2014. október 21.

Kókuszos - karamellizált fehér csokis szelet



Volt még egy adag házilag karamellizált fehér csokim készen, így ehhez próbáltam valamilyen sütit kitalálni a hétvégén. Azt tudtam, hogy a karamellizált fehér csokiból mousse-t szeretnék készíteni - ezt végül tonkababbal és egy kevés füstölt Maldon sóval fűszereztem. A karamellizált fehér csokihoz végül a kókuszt társítottam: a Desszert.Neked-nél tanult financier-receptet alakítottam át ehhez úgy, hogy olajos magvak helyett kókuszlisztet és kókuszreszeléket használtam vegyesen. A díszítésre már sajnos nem nagyon maradt időm, elég minimál lett, akinek több ideje lesz rá, javaslom a kókusztuile-t hozzá: ugyanúgy készül, mint itt a fagyis kosárkák, csak aztán nagyobb darabokra törném kézzel a díszítéshez. 

Hozzávalók 8 adaghoz:
Kókuszos piskóta:
- 120 g tojásfehérje (kb. 4 tojásból)
- 70 g cukor
- 70 g porcukor átszitálva
- 40 g kókuszliszt
- 30 g kókuszreszelék
- 60 g liszt átszitálva
- 120 g olvasztott vaj
Mousse:
- 140 g tej
- 2 tojássárgája
- kb. fél tonkabab
- 2 lapzselatin
- 200 g habtejszín
- egy csipet füstölt Maldon só (vagy más jó minőségű só)
Glazúr:
- 100 g étcsokoládé
- 90 g habtejszín
- 2 tk. akácméz


- díszítéshez kókuszreszelék



Először a kókuszos piskótát készítem el. A hozzávalóit az olvasztott vaj kivételével kézi mixer segítségével összedolgozom, majd több részletben hozzákeverem az olvasztott vajat is. A tésztát egy órára hűtőbe teszem. A hűtés után a tésztát szűk 1 cm vastagságban kikenem egy sütőpapírral bélelt gáztepsire. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 9-10 perc alatt megsütöm. Én négy darab 7,5x7,5 cm-es szögletes desszertgyűrűt használtam a desszert összeállításához. Az egyik szögletes desszertgyűrű segítségével összesen 8 darab 7,5x7,5 cm-es négyzetet szúrok ki a kókuszos piskótából.

A mousse-hoz a tojássárgákat a tejjel összekeverem, belereszelem a tonkababot, majd alacsony lángon, folyamatos keverés mellett besűrítem (maghőmérőn mérve kb. 80 fokig melegítem). Ekkor feloldom benne az előzőleg hideg vízbe áztatott, alaposan kicsavart zselatinlapokat, majd beledobom az apróra darabolt karamellizált fehér csokit és egyneművé keverem. Hagyom szobahőmérsékletűre hűlni. A habtejszínt habbá verem (nem kell teljesen keményre, csak már legyen tartása), majd két részletben a csokis krémhez forgatom, végül belekeverem a sót is. A mousse-t hűtőbe teszem, és megvárom, hogy szilárdulni kezdjen: akkor jó, amikor már van tartása, de még jól adagolható.

Ekkor jöhet a desszert összeállítása. A desszertgyűrűk aljába teszek egy-egy kókuszos piskótalapot, majd erre adagolok kb. 3-4 ek. mousse-t, rá ismét piskóta jön, végül megint mousse. Egy éjszakára hűtőbe teszem a desszerteket.

Másnap elkészítem a glazúrt. A tejszínt a mézzel forrásig melegítem, majd beledobom az apróra vágott étcsokoládét, és egyneművé keverem. Elosztom a desszertek tetején, majd egy jó órára visszateszem a hűtőbe a desszerteket. Amikor elkészültek, hajszárítóval körbemelegítem a desszertgyűrűket, majd óvatosan lehúzom a desszertekről. Félbevágom (én sajnos túlzottan sietve vágtam félbe, a glazúr még nem volt tökéletesen szilárd, így nem lett olyan szép a vágás felülete), majd díszítem kókuszreszelékkel vagy a bevezetőben említett kókusztuile-lel.


Tipp: Ha nincs desszertgyűrűnk, akkor 18 cm-es tortaformában tortát is készíthetünk. A kókuszos piskótánál megadott mennyiségek három 18 cm-es piskótalapra elegendőek, tehát vagy vegyük a piskóta mennyiségének kétharmadát és süssünk két lapot, vagy az eredeti mennyiségekkel süssünk három lapot - az utóbbi esetben a második mousse-rétegre kerülni fog még egy piskótalap is a glazúr előtt. A receptben megadott mennyiségek a mousse és a glazúr esetében elegendőek lesznek a 18 cm-es tortához is.

2014. október 10.

Karamellizált fehér csokis blondie kakaóbabtörettel



Ahogy korábban is írtam, a blog picit más irányt vesz, ennek szellemében most egy sütireceptet hoztam - amiből természetesen nem hiányozhat a csokoládé :) A brownie "testvére," a blondie, azaz a kis szőke klasszikusan fehér csokoládéval készül. Mivel nem vagyok nagy fehér csokis, eddig nem is izgatott különösebben, hogy kipróbáljam ezt a süteményt. Na de aztán beugrott, hogy a nagy kedvencemmel, a karamellizált fehér csokival kellene tennem egy próbát! A blondie nagyon jól működött a házilag karamellizált fehér csokival, nagyon jó szaftos lett az állaga, és a karamelles íz is jól érződik rajta. A blondie-t én kakaóbabtörettel és füstölt Maldon sóval egészítettem ki: ezek szépen kiegyensúlyozzák a süti alap édességét, illetve a kakaóbabtöret izgalmasan ropogóssá is teszi a textúráját.

Hozzávalók kb. 9-12 nagyobb kockához:
- 115 g vaj
- 100 g nádcukor
- 2 tojás
- 140 g liszt
- 1 tk. sütőpor
- kb. 30-40 g kakaóbabtöret
- kb. 1 kk. füstölt Maldon só (vagy helyette fleur de sel vagy jó minőségű tengeri só)



A vajat, a nádcukrot és a karamellizált fehér csokoládét összeolvasztom mikróban vagy vízgőz felett. Mikor már szobahőmérsékletűre hűlt, hozzádolgozom egyenként a tojásokat is kézi habverő segítségével. A lisztet összekeverem a sütőporral és a só felével, majd a csokis masszához forgatom. A blondie tésztáját kb. 20x20 cm-es, sütőpapírral bélelt tepsibe vagy sütőtálba simítom. A tetejét alaposan megszórom kakaóbabtörettel, és rászórom a maradék sót is. 175 fokra előmelegített sütőben kb. 20 percig sütöm, míg enyhén aranybarnás színt nem kap a teteje. Megvárom, hogy teljesen kihűljön, majd kockákra vágom.



A blondie arányaihoz a kiindulás David Lebovitz receptje volt, amit aztán arányaiban is több helyen alaposan megvariáltam, pl. a cukor mennyiségét kb. 60%-kal csökkentettem - így is éppen elég édes lett.

David Lebovitz: The Perfect Scoop. Ice Creams, Sorbets, Granitas, and Sweet Accompaniments. New York, 2009. (Blondies, 222. oldal)




2014. szeptember 30.

Mandulás-meggyes fagyi kókusztuile-kehelyben



Nálam még szeptemberben sem ér véget a fagyiszezon, remélem, hogy ezzel nem vagyok azért egyedül. Most a mandula-meggy párost szerettem volna fagyi formájában kipróbálni. Ehhez a Donum Terrae mandulakrémjét használtam, ami isteni mandulaízt adott a fagylaltnak némi Amarettóval felturbózva. A mandulához pedig szuperül passzolt a vörösborban sült meggy, amiből szerencsére nagyobb adagot készítettem még a nyáron. 
A fagyit ropogós tuile-kosárban tálaltam: a tuile egy vékony, szuperropogós ostyaszerűség, ami díszítéshez is nagyszerű és nagyon jól variálható: a tavalyi országtortán diós változat volt, minitortához pedig készítettem már kakaóbabtöretből. A mandulához nekem a kókusz passzolt, így kókuszos tuile-t készítettem kis kosárka formájában.

Hozzávalók:
Mandulás-meggyes fagyi:
- 200 g tej
- 60 g nádcukor
- 2 tojássárgája
- 60 g mandulakrém (nálam Donum Terrae)
- 1 rúd vanília
- 100 g habtejszín
- 2 ek. Amaretto likőr
- 2-3 ek. vörösborban sült meggy
Kókusztuile:
- 22 g vaj olvasztva
- 1 ek. passiógyümölcs-püré (vagy helyette narancslé)
- 40 g porcukor
- 12 g liszt
- 20 g kókuszreszelék

A fagylaltalaphoz a tojássárgákat kikeverem a nádcukorral és a vaníliarúd kikapart magjaival, majd hozzákeverem a tejet. Alacsony hőfokon, folyamatos keverés mellett besűrítem a masszát: maghőmérőn mérve kb. 80 fokig melegítem, illetve akkor jó, amikor a krém már szépen bevonja a fakanál hátát. Ekkor hozzákeverem a mandulakrémet kézi habverő vagy botmixer segítségével. Végül hozzáadom a habtejszínt és az Amaretto likőrt is. A fagyialapot teljesen kihűtöm, majd másnap fagyigépben elkészítem. A keverés végén hozzáadom a lecsepegtetett vörösborban sült meggyet is. Ha nincs fagyigépünk, akkor jó félóránként keverjük át az alapot botmixerrel, majd az utolsó átkeverés után keverjük bele a meggyet.

A tuile-kosárkákhoz összekeverem az olvasztott vajat és a passiógyümölcs-pürét, és hozzáadom a porcukrot és a lisztet. Végül belekeverem a kókuszreszeléket is. A masszát jó félórán keresztül pihentetem hűtőben. Sütőpapírral bélelt tepsire halmozok kb. két-két teáskanálnyi masszából kupacokat: ezeket enyhén nedves kézzel vagy a kanál hátával kilapítom, és nagyjából kör formára (kb. 5 cm átmérőjű) igazítom. Érdemes nagy távolságra tenni a kupacokat, mert a körök még terülni fognak majd sütés közben. 175 fokra előmelegített sütőben (légkeveréses) kb. 8 percig sütöm a kókusztuile-t: akkor jó, ha már szép aranybarnák lettek a korongok. Mikor a tuile kisült, gyorsan kell dolgozni, ugyanis amíg forró, csak addig formázható. Miután kiveszem a sütőből, hagyom kb. fél-egy percig a tepsin a tuile-korongokat, majd egy spatula segítségével felemelem, és egy felfordított pohár aljára igazítom kosárka formára: ahogy kihűl, meg fogja tartani ezt a formát. Ha esetleg nem sikerült az összes korongot kosárka formára igazítani, tegyük vissza a maradékot  fél percre a sütőbe, hogy újra formázható állaguk legyen.
Ebből az adagból kb. 6 kisebb kosárka lesz, érdemes még a készítés napján, frissen elfogyasztani, úgy a legropogósabb. A kosárkákban tálaljuk a mandulás-meggyes fagyit gombócolva.



A kókusztuile-kosárkákhoz az inspiráció innen jött:
David Lebovitz: The Perfect Scoop. Ice Creams, Sorbets, Granitas, and Sweet Accompaniments. New York, 2009. 228. old. (Lemon-Poppy Seed Cookie Cups)

2014. szeptember 23.

Diós-madártejes torta



Ez a torta még augusztusban, az öcsém születésnapjára készült. A megrendelés az volt, hogy semmiképp se gyümölcsös legyen, hanem valamilyen vaníliás ízvilágú. Végül vaníliás-diós ízvilág mellett döntöttem: diós financier-lapokat sütöttem, és ezek közé egy réteg dióhab és egy réteg vaníliahab került. A krémeket a tavalyi országtorta receptjéből kölcsönöztem (kisebb változtatásokkal), de felturbóztam némi jó minőségű rumba áztatott mazsolával. A torta tetejére glazúr és macaronok kerültek - a kellő menőségi faktor érdekében :)

Hozzávalók egy 20 cm-es tortához:
Diós financier-lapok (Desszert.Neked receptje alapján):
-120 g tojásfehérje (kb. 3-4 tojásból)
- 70 g cukor
- 70 g átszitált porcukor
- 70 g pörkölt darált dió
- 55 g liszt
- 120 g olvasztott vaj
Diós krém:
- 35 g tej
- 40 g cukor
- 35 g tojássárga (= 2 nagyobb tojássárga)
- fél rúd vanília (eredeti receptben: 3 g vaníliás cukor)
- 14 g oldott zselatin (a zselatinos oldathoz: fél dl víz + 8 g zselatin)
- 200 g habtejszín
- 80 g pörkölt darált dió
- 2 ek. rumos mazsola
Vaníliás krém:
- 52 g tej
- 75 g akácméz
- 52 g tojássárga (= kb. 3 tojássárga)
- 1 rúd vanília
- 15 g oldott zselatin
- 200 g habtejszín
- 2 ek. rumos mazsola
Glazúr:
- 120 g étcsokoládé
- 120 g habtejszín
- 1 ek. akácméz
Díszítés:
- kb. 1-2 maréknyi darált dió
- macaronok

Először a három piskótalapot készítem el. Ehhez a diót száraz serpenyőben pár perc alatt megpirítom, majd ledarálom. A tojásfehérjét a cukorral, a porcukorral, a liszttel és a darált dióval kézi vagy elektromos habverővel egyneművé keverem. Végül folyamatos keverés mellett hozzáöntöm az olvasztott vajat is. A masszát letakarva egy órára a hűtőbe teszem. Hűtés után 20 cm-es tortakarikában egymás után három darab vékony piskótalapot sütök ki a masszából. Célszerű lemérni a massza össztömegét, háromfelé osztani, és így egyforma magas piskótáink lesznek. A lapokat 180 fokra előmelegített sütőben sütöm meg, kb. 10 percig sütök egy lapot. Hagyom mindet kihűlni.

Két evőkanálnyi mazsolát beáztatok egy éjszakára annyi jó minőségű rumba, amennyi ellepi.

Ezután a krémekkel folytatom. Ezekhez először is elkészítem a zselatinos oldatot: kimérem a zselatint és a vizet, majd ezt óvatosan összemelegítem kavargatva (nem forralom!), míg a zselatin feloldódik. A két krémhez ezt fogom használni: ha megköt, csak egyszerűen meg kell újra langyosítani.

diós krémhez a tojássárgákat, a vaníliamagokat és a cukrot habosra keverem, majd hozzáadom a tejet. Alacsony lángon, folyamatos keverés mellett 72 fokig melegítem (maghőmérővel mérem) - ha nincs maghőmérőnk, melegítsük csípősre, azaz amikor az ujjunk már nem kellemesen melegnek, hanem csípősnek érzi, de semmiképp sem szabad felforralni. Ekkor lehúzom a tűzről, kicsit hagyom hűlni, majd hozzákeverem a kimért oldott zselatint, majd hagyom, hogy tovább hűljön szobahőmérsékletűre. A tejszínt laza habbá verem, majd a felét a szobahőmérsékletű tojásos krémhez forgatom. Utána hozzáadom az előzőleg szárazon megpörkölt és aprítógépben finomra aprított diót, végül óvatosan hozzáforgatom a maradék tejszínhabot.

A tortakarikába visszateszem az egyik diós lapot, majd óvatosan rátöltöm a diós krémet, megszórom bőven rumba áztatott mazsolával, majd ráhelyezem a második diós lapot. Hűtőbe teszem, míg készül a második krém. Betöltés előtt érdemes egy kicsit előhűteni a diós krémet: amikor már kicsit elkezdett kötni a zselatin, de még jól adagolható a krém, akkor töltsük be.

vaníliás krémhez a tojássárgákat a mézzel és a vaníliarúd kikapart magjaival kikeverem, majd hozzákeverem a tejet. Alacsony lángon, folyamatos keverés mellett 72 fokig, azaz csípősre melegítem. Leveszem, kicsit hűtöm, majd hozzákeverem az oldott zselatint és hagyom szobahőmérsékletűre hűlni. A tejszínt laza habbá verem, majd két részletben beleforgatom a tojásos krémbe. A kész krémet egy kicsit előhűtöm, majd a második diós lapra töltöm, megszórom rumos mazsolával, és befedem a harmadik diós lappal. Egy éjszakára hűtőbe teszem.

Másnap elkészítem a glazúrt. A tejszínt a mézzel forrásig melegítem, majd beledobom az apróra vágott csokoládét, és egyneművé keverem. A glazúrt a harmadik piskóta tetején elterítem a tortakarikában. Visszateszem a hűtőbe a tortát, míg a glazúr meg nem szilárdul. Ekkor hajszárítóval alaposan körbemelegítem a tortakarikát, és lehúzom a tortáról. A torta oldalát körbepanírozom darált dióval, majd macaronokkal díszítem.

***



A macaronokból nálam maradt ki egy kevés, ezek csokifagyiban végezték. A blogon is megtalálható főzött csokifagyit készítettem el, kakaóbabgrillázs nélkül. A csokifagyiba konyakba áztatott aszalt meggyet kevertem és összetört csokis macaron-darabokat.

2014. szeptember 15.

Személyes kitérő

Fotó: Renifoto

Kivételesen most nem receptet hozok, hanem egy kis személyes kitérő következik. Talán a blogon is látszott már egy ideje, hogy a csokoládé, a csokoládéval való foglalkozás már jó ideje több volt számomra, mint egy egyszerű hobbi, puszta időtöltés. Úgy egy évvel ezelőtt ért meg bennem a gondolat, hogy valamilyen formában mindenképpen ezzel szeretnék foglalkozni, ami azért az eredeti végzettségemhez és munkámhoz képest nagy váltást jelent - eddig ugyanis az ELTE-n dolgoztam tudományos segédmunkatársként egy kutatási projektben, ahol egy 15. századi humanista kézirattal foglalkoztam. Ahhoz azonban, hogy váltani tudjak, pontot kellett tennem az eddigi munkám végére, azaz be kellett fejeznem a doktori disszertációmat, ami sikerült is most szeptemberre.

Közben elvégeztem a Csokoládé Akadémia haladó csokoládé technikák kurzusát is márciusban, majd egy nagyon szerencsés véletlen folytán úgy alakult, hogy szeptember elejétől elkezdtem dolgozni teljes állásban Szántó Tibor csokoládékészítő mellett, akinek a bean to bar csokoládéiról, kurzusairól már korábban is sok szó esett a blogon. Bár azt hiszem, véletlenek igazából nincsenek... Az új munkát kimondhatatlanul élvezem, nagyon sokat tanulok közben, és végre elmondhatom, hogy azt csinálom, amit igazán szeretek.

Fotó: Renifoto

Ez a változás az életemben valamennyire a blogra is ki fog hatni, úgy érzem. Természetes és magától értetődő, hogy olyan dolgokat, amelyeket Tibor mellett tanulok (arányok, receptúrák stb.), nem oszthatok meg semmilyen felületen. Viszont nem hiszem, hogy napi nyolc óra munka után a csokoládéval itthon még nekiállnék egy újabb adagnak, ami a blogra készülhetne. A blog számomra mindig is kikapcsolódás volt, szeretem összerakni a posztokat: az elkészítésen kívül a képek készítését, a receptek megírását is élvezem. Tehát semmiképpen sem szeretném abbahagyni a blog írását, csak egy picit talán irányt fog váltani. A fő vonal, a csokoládé természetesen marad, de szerintem több sütirecepttel, tortával, minitortával fogok inkább jelentkezni. További édesség-recepteket pedig továbbra is olvashattok még tőlem a Dívány Alapkonyha rovatában is.

Remélem, hogy Ti is velem együtt örültök, én pedig ígérem, hogy igyekszem majd továbbra is izgalmas csokis recepteket hozni!

Fotó: Renifoto

2014. szeptember 10.

Látogatás a Zotter Csokoládégyárban



A nemrég úgy alakult, hogy eljutottam a Zotter Csokoládégyárba, ráadásul nagyon szuper csokis társaságban. A Zotter Schokoladen Manufaktur Ausztriában, Riegersburg közelében található, még Graz előtt, az osztrák-magyar határtól nem messze (Budapesttől kb. négy óra autóval). A komplexum nem csak a csokoládégyárat foglalja magába, hanem egy élménypark-jelleggel működő ökogazdaság (Essbarer Tiergarten) is megtalálható itt, gyönyörű természeti környezetben. Ennek a része egy étterem is (Öko-Essbar), ahol organikus alapanyagokat használnak fel. A Zotter Csokoládégyár meglátogatására ezért nem is elég egy-két óra, inkább egy egész napos program, annyi látnivalót kínálnak. Érdemes a kiválasztott időpontra előre lefoglalni online a jegyeket a honlapon, hogy biztosan be tudjunk jutni a gyárba.



Maga a csokoládégyár látogatásra egy filmvetítéssel kezdődik, amely Indiába kalauzol el, és a kakaótermesztésről szól. Ezután indul a kóstolótúra a gyárban. Érdemes a túra alatt beosztani az erőinket, mert tényleg annyit lehet kóstolni, amennyi csak belénk fér. A kóstolótúrához audioguide-ot is biztosítanak (magyar nyelven is van).




A túra pörkölt kakaóbabok kóstolásával kezdődik: országok, termőterületek szerint rendezve vannak sorban a kakaóbabok, így szépen végig lehet próbálni-nézni, milyen különbségeket (íz, szín, méret stb.) lehet felfedezni az egyes babok között. A háttérben, üvegfalak mögött pedig a raktárt látjuk, ahol nagy zsákokban a kakaóbabokat tarják.



A következő állomásnál a 100%-os kakaómasszát lehet megkóstolni, ami még édesítetlen.



Utána kis konsírozókban területszelektált csokoládékat látunk, amelyeket természetesen kóstolni is lehet. Mindegyiknél feltüntetik, melyik kakaótermő vidékről származnak a babok, illetve mennyi a kakaótartalmuk. A túra indulásánál kapott kóstolókanálba lehet engedni a csokoládékból - amennyiszer csak szeretnénk.



Továbbmenve nugátokat, tejcsokoládékat, sima és ízesített fehér csokoládékat lehet kóstolni.



A következő folyosón a Labooko-sorozat tagjait találjuk. A sorozatban egyrészt területszelektált csokoládékat találunk, amelyek kettesével összepárosítva is kaphatók. Ezek a párosok nagyon izgalmasak, hiszen a két, egybecsomagolt csokoládé csak egyetlen dologban különbözik mindig: pl. ugyanonnan a termőhelyről származó babokból készül a két tábla, csak a konsírozási időben van eltérés vagy mondjuk a kakaótartalomban. Ehhez a sorozathoz tartoznak még a gyümölcsös csokoládék: ezek fehércsokoládé-alapúak, de még a gyártás során kerül a csokoládéba az adott gyümölcs liofilizálva és porrá őrölve, így a gyümölcsre jellemző ízt és színt mindenféle mesterséges adalék nélkül érik el. Nagyon intenzíven gyümölcsösek lesznek így ezek a csokoládék. A kóstolásnál az adagolón lévő kart meghúzva vághatunk egy-egy szeletet a Labooko-táblákból.




A következő állomás a forró csokoládéké. Itt először melegen tartókból megkóstolhatjuk a készre kevert, különféle ízű forró csokoládékat, majd kiválaszthatjuk  a nekünk tetsző ízt, és forró tejhez adva elkészíthetünk egy teljes adag forró csokoládét. Én mondjuk bőven elteltem már a kóstolóadagokkal is.

Előre elkészített forró csokoládé
Innen lehet választani forró csokit

Ezután jönnek a drazsék. A drazsék tálalása nagyon ötletes, hiszen a forgó kínálók a drazsírozógépek mintájára készültek. Itt lehet kóstolni hagyományos (pl. meggyes, kávés) és extrémebb (pl. sáfrány-dió) drazsékat is.



Ezután jön az utolsó állomás, ahol a töltött csokoládékat (tkp. tábla alakúra vágott ganache, bevonva) lehet kóstolni. Ezek egy futószalagon mennek körbe, és kis favilla segítségével lehet a nekünk tetsző ízekből kóstolni. Itt már tényleg lehet elég extrém ízeket találni, amilyen pl. hummuszos csoki vagy rózsa-kókusz-halzselé-szerűség (Fischgummi). 



A kóstolótúra során üvegfal mögött végig lehet látni, ahogy a gyárban dolgoznak, illetve a különféle gépeket. Sőt még Josef Zotter irodájába is bepillantást nyerhetünk.


Josef Zotter irodája




A gyár és környékének a kialakítása hihetetlenül ötletes, mindig találhatunk valamilyen részletet, ami megmosolyogtat. Ilyenek a szobrok is az udvarban.





Hihetetlen, de még a félresikerült, gyártásból már kivont ízeket is fel tudták ötletesen használni. Kialakították ugyanis a halott ötletek temetőjét, ahol sírköveken szerepelnek a félresikerült, már nem gyártott ízkombók, évszámokkal együtt. Mondjuk végigböngészve a feliratokat, meg tudom érteni, miért nem gyártanak már ketchupos-földimogyorós csokit vagy mandarinos-édes mustáros csokit...

Béke poraikra!



Ha a környéken jártok, semmiképp sem szabad kihagyni szerintem a Zotter gyárat a programból, de érdemes akár kimondottan a gyárlátogatás miatt kiugrani Ausztriába!

Josef Zotter és én :)


A poszt utolsó két képét köszönöm Emese barátnőmnek (PM Choco Debrecen)!

2014. szeptember 3.

Meggyhabos-pisztáciás szelet madagaszkári vadborssal



Nyár eleje óta nagy kedvencem lett a madagaszkári vadbors. Ez egy nagyon különleges borsféle, amely Madagaszkáron terem, az íze is egészen más, mint a hagyományos borsé: citrusos-virágos, kicsit ánizsos beütésű, még talán inkább a rózsaborshoz áll közelebb. Piros bogyós gyümölcsökkel kombinálva nagyon harmonikus ízvilágot ad (pl. itt lehet megvásárolni). Ebben a süteményben meggyel párosítottam: egy könnyű meggymousse készült madagaszkári vadborssal ízesítve. A meggyhez pedig nagyon jól passzol a pisztácia, így a meggymousse-t pisztáciás financier-lapok közé töltöttem.

Hozzávalók kb. 8 adaghoz:
Meggymousse:
- 175 g meggypüré (fagyasztott vagy friss meggy leturmixolva és átpasszírozva)
- 40 g cukor
- 2 tk. citromlé
- 2 és kb. 3/4 lap zselatin (kb. 5,5 g)
- 250 g habtejszín
- kb. 4-5 szem madagaszkári vadbors
Pisztáciás financier (Desszert.Neked receptje alapján):
- 120 g tojásfehérje (kb. 4 tojásból)
- 70 g cukor
- 70 g porcukor átszitálva
- 70 g finomra őrölt pisztácia
- 60 g liszt átszitálva
- 120 g olvasztott vaj
Meggyzselé:
- 120 g meggypüré (fagyasztott vagy friss meggy leturmixolva és átpasszírozva)
- 30 g cukor
- 3 g pektin



Először a pisztáciás financier-lapokat készítem el. A financier hozzávalóit az olvasztott vaj kivételével kézi mixer segítségével összedolgozom, majd több részletben hozzákeverem az olvasztott vajat is. A financier-tésztát egy órára hűtőbe teszem. A hűtés után a financier-tésztát szűk 1 cm vastagságban kikenem egy sütőpapírral bélelt gáztepsire. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 8 perc alatt megsütöm. Én négy darab 7,5x7,5 cm-es szögletes desszertgyűrűt használtam a desszert összeállításához. Az egyik szögletes desszertgyűrű segítségével összesen 12 darab 7,5x7,5 cm-es négyzetet szúrok ki a pisztáciás piskótából.

A meggymousse-hoz a meggypürét a citromlével, a cukorral és a mozsárban finomra összetört madagaszkári vadborssal csípősre melegítem: nem kell forrnia, csak gőzölnie. Ekkor hozzákeverem az előzőleg hideg vízbe áztatott, majd alaposan kicsavart zselatinlapokat, és hagyom szobahőmérsékletűre hűlni. A habtejszínt habbá verem, és két részletben a meggyes részhez forgatom. A mousse-t érdemes egy rövid időre hűtőbe tenni, hogy kicsit elkezdjen kötni a zselatin: ekkor könnyebb lesz a desszertgyűrűkbe tölteni, nem fog kifolyni belőlük.

Az összeállításnál mindegyik desszertgyűrű aljára egy-egy financier-lapot teszek. Erre egy réteg meggymousse-t adagolok (kb. 2-3 ek./desszertgyűrű), rá megint financier-lap jön, majd ismét meggymousse, végül a harmadik financier-lap. A megtöltött desszertgyűrűket egy éjszakára hűtőbe teszem.

Másnap elkészítem a meggyzselét. A meggypürét csípősre melegítem (csak gőzöljön, de még ne forrjon), ekkor folyamatos keverés mellett hozzáadom a cukorral előzőleg összekevert pektint. Felforralom, kicsit hagyom forrni alacsony lángon, majd szétosztom a meggyzselét a négy desszertgyűrűben. Ismét hűtőbe teszem a desszertgyűrűket egy rövid időre, míg a zselé meg nem szilárdul. Ekkor hajszárítóval egyenként körbemelegítem a desszertgyűrűket, és óvatosan lehúzom a süteményről, majd félbevágom, és így tálalom a szeleteket.