Eszterházy-torta liszt és cukor nélkül

Most egy kakukktojás következik, azaz nem bonbon, hanem kivételesen torta. A képét már megmutattam a blog Facebook-oldalán, ahol többen kérdezték a receptet, így gondoltam, megosztom itt is. A blogon már szerepelt korábban az Eszterházy-torta, Eszterházy-bonbonokkal díszítve. Ez a kedvenc tortám, mert nagy diórajongó vagyok, így egyértelmű volt, hogy ezt készítem el most is a szülinapom megünneplésére. Azonban akik ismernek, tudják, hogy az elmúlt fél évben igyekeztem az étrendemből kiiktatni a finomított szénhidrátokat (liszt és cukor), így ennek szellemében kicsit módosítottam a már korábban használt recepten: a tésztába csak darált dió került, míg cukor helyett xilitet (természetes alapú édesítő) használtam. A tetején az étcsokis rész diétás Ritter csokiból készül (maltittal édesítve), a csíkok pedig sima fehér csokiból - igaz ez cukros, de az egész tortára három kockányi került, ennyi belefér :)

Hozzávalók a tortához (18 cm):

Tészta:

- 5 tojásfehérje

- 10 dkg xilit

- 20 dkg darált dió

- csipet fahéj

Krém:

- 4 dl tej

- 1 cs. vaníliás pudingpor

- 8 dkg xilit (porrá darálva)

- 15 dkg vaj

- 10 dkg darált dió

- rum ízlés szerint

Díszítés:

- 10 dkg darált dió

- 10 dkg étcsokoládé (nálam diétás ét Ritter)

- 3 dkg fehér csokoládé

A tésztához a tojásfehérjéket a xilittel kemény habbá verem. Hozzáforgatom a fahéjat és a diót. Sütőpapírra négyszer körberajzolom a 18 cm-es tortaformát. A masszát lemérem, és négy részre osztom. A sütőpapírra rajzolt köröket kikenem a masszával, és kb. 10 perc alatt kisütöm a lapokat 180 fokon.

A krémhez a tejből és a pudingporból pudingot főzök, kicsit kihűtöm. A vajat a porrá darált xilittel habosra kavarom, majd hozzákeverem a pudinghoz. Ehhez jön a darált dió, végül rummal ízesítem.

A lapokat megkenem a krémmel és összeragasztgatom. A legfelső lap tetejére jön a díszítés. Az étcsokit és a fehér csokit megolvasztom, majd az étcsokit felkenem a lapra. Amíg még nem szilárdult meg, gyorsan köröket rajzolok csigavonalban haladva a torta közepétől indulva az olvasztott fehér csokival egy habzsák vagy kivágott sarkú nejlonzsák segítségével. Utána gyorsan fogpiszkálóval csíkokat húzunk: felváltva haladunk belülről kívülre, kívülről belülre, és így tovább. Végül fél diószemekkel díszíthetjük.

A maradék krémmel bekenem a torta oldalát, és dióval körbepanírozom. 

Megjegyzés:
Ha valaki csak a lisztet hagyná ki, de cukorral édesítené a tortát, akkor használja a bevezető szövegben belinkelt Eszterházy-receptben megadott cukormennyiségeket, ugyanis xilitből én az eredetiben megadott cukormennyiség kétharmadát használtam csak, mert édesebbnek érzem valamivel, mint a cukrot.

Zangio kézműves bonbonok

Még szeptemberben írtam egy posztot az Édes Napok Fesztiválról, ahol töménytelen mennyiségű bonbont kóstoltam meg. Sajnos nem tudtam minden csokiműhely kreációiból kóstolni azon prózai okból, mert egyszerűen nem fért belém több a már linkelt posztban leírtak elpusztítása után :) Maradt is némi hiányérzetem, lettek volna még csokik, amiket szívesen kipróbáltam volna... Ilyen volt a Zangio kézműves csokoládé is, még Vianne, a Levendula & Csokoládé blog írója is róluk kérdezett kíváncsian az Édes Napokról írt beszámolómnál kommentben, de sajnos csak azt tudtam neki válaszolni, hogy majd legközelebb.

Nem sokkal később egy nagyon kedves e-mailt kaptam Kelemen Olgától a Zangio Családi Csokoládéműhelyből, aki felajánlott egy kóstoló adagot a bonbonjaikból, hogy pótolni tudjam a mulasztásomat. A bonbon egy-két héttel később meg is érkezett, és némi logisztikai hadművelet után (mivel én már ekkor Németországban voltam, Anya küldte a dobozt utánam) elkezdődhetett a kóstolás!

A 32 darabos bonbonválogatás ebben az elegáns dobozban érkezett. Két erőteljes szín, finom grafika, amelyek egyszersmind jól kiemelik a "Z" betűs logót is. Tetszik!

A dobozt kinyitva már első pillantásra megfogott a bonbonok letisztult egyszerűsége: semmi csiricsáré transzferfólia, csupán a tölteléket felidéző apró, finom díszítések jellemzőek. Érdekes, hogy nem találtam sem a dobozban, sem a honlapjukon polikarbonát formában készült bonbonokat, ehelyett a különböző alakra (kocka, téglalap, virág, hasáb, félhenger, stb.) kivágott, kézzel mártott bonbonok alkotják a Zangio kínálatát.

A kínálatban, úgy érzem, mindenki megtalálhatja a kedvencét: vannak alkoholpárlatokkal készült bonbonok (pl. meggy, málna), gyümölcsös bonbonok (citrus, narancs, passió, stb.), teás bonbonok (macsa tea, füstös tea, jázmingyöngy tea), fűszeres bonbonok (boróka, gyömbér), magvakkal készült bonbonok (mogyoró, dió),  és olyan klasszikus ízek is, mint kávé, menta vagy mák. Nagyon szimpatikus, hogy a bonbonok csak természetes összetevőket tartalmaznak, sőt, a felhasznált gyümölcsök is, ahol lehet, ökológiai gazdálkodásokból származnak. Még a bonbonok külsejének a díszítéséhez sem használnak mesterséges színezékeket; hihetetlenül ötletesen oldják meg természetes anyagokból a külső csokiburok díszítését: pl. a macsa teás bonbonnnál a halványzöld színű mintát macsateás fehér csokoládéval készítették, vagy a málnás bonbont díszítő rózsaszín pöttyhöz a fehér csokit málnaporral színezték.

A bonbonok közül több kedvencem is lett. Talán a legjobban a sós karamellás ízlett, ennek nagyon jól eltalált, kiegyensúlyozott az íze. Hihetetlenül izgalmas még a füstös teás is, nagyon jól érződik a ganache-on a füstön érlelt Lapszang Szucsong tea karakteres íze, szuper párost alkot az étcsokival. Nagy kedvencem volt még a passiógyümölcsös bonbon is: itt csokiganache-on egy réteg passiógyümölcs-zselé csücsül. Az alkoholosak közül a meggyes különösen tetszett, nagyon harmonikus az íze, bár a vörösáfonya-díszítés helyett talán én inkább liofilizált meggyet használnék. A klasszikusak közül a kávé az első számú kedvencem, nagyon karakteres arabica kávé-íze van a ganache-nak. A mézeskalácsos ízűtől pedig egészen karácsonyi hangulatom lett...

És akkor a bonbonok után néhány szóban szeretném bemutatni a Zangio Családi Csokiműhelyt. Maga a márkanév a családtagok neveiből áll össze: a szókezdő "Z" Pap Zoltánt takarja, ő a Csokoládéműhely ízmestere, aki Franciaországban sajátította el a bonbonkészítés alapjait; az "O" a szó végén Zoltán feleségét, Kelemen Olgát jelöli, míg Angi lányuk neve adja a márkanév középső részét. Így teljes a család - és a családi csokiműhely!

A bonbonok a Zangio honlapján rendelhetőek, ahol nagyon ízléses csomagolások közül is választhatunk. Különlegesség, hogy nem csak bonbonok, hanem csokis programok között is válogathatunk a honlapon: van műhelylátogatás és csokikóstolás felnőtteknek, illetve csokoládékészítés és kóstoló gyerekeknek. Lehet, hogy már tudom is, mit kérek majd Karácsonyra? :)

Végül pedig még egyszer szeretném megköszönni a Zangio Családi Csokoládéműhelynek, hogy megkóstolhattam a bonbonjaikat!



Sütőtökös karamella Halloweenre - VKF XLV.

Mikor a már posztolt málnakaramellát készítettem, tudtam, hogy ezt a receptet több verzióban is ki kell próbálni, annyira jól működött. Beugrott, hogy az Édes Napok Fesztiválon mennyire bejött a sütőtökös-karamellás bonbon, így gondoltam, a sütőtökös karamellával sem lehet nagyon mellényúlni. Nem is tévedtem, az édes sült tökből készült püré fantasztikusan illik a karamellához, egy kicsi mézeskalács-fűszerkeverékkel megbolondítva. Erre az ízkombinációra Pinkcsokinak is van egy vátozata, nézzétek meg!

Miután a karamellám készen lett, azon agyaltam, milyen dekorációt lehetne készíteni rá, ami a Halloweent idézi, de aminek az elékszítéséhez nem kell nagy kézügyesség. Na ekkor bevillant, hogy pókhálót kell csinálnom, az menni fog, hiszen ki látott már ultra szabályos pókhálót? A pókhálókhoz a pókot a BalhÉtteremben találjátok! :)

Mivel Zizi, a Zizi kalandjai blog írója vega sütőtökös recepteket kért a VKF 45. fordulójára, neki is ajánlom szeretettel a sütőtökös karamellámat.

Szerintem jó móka lehet gyerekekkel is elkészíteni, próbáljátok ki! Hepi Halloween!

Hozzávalók kb. 12 darabhoz:

- 6 dkg sülttök (nálam Hokkaido tök volt)

- 0,5 dl tejszín

- 7 dkg semlegesebb ízű méz

- 7,5 dkg cukor

- mézeskalács-fűszerkeverék ízlés szerint (nálam egy jó késhegynyi volt)

- 0,5 dkg vaj

- 10 dkg étcsokoládé

- 2-3 dkg narancssárga csokipasztilla (narancsízű, jól passzolt a sütőtökhöz, de persze fehér csokival is díszíthetjük!)

A sülttököt a tejszínnel összeturmixolom. Egy edényben elkezdem a mézet melegíteni, de nem forralom fel. Hozzáadom a cukrot, és borostyánszínűvé karamellizálom. Hozzáadom a tejszínes sülttököt és a mézeskalács fűszert, és addig főzöm állandó keverés mellett, míg el nem éri a 118 fokot - ezt maghőmérővel ellenőrizhetjük. Ha nincs kéznél maghőmérő (nálam se volt), akkor amikor már kezd elég sűrű lenni, cseppentek egy keveset a masszából egy kistálra, és hűtőbe teszem. Pár perc múlva megnézem, megszilárdult-e. Ha nem, tovább főzöm, majd ismét tesztelek, ha igen, akkor leveszem a tűzről, és hozzákeverem a vajat. A masszát egy sütőpapírral bélelt lapos edénybe/krémeskeretbe (10x10 cm) öntöm, és megvárom, hogy megdermedjen, végül tetszőleges méretű kockákra vágom.

Az étcsokit megolvasztom és temperálom, majd egy mártóvillával megmártom benne a karamellkockákat. Miután a csokiburok megszilárdult, az olvasztott narancssárga csokit nejlonzacskóba töltöm, és megrajzolom vele a pókhálókat. Ha a narancssárga csoki is megdermedt, készen vagyunk!

Kifőztük Karácsony 2011 hamarosan!

Már csak november 8-ig kell várni, és indul a Kifőztük Karácsony idei jótékonysági akciója! A kiadványban idén is sok fantasztikus recept lesz... lehet, hogy bonbon is? :)

További részletek hamarosan!

Praliné málnakaramell-krémmel töltve

Most egy rövid szösszenet következik, méghozzá a nemrég mutatott málnakaramell továbbgondolása. Ki akartam próbálni a málnakaramellt lágyabb krém formájában is, csokihüvelybe töltve. Minő meglepő, így is tökéletes! Isteni nyúlós karamellkrém, a málna fantasztikus ízével!

Én még a málnakaramell készítésekor kb. 3-4 kanálnyit meghagytam, és azon melegében 2-3 kanál tejszínnel felhígítottam, majd hagytam kihűlni. Az így kapott krémet pedig polikarbonát formában készült étcsokihüvelybe töltöttem (20 dkg étcsokiból), majd lezártam a bonbonokat. Összesen 16 darab bonbon lett ebből a mennyiségből.

Az előző posztban leírt teljes adag málnakaramell esetében olyan egy-másfél deci tejszín hozzáadásával készíthetünk folyósabb állagú málnakaramellt. Ezt sokféleképpen használhatjuk: öntetnek, fagyialapnak, pohárkrémbe, mascarponés krém részeként stb. Érdemes a tejszínt több adagban hozzákeverni, és figyelni, milyen sűrűségű krémre van szükségünk.

Ha marad ki pár szem málnakaramellánk, szerintem azt is fel lehet újra olvasztani némi tejszínnel, és nyúlós-krémes állagú tölteléket készíteni belőle!

chococo - új csokilelőhely nyílt Budapesten!

A Lucullus Baráti Társaságtól ismét meghívást kaptam egy csokis eseményre: a chococo monstre csokoládéüzlet megnyitójára. Ezúttal sajnos nem tudtam részt venni az eseményen (mivel Németországban vagyok), de nagyon szívesen adok hírt Nektek a szuper új csokilelőhelyről! Ha hazamentem, azt hiszem, az első utam ide fog vezetni... :)

A tegnap megnyílt chococo csokoládérium- és csokoládéüzletben több mint 3.000-féle csokoládékészítmény várja az érdeklődőket. A tulajdonosok már sikerre vittek egy csokoládé outletet a budapesti Bródy Sándor utcában, elkötelezett hívei a minőségi csokoládékészítésnek- és fogyasztásnak. A hangulatos üzlet belsőépítészeti terveit a Geppetto belsőépítészeti stúdió készítette, az üzlet arculatát az Avalanche Kreatív Ügynökség készítette.

A chococo hivatalos nyitóünnepségén négy csokoládémester erre az alkalomra készített csokoládékreációit lehetett megkóstolni. Mészáros Gábor chocolatier, a chocoMe kitalálója, Szántó Tibor csokoládékészítő mester, Varga Gábor mestercukrász, a www.desszert.eu oldal kitalálója és Király Anita (a Lucullus BT csokoládéoktatója) házilag készített csokoládé-különlegességekkel kápráztatták el a vendégeket.

 Az est tapas-improvizációt Nánási Lajos (Atakám étterem) készítette, amelyhez remekül passzolt a dél-afrikai Amarula krémlikőr.

Turóczi Gábor, a Lucullus BT gasztronómiai egyesület  (a chococo együttműködő partnere) vezetője örömét fejezte ki az iránt, hogy újabb hely ad majd teret Budapesten a minőségi csokiimádatnak. A chococo a jövőben is tervezi, hogy előrecsomagolt csokoládéi mellett a kézműves csokoládék bemutatóját, illetve felolvasóesteket, egyéb kulturális/szakmai rendezvényeket is szervez - aminek én nagyon örülök, és izgalommal várom a csokis rendezvényeket!

Az üzlet címe: 1013 Budapest, Pauler u. 7. 

 

Levendulás-marcipánkrémes praliné

Még október első hetében járt nálam Kriszti, aki a blog őszi "Szüret és bonbon" tematikájú játékában a kommentelős második kategóriát megnyerte. Egyeztettünk, és Kriszti kívánsága az volt, hogy ne az általa kitalált bonbont készítsük el, hanem egy levendulásat, mert nagy rajongója a levendulának. Hát, ezzel feladta nekem a leckét, mert nem túl gyakran készítettem eddig levendulás bonbont (szám szerint kettő szerepel a blogon), a család ugyanis nem rajong a levenduláért. Most egy két rétegű levendulás bonbon készült: egy pötty levendulás sárgabaracklekvárra levendulás marcipánkrém került, mindez fehér csokiba bújtatva, szintén Kriszti kívánságára.

A bonbon nagyon jól sikerült, még nekem, aki szintén nem vagyok nagy levendula-fan, is nagyon ízlett, és Kriszti is teljesen meg volt vele elégedve! A bonbonos szeánszunkon két adag bonbon készült: az egyiket én készítettem (körtés-karamellás), ezt a levendulásat pedig nagyrészt Kriszti. Csudajól ment neki, remélem, folytatja a bonbonkészítést!

Készül a csokihüvely

A töltelékek

Kriszti talpaz

Kriszti és a teli bonbonosdoboz

Hozzávalók 15 darabhoz:

- 2 ek. sárgabaracklekvár

- 2 csipet szárított levendulavirág

- 6 dkg marcipánmassza (most Rapunzel bio mézmarcipánt használtunk, ami csak mandulából és mézből készül fele-fele arányban)

- kb. 2 ek. tejszín

- 20 dkg fehér csokoládé

A töltelékhez az előkészületeket még előző este tesszük meg (ez nekem sajna nem jött össze, mert az egyetlen hűtőben állomásozó tejszínem idő előtt megromlott :S). A tejszínt megmelegítem, és egy csipet szárított levendulavirágot szórok bele. Jól lezárva a hűtőbe teszem állni. A lekvárt szintén megmelegítem, beleszórom a maradék levendulát, majd hűtőbe teszem.

Másnap a tejszínt leszűröm, megmelegítem, és belekeverem a lereszelt marcipánt. Addig keverem, míg egynemű masszát nem kapok. Ha túl sűrűnek tűnik a krém, egy kis plusz tejszínnel lehet lágyítani rajta.

A fehér csokit megolvasztom és temperálom, majd elkészítem a csokihüvelyt szilikon vagy polikarbonát formában. Hűtőbe teszem a formát, míg a csoki visszaszilárdul. A mélyedésekbe először egy-egy pötty levendulás sárgabaracklekvárt teszek (ha úgy jobban tetszik, a lekvárból kihalászhatjuk előtte a levendulavirágokat), majd erre adagolom a marcipánkrémet úgy, hogy befedje a baracklekvárt. Kis időre hűtőbe teszem.

A fehér csoki maradékát újratemperálom, majd lezárom a bonbonokat. Kb. egy óra hűtés után kifordítom a kész bonbonokat a formából.

Dizájnos csomagolásban :)

Körtepálinkás-marcipános praliné

Aki rendszeresen olvassa a blogomat, tudja, hogy a pálinka igen kedvelt bonbonbavalóm: eddig a blogon szerepelt már több barackpálinkás, illetve szilvapálinkás recept is. Nade. Komoly hiányérzetem támadt: körtepáleszes is kellene! Persze a készletben Apának van körtepálinkája, a keményebb dió az aszalt körte beszerzése volt. Ugyanis a pálinkákat az ízüknek megfelelő aszalt gyümölccsel szeretem párosítani, úgy jön ki igazán a gyümölcs íze is. Az aszalt körtés-körtepálinkás bonbon ötletét már egy ideje forgatom a fejemben, télen is kerestem a bécsi Naschmarkton aszalt körtét, de nem találtam. Végül a nyár végén magam aszaltam: vékony szeletekre vágva kerültek a körték az aszalógép tálcáira, és aszalás után is hihetetlenül aromás körteízük maradt. A kész bonbonban szépen kiérződik a körte és a marcipán íze is a körtepálinka mellett.

Hozzávalók 20 darabhoz:

- egy marék aszalt körte

- kb. fél deci körtepálinka

- 7-8 dkg marcipán

- 20 dkg étcsokoládé

A bonbon készítése előtt egy-két nappal beáztatom a körtepálinkába a körteszeleteket. A pálinkás körteszeleteket a marcipánnal és a maradék pálinkával, amiben áztak a körték, aprítógéppel összedolgozom.

Az étcsokit megolvasztom és temperálom, majd elkészítem a csokiburkot szilikon vagy polikarbonát formában. Hűtő, míg a csoki megdermed.

A csokihüvelyeket megtöltöm a marcipános-körtés töltelékkel. Az étcsoki maradékát újratemperálom, majd lezárom a bonbonokat. Ismét hűtés következik, majd kb. egy óra múlva kifordítom a kész bonbonokat.

Tipp: A marcipános masszából kézzel is formázhatunk golyókat, majd étcsokiba mártva kész a bonbon! Vagy akár szaloncukrot is formázhatunk, elvégre mindjárt Karácsony ;)

Málnakaramell

Még az Édes Napok Fesztiválon kóstoltam egy málnakaramellás töltelékű bonbont. Már akkor tudtam, hogy nekem ilyet csinálnom KELL, hiszen rajongok mind a málnáért, mind a karamelláért, együtt pedig egyszerűen ellenállhatatlanok! Úgyhogy nyomozni kezdtem a neten, és jó barátom, gugli persze most is segített rajtam: találtam egy remek receptet az Un déjeuner de Soleil oldalon. És ez nem akármilyen málnakaramella ám, kérem szépen! Ebből bizony ugyanolyan puha karamell-falatkákat készíthetünk, mint a sima vajkaramellából, csak egészen különleges málnaízzel felturbózva!

Azért itt-ott alakítottam a recepten, például átpasszíroztam a málnapürét, mert szerintem elég lehangoló a magos karamellát rágcsálni... Problematikus pont volt még a glükózszirup a hozzávalók között: persze némi utánajárással biztos be lehet szerezni, de én sajnos ha valamit eltalálok, azt rögtön meg szeretném csinálni, így nem vártam a glükózszirpura. Egy az egyben mézzel helyettesítettem, és így is tökéletes lett! Fantasztikusan puha, nem fogkitépős, egyszerre csábít málna- és karamellízzel...

Hozzávalók:

- 12,5 dkg málnapüré (átpasszírozott málna)

- 1 dl tejszín

- 14 dkg semlegesebb ízű méz

- 15 dkg cukor

- 1 dkg vaj

A málnapürét összekeverem a tejszínnel, és meglangyosítom. Egy edényben elkezdem melegíteni a mézet, de nem várom meg, hogy forrni kezdjen. Hozzáadom a cukrot, és megvárom, hogy borostyánszínűvé karamellizálódjon. (Tudom, közben nem lenne szabad kavargatni, de sose bírom ki...) Hozzáadom a tejszínes málnát (vigyázat, kicsit fröcsög!), és egészen addig főzöm állandó keverés mellett, míg el nem éri a 118 fokot. Ezt a legcélszerűbb maghőmérővel ellenőrizni. Ennek hiányában akkor jó, ha már látszik, hogy besűrűsödött a massza, keverésnél kilátszik a lábas alja, illetve ha hideg vízbe cseppentjük, akkor egyből leszáll összeállva a pohár aljára, és nem porlik szét. Nekem kb. 20 perc kevergetés után érte el ezt az állapotot. Ekkor leveszem a tűzről, és belekeverem a vajat.

A masszát egy sütőpapírral kibélelt lapos edénybe/krémeskeretbe töltöm, és megvárom, hogy megdermedjen, végül felkockázom olvasztott vajjal vékonyan bekent késsel.

Én most a málnakaramella-kockák egy részét étcsokival vontam be, és transzferfóliával díszítettem. Szerintem nem is kell túlvariálni, hiszen a málnakaramell így is elég izgalmas ízkombináció. Talán még liofilizált málnával érdemes felturbózni (nekem éppen nem volt itthon): keverhetjük a málnakaramellbe, vagy az étcsokibevonat tetejére szórva szépen díszít is.

Forrás: 

Un Déjeuner de Soleil: Caramels a la framboise (mous ai lamponi); az eredetiben lévő adag felezve, módosításokkal.

Otelló szőlős-marcipános praliné

Sikerült a múltkor még elég szép adagot készíteni az otelló szőlőből készült gyümölcspüréből, így mindenképpen ki akartam próbálni valami más ízkombinációban is. Adta magát, hogy marcipánnal párosítsam, de most igazán különleges marcipán került a püréhez: mézből és mandulából álló biomarcipán.

Hozzávalók 15 darabhoz:

- 3-4 ek. fahéjas otelló püré

- 5 dkg marcipán

- 4-5 kocka fehér csokoládé

- 20 dkg étcsokoládé

A gyümölcspürét megmelegítem, majd hozzáadom az apróra tört fehér csokit és a lereszelt marcipánmaszát, és addig keverem, míg egynemű masszát nem kapok. Hagyom hűlni.

Az étcsokit megolvasztom és temperálom, majd elkészítem a csokihüvelyt polikarbonát vagy szilikon formában. Hűtő. A csokihüvelyeket megtöltöm a krémmel, hagyva helyet a lezáráshoz is. Az étcsoki maradékát újratemperálom, majd lezárom a bonbonokat. Kb. egy óra hűtés után kifordítom a kész bonbonokat.

"Tenger gyümölcsei" praliné

Gondolom, mindenki ismeri a "tenger gyümölcsei" fantázianevű pralinékat: kagylót formáznak, mogyorónugátos a töltelékük, és - ami különösen tetszik bennük - a csokiburok fehér és ét- vagy tejcsokiból van, és szép márványos-színátmenetes. Na, ilyet szerettem volna már régóta gyártani, ezért is szereztem be kagyló alakú polikarbonát formát (bár azért más is készül benne persze). Volt már vele még húsvét táján egy sikertelen kísérletem: a fehér részek bentragadtak a formában. Így egy időre felhagytam a próbálkozással.

Az Édes Napok Fesztiválon S. Nemzetes Krisztina csokibemutatója után végre egy profit kérdezhettem meg, hogy készül a szép márványos csokiburok. A titok: először a temperált fehér csokiból csurgatok a formába, az ujjammal elmaszatolom, majd megvárom, hogy a fehér csoki megszilárduljon. Majd jöhet a temperált étcsoki.

Na, neki is láttam a projektnek, de első nekifutásra nem voltam elégedett az eredménnyel: márványos helyett bocifoltosak lettek a bonbonok.

1. kísérlet: a bocifoltos példányok

Már közben tudtam, hogy túl sok fehér csokit löttyintettem a mélyedésekbe, kivenni viszont nem tudtam ekkor már (nehogy kiskanállal összekarcoljam a formát). Így a friss tapasztalataimat felhasználva még egyszer nekifutottam: ezúttal csak vékony csíkokat csurgattam a formába, és így azért márványosabb lett a végeredmény, bár persze még mindig van hova fejlődnöm :)

Ugye látszik a különbség?

A töltelék az első, bocifoltos adagnál egyszerű mogyorónugát volt kis tejszínnel fellazítva és mogyorópálinkával ízesítve. Mivel a mogyorónugátom elfogyott, a második adagba a már bevált főzött diókrémet készítettem el - csak mogyorós változatban, whiskyvel turbózva. Jó lett!

1. verzió: nugátos töltelék

Hozzávalók 20 darabhoz:

Főzött mogyorókrém:

- 1 nagy marék törökmogyoró

- 1 ek. cukor

- kb. fél deci tejszín

- 2 dkg vaj

- néhány kocka tejcsoki

- 1 ek. whisky

- 30 dkg étcsokoládé

- 3 dkg fehér csokoládé

Először a tölteléket készítem el. A mogyorót 170 fokos sütőben kb. 7 percet pirítom, majd ledörzsölöm a barna héját. A cukorral aprítógépben összeaprítom, majd teflonserpenyőben pár percet pirítom. Hozzáadom a tejszínt és a vajat, majd néhány percig főzöm. Ha túl sűrűnek tűnik, lehet még plusz tejszínt önteni hozzá. Végül a tejcsokit is hozzáadom, és keverem, míg megolvad. A tűzről levéve hozzákeverem a whiskyt, és hagyom hűlni.

A fehér csokit megolvasztom és temperálom, majd vékony csíkokat csurgatok bele a formámba, és az ujjammal nagyjából szétmaszatolom. Szobahőmérsékleten megvárom, hogy a csoki megdermedjen. Utána az étcsokit olvasztom meg és temperálom, majd elkészítem a szokott módon a csokihüvelyt a szilikon vagy polikarbonát formában. Hűtő.

A megszilárdult csokihüvelyekbe betöltöm a mogyorókrémet, hagyva helyet a lezáráshoz is. Az étcsoki maradékát újratemperálom, és lezárom a bonbonokat - mivel az aljuk nem látszik, így ott már nem kell márványosnak lennie. Kb. egy óra hűtés után kifordítom a kész bonbonokat a formából.

Főzött mogyorókrém a 2. verzióban