Karamella robbanócukros csokiburokban (gyereknapra)

Igazi gyereknapi finomság ez: puha karamella, amelyet robbanócukros csokiburok tesz izgalmassá. Ahhoz, hogy a robbanós cukorka robbanós maradjon, fontos, hogy ne érintkezzen nedvességgel a felhasználás során, ezért került dupla csokiburokba: az első csokiburok elválasztja a tölteléktől, míg a második csokiburok elzárja a levegőtől, így a levegőben lévő párától sem fogja idő előtt megadni magát a robbanós cukorka, és csak akkor fog robbanni, amikor megesszük. (Egyébként lehet kapni olyan robbanós cukorkát is, amely ganache-ban is használható akár, pl. itt. Én inkább olyannal igyekeztem dolgozni, amely könnyebben elérhető: Burstin' Bits márkájút használtam, amelyet egy sima szupermarketben - CBA - vettem.)

Ha valaki nem szereti a karamellát, akkor trüffel-belsővel is készítheti (trüffel-alaprecept ehhez pl. itt található). A recept a Masni magazin 3. számában jelent meg eredetileg, amely ingyenesen letölthető innen.

Hozzávalók 16 darabhoz:

Karamella:

- 1 dl habtejszín

- 47 gr akácméz

- 50 gr nádcukor

- fél rúd vanília

- 20 gr vaj

Csokiburok:

- kb. 250 gr étcsokoládé

- 7 csomag (= 7x7 gr) robbanós cukorka (nálam vegyesen csokis és kóla ízű, de ez ízlés szerint módosítható)

Először a karamellt készítjük el. A mézet és a cukrot egy lábasban addig melegítjük, míg a cukor fel nem olvad. A tejszínbe belekaparjuk a vaníliamagokat, és megmelegítjük. Mikor a cukor felolvadt, hozzáadjuk óvatosan a vaníliás tejszínt, és folyamatos kevergetés mellett addig főzzük a karamellát, míg maghőmérőn a 118 fokot el nem éri. (Maghőmérő hiányában akkor jó, ha már látszik, hogy besűrűsödött a massza, keverésnél határozottan kilátszik a lábas alja, illetve ha hideg vízbe cseppentjük, akkor egyből leszáll összeállva a pohár aljára, és nem porlik szét.) Ekkor lehúzzuk a karamellát a tűzről, és belekeverjük a vajat. Sütőpapírral bélelt, kb. 10x10 cm-es szögletes edénybe/krémeskeretbe öntjük, és megvárjuk, hogy a karamella teljesen megszilárduljon. (Érdemes egy éjszakára hűtőbe tenni.)

Ha a karamella megszilárdult, óvatosan kiemeljük az edényből, és 16 kockára vágjuk. Megvárjuk, hogy a karamellakockák szobahőmérsékletűre melegedjenek, majd a kockákból golyókat gömbölyítünk a két tenyerünk között. A kézmelegtől kicsit megpuhult karamellagolyókat rövid időre visszatesszük a hűtőbe.

Az étcsokoládét megolvasztjuk és temperáljuk, a robbanós cukorkát pedig előkészítjük egy kisebb tálban. Fogunk egy karamellagolyót, és megmártjuk az étcsokoládéban, majd a robbanócukros tálba ejtjük, és a tálat forgatva vagy egy kiskanál segítségével meghempergetjük a robbanós cukorkában. Kivesszük, és sütőpapírral bélelt tálcára tesszük, majd ugyanígy járunk el a maradék karamellgolyókkal is.

A fázisok: karamell kockázva, majd gömbölyítve, illetve az első csokizás után

Miután a csokiburok megszilárdult, újratemperáljuk a maradék étcsokoládét, és még egyszer megmártjuk a karamellagolyókat. Sütőpapírra ültetjük, míg a csokiburok megszilárdul.

A maradék robbanós cukorkát néhány kanálnyi maradék temperált étcsokoládéval összekeverhetjük, és csokinyalókákat készíthetünk belőle: sütőpapíron 2-2 teáskanálnyi adagokat elterítünk a kanál hátával kört formázva, majd nyalókapálcát vagy jégkrémpálcát szúrunk bele. Még látványosabb lesz, ha sütőpapír helyett mintás transzferfólián készítjük a csokinyalókákat - például ilyen cuki macis fólián :)

Tipp: A karamellgolyókat az első csokizás előtt nyalóka- vagy saslikpálcákra is tűzhetjük, így kézben fogható, könnyen harapható cakepop-hoz hasonló lesz.

Dining Guide Street Food Show - élménybeszámoló

Fotó: Varga Dániel és Wunderlich Júlia, Dining Guide

Még három évvel ezelőtt, 2010-ben voltam az első Dining Guide Blogkóstolón - emlékszem, akkor még nem írtam blogot, csak lelkesen olvastam többet is, így nagy örömmel mentem és kóstoltam végig minden finomságot. Nemrég pedig az a megtiszteltetés ért, hogy a pult másik oldalára állhattam, és én kínálhattam bonbonokat a blogról a Dining Guide Street Food Show Blogevő szekciójában.

Állítom össze az adagokat (Birgán Andi fotója)

A négyféle bonbon elkészítése mintegy két napig tartott, nem mondom, jól el is fáradtam a végére! Már az nagyon jó érzés volt, hogy sokan e-mailben vagy Facebookon szóltak, hogy mindenképpen jönnek, tegyek el egy adagot nekik. Összesen olyan 80 adaggal készültem, mivel négy bonbon volt egy adagban, ez több mint 300 bonbont jelent. A három óra alatt szerencsére az összes adag el is fogyott! Azt hiszem, szerencsét hozott a bonbonos kabala-nyakláncom, amelyet mabeautyk készített! :)

A kabala bonbonos láncom :)

Nagyon-nagyon pozitív élmény volt nekem a Blogevő, a blog több követőjével, kedves virtuális ismerősökkel most találkoztam először élőben, sokakkal, akiket a blog révén már korábban megismertem, újra találkozhattam. A visszajelzések alapján talán a levendulás-epres-tejcsokis trüffel volt a kedvenc, illetve a Guinness & muscovado bonbon.

Ugye hogy a bonbon is lehet street food? :)

Na de nem csak kóstoltattam, kóstoltam is! Végigkóstoltam az első bloggermenüt: Vegasztrománia Anna szuper vega előételét, Flat-Cat Gabi izgalmas mangalica rilette-jét, és Limara foszlós-puha csokis-levendulás kiflijét. Életemben először kóstoltam csalánt és turbolyát Gabojsza szuper levesében, és Csíki Sándor fúziós Szefárd haminja is nagyon ízlett.

Gabojszával és Csíki Sándorral (fotó: Varga Dániel és Wunderlich Júlia, Dining Guide)

A Tamp & Pull eszpresszója megadta a kellő koffeinlöketet a kóstoltatás előtt, utána pedig nagyon jól estek a Kandalló kézműves sörei (az étcsokis és a meggyes volt a legjobb!), illetve a SonkaArcok sonkatálja.

Itt is nagyon köszönöm a szervezőknek a meghívást, és köszönöm mindenkinek, aki eljött, és megkóstolta a bonbonokat!

További képes beszámolók az eseményről olvashatók a Dining Guide oldalán és a Szeretlek Magyarország! portálon.

"Dunakavics" házilag

Most egy kis retró következik, némi kötelező ételfestékkel megspékelve! Gyerekkoromban egyértelműen a Dunakavics volt a kedvencem a konkurensével, a Francia drazséval összevetve. A legfrissebb GoodFood-ban (2013. II. évf. 5. szám, május; 70. old.) pedig rátaláltam a receptjére, úgyhogy - bár nem csinálok gyakran ételfestékes cuccokat - megszállt a nosztalgia, és kipróbáltam. A recept nagyon egyszerű, egy ételfestékkel színezett cukorszirupot kell készíteni, amelyet adott hőfokra melegítünk. Tulajdonképpen ugyanúgy járunk el, mint a karamellizált, majd csokival bevont drazsék esetében, amikor a karamelles réteget készítjük. Kicsit utánanéztem a guglin, még egy hasonló recept forog közkézen házi dunakavicsra, amely pl. itt is megtalálható. Itt egyrészt annyi az eltérés, hogy invertáló anyag (ecet) is szerepel, ez mondjuk nem szükséges szerintem, hiszen úgyis az a lényeg, hogy a cukorszirup szépen kikristályosodjon a magokon. Illetve itt a cukorsziruppal bevont magvakat utólag színezi, ami szerintem nem olyan jó megoldás, mert egyrészt nem lesz olyan egynemű a szín, másrészt az összerázás során lepotyoghat a cukorburokból.

A GoodFood-os recepten is érdemes alakítani: drasztikusan csökkenteni érdemes a cukorszirup mennyiségét (túl sok színezett cukor marad ki). Tökéletesen a boltira nem fog hasonlítani a házi változat külsőre: drazsírozó gép nélkül nem fogja a színezett cukormáz 100%-osan fedni a mogyorószemeket, illetve a gépi változatot méhviasszal szokták még fényezni is. A házinak inkább rusztikus a külseje, de ízre olyan. (Nagyon kíváncsi lennék, a GoodFood fotóján milyen magokat drazsíroztak: a kis szemek simán kisebbek fél földimogyoróknál is, és tökéletesen egynemű a borításuk, ami ezzel a módszerrel nem nagyon jön össze...)

Hozzávalók:

- 200 gr cukor

- 140 gr víz

- pár csepp vízben oldódó ételfesték

- 200 gr földimogyoró (az eredeti Dunakavics nem sózott mogyoróból készül, de szerintem sóssal is finom lehet)

A cukrot és a vizet kimérem egy nagyobb lábasba, és melegíteni kezdem. Ahogy melegszik, vizes ecsettel lemosom a lábas falára tapadt cukorszemcséket, és hozzáadom az ételfestéket. A szirupot maghőmérővel mérve 116 fokig melegítem. Ekkor leveszem a tűzről, és beleöntöm a mogyorót. Fakanállal addig keverem, míg a cukorszirup kikristályosodik a magok körül, és a magok elválnak egymástól. Ekkor visszateszem  a tűzhelyre, és pár percig folyamatosan kavargatva tovább melegítem. Kipróbáltam enélkül is, de így lett nekem igazán ropogós a cukorréteg. Végül sütőpapírra terítem a bevont mogyorószemeket, és hagyom, hogy teljesen kihűljenek. Légmentesen lezárva tárolom.

Egyébként ha engem kérdeztek, szerintem sokkal finomabb az a karamellizált mogyoródrazsé, amelyet aztán temperált csokiba forgatunk... :)

Mexikói stílusú csokoládé 2.

Tovább folytattam a kísérletezést a mexikói stílusú csokoládéval, amelyről már ebben a posztban írtam. Másfajta kakaóbabokat használtam: a Rózsavölgyitől vettem madagaszkári Criollo kakaóbabokat. Most a kedvezőbb glikémiás indexű kókuszcukrot használtam, illetve játszottam kicsit a fűszerezéssel is: a csokoládémasszám egyik felét szerecsendióval, a másik felét pedig zöld jalapenós sóvirággal ízesítettem. Nekem az utóbbi lett a kedvencem, a sós-édes kombó még mindig a szívem csücske :)

A csokoládémassza formázásán is finomítottam: nem egy az egyben zuttyantottam be egy desszertgyűrűbe, hanem szép vékony táblákat készítettem: egyet polikarbonát formában, egyet pedig ismét desszertgyűrűben, ám ezúttal struktúrafóliával mintázva és sokkal vékonyabbra öntve. Mindkét módon nagyon szép táblákat lehetett készíteni.

Hozzávalók:

- 53 gr kakaóbab (madagaszkári Criollo - Rózsavölgyi; megtisztítva mérve)

- 18 gr kókuszcukor

- fél rúd vanília

- kb. 2 púpos tk. kakaóvaj-pasztilla

- egész szerecsendió

- Sóvirág zöld jalapenóval (Fűszerész)

Egy-két részletet leszámítva ugyanúgy készült ez az adag is, mint a korábban posztolt mexikói stílusú csokoládé. Először a kakaóbabokat tisztítom meg a vékony, papírszerű héjuktól: kézzel picit megroppantom, majd óvatosan lehámozom. Ezután a kakaóbabokat sima konyhai aprítógépbe teszem, és pulzálva aprítom, míg a kakaóvaj el nem kezd kiválni a babokból, és össze nem áll egy masszává. Közben gyakran lekaparom egy kiskanállal az aprítógép falára-aljára tapadt masszát. Ez az aprítási folyamat jó tíz percig is eltarthat, a végére nagyjából így néz majd ki a kakaóbab-masszánk:

Ekkor hozzáadom a cukrot és a tetszőleges fűszert: én kókuszcukrot és vaníliát adtam hozzá. Használhatunk másfajta cukrot is (pl. muscovado vagy demerara nádcukor is nagyon jó hozzá), illetve a mennyiség is ízlés szerint növelhető vagy csökkenthető. (A többi fűszert azért nem ekkor adtam hozzá, mert két különböző fűszerezést szerettem volna kipróbálni, amihez majd később a masszát kétfelé kellett osztani.) A cukor és a vanília hozzáadása után az aprítógépben tovább aprítom a masszát pulzálva, míg össze nem áll. A képen látszik, hogy fényesen csillog a kivált kakaóvaj:

Ekkor én kétfelé osztottam a masszát, hogy kétféleképp ízesíthessem. Mivel elég sűrű masszát kaptam, én adtam hozzá egy kevés (1-1 teáskanálnyi) plusz kakaóvaj-pasztillát, hogy könnyebben lehessen formába önteni. Először az egyik adag csokoládémasszát melegítem meg óvatosan a hozzáadott kakaóvajjal (mikróban vagy vízgőz fölött érdemes), és fűszerezem frissen reszelt szerecsendióval. Ezután temperálom porított kakaóvajjal (kakaóvaj híján érdemes először kavargatással 28 fokra hűteni, majd 32 fokra visszamelegíteni), és polikarbonát táblaformába öntöm. 

A szerecsendióval ízesített tábla

A másik adag csokoládémasszát ugyanígy összeolvasztom a kakaóvajjal, fűszerezem a jalapenós sóvirággal, temperálom, majd struktúrafóliára helyezett desszertgyűrűbe öntöm. Miután a csokoládé megdermedt, kiveszem a formákból.

A jalapenós sóvirággal ízesített tábla

Itt látszik a csokoládé textúrája is

Eper-rebarbara-gyömbér bonbon

Igazi tavaszi bonbon készült nálam! Az eredeti tervem az volt, hogy készítek omlós édes tészta-alapon rácsos pitét eperrel és rebarbarával töltve, pici reszelt gyömbérrel fűszerezve. Maradt ki egy kevés eprem és rebarbarám a piték után, és kíváncsi voltam, hogy működik ez az ízvilág bonbonban. Az eperből, rebarbarából és a gyömbérből gyümölcspürét készítettem, és ezt tejcsokival társítottam - valahogy nekem az eper bonbonban tejcsokival passzol a legjobban. Először az eper-rebarbara kettőse érződik, a gyömbér pedig inkább a lecsengésében.

Hozzávalók kb. 20 darabhoz:

Gyümölcspüré:

- 110 gr eper

- 30 gr rebarbara

- kb. fél cm karika gyömbér

- 1 tk. glükózszirup

Ganache:

- 80 gr tejcsokoládé (35% kakaótartalommal)

- 30 gr gyümölcspüré

- 15 gr habtejszín

- 1 kk. balzsamecet

- 2 tk. puha vaj

Burok:

- 170 gr tejcsokoládé (35% kakaótartalommal)

- céklapor

- kakaóvaj

Először a gyümölcspürét készítem el. A hozzávalóit összeturmixolom, majd forrásig melegítem. Ekkor átpasszírozom, majd jó sűrűre beforralom, ideális esetben 30 gramm körül lesz a végeredmény. Félreteszem hűlni.

Pár pasztilla vagy 1 kk. porított kakaóvajat nagyon óvatosan felolvasztok, ezt kavargatással vagy egy késhegynyi plusz porított kakaóvajjal visszahűtöm picit, utána hozzákeverek egy jó késhegynyi céklaport. Egy ecset vagy eldobható gumikesztyűbe bújtatott mutatóujj segítségével márványmintákat készítek a bonbonforma belsejébe. A tejcsokoládét megolvasztom és temperálom, majd elkészítem a csokiburkot polikarbonát vagy szilikon formában. Hűtőbe teszem a formát, míg a csokiburok megszilárdul.

Jöhet a ganache. A gyümölcspüréhez hozzákeverem a tejszínt és meglangyosítom. A tejcsokoládét megolvasztom, majd 3-4 részletben hozzákeverem a tejszínes gyümölcspürét. Végül belekeverem a balzsamecetet és a puha vajat is. A ganache-t habzsákba adagolom, és betöltöm a kicsokizott mélyedésekbe. Hűtőbe teszem ismét a formát, míg a ganache bebőrösödik. 

A tejcsoki maradékát újratemperálom, és lezárom a bonbonokat. Ismét hűtőbe teszem jó félórára a formát, majd kifordítom a kész bonbonokat.

Erdei gyümölcsös-balzsamecetes bonbon

Pár hete ismerkedtem meg a CSIKOS kézműves lekvárcsaláddal a manufaktúra tulajdonosa, Kocsis Bálint jóvoltából. Ami először megfogott a lekvárcsaládnál, az az izgalmas ízkombinációk: nagy kedvencem lett például a szamócalekvár citromfűvel és levendulavirággal, a bazsalikomos erdei gyümölcs lekvár, a csokirajongó énemet pedig rögtön megfogta a feketeerdő lekvár belga csokoládéval és meggyel, illetve a kakaóbab-gyömbér páros. A lekvárok többsége fruktózzal van édesítve, de van cukormentes és szteviával édesített termék is.

A bazsalikommal ízesített erdei gyümölcsös lekvárt bonbonban is kipróbáltam. Ezt egy egyszerű tejcsokoládés ganache-sal egészítettem ki, amelyet pici balzsamecettel ízesítettem, tettem fanyar-pikánssá. A bonbon díszítéséhez és a ganache-hoz is használtam liofilizált feketeribizlit, amely "összehozza" a ganache-t és a burkot az erdei gyümölcsös lekvárral.

A Facebook-ra kattintva most nyerhettek is egy doboz CSIKOS lekvárral készült bonbont :)

Hozzávalók 21 darabhoz:

Töltelék:

- 50 gr tejcsokoládé (35% kakaótartalommal)

- 30 gr habtejszín

- 1 tk. glükózszirup vagy akácméz

- 1 tk. puha vaj

- 1 kk. balzsamecet

- 2 tk. liofilizált feketeribizli (elhagyható)

- kb. 3 ek. bazsalikomos erdei gyümölcs lekvár (vagy más bogyós gyümölcsös lekvár)

Burok:

- 170 gr tejcsokoládé (35% kakaótartalommal)

- 20 gr fehér csokoládé

- 1 tk. liofilizált feketeribizli aprítva

A bonbonforma díszítéséhez a fehér csokoládét megolvasztom és temperálom, majd belekeverem a finomra aprított-összetört liofilizált feketeribizlit. Eldobható gumikesztyűbe bújtatott mutatóujjal "összemaszatolom" a bonbonforma mélyedéseit, így készítve el a márványos mintát. Majd megolvasztom és temperálom a tejcsokoládét is, és elkészítem a csokihüvelyeket a szilikon vagy polikarbonát formában. Hűtőbe teszem a formát, míg a csokoládé megszilárdul.

A mélyedéseket kb. jó harmadig megtöltöm  lekvárral. A ganache-hoz a tejszínt összemelegítem a glükózzal/akácmézzel. A tejcsokoládét megolvasztom, majd 3-4 részletben hozzákeverem a tejszínt. Végül hozzáadom a balzsamecetet, a puha vajat és a finomra aprított liofilizált feketeribizlit. A ganache-t habzsákba töltöm, és a lekvárra adagolom, hagyva helyet a lezáráshoz. A formát hűtőbe teszem, míg a ganache bebőrösödik.

Ekkor újratemperálom a maradék tejcsokit, és lezárom a bonbonokat. A formát jó félórára újra hűtőbe teszem, majd kifordítom a kész bonbonokat a formából.

Passiógyümölcsös-tejcsokoládés jégkrém

Ahogy jön a nyár, sokszor azt veszem észre, hogy egy-egy kedvenc bonbont "jégkrémesítek." Most is ez történt, a Pierre Hermétől kölcsönzött, bonbonban is bevált passiógyümölcs-tejcsoki ízpárost ültettem át jégkrémbe. Persze kapott csokiburkot is, amihez egy kis kakaóbabtöretet adtam, csak hogy még izgalmasabb legyen a jégkrém textúrája.

Ja, ezt sem rontaná el, ha - a bonbonhoz hasonlóan - karamellizált tejcsokival készítenénk! :)

Hozzávalók 4 mini jégkrémhez:

Fagyialap:

- 1 tojássárgája

- 1 dl tej

- 1 tk. nádcukor

- 75 gr tejcsokoládé (35% kakaótartalommal)

- 45 gr passiógyümölcslé (2 nagyobb passiógyümölcs leve): kb. 35 gr beforralva

- fél dl habtejszín

Csokiburok:

- 75 gr tejcsokoládé (35% kakaótartalommal)

- 20 gr kakaóvaj

- 2-3 tk. kakaóbabtöret

A fagyialaphoz a tojássárgát összekeverem a nádcukorral, majd hozzáadom a tejet. Lassú tűzön, folyamatos keverés mellett besűrítem: maghőmérőn mérve kb. 80-82 fokosra melegítem a krémet. A forró tojásos alapot ráöntöm a darabokra tört tejcsokihoz, és simára keverem. A passiógyümölcsök levét pár perc alatt picit beforralom (nálam 35 gr lett beforralva), majd a csokis alaphoz keverem. A habtejszínt lazán felverem, és a már szobahőmérsékletűre hűtött csokis részre forgatom. Hűtőbe teszem egy éjszakára.

Másnap jégkrémformákba adagolom (ha van fagyigépünk, érdemes előtte abban kikevertetni), és kifagyasztom.

A csokiburokhoz a tejcsokit összeolvasztom a kakaóvajjal, majd belekeverem a kakaóbabtöretet. Egy mélyebb bögrébe öntöm ezt a bevonót, és egyenként megmártom benne a jégkrémeket, ahol kell, kiskanállal segítek rá a csokizásra. Kb. 10 percre visszateszem a fagyasztóba, és lehet is enni.