2015. augusztus 26.

Feketeerdő desszert



A klasszikus feketeerdő torta ízvilágát egyszemélyes desszertekbe koncentráltam. A desszert alapja kakaós vajas lap, amelyet kakaóbabtöret tesz izgalmasan ropogóssá. Ezen cseresznyepálinkás fehércsokoládé-mousse ül, amely tonkababos meggyzselé-betétet rejt. A desszertet tükörglazúr borítja, így még akár a sminkünket is ellenőrizhetjük benne, mielőtt enni kezdenénk, vagy egy szelfit is lőhetünk benne!

A képek ismét kicsit rendhagyóak, ezeket is Karsai-Diamant Lívia (Photoszíntézis) készítette - aki ki is próbálta, milyen szelfit készíteni a tükörglazúrban :)



Hozzávalók 6 desszerthez:
Kakaós vajas lap (Desszert.Neked alapreceptjéből kiindulva):
- 60 g puha vaj
- 60 g porcukor
- 60 g egész tojás
- 40 g liszt
- 10 g kakaópor
- 10 g kakaóbabtöret
- 3-4 ek. cseresznyepálinka
Meggyzselés betét:
- 90 g meggy (friss vagy fagyasztott; magozva mérve)
- 15 g cukor
- egy kevés reszelt tonkabab
- 3 g pektin
Mousse:
- 65 g tej
- 1 tojássárga
- egy kevés reszelt tonkabab
- 100 g fehér csokoládé
- 1 lap zselatin
- 100 g habtejszín
- 6 g cseresznyepálinka
Tükörglazúr:
- 65 g cukor
- 24 g kakaópor
- 47 g habtejszín
- 58 g víz
- 1,5 lap zselatin
Díszítés:
- 20-30 g fehér csokoládé
- egyharmad rúd vanília magjai
- kakaóbabtöret



A kakaós vajas laphoz a puha vajat a porcukorral habosra keverem egy kézi mixer segítségével. Két-három részletben hozzádolgozom a tojást is a mixerrel. Végül hozzákeverem az átszitált lisztet, kakaóport és a kakaóbabtöretet. Sütőpapírral borított tepsin szűk egy centi vastagra kenem ki: figyelni kell arra, hogy hat akkora korongot ki lehessen majd szúrni belőle, amelyek egy kicsivel kisebbek lesznek a használt szilikonforma mélyedéseinek az átmérőjénél. A lapot 180 fokra előmelegített sütőben kb. 10 perc alatt készre sütöm. Mivel én 7 centi átmérőjű szilikon félgömb formát használtam, így 6 cm-es kiszúróval szúrtam ki hat korongot a kész vajas lapból. Hagyom kihűlni a korongokat.

A meggyzselés betéthez a meggyet botmixerrel összeturmixolom. Én nem turmixoltam teljesen egyneművé, hagytam benne nagyobb darabokat is. A cukrot összekeverem a pektinnel. A meggypüréhez reszelek egy kevés tonkababot, majd csípősre melegítem. Ekkor folyamatos keverés mellett hozzáadom a cukorral kevert pektint, majd egy-két percig forralom. Szilikon muffinforma vagy tartelette-forma aljába kanalazom a forró meggypürét kb. szűk egy centi magasságban. Összesen hat meggyzselé-korongra lesz szükség. Hagyom kihűlni és megdermedni a meggyzselét, majd óvatosan kifordítom a formából.

A mousse-hoz a tojássárgát a tejjel összekeverem, reszelek bele egy kevés tonkababot, majd folyamatos keverés mellett, alacsony lángon besűrítem. Ekkor feloldom benne az előzőleg hideg vízbe áztatott, kicsavart zselatinlapot, majd beledobom az apróra vágott fehér csokoládét, és simára keverem. Hozzáadom a cseresznyepálinkát is, és hagyom szobahőmérsékletűre hűlni. A tejszínt habbá verem, és két részletben a fehér csokis részhez forgatom. A mousse kb. kétharmadát szétosztom a szilikon félgömb forma mélyedéseiben, majd rövid időre hűtőbe teszem: egy kicsit el kell kezdenie behúzni a mousse-nak, hogy ne süllyedjen le a meggyzselés betét, hanem szépen megtartsa a mousse. Mikor már látom, hogy szilárdabb a mousse (de még nem húzott be teljesen), óvatosan belenyomok minden mélyedésbe egy-egy meggyzselé-korongot. Végül elosztom a mélyedésekben a maradék mousse-t, ezzel fedem be a meggyzselés betétet. A kakaós vajas lapból készült korongok egyik felét lekenem egy ecset segítségével cseresznyepálinkával, és a pálinkás felükkel lefelé fordítva óvatosan belenyomom a mousse-ba, hogy egy szintbe kerüljenek, és a korongot körben körülvegye a mousse. A desszerteket kifagyasztom.

A glaze-hez a kakaóport, a cukrot, a vizet és a tejszínt kimérem, csomómentesre keverem. Alacsony tűzön, folyamatos keverés mellett kb. 104 fokra melegítem. Ekkor lehúzom  tűzről, kicsit hagyom hűlni, majd feloldom benne az előzőleg hideg vízbe áztatott, kicsavart zselatinlapokat. Ha szükséges, átszűröm, hogy ne legyen csomós. Hagyom kb. 40-50 fokosra hűlni, majd áthúzom vele a fagyasztóból kivett desszerteket. Ehhez a desszerteket rácsra teszem, a rács alá tányért vagy tálcát teszek, és egy kancsóból lassan a desszertekre locsolom a glaze-t. A tányérba lecsorgott glazúrt össze lehet szedni, óvatosan felmelegíteni mikróban, és újra felhasználni.

A desszertek alját körbepanírozom kakaóbabtörettel, majd temperált csokidíszekkel díszítem. Ehhez a fehér csokit megolvasztom, belekeverem a vaníliamagokat, temperálom. Sütőpapírra vagy írásvetítő fóliára egy-egy borsónyit pöttyintek belőle, és ezt mutatóujjal elhúzom. Hagyom megdermedni, majd felhasználom a díszítéshez.



2015. augusztus 15.

Fahéjas rizsfagyi meggyörvénnyel, csokitálkában



A gyerekkori fahéjas tejberizs fagyisítva :) A rizses fagyi persze egy kicsit nehezebb, mint a csupagyümölcs sorbet-k, így mindenképpen szerettem volna valamilyen gyümöccsel könnyíteni rajta, így került bele a meggyörvény -  a savanykás meggy nagyon jól áll a fahéjas rizsnek! A tálaláshoz pedig sima papír muffinkapszlik segítségével csokitálkákat is készítettem hozzá.

Hozzávalók:
Fagyi:
- 80 g kerek szemű rizottó-rizs (arborio)
- 4 dl tej
- 3 tk. őrölt fahéj
- 60 g nádcukor
- 2,5 dl habtejszín
- 2 marék meggy
 Csokitálkák:
- 100 g étcsokoládé
- kb. 5 papír muffinkapszli



A rizshez hozzáadom a fahéjat és két deci tejet, majd alacsony lángon, időnként átkavarva főzni kezdem. Ahogy beissza a tejet, folyamatosan adagolom hozzá a maradék két deci tejet, míg teljesen meg nem fő a rizs. Ekkor hozzáadom a cukrot, majd botmixerrel nagyjából pépesítem: jó, ha maradnak benne nagyobb rizsdarabok is. Végül hozzákeverem a habtejszínt, és teljesen kihűtöm a fagyialapot.
A meggyet kimagozom, majd ízlés szerint akár pici mézzel édesítve összerottyantom, hogy levet eresszen, végül nagyjából pürésítem botmixerrel.
A fagyialapot fagyigépben elkészítem, majd a harmadát műanyag dobozba adagolom, rákanalazom a meggypüré harmadát, villával márványozom nagyjából, majd addig folytatom a rétegezést, míg a fagyi és a püré el nem fogynak.


A csokitálkákhoz az étcsokoládét megolvasztom és temperálom, majd fogok egy muffinkapszlit, 2-3 teáskanálnyi csokit kanalazok bele, eligazítom a kanál hátával, és így folytatom, míg a csokiból már csak kb. egy kanálnyi marad. Hűtőbe teszem a kapszlikat, míg a csoki meg nem szilárdul. Ekkor ecsettel még egy vékony réteg csokit kenek a csokitálkák belsejébe, majd ismét hűtőbe teszem a kapszlikat. Végül óvatosan lefejtem a papírkapszlikat a csokitálkákról, és ebben tálalom a rizsfagyit gombócolva.

Tipp: Azért ha a nagy melegben nem tudunk temperálni, ne essünk kétségbe, anélkül is meg lehet csinálni a fagyitálkákat, csak tartsuk aztán légmentesen záró dobozban a hűtőben. Hűtőhidegen, a fagyi alatt így is, úgy is roppanni fog a vékony réteg csoki :)

2015. augusztus 11.

Diós-barackos vaníliahab-torta




Nemrég több szülinapot is ünnepeltünk a családban. A tortát az egyik ünnepelt, a tesóm "rendelte:" azt mondta, legyen diós, gyümölcsös, vaníliás, és esetleg karamell még lehet benne. Gondolkoztam, hogy a dióhoz milyen gyümölcs passzolhatna: a szilva és a sárgabarack jutott eszembe, de valahogy nyáriasabbnak tűnt sárgabarackkal, úgyhogy végül amellett döntöttem. Ezután már gyorsan összeállt a fejemben a torta: diós financier-lapok között sárgabarackzselé és vaníliás bavaroise (tulajdonképpen vaníliamousse) váltakozik, a tetejére karamellglazúr kerül, az oldalára pedig karamellizált fehér csokiból készült csokilapok. Végül pedig hanyagul rádobáltam egy maréknyi zserbó macaront :)

Hozzávalók egy 20 cm átmérőjú tortakarikához:
Diós financier (Desszert.Neked alapreceptjéből kiindulva):
- 120 g tojásfehérje (kb. 4 tojásból)
- 70 g nádcukor
- 70 g porcukor
- 70 g darált dió
- 55 g liszt
- 120 g olvasztott vaj
Ropogós réteg:
- 20 g diókrém 
- 20 g karamellizált ostyatöret
- 20 g durvára tört dió
Sárgabarack-zselé:
- 250 g sárgabarack-püré (a barackok meghámozva, kimagozva és leturmixolva)
- kb. 40 g cukor
- 5 g pektin
- fél rúd vanília
Bavaroise:
- 250 g tej
- 1 vaníliarúd
- 40 g tojássárgája (kb. 2 tojásból)
- 50 g nádcukor
- 3 lap zselatin
- 225 g habtejszín
Karamellglazúr (Angéla receptje alapján, kisebb módosításokkal):
- 60 g cukor
- 110 g forró habtejszín
- 40 g akácméz
- 10 g vaj
- 30 g fehér csokoládé
- 1 lap zselatin
Csokilapok:
- struktúrafólia



A diós lapokhoz az összes hozzávalót összedolgozom egy elektromos mixer segítségével az olvasztott vaj kivételével. Végül az olvasztott vajat is hozzákeverem három részletben. Egy órára hűtőbe teszem. A masszát háromfelé osztom, és 20 cm átmérőjű tortakarikában három vékony lapot sütök belőle. A lapokat egyenként sütöttem, 180 fokon kb. 10 perc alatt sülnek meg. A kész lapokat hagyom kihűlni.

A ropogós réteghez a karamellizált fehér csokit megolvasztom, majd hozzákeverem a többi hozzávalót is. A masszát vékonyan elterítem az egyik diós financier-lapon - ez lesz a legalsó lap, csak erre fog kerülni ropogós réteg. Hűtőbe teszem, míg a réteg meg nem szilárdul.

A sárgabarack-zseléhez a barackpürét a cukor kétharmadával és a vaníliarúd magjaival melegíteni kezdem. A maradék cukrot összekeverem a pektinnel. Amikor már gőzöl a püré, de még nem forr, hozzákeverem a cukorral elkevert pektint is. Folyamatosan kevergetve egy-két percig tovább forralom. A kész zselét rövid ideig hagyom hűlni, majd szétosztom kétfelé: az egyik felét a ropogós réteggel megkent lapon egyengetem el, a másik felét pedig az egyik sima financier-lapon. Hagyom kihűlni.

A bavaroise-hoz először angolkrémet készítek. Ehhez a tojássárgákat összekeverem a vaníliarúd magjaival és a tojássárgával. Hozzáadom a tejet is, majd folyamatos kevergetés mellett besűrítem: 82 fokig melegítem. Ekkor feloldom benne az előzőleg hideg vízbe áztatott és kicsavart zselatinlapokat, majd szobahőmérsékletűre hűtöm. Ekkor felverem habbá a tejszínt, és két részletben a zselatinos krémhez forgatom. A kész bavaroise-t hűtőbe teszem, míg a zselatintól el nem kezd kicsit szilárdulni: a lényeg, hogy már ne legyen túl híg, tölthető állagú legyen.

Ekkor összeállítom a tortát. A tortakarikában alulra kerül a ropogós réteggel és barackzselével megkent lap. Erre jön a bavaroise fele, majd a másik, barackzselével megkent lap. Erre öntöm a maradék bavaroise-t, végül óvatosan ráhelyezem a harmadik diós lapot is. Egy éjszakára hűtőbe teszem.

Másnap elkészítem a karamellglazúrt. Ehhez célszerű mindent kimérve előkészíteni, mert gyorsan kell dolgozni. A cukrot sötét borostyánszínűre karamellizálom, majd hozzákeverem a mézet és a forró habtejszínt. Ha valamennyire visszaszilárdulna a karamell, melegítsük kicsit tovább, míg fel nem olvad újra. Ekkor hozzákeverem a vajat és a kicsavart zselatinlapot, végül pedig az apróra vágott fehér csokoládét. A karamellglazúrt a tortagyűrűben a harmadik lap tetejére öntöm, majd 1-2 órára hűtőbe teszem. Ezután hajszárítóval körbemelegítem és óvatosan lehúzom a tortagyűrűt.

A csokilapokhoz a karamellizált fehér csokit megolvasztom és temperálom, majd vékonyan elterítem méretre vágott struktúrafólia-csíkokon. Megvárom, hogy éppen elkezdjen szilárdulni a csoki: már nem folyik, de még nem is törik. Ekkor késsel csíkokra vágom, majd hűtőbe teszem egy órára. Utána a vágások mentén óvatosan leválasztom a csokilapokat, és kirakom velük a torta oldalát, végül szalaggal rögzítem. A tetejére még zserbós macaronokat (diós héj, sárgabarackos-barackpálinkás étcsokiganache) halmoztam.




A bavaroise forrása:
William & Suzue Curley: Pâtisserie. London, 2014. Classic Bavaroise, 98. oldal.

2015. augusztus 5.

Málnás namelaka torta sütés nélkül



A namelaka japán kifejezés, egyfajta krémes textúrát jelent, illetve a technikát, amellyel ezt elérhetjük. Tulajdonképpen egy nagyon egyszerű, fehér csokoládéból készült krémről van szó, amelyet zselatinnal stabilizálunk. Az állaga zseniális: nem olyan könnyed-levegős, mint a mousse, de teljesen más, mint egy ganache. Talán valahol a panna cottához lehetne még hasonlítani, de annál sokkal selymesebb-krémesebb a fehér csokitól. Mi a jó még benne? Az, hogy pikk-pakk elkészül. Ha van mikrohullámú sütőnk, még a tűzhelyet sem kell bekapcsolni, és a tejszín felverésével sem kell bajlódni. Egy sütés nélküli kekszes alappal készítve tehát ez a tökéletes kánikulatorta: minimális munka, de mégis dekoratív, különleges, és nagyon finom.
Nekem a fehér csoki önmagában  elég tömény, így nagyon sok gyümölccsel lazítva szeretem elkészíteni, illetve nem túl magasra készítem. Én teszek a fehér csokis rétegbe is gyümölcsöt, majd ugyanabból a gyümölcsből készült zselé kerül a tetejére. A képeken látható változat málnás, de készülhet ribizlivel, áfonyával, sárgabarackkal, passiógyümölccsel, mangóval stb. Az én abszolút kedvencem a málnás és a meggyes - a meggyesnél tonkababot reszelek a namelakához.
A namelaka technikája és az alaprecept Angéla blogjából származik, ezer hála érte!



Karamellizált fehér csokival is nagyon jól működik a technika, ezt már mutattam itt a blogon.

Hozzávalók egy 18 cm-es kapcsos tortaformához:
Kekszes alap:
- 80 g zabkeksz (Zabfalatok)
- 10 g kókuszreszelék
- 40 g olvasztott vaj
Namelaka:
- 100 g tej
- 2 lap zselatin
- 1 rúd vanília
- 210 g fehér csokoládé (28% kakaóvaj-tartalmú - a hiperekben kapható fehér csokik többségének ennyi a kakaóvaj-tartalma; ha sokkal magasabb a kakaóvaj-tartalom, lehet csökkenteni a fehér csoki mennyiségégét; ehhez a számítási mód itt olvasható)
- 200 g hideg tejszín
- kb. 100-150 g szép gurulós málnaszem
Málnazselé:
- 200 g málnapüré (én kb. egyharmadát nem passzírozom át, ízlés kérdése)
- 4 g pektin
- 2 ek. cukor

- kókuszreszelék a torta oldalára

A tortaforma alját méretre vágott sütőpapírral kibélelem, az oldalára pedig írásvetítő fóliából vágok csíkokat - így könnyebb lesz majd a formát eltávolítani. A kekszes alaphoz a kekszet aprítógépben finomra aprítom, hozzákeverem a kókuszreszeléket és az olvasztott vajat. A masszát elegyengetem a tortaformában, majd kanál hátával alaposan tömörítem. Hűtőbe teszem, míg készül a namelaka.

A namelakához a vaníliarúd magjait belekaparom a tejbe, a csokoládét pedig mikróban vagy vízgőz fölött felolvasztom. A tejet csípősre melegítem (már gőzöljön, de még ne forrjon), majd feloldom benne az előzőleg hideg vízbe áztatott, kicsavart zselatinlapokat. A tejet két-három részletben az olvasztott csokihoz keverem, hozzákeverem a hideg tejszínt is, majd botmixerrel alaposan átkeverem. Ilyenkor elég híg a krém, de nem kell megijedni, a zselatin és a csoki szépen be fogja húzni. Érdemes egy kicsit előhűteni, és amikor már épphogy kezd sűrűsödni, akkor ráönteni a kekszes alapra, máskülönben egy kevés kifolyhat a kapcsos formából. A namelaka-rétegbe beledobálom a málnaszemeket, majd 12 órára hűtőbe teszem.

Másnap elkészítem a málnazselét. Ehhez a málnapürét csípősre melegítem, majd folyamatos keverés mellett hozzáadom a cukorral elkevert pektint, és még egy-két perig forralom. Ráöntöm a namelakára, majd hagyom teljesen kihűlni és megszilárdulni.

A kész tortáról óvatosan eltávolítom a tortagyűrűt, majd kókuszreszelékkel körbepanírozom.


2015. július 29.

Csoki és újhullámos kávé Berlinben



Nemrég Berlinben töltöttem pár napot egy kedves barátomnál. Bár korábban viszonylag hosszabb ideig éltem Németországban, több helyre is eljutottam, de Berlin eddig kimaradt, így volt mit bepótolnom. Aki már hosszabb ideje követi a blogomat, jól tudja, hogy egy-egy városnézés programjának a megtervezésénél először a csokival, francia cukrászattal kapcsolatos helyeket veszem fel a listámra. Idén azonban a blogon már többször emlegetett kávés kattanásomnak megfelelően alaposan utánanéztem annak is, milyen újhullámos kávézókat és pörkölőket lenne érdemes meglátogatni. Bár a Berlinben töltött három nap nem volt túl sok, azért igyekeztem a lehető legtöbb kávét meginni és a lehető legtöbb csokit megenni :)

Kezdjük a csokival!

(Lottumstr. 15, 10119 Berlin)

Csokis szempontból a legizgalmasabb állomás kétségkívül a Belyzium Artisan Chocolate volt. A cég egy úgynevezett tree to bar manufaktúra, ami a csokoládékészítés kontrollját még egy lépéssel tovább viszi a bean to bar manufaktúrákhoz képest: ebben az esetben nem a fermentált kakaóbabok feldolgozásától ellenőrzik a folyamatot, hanem már a kakaó termesztését, fermentálását, szárítását is felügyelik. Ahogy a nevük is mutatja, Belize-ben termesztett kakaóbabokat dolgoznak fel (a honlapjuk szerint Criollo és Trinitario fajták hibridjeit). A feldolgozás után a kísérletezés, receptfejlesztés San Josében, Californiában történik - itt él ugyanis a Belize-i kooperatíva alapítója, Andrei Shibkov. Végül Berlinben zajlik a kis szériás csokoládékészítés: a babok pörkölése és a táblákba öntés - ezt ketten végzik, Klaus Boesl és Florian Schülke.



A berlini üzlet, a Belyzium Artisan Chocolaterie tulajdonképpen több funkciót is ellát: egyrészt csokiüzlet, ahol meg lehet vásárolni a cég termékeit, másrészt csokizó, ahová be is ülhetünk, illetve a műhely is itt található, ahol pörkölnek és a csokoládét készítik. A műhelytől csupán egyetlen üvegajtó választja el az üzletbe betérőket, érdemes belesni, hol és milyen gépekkel készülnek a csokoládék.

A műhely

Maga a csokoládézó nagyon pici és családias. Lehet választani különféle forró csokoládékat, a már itthon is ismert kakaóhéjteát (kóstoltam, nagyon finom volt), és fagylaltokat. Bár kicsi a választék, de annál izgalmasabb: természetesen nem hiányozhat a saját csokoládéjukból készült csokifagyi, de a legizgalmasabb a kakaógyümölcs húsából készült sorbet. Már kóstoltam friss kakaógyümölcsöt (ecuadori Arribát; a haladó csokikurzuson szokott lenni), de belőle készült desszertet még nem. A sorbet nagyon üdítő, trópusi gyümölcsös-citrusos ízű volt.

Fagyiválaszték


Felül a kakaógyümölcs-sorbet


A tree to bar csokoládék közül vannak ízesítés nélküliek különféle kakaótartalommal és ízesítettek is. Én kettőt kóstoltam: a kakaóbabtöretest (Nibs) és a rövidebb ideig fermentáltat (Low fermentation; 6 helyett 5 napig fermentálják). Az utóbbi ízlett jobban: nincsenek túlpörkölve a babok, nagyon gyümölcsös, tiszta íze volt. Karamellizált kakaóbabot is árulnak, azt is kóstoltam, nagyon jó volt a vékony, édes karamellréteg és a pörkölt bab kontrasztja.

Kakaóhéjtea


(Choriner Str. 37 10435 Berlin)



A következő csokis célpontot még a Belyziumban ajánlották, csak pár perc sétára volt onnan. Maga az üzlet és a kínálata nem túl érdekes: a német Lubeca cég csokoládéiból dolgoznak, különféle csokis ajándéktárgyakat (csokiszalámi, csoki-lemez stb.), ízesített csokitáblákat készítenek. A saját termékeken kívül viszonteladóként egyéb cégek (Pacari, Pralus etc.) termékeit (csokoládé, kakaóbab, forró csoki) is forgalmazzák. Itt volt egy érdekesség, amit még máshol nem láttam: kakaóbab a gyümölcshússal együtt szárítva mint superfood... maradjunk annyiban, hogy érdekes, de nem finom, inkább a Belyzium sorbet-ját érdemes megkóstolni.

A bal szélen lévő üvegben van a szárított kakaóhússal borított bab

Miért volt mégis érdekes ez az üzlet? Amikor bementem, rögtön kérdezgetni kezdtem az eladót, hogy milyen csokoládé-alapanyagot használnak. Ő pedig szólt a főnökének, Christoph Wohlfarth chocolatier-nak, akivel nagyon jót beszélgettünk végül. Elmesélte, hogy a közeljövőben tervezi beindítani a bean to bar vonalat is, sőt, két olyan kísérleti bean to bar csokoládéját is kóstolhattam, amelyek még az üzletben sem kaphatóak - az egyik crudo stílusú volt. Elég harmonikus ízű kísérleti csokoládék voltak, és nagyon lelkesen mesélt a kísérleteiről a csokoládékészítő. Egyébként itt is látványműhely van, tehát folyamatosan nyomon tudjuk követni, hogyan készülnek a csokoládék.

Középen Christoph Wohlfahrt


(Charlottenstraße 60, 10117 Berlin)




A Fassbender & Rausch többszintes monumentális épülete igazi turistalátványosság, ami a világ legnagyobb csokoládézója tulajdonképpen. Az utcáról a hatalmas alapterületű és belmagasságú csokoládéüzletbe léphetünk be, ahol gyakorlatilag minden megtalálható: az ültetvényszelektált Rausch tábláktól kezdve  a drazsékon és szórt csokitömbökön át a bonbonokig. 



Itt található egyébként a világ leghosszabb bonbonos pultja, ahol több mint 200-féle bonbonból lehet választani. Ezek általában a Németországban általában jellemző trüffelek, amelyeket kész trüffelhüvelybe töltenek. Csak a rend kedvéért hármat megkóstoltam, de elég felejthetőek voltak, olyan ipari ízük volt. Érdekes, amikor beléptem a monumentális üzletbe, akkor sem a finom csokiillat csapott meg (pedig azt jól ismerem), hanem a picit vegyszeresbe hajló ipari tömegcsoki-illat. 



Az üzletben egyébként monumentális csokiszobrokat is láthatunk, többek között berlini látványosságokat (pl. brandenburgi kapu) csokiból megformázva.




A második szinten egy kávézó van, ahol nagyon sok francia stílusú mousse tortácskából is lehet választani. Itt egy feketeribizliset próbáltam ki: feketeribizlimousse könnyű világos piskótával és feketeribizli-tükörzselével. Ez tökéletes volt: teljesen jó volt a mousse állaga és az íze is, nem volt túlédesítve, finom gyümölcsös volt.




Ideje egy kis kávét inni ennyi csoki után!

The Barn Roastery - Schönhauser Allee 8, 10119 Berlin






Az első állomás természetesen Berlin egyik legismertebb kávépörkölője és újhullámos kávézója, a The Barn volt. A Barn égisze alatt két helyet is látogathatunk Berlinben: a Schönhauser Allee 8 alatt működő hely tulajdonképpen egy "bemutató-jellegű" brew bar, ahol azt mutatják be, hogy miket lehet kihozni a kávéikból az alternatív filtereszközökkel. Minimál dizájn, nyers fafelületek. Egy hosszú-hosszú pulton végig csak filtereszközöket látunk, köztük két méretes szifont is, ezeket viszont csak hétvégén használják. 



A vendégek a pulttal szemben is leülhetnek, és végigkísérhetik, hogyan készül el a kávéjuk. Az én filterkávémat a nagyon segítőkész baristával választottuk ki, végül egy Kaiguri kenyai kávé lett Kalitában elkészítve. Nagyon finom, tiszta íze volt. 

Az én filterem készül



Eszpresszót is kóstoltam (Suke Quto, Guji, Ethiopia): itt érdekes volt, hogy a barista külön szólt, hogy érdemes kicsit várni, és kicsit kihűlve is megkóstolni, úgy is finom lesz az íze - azért ez eszpresszónál nem jellemző. A sütik is nagyon finomak, a szaftos répatorta pedig egyenesen világbajnok.




Itt még egy ismerőssel is összefutottunk: most itt dolgozik a Madalos Schubert Szabolcs, a 2015-ös magyar AeroPress bajnok, aki Seattle-ben képviselte hazánkat a világbajnokságon.

Cascara (kávécseresznye-tea) & szóda



The Barn Café - Auguststrasse 58, 10119 Berlin




Nem messze a nagy Barntól van egy kisebb kávézójuk is, ahol bent kevés leülős hely van: inkább elvitelre érdemes kérni, illetve jó időben kint is le lehet ülni. A választék sem egyezik 100%-ban a brew bar választékával. Itt nagy örömömre rábukkantam a kedvenc nyári italomra, az eszpresszó tonikra. Zseniális találmány: bár önmagában nem szeretem a tonikot, a kávéhoz ad egy kis plusz citrusosságot, amitől extra üdítő lesz. (Itthon az Espresso Embassyban készítik, illetve a Budapest Baristasban hideg áztatásos filterkávét - mizudashit - adnak tonikhoz - ez egy fokkal könnyedebb-üdítősebb, instant függőséget okoz).




(Reichenberger Str. 101, 10999 Berlin)




A Five Elephant egy mikropörkölő Berlinben, a kávézójuk egy csendesebb utcában található. A minimál dizájnt csak a sok-sok elefántfigura töri meg. Itt is nagyon segítőkészek a baristák, így itt is többféle kávét kóstolunk: filtert (kenyai Kii-t), eszpresszót és cortadót. Egy csomag frissen pörkölt guatemalai El Socorro kávét pedig haza is hoztam itthoni kísérletezésekhez.



(Münzstrasse 21, 10178 Berlin)



Ez a kávézó nem volt betervezve a napi koffeindózisba, csak út közben sikerült rábukkanni. A belső része viszonylag kicsi, de a kiülős részen egy nagyon szép belső udvarban gyönyörködhetünk kávézás közben. A kávézóban a Five Elephant által pörkölt kávékat kínálják. Én egy eszpresszót ittam, de utána kicsit beszélgetni kezdtünk a barista sráccal, így ugyanannak a kávénak (kenyai Kii volt, ha jól emlékszem), a filter-verziójával is összekóstolhattam.




(Oderberger Str. 35, 10435 Berlin)





A Bonanza szintén olyan kávézó, ahol saját pörkölésű kávét kínálnak. Itt egy cuppingon, azaz kávékóstolón is sikerült részt vennem. A kóstolás vakon zajlott, azaz nem tudtuk, milyen kávékat kóstolunk. Először csak az őrleményeket illatoltuk meg, majd már a vízzel felöntött kóstoló-adagokat is. Ezután jött maga a kóstolás: a feladtunk az volt, hogy válasszuk ki, a nyolc tételből melyik tetszik a legjobban és a legkevésbé, és miért. A kóstolásnál nagyon gyorsan mentünk körbe, nem nagyon volt idő gondolkozni, az első benyomásokra kellett hagyatkozni. Arra azért büszke voltam, hogy a nekem legkevésbé tetsző kávéról kóstolás alapján sikerült megmondanom, hogy túl régi már a pörkölés, ezért "fáradt" ízű kicsit a kávé. Innen is hazajött velem egy adag frissen pörkölt kávé: egy Chelchele Ethiopia - ezt ajánlotta ugyanis a cuppingot vezető barista.


Kezdődik a cupping

A végén kiderül, hogy ez volt a legjobb kávé


(Oranienstr. 24, 10999 Berlin)




A Companion Coffee szintén véletlen esett útba, és itt egy kellemes meglepetés is ért: itt ugyanis a magyar újhullámos pörkölő, a Casino Mocca kávéival találkoztunk. Vicces volt, amikor a barista elkezdte ajánlani a kávékat, mire mondtam, hogy mindet ismerem, kóstoltam már közülük. Itt egyébként filterkávét nem készítenek. A kávé-vonal mellett itt még a tea-vonal is nagyon erős. A barista srác pedig itt is nagyon jófej volt: beszélgettünk egy kicsit a budapesti kávézókról, majd én kérdezgettem berlini kávézókról. Mire megittuk a kávét, egy kézzel írt listát adott az általa ajánlott kávés helyekről.







Ez volt az utolsó kávés állomásom Berlinben. A berendezésben a szokásos minimalizmus a jellemző. Látványban abszolút a három szifon uralja a pulton az összképet. Többféle kávéval dolgoznak, főleg különféle berlini és más német pörkölőktől láttam. Berlintől egy szifonban készült filterrel búcsúztam.

Készül a kávém



Bár a három nap alatt becsületes mennyiségű koffeint vittem be, de a kávézókat még korántsem sikerült felderíteni! Érdemes átkattintani Drkuktart blogjára, ahol izgalmas újhullámos berlini kávétúráról lehet olvasni több olyan kávézóval, amelyeket nekem is fel kell vennem a listára a következő berlini kirándulásnál.

Egy kis fagyi két kávé között

Azért nem kell aggódnotok, nem csak kávén és csokin éltem Berlinben! A klasszikus berlini street food-ok mellett talán a legizgalmasabb gasztroélmény a Thai Park (azaz Preußenpark) volt: itt minden hétvégén thai nők, férfiak, családok vonulnak ki pokrócokkal, és igazi autentikus thai ételeket készítenek, amelyeket bárki megvásárolhat pár euróért. Berlin street food-felhozataláról nagyon jól képet ad egyébként a Street Kitchen videója.

Thai Park