Málnazselés piskótatallérok

A jól ismert bolti piskótatallérok házi változata az utóbbi időben számtalan blogon szembejött velem. Talán először még tavaly év elején, Sütimizéria Csengénél láttam a piskótatallér receptjét, majd ennek a némileg módosított változata a Blikk Nők Konyhában is megjelent Csengétől (fotó itt). 

Múlt hétvégén én is elkészítettem a saját verziómat. A piskóta receptjét William Curley könyvéből kölcsönöztem (126-127. old., Orange teacakes): egy nagyon könnyű piskótáról van szó, ami egy kicsit mégis tömörebb a hagyományos piskótánál, így egyrészt jó alapot ad a piskótatallérnak, másrészt állagában szerintem emlékeztet valamennyire a bolti piskótatallér piskótájára. Sok blogos verziónál lekvárt használnak, én azonban a zselére szavaztam, méghozzá a zselés szaloncukornál már tökéletesen bevált, pektinnel készült zselére: a zselét vékony rétegben kiöntöm, és mikor megszilárdul, korongokat szaggatok belőle. Sokkal egyszerűbb lesz bevonni csokival, és sokkal szabályosabb lesz a végeredmény. Az i-re a pontot pedig a hajszálvékony, roppanós csokiburok teszi fel: én a tallérok oldalát is bevontam csokival (a boltinak nincs bevonva az oldala) - csak mert így sokkal egyszerűbb lesz szép, szabályos csokibevonatot készíteni :)

Hozzávalók kb. 30-40 darabhoz (méretfüggő):

Piskóta:

- 60 g tojásfehérje (kb. 2 tojásból)

- 60 g cukor (nálam xilit)

- 65 g tojássárga (kb. 3 tojásból)

- 60 g liszt

Málnazselé:

- 225 g málnapüré (kb. 300-350 g málnából, fagyasztott is jó; de használhatunk pl. meggyet is)

- 60 + 30 g cukor

- 45 g akácméz

- 8 g pektin (citrus pektin; én Kaldeneker-féle pektint használtam)

- 3 tk. frissen facsart citromlé

Csokiburok:

- kb. 200-250 g étcsokoládé

A piskótával kezdem. A tojásfehérjét a cukorral kemény habbá verem. Óvatosan belekeverem a tojássárgákat, majd beleforgatom az átszitált lisztet. Sütőpapírral bélelt gáztepsin szűk egy centi vastagon szétterítem. 180 fokra előmelegített sütőben megsütöm: amikor kezd aranybarnás lenni a teteje, akkor van készen. Óvatosan lehúzom a piskótáról a sütőpapírt, és kerek kiszúróval (az enyém 4,5 cm átmérőjű volt) korongokat szaggatok belőle. A korongokat előre is el lehet készíteni, majd tegyük légmentesen záró mikródobozba felhasználásig. (A piskótamaradékot felhasználhatjuk máshoz: pohárkrémhez, cakepophoz stb.)

Jöhet a zselé. A málnát leturmixolom és szűrőn átpasszírozom. Az így kapott, kimért málnapürét egy lábasban összekeverem a 60 g cukorral, a mézzel és a citromlével. Egy kis tálba kimérem a pektint és összekeverem a maradék cukorral. Az ízesített málnapürét közepes lángon főzni kezdem. Amikor már csípős, kezd gőzölögni, de még nem forr, fokozatosan hozzáöntöm a cukros pektint folyamatos keverés mellett. Tovább főzöm folyamatosan kevergetve. Akkor jó a málnazselé, amikor már keverésnél határozottan látható az edény alja. Ha van maghőmérőnk, akkor ellenőrizhetjük a hőfokot is: a megfelelő állagot olyan 94°C körül éri el. Ha egy kistányért lehűtünk a fagyasztóban, ezzel szintén egyszerűen ellenőrizhetjük a zselé állagát: cseppentsünk belőle a kistányérra, a zselé rögtön lehűl. Ha teljesen szilárd lesz, akkor készen van, ha még ragad-nyúlik, akkor kicsit tovább kell főzni. A kész zselét sütőpapírral bélelt tálcára öntöm ki. Én nem öntöttem keretbe vagy peremes edénybe: a zselé a sűrűségénél fogva olyan jó fél centi vastagságban terült el a sütőpapíron, ami pont jó volt a piskótatallérokhoz. Teljesen kihűtöm a zselét, majd egy kerek kiszúróval zselékorongokat szaggatok: a lényeg, hogy kicsit kisebb kiszúrót használjunk most, mint amit a piskótakorongokhoz használtunk (az én kiszúróm 3,5 cm átmérőjű volt). A maradék zselét visszamelegíthetjük, majd újra kiteríthetjük, és szaggathatjuk, ha még kell zselé a piskótákhoz; ha már nem, máshoz fel lehet használni.

A piskótatallérok tetejére egy-egy zselékorongot ültetek. A bevonáshoz az étcsokoládét temperálom: érdemes olyan étcsokoládét választani, ami szép folyósra olvad, hogy vékony legyen a bevonat (erről bővebben itt lehet olvasni). A bevonásnál nekem a következő módszer vált be. Fogok egy zselés piskótakorongot, azt mártóvillára ültetem, majd a mártóvillát a csokis tál fölé tartom, és egy evőkanállal csokit csurgatok rá, hogy teljesen befedje. A tallér tetejére ekkor ráfújok egyet (mint a kézzel mártott After Eight-nél), hogy a felesleges csoki lecsurogjon, és tényleg vékony legyen a csokiburok. A kész tallért a mártóvilláról sütőpapírra csúsztatom. Ugyanígy vonom be a többi tallért is. A mártóvillát érdemes 2-3 talléronként papírtörlővel áttörölni, hogy ne nagyon csokizzuk össze a a tallérok alját. Hagyom, hogy a csokoládébevonat szobahőn megszilárduljon, majd légmentesen záró dobozban tárolom a kész tallérokat.

(Elméletben még egy csokizási módszerre gondoltam. A tallérokat tegyük rácsra, a rács alá tegyünk sütőpapírt. A temperált csokit kanállal csorgassuk egyenként a tallérokra, majd fújjunk rá a bevonatra, hogy a felesleg lecsurogjon. Ennél a módszernél több csokit kell olvasztani, mert a felesleg a sütőpapírra fog lecsurogni, nem a csokis tálba, ahonnan rögtön újra felhasználhatjuk az előző módszer szerint. Természetesen a sütőpapírról a csokit le tudjuk majd szedni, ha teljesen megszilárdult, és máshoz felhasználhatjuk.)

Mozart-tallérok karácsonyi köntösben

Mozart-golyót már sokszor készítettem házilag: egy nagyon korai, kezdetleges verzióban is felbukkan a blogon, illetve szaloncukor formájúra alakítva is sikere volt tavaly. Idén Karácsonyra is terveztem valamit készíteni a Mozart-golyó ízvilágában, tehát pisztáciamarcipánnal és mogyoróval - ez a kombó ugyanis Apa nagy-nagy kedvence. Mikor azonban megérkezett pár napja a szilikon tartelette-formám (mert tartelette-sütés is tervben van Karácsonyra), beugrott, hogy Mozart-tallérokat fogok készíteni a szilikon formában, amelyeket aztán kimártás után jópofa karácsonyi transzferfóliákkal díszíthetek. Egy igazi klasszikus, karácsonyi köntösben :)

Hozzávalók kb. 20 darabhoz:

- 100 g marcipánmassza

- 4-5 tk. pisztácialiszt vagy finomra őrölt pisztácia

- 1 kk. pisztáciaolaj

- 70 g tejcsokoládé

- 35 g mogyorópaszta (helyettesítésére ötletek a receptben)

Bevonás:

- kb. 200 g étcsokoládé

- karácsonyi transzferfóliák

A pisztáciamarcipánt többféleképpen is elkészíthetjük. Készíthetjük teljesen házilag mandulából és pisztáciából felesben (recept itt) vagy gyúrhatunk paszta állagúra őrölt pisztáciát a kész marcipánmasszához (ehhez leírás fázisképekkel itt). Én most időtakarékosság miatt a legegyszerűbb módszert választottam: a kész marcipánmasszába pisztácialisztet és egy kevés pisztáciaolajat gyúrtam. A pisztáciamarcipánt két darab sütőpapír között kb. fél centi vastagra nyújtom, majd akkora kiszúróval szúrok ki belőle korongokat, amekkorák nagyjából a szilikon tartelette- vagy muffin-forma mélyedései. A marcipánkorongokat a forma mélyedéseibe fektetem.

A mogyorós réteghez a tejcsokoládét megolvasztom és egyneművé keverem a mogyorópasztával. A mogyorós-tejcsokis krémet kb. fél centis magasságban a marcipánkorongokra kanalazom. A formát hűtőbe teszem, míg a mogyorós réteg meg nem szilárdul teljesen.

Ha nincs mogyorópasztánk, akkor két ötletem van még a mogyorós réteg elkészítésére. Használhatunk mogyorónugátot (pl. Ázsia Bt.-ben szokott lenni) a tejcsokoládéval 1:1 arányban összeolvasztva (tehát 50 g mogyorónugátra és 50 g tejcsokoládéra van szükség) vagy készíthetünk a mogyorós rétegnek házi gianduját tejcsokoládéval - ehhez a recept itt található.

Amikor a mogyorós réteg megszilárdult, a korongokat óvatosan kinyomom a formából. Érdemes az egyik felüket egy ecset segítségével olvasztott étcsokoládéval vékonyan átkenni - így a csokiburkon biztosan nem fog megmaradni a mártóvilla nyoma. Megvárom, hogy a vékony réteg csokoládé megszilárduljon.

Az étcsokoládét megolvasztom és temperálom, majd mártóvilla segítségével kimártom benne az azóta már szobahőmérsékletűre melegedett korongokat. Amíg friss a csokiburok, mindegyiknek a tetejére egy darab karácsonyi mintás transzferfóliát simítok. Jó félóra hűtés után óvatosan lehúzom a fóliát a tallérokról.

***

A blog minden kedves olvasójának meghitt, békés karácsonyi ünnepeket 

és boldog új évet kívánok!

Kávés marcipán - csokimousse tallér & húsvéti játék

Íme két új kedvencem, a tallérforma és a habkönnyű csokimousse ötvözete. Ezúttal kávéval ízesítettem a mousse-t, a marcipánkorongokat pedig főzött kávéban mártóztattam meg. A tallérok játékos bocikülsőt kaptak. Alig tudtam egy felet megmenteni a fotózáshoz!

Hozzávalók 8 koronghoz:

Csokimousse:

- 2,5 dl tejszín

- 10 dkg étcsokoládé (nálam 70%-os)

- 6 db marshmallow cukor

- fél vaníliarúd

- 1 ek. erős főzött kávé

- kb. 5 dkg marcipán

- egy csészényi erős főzött kávé

- 5 dkg étcsokoládé

- 5 dkg fehércsokoládé

A mousse-t az itt leírtak alapján elkészítem (a málnapálinka helyett persze a kávé megy bele), kihűtöm. A marcipánt kinyújtom, és pici pogácsaszaggatóval vagy kupakkal 8 darab kis korongot szaggatok - ezek legyenek egy picit kisebbek, mint a tallérkészítésre használt szilikon muffinsütő mélyedései.

Az ét- és a fehércsokit külön-külön megolvasztom és temperálom, majd teszek mindkettőből egy-egy pöttyet egy szilikon muffinsütő mélyedéseibe, és egy ecsettel kikenem a forma alját és az oldalát kb. fél centi magasságig. A kikenés közben ízlés szerint bocimintásra keverem a csokikat. Ezután a formát kb. 20 percre hűtőbe teszem.

Ha a csoki megszilárdult, teszek egy-egy kiskanálnyit a mousse-ból a csokialapokra, és óvatosan szétterítem. A marcipánkorongokat egyenként megmártóztatom a kávéban, majd ráillesztem a mousse-ra. A formát visszateszem egy kis időre a hűtőbe.

Az ét- és a fehércsoki maradékát újratemperálom, majd befedem vele a tallérokat egy ecset segítségével. Kb. egy óra hűtés után óvatosan kinyomom a formából a kész tallérokat.

A díjeső még nálam is tart: két kedves bloggertárstól is megkaptam a már emlegetett díjat: Sherpától és Ceffától. Nagyon szépen köszönöm nekik ezúton is!



És akkor a címben beígért játék! Ugye kíváncsiak vagytok a részletekre?

Közeledik a Húsvét, itt az ideje belehúzni a bonbongyártásba, hogy a locsolkodókat csinos bonbonokkal díjazhassuk. Tehát, nem árt egy kis gyakorlás az ünnepek előtt! Ebben szeretnék Nektek segíteni a Praliné Paradicsom húsvéti játékával. A játék menete a következő:

1. Aki szeretne részt venni a játékban, töltsön fel a Facebookra legalább egy fotót egy olyan saját készítésű bonbonról, ami a blogon található egyik recept alapján készült vagy a blog egyik receptje volt az ötletadó, a készítője ezt alakította át. A fotó alatt röviden írja le azt is a bonbon készítője, hogy mit változtatott a blogon lévő recepthez képest, ha változtatott valamit.

2. Persze tetszőleges számú bonbonkreációról fel lehet tölteni fotót egy-egy játékos kedvű bonbonozónak.

3. Ha valakinek nincs esetleg Facebook-profilja, de szeretne játszani, akkor küldje a fotót a blog oldalsávján található e-mail címemre, és én teszem majd közzé ezeket a fotókat a Facebookon.

4. A határidő: április 15. (péntek) éjfél.

Mit lehet nyerni? Két nyertes lesz, akiket ki fogok sorsolni (a lájkolós szavazást nem igazán kedvelem). Az egyik nyeremény egy bonbonozós csomag lesz (különleges alapanyagok Heidelbergből, részletek később), a másik pedig egy kóstolócsomag a saját készítésű bonbonjaimból egy-két apróbb ajándékkal még kiegészítve.
Remélem, tetszik a játék! Bonbonkészítésre fel!

Áfonyazselés - marcipános tallér

Még a múlt hétvégén nagyon belelendültem a tallérkészítésbe, így nemcsak a már posztolt mézes - szilvás tallér készült a Praliné Paradicsomban, hanem áfonyazselés tallér is. A zselés réteget a Pilóta piskótatallér ihlette, de piskóta helyett egy réteg marcipánnal került tallérformába. A csokiburok ezúttal fehércsokiból készült, ami nekem jól passzolt az áfonyazselés réteghez.

Hozzávalók 6 tallérhoz:

- 8 dkg fehércsokoládé

- kb. fél deci feketeáfonya-püré (befőttből vagy fagyasztottból villával összetörve)

- fél Dr. Oetker zselatinlap

- kb. 3 dkg marcipánmassza

A fehércsokit megolvasztom és temperálom, majd kikenem vele egy ecset segítségével egy szilikon muffinsütő alját és az oldalát kb. fél centis magasságig. Akkor kentük ki jól a formát, ha a csokiréteg alatt nem látszik ki a muffinsütő (általában élénk) színe. A formát ekkor hűtőbe teszem, hogy a csoki visszaszilárduljon.

A zselatinlapot beáztatom hideg vízbe. A feketeáfonya-pürét kb. egy percig forralom, majd feloldom benne  a zselatinlapot. A zselét állni hagyom.

Ha a zselé szobahőmérsékletűre hűlt, megkenem vele a tallérok alját, de a tallérok szélénél néhány milliméternyit kihagyok, hogy a tallér tetejét képező csokiréteg jól zárjon majd. A marcipánmasszát vékonyra nyújtom, majd egy kicsi pogácsaszaggatóval vagy üdítős kupakkal (a muffinforma aljának méretétől függően) 12 darab lapocskát szaggatok úgy, hogy ezek is néhány milliméterrel kisebbek legyenek, mint a muffinforma alja. A lapocskákat a zselére fektetem, és óvatosan rányomom.

A fehércsoki maradékát újratemperálom, és lezárom vele a tallérokat. Kb. egy óra hűtés után kifordítom a tallérokat a muffinformából.

Az elmúlt napokban rengeteg kedves bloggertársamtól kaptam díjat: a Balhétterem szerzőitől, Dittától, Edótól, Ottistól, Nellitől és Latsiától. Köszönöm szépen mindegyikőjüknek! A díjat pedig  - mivel már jól körbejárt ez a díj is :) - ajánlom szeretettel minden bloggertársamnak és olvasóimnak!

Mézes pálinkás - szilvás tallér: VKF XLI.

Valami új formát szerettem volna kipróbálni a hétvégén. Pralinét készíteni, ami nem szilikonformás, nem golyóbis, nem kocka. Valamit, ami eddig még nem szerepelt a blogon. Ekkor ugrott be, hogy a Verától kapott szuper óriásbonbonok mintájára én is befoghatám a szilikon muffinsütőt, és készíthetnék benne tallérokat - kis, lapos, töltött korongocskákat a Mozart-tallér példáját követve.

A tölteléknél pedig valami mézesben gondolkoztam, hiszen Mézigörl, az aktuális VKF háziasszonya ilyen recepteket kért. A méz pedig az isteni házi ágyas szilvapálinkánál (köszönöm, Apa!!!) nem is kerülhetett volna jobb helyre: ebben a keverékben áztattam három napig puha aszaltszilva-szemeket. A mézes-pálinkás aszaltszilva-krémet pedig marcipánlapok közé töltöttem, és így került a roppanós tallérba!

Hozzávalók 8 tallérhoz:

- 5 szem aszalt szilva

- kb. fél deci ágyas szilvapálinka

- 1 tk. méz (nálam hársméz)

- kb. 6 dkg marcipánmassza

- 10 dkg étcsokoládé

- 2-3 dkg fehércsokoládé a díszítéshez

A tallérkészítés előtt 2-3 nappal az ágyaspálinkát elkeverem a mézzel, majd ebbe beleáztatom az aszalt szilvát, és lefedve állni hagyom.

Az étcsokoládét megolvasztom és temperálom, majd egy ecset segítségével alaposan kikenem vele egy szilikon muffinforma alját, az oldalát pedig kb. fél centis magasságig. A formát kb. 20 percre hűtőbe teszem, míg a csoki megszilárdul.

A marcipánmasszát vékonyra kinyújtom, és egy akkora pogácsaszaggatóval, ami néhány milliméterrel kisebb, mint a muffinforma alja (én műanyagüveg kupakját használtam), 16 lapocskát szaggatok belőle.

A mézes-pálinkás szilvapéphez az alkoholos szilvaszemeket és a maradék marcipánt aprítógépben egyneműsítjük. (Ha nincs aprítógépünk, akkor a marcipánt lereszeljük, és kicsit összemelegítjük az apróra vágott szilvával.) Fokozatosan adok a masszához a mézes pálinkából, míg egy adag jól kenhető masszát nem kapok.

A kicsokizott muffinforma mélyedéseibe egy-egy lap marcipánt fektetek, majd ezt megkenem az aszalt szilvás-pálinkás krémmel. A krémre egy újabb lap marcipánt fektetek, és óvatosan rányomom.

Az étcsokoládé maradékát újratemperálom, majd a tallérokat lezárom a csokival egy ecsetet használva, ügyelve arra, hogy oldalt is kitöltsem a hézagokat. A forma ezután kb. egy órára hűtőbe kerül, majd óvatosan kifordítom a tallérokat.

A tallérokat olvasztott fehércsokoládéval díszítem: tetszőleges motívumokat rajzolok. Én most virágokkal próbálkoztam, de nem vagyok egy rajztehetség :)

Tipp:

Az mézes pálinkás - aszalt szilvás -marcipános krémet bonbonok töltésére is felhasználhatjuk. A végeredmény roppant ütős lesz!