2012. október 3.

Temperálás újra & színes csokikorongok





A blog legolvasottabb posztja már jó ideje a csokoládé temperálásáról szóló írás - ami persze már csak azért sem véletlen, mert én is szinte minden második posztban linkelem. Ezt a temperálós posztot még nem sokkal a blog indulása után írtam, azaz már majdnem két éve. Azóta persze sok-sok idő telt el, és nagyon sokat tanultam, fejlődtem ezalatt: meg sem tudnám számolni, hányszor temperáltam, na és persze azt sem, hogy hányszor rontottam el valahol közben :) Lényeg, hogy már régóta érlelődött bennem a gondolat, hogy újra kellene írni a temperálásról szóló posztot: sokkal átfogóbban, jól átláthatóan, több képpel, picit a kémiai háttér mögé is bekukkantva, miért is jó nekünk, ha temperáljuk a csokit. Ehhez kapóra jött a Masni Online Kreatív Magazintól kapott felkérés, ahol egy bonbonsuli-rovat indult el velem: az első anyag témája persze csakis a temperálás, a csokizás alfája és ómegája lehetett. A magazinban (ingyen letölthető itt!) megjelent anyagot pedig most feltöltöttem a régi temperálós poszt helyére, ide a blogba is: érdemes oda is átkattintani, újra végigfutni, szerintem van benne egy-két érdekes apróság újdonságnak!

Temperálatlan vs. temperált csoki

Sokszor találkoztam lépten-nyomon a Facebookon vagy itt a blogon kommentben is olyan megjegyzésekkel, hogy sokan nem mernek nekifogni a temperálásnak, vagy túl nagy macerának, esetleg felesleges úri passziónak tartják. Ez a hozzáállás szerintem nagyban köszönhető annak, hogy a temperálás még mindig túl van misztifikálva. Pedig igazából egyetlen plusz konyhai eszközre, egy maghőmérőre van szükség, a többi eszköz (tál, lábas, fakanál/szilikon spatula) azért minden konyhában megvan, maga a módszer pedig csak egy kicsi gyakorlást igényel. Az így tanultak pedig nemcsak a bonbonkészítésnél lehetnek hasznosak: mennyivel jobb például, ha a csokis kekszünket vagy perecünket nem hűtőben kell tartani, és mégis roppan rajta a csokiréteg, és nem olvad rá rögtön a kezünkre!




Ebben a posztban a temperálás gyakorlásában szeretnék segíteni egy nagyon egyszerű, de rendkívül látványos recepttel. A mendiant klasszikus francia karácsonyi édesség: az elnevezés koldust jelent, a hagyományos feltétek színe a négy kolduló rendet (Domonkos-, Ágoston-, ferences és karmelita rendek) jelképezi. Nagyon jól variálható édesség, készülhet ét-, tej- vagy fehér csokoládéból, és a feltéteknek csak a fantázia szabhat határt. A kis csokikorongok tökéletesek a temperálás gyakorlásához: ha esetleg nem sikerül elsőre temperálnunk a csokit, akkor sem történik semmi, az a pár csokikorong a sok feltéttel úgyis gyorsan el fog fogyni!

Hozzávalók kb. 10-12 darabhoz:
- 100 gr tetszőleges csokoládé
- feltétek ízlés szerint (pl. aszalt vagy fagyasztva szárított gyümölcsök, olajos magvak, ropogós gabonagolyók, kókuszchips, kandírozott virágok és gyümölcsök, kávészemek)



1. A kiválasztott feltéteket előkészítjük egy tányérra.
2. A csokoládét temperáljuk az itt leírtak szerint.
3. Tálcára terített sütőpapírra a temperált csokiból egy-egy teáskanálnyit adagolunk, a kanál hátával nagyjából 5 cm átmérőjű körré igazítjuk a csokoládét. (A sütőpapír hátuljára egy pohár segítségével elő is rajzolhatjuk a köröket, ha szabályosabb formákat szeretnénk.)
4. A csokoládékorongokat megszórjuk tetszőleges feltétekkel.
5. Ha a csokoládé szobahőmérsékleten megdermedt, fél órára hűtőbe tesszük, majd levesszük a sütőpapírról a kész korongokat. Szobahőmérsékleten, jól záródó dobozban tároljuk.

Tipp: A feltétek rászórása előtt óvatosan dugjunk nyalókapálcikát (vagy méretre vágott hurkapálcát) a friss csokikorongokba, így csokinyalókákat készíthetünk. Ha pedig a csokoládékorongokat nem sütőpapírra, hanem mintás struktúrafóliára öntjük, akkor mintás felületű korongokat készíthetünk.



***

Csokinyalóka-party!

A posztot pedig ajánlom még Livinek, a Gyémánt konyha írójának, aki az Egy doboz élete.. című játék akutális fordulójára a "Játék az étellel..." témát találta ki: a lényeg, hogy a közös ételkészítés játék, szórakozás legyen!
Tehát, a fent olvasható nagyon egyszerű kis csokikorong-receptből kiindulva egy csináld magad! csokinyalóka-partyt képzeltem el, ahol ugye a házigazda vagy egy önként jelentkező először jól begyakorolja a temperálást :) Aztán előkészítünk kicsi tálakba sok-sok feltétet: itt a képen én kókuszreszeléket, aszalt vörösáfonyát, liofilizált maracuját, pörkölt pisztáciát, rózsaborsot és karamellizált, csokis-kardamomos kávébabokat (recept jön majd!) pakoltam ki - ezek lesznek a feltétek. Kikészítünk még nyalókapálcákat (bal alsó sarokban), illetve mindenki kap egy-egy kanalat (szép színes darabok jobbra fölül), és egy-egy darab sütőpapírt vagy struktúrafóliát - meg egy pohár bort, az ihlet miatt, ugyebár :) Ezek az előkészületek. Azután egy önként jelentkező temperálja a közösen kiválasztott csokit, és a temperált csokiból aztán ki-ki kanalaz, köröket formáz, nyalókapálcát szúr bele, és megpakolja ízlés szerint feltétekkel. Mire még egy pohár bort megiszunk, a temperált csoki meg is szilárdul, és jöhet a kóstolás, de a színes csokinyalókákkal príma bulis fotókat is lehet gyártani. Hajrá! :)


7 megjegyzés :

Notburga írta...

Örület, hogy miket csinálsz! Megint összefuthatnánk, mikor tele a táskád... :DDD

Praliné Zsuzsi írta...

Örömmel, bármikor, Gabi! :)

teller-cake írta...

Köszönet a sok hasznos infóért amit így közzéteszel! Én most készülök egy játék keretében elkészíteni az első bonbonomat és bár tele vagyok kérdőjellel most kaptam válaszokat! :)

Praliné Zsuzsi írta...

Teller-cake, nincs mit! Ha bármilyen kérdésed van még, írj nyugodtan kommentet/e-mailt/fb-üzenetet! És hajrá!!! :)

teller-cake írta...

Köszönöm a kedvességed! :)))
Feltétlen megkereslek ha elakadok!

Katucikonyha, írta...

Zsuzsi, szuper az új poszt, nagyon igényes és részletes!

Praliné Zsuzsi írta...

Teller-cake, oké :)

Katuci, nagyon köszönöm! Már ideje volt rendbe szedni, ha már egyszer szinte minden bejegyzésbe linkelem :)