2014. augusztus 13.

Klasszikus fagyitorta mintás piskótában



Ebben a fagyitortában a három klasszikus alap-fagyit rétegeztem: a csokit, a vaníliát és az epret. A fagylaltrétegeket mintázott puha csokis piskóta borítja, ami a fagyasztást is nagyon jól bírja. A mintákat Maminti art mintázósablon segítségével készítettem.
A recept eredetileg a Maminti art nyári online kiadványában jelent meg, amely ingyenesen nézegethető-lapozgatható itt.



Hozzávalók:
Mintázómassza:
- fél tojásfehérje (kb. 15 g)
- 15 g porcukor
- 20 g liszt
- 15 g olvasztott vaj
Csokis piskóta:
- 1 tojás
- 2 tojássárgája
- 60 g cukor
- 25 g liszt
- 25 g kakaópor
- 2 tojásfehérje
- 25 g marcipánmassza
- 25 g olvasztott vaj
Angolkrém a három fagylaltalaphoz:
- 3 tojássárgája
- 70 g cukor
- 1 rúd vanília
- 300 g tej
Vanília- és eperfagyi:
- angolkrém kétharmada
- 120 g habtejszín
- 2 ek. tojáslikőr (elhagyható)
- 80 g eper (megtisztítva mérve; de eper helyett málnával is finom lesz!)
Csokifagyi:
- angolkrém egyharmada
- 50 g étcsokoládé
- 1 ek. kakaópor
- 100 g habtejszín
Díszítéshez:
- 100 g habtejszín
- 1 ek. mascarpone



A mintázómasszához a tojásfehérjét a porcukorral és a liszttel kikeverjük, majd hozzáadjuk az olvasztott vajat. Kb. fél órára hűtőbe tesszük, hogy a vaj egy kicsit szilárduljon, és így sűrűsödjön a massza. Sütőpapírral bélelt gáztepsire fektetjük, és a csíksablonon átkenjük a mintázómasszát, vigyázva, hogy a sablon ne mozduljon el közben. Habkártyával lehúzzuk a felesleges masszát, majd óvatosan felemeljük a sablont. Ezt még kétszer megismételjük. Érdemes a sütőpapíron előre nagyjából kimérni, hogy fogjuk majd a gyümölcskenyérforma kibéleléséhez felvágni a piskótát, és ennek megfelelően elhelyezni a mintákat a sütőpapíron. A mintázott sütőpapírral bélelt tepsit hűvös helyre tesszük, míg készül a piskóta.

A csokis piskótához a tojássárgákat, az egész tojást és a cukor felét habosra keverjük, majd ehhez hozzákeverjük az átszitált lisztet és a kakaóport is. A fehérjéket a cukor másik felével kemény habbá verjük, majd két részletben a kakaós masszához forgatjuk. Végül óvatosan hozzákeverjük a lereszelt marcipánmasszát és az olvasztott vajat is. A masszát óvatosan elterítjük a mintázott sütőpapíron szűk 1 cm vastagon, majd 180 fokra előmelegített sütőben 8-10 perc alatt megsütjük. A még langyos piskótáról óvatosan lehúzzuk a sütőpapírt, majd méretre vágjuk a piskótát: kivágunk egy téglalapot a gyümölcskenyérforma aljának, kettőt a hosszabb oldalakra, végül kettőt a két rövidebb oldalakra. (Az én formám mérete a tetejénél kb. 11x20 cm.) A formát folpackkal kibéleljük, majd ha már kihűlt a piskóta, belehelyezzük a formába. Fontos, hogy szorosan illeszkedjenek a kivágott piskótadarabok.

A három fagylalt alapjához angolkrémet készítünk. A tojássárgákat a cukorral és a vaníliarúd kikapart magjaival habosra keverjük, majd hozzáadjuk a tejet is. Alacsony tűzön, folyamatos kevergetés mellett besűrítjük: maghőmérőn mérve 80-82 fokig melegítjük, illetve akkor jó, amikor már határozottan bevonja a krém a fakanál hátát. Az angolkrém egyharmadát kézi habverő segítségével egyneművé keverjük az apróra vágott étcsokoládéval és a kakaóporral, majd hozzákeverjük a 100 g habtejszínt. Ez a csokifagyis réteg alapja. A maradék angolkrémhez hozzákeverjük a 120 gramm tejszínt és a tojáslikőrt, majd elfelezzük: a feléhez hozzákeverjük a leturmixolt epret. Így készen van mindhárom fagyialap. 

A fagyialapokat lehűthetjük fagyigépben is, vagy egy-egy dobozban a fagyasztóba tesszük és időnként átkavarjuk. (Ha nem fagylaltgépben hűtjük, érdemes felverve hozzáadni a fagyialaphoz a tejszínt.) Addig hűtsük, hogy már sűrűbb, de még adagolható állagúak legyenek. Ekkor kezdjük el rétegezni a piskótával bélelt formában. Minden réteg után hűtsük a fagyasztóban a tortát egy kevés ideig, hogy ne keveredjenek össze a rétegek. Ha teljesen kifagyott a fagyitorta, kifordítjuk a formából. A tejszínt a mascarponéval kemény habbá verjük, habzsákba töltjük, és ezzel díszítjük a fagyitortát.

2014. augusztus 8.

Baklava-fagylalt vagy valami olyasmi



Azt is mondhatnám, hogy baklava újragondolva, mert az menőn hangzik, de maradjunk inkább annyiban, hogy narancsos-fahéjas diófagyi ropogós, diós réteskosárkában. A diófagyit minden formájában szeretem (legutóbb például kávékaviárral párosítva bukkant fel a blogon), de egy adag narancshéj kandírozásánál ugrott be, hogy a narancsos változatát is jó lenne kipróbálni. Így készült a kandírozott narancsos, fahéjas diófagyi egy kis narancslikőrrel (Cointreau) felturbózva. A tálaláshoz pedig darált dióval rétegezett réteskosárkákat készítettem - így emlékeztet távolról a baklavára az én kombinációm :) A bátrabbak egy kis narancsvirágvízzel is ízesíthetik a diófagyit, úgy még "baklavásabb" lesz a végeredmény!

Hozzávalók:
Narancsos diófagyi:
- 3 tojássárgája
- 1 bionarancs héja
- 80 g kókuszcukor
- 3 dl tej
- 80 g diókrém (Donum Terrae; vagy helyette 80 g dió, amelyet egészen krémesre aprítunk aprítógépben)
- 2 tk. fahéj
- 2 dl habtejszín
- 2 ek. narancslikőr (Cointreau)
- 2 ek. kandírozott narancshéj
Réteskosárkák (12 db):
- 3-4 réteslap (a muffinforma méretétől függően)
- kb. 40 g darált dió
- 1 ek. porcukor
- olvasztott vaj



A narancsos diófagyi alapjához a tojássárgákat a narancs lereszelt héjával, a fahéjjal és a kókuszcukorral habosra keverem, majd hozzáadom a tejet is. Alacsony hőfokon, folyamatos keverés mellett besűrítem a krémet: maghőmérőn mérve kb. 80-82 fokig melegítem, illetve akkor jó, amikor a krém már határozottan bevonja a fakanál hátát. Ekkor kézi habverővel hozzádolgozom a diókrémet, végül belekeverem a habtejszínt és a narancslikőrt. Hűtőben teljesen kihűtöm a fagyialapot. 
A kihűlt fagyialapot fagylaltgépben kikeverem, és a keverés vége előtt pár perccel öntöm a gépbe az apró kockákra vágott kandírozott narancshéjat. Fagylaltgép híján az alapot öntsük dobozba, tegyük a fagyasztóba, és keverjük át félóránként botmixerrel, majd az utolsó átkeverés után adjuk hozzá a kandírozott narancshéjat.

A réteskosárkákhoz a réteslapokat 3x12 négyzetre vágom: a négyzetek akkorák legyenek, hogy egy kicsit túlérjenek a muffintepsi mélyedésein, amikor kibéleljük. A muffintepsi mélyedéseit egy-egy réteslap-négyzettel kibélelem, ezt lekenem olvasztott vajjal, megszórom a porcukorral összekevert darált dióval. Erre újabb réteslap jön, rá megint olvasztott vaj, porcukros dió, és végül a harmadik réteslap-négyzet, amelyet szintén lekenek olvasztott vajjal. 180 fokra előmelegített sütőben pár perc alatt megsütöm a kosárkákat (tényleg csak pár perc, nagyon gyorsan megég!!).

A narancsos-fahéjas diófagyit gombócolom, és a gombócokat a réteskosárkákban tálalom.

2014. augusztus 1.

Gesztenyeparfé vörösborban sült meggyel



A legutóbbi fehér csokis parfétortánál már írtam róla, hogy nekem a zselatinnal stabilizált mousse-ok váltak be tökéletesen parfénak kifagyasztva: a fagyasztóból kivéve rögtön könnyen lehet szeletelni, és egyáltalán nem lesznek jegesek. Most hasonló módszerrel gesztenyeparfét készítettem, amelyet vörösborban sült meggyel lazítottam, és természetesen a roppanós csokoládét sem hagytam ki belőle.

Hozzávalók:
- 2 tojássárgája
- 70 g nádcukor
- 2 lap zselatin
- 100 g tej
- 300 g habtejszín
- 250 g gesztenyemassza (nálam cukrozott)
- 2 ek. rum
- 70 g étcsokoládé
- 3 tk. kakaóbabtöret
Díszítéshez:
- 30 g étcsokoládé
- 100 g habtejszín



A tojássárgákat a cukorral kikavarom, majd hozzákeverem a tejet és 100 g-ot a habtejszínből. Alacsony lángon, folyamatos keverés mellett besűrítem ezt az alapot - maghőmérőn mérve kb. 80 fokig melegítem. Az előzőleg hideg vízbe áztatott, kicsavart zselatinlapokat feloldom a tojásos alapban, majd hozzákeverem a gesztenyemasszát és a rumot. Szobahőmérsékletűre hűtöm. A maradék 200 g habtejszínt habbá verem, és két részletben a gesztenyés masszához forgatom. A 70 g étcsokoládét felolvasztom, majd egy sütőpapírral bélelt tálcán nagyon vékonyan(!) szétterítem és megszórom kakaóbabtörettel. (Érdemes szép vékonyra olvadó csokoládét használni, illetve a csokoládét kakaóvajjal vékonyíthatjuk is - erről itt írtam.) A kikent csokoládét a fagyasztóba teszem.
A parfé összeállításához szilikon vagy teflonos kalácsformát/szögletes gyümölcskenyérformát érdemes használni. Ha nem szilikon formát használunk, béleljük ki folpackkal. A forma aljába terítem a gesztenyés hab negyedét, megszórom vörösboros meggyel, majd teszek rá egy méretre vágott csokilapot. Erre ismét gesztenyehab jön, majd rá meggy, majd újra csokilap... és így folytatjuk a rétegezést, míg a gesztenyehab el nem fogy. Esetleg érdemes lehet egy kicsit előhűteni a gesztenyehabot rétegezés előtt, hogy már legyen valamennyire tartása (de még ne kezdjen el szilárdulni): így szabályosabbak lesznek a rétegek - nálam most ez sietség miatt elmaradt, így kicsit kuszábbak lettek a csokilapok. A parfétortát egy éjszaka alatt kifagyasztom.
Másnap a díszítéshez az étcsokoládét megolvasztom, és habzsák vagy kivágott végű nejlonzacskó segítségével a parfétortára csurgatom. A habtejszínt kemény habbá verem, és habrózsákkal díszítem a parfét.


2014. július 29.

Könyvajánló: Egészséges ínyencfalatok



Ebben a posztban egy nemrég megjelent könyvújdonságot, Hadarik Rita Egészséges ínyencfalatok. Finomságok lisztérzékenyeknek (is) (Budapest, 2014, T.bálint Kiadó) című receptgyűjteményét szeretném a figyelmetekbe ajánlani. Rita már több éve publikálja az egészséges, a reformkonyha körébe tartozó receptjeit a nagy népszerűségű Rita konyhája oldalon. Az utóbbi időben a gluténmentes receptek kidolgozása, fejlesztése került az érdeklődése középpontjába, majd nagyjából egy évvel ezelőtt megnyitotta saját éttermét, a Köles a Reform Konyhát barátnőjével és üzlettársával, a táplálkozási tanácsadó Juhász Krisztinával. Az ételbár azért egyedülálló, mert 100%-ig gluténmentes konyhát visznek, ahol a keresztszennyeződés lehetősége is kizárt. Sokszor ebédeltem már a Kölesben: szeretem a hely vidám dizájnját, a jó hangulatot, és a konyhában sem csalódtam soha. A fogások változatosak, ötletgazdagok, sokszor próbálok ki új ízeket - életemben először kölest is itt ettem. Talán emlékeztek, hogy tavaly ősszel a Kölesben került sor egy bonbonos délutánra is.

Rita - ahogy a könyv előszavában is leírja - maga nem érintett a gluténérzékenységben, és nem is tart teljes gluténmentes diétát, noha a könyv megírásának idejére maga is gluténmentes étrendre váltott. Véleménye szerint sok közös pont van a reformkonyha és a gluténmentes konyha alapanyagai között, így a könyvét nemcsak a gluténérzékenyek tudják felhasználni, hanem azok is, akik csak szeretnének egészségesen táplálkozni. Én is ebbe az utóbbi kategóriába tartozom, így érdeklődéssel vártam Rita receptgyűjteményét. A könyv első gyors átlapozásánál örömmel vettem észre, hogy több olyan fogás receptje is szerepel benne, amelyeket már a Kölesben is kóstoltam, és szívesen próbálkoztam volna velük itthon is.

A könyvben a recepteket különböző tematikus fejezetekre osztva találjuk meg. Az első fejezetben kenyérreceptek vannak, majd a levesek jönnek. Ezután jönnek a főzelékek, majd a zöldséges főételek, utánuk pedig a húsos főételek. A fogásoknál mindig van egy kis csavar, valami kis plusz, ami izgalmassá teszi az összhatást: tetszik, hogy a paradicsomleves előre megsütött paradicsomból készül, a halrudalkhoz szuper ötlet mangós majonéz vagy a kolbászos quinoa a ratatouille-hez.
A kenyerek, levesek és különféle főételek után jön a kedvenc fejezetem, amelyben tészták, sütemények és édességek szerepelnek. Itt a hagyományos, jól megszokott ételeink alternatív, gluténmentes verzióját is megtalálhatjuk (pl. lángos, palacsinta, vaníliás karika, tejpite, muffin) és látványos desszertekhez is találunk recepteket (pl. tejszínes csokoládétorta). A könyvet egy kisokos rész zárja, ahol gluténmentes levesbetétek, gabonaköretek receptjeit találjuk meg, illetve a levesek és főzelékek sűrítéséről olvashatunk. Így tulajdonképpen tovább variálhatjuk ízlésünk szerint a könyvben lévő recepteket.



Bár még csak pár napja van nálam a könyv, egy receptet máris kipróbáltam, méghozzá az egyik legcsokisabbat (meglepődött ezen valaki?), az olívaolajos csokoládékockát (133. oldal). Az nem volt számomra meglepetés, hogy az olívaolaj és az étcsokoládé nagyon jól harmonizálnak akár egy bonbonban is (William Curley például itt egy videóban rozmaringos-olívaolajos trüffelt készít), de ennél a süteménynél még csatlakozik az olívaolaj-csokoládé pároshoz a friss gyömbér is, ami együtt egy elképesztően finom ízhármas, muszáj lesz majd bonbonban is kipróbálnom. A sütemény állagában leginkább a brownie-ra emlékeztet, bár sokkal levesebb benne a cukor, illetve vaj helyett csak olívaolajat tartalmaz, és gesztenyeliszt kerül bele. Zseniálisan jó recept, amikor az egészséges, "reformosított" majdnem-brownie sokkal-sokkal izgalmasabb lesz, mint az eredeti változat.

Rita könyve, az Egészséges ínyencfalatok megrendelhető kedvezményesen a T.bálint Kiadó honlapján.

2014. július 21.

Sárgabarackhabos-diós minitorta, avagy zserbó nyáriasítva



Így szezonban szerettem volna mindenképp valamilyen sárgabarackos minitortát készíteni. Végül a zserbó ízvilága mellett maradtam, csak nyáriasítottam picit: vékony diós financier-lapon könnyű sárgabarackhab ül sárgabaracklekvárral, és - ha már nyáriasított zserbó - étcsokoládéglazúrt kaptak a minitorták.
A sárgabarackhab receptje William és Suzue Curley vadonatúj, zseniálisan jó könyvéből származik, amely a francia cukrászatot járja körül sok-sok jól kombinálható alaprecepttel és kész desszertek receptjeivel (William & Suzue Curley: Pâtisserie. London, 2014. Fruit Mousse, 99. old.).



Hozzávalók 6 darabhoz:
Diós financier (Desszert.Neked receptje alapján):
- 30 g tojásfehérje (kb. egy kisebb tojásból)
- 18 g cukor
- 18 g átszitált porcukor
- 18 g darált dió
- 15 g átszitált liszt
- 30 g olvasztott vaj
Sárgabarackhab:
- 2 és kb. háromnegyed zselatinlap (kb. 5,5 g)
- 250 ml habtejszín
- 175 g sárgabarackpüré (kb. 220-230 g sárgabarackból)
- 40 g cukor
- 1 tk. citromlé
Sárgabaracklekvár:
- 90 g sárgabarack (magozva, héjatlanítva mérve)
- 1 ek. cukor
- pár csepp citromlé
- fél lap zselatin
Glazúr:
- 100 ml habtejszín
- 100 g étcsokoládé
- 1 tk. akácméz

- díszítéshez durvára vágott dió és ehető aranyfüst

A diós financier-korongokhoz a tojásfehérjét összekeverem a cukrokkal egy kézi habverő segítségével, majd hozzáadom a lisztet és a darált diót. Végül keverés közben hozzácsurgatom az olvasztott vajat is. A tésztát egy kb. 20 cm átmérőjű, sütőpapírral bélelt tortakarikában elegyengetem, és 180 fokra előmelegített sütőben kb. 8-10 perc alatt megsütöm. Hat darab, 6 cm átmérőjű korongot szúrok ki belőle.

A sárgabarackhabhoz a sárgabarackokat forró vízzel rövid időre leforrázom, lehúzom a héjukat, kimagozom,  majd a citromlével és a cukorral kicsit összerottyantom, hogy összeessen. Ekkor botmixerrel pürésítem és szitán átpasszírozom. Kimérem a 175 grammnyi pürét, ezt csípősre melegítem (már gőzöljön, de ne forrjon), majd feloldom benne az előzőleg hideg vízbe áztatott, kicsavart zselatinlapokat. Hagyom langyosra hűlni, majd hozzáforgatom két részletben a laza habbá felvert tejszínhabot.

A sárgabaracklekvárhoz a barackokat forró vízzel leforrázom, héjatlanítom, kimagozom, majd a cukorral és a citromlével összerottyantom. Nem kell pürésíteni, maradhat darabosabb kicsit. Ehhez hozzákeverem az előzőleg hideg vízbe áztatott, kicsavart fél zselatinlapot. (Természetesen kész, folyósabb baracklekvárt is használhatunk.)

Jöhet az összeállítás. A szilikon félgömb formát (a mélyedések átmérője 7 cm az én formámnál) egy centi híján megtöltöm a barackhabbal. A barackhab közepébe egy-egy teáskanálnyi sárgabaracklekvár jön, majd ezt egy kevés maradék barackhabbal takarom le. A barackhab tetejére óvatosan ráhelyezem, picit rányomom a diós financier-korongokat. Fagyasztóba teszem pár órára.

A glazúrhoz a tejszínt a mézzel forrásig melegítem, majd beledobom az apróra tört étcsokoládét, és egyneművé keverem. Ezzel a glazúrral öntöm le-húzom át a rácsra állított minitortákat, miután kifagytak és kivettem a formából. Végül aranyfüsttel és durvára vágott dióval díszítem.


2014. július 16.

Kávés-karamellás jégkrém csokiburokban



A kávé és a karamell nagy kedvencem, együtt is nagyon szeretem ezeket: bonbonban és minitortában is találkozott már a két íz a blogon. Most kávés-karamellás fagyit készítettem David Lebovitz receptje alapján: a recept Lebovitz The Sweet Life in Paris (Espresso-Caramel Ice Cream, 49-50. old.) című könyvében található, és egy kedves olvasóm, Margó ajánlotta nekem ezt a receptet: nekik nagyon bejött ez a fagyi, és gondolta, hogy nekem, az elvetemült karamellrajongónak is ízleni fog. Így is történt :) Nagyjából követtem Lebovitz receptjét, csak egy kis Baileys-t adtam még hozzá, illetve egy adagos jégkrémdesszerteket készítettem a fagyiból roppanós étcsokiburokban.

Hozzávalók 6 darabhoz:
- 100 g cukor
- 200 g tej
- pici só (fleur de sel vagy Maldon)
- 3 tojássárgája
- 150 g habtejszín
- 30 g espresso
- 1 ek. Baileys

- kb. 100 g étcsokoládé



A fagylaltalaphoz karamellizálom a cukrot: a lényeg, hogy ne kapjuk le a karamellt a tűzről, amikor épphogy csak felolvadt a cukor, hanem várjuk meg, amíg sötétborostyán színe nem lesz, épphogy elkezd füstölni és felhabzani - így lesz nagyon karakteres ízű a karamellfagyink, aminek egy árnyalatnyi kesernyésség nagyon jól fog állni. Miközben a cukor olvad, forrásig melegítem a tejet. Amikor a cukor már sötétborostyán színűre karamellizálódott, fokozatosan hozzáöntöm a forró tejet. Ehhez mindenképp konyhai fogókesztyűt érdemes húzni, mert a karamell fel fog habzani, ahogy öntjük hozzá a tejet. Ha az összes tejet hozzáöntöttük, akkor annyi időre visszatesszük a karamellás tejet a tűzhelyre, míg a karamell vissza nem olvad teljesen. Langyosra hűtöm a karamelles tejet.
A langyosra hűlt karamelles tejet a tojássárgákhoz kavarom, majd alacsony lángon, folyamatos keverés mellett besűrítem. Ekkor hozzákeverem a  presszókávét, a sót és a Baileyst. Ha az alap langyosra hűlt, a laza habbá vert habtejszínt is hozzáforgatom. Teljesen kihűtöm a fagyialapot.
Egy tetszőleges szilikonformát veszek elő nagyobb mélyedésekkel - lehet akár muffinforma is. Az étcsokoládét megolvasztom (temperálni nem kell, hiszen úgyis fagyasztani fogjuk), majd a szilikonforma mélyedéseit kikenem a csokoládéval egy ecset van kiskanál háta segítségével. Mélyhűtőbe teszem pár percre, majd belekanalazom a fagyialapot és kifagyasztom. Másnap kinyomom a formából a kész jégkrémeket. (A karamellfagyi a magas cukortartalom miatt nem tud kőkeményre és jegesre fagyi, így fagyigép nélkül is teljesen jó lesz az állaga.)


2014. július 11.

Sörfagylalt



Idén több sörfesztiválon is ettem sörfagyit: búzasöröst (na ennek mondjuk nulla búzasör-íze volt), Stout sörrel készültet, csokis alapút, illetve hagyományos angolkrém-alapút is. Tavaly már felkerült a blogra egy sörrel készült csokoládésorbet, ami nagy-nagy kedvenc azóta is, de szerettem volna hagyományos főzött alapból készült sörfagyit is kipróbálni. A neten böngészve (ez pl. egy nagyon szuper blog csupa sörös étellel, köztük sok fagyi is van) alapvetően két változatot lehet erre találni: a sört vagy sziruposra beforralva-sűrítve adják hozzá a főzött alaphoz vagy csak simán, mindenféle főzőcske nélkül kerül az alapba. Én a szirupos verziót találom jobbnak, hiszen ez koncentrálja a sör ízét, így intenzívebb ízű fagylaltot tudunk vele készíteni - márpedig a célom az volt, hogy a fagyinak tényleg határozottan söríze legyen. Ehhez még az kell, hogy nagyon karakteres sört válasszunk a fagyihoz: én egy cseh barnasört (Krušovice) használtam. Természetesen Németország-drukkereknek kötelező német sörrel készíteni a hétvégi vb-döntőre! :)

Sörfagyi a Főzdefeszten

Hozzávalók:
- 300 ml karakteres barnasör
- 2 tojássárgája
- 40 g kókuszcukor (vagy nádcukor)
- 200 ml tej
- 100 ml habtejszín

A sört alacsony lángon rotyogtatva kb. a felére beforralom: nekem pontosan 140 ml lett a beforralt szirup. Hagyom langyosra hűlni.
A tojássárgákat kikeverem a cukorral, majd hozzákeverem a tejet is. Alacsony lángon, folyamatos keverés mellett besűrítem: maghőmérőn mérve max. 80 fokig melegítem, illetve akkor jó, amikor már határozottan bevonja a krém a fakanál hátát. Ekkor hozzákeverem a tejszínt és a langyosra hűlt beforralt sört. Az alapot teljesen kihűtöm.
Másnap fagylaltgépben kikeverem az alapot, illetve gép híján egy lapos dobozba öntöm, beteszem a fagyasztóba és jó félóránként botmixerrel átkeverem, míg meg nem fagy.



Ehhez a fagyihoz zseniálisan jól illik a kedvenc sóskaramell-öntetem (ennek a posztnak a végén található meg a receptje): a karamellizálásnál ne kapjuk le a cukrot a tűzhelyről, amikor éppen elolvadt, hagyjuk egészen sötétborostyánra karamellizálódni, mert az a leheletnyi kesernyésség nagyon jól fog passzolni a sörfagyi malátás ízéhez! Az öntettel márványozhatjuk is a fagylaltgép által készre kevert fagyit, mikor dobozba tesszük át, vagy önthetjük a gombócokra is tálalásnál. Én márványoztam most, csak túl jól sikerült összekeverni a fagyival a karamellt, így annyira nem látszódik a képeken, de az íze...