2011. szeptember 5.

Choco-Story: csokimúzeum Prágában



Prágában egy félig-meddig szakmai út keretein belül töltöttünk el három napot. És úgy látszik, ez egy ilyen nyár, én ahová csak megyek, ott csokimúzeumra de legalábbis bonbonboltra bukkanok! Úgyhogy mindjárt az első prágai napunkat a Choco-Story csokoládémúzeumban kezdtük (Celetná 10, 110 00 Praha 1 - nem messze az Óváros tértől).



Maga a múzeum nagyon picike, főleg a kölni csokimúzeum után: kb. jó félóra alatt alaposan végig lehet nézni. Az ott kiállított anyag három részre osztható. Az első rész a kakaó történetével foglalkozik, amikor még inkább italként fogyasztották, illetve bemutatja, hogyan hódította meg Európát. Ezzel kapcsolatban volt egy érdekes történet arról, hogy hogyan vált a csokoládéital a Mexikóban élő spanyol nők kedvencévé:
Azok a spanyol nők, akik a 16. században Mexikóba kerültek, annyira megszerették a kakaóitalt, hogy egyszerűen nem tudták abbahagyni az ivását. A szolgáiknak még a vallási szertartások alatt is folyton újra kellett tölteniük a poharaikat. A szolgák össze-vissza mászkálása a szertartások alatt annyira zavaróvá vált, hogy Chiapas püspöke, Don Bernardus de Salazar megtiltotta, hogy a csokoládéitalt mise alatt igyák, ennek eredményeként pedig az emberek egyszerűen nem mentek misére. Végül a püspököt megölték - mérget tettek a kakaóscsészéjébe. Sok évig a Mexikóban élő spanyolok féltve őrizték a csokoládéital receptjét. Cortez csak 1528-ban vitt Spanyolországba kakaóbabot és az ital elkészítéséhez szükséges eszközöket. A titkos recept állítólag a következőkből állt: 700 g őrölt kakaó, 56 g fahéj, 14 g szegfűszeg, egy csipet ánizs, pézsma. ámbra, 750 g cukor, 14 szem bors, 3 vaníliarúd, egy mogyoró, narancsvirág.

Régi csokiöntő formák

Formák táblás csoki készítéséhez

Vicces egy múzeumban látni azokat az eszközöket, amikkel én is dolgozok :)


A múzeum második része a csokoládé előállításával foglalkozik. Itt egy nagyon jó videót nézhettünk meg, ami bemutatta, hogyan készül a csokoládé a kakaófa gyümölcsének leszüretelésétől kezdve. Illetve korabeli eszközök is láthatók itt, pl. üreges csokik öntéséhez használt formák, és pralinékészítéshez használt formák.
A múzeum harmadik része pedig egy jelentős csokicsomagolóanyag-gyűjtemény. Láthatunk itt dobozokat, és nagyon sokféle csokipapírt, köztük magyarokat is.


Na ki evett még ilyet?

És ezeket?



A múzeum különlegessége az élő bemutató: félóránként meg lehet nézni, hogyan készülnek a belga pralinék.

Formák a bemutató műhelyben


Na, amikor ezt meghallottam, már alig vártam, hogy mehessünk megnézni. Ehhez képest csalódás volt: a bemutató kb. öt perig tart. Egy nagyon unott arcú nő eldarálja, hogy miből van a csokoládé, majd megmutatja, hogyan készülnek a pralinék polikarbonát formában. Amiből sokat nem lehet hallani, így érteni sem (főleg ha valaki először lát ilyesmit), egyrészt mert egy kb. szemmagasságig érő üvegfal választ el minket, látogatókat a munkapulttól, másrészt mert amikor a temperálógéppel dolgozott, akkor a nézőknek háttal állt, így nem sokat lehetett látni belőle, hogy mit is csinált.

A csoki egyik hozzávalója :)

Csokiburok készítése - kb. ennyit láttunk az egészből

Nugáttal megtölti a csokihüvelyeket


A belépőhöz tartozott kóstolás is: ez pontosan egy szem mogyorónugáttal töltött bonbon/fő volt - mi azért kicsit többet vártunk volna a belépőjegy áráért (140 korona volt a felnőtt, 90 korona a diákjegy). A vendégkönyv tanúsága szerint ezzel nemcsak mi voltunk így :)

A múzeum után a shopba tévedtünk be. Itt a kakaóbab alakú perselyek mellett izgalmasabb dolgokra is bukkantam. Voltak egyrészt polikarbonát formák is, de ezek nem tetszettek annyira, illetve voltak üreges csokifigurák öntéséhez használható formák. Én egy maciöntő formát kaptam: már alig várom, hogy kipróbáljam! Csak még utána szeretnék olvasni-nézni, hogy is kéne használni, érdekes kihívás lesz! Ezen kívül még egy kis könyvet vettünk a csoki történetéről.

A csokibolt
... és kínálata

A múzeum mellett van egy csokibolt is, ahol belga pralinékat lehet kapni nagy választékban. A klasszikus ízek mellett igazi különleges darabok is vannak: dohány ízesítésű praliné (ezt kóstoltam, de nem érződött határozottan a dohányíz), sáfrányos-currys, Becherovkás (ez nagyon finom volt, a ganache-ból finoman kiérződött a Becherovka íze). 

Dohányos és sáfrányos-currys bonbonok


Középen a kedvencem, a brazil passiógyümölcsös bonbon

A kóstolóadagunkból még nagyon ízlett a málnás, aminek nem műmálna, hanem határozott málnalekváros íze volt, illetve a dominikai tejcsokiburokba rejtett brazil passiógyümölcsös volt az abszolút kedvenc.

Balról jobbra: gianduja, barackos-fehércsokis (a barack nem nagyon jött ki), málnás, alatta passiógyümölcsös, citromfüves

A bonbonok külalakjánál nagyon tetszett, hogy a transzferfólia sokszor a bonbon ízéről árulkodott akár egy kép vagy egy felirat formájában, telitalálat a V!va Praha felirat és embléma a Becherovkás bonbonon. Az viszont nem tetszett, hogy sok bonbonnál fehéres kicsapódások csúfították el a csokiburkot.




Prágából hazafele volt még egy pozsonyi megállónk is. A belvárosban barangolva itt is természetesen csokiboltra bukkantam. 



Itt az egész kínálat ízvilágáról nem tudtam sajnos teljes képet alkotni, mert nem értettem a szlovák kiírásokat, a felszolgáló lányzó meg nem volt a helyzet magaslatán az angollal. Így három darabot választottam: volt egy epres fullmű bugyirózsaszín epertöltelékkel, egy konyakosmeggy (tetszett rajta a ráfestett meggyminta), és az abszolút befutó itt az abszintos töltelékű bonbon volt, ami nagyon ütött.



Fehércsokis-(mű)epres, konyakmeggyes és ütős abszintos bonbonok

4 megjegyzés :

Vianne írta...

Nagyon klassz beszámoló, köszönjük! Ezek a fém öntőformák a kedvenceim:))

Praliné Zsuzsi írta...

Nekem is :)))) És nincs mit, avagy máskor is szívesen botlok csokimúzeumba :)

Bianka írta...

Nagyon jó program, már alapjáraton Prága egy csodás város

Praliné Zsuzsi írta...

Bianka, igen, csak győzzön az ember a sok sör meg csülök után bonbont kóstolni :)