A múlt héten néhány napot Párizsban töltöttem, a világ egyik legnagyobb csokoládéfesztiválja, a Salon du Chocolat volt az úticél. A fesztivál ráadásul jubilált, ugyanis idén huszadik alkalommal rendezték meg. A kiállítás helyszíne a Porte de Versailles 5. pavilonja volt: két emelet és húszezer négyzetméternyi kiállítótér adott itt otthont az eseménynek - már ebből is lehet sejteni, hogy milyen monumentális méretű a fesztivál. A kiállítók között két magyar cég szerepelt: a Rózsavölgyi Csokoládé és a chocoMe.
A kiállítást végigbarangolni-kóstolni nagyon nagy élmény volt, egy teljes nap jutott a felfedezésére. Komplex, átfogó beszámolót szinte képtelenség lenne írni szerintem erről a monumentális fesztiválról, úgyhogy csak néhány fénykép erejéig szeretném megidézni a kiállítás nekem érdekesnek tűnő pillanatait.
A kiállítás egyik legnagyobb attrakciója a csokoládé divatbemutató, ahol nagyon látványos, nagyrészt csokoládéból készült ruhakölteményekben vonulnak a modellek a kifutón. Idén magyar vonatkozása is volt az eseménynek: a Rózsavölgyi Csokoládé tervezte és készítette az egyik ruhát Arantza Vilas textiltervezővel (Pinaki Studios) és Leslie Vanderleeuw amszterdami divattervezővel együttműködve.
A kiállításon több nagy márka "atyjával" lehetett személyesen találkozni. Pierre Marcolini például lelkesen fényképezkedett is a látogatókkal, így lett közös képünk - menő vagy menő? :)
Bean to bar csokoládék között sikerült több izgalmas tételt kóstolni például a vietnami kakaóbabokat feldolgozó Marou cégtől, a bolíviai kakaóbabokat használó El Ceibótól vagy a Cacao Hunters cégtől, akik Kolumbiában kutatják fel a legjobb babokat.
A kiállításon sok érdekességet is lehetett kóstolni, bár néha lehetett azért érezni, hogy kicsit erőltetett volt az ötlet. Ilyen volt például a Párizsban működő, a klasszikus francia cukrászatot japán elemekkel, alapanyagokkal ötvöző elismert japán cukrász, Sadaharou Aoki továbbgondolt macaronja: a macaront matchás palacsintatészta-szerűségben sütötte ki, a palacsintatészta azonban nagyon kemény volt, és ha az ember nem tudja, hogy macaron van belül, sosem lehetne rájönni. Bár az ötlet olyan szempontból jó, hogy így el lehet adni - még magasabb áron - azokat a macaronokat is, amelyeknek például már picit megtört, megrepedt a héja, és nem lehetne amúgy a vitrinbe tenni.
 |
| Így készülnek a palacsintatésztás macaronok |
 |
| Ilyen belülről |
A japán vonal és alapanyagok bevonása a francia cukrászatba, francia stílusú bonbonkészítésbe több helyen is megfigyelhető volt még, például Es Koyama bonbonjainál.
A kiállításon csokoládékon kívül nagyon sok, kiemelkedő minőségű, különleges fűszert is lehetett még vásárolni.
A Bonnat cég jóvoltából pedig egy múzeum-szerűen berendezett részt is meg lehetett tekinteni, ahol a csokoládé- és bonbonkészítéshez használt régi gépeket mutattak be.
***
Párizsban járva egy szuper fűszerboltot is sikerült meglátogatni: ez az Épices Roellinger (51 rue Sainte Anne, 75002 Párizs). A bolt kínálata egészen elképesztő: például harmincféle különleges borsot tartanak, tizenhatféle vaníliát más-más termőterületekről, sókat stb. A fűszereket meg lehet teszterekben szagolni, és maga a bolt is nagyon hangulatos.
 |
| Borsok |
 |
| Vaníliaválaszték |
Ha Párizs, nem lehet kihagyni természetesen Pierre Hermé macaronjait sem. A macaronok most azonban sajnos csalódást okoztak: többnél nagyon rossz állaga volt a tölteléknek, konkrétan tört a ganache.
(Korábbi párizsi csokiboltokról szóló posztjaimat itt és itt olvashatjátok.)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése