A következőkben két csokis könyvet szeretnék bemutatni:
Sarah Jane Evanstól a
Chocolate Unwrapped (A kicsomagolt csokoládé; Pavilion, London, 2010) címűt, illetve
Chantal Coady-tól az
Ínyencek kézikönyve - Csokoládé (eredeti cím:
The Connoisseur's Guide to Chocolate, Quintet, London, 2007 ; magyar kiadás: GABO Könyvkiadó, 2008, ford. Búsné Pap Judit) címűt. A két könyv a csokis témán túl felépítésükben is hasonlít egymáshoz: inkább kézikönyvnek használhatóak, ha gyorsan utána akarunk olvasni egy-egy világszinten elismert csokoládémárkának vagy bonbonkészítőnek.
Sarah Jane Evans neve szerintem nagyon sok csokirajongónak ismerősen cseng, a tavalyi Édes Napok Fesztivál
vendége is volt. Ő a
Csokoládéakadémia (Academy of Chocolate) egyik alapítója, számos gasztromagazinban publikál (
BBC Good Food,
olive,
Decanter). Nemcsak gasztronómiai kérdésekben szakértő, hanem a borászatban is jártas, így a csokoládékóstolásnál is a borkóstolásnál, a borok aromájának leírásánál bevett terminológiát használja: próbál a borhoz hasonlóan különböző jegyeket megkülönböztetni a csokoládéknál is (virágos / gyümölcsös / mézes / krémes / fűszeres / füstös / földes jegyek stb.). Könyvében nem kevesebbre vállalkozott, minthogy egy katalógust készít a világ jelentős bean-to-bar (kakaóbabból táblát) csokoládékészítőiről a saját kóstolásélményei alapján.
A katalógus előtt a könyve egy bevezető résszel kezdődik, ahol először a csokoládé történetét írja le röviden. a bevezető második részében arról ír, hogy hogyan készül a csokoládé a kakaóbabból. Végül a csokoládékóstolásra tér ki: részletesen leírja, hogyan érdemes megízlelnünk egy minőségi csokoládét, illetve milyen praktikákkal tehetjük hatékonyabbá a kóstolást (erről Vianne írt egy
összefoglalót).
Ezután következik a könyv lényegi része: a katalógus, amely 82 vezető csokoládégyártót vonultat fel - jó részük egészen a kakaóbab kiválogatásától kezdve jelen van a folyamatban. Minden gyártótól egy 70%-os (vagy ehhez közeli kakaótartalmú) táblát kóstolt a szerző, és ez alapján készítette el leírását. Minden profil egy rövid bevezetővel kezdődik, ahol a csokoládégyártót röviden bemutatja a szerző, ezután következik a kóstolt tábla leírása: ismerteti az ízjegyeket, illetve a kóstolt tábla adatait (összetétel, kakaótartalom, tömeg), majd kiemel még az adott gyártó választékából néhány érdekes terméket. Mi magyarok különösen a 198-199. oldalakat olvasva lehetünk büszkék: itt szerepel a
Rózsavölgyi Csokoládé, a szerző a 72%-os Venezuela táblát kóstolta.
A könyv végén rövid szószedetet, hasznos címek jegyzékét és bibliográfiát találunk.
Chantal Coady, akárcsak Sarah Jane Evans, a Csokoládéakadémia egyik alapítótagja, illetve London egyik legelegánsabb csokoládészalonjának (
Rococo) a tulajdonosa, amelyet 1983-ban ő alapított. Könyve, az
Ínyencek kézikönyve - Csokoládé nagyon hasonlóan épül fel, mint Sarah Jane Evans könyve: egy bevezető rész után következik a könyv gerincét adó katalógus, ahol a világ jelentős bonbonkészítőit mutatja be saját kóstolási élményei alapján.
A bevezető rész is hasonló: először a csokoládé történetéről olvashatunk, majd jön a csokoládékészítés rövid leírása. Ezután a különböző csokoládéstílusokat mutatja be a szerző, majd a bonbontöltelékek fajtáit ismerteti. Ír a csokoládékóstolásról is, illetve arról, hogyan ismerhetjük fel a jól elkészített, szépen temperált csokoládét.
Ezután következik a könyv nagy részét kitevő csokoládékalauz, itt összesen 84 csokoládéműhelyt mutat be (ő is sokat dolgozhatott, mire ennyi csokit végigkóstolt! :D). A csokoládéműhelyek bemutatását egy rövid ismertetővel kezdi mindig, majd pár szóban jellemzi a kóstolóadagban lévő bonbonokat.
A fordításba sajnos belecsúszott itt-ott néhány baki. Például egy bonbon leírásánál olvashatjuk az 56. oldalon: "egy kissé nehézkes a fagyasztott málnából készült borítás" - egyértelmű azonban, hogy szegény trüffelt nem fagyasztott málnába hempergették, hanem liofilizált, azaz fagyasztva szárított málnába - komoly különbség!Sok helyen bosszantóan meghagyja a fordító az eredeti angol városnevet vagy akár német nevet, aminek van magyar megfelelője (pl. Vienna Bécs helyett vagy Mozart Kugeln Mozart-golyó helyett, illetve "stöllen" és "lebkuken" - így írva 72. oldalon). És van, hogy csak egyszerűen esetlen a fordítás (pl. "élelmiszer-rajongó" - gondolom foodie az angolban; vagy a minőségi tejcsoki kapcsán olvashatjuk a 26. oldalon: "ez a tökéletes termék végre eléri, hogy a titokban a tejcsokoládéért rajongók kijöhessenek a vécéből, és nyílt színen bevallhassák szenvedélyüket" - az angol kifejezés pontos magyar fordítása elég bután hangzik...).
A két könyv a minőségi csoki-, illetve bonbonrajongóknak lehet nagyon hasznos: könnyedén utána lehet olvasni egy-egy márkának - nekem a
tübingeni csokifesztivál előtt is jó szolgálatot tett a két könyv. A bonbonokról szóló kóstolási leírásokból pedig a hobbibonbonozók is csemegézhetnek egy-egy jó ötletet, ízkombinációt.
(A következő könyvajánló
erről a könyvről lesz, amit karácsonyra kaptam, és már bőszen tesztelem a recepteket :))
Mivel Kati, a
Makacska konyhája blog írója kedvesen játékra hívott, ezennel küldöm ezt a bejegyzést a
blogszülinapi játékára! Boldog 1. blogszülinapot, Kati!