Kókuszos-fehércsokis manduladrazsé

Ebben a posztban egy újabb bőrt húznék le a drazsé-témáról. Egyetlen mentségem, hogy ez tényleg nagyon-nagyon ütős lett, olyan Raffaello-szerű ízvilág: karamellrétegbe bújtatott ropogós pirított mandula, fehér csoki, és végül kókusz... próbáljátok ki!

Hozzávalók:

- 100 gr blansírozott mandula

- 30 gr cukor

- 10 gr víz

- 1 kk. vaj

- 60-70 gr fehér csokoládé

- kb. 60-70 gr kókuszreszelék

A technika ugyanaz, mint a már korábban bemutatott karamelles-csokis mogyorószemeknél. A cukrot és a vizet 110 fokig melegítem (ez az az állapota a cukorszirupnak, amikor egy kisebb adagot a hideg vízbe mártott ujjaink közé véve szálat húz), leveszem a tűzről, és belekeverem a mandulát. Addig kavargatom, míg a szirup szépen ki nem kristályosodik, és egyenként bevonja a mandulaszemeket. Ekkor visszateszem a tűzre, és folyamatosan kavargatom, míg a cukorbevonat a mandulaszemeken karamellizálódik. Hozzákeverem a vajat, és sütőpapírral bélelt tepsibe öntöm, és fakanállal óvatosan szétszedem a szemeket, hogy ne érjenek egymáshoz. Megvárom, hogy szobahőmérsékletűre hűljön a mandula.

A fehér csokit megolvasztom és temperálom. A karamellizált mandulát egy tálba teszem, amiben kényelmesen elfér. Hozzáteszek 1-2 evőkanálnyi fehér csokit, és gumikesztyűbe bújtatott kézzel alaposan összeforgatom. Majd fokozatosan forgatok hozzá újabb és újabb adag csokit, míg egyenletesen be nem vonja a csokiréteg. A temperált fehér csoki lassabban szilárdul meg szobahőn, mint az ét, így a mandulákat érdemes csokizás után nagyon rövid időre (3-5 perc) hűtőbe tenni, míg látjuk, hogy a csoki már kezd szilárdulni, de még nem teljesen szilárd. Ekkor átöntjük a kókuszreszelékes tálba, és addig forgatjuk át kézzel, míg a kókuszreszelék egyenletesen bevonja a csokis mandulaszemeket, és a csoki már megszilárdult. A kókuszos mandulaszemeket légmentesen lezárva, szobahőmérsékleten tároljuk.

Tipp: Még egyenletesebb, szebb bevonatot kaphatunk, ha a kókuszreszeléket aprítógépben finomabbra aprítjuk!

Csomagolva :)

Süni cake pops

A süni alakú cake popok a Masni Magazin 5., baba-mama tematikus számába készültek, amely ingyenesen letölthető itt. A finomság elkészítésébe remekül be lehet vonni a gyerekeket is: élvezettel fogják cincálni a piskótát vagy gömbölyíteni a masszát. A cuki süniforma pedig tuti nyerő lesz minden gyerkőcnél!

Hozzávalók kb. 15 darabhoz:

Sütialap:

- 2 tojásfehérje

- 4 dkg nádcukor/nyírfacukor (nálam az utóbbi)

- 1 kávéskanál sütőpor

- 6 dkg darált mandula (helyette lehet diót vagy mogyorót is használni)

- 2 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt

Krém:

- 6 dkg natúr krémsajt (pl. mascarpone vagy Philadelphia)

- 6 dkg tejcsokoládé

Bevonat:

- 20 dkg tejcsokoládé

- színes gabonagolyók

- apróra tört karamellizált ostyatöret (Kapható az Ázsia Bt. boltjában; vagy helyette keksz, vagy durvára vágott magvak)

- 15 db saslikpálca, nyalókapálca vagy hurkapálca

Először a sütialapot készítjük el. A tojásfehérjéket a cukorral kemény habbá verjük, majd óvatosan beleforgatjuk a darált mandulát, lisztet és sütőport. Sütőpapírral bélelt tepsiben kb. egy centis magasságúra elterítjük, majd 180 fokra előmelegített sütőben kb. 20 percig sütjük. A sütialapról még melegen lehúzzuk a sütőpapírt, és kihűtjük. Akár egy-két nappal korábban is elkészíthetjük, és egy légmentesen záródó műanyag edényben tarthatjuk a cake popok készítéséig.

A krémhez a tejcsokit megolvasztjuk, egy teáskanálnyit félreteszünk belőle, majd a többit összekeverjük a krémsajttal. Ízlés szerint kicsit fűszerezhetjük is pl. fahéjjal, vaníliával vagy mézeskalácsfűszerrel. A sütialapot apróra morzsoljuk, majd fokozatosan adagolunk hozzá a krémből, és összegyúrjuk. Akkor jó a massza, ha már összeáll, de nem szabad túl krémesnek, lágynak lennie, mert akkor leesnek a sünik a pálcáról.

Sütialap összemorzsolva

Jöhet a sünik megformálása. Először kb. diónyi golyókat formázunk a masszából, majd a golyókat az egyik felüknél óvatosan összenyomjuk: így alakítjuk ki a sünik hosszúkás orrát. 

Sünik megformálása

A saslikpálcák egyik végét kb. fél-egy centi hosszan a félretett olvasztott csokiban megforgatjuk, majd rászúrjuk a süniket óvatosan, nehogy átszúrjuk a golyókat. A csoki a pálcán segíteni fog, hogy stabilabban álljanak a sünik. A pálcára húzott süniket sütőpapírral bélelt tálcára fektetjük, letakarjuk egy fóliával, és kb. egy órára hűtőbe tesszük.

Jöhet a bevonás. Előkészítjük egy befőttestálba az apróra tört ostyát: ez adja majd a sünik tüskéjét. A tejcsokoládét megolvasztjuk és temperáljuk, majd egyenként fogjuk a cake popokat, megforgatjuk a temperált csokoládéban (ha kell, kanállal is lehet csokival locsolni), és óvatosan a másik csuklónkhoz ütögetve a pálcát lerázzuk a felesleges csokit. A frissen becsokizott süni hátsó részét a durvára tört ostyába hempergetjük, a hosszúkás orr-részt szabadon hagyva. A cake popot pohárba állítjuk vagy hungarocellbe szúrjuk, míg a csoki meg nem szilárdul. Ha a csokibevonat már szilárd, egy-egy pötty olvasztott csoki segítségével színes gabonagolyókból szemet ragasztunk a süniknek. Ha nincs gabonagolyónk, lehet ét-vagy fehér csokival is szemet festeni. Ha a szemeket rögzítő csoki is megszilárdult, lehet kóstolni az édes süniket.

Dobostorta - az eredeti: anyukám receptje szerint

Bevallom, fogalmam sincs, milyen a pontosan Dobos C. József receptje szerint készült dobostorta, és nem is igazán foglalkoztat. Nekem az eredeti ugyanis az a recept, ami anyukám kézzel írt szakácskönyvében szerepel: ezt a szakácskönyvet ő írta, miután az egyes ételeket együtt elkészítették a nagymamájával, az én dédmamámmal. A recept tehát több generációra megy vissza, ez a dobostorta egészen kicsi korom óta a jól bevált desszert szülinapokon, Karácsonykor, így ennek az íze jelenti számomra a jól megszokott, igazi dobostorta-ízt. Az eredetit. 

Bonbon-formában már egy éve elkészítettem, és most nekiveselkedtem a torta-verzió kipróbálásának is. Én mini tortákat készítettem fél adagból, és csupán egyetlen dolgon "változtattam" anya receptjében: a piskótában és a krémben a cukrot xilitre cseréltem, és mivel én a xilitet édesebbnek érzem a cukornál, így csak a cukor mennyiségének a kb. kétharmadát tettem bele xilitből (de jelezni fogom az eredeti cukormennyiséget is) - de azért az édesítőanyag cseréjét nem tekinthetjük igazi változtatásnak. :)

Dobos-bonbon tavalyról

Torta pedig szülinapra jár! A két mini torta még az én szülinapomra készült október végén, most pedig a blog 2. születésnapján osztom meg itt a receptet. Persze, sok minden történt az elmúlt egy évben, de nem kezdek bele hosszas összegzésekbe, statisztikai adatok sorolásába. Csupán egy dologról szeretnék írni: hogy hogyan változott meg a bonbonkészítéshez fűződő viszonyom az elmúlt egy évben. Egyre inkább úgy éreztem, hogy nem elégít ki az, hogy magamtól, mindenféle előzetes ismeret nélkül kreálok recepteket, töltelékeket (nem tagadom, ez is nagyon szórakoztató volt!). Szerettem volna valamiféle alapokra szert tenni a csokizásban: olyan alapokra, amelyekre aztán receptek készítésekor támaszkodhatok, kiindulásnak használhatok. Igen, valamiféle szaktudást szerettem volna. Első lépésben falni kezdtem a szakkönyveket, amelyek már meghaladják az egyszerűbb receptes gyűjtemények szintjét tartalmukkal: Wybauw, Curley és Greweling lettek az első számú kedvenceim, nagyon-nagyon sok posztban hivatkozom rájuk. De úgy éreztem, kellene még valami: rendszerezett, szisztematikus áttekintést szeretnék a bonbonkészítésről. Első gondolatom a cukrász OKJ volt, de ezt némi érdeklődés után gyorsan el is vetettem: ott szinte szóba sem kerül a bonbonkészítés. Ekkor találtam meg a kanadai Ecole Chocolat-t (Professional School of Chocolate Arts), amely immár 10 éve hirdet különféle csokoládés kurzusokat online formában, a vezetője, Pam Williams, maga is gyakorló csokoládékészítő (au Chocolat, Vancouver, Kanada), illetve ő a nemrég megjelent Raising the Bar című kötet szerzője, amelyben a kézműves csokoládékészítés jövőjét boncolgatja (hamarosan hozom a könyvajánlót róla!), valamint 2011-ben a Fine Chocolate Industry Association is kitüntette (Recognition of Excellence in Service to the Industry).
Az Ecole-nál két kurzust végeztem el az elmúlt egy évben. Először a három hónapos Professional Chocolatier Programot teljesítettem: a tananyag itt négy szépen egymásra épülő modulból állt (Product Knowledge; Physiology of Taste; Technique and Production; Developing a "Plan of Action"), a megszerzett tudásról pedig hét angol nyelvű beadandóban kellett számot adni. Nagyon részletesen tanultunk a csokoládé kristályszerkezetéről, a csokoládé ízének fiziológiájáról (ennek kapcsán készítettem még ezt a Facebook-jegyzetet), receptfejlesztésről. Ez utóbbi volt a legnagyobb kihívás és egyben a kedvenc feladatom is, ahol meghatározott kritériumoknak eleget téve öt receptet kellett kifejleszteni, ezeket képekkel illusztrálva feltölteni. És azért ennek tétje is volt, ugyanis csak az kap a program elvégzését tanúsító oklevelet, aki min. 70%-os teljesítményt nyújt (Professional Chocolatier Certificate of Achievement).

A második kurzus, amit itt elvégeztem, a hathetes Quality Assurance & Keeping Limits Program volt: ez három modulban (Production Quality Assurance; Food Chemistry, Recipe Development and Food Safety; Determinig Shelf Life of Bon Bons and Confections) főleg a különféle bonbonok eltarthatóságáról szól, arról, hogy ez milyen tényezőktől függ, hogyan hosszabbítható meg. Itt a legérdekesebb talán az ún. standing study volt: egy saját készítésű tetszőleges bonbont kétfelé osztottam, az egyik része hűtőben, a másik szobahőmérsékleten, ezeket 5-6 héten keresztül hetente ellenőriztem-kóstoltam, figyeltem az íz- és állagbeli módosulásokat. És itt a beadandókon kívül még egy online vizsgát is kellett tenni a végén, hogy a program teljesítését igazoló oklevelet megkapjuk (Quality Assurance Certificate of Achievement).

No, szóval már két darab papírom is van arról, hogy valamit tudok a csokoládéról :) De az igazi kísérletezés csak most kezdődik!

És ennyi szövegelés után jöjjön végre a dobostorta receptje!

Hozzávalók 2 mini tortához:

Piskóta:

- 3 tojás

- 5 dkg xilit (eredeti: 7,5 dkg porcukor)

- 2-3 cm-nyi vaníliarúd magjai

- 7,5 dkg liszt

Krém:

- fél tojás

- 1 ek. kakaó

- 4 dkg xilit (eredeti: 6 dkg cukor)

- fél ek. presszókávé (vagy helyette tej + egy csipet instant kávé)

- 10 dkg vaj

Karamell:

- 5 dkg cukor

A piskótával kezdem. Egy egész tojást, két tojás sárgáját és a xilit harmadát a vaníliával habosra keverem. A két tojásfehérjét a maradék xilittel habbá verem, majd óvatosan hozzáforgatom a habosra kevert tojássárgát, végül beleszitálom a lisztet, és beleforgatom. Egy gáztepsit kibélelek sütőpapírral, és ezen nagyon vékonyan elterítem a masszát, majd 180 fokon megsütöm kb. 10 perc alatt. Akkor jó, ha a vékonyabb szélek már picit kezdenek barnulni. A még meleg tésztáról óvatosan lehúzom a sütőpapírt, és 7 cm átmérőjű desszertgyűrűvel vagy pohárral 12 korongot szaggatok belőle. Ez az előnye a minitortáknak, a tészta egy sütésre meg is van :) A maradék piskóta nálunk némi lekvárral gyorsan elkopott, de akár cake popokhoz is használhatjuk. Vagy akár szaggathatunk egy 13. korongot is vésztartaléknak, ha esetleg a karamellás tető nem sikerülne elsőre.

A kész piskótakorongok

A krémhez a tojást a kakaóval, xilittel és a kávéval összekeverem, majd alacsony lángon, állandó keverés mellett besűrítem (maghőmérőn mérve kb. 82 fokosra főzöm). Ekkor belekockázom a vajat, és addig keverem, míg szép sima, egynemű krémet kapok. Lehűtöm teljesen, majd újra kikeverem.

Jöhet az összeállítás. A krémet a két minitortához két részre osztom, majd öt-öt piskótakorongot összeragasztok a krémmel (kb. egy púpos teáskanálnyi jut egy korongra). Bevonom a krémmel a minitorták oldalát és a tetejét is.

Az utolsó két korongra készítem a karamellás bevonatot. Két kenőkést alaposan bekenek vajjal és a kezem ügyébe készítem. A cukrot szép borostyánszínűre karamellizálom, majd a karamellből egy keveset a korongokra öntök. Az egyik késsel gyorsan eligazítom a karamellt a piskótakorongokon, a másikkal pedig megrajzolom a vágás vonalát: én két-két egymást metsző vonalat húztam be, de ez felesleges, elég csak egyet behúzni, mert a minitortát max. két részre vágjuk. Ha esetleg nem sikerül a vonalat meghúzni a karamell megszilárdulása előtt, akkor a kést forrósítsuk fel a tűzhelynél, vajazzuk, és óvatosan olvasszuk meg vele a karamellt egy vonalban. De akár ezt a lépést teljes egészében ki lehet hagyni, ha egy emberes adagoknak szánjuk a mini tortákat! Végül a dobot ráillesztem a tortákra, és készen is vannak!

Megjegyzés:

18 cm-es formához az itt leírt adagot duplázni kell; 22-24 cm-es tortához pedig triplázni (anya ekkorában szokta készíteni). 

Mars szelet házilag

Ez most egy villámposzt lesz :) Ugyanis eszembe jutott, hogy a Mars szeletet a blogon már bemutatott házi Snickers receptjéből kiindulva nagyon egyszerűen el lehet készíteni. A Mars szelet, akárcsak a Snickers, két rétegből áll: egy réteg puha karamella és egy réteg könnyű-levegős tojásfehérje alapú nugát (ún. fluffy/aerated nougat) alkotja. A különbség, hogy a Snickersnél sós mogyorós a karamellréteg, a Marsnál a mogyi hiányzik, a nugát pedig a Snickersnél mogyoróvajjal van dúsítva, míg a Mars szelet nugátrétege tejcsokis. 

Tehát csupán két dolgot kellett változtatni a Mars szelethez a házi Snickers receptjén, amit itt találtok: 

- A karamellarétegnél el kell hagyni a sós mogyorót.

- A puha nugátba a 40 gr mogyoróvaj helyett 40 gr olvasztott tejcsokoládét keverünk.

Ennyi :)

Mangó lassi bonbon

Még Münchenben kóstoltam a Dallmayr házban egy nagyon jól sikerült mangó lassi bonbont: nagyon üdítő, könnyű volt a joghurttól. Mivel a párom nagy kedvence a mangó és a mangó lassi is, így muszáj volt kikísérletezni a házi verziót. A lassi eredetileg egy üdítő, joghurt alapú ital Indiából, amelyet sokféle verzióban készítenek. Ennek az egyik változata a mangó lassi: mangópüré, víz és joghurt az összetevői, amelyhez még cukrot is adhatnak. A két fő összetevő nálam is a mangópüré és a joghurt lett, ehhez jött még egy kevés fehér csoki és vaj, ami tartást ad a ganache-nak. Nagyon finom, könnyű töltelék lett!

Hozzávalók 21 darabhoz:

Ganache:

- fél mangó (puha, érett példány kell!)

- 3 púpos tk. natúr joghurt

- 4 dkg fehér csokoládé

- 1 tk. puha vaj

Burok:

- 20 dkg fehér csokoládé

- sárga olajos bázisú ételfesték (Wilton Candy Color)

- 1-2 pasztilla kakaóvaj + egy kevés porított kakaóvaj

A ganache-hoz a fél mangót kiskanállal kiszedem a héjából, leturmixolom, átpasszírozom, majd kb. 5-10 perc alatt lassú tűzön picit beforralom. Hozzáadom a joghurtot, majd beledobom az apróra vágott fehér csokit, és felolvasztom. Végül hozzákeverem a puha vajat.

A buroknál először a mangó színét idéző sárgás mintákat készítem el. A kakaóvaj-pasztillákat felolvasztom, belekeverek kb. egy késhegynyi porított kakaóvajat, majd hozzáadok egy kevés sárga festéket, összekeverem. Egy ecset segítségével tetszőleges absztrakt mintákat festek a polikarbonát forma mélyedéseibe.

A fehér csokit megolvasztom és temperálom, majd elkészítem a csokiburkot polikarbonát vagy szilikon formában. Hűtő, míg a csoki megszilárdul. Kiskanállal vagy kivágott nejlonzsák segítségével beleadagolom a mangó lassi ganache-t a csokihüvelyekbe, majd a formát kb. egy órára hűtőbe teszem, hogy a töltelék szilárduljon, megbőrösödjön.

Végül a maradék fehér csokit újratemperálom, és lezárom a bonbonokat. Hűtő egy szűk órára, majd kifordítom a kész bonbonokat a formából.

Mogyorónugátos puszedli & könyvajánló

A két csokis könyv mellett (könyvajánlók itt és itt) egy aprósüteményes könyvet is kaptam még az Alexandra Kiadótól, illetve a Kiadó cégcsoportjába tartozó Art Nouveau Kiadótól. A gyűjtemény nem is jöhetne jobbkor, hiszen - az üzletek kínálatából és a dekorációból ítélve legalábbis - hamarosan itt a Karácsony, ideje elgondolkozni az aprósüti-felhozatalon is! Tavaly adventkor itt Németországban figyeltem meg, hogy itt a top adventi-karácsonyi sütitípus az aprósüti (Weihnachtsplätzchen): az összes újság, Karácsony környékén megjelenő receptkönyv ezzel van tele, sőt, még egy karácsonyi aprósütisütő kurzuson is részt vettem itt tavaly, ahol sok finomságot tanultunk némi forralt bor kortyolgatása mellett.

Kép innen.

Az Aprósütemények. Haladóknak és ínyenceknek című gyűjtemény (Pécs, 2009, Art Nouveau Kiadó; ford. Gadácsi Veronika) - akárcsak a nemrég bemutatott csokis receptkártyák - nem könyv formátumú, hanem ötven darab receptkártyát találunk csinos fémdobozban. A receptek ismét öt csoportba vannak osztva. Az első csoport "egyszerűen finom" aprósütiket mutat be, igen ám, de ez a kategórianév kicsit megtévesztő, nem csak szimpla kekszeket találunk itt, hanem olyan finomságokat, mint a tojáslikőrös krémmel töltött karika, szezámos tallér vagy csokoládés-gyömbéres szív. Az alap ezeknél a kekszeknél általában egy édes omlós tészta, ami valamilyen fűszerezést, bevonatot vagy tölteléket kap. A következő kategória gyümölcsös recepteket foglal magában: itt találunk zselékockákat, gyümölcslekváros aprósütiket, omlós tekercseket. Igazi klasszikusok is helyet kapnak a gyűjteményben: a fűszeres-illatos spekulatius, biberle pisztáciás töltelékkel, vaníliás kifli (Vanillekipferl), fahéjas csillagok (Zimtsterne), az osztrák brabanbzerl. A következő egységben könnyű és egyszerű recepteket találunk: itt többféle csók van, kókuszos, mandulás, egérke formájú habcsók, csokoládés - csak győzzünk választani! Végül pedig diós-mogyorós receptek zárják a gyűjteményt: nugátos csók, izgalmas formázású mogyorós-karamellás süveg, mogyorós tekercs és diós tallér például.

Sok-sok receptkártya!

A gyűjtemény szerintem nagyon jól használható, sokféle ízléshez, alkalomhoz ad ötleteket. Keksz- és rágcsarajongóknak pedig egyenesen kötelező vétel! :) A receptkártyák az alexandra.hu oldalon, itt most 15% kedvezménnyel vásárolhatók meg (eredeti ár: 1699 Ft).

***

Az első recept, amit a gyűjteményből kipróbáltam, a mogyorónugátos puszedli volt: abszolút a meglátni és megszeretni esete! Édes omlós tészta lágy mogyorónugáttal töltve, csokival csurgatva... isteni!

Én fél adagot készítettem, ebből kb. 12-13 db puszedli lesz. Ha nincs nugátunk, lehet tölteni házi mogyorópasztás csokival, vagy akár egy sűrűbb lekvárral, aszalt gyümölccsel is!

Hozzávalók:

Tészta:

- 65 gr vaj

- 50 gr cukor (nálam 40 gr xilit)

- 1 tojás sárgája + egy kevés a fehérjéből

- 125 gr liszt

- 1 kk. sütőpor

Töltelék:

- 100 gr mogyorónugát

- 1 kk. fahéj

Díszítés:

- 30-40 gr étcsokoládé (lehet tejcsokoládé is)

Először összeállítom a tésztát. A lisztet, cukrot/xilitet és a sütőport a vajjal elmorzsolom, majd összeállítom a tojássárgájával. Ha nem állna össze, egy keveset még adok a tésztához a fehérjéből. A kész tésztagombócot fóliába csomagolom, és a hűtőben pihentetem fél órán keresztül.

A mogyorónugátot az eredeti recept szerint szobahőmérsékleten kicsit hagyom megpuhulni, majd a fahéjjal összekeverem. Ezután én kis időre hűtőbe tenném, hogy könnyebb legyen majd adagolni-tölteni. Na ehhez a lépéshez én éppen lusta voltam, így a fahéjat elhagytam :) A tésztából diónál kicsit nagyobb darabokat csippentek, a tenyereim között ellapítom, majd egy kávéskanálnyi mogyorónugátot csomagolok bele a korongba. Először gombóccá, majd hosszúkás, kicsit lapított puszedliformájúvá alakítom a kezemmel.

A töltött tésztákat fél órára ismét hűtőbe teszem, majd 180 fokon kb. 10-12 perc alatt készre sütöm. Rácsra teszem, és kihűtöm a puszedliket.

A csokoládét megolvasztom (én temperáltam is), egy nejlonzsákba töltöm, aminek a végén pici lyukat vágok, és becsíkozom a csokival. Ha extra élvezetekre vágyunk, a frissen csokizott puszedliket még megszórhatjuk durvára vágott, pirított mogyoróval vagy mogyorókrokanttal.

Tökös-mákos bonbon

Azt hiszem, már írtam többször is, hogy nagyon szeretem az olyan kihívásokat, amikor egy adott témára kell valamilyen ételt komponálni. Na persze a valamilyen étel nálam mindig valamilyen bonbon lesz :) A héten olvastam egy Facebook-csoportban a felhívást, hogy a vasárnapi WAMP Spájz vásáron nagy hangsúlyt kapnak az őszi színek is, és ehhez kapcsolódóan kérnek a szervezők, hogy alkossunk az őszi természet színei által inspirált ételeket. 

Na, több se kellett nekem, a fejemben máris összeállt egy igazi őszi bonbon. A színei az őszi levelek zöldes, barnás, sárgás, pirosas színeit idézik kicsit összemosódva.  Ehhez színezett kakaóvajjal festettem meg egy struktúrafóliát, mondjuk szerintem szépen meg lehet csinálni transzferfóliával is: ezért ne dobjuk ki a transzferfóliát, amit már használtunk, a másik oldalán prímán kiélheti magát a kreatív énünk! Igyekeztem természetes módon színezni a kakaóvajat: a zöldet matchaporral, a pirosas-pinkest céklaporral készítettem, a sárgához használtam csak Wilton-féle csokifestéket. A bonbon maga egy igazi őszi kedvencet idéz meg: a tökös-mákos rétest, ugyanis az egyik rétege mákos ganache, a másik pedig sülttök-pürével készült - ez magában is gyönyörű narancssárga színű lett! Ízében inkább a mák a domináns, a sült tök finoman érződik - de szerintem ez a rétes esetében is így van, ezt az ízvilágot próbáltam visszaadni a bonbonnal.

Akár Halloween-re is készülhet ez a bonbon!

Hozzávalók 12 darabhoz:

Mákos ganache:

- 25 gr étcsokoládé (60% kakaótartalommal)

- 25 gr tejcsokoládé

- 0,5 dl habtejszín

- 1 kk. puha vaj

- 3 tk. darált mák

Sült tökös ganache:

- 15 gr sülttök-püré

- 40 gr fehér csokoládé

- 2-3 cm-nyi vaníliarúd kikapart magjai

- 0,3 dl habtejszín

- 1 kk. puha vaj

Bevonás:

- 150 gr tejcsokoládé

- késhegynyi céklapor

- késhegynyi matcha por

- egy csipet sárga festék csokoládéhoz (Wilton Candy Colors)

- kb. 15 pasztilla kakaóvaj (vagy helyette egy jó teáskanálnyi porított kakaóvaj)

Először a kétféle ganache-t készítem el. A mákoshoz megolvasztom a tej- és az étcsokoládét együtt, majd 3-4 részletben hozzákeverem a szobahőmérsékletű tejszínt, végül hozzáadom a vajat is. Belekeverem a mákot, majd egy sütőpapírral bélelt, 10x10 cm-es krémeskeretbe (vagy más, hasonló méretű szögletes edénybe) simítom, és lefedve a hűtőbe teszem kb. fél-egy órára.

A sülttök-pürét a tejszínnel és a vaníliamagokkal összekeverem, kicsit megmelegítem, hogy jobban elegyedjenek, majd a tejszínt visszahűtöm szobahőmérsékletűre. A fehér csokit megolvasztom, majd 3-4 részletben hozzákeverem a tökpürés tejszínt, végül belevegyítem a vajat is. A sült tökös ganache-t a mákos ganache tetejére simítom, majd min. 3-4 órára hűtőbe teszem (nálam egy éjszakát hűlt). 

Előkészítem a színes mintához a struktúrafóliát vagy a transzferfóliát. A kakaóvajat óvatosan megolvasztom, kis kevergetéssel vagy extra porított kakaóvaj hozzáadásával lehűtöm kicsit, majd három részre osztom: az egyikhez egy kevés céklaport, a másodikhoz egy kevés matchaport, a harmadikhoz pedig egy csepp sárga ételfestéket keverek. Ecsettel foltos-összemosódott mintájú felületeket festek a struktúrafóliára vagy transzferfóliára. Ha transzferfóliával dolgozom, akkor a megfestett fóliából, miután a színes kakaóvaj megszilárdult, kocákat vágok ki. 

Színezett struktúrfólia

A hűtés után a krémeskeretben körbevágom a ganache-rétegeket, majd kockákra vágom (12 nagyobb vagy 16 kicsi kockára). Visszateszem egy rövid időre a hűtőbe a kockákat. A tejcsokoládét a bevonáshoz megolvasztom és temperálom, majd egyenként megmártom benne a bonbonokat. Ha transzferfóliát készítettünk, akkor a mártott bonbonokat ültessük sütőpapírra, és egyenként simítsuk ujjbeggyel vagy villával a frissen csokizott felületre az előre kivágott transzferfólia-darabokat. Ha struktúrafóliát festettünk meg, akkor a festett felületre borítsuk a bonbonokat: az lesz majd a tetejük. Várjuk meg, hogy a csokibevonat szobahőn megszilárduljon, majd tegyük hűtőbe kb. egy órára, végül óvatosan húzzuk le a transzferfóliát/ emeljük le a bonbonokat a struktúrafóliáról.