2013. február 11.

Szerecsendiós-mogyorópralinés halmok



Volt egy kis maradék házi mogyorópraliném, ezt akartam felhasználni, amikor megakadt a szemem Wybauw könyvében egy nagyon izgalmas ízvilágú bonbonon: a töltelékbe a mogyorópraliné mellé egy kevés kávé és szerecsendió kerül, és ezt pirított szezámmaggal dúsított csokikorongokra adagolja. Mivel mindenem volt hozzá itthon, neki is láttam: az eredeti recept arányait abszolút nem követtem, csak a főbb összetevőket tartottam meg. Nekünk nagyon ízlett, a szerecsendió szuper a mogyorópralinéhez, a szezámmagos csokikorongok meg... hát alig bírtam megállni, hogy ne ropogtassam el magában mindet!



Hozzávalók kb. 15 darabhoz:
Szezámos csokikorongok:
- 30 gr szezámmag
- 40 gr tejcsokoládé
- 30 gr étcsokoládé
Mogyorópralinés ganache:
- 35 gr tejcsokoládé
- 20 gr étcsokoládé
- 1 csapott tk. instant kávé
- 6 tk. habtejszín
- szerecsendió
Csokiburok:
- 150 gr étcsokoládé
- szezámmag díszíteni



A szezámmagos csokikorongokhoz a szezámmagot pár perc alatt zsiradék nélkül egy serpenyőben illatosra pirítom, majd hagyom kihűlni (ez fontos, különben a temperált csokinkat nagyon felmelegítené). A csokikorongokat elkészítem az itt leírtak szerint annyi különbséggel, hogy a temperált csokoládéba a korongok kiöntése előtt belekeverem a pirított szezámmagokat. A korongok előre is elkészíthetők, légmentesen lezárt dobozban, szobahőmérsékleten sokáig elállnak. Ebből az adagból jóval több, mint 15 korong lesz, a többit más bonbonhoz felhasználhatjuk, de nagyon jó csak magában is elrágcsálni.



A ganache-hoz a tejszínt felmelegítem és feloldom benne az instant kávét, illetve reszelek bele szerecsendiót. A tej- és az étcsokoládét megolvasztom, majd 2-3 részletben hozzákeverem a kávés-szerecsendiós tejszínt, végül pedig a mogyorópralinét. Ekkor kóstolom, és ízlés szerint még lehet hozzá reszelni szerecsendiót. 
Sütőpapírral bélelt tálra sorakoztatom a szezámos csokikorongokat. A mogyorópralinés ganache-t csillagcsöves habzsákba töltöm, és kis halmokat nyomok a csokikorongokra. A halmokat hűtőbe teszem, míg a ganache meg nem dermed.



Az étcsokoládét megolvasztom és temperálom, majd egyenként megmártom benne a halmocskákat, egy kanállal locsolhatjuk is a csokival, úgy egyszerűbb. A mártott halmokat sütőpapírra ültetem, és amíg friss a csokiburok, megszórom pár szem szezámmaggal.



Tipp: A csokiborítást akár el is hagyhatjuk, a ganache elég szilárd lesz önmagában is, és a csillagcsöves habzsáknak köszönhetően úgy is dekoratív.

Forrás változtatásokkal:
Jean-Pierre Wybauw: Fine chocolates, great experience. Lannoo Publishers, Tielt (Belgium), 2004. p. 144. (Ganache with nutmeg praliné)

4 megjegyzés :

gionetta írta...

A kedvenc fűszerem a szerecsendió. Hogy miért is nem jöttem rá, hogy ezt beleálmodjam egy bonbonba! :-)) Nagyon guszta. Hozol belőle, ha legközelebb erre jársz? ;-)

Praliné Zsuzsi írta...

Gionetta, mogyoróval nagyon ízlett nekünk, érdemes kipróbálni! Vinnék én szívesen, ha közelebb lennél :))

Muskátli Büfé írta...

Zsuzsi, ez nagyon szuper ötlet. Szerecsendióval én megálltam a húslevesnél :)

Praliné Zsuzsi írta...

Muskátli Büfé, a szerecsendiót érdemes tejcsokival, mogyoróval is kipróbálni! :)