2012. március 12.

Heidelberger Studentenkuß avagy a heidelbergi diákcsók



Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kávézó a heidelbergi óváros szívében. Az 1863-ban alapított Café Knösel, Heidelberg legrégebbi csokoládézója gyorsan népszerű találkahely lett a heidelbergi lakosok, de még inkább az itt tanuló diákok körében. Mindenki szerette Fridolin Knöselt, a szellemes, elkötelezett chocolatier-t és fenséges édességkölteményeit. Különösen az ifjú hölgyek kedvelték az édes csokoládékölteményeit és gyakori vásárlók voltak nála - az egyetemen tanuló ifjak legnagyobb örömére, akik szintén gyakran megfordultak az üzletben remélve, hogy válthatnak pár titkos pillantást a szebbik nem képviselőivel. De jaj, az éber gardedámok sosem voltak elég messze! A megértő Fridolin Knösel figyelmét nem kerülte el az ifjak titkos vágyódása. Egy napon pedig a zseniális csokoládémester egy különlegesen finom csokoládét alkotott, amelyet pajkosan a diákcsóknak (Studentenkuß) nevezett el. Ha ajándékba adták, annyira kifinomultan, gálánsan közvetítette a csokoládé az érzelmeket, hogy ezt még a szigorú gardedámok sem ellenezhették. Így végül az ifjú hölgyek és a diákok diszkréten küldhettek édes üzeneteket egymásnak!

A saját verzió eredetinek álcázva :)


***

Chocolaterie Knösel

Ez a története Heidelberg jelképes csokoládéjának, a Studentenkuß-nak. Fridolin Knösel leszármazottai ma is folytatják a családi tradíciót a Haspelgassén lévő kedves üzletükben, ahol még mindig az eredeti recept szerint készítik el kézzel Heidelberg legnépszerűbb szuvenírjét. A csokoládé annyira összefonódik a várossal, hogy még egy rövid versike is Heidelberg három jellegzetességeként emeli ki:
"Ó-Heidelberg, te szép,
Három dologról mondom, tiéd:
a régi vár, a Neckar-folyó
és a heidelbergi diákcsók." 
(saját béna fordítás :))

És az eredeti. Kép innen.
A tallér alakú csokoládé maga nagyon egyszerű: kerek nápolyilapon ül egy réteg csokoládés nugát, amely étcsokiburkot kap. Ízvilágában, megjelenésében próbáltam az eredetit követni, de saját szakállamra megbolondítottam egy csipetnyi tonkababbal. Próbáljátok ki ezt az édes üzenetet!
A recept megjelent a Délvilág/Délmagyarország napilap gasztro magazin mellékletében (2012. február 22.).



Hozzávalók kb. 10 darabhoz:
- 1 ostya tortalap (nagyobb szupermarketekben kapható, én pl. sima Coop márkájút használtam)
- 20 dkg mogyorónugát
- 8 dkg tejcsokoládé
- 1 tonkabab (elhagyható; vagy mehet pl. egy kis fahéj helyette)

- 20 dkg étcsokoládé (nálam 81%)

Az ostyalapból 10 kört szaggatunk ki egy kb. 5 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval: határozottan rányomjuk az ostyalapra, és már meg is van a körünk.



Egy kb. 15 cm x 25 cm-es tálat sütőpapírral kibélelünk. A mogyorónugátot és a tejcsokit gőz fölött vagy kis lángon összeolvasztjuk, közben belereszeljük a tonkababot. Az így kapott nugátos krémet kb. fél centi vastagon kiterítjük a sütőpapírral bélelt edénybe. Mikor már kezd szilárdulni a krém, óvatosan ráfektetjük az ostyaköröket így:

Itt már megdermedt a nugát
A tálat hűtőbe tesszük 1-2 órára lefedve, míg a nugátos krém megszilárdul. (Csak addig tegyük hűtőbe, míg a nugát megszilárdul, nehogy sok párát felvegyen a hűtőből! Esetleg mélyhűtővel gyorsíthatjuk a nugát szilárdulását.) Mikor már szilárd, az ostya szaggatásához használt szaggatóval az ostyakörök mentén kiszúrjuk a nugátos korongokat.


A maradék nugátos csokit újraolvaszthatjuk, majd újra kiterítjük, lehűtjük, és ismét ki lehet szaggatni. De simán golyóbisokat is formázhatunk belőle (akár egy-egy szem mogyoróval a közepükben), amiket aztán csokiba mártunk.
Az étcsokit megolvasztjuk és temperáljuk (ezalatt az ostyakorongokat érdemes hűtőbe tenni, mert szobahőmérsékleten megolvadnak, és úgy nehezebb lenne csokiba mártani). Az étcsokiban villák segítségével egyenként megmártjuk a korongokat, a felesleges csokit lecsöpögtetjük, és sütőpapírra tesszük, míg a csokiburok megszilárdul. Díszíthetjük a korongokat transzferfóliával, amit nagyjából méretre vágva a friss csokibevonatra simítunk. A kész korongokat légmentesen lezárt dobozban érdemes tartani. Mivel semmi romlandó nincs benne, így sokáig eltartható, az ostya jó ropogós maradt nekem.



Tipp: Készíthetünk "szendvicset" is úgy, hogy két ostyakör közé fogjuk a nugátos csokikrémet. A fenti leírás szerint készítsük el a nugátos ostyakorongokat, majd bevonás előtt tegyük egyenként a nugátos felükkel lefelé a korongokat a tűzhelyen felmelegített teflonserpenyőbe. Épp csak egy pillanatra kell a meleg teflonra tenni, a nugát felülete olvadni kezd, ekkor egy lapáttal ügyesen kivesszük a korongot, rányomjuk a második ostyalapot, majd hűtő, míg a nugát megszilárdul, és jöhet a csokizás!

És még egy tipp: Ha nincs kéznél mogyorónugát, csináljuk mogyorópraliné és olvasztott tejcsoki 1:1 arányú keverékéből a krémet!


A maradék ostyalapokból diós-csokis-rumos krémmel töltött nápolyi készült :)


8 megjegyzés :

Névtelen írta...

Óóó én én olyan nápolyit nagyon, de nagyon szeretnék! Azta! Sose jutott volna eszembe csinálni, sose!

Gesztenye receptjei írta...

Zsuzsi!
Ez valami eszméletlen jó!!!
Ezt ki kell próbálni:-)
Az ostya meddig marad ropogós?

Névtelen írta...

Zsuzsi! A napolyi kremje megtalalhato a blogon? Istenien neznek ki! Köszönöm! Virag

Praliné Zsuzsi írta...

Névtelen (Noémi :)), pedig jó is a házi nápolyi, mondjuk ezt még tökéletesítenem kell :))

Gesztenye, örülök, hogy tetszik! A kis korongok nálunk egy hétig bírták, azalatt végig ropogós volt. Mondjuk csak nagyon kevés időre tettem a hűtőbe (talán célszerűbb a gyorsaság kedvéért a nugátot mélyhűteni picit), csak amíg a nugát megszilárdult, nehogy az ostya párát vegyen fel. A nugát és tejcsoki meg nem "nedves" krém, így nem áztatta el. Tehát amilyen gyorsan lehet, csokizni kell, és a csokiburok alatt már nem puhul el az ostya!

Virág, a nápolyit még sajna tökéletesítenem kéne, azért is nem írtam be a receptet. Az alapreceptes posztban szereplő főzött diókrémmel töltöttem meg (http://www.pralineparadicsom.hu/2011/05/alapreceptek.html), amit rummal ízesítettem. Itt azonban 2 ponton is hiba csúszhatott be: valószínűleg sok a tejszín a krémben, illetve egy egész éjszakát hűtőben préseltem a nápolyit. Lényeg, hogy ez sajnos - a korongokkal ellentétben - másnapra megpuhult. Finomnak finom volt, csak az ostya mégsem igazi, ha nem ropog :( Van ötletem, mit változtatnék most a krémen: a mogyorópraliné mintájára (itt: http://www.pralineparadicsom.hu/2012/03/mogyoropralines-bonbon.html) diópralinét csinálnék, és ezt a masszát keverném 1:1 arányban olvasztott tejcsokival, esetleg pici rummal ízesíteném. Sajnos kipróbálni még nem tudtam, mert Németországban ilyen ostyalapokat nem lehet kapni, én meg csak egy csomaggal hoztam magammal, amit el is használtam. Ha szeretsz kísérletezni, próbáld ki a 2. ötletem :)

KKNoemi írta...

ez nagyon szép, azt hiszem ez lesz a következő áldozatom! köszönöm!!!!!!!!! :-)

Praliné Zsuzsi írta...

Noémi, örülök, hogy tetszik! Tuti ízleni fog! :)

Petra írta...

Nagyon tetszik! A történelmi bevezetőt is jó volt olvasni. :)

Praliné Zsuzsi írta...

Petra, köszönöm szépen!! :)