Epres-pisztáciapralinés bonbon

Ebben a bonbonban az eper-pisztácia párost teszteltem, mit ne mondjak, jelesre vizsgázott! Egy réteg vajas ganache, amely az intenzív gyümölcsös ízét az eperbőr-daraboknak köszönheti, és egy réteg ropogós pisztáciapraliné, ami ugyanúgy készült, mint a mogyorós és diós testvérei.

A díszítés színezett kakaóvajjal készült, "fröcskölős" módszerrel - bár gondolom, ez nem éppen szakkifejezés! Summa summárum: ismét kiderült, hogy a piros pöttyös az igazi! :)
Ja, és ma van a csoki világnapja, úgyhogy egyetek csokit!

Hozzávalók 21 darabhoz:

Vajas ganache:

- 2 dkg puha vaj

- 4 dkg fehér csokoládé

- 1 tk. finomra aprított eperbőr (vagy liofilizált eper, vagy 1 tk. eperlekvár, de akkor ennyivel kevesebb vaj kell)

Pisztáciapraliné:

- 4 dkg sótlan, pörkölt pisztácia

- 2 dkg cukor

- 1 kk. magolaj (nálam dióolaj)

- 2,5 dkg fehér csokoládé

Csokiburok:

- 20 dkg fehér csokoládé

- piros, zsírban oldódó ételfesték (Wilton Candy Colors)

- 2 pasztilla kakaóvaj + pici porított kakaóvaj

A pisztáciapralinét én előre elkészítettem, célszerű nagyobb mennyiséget csinálni egyszerre, az aprítógép is jobban elbánik vele, ha több van benne. A cukrot karamellizálom, majd belekeverem a héjától megfosztott sótlan, pörkölt pisztáciát, belekavarom a karamellbe, majd a masszát kiöntöm egy sütőpapírra, és hagyom hűlni. Ha kihűlt, aprítógépben addig aprítom a magolajjal, míg egy pépes-krémes masszát nem kapok. Közben ha kell, lekaparom egy kanállal az aprító oldalára tapadt masszát. A kész pisztáciapralinét légmentesen záró dobozban, hűtőben 2-3 hétig simán el lehet tartani.

Jöhet a forma előkészítése. A pasztillás kakaóvajat (helyette 1 szűk teáskanálnyi porított is jó) megolvasztom, kicsit lehűtöm, hozzákeverek egy csipet porított kakaóvajat, majd a piros ételfestékkel megszínezem. Egy ecsetet belemártok a színezett kakaóvajba, és a mutatóujjamat az ecseten végighúzva többször befröcskölöm a formát. Érdemes alaposan körberakni sütőpapírral, mert aztán takaríthatunk! Ha a kakaóvaj megszilárdult, egy darab papírtörlővel óvatosan végigtörlöm a mélyedések mellett a formát, hogy aztán a fehér csokit ne színezze be.

A fehér csokit megolvasztom és temperálom, majd elkészítem a csokihüvelyt polikarbonát formában. Hűtő, míg a csoki megszilárdul.

A puha vajat az eperbőr-darabokkal habosra keverem, majd hozzákeverek 4 dkg fehér csokit, amelyet temperáltam (vajas ganache-nál ez szükséges; erről itt írtam). Beletöltöm egy habzsák segítségével a kicsokizott mélyedések kb. harmadáig.

A pisztáciapralinéhoz a fehér csokit megolvasztom, majd ebbe keverem bele a pisztáciás masszát, és ezt az epres rétegre adagolom, helyet hagyva a lezáráshoz.

A maradék fehér csokit újratemperálom, majd lezárom a bonbonokat. Hűtő egy szűk órára, végül kifordítom a kész bonbonokat.

Passiógyümölcsös sárgabaracklekvár & Masni

A passiógyümölcsös-sárgabarackos jégkrémnél már megállapítottam, hogy a passiógyümölcs és a sárgabarack házassága a mennyekben köttetett. A hétvégén a helyi bio zöldségesnél egy adag passiógyümölcsre bukkantam, és mivel a hűtőben még pihent némi sárgabarack, rögtön jött az ötlet, hogy lekvárban is kipróbáljam a sárgabarack-passiógyümölcs kombót. A sárgabarack a passiógyümölcstől egész más dimenzióba kerül, valahogy üdébb-frissebb lesz, kis egzotikus beütéssel... nem ragozom, szerintem érdemes kipróbálni, ha valahogy szert tesztek pár szem passiógyümölcsre! Aztán akár bonbonokhoz is lehet használni, hozok erre is majd egy ötletet!

Mielőtt pedig a recept jönne, szeretném a figyelmetekbe ajánlani a Masni Online Kreatív Magazint! A magazinban sok-sok szuper DIY-csináld magad! ötletet, stílus & divat tippet, dekor ötletet és receptet találtok. A most megjelent harmadik számban tőlem is olvashattok egy szezonális, málnából készült bonbonreceptet, töltsétek le innen ingyenesen, érdemes!!

Hozzávalók:

- fél kg sárgabarack (megtisztítva mérve)

- 4 db passiógyümölcs (Pesten a Culinarisban lehet jó eséllyel találni)

- 15 dkg xilit/cukor

- fél rúd vanília

- fél csomag Dr. Oetker 3:1 dzsemfix

Az üvegeket forró vízzel elmosom, hagyom kicsit lecsöpögni, majd 150 fokos sütőbe teszem, míg készül a lekvár.

A sárgabarackokat leforrázom pár pillanatra, lehúzom a héjukat, felezem és kimagozom. A passiógyümölcsök húsát kikanalazom, majd aprítógépben párszor megforgatom, és átpasszírozom. Egy lábasba beleteszem a sárgabarackot, a passiógyümölcsök levét, a kimért xilitet, a kikapart vaníliamagokat és az üres fél vaníliarudat is. Picit összerottyantom, majd botmixerrel tetszőleges állagúra pürésítem (én egy picit darabosra szeretem hagyni). Kb. öt percig szép lassan rotyogtatom, majd beleöntöm folyamatos keverés mellett a zselésítőt. Újabb öt percig rotyogtatom folyamatos kavarás mellett.

A sütőből kivett forró üvegekbe adagolom a lekvárt, erősen rácsavarom a tetejüket, majd 5 percre a tetejükre állítom. Száraz dunsztba teszem az üvegeket, míg teljesen kihűlnek (kb. egy nap).

Ebből a mennyiségből három darab 230 ml-es üveg lett tele.

A képen pate sablée-kekszekre kanalaztam: az itt leírt vajas tésztát csináltam meg, de mivel a sok vaj miatt a tészta viszonylag nehezen kezelhető (bár pont ettől is hiperfinom), nem szórakoztam a kinyújtásával, kisebb gömböcöket formáltam belőle lisztezett kézzel, ezekbe mélyedést nyomtam mutatóujjal, megsütöttem, majd egyszerűen belekanalaztam a lekvárt a mélyedésekbe.


+ 1 ötlet: A neten böngészve szuper címkéket találhatunk lekváros- és befőttesüvegekre: így jól is néznek ki a házi lekvárok, befőttek, és még véletlenül sem keverjük össze őket :) Nekem nagyon bejöttek a címkék ezen az oldalon: én a Simple Scallop Top Labels címkéket választottam végül, és az üvegek tetejére ragasztgattam. További címkés oldalak vannak még panyizsuzsinál is összegyűjtve.

Epres cheesecake fagyiszendvics

Sok-sok blogon láttam már különféle gyümölcsös cheesecake-fagyikat, amelyeknek általában az a közös vonásuk, hogy egy sajtkrém (általában Philadelphia) alapú, gyümölcsös fagyit dúsítanak kekszmorzsával, kekszdarabokkal. Már régen ki akartam próbálni ezt a fagyit, hiszen a sajttorta is nagy kedvencem. Én azonban nem kekszmorzsák formájában csempésztem a fagyiba a sajttorta kekszes alapját, hanem sajttorta-szendvicset készítettem: a Philadelphia sajtos, epres fagyit két vékony zabkeksz közé töltöttem be. A fagyialapot a fahéjas-ringlószilvás jégkrémnél leírt, és jól vizsgázott sütős módszerrel készítettem: az epret cukorral és balzsamecettel sütöttem össze, így vesztett víztartalmából, és plusz karamelles ízt kapott.

Hozzávalók 6 fagyiszendvicshez:

Fagyialap:

- 15 dkg eper

- 1-2 ek. cukor

- 2 tk. balzsamecet

- 4 púpos ek. Philadelphia krémsajt

- 3 tk. nyírfa porcukor/sima porcukor (ízlés szerint mehet több is)

- 1 kk. vaníliakivonat

- 6 ek. habtejszín

Zabkeksz:*

- 12 dkg liszt (nálam tönköly fehérliszt)

- 10 dkg zabpehely

- 1 tk. sütőpor

- 2-3 tekerésnyi tengeri só

- 2 ek. xilit/cukor

- 10 dkg puha vaj

- 1 tojás

*A zabkeksz kiindulási receptjét Chef Vikinél találtam, nagyon finom, omlós! Ebből az adagból valamivel több lesz, mint amennyi a sajttorta-fagyiszendvicsekhez kell, de biztos el fog fogyni! 

A zabkekszhez a zabpelyhet aprítógépben finomra aprítom, majd a többi hozzávalóval egy tálba teszem, és összegyúrom. A tésztagombócot kb. egy órára hűtőbe teszem fóliába csomagolva. Utána lisztezett munkafelületen vékonyra nyújtom, és 12 nagy kört szaggatok belőle a fagyiszendvicsekhez. Lehet pohárral, vagy desszertgyűrűvel szaggatni a köröket; én 7 cm átmérőjű desszertgyűrűvel szaggattam. A maradék tésztából egyszerűen diónyi darabokat csíptem, majd a két kezem között kilapítottam koronggá. 180 fokon kb. 20 percig, pirulásig sütöm. Hagyom kihűlni, majd légmentesen zárható dobozban tárolom.

Jöhet a fagyialap. Az epret megtisztítom, majd a nagyobb darabokat félbe/negyedekbe vágom, és sütőpapírral bélelt tepsin szétterítem. Megszórom a cukorral és balzsamecettel, kicsit összeforgatom, majd 150 fokon 30-40 percig sütöm. Hagyom kihűlni. Utána a sült epret, a Philadelphia sajtot, a nyírfa porcukrot, a vaníliakivonatot és a habtejszínt összeturmixolom.

Én desszertgyűrűkben állítottam össze a fagyiszendvicseket: a gyűrűk alját-oldalát alufóliával kibélelem, alulra egy kekszet teszek, rá a fagyialapból adagolok, majd újabb keksz jön. Alufóliával befedem a gyűrűk tetejét, és egy tálcán megy a fagyasztóba. Másik lehetőség, hogy először fagyigépben kikeverjük a fagyialapot, vagy dobozba téve kicsit fagyasztjuk, majd amikor már sűrűbb állagúra fagyott, rákanalazzuk a kekszekre, és óvatosan rányomjuk a második kekszet a tetejükre, majd a szendvicseket egy dobozban vagy tálcán addig fagyasztjuk, míg a fagyi teljesen megfagy. A fagyott jégkrémszendvicseket utána érdemes egy zárható mikródobozban tárolni a fagyasztóban, és fogyasztás előtt 5-10 perccel kivenni a fagyasztóból.

Fahéjas-ringlószilvás jégkrém mandulagrillázsos csokiburokban

Mióta megvannak a jó kis jégkrémformáim (házi magnum és mini tesója), nem tudok lekattanni a csokiburokba csomagolt jégkrémek gyártásáról! A legutóbb az egyik kedvenc blogomon, a Dulce Delight blogon (tudjátok, a vicces videós lány :)) olvastam egy szuper módszert eperfagyi készítésére: készít egy sima vaníliafagyi alapot (tehát egy sima angolkrémet tulajdonképpen), az epret összedarabolja, tepsin szétteríti, szór rá cukrot és balzsamecetet, majd egy kicsit megsüti. Ennek több előnye is van: a sütés során az eper veszít víztartalmából, így kevésbé lesz jeges a fagyink, viszont koncentráltabb lesz a gyümölcsíz, nem is beszélve a rásült, karamellizálódott cukros-balzsamecetes rétegről... Végül pedig a vaníliás alapot összekeveri a gyümölcsös résszel, így egy extra krémes gyümölcsfagyi lesz a végeredmény.

Ez a módszer rögtön megtetszett, de én most nem epret, hanem ringlószilvát használtam ugyanilyen módon. A szilvához pedig nem vaníliás, hanem fahéjas főzött fagyialapot csináltam. A jégkrém végül ropogós mandulagrillázsos étcsokiburkot kapott.... ugye nem kell írnom, hogy rövid életű fagyi volt? :)

Mert egy nem elég! :)

Hozzávalók 4 mini jégkrémhez:

(nagyobb formához/adaghoz duplázni/triplázni érdemes!)

Fagyialap:

- 1 tojás sárgája

- 1 rúd fahéj

- 1 ek. xilit/cukor

- 1,5 dl tej

- 1 dl habtejszín

- egy marék ringlószilva

- 1 ek. cukor 

- 1 tk. balzsamecet

Csokiburok:

- 5 dkg étcsokoládé

- 2 dkg kakaóvaj

- 1 ek. cukor

- 1 ek. mandulaszilánk

A tojás sárgáját a xilittel összekeverem, majd felöntöm a tejjel, és beledobom a fahéjrudat. Kis lángon, folyamatos kavarás közben sűrűre főzöm: maghőmérőn mérve olyan 82-83 fokosnak kell lennie, illetve akkor jó, ha a massza bevonja a fakanál hátát, megmarad az ujjunk nyoma, ha végighúzzuk rajta. Hozzákeverem a habtejszínt, majd egy éjszakára hűtőbe teszem.

A ringlószilvát kimagozom, kisebb darabokra vágom, sütőpapírral tepsin szétterítem. A cukrot a szilvára szórom, ráöntöm a balzsamecetet, majd kézzel kicsit átforgatom, hogy a cukor és a balzsamecet egyenletesen vonja be a szilvákat. 150 fokra melegített sütőben kb. 40 percig sütöm, majd kihűtöm a megpuhult szilvákat.

Másnap a fahéjrudat kiveszem a fahéjas fagyialapból, és összeturmixolom a cukros-balzsamecetes szilvával. A fagyialapot jégkrémformákba adagolom, és kifagyasztom. (Ha van fagyigépünk, érdemes először abban kikavarni.)

Ha a jégkrémek megfagytak, a csokiburokhoz a cukrot karamellizálom, belekeverem a mandulaszilánkokat, és a karamellt sütőpapírra kiöntöm. Ha meghűlt, aprítógépben apróra darabolom. Az étcsokit megolvasztom a kakaóvajjal, beleöntöm egy bögrébe, belekavarom a mandulagrillázst, és ebben egyenként megmártom a szilvás-fahéjas jégkrémeket. A csokiburok rögtön megdermed, ehetjük is!

Jó melegben fotóztam, a jégkrém rögtön "leizzadt"

Tipp: Ha nem akarjuk begyújtani a sütőt, akkor karamellizáljuk az egy evőkanál cukrot egy lábasban, dobjuk rá a feldarabolt, magozott szilvát, a balazsamecetet, és kavargatva főzzük kb. 5 percig, míg a karamell szépen feloldódik szirupos lévé. Hűtsük ki, majd mehet a fagyiba!

Könyvajánló: Chocolates and Confections

Bevallom, szinte mániákusan gyűjtöm a bonbonos könyveket, sokkal nagyobb veszélyt jelent a pénztárcámra egy-egy újabb darab felfedezése az Amazonon, mint egy szép nyári ruha a kirakatban :) Igazából nem is feltétlenül újabb és újabb ízkombinációkra vadászok, hiszen azokat bárhol megtalálom: egy-egy blogon sütiben, fagyiban, lekvárban vagy éppen valamilyen sósságban, szakácskönyvben vagy egy-egy cukrászdában, bonbonos boltban kóstolgatva. Inkább a technikai ismereteimet szeretném fejleszteni, alapokat szeretnék elsajátítani, amelyekre aztán építkezhetek különböző ízkombinációkkal kísérletezve. Mert azért nagyon sok a tanulnivaló még a temperálás után is :)

Ennek az elvárásomnak tökéletesen, tényleg száz százalékosan megfelel a legújabb szerzeményem, Peter P. Greweling Chocolates and Confections. Formula, Theory, and Technique for the Artisan Confectioner (Hoboken, New Jersey, 2007, kiadja: The Culinary Institute of America). A könyv már a méretét nézve is igazán tekintélyt parancsoló: A/4-es formátum, majdnem 400 oldal. A szerző, Peter P. Greweling a The Culinary Institute of America sütés- és cukrászművészet professzora (Baking and Pastry Arts), számos neves étteremben dolgozott cukrászként (Maxime's Restaurant, Granite Springs, NY; La Crémaillére, Banksville, NY; Greenwich Country Club, CT; Hudson River Inn, Ossining, NY; Tavern on the Green, NYC.), illetve számos díjjal ismerték el eddigi munkásságát. 2008-ban a könyvet díjazta az International Association of Culinary Professionals szervezet is.

A könyv összesen 11 fejezetből áll, ebből az első három amolyan bevezető jellegű fejezet, míg a többi hét tematikusan mutatja be a kézműves édességkészítés technikáit. Az első fejezet a legjellemzőbb alapanyagokat (szukróz és társai, glükózszirup, invertcukor, méz, különféle zsiradékok, tejtermékek, színezékek) mutatja be, illetve a szükséges eszközöket. A második fejezet a kötelező kör minden csokis-bonbonos könyvben: itt olvashatunk a csokoládé előállításáról kakaóbabból, a csokoládéba kerülő egyéb összetevőkről, hogyan válasszunk csokoládét stb. A harmadik fejezet a késztermékek tárolásáról, eltarthatóságáról szól. Ebben a könyvben - akárcsak Wybauw könyvében - a vízaktivitás (water activity) központi fogalom az eltarthatóság szempontjából, azaz egy késztermék eltarthatóságát főleg az határozza meg, hogy mennyi benne a kötésben nem lévő, "szabad" víz. Táblázatban mutatja be különféle késztermékek átlagos vízaktivitás-értékét, illetve hogy ez az érték milyen hosszú eltarthatóságot tesz lehetővé, majd olyan környezeti tényezőket részletez, amelyek befolyásolják az eltarthatóságot. A fejezetben végül leírja csokoládék, késztermékek fagyasztásának technikáját (ez bonbonkészítőknek akkor lehet hasznos, ha előre akarnak egy-egy nagy forgalmú időszakra - mint pl. Karácsony - készülni).

A negyedik fejezet a legalapvetőbb, bonbonkészítéshez szükséges technikákat mutatja be: pl. temperálás többféle módszerrel, a csokoládé hígítása kakaóvajjal igény szerint, mártás, polikarbonát formában bonbonkészítés, likőrös töltelékű csokoládék készítése keményítőbe nyomott lenyomatokban. Minden technikát nagyon percízen, lépésekre lebontva, képekkel mutat be.

Az ötödik fejezettől következnek a tematikusan rendezett technikák. Az ötödik fejezet a tejszínes alapú ganache-ról szól. Részletesen leírja a ganache-készítés elméleti hátterét (emulziók), részletezi a ganache hozzávalóit, illetve hogy melyiknek milyen szerepe van a receptben. Leírja, hogyan ízesíthetjük a ganache-okat "áztatós" (infúziós) módszerrel, majd részletesen, lépésről lépésre bemutatja a ganachekészítés technikáját (külön a habzsákból kinyomós variációt trüffelekhez és a letáblázós verziót vágott bonbonokhoz), végül a csokoládéba mártás technikája jön különféle díszítési lehetőségekkel. A technikai részt egy hibafelderítő táblázat zárja ahol sorra veszi, milyen hibák fordulhatnak elő egy ganache-nál (pl. szemcsés textúra), megadja ezeknek a lehetséges okát/okait (túlkavart ganache) és a hiba elhárítási módját (kevesebb/lassabb kavarás). A technikai rész után külön receptek jönnek az adott technikához.

Tulajdonképpen az itt leírt módon épül fel az összes technikai fejezet a könyvben: először ismerteti az adott technikához kapcsolódó elméleti (kémiai-fizikai) hátteret, a technikákat részletesen, lépésről lépésre mutatja be, elemzi a hozzávaló összetevőket, majd lehetséges hibákat és azok elhárítási módjait foglalja össze táblázatos formában. A fejezetek második felében található receptek az adott technikákhoz tartozó alapreceptek. A receptekhez a hozzávalók nagyobb tételhez (100-150 darabhoz) vannak megadva, de ezek könnyen módosíthatók, még az egyes összetevők százalékos aránya is meg van adva a recepteknél. A receptek nagyobb részét gyönyörű, harapnivaló fotók illusztrálják. A hatodik fejezet a vajas alapú ganache-ról szól, hasonló módon elméleti bevezetővel, majd receptekkel.

A hetedik fejezet a nem-kristályos cukoralapú édességeket mutatja be. Ez a fejezet kicsit messzebbre tekint a bonbonok világánál: a kézműves cukorkakészítésbe vezet be. A fejezet alapos elméleti bevezetővel kezdődik a következő kérdésekben: cukorszirup-állapotok, cukorszirup-készítés módjai, inverzió, telített és túltelített cukorszirupok (kezdem egészen megszeretni a kémiát :)), keménycukorka-készítés technikája (pl. csíkos pálcikanyalókás), töltött keménycukorka, brittle, karamellák. Majd jönnek a technikákhoz kapcsolódó alapreceptek. Érdekes lenne kipróbálni a keménycukor-készítést, de még gyűjtöm a bátorságot :)

A nyolcadik fejezetben folytatódik a cukortéma, ezúttal a kristályos cukoralapú édességek kerülnek terítékre: fondant, fudge, folyékony alkoholtöltelékek cukorkéreggel. Először, a már megszokott módon, a technikák alapos leírását olvashatjuk, majd jönnek a receptek.

A kilencedik fejezet ismét távolabb vezet a csokoládétól: ezúttal a különféle zselék kerülnek előtérbe. Ismerteti a különböző zselésítőanyagok (zselatin, pektin, agar-agar) használatának technikáját lépésenként, illetve hogy hogyan készíthetünk keményítőbe nyomott formákban zseléfigurákat, akár gumimacit (ún. starch-moulding technika). Itt kap még helyet a gyümölcsök kandírozásának a technikája is.

A tizedik fejezetben a "levegős", azaz levegő belekavarásával könnyűvé tett édességek jönnek: marshmallow és nugát, többféle receptváltozattal, illetve törökméz.

Az utolsó fejezet a különféle magvakat állítja a középpontba, a következő technikákat ismerteti: marcipánkészítés, gianduja készítése, magvak kézi bevonása csokival, rocher készítése (csokis-magvas halmocskák), illetve ezekhez kapcsolódó receptek. A könyv egy szószedettel, bibliográfiával és tárgymutatóval zárul.

Ha pontozni kéne a könyvet, én biztos, hogy tízből tízet adnék neki. Nagyon átfogó, nagyon sokféle technikát ismertet, és nem csak arra kapunk választ, hogy mit hogyan kell csinálni az egyes módszereknél, hanem arra is, hogy miért kell úgy csinálni, mi az adott eljáráshoz tartozó elméleti, kémiai-fizikai háttér. Az elméleti magyarázatok mélysége szerintem megfelelő, egy átlag, kémiából, fizikából érettségizett ember - még ha olyan humán beállítottságú is, mint én - megemészti. A könyv pont azt nyújtja, amit vártam tőle: szilárd technikai alapokat, fogásokat, részletes, precíz leírásokat, amire már lehet szépen építkezni akár saját ötletekkel is. Részletesebb a technikai leírásaiban, magyarázataiban, mint Wybauw. A könyvet azoknak mindenképpen szívből ajánlom, akiket mélyebben érdekel a bonbonok (és cukorkák!) világa.

Ananászos-mentás jégkrém

Idén nyáron nagy kedvencem lett a házi magnum készítésére alkalmas formám, illetve annak mini változata. De a jégkrém-mániám itt nem ért véget, a múltkor a Tchibóban egy újabb kollekcióra tettem szert: a szilikonformákban házi calippó-szerűséget gyárthatunk. A kánikulában különben is valahogy jobban esnek nekem a vizes jégkrémek, jobban hűsítenek, jobban oltják a szomjat. Először egy hűsítő ananász-menta jégkrém készült az új formámban: kb. 2 perc elkészíteni, egy éjszaka alatt megfagy, és másnap már ehetjük is!

Hozzávalók négy "calippo-formához":

- kb. fél ananász megtisztítva

- mentalevelek ízlés szerint (nálam kb. 3-4 nagyobb levél)

- méz/xilit/cukor ízlés szerint (nálam 1 tk. méz)

- 1 dl víz

Az ananász megtisztítom, kisebb darabokra vágom, azokat turmixgépbe dobom, hozzáadom a megmosott mentaleveleket, a mézet és a vizet, majd összeturmixolom. Az ananászpürét át is passzírozhatjuk, vagy keverhetjük ananászlével. Beleadagolom a jégkrémformákba, a formákat a tetejükkel lezárom, majd mélyhűtőben megfagyasztom.

Passiógyümölcsös-sárgabarackos jégkrém

A blogról nyilván kiderül, hogy szeretem a passiógyümölcsöt, már amikor sikerül hozzájutnom. Nemrég ismét szert tettem néhány szép ráncos példányra, így kipróbálhattam végre jégkrémben is. A passiógyümölcs-sárgabarack abszolút klasszikus páros, a legtöbb multivitamin ízű üdítőben is ez a két domináns íz, vagy gondolhatunk a Rózsavölgyi díjnyertes passió-sárgabarack bonbonjára is (kóstoltam, zseniális!). Tehát a passiógyümölcs mellé sárgabarack került a jégkrémben, de mert még csak elvétve lehetett kapni friss gyümölcsöt, amikor a jégkrémet készítettem, én lekvárt használtam: nagyon intenzív, koncentrált sárgabarack-ízt ad. Nem maradhatott el a csokiburok sem a jégkrémemről: ezúttal vaníliamagokat kevertem a fehér csokiba, ami szuperül harmonizált a két gyümölccsel.

Hozzávalók 4 db mini jégkrémhez:*

Fagylaltalap:

- 2 db passiógyümölcs

- 4-5 tk. sárgabaracklekvár (vagy helyette sárgabarackpüré frissből, édesítve ízlés szerint)

- 1 tk. akácméz

- 1 púpos ek. mascarpone

- 1 dl habtejszín

Csokiburok:

- 6 dkg fehér csokoládé

- 2 dkg kakaóvaj

- 2-3 cm-nyi vaníliarúd-darab

* Én egy nagyon kicsi adagot csináltam négy mini jégkrémhez, ezt nyugodtan lehet duplázni egy nagyobb jégkrémformához!

A passiógyümölcsök belét kikanalazom, leturmixolom, átpasszírozom. A passiópürét, a baracklekvárt, a mézet és a mascarponét egy tálban habverő segítségével összedolgozom. A tejszínből nem teljesen kemény habot verek, és a fagyialaphoz forgatom. Jégkrémformába kanalazom, majd megfagyasztom. (Ha van fagyigépünk, érdemes abban kikeverni a formába adagolás előtt; ebben az esetben a tejszínt nem kell felverni).

A csokiburokhoz a csokit és a kakaóvajat megolvasztom, egy bögrében összekeverem, belekeverem a vaníliamagokat. A bögrét megdöntöm, és egyenként körbeforgatom-megmártom a csokiban a jégkrémeket, esetleg kiskanállal javítom, ahol nem fedte be a csoki. A csokiburok szinte azonnal megszilárdul. Fagyasztóban zárt mikrodobozban érdemes tárolni.