Konyakos szilvás - mákos marcipános praliné

Az ötletadó Baracskay Angéla (Pataki Curkászda, Angela's Taste) volt, ugyanis nála láttam egy képet a téli kollekciója első darabjáról: mákos piskóta mákos mousse-szal, közepén fűszeres szilvabetéttel. Már akkor tudtam, hogy ennek a kombinációnak bizony bonbonban a helye! Eredetileg forralt borban akartam az aszalt szilvát kicsit megrottyantani, de az nem volt kéznél, így maradt a konyak (de a forraltboros verziót is nagyon ajánlom kipróbálni!). Körítésnek meg mákos marcipánkrém, szép nagy tengeri kagylós formában. Hogy tetszik?

Hozzávalók kb. 15 darabhoz:

- 15 szem aszalt szilva (ha kisebb a bonbonforma, akkor a fele is elég)

- kb. fél-egy deci konyak (nálam Metaxa*****)

- 7 dkg marcipán

- kb. 1 dl habtejszín

- 1 púpos ek. darált mák

- 25 dkg étcsokoládé (65,7% Fortina)

Az aszalt szilvát nyakon öntöm annyi konyakkal, amennyi ellepi, majd 2-3 napig állni hagyom.

A tejszínt megmelegítem, majd belereszelem a marcipánmasszát, és addig keverem (ha szükséges, tovább melegítve), míg egynemű masszát nem kapok. Hozzákeverem a mákot is. Ha túl sűrű a massza, kicsi tejszínnel tovább hígítom, ha túl híg, kevés plusz marcipánt reszelek hozzá. Hagyom kihűlni.

Az étcsokit megolvasztom és temperálom, majd elkészítem a csokiburkot szilikon vagy polikarbonát formában. Ha a csoki megszilárdult, a mélyedések aljába egy-egy szem konyakos szilvát teszek (ha kicsi a forma, csak fél szemet), majd erre adagolom a mákos marcipánkrémet, hagyva helyet a lezáráshoz. Kis időre hűtőbe teszem a formát.

Az étcsoki maradékát újratemperálom, majd lezárom a bonbonokat. Kb. egy óra hűtés után óvatosan kifordítom a formából a bonbonokat.

Üreges csokifigurák + villámjáték

Még nyáron, amikor a kölni csokimúzeumba látogattam el, láttam, hogyan készülnek az üreges csokifigurák: az összepattintható műanyag formák egyik felét jó kétharmadig megtöltik temperált csokival, majd egy sokkarú gépre szerelik fel a csokival töltött formákat, a gép pedig folyamatosan forgatja ezeket. Így a csoki szép egyenletesen szétterül a formákban, mire megszilárdul.

Íme a kölni masina

Aztán a prágai csokimúzeum shopjában nyáron (jó kis nyaram volt, ugye? :)) szert tettem egy műanyag maciformára, amiben üreges macit lehet gyártani. A nyári melegben aztán a mackóforma nem is került elő. A hétvégén viszont Mannheimben egy hobbiboltban jártam, ahol ugyanolyan műanyag formákat lehetett venni, mint a prágai mackó: volt szív, csillag és gömbök több méretben. Árban olyan másfél-két euró körül volt egy darab, tehát nem vészes. (Arra most ne térjünk ki, hogy a prágai csokimúzeumban, ahol valószínűleg szintén hobbiboltból szerezték a formákat, mennyit húztak le a mackóért ehhez képest... ) Érdemes tehát hasonló műanyag formákat hobbiboltokban (pl. Kreatív Hobby több helyen) keresni, de biztos, hogy cukrásznagykereknél (pl. Food-Pack Kft., Goodwill Kft.) is kaphatunk ilyet, csak húzósabb áron.

Itt láthatók a hobbiboltban vett formák is

Most két változatban készítettem üreges csokifigurát: kétszínűt (maci) és ízesített-pettyezett fehér csokisat (szív & csillag). Nagyon jó leírás olvasható még az üreges figurák készítéséről Farkas Vilmos blogjában.

Liofilizált áfonyával pettyezett fehércsoki-figurák

Hozzávalók két, kb. 5 centis formához:

- 10 dkg fehér csokoládé

- kb. 10 gramm liofilizált áfonya (ezt az Ázsia Bt.-ből vettem, de pl. liofilizált epret, málnát is használhatunk, vagy vaníliaszemeket, mákot stb.)

A tiszta formákat érdemes használat előtt egy vattával áttörölni, hogy ne maradjon folt a csokiban. Fontos még, hogy a temperált csokit előmelegített formába kell önteni, hogy ne hűljön le túl gyorsan, ezért én egyszerűen a konyhai fűtőtestre pakoltam a formáimat félbeszedve, mielőtt a csokival kezdtem foglalkozni. Lehet hajszárítóval is előmelegíteni közvetlenül a csoki beleöntése előtt.

A formák előkészítve, irány a csoki. A liofilizált áfonyát aprítógépben összezúzom, majd a kockákra tört fehér csokira szitálom.

A csokit megolvasztom, közben belekeverem az átszitált liofilizált áfonyát (azt hittem, lila lesz, de olyan pettyes maradt, sebaj, így is tetszett :)) A csokit végül porított kakaóvajjal temperálom. Ezután a két forma egy-egy felét jó kétharmadig megtöltöm a temperált csokival.

A formák csokival feltöltve, a csoki szétterítése előtt

Majd gyorsan rápattintom a formák másik felét, és úgy csinálok, mint a gép a csokimúzeumban Kölnben: a kezemben fogva szép lassan ide-oda forgatom a csokival megtöltött formákat, hogy egyenletesen terüljön a csoki. 

Mivel a fehér csoki lassabban dermed, mint az ét, olyan 10 percet sétálgattam a formákat forgatva. Végül hűtőbe tettem a formákat, de pár percenként még negyed órán keresztül megfordítottam, biztos ami biztos.

Akkor érdemes elkezdeni kiszedni a formából a figurát, amikor már látjuk, hogy a csoki kezdi elengedni a formát, levegő kerül a csoki és a forma közé, ahogy a temperált csoki összezsugorodik. Ez szebben látszik étcsokinál. Fehér csokinál érdemes egy órát a hűtőben hagyni a figurát, étnél jó félóra is elég. Óvatosan szét kell húzni a forma két felét (egy éles kés pengéjével vagy a körmünkkel segíthetünk ezen), majd könnyen le lehet emelni az egyik félt, utána a csokit szépen ki lehet emelni a forma másik feléből.

Tipp: Ha tartunk attól, hogy nem tudjuk a formából a figurát épségben kiszedni, akkor az első kísérletnél töltsük majdnem tele csokival a fél formát: így ugyan vastagabb lesz a csokiréteg, de stabilabb is.

Méretarány :) (Itt a csoki még a formákban)

Kétszínű üreges csokifigura

Hozzávalók a kb. 10 centi magas formához:

- 10 dkg étcsokoládé (tejcsoki is lehet)

- 2-3 dkg fehér csokoládé (színes csoki is lehet)

+ szükség van még egy iskolai ecsetre

Először a mintákat (itt: a maci talpa, szeme, orra) készítjük el. A formát vattával áttörlöm, majd a konyhai fűtőtestre teszem melegedni (lehet közvetlenül csokizás előtt hajszárítóval is melegíteni). A fehér csokit megolvasztom és temperálom, majd az ecset segítségével kifestem a maci orrát, szemét és talpait. Hagyom, hogy a temperált csoki megdermedjen.

Ezután megolvasztom és temperálom az étcsokit, majd a forma egyik felét jó kétharmadig megtöltöm vele. Gyorsan visszapattintom a másik felét, majd ugyanúgy járok el, mint ahogy fent leírtam: a kezemben körbe-körbe forgatom a formát kb. 5 percig (az étcsoki gyorsabban szilárdul), majd hűtő, ott is párszor megfordítom néhány percenként, és ha látom, hogy a csoki elvált a formától, óvatosan kiszedem a macit.

A forma közepénél egy folton még tapad a csoki a műanyaghoz, a többi részen már nem

Tipp: Ugyanígy készíthetünk mintákat (csíkok, virágok, pöttyök, bármi) más formákba is, akár színes csokikkal.

És Mikulásra a mackóhoz hasonlóan készíthetünk üreges csokimikulást is.

Így néz ki folyamatában a készülő csokimikulás:

Valentin-napra készíthetünk üreges csokiszívet: a fehér csokoládét színezhetjük porrá őrölt liofilizált eperrel vagy málnával, hogy szép rózsaszínű szív legyen az eredmény.

Húsvétra mintás csokitojásokat készíthetünk ezzel a módszerrel. A színezési-díszítési és ízesítési lehetőségekről itt olvashattok bővebben.

Készíthetünk ugyanezzel a módszerrel üreges csokinyuszit is. A képen látható változatnál a nyuszi egyes részeit temperált étcsokoládéval festettem ki, majd a formát füstölt Maldon sópehellyel ízesített, temperált karamellizált fehér csokoládéval öntöttem ki. Ehhez a formához kb. 70 g karamellizált fehér csokoládéra volt szükség. Az üreges műanyag nyusziformát a Rayher Kreatív Centrumban találtam.

Nyuszik egymás között :) Papír nyuszi-állvány (trüffelnek vagy cupcake-nek) az Oltári Bazárból.

***

És akkor MEGLEPETÉS! Mivel úgy gondoltam, hogy Ti is örülnétek ilyen formáknak, villámjátékot hirdetek a blogon! Semmi más feltétel nincs, csak írjon ide egy kommentet az, aki szeretne játszani! Egy csillag és egy szív alakú formát fogok kisorsolni január 16-án hétfőn. A játék tehát január 15-én, vasárnap éjfélkor ér véget. Csokifigura-öntésre fel!

Eperkrémes bonbon

A legepresebb bonbon, amit valaha is készítettem: belül eperkrém, majd aprított liofilizált eperbe forgattam. Még Tübingenben, a chocolART fesztiválon láttam, hogy milyen jó ötlet a töltelékkel harmonizáló liofilizált gyümölcsökbe forgatni a bonbont; azóta erre Vianne-tól is láttam példát, így mindenképpen ki akartam próbálni. Az eredmény magáért beszélt: ez lett a család egyik kedvence a karácsonyi felhozatalból!

Hozzávalók kb. 30 darabhoz:

Eperkrém:

 - 30 dkg eper (nálam most fagyasztott volt)

- egy tk. méz

- 6-7 dkg fehér csoki

- kb. fél deci tejszín

- egy kis marék (kb. 5-6 gramm) liofilizált eper

- opcionálisan eperlikőr, eperbor vagy pálinka

- 30 db üreges étcsokihüvely*

- 20 dkg étcsoki

- kb. 10 gramm liofilizált eper vagy aszalt eperszeletek

Az eperkrémhez az epret leturmixolom és szitán átpasszírozom. A mézzel pár percig forralom, majd hozzáadom a tejszínt, leveszem a tűzről, és beledobom a kockára tört fehér csokit, és addig keverem, míg a csoki felolvad, és egynemű krémet kapok. Végül hozzákeverek egy kis maréknyi aprított vagy csak nagyjából összetört liofilizált epret (el is lehet hagyni, de ha van, sokkal intenzívebben epressé teszi a krémet). Végül lehet eperlikőrrel vagy epreborral is ízesíteni, és kihűtöm. (nagyjából puding-sűrűségű krémet kell kapni, ha túl híg, plusz fehér csokit lehet még hozzá olvasztani, ha túl sűrű, akkor plusz tejszínnel lehet hígítani.)

A kihűlt krémet a kész csokihüvelyekbe töltöm, kis időre hűtőbe teszem. Az étcsokit megolvasztom és temperálom, majd pár kanálnyit habzsákba vagy nejlonzsákba töltöm, és lezárom vele a csokihüvelyeket. Ha a csoki a lezárásnál megszilárdult, akkor temperált csokiban meghempergetem, majd rögtön aprítógépben összezúzott liofilizált eperbe forgatom. Nekem nem volt elég a liofilizált eprem, így a bonbonok egy részét csokiba mártás után egy-egy szelet házilag aszalt eperrel díszítettem.

*Üreges csokihüvelyt lehet kapni kisebb mennyiségben a Desszertmesternél vagy nagyobb mennyiségben a Goodwill Kft.-nél.

Tipp: A tölteléket természetesen szilikon vagy polikarbonát formában készült csokiburokba is tölthetjük. Jó hozzá az ét- és a fehércsoki-burok is, ebbe keverhetünk apróra tört vagy átszitált liofilizált epret, sőt a fehér csokit rózsaszínre is színezhetjük a liofilizált eperrel így!

Könyvajánló: Chocolate Unwrapped & Ínyencek kézikönyve - Csokoládé

A következőkben két csokis könyvet szeretnék bemutatni: Sarah Jane Evanstól a Chocolate Unwrapped (A kicsomagolt csokoládé; Pavilion, London, 2010) címűt, illetve Chantal Coady-tól az Ínyencek kézikönyve - Csokoládé (eredeti cím: The Connoisseur's Guide to Chocolate, Quintet, London, 2007 ; magyar kiadás: GABO Könyvkiadó, 2008, ford. Búsné Pap Judit) címűt. A két könyv a csokis témán túl felépítésükben is hasonlít egymáshoz: inkább kézikönyvnek használhatóak, ha gyorsan utána akarunk olvasni egy-egy világszinten elismert csokoládémárkának vagy bonbonkészítőnek.

Kép innen.

Sarah Jane Evans neve szerintem nagyon sok csokirajongónak ismerősen cseng, a tavalyi Édes Napok Fesztivál vendége is volt. Ő a Csokoládéakadémia (Academy of Chocolate) egyik alapítója, számos gasztromagazinban publikál (BBC Good Food, olive, Decanter). Nemcsak gasztronómiai kérdésekben szakértő, hanem a borászatban is jártas, így a csokoládékóstolásnál is a borkóstolásnál, a borok aromájának leírásánál bevett terminológiát használja: próbál a borhoz hasonlóan különböző jegyeket megkülönböztetni a csokoládéknál is (virágos / gyümölcsös / mézes / krémes / fűszeres / füstös / földes jegyek stb.). Könyvében nem kevesebbre vállalkozott, minthogy egy katalógust készít a világ jelentős bean-to-bar (kakaóbabból táblát) csokoládékészítőiről a saját kóstolásélményei alapján. 

A katalógus előtt a könyve egy bevezető résszel kezdődik, ahol először a csokoládé történetét írja le röviden. a bevezető második részében arról ír, hogy hogyan készül a csokoládé a kakaóbabból. Végül a csokoládékóstolásra tér ki: részletesen leírja, hogyan érdemes megízlelnünk egy minőségi csokoládét, illetve milyen praktikákkal tehetjük hatékonyabbá a kóstolást (erről Vianne írt egy összefoglalót).

Ezután következik a könyv lényegi része: a katalógus, amely 82 vezető csokoládégyártót vonultat fel - jó részük egészen a kakaóbab kiválogatásától kezdve jelen van a folyamatban. Minden gyártótól egy 70%-os (vagy ehhez közeli kakaótartalmú) táblát kóstolt a szerző, és ez alapján készítette el leírását. Minden profil egy rövid bevezetővel kezdődik, ahol a csokoládégyártót röviden bemutatja a szerző, ezután következik a kóstolt tábla leírása: ismerteti az ízjegyeket, illetve a kóstolt tábla adatait (összetétel, kakaótartalom, tömeg), majd kiemel még az adott gyártó választékából néhány érdekes terméket. Mi magyarok különösen a 198-199. oldalakat olvasva lehetünk büszkék: itt szerepel a Rózsavölgyi Csokoládé, a szerző a 72%-os Venezuela táblát kóstolta.

A könyv végén rövid szószedetet, hasznos címek jegyzékét és bibliográfiát találunk.

Kép innen.

Chantal Coady, akárcsak Sarah Jane Evans, a Csokoládéakadémia egyik alapítótagja, illetve London egyik legelegánsabb csokoládészalonjának (Rococo) a tulajdonosa, amelyet 1983-ban ő alapított. Könyve, az Ínyencek kézikönyve - Csokoládé nagyon hasonlóan épül fel, mint Sarah Jane Evans könyve: egy bevezető rész után következik a könyv gerincét adó katalógus, ahol a világ jelentős bonbonkészítőit mutatja be saját kóstolási élményei alapján.

A bevezető rész is hasonló: először a csokoládé történetéről olvashatunk, majd jön a csokoládékészítés rövid leírása. Ezután a különböző csokoládéstílusokat mutatja be a szerző, majd a bonbontöltelékek fajtáit ismerteti. Ír a csokoládékóstolásról is, illetve arról, hogyan ismerhetjük fel a jól elkészített, szépen temperált csokoládét.

Ezután következik a könyv nagy részét kitevő csokoládékalauz, itt összesen 84 csokoládéműhelyt mutat be (ő is sokat dolgozhatott, mire ennyi csokit végigkóstolt! :D). A csokoládéműhelyek bemutatását egy rövid ismertetővel kezdi mindig, majd pár szóban jellemzi a kóstolóadagban lévő bonbonokat. 

A fordításba sajnos belecsúszott itt-ott néhány baki. Például egy bonbon leírásánál olvashatjuk az 56. oldalon: "egy kissé nehézkes a fagyasztott málnából készült borítás" - egyértelmű azonban, hogy szegény trüffelt nem fagyasztott málnába hempergették, hanem liofilizált, azaz fagyasztva szárított málnába - komoly különbség!Sok helyen bosszantóan meghagyja a fordító az eredeti angol városnevet vagy akár német nevet, aminek van magyar megfelelője (pl. Vienna Bécs helyett vagy Mozart Kugeln Mozart-golyó helyett, illetve "stöllen" és "lebkuken" - így írva 72. oldalon). És van, hogy csak egyszerűen esetlen a fordítás (pl. "élelmiszer-rajongó" - gondolom foodie az angolban; vagy a minőségi tejcsoki kapcsán olvashatjuk a 26. oldalon: "ez a tökéletes termék végre eléri, hogy a titokban a tejcsokoládéért rajongók kijöhessenek a vécéből, és nyílt színen bevallhassák szenvedélyüket"  - az angol kifejezés pontos magyar fordítása elég bután hangzik...).

A két könyv a minőségi csoki-, illetve bonbonrajongóknak lehet nagyon hasznos: könnyedén utána lehet olvasni egy-egy márkának - nekem a tübingeni csokifesztivál előtt is jó szolgálatot tett a két könyv. A bonbonokról szóló kóstolási leírásokból pedig a hobbibonbonozók is csemegézhetnek egy-egy jó ötletet, ízkombinációt.

(A következő könyvajánló erről a könyvről lesz, amit karácsonyra kaptam, és már bőszen tesztelem a recepteket :))

Mivel Kati, a Makacska konyhája blog írója kedvesen játékra hívott, ezennel küldöm ezt a bejegyzést a blogszülinapi játékára! Boldog 1. blogszülinapot, Kati!

Passiógyümölcsös karamella

Nagy újdonságot nem mondok azzal, hogy imádom a karamellát minden ízben és formában, így a karácsonyi bonbonválogatásomba is bekerült egy új darab: a málnás, sütőtökös és narancsos-fahéjas karamella után kipróbáltam a passiógyümölcsös karamellát. Egyszerűen fantasztikus lett: hihetetlen intenzív ízű marad a passió, de közben érződik a karamella...

Pici újítás, hogy most nem szögletes krémeskeretbe öntöttem a masszát, hanem szilikonformába adagoltam, így cuki rózsa formájú karamellákat kaptam, plusz a kockára vágással sem kellett vergődni.

Hozzávalók 15 darabhoz:

- 6 dkg passiógyümölcs-püré (nekem 4 db passiógyümölcsből jött össze)

- fél dl habtejszín

- 7 dkg semlegesebb ízű méz

- 7,5 dkg cukor

- fél dkg vaj

A passiógyümölcsök húsát aprítógépbe szedem, pürésítem, majd szitán átpasszírozom. Az így kapott pürét összekeverem a tejszínnel. A mézet egy edényben elkezdem melegíteni, de nem várom meg, hogy forrni kezdjen. Hozzáadom a cukrot, és megvárom, hogy karamellizálódjon. Ekkor hozzáöntöm a passiópüré és a tejszín keverékét óvatosan, mert a hőmérsékletkülönbség miatt fröcsöghet. Ezután alacsony lángon, folyamatos kevergetés mellett egészen sűrűre főzöm a masszát. Ha van maghőmérőnk, akkor kb. 120 fokig kell melegíteni a karamellt. Ennek hiányában akkor jó, ha már látszik a lábas alja keverés közben, illetve ha hideg vízbe cseppentjük, akkor egyből leszáll összeállva a pohár aljára, nem porlik szét. Ellenőrizhetjük az állagot még úgy is, hogy egy kis cseppnyit kistányéron mélyhűtőbe teszünk, majd pár perc múlva megnézzük, kellően szilárd-e. Ezt az állapotot kb. 20 perc főzés után érhetjük el. Ekkor leveszem a tűzről, és belekeverem a vajat.

A masszát egy szilikonforma mélyedéseibe töltöm (sietni kell, mert dermed), és megvárom, hogy megdermedjen. Celofánba csomagolva különleges ajándék a karamella rajongóinak.

Tipp: Természetesen négyszögletes edénybe vagy krémeskeretbe is önthetjük, majd kockákra vágjuk. Csokiba is márthatjuk.

Házi Toffifee

Még Heidelbergben kezdett el mocorgoni a fejemben a házi Toffiffee gondolata: ha lehet szép csokihüvelyes bonbont készíteni, miért ne lehetne szilikonformában megcsinálni a Toffifee karamell-hüvelyét? A neten még egy jó kis képet is találtam arról, hogyan is áll össze a Toffiffee: karamellhüvely, egy szem pörkölt mogyoró, mogyorónugát és egy csepp csoki. Gondoltam, ha a karamellhüvely sikerül, onnantól ez már nem lehet bonyolult!

Kép innen.

A kivitelezés Karácsony előttre maradt, mert szilikon formát persze nem vittem magammal Heidelbergbe. De szerencsére otthon felfedeztem, hogy van egy olyan szilikon formám, amit mintha Toffiffee-készítésre terveztek volna :) (De persze más szilikonformában is elkészíthető a karamell-hüvely, sőt más tölteléket is kaphat!)

Hozzávalók 15 darabhoz:

- fél adag főzött karamellkrém

- 15 szem törökmogyoró

- 10 dkg mogyorónugát

- 3-4 dkg étcsokoládé

Először a karamellkrémet főzöm meg az itt leírtak szerint, annyi különbséggel, hogy most tovább főzöm a masszát, hiszen szilárd karamellára van most szükség, nem folyós krémre. Ha van maghőmérőnk, akkor olyan 122-123 fok körül jó a karamella, ha nincs, érdemes úgy tesztelni, hogy egy keveset kistányérra pöttyintünk, majd egy-két pillanatra mélyhűtőbe tesszük, ha megszilárdul, nem ragad az ujjunkra, akkor jó. A karamellából egy kiskanállal egy keveset pöttyintek a szilikon bonbonforma mélyedésébe, majd a kiskanál hátával próbálom kikenni a karamellel a mélyedések oldalát is nagyjából. Sietni kell, hogy ne kössön meg a karamell (jó ötlet lehet előmelegíteni a szilikonformát hajszárítóval vagy sütőben/mikróban). Miután nagyjából felvittem a karamellt a mélyedésekre, a már kihűlőfélben levő, de még langyos karamellt az ujjaimmal (esetleg vízbe is márthatom) próbálom még egyengetni, a mélyedés aljából feljebb tolni. Végül a friss karamell-hüvelybe egy-egy szem pirított és lehéjazott törökmogyorót teszek (180 fokon kb. 7 perc után a mogyorók héját le lehet dörzsölni). Hagyom dermedni a karamellt hűtőben.

Itt jól látszik a szilikon forma és a karamellhüvely is

Ha nem sikerült tisztán dolgozni, és kis karamellszálak maradtak a formán a mélyedések között (nekem maradtak, ugye mert jó gyorsan dolgoztam a karamellával), ezeket könnyen le lehet szedni, miután a karamell megszilárdult. A nugátot alacsony lángon megolvasztom, majd kicsit lehűtöm, és a mélyedéseket teletöltöm vele. A formát az asztalhoz ütögetem, hogy egyenletesen terüljön el a nugátréteg. Hűtőbe teszem a formát, míg a nugát megszilárdul.

Az étcsokit megolvasztom és temperálom, majd egy-egy csokicseppet cseppentek a bonbonok közepére egy kiskanállal. Nem kell sok, nehogy lefolyjon a csoki. Megvárom, míg a csoki megszilárdul, majd óvatosan kifordítom a hamis Toffiffee-ket a formából.

Házilag, természetesen színezett rózsaszín csoki

Bár alapvetően nem idegenkedek a mesterségesen színezett csokiktól, leggyakrabban csak díszítésre szeretem ezeket használni (egyetlen bonbonnál használtam eddig a teljes burokhoz). Nemrég azonban eszembe jutott, hogy liofilizált gyümölcsök segítségével gyönyörű rózsaszín csokit tudunk házilag készíteni: a liofilizált málna vagy eper teljesen természetes módon rózsaszínre tudja színezni a fehér csokit, és még finom ízt is ad neki. Tulajdonképpen a liofilizált málnát már használtam a fehércsoki-burok bepöttyözésre ennél a bonbonnál, most csak egy lépéssel továbbmentem. Az így kapott rózsaszín csokiból önthetünk csokitáblát (akár forma nélkül, sütőpapírra korong alakban kiterítve), szép rózsaszín csokikorongokat szilikon muffinforma aljában, lehet csokihüvely polikarbonát- vagy szilikonformában készült bonbonoknál, és használhatjuk díszítésre is (pl. milyen vagányul nézne ki, ha étcsoki alapra ezzel húzzuk az Eszterházy-torta csíkjait!). Hozok még hamarosan más színű csokikat is természetesen színezve :)

Hozzávalók 20 dkg rózsaszín csokihoz:

- 20 dkg fehér csokoládé

- 1 kis marék liofilizált málna vagy eper (kb. 5-6 gramm)

A liofilizált málnát vagy epret aprítógépben porrá zúzom, majd átszitálom, hogy a magok ne maradjanak benne. A fehér csokit megolvasztom, belekeverem a piros port, majd temperálom, és tetszőlegesen felhasználom.

(A képen a bonbonok málna-marcipán tölteléket kaptak liofilizált málnával turbózva, leírás itt).

Hol lehet venni liofilizált gyümölcsöket?

- Ázsia Bt. boltja (Budapest, Fővám tér)
- online (linkek ebben a posztban)
- Sopronban a Harrerben
- bármelyik osztrák Sparban (sajátmárkás Spar Vital termék, Knabberfrucht a neve)