Zölddió-likőr: a második felvonás

Ebben a melegben képtelenség lenne bonbonozni (na jó, néha még létezni is nehéz), így most nem is bonbonrecept jön. A nyár folyamán igyekeztem, illetve igyekszem az őszi-téli bonbonozáshoz különféle alapanyagokat előállítani: aszaltam már epret (ennek a felét már majdnem megettem, kellett az íróasztalon hagyni!), meggyet, és jön még a szilva és a körte aszalása is.

Időközben a június végén elkezdett zölddió-likőröm is elkészült. Az itt leírt adaghoz cukorszirupot adtam még (fél liter víz + 25 dkg cukor); a cukorsziruppal a diólikőr két hetet állt még a spájzban. Bár a neten olvasgatott receptekben egy hét állást olvastam, de pont az egy hét leteltekor nyaraltam, így kicsit tovább maradt a likőr a diókon, bár ez csak a javára vált szerintem.

A múlt hét végén pedig gézlapok segítségével leszűrtem, és lehetett kóstolni. Szerintem isteni lett: jó sűrű, átható dióízzel. Szuper lesz bonbonokba, sütikbe, fagyikba - mostanság úgyis a dióra kattantam rá! A tanulság pedig az, hogy tökéletesen működik vodkával is, na és hogy jövőre minimum dupla adagot kell gyártanom belőle!

Bonbonok és egyéb gasztroélmények Gyulán

A hétvégén a két legjobb barátnőmmel Gyulára látogattunk. Ha Gyula, akkor persze nemcsak a Várfürdő, hanem a bonbonkóstolás is kötelező programpont volt természetesen! A gyulai Cadeau Bonbon Manufaktúra kézzel készült termékei Gyula mindkét híres cukrászdájában, a Kézműves és a Százéves Cukrászdában is megvásárolhatók. A Manufaktúra honlapja, illetve a Gyuláról hozott prospektusuk szerint több mint 80 féle bonbont készítenek. Itt főleg a klasszikus ízvilágú bonbonok vannak túlsúlyban, ahol a különféle marcipánok, magvak, gyümölcsök, alkoholok adják a bonbon gerincét. Viszonylag kevés szokatlan, meghökkentő kombinációra bukkanhatunk, ilyen pl. a Csipkerózsika (csipkebogyó íz + fehércsokikrém) vagy a dohányos bonbon. Természetesen a cukrászdákban nem a teljes választék található meg, bár tény, hogy még így is bőséges a kínálat. A bonbonokat kimérve (nem darabra) lehet megvásárolni; 10 dkg 890 forintba kerül, ez olyan 7-8 szem mérettől függően.

Bonbonok a Kézműves Cukrászdában

Bonbonok a Százéves Cukrászdában

Én a Kézműves Cukrászdában ejtettem meg a kóstolást: a barátnőimtől kaptam ajándékba egy 10 dekás adagot, és mivel a hőségben semmi értelme nem lett volna elvinni a bonbonokat, helyben kóstolgattam. Mi került a tányéromra? (A szénhidrátbevitelem miatt aggódók megnyugtatására: utána jó órát-másfél órát úsztam a Várfürdő 50 méteres medencéjében! :D)

1. Erkel szelet (a hangjegyes): diómarcipán + fehércsokikrém triple seckel

2. Málna mánia (Erkeltől haladok az óramutató járásával egyezően): málnás krém + vaníliás krém

3. Pisztáciamarcipán

4. Gesztenyés bonbon

5. Tonka szelet: étcsokikrém + tonkabab

6. Jamaica: csokikrém jamaicai rummal

7. Kókusz hasáb

8. Feketeerdő (középen): cseresznyepálinkás fehércsokikrém + alkoholos meggyszem

Őszinte leszek: a bonbonok csalódást okoztak. Először is, nem volt megfelelően hűtve a pult, ahol tárolják a cukrászdában (csak a belső légkondi hűtötte, de az édeskevés a kánikulában), így a csoki roppanására esély sem volt, ami pedig a bonbonkóstolás fontos hangélménye. Ez még csak a kisebb gond lett volna, de ízre sem jöttek be a bonbonok: nekem iszonyatosan édesek voltak, úgy éreztem már a végén, hogy összeragad tőle a szám. Persze én alapból nem vagyok túl édesszájú (pl. ha recept alapján csinálok édességet, helyből legalább harmadával csökkentem benne a cukrot), de például a diómarcipános Erkel szeletnél a cukor is ropogott a fogam alatt, ami különösen hervasztó élmény. A gyümölcsös Málna mánia bonbonnál úgy tűnt, hogy kispórolták belőle a gyümölcsöt: csak egy vékonyka gyümölcsjoghurt-színű málnaréteg feküdt a fehércsokikrémen, így akárhogy koncentráltam, málnaízt nem éreztem.

Persze az édesség ízlés kérdése; illetve lehet, hogy egyszerűen csak rosszul választottam. Viszont a Jamaica bonbonnál komoly technikai hiba is akadt. Persze az előfordul nagy mennyiségben készített bonbonoknál, hogy egy-két apróbb légbuborék marad a csokiburokban - nem szép persze, de azért még nem a világ vége.

Légbubik

Viszont körülbelül fél centis (!!!!) csokiburokkal NEM lenne szabad kiadni senkinek a kezéből kézműves bonbont. Idézet a Manufaktúra honlapjáról: "... a kellemes zörej pedig, ahogy a fogak közt elroppan a csokoládéréteg, a bebocsátást jelenti az ízek paradicsomába." Hát, ha valaki ezt a Jamaica bonbont harapja ketté, az bizony nem lesz bebocsátva oda! Érthetetlen, hogy egy ilyen darab hogyan kerül ki a cukrászda pultjára, miért nem kerül a selejt közé - még egy egyszerűbb szilikon formával is sokkal szebb, vékonyabb burok készíthető!

Brutálvastag csokiburok

A gyulai hétvégén nemcsak bonbont kóstoltam, hanem az ország tortáját is, a sárgabarackos kölestortát, szintén a Kézműves Cukrászdában. Mindhármunknak ugyanaz volt a véleménye: a torta egyszerűen ízetlen. Ízetlen a köleses tésztaréteg, és a hab a tetején egyenesen lisztes hatású, alig érezhető a sárgabarack íz rajta. Egyedül a Zila forma jóvoltából kialakított üregbe töltött barackíz ad valamelyest ízt a tortának... de azért ez édeskevés 450 forint / szelet árért...

Azért az aggódó olvasók kedvéért elárulom, hogy pozitív gasztroélményben is volt részünk a gyulai hétvégén. Az egyik ilyen a Hamburger Bár (Béke sugárút 1.) volt. Ez tulajdonképpen ugyanolyan, mint a McDonald's, de mégsem: a hamburger saját készítésű buciban, helyben sütött húspogácsával és házi majonézzel érkezik. A kedvencünk a Reformburger volt: teljes kiőrlésű, magvas tönkölybuciban csirkemell. Ja, és a hamburgerek duplája a mekis méretnek. Menüben pedig fél literes limondádét is lehet kérni: cukorszirup (kérésre anélkül is elkészítik), és vagy egy maréknyi narancs-lime-citrom összeaprítva; a többség ezt kérte a szokott szénsavas cuccok helyett.

Reformburger...

...és hozzá limonádé

A másik pozitív élmény a Sörpince étterem volt: egy szuper vacsorát költöttünk el itt, és mindhárman nagyon elégedettek voltunk a választott étellel.

Természetesen a Százéves Cukrászda fagyija sem maradhatott ki: itt ettem életem eddigi legjobb karamellfagyiját.

Rumos diós - meggyes bonbon

Kicsit eltűntem az utóbbi napokban, a Balatonon nyaraltunk netmentesen. A nyaralás alatt több bonbonterv is megszületett a fejemben (általában fagyizás közben jött az ihlet, így igyekeztem sokat fagyizni :D). Most viszont még egy régebben készült diós bonbont hozok Nektek. A diókrémet Anya isteni házi meggylekvárával párosítottam, amihez egy csipetnyi rumot kevertem. Hát, nem volt hosszú életű a bonbon nálunk!

Hozzávalók 15 darabhoz:

- fél adag diókrém

- kb. 2 ek. meggylekvár vagy egy adag meggypüré

- 1 tk. rum

- 20 dkg étcsokoládé (nálam 70%)

Először elkészítem a diókrémet az itt leírtak szerint. A meggylekvárhoz hozzákeverek egy teáskanálnyi rumot.

Az étcsokoládét megolvasztom és temperálom, majd elkészítem a csokiburkot polikarbonát vagy szilikon formában. Hűtőbe teszem, míg a csoki megszilárdul.

A kicsokizott mélyedésekbe teszek egy pötty rumos meggylekvárt (kb. egyharmadig), erre jön a diókrém, de hagyok helyet a lezáráshoz. Ismét hűtőbe teszem a formát.

Az étcsoki maradékát újratemperálom, majd lezárom a bonbonokat. Hűtés után kifordítom a bonbonokat a formából.

Csokoládémúzeum, Köln

Régi adósságom már ez a beszámoló, tudom. Úgyhogy fogadjátok sok szeretettel, remélem, sikerül majd átadnom valamit abból, mekkora élményt jelentett nekem a csokimúzeum meglátogatása.

A múzeum a Rajna kikötőjében, egy benyúló félszigeten található, hatalmas többszintes épület, amely hajót formáz. Megérkezésünkkor a belépőjegy mellé egy kicsi Lindt csokit kaptunk, majd elindultunk felfedezni a csokimúzeumot. Maga a kiállítás három szinten található, legalább egy jó órát rá kell szánni - csokirajongóknak kicsit többet :)

Az első szint a kakaóbab termesztésétől egészen a kész csokoládé előállításáig visz el: megtudhattuk, mik a főbb termőterületek, hogyan állítják elő a csokoládét a kakaóbabból, kik foglalkoznak a kakaóbab szüretelésével, melyek a legtöbb csokoládét fogyasztó országok, mik a csokoládé élettani hatásai, és így tovább. Mindez fotókkal gazdagon illusztrálva, illetve egy üvegházban magát a kakaócserjét is megnézhettük - sajnos hiába meresztettem a szemem, kakaóbabot nem láttam rajta. 

Apropó, tudtátok, hogy a rendszertani neve a kakaócserjének Theobroma Cacao, amiből a theobroma szó annyit jelent, hogy az istenek eledele?

A legérdekesebb a második szint volt, ahol először is a csokimúzeum jelképével, a hatalmas, három méter magas csokiszökőkúttal találtuk magunkat szemben: itt 200 kg Lindt csoki folydogál, amit ostyával mártva kóstolhattunk meg. (Sajnos nem úgy működött a kóstoló, hogy ki-ki tetszőleges mennyiségű ostyát mártott meg tetszőleges mennyiségű csokival - de így is kicseleztük a rendszert, mert háromszor álltunk sorba a csokis ostyáért :D)

A csokiszökőkút után a látványcsokigyár következett, ahol mini táblás Lindt csokik készülnek polikarbonát formában, üreges csokifigurák, és trüffelek - mindez gépesítve.

Régi öntőformák

Először a mini táblás csokik öntését néztük végig - minden egyes munkafázist szépen végig lehetett követni, mert a gyártósor üveggel volt borítva. Először a gépileg temperált csokoládét egy cső segítségével az elosztófejbe juttatják, ami tizedgrammnyi pontosságra beleadagolja a csokoládémasszát az előmelegített polikarbonát formába.

Utána egy rezgő-vibráló asztalra kerülnek a formák, ahol a rezgés szépen elegyengeti a csokimasszát, és eltünteti az esetleges légbuborékokat.

Utána egy 25 perces hűtési fázis következik, majd a következő gép kifordítja a csokitáblácskákat a polikarbonát formából.

Egy következő gép áthelyezi  táblákat arra a szalagra, ami a csomagolóhoz továbbítja majd őket. 

Végül a szalag végén egy dolgozó dobozba rakosgatja a már becsomagolt mini csokikat.

Az üreges figurákhoz készült öntőformák két részből állnak: az egyikbe beletöltik a pontosan kimért mennyiségű temperált csokival, majd összecsukják a formát, és egy centrifuga-szerű gépre illesztik. 

A gép minden irányban a saját tengelye körül forgatja a formákat, így a csoki egyenletesen oszlik el. Egy kb. 45 perces hűtési fázis után pedig egyszerűen kipattintják a formából a kész üreges csokit. A kétszínű üreges figuráknál először az egyik színű csokit viszik fel kézzel, majd a hűtési fázis után jöhet a másik színű csoki.

A töltött bonbonok gyártása is gépesített: a csokihüvely elkészítése az üreges csokifigurák készítéséhez hasonlít, állandó forgatással hozzák létre az egyenletesen vastag csokiréteget. 

Ezután hűtés, majd jöhet a töltelék. A betöltő lyuk lezárása után csokoládéba forgatják, majd a borzas külsőt is gépi segítséggel nyeri el.

A második emeleten ezután még a csokoládé kultúrtörténetével folytatódik a kiállítás: a maja és azték civilizációktól eljutunk egészen addig, hogyan hódítja meg a csokoládé Európát.

A harmadik emelet a kultikus csokoládék birodalma. Itt a legsimertebb, kultikus csokoládékkal kapcsolatos anekdotákat olvashatjuk, megfigyelhetjük egy-egy brand fejlődését a csokoládék csomagolásán és reklámján keresztül. Például tudtátok, hogy a lila tehén előtt egy bernáthegyi kutya volt a Milka reklámarca? 

A nosztalgiázni vágyók régi csokireklámokat nézhetnek meg, illetve régi csokoládéautomatákat láthatnak még.

A kiállítás után még kötelező beugrani a shopba is, ahonnan mi sem üres kézzel jöttünk ki. 

A csokoládémúzeummal körülbelül szemben található a mustármúzeum (Senfmuseum), ahová mi is betértünk. 

Itt többféle ízesített mustárt kóstolhatunk - az én kedvencem a kölni sörrel, a kölsch-sel ízesített volt. 

De - egészen váratlan módon - a csokirajongóknak is tartogat még meglepetést a mustármúzeum: különleges mustárral töltött trüffeleket kóstolhatunk itt, méghozzá három ízben: cayenne-es mustárral töltött trüffel étcsokiburokban, mézes-mustáros trüffel tejcsokiburokban és rízlingmustáros és mustáros-gyógynövényes trüffel fehércsokiburokban.

Én a cayenne-es mustárral töltött étcsokis trüffelt kóstoltam: érdekes élmény volt, valahogy nem éreztem nagyon elütőnek a mustár és csoki kombinációt, bár némileg szokatlan volt.

A csokoládémúzeumból egy receptet is hoztam magammal. A Mágikus Maja Mix Guatemaláról származó különleges csokoládéital, amely állítólag afrodiziákum. Tessék kipróbálni!

Hozzávalók:

- 2 vaníliarúd

- 1 liter tej

- 2 ek. kakaó

- negyed liter víz

- 2 ek. méz

- 2 ek. nádcukor

- fél tk. cayenne bors vagy tabasco

- 4 cl rum vagy tequila

- egy csipet só

A vaníliarudakat tíz percig rotyogtatjuk a tejben. A vaníliamagokat kikaparjuk, majd a kakaóval a vízben felforraljuk. A tejet ehhez hozzáöntjük, és jól elkeverjük. Hozzáadjuk a mézet, nádcukrot, cayenne borsot, sót és rumot. Nagyon forrón vagy jól behűtve tálaljuk.

Lowcarb málnás - kókuszos praliné

Az első kísérletem, lowcarb, azaz szénhidrátcsökkentett bonbon készítésére. Kétféle csokival próbálkoztam: a Norbi Update2 tejcsoki sajnos nem olvad szépen (kvázi úgy, mint egy nehezebben kezelhető fehércsoki), így azt el kellett vetnem a csokiburoknál. De töltelékbe nagyon jó lett tejszínnel párosítva! Így maradt a diétás Ritter étcsoki (ami maltittal van édesítve) - azzal már boldogultam, szépen megolvadt, és jól lehetett vele dolgozni. A töltelék igazi nyárias lett, egy kis málnával.

Aki nem szénhidrátcsökkentett verzióban szeretné elkészíteni, az használjon magas kakaótartalmú étcsokit a diétás Ritter helyett, illetve édesítse mézzel a töltelékeket!

Hozzávalók 10-12 darabhoz:

Málnapüré:

- 1 kis marék málna

- 1 teáskanál málnapálinka (elhagyható)

- csipet Nyírédes

Kókuszkrém:

- 3 dkg kókuszreszelék

- fél vaníliarúd

- 1 dl tejszín

- 1 teáskanál vaj

- 1 dkg Nyírédes

Csokikrém:

- 3 dkg Norbi Update2 tejcsokoládé

- 1 evőkanál cukrozatlan habtejszín

Csokiburok:

- 15 dkg diétás Ritter étcsokoládé

A málnát leturmixolom, szitán áttöröm. A pürét kb. 7-8 perc alatt beforralom, ízlés szerint édesítem Nyírédessel. Ha kész, belekeverem a málnapálinkát, hagyom hűlni.

A kókuszkrémhez a hozzávalókat egy lábosban addig kevergetem-főzöm, míg elválik a massza az edény falától és jó sűrű-krémes lesz. Hagyom hűlni.

A csokikrémhez a tejszínt megmelegítem, majd beledobom az apróra tört Update2 csokit, és addig kavarom, míg fel nem olvad a csoki és egynemű masszát nem kapok. Hagyom hűlni.

A Ritter étcsokit megolvasztom, majd szilikon bonbonformába öntöm, a formát az asztalhoz ütögetem, hogy ne maradjanak a légbuborékok. (Én polikarbonát formában készítettem, amihez a csokit szükséges temperálni. Nem nagy ördöngősség, itt egy összefoglaló róla.) Várok kb. fél-egy percet, majd a felesleges csokit kicsorgatom a bonbonformából, a tetejét pedig habkártyával lehúzom. (Akinek szimpatikusabb, ecsettel is kikenheti a bonbonformát!) A formát hűtőbe teszem, míg a csoki visszaszilárdul.

A bonbonforma mélyedéseibe először egy-egy pötty málnapürét teszek.

Erre jön egy adag kókuszkrém, kb. a forma feléig-kétharmadáig.

Erre jön a tejszínes csokikrém, de vigyázok, hogy maradjon hely a bonbonok talpának is. A formát rövid időre ismét hűtőbe teszem.

A Ritter csoki maradékát újra megolvasztom, majd egy kiskanállal a forma mélyedéseire pöttyintek belőle, és a csokit habkártyával eligazítom. Kb. egy órára hűtőbe teszem a formát. Utána óvatosan kifordítom belőle a bonbonokat.

Tipp: Ha a málnás réteget kihagyom, a Bounty csokihoz nagyon hasonló bonbont kapok!