé szilárdul, összeragasztom kettesével a kihűlt kekszeket a krémmel.

Mandulás-meggyes fagyi kókusztuile-kehelyben

Nálam még szeptemberben sem ér véget a fagyiszezon, remélem, hogy ezzel nem vagyok azért egyedül. Most a mandula-meggy párost szerettem volna fagyi formájában kipróbálni. Ehhez a Donum Terrae mandulakrémjét használtam, ami isteni mandulaízt adott a fagylaltnak némi Amarettóval felturbózva. A mandulához pedig szuperül passzolt a vörösborban sült meggy, amiből szerencsére nagyobb adagot készítettem még a nyáron. 

A fagyit ropogós tuile-kosárban tálaltam: a tuile egy vékony, szuperropogós ostyaszerűség, ami díszítéshez is nagyszerű és nagyon jól variálható: a tavalyi országtortán diós változat volt, minitortához pedig készítettem már kakaóbabtöretből. A mandulához nekem a kókusz passzolt, így kókuszos tuile-t készítettem kis kosárka formájában.

Hozzávalók:

Mandulás-meggyes fagyi:

- 200 g tej

- 60 g nádcukor

- 2 tojássárgája

- 60 g mandulakrém (nálam Donum Terrae)

- 1 rúd vanília

- 100 g habtejszín

- 2 ek. Amaretto likőr

- 2-3 ek. vörösborban sült meggy

Kókusztuile:

- 22 g vaj olvasztva

- 1 ek. passiógyümölcs-püré (vagy helyette narancslé)

- 40 g porcukor

- 12 g liszt

- 20 g kókuszreszelék

A fagylaltalaphoz a tojássárgákat kikeverem a nádcukorral és a vaníliarúd kikapart magjaival, majd hozzákeverem a tejet. Alacsony hőfokon, folyamatos keverés mellett besűrítem a masszát: maghőmérőn mérve kb. 80 fokig melegítem, illetve akkor jó, amikor a krém már szépen bevonja a fakanál hátát. Ekkor hozzákeverem a mandulakrémet kézi habverő vagy botmixer segítségével. Végül hozzáadom a habtejszínt és az Amaretto likőrt is. A fagyialapot teljesen kihűtöm, majd másnap fagyigépben elkészítem. A keverés végén hozzáadom a lecsepegtetett vörösborban sült meggyet is. Ha nincs fagyigépünk, akkor jó félóránként keverjük át az alapot botmixerrel, majd az utolsó átkeverés után keverjük bele a meggyet.

A tuile-kosárkákhoz összekeverem az olvasztott vajat és a passiógyümölcs-pürét, és hozzáadom a porcukrot és a lisztet. Végül belekeverem a kókuszreszeléket is. A masszát jó félórán keresztül pihentetem hűtőben. Sütőpapírral bélelt tepsire halmozok kb. két-két teáskanálnyi masszából kupacokat: ezeket enyhén nedves kézzel vagy a kanál hátával kilapítom, és nagyjából kör formára (kb. 5 cm átmérőjű) igazítom. Érdemes nagy távolságra tenni a kupacokat, mert a körök még terülni fognak majd sütés közben. 175 fokra előmelegített sütőben (légkeveréses) kb. 8 percig sütöm a kókusztuile-t: akkor jó, ha már szép aranybarnák lettek a korongok. Mikor a tuile kisült, gyorsan kell dolgozni, ugyanis amíg forró, csak addig formázható. Miután kiveszem a sütőből, hagyom kb. fél-egy percig a tepsin a tuile-korongokat, majd egy spatula segítségével felemelem, és egy felfordított pohár aljára igazítom kosárka formára: ahogy kihűl, meg fogja tartani ezt a formát. Ha esetleg nem sikerült az összes korongot kosárka formára igazítani, tegyük vissza a maradékot  fél percre a sütőbe, hogy újra formázható állaguk legyen.

Ebből az adagból kb. 6 kisebb kosárka lesz, érdemes még a készítés napján, frissen elfogyasztani, úgy a legropogósabb. A kosárkákban tálaljuk a mandulás-meggyes fagyit gombócolva.

A kókusztuile-kosárkákhoz az inspiráció innen jött:

David Lebovitz: The Perfect Scoop. Ice Creams, Sorbets, Granitas, and Sweet Accompaniments. New York, 2009. 228. old. (Lemon-Poppy Seed Cookie Cups)

Kókuszos-karamellizált fehér csokis ropogós csokiszelet

Maradt ki egy kevés kókusz-mandula pralinémasszám abból az adagból, amelyet még az Urban:Eve blog 6. blogszülinapi bulijára szánt bonbonokhoz készítettem. A kókuszos praliné már kétszer is szerepelt a itt blogon, de ez az adag pralinémassza különösen jól sikerült szerintem: nagyon intenzíven kókuszos lett az íze, és az alapos aprításnak köszönhetően szuper lett az állaga is. A maradék pralinémasszából ropogós csokiszeleteket terveztem (hasonlóan, mint ahogy már korábban mogyoróval vagy dióval is készült); a kókuszhoz pedig adódott, hogy a házilag karamellizált fehér csokimat társítsam, hiszen a kókusz & karamellizált fehér csoki párosa már minitortában is jól működött.
A csokiszeletek díszítéséhez egy nagyon egyszerű, de annál látványosabb módszert választottam: a fröcskölést. Már korábban is kísérleteztem ezzel a technikával (itt és itt), mostanában pedig Angéla említette ezt a módszert nekem, és mutatott nagyon inspiráló képeket is: Antonio Bachour cukrász előszeretettel készít ilyen díszítésű bonbonokat. Én mondjuk jobban kedvelem a természetes színezési-díszítési módokat a csokoládénál, úgyhogy egyszerűen csak kakaóvajjal alaposan elvékonyított karamellizált fehér csokit használtam a mintákhoz - így is látványos lett szerintem, plusz szeretem, amikor a díszítés nem öncélú, hanem a töltelék köszön vissza rajta valamennyire.

***

És akkor még egy szolgálati közlemény: a szombati bonbonos kurzusomra a szentendrei Ínyencház főzőiskolában van még pár hely, nagyon gyümölcsös, nagyon színes, igazi tavaszi bonbonokat fogunk készíteni polikarbonát formában. Gyertek! :)

Hozzávalók 6 csokiszelethez:
Kókusz-mandula praliné:
- 70 g blansírozott mandula
- 30 g kókuszreszelék
- 80 g cukor
- 1-2 kk. semleges ízű olaj (kókuszolaj vagy magolaj)

Töltelék:

- 50 g kókusz-mandula praliné

- 55 g karamellizált fehér csokoládé

- 15 g karamellizált ostyatöret (Ázsia Bt.)

- egy kevés jó minőségű só (nálam füstölt Maldon)

Csokiburok:

- 220 g étcsokoládé

- 10 g karamellizált fehér csokoládé

- egy kevés kakaóvaj (pasztillás vagy porított)

A kókusz-mandula praliné elkészítésével kezdem. A blansírozott mandulát és a kókuszreszeléket külön-külön sütőpapírra terítve 180°C fokra előmelegített sütőben aranybarnás színűre pirítom. Vigyázzunk, a kókuszreszeléknek elég csak pár perc, hamarabb megpirul, mint a mandula, így azt előbb ki kell venni a sütőből. A cukrot karamellizálom, majd a karamellbe belekeverem a megpirított mandulát és kókuszreszeléket. Sütőpapírra terítve hűlni hagyom. Mikor kihűlt, S-késes aprítógépbe adagolom nagyobb darabokra törve, és hozzáadom az olajat. Az aprítógépet pulzálva járatva addig aprítom, míg a mandula és a kókusz természetes olajtartalmát kiengedve egynemű masszává áll össze. Ez kb. 10 percig tart, közben időnként meg kell állítani a gépet és lekapargatni, ami az aprítógép falára ragadt. Ezt a masszát előre is elkészíthetjük, légmentesen záró edényben, hűtőben 3-4 hétig eláll. Az összesre nem lesz szükségünk a bonbonhoz, de nagyobb mennyiséget kell elkészítenünk, hogy az aprítógép megfelelően tudjon a masszával dolgozni.

A kész praliné

Jöhet a forma díszítése. A karamellizált fehér csokoládét annyi kakaóvajjal összeolvasztom, hogy teljesen híg, folyós legyen, majd temperálom. Fogok egy ecsetet, és a hígított karamellizált fehér csokival minden rendszer nélkül, teljesen random módon összefröcskölöm a formát. Célszerű a munkafelületet sütőpapírral alaposan letakarni, mert különben mindent összefröcskölünk a csokival.

Miután a fröcskölt minta megszilárdult, spaklival letolom a felesleget a forma felületéről. Az étcsokit megolvasztom és temperálom, majd elkészítem a csokihüvelyt. Polikarbonát csokiszelet-forma helyett használhatunk bármilyen bonbonformát is (akár szilikont is), de érdemes olyan formát választani, amibe viszonylag kevesebb töltelék fér, így jobban tud ugyanis a ropogós textúra érvényesülni. Hűtőbe teszem a formát, míg a csokoládé meg nem szilárdul.

A töltelékhez megolvasztom a karamellizált fehér csokoládét, majd hozzákeverem a kókusz-mandula pralinét, a karamellizált ostyatöretet és a sót. Hagyom szobahőmérsékletűre hűlni, majd habzsák vagy akár kiskanál segítségével betöltöm a forma mélyedéseibe, hagyva helyet a lezáráshoz. Hűtőbe teszem, míg a töltelék meg nem szilárdul.

A maradék étcsokoládét újratemperálom, majd lezárom a csokiszeleteket. Ismét hűtőbe teszem a formát rövid időre, majd kifordítom a formából a kész csokiszeleteket.

Tonkababos-tejcsokis minitorták macskanyelvvel

Egy nagyon kedves ismerősöm, Niki születésnapjára készültek ezek a minitorták. A kávélikőrös tejcsokimousse hasonló a mintás csokiköpenyes torta töltelékéhez, de itt még tonkababbal egészítettem ki, ami szerintem nagyon sokat dobott rajta, nagyon karakteressé tette a mousse-t. A kávélikőrös mousse omlós-szaftos mandulás piskótalapokkal váltakozik, amelyekhez a Desszert.Neked már jól bevált, többször használt financier-alapreceptjét használtam. Niki, akinek a minitortákat készítettem, nagy karamell-rajongó (khm, ez közös vonásunk), így jött az ötlet, hogy karamellizált fehér csokiból készült macskanyelvekkel vegyem körbe a minitortát. Hogy a díszítés harmonizáljon a töltelékkel, a kávélikőrös-tonkababos tejcsokimousse-szal, a macskanyelvekbe etióp kávébabtöret került némi Maldon sópehely társaságában. Én teljesen beszeretettem a macskanyelvekkel díszített minitortákba, és szerencsére az ünnepeltnek is nagyon tetszett!

(Én csak két minitortát készítettem, de nyugodtan lehet duplázni az adagot négy minitortához vagy egy 18 cm-es nagyobb tortához!)

Hozzávalók 2 darabhoz:

Piskóta:

- 60 g tojásfehérje (kb. 2 tojásból)

- 35 g cukor

- 35 g átszitált porcukor

- 35 g darált mandula

- 30 g liszt

- 60 g olvasztott vaj

Mousse:

- 55 g tej

- 1 tojássárgája

- 1 lap zselatin (= 2 g)

- 80 g tejcsokoládé

- 20 g étcsokoládé

- 30 g kávélikőr (pl. Baileys, Carolans)

- 65 g habtejszín

- negyed tonkabab reszelve

Glazúr:

- 40 g étcsokoládé

- 50 g habtejszín

- 1 tk. akácméz

Díszíteni:

- 24 db macskanyelv (nálam karamellizált fehér csokiból, kávébabtörettel és Maldon sópehellyel ízesítve)

A piskótával kezdem. A tojásfehérjét, a cukrot, a porcukrot, a darált mandulát és a lisztet kézi vagy elektromos habverő segítségével alaposan összedolgozom. Majd apránként hozzáadom az olvasztott vajat is, és beledolgozom a masszába. Kb. egy órára hűtőbe teszem. Ezután 22 cm-es kapcsos tortaformában vagy egy szögletes formában kb. szűk egy centi vastagságban elterítem, és 180 fokon kb. 10-12 perc alatt megsütöm. Ha langyosra hűlt, lehúzom róla a sütőpapírt, és négy korongot szaggatok ki belőle azzal a desszertgyűrűvel, amiben a minitortákat is össze fogom állítani. A maradék piskótát pl. pohárkrémhez felhasználom később.

A mousse-hoz a tojássárgát a tejjel kikeverem, és belereszelem a tonkababot. A zselatint beáztatom hideg vízbe, a csokoládékat pedig apróra törve előkészítem. A tojásos tejet alacsony lángon, folyamatos keverés mellett besűrítem: maghőmérővel mérve kb. 80 fokig melegítem, illetve akkor jó, amikor már határozottan bevonja a fakanál hátát a massza. Ekkor feloldom benne a kicsavart zselatinlapot, majd beledobom az apróra tört csokoládét, és egyneművé keverem. Hozzákeverem a kávélikőrt is. A habtejszínt felverem: nem kell teljesen kemény habbá, csak legyen tartása. A felvert tejszínt két részletben hozzáforgatom a csokis masszához.

Jöhet az összeállítás. A két desszertgyűrű aljába egy-egy mandulás piskótakorongot teszek, majd elosztom a mousse felét a két desszertgyűrű között. Erre jön még egy piskótakorong, végül pedig a maradék mousse. Egy éjszakára hűtőbe teszem. 

Másnap elkészítem a glazúrt. A tejszínt a mézzel forrásig melegítem, majd beledobom az apróra tört csokit, és addig keverem, míg szép, fényes masszát nem kapok. Kb. a felét-kétharmadát elosztom a két minitorta tetején, a maradékot pedig félreteszem a díszítéshez. Miután a glazúr megszilárdult, hajszárítóval körbemelegítem és óvatosan lecsúsztatom a desszertgyűrűket a minitortákról.

Végül jöhet a díszítés. Mivel a minitortáknál a macskanyelvek jóval magasabbak voltak, az egyik felükről levágtam a macskafejet, ami pont jól is jött, mert így egyenes lett a macskanyelvek vége, stabilabban álltak. A macskanyelvekkel kiraktam a minitorták oldalát: egy minitortához nekem 12 darab macskanyelvre volt szükség. Bár a mousse-hoz ragadva a macskanyelvek stabilan álltak a torta oldalán, a dizájn kedvéért átkötöttem még egy-egy lila szalaggal is a minitortákat. Végül a tetejüket a levágott macskafejekkel díszítettem, illetve a kimaradt, pont formázható álllagú glazúrt habzsákba töltöttem, és abból nyomtam díszt a tetejükre.

Természetesen a macskanyelves díszítés elhagyható, illetve helyette díszíthetjük pl. csokiköpennyel is a minitortákat.