Veszélyes dolog ez a drazsézás! Minden adagnál eldöntöm, hogy de tényleg ez lesz az utolsó variáció, aztán mindig jön egy új, izgalmas ötlet! Például amikor kimaradt egy kevés pisztáciám, rögtön beugrott, hogy bizony ez sem lenne rossz csokis drazsénak! A csavar a külső rétegnél van: a porcukorhoz kevés matcha teaport kevertem, ami ízben is nagyon passzol nekem a pisztáciával, és még színében is kicsit felidézi. De akár cukros-kardamomos borítással is el tudnám képzelni!
A recept megjelent a Fahéj magazin téli számában: a Fahéj magazin és a Book Bistro közös, bisztróételek témában hirdetett receptversenyén indultam ezzel. (A magazinban sokkal-sokkal szebb fotót találtok a drazsékról :))
A recept megjelent a Fahéj magazin téli számában: a Fahéj magazin és a Book Bistro közös, bisztróételek témában hirdetett receptversenyén indultam ezzel. (A magazinban sokkal-sokkal szebb fotót találtok a drazsékról :))
Hozzávalók:
- 100 gr sótlan pisztácia (tisztán, pucolva mérve)
- 30 gr cukor
- 10 gr víz
- 1 kk. vaj
- 6-7 dkg tejcsokoládé
- kb. 3,5 dkg porcukor átszitálva
- 3-5 tk. matcha teapor átszitálva (ízlés szerint)
A cukrot a vízzel egy lábasban 110 fokig melegítem (ez az az állapota a cukorszirupnak, amikor egy kisebb adagot a hideg vízbe mártott ujjaink közé véve szálat húz). Ekkor leveszem a tűzről, és belekeverem gyors mozdulatokkal a pisztáciát, míg a szirup kristályossá nem válik a magok körül. Ekkor visszateszem a tűzhelyre, és folyamatos kavargatás mellett karamellizálom a pisztáciákon lévő cukorréteget. Ekkor leveszem a tűzről, belekeverem a vajat, és sütőpapírral bélelt tepsire öntöm. Amíg forró, addig egy fakanál segítségével szétválasztom az esetleges összeragadt szemeket, majd hagyom kihűlni.
A porcukrot és a matcha teaport egy tálba összeszitálom. A karamellizált pisztáciaszemeket egy másik tálba teszem. A tejcsokit temperálom, majd fokozatosan adagolok belőle a pisztáciaszemekhez: minden adagnál alaposan átkeverem egy kanállal vagy gumikesztyűbe bújtatott kézzel, hogy a csoki egyenletesen fedje a magokat.
A csokis magokat átöntöm a cukros-matchás tálba, és addig forgatom a szemeket kézzel, míg mindet szépen befedi a matchás cukor. Közben szétválasztom az esetleges összeragadt darabokat. A tálban hagyom kb. egy óráig a kész drazsékat, hogy a csoki megszilárduljon. Ekkor kis adagonként szűrőbe teszem, és lerázom róluk a felesleges matchás cukrot. Légmentesen záró műanyag dobozban, szobahőmérsékleten tárolom.
4 megjegyzés :
Wow ez szuper ötlet!
Amúgy a postjaidból az derül ki, hogy van maghőmérőd, amivel a csoki hőfokát méred a temperálásnál. Honnan tudtál beszerezni ilyet? Azt hittem, Budapesten könnyű dolgom lesz. Hát nem...
(Egyébként mióta az általad ajánlott csokikat használom burokhoz, mundig gyönyörű lesz, folyik és csillogós uta
Skinny fairy, köszi :) Örülök, hogy a csokik is bejönnek! Legutóbb itt vettem maghőmérőt, jó árban van, viszont csak egész fokokat mutat, tizedes fokokat nem (ami nem baj mondjuk): http://webaruhaz.lombik.hu/Digit%C3%A1lis-magh%C5%91m%C3%A9r%C5%91-105404-t%C3%ADpus-50300%C2%B0C-p-225.html. De csak ha simán rákeresel a gugliban, csomó webshopban fogsz találni!
Gratula a Fahéj Magazinhoz! Ámde főleg a Családodnak az édességhez!
Muskátli Büfé, köszönöm szépen :))
Megjegyzés küldése