Egy levélváltás kapcsán csütörtökön találkoztam Verával, a Narancslekvár blog szerzőjével. Verában egy nagyon lendületes, csupa élet nőt ismertem meg, gyorsan eltelt a másfél óra, ami kávé-tea mellett töltöttünk! Hasznos tippeket is adott nekem a fotók továbbalakításához, amivel eddig - bevallom - nem sokat foglalkoztam, mert nem igazán értek a témához. No de egyikünk sem érkezett üres kézzel jó gasztroblogger szokás szerint: én a képen látható "óriásbonbonokat" kaptam. Ezek nagyon kiadós darabok, nagyon kifinomult, szuper ízesítésű töltelékkel. De a belsejükről nem árulok el többet, majd Veránál olvashattok róla, amikor posztolja :)
 |
| Óriásbonbonok Verától |
Én persze a szokásos mini bonbonokat vittem. Az egyik ez a kávés - amarettós ízesítésű volt. Mivel én nagy kávérajongó vagyok, így nekem nagyon bejön, az amaretto meg egy kis pluszt ad hozzá a kávés ízvilághoz.
Csütörtökön, nem sokkal a találkozónk után csengetett a futár is Dolce Vita különdíjával: egy izgalmas ízvilágú mandarinos extraszűz olívaolajat kaptam! Már agyalok, hogy milyen bonbonba tudnám belecsempészni...
Most pedig jöjjön a recept!
Hozzávalók 15 darabhoz:
- 15 dkg étcsokoládé
- 5 dkg fehércsokoládé
- 1 tk. instant kávé
- 0,25 dl tejszín
- 1 szűk ek. amaretto
Az étcsokit megolvasztom és temperálom, majd kikenem vele a szilikon bonbonforma mélyedéseit. A formát kb. 20 percre hűtőbe teszem.
A töltelékhez a tejszínt megmelegítem, feloldom benne az instant kávét, majd beledobom az apróra vágott-tört fehércsokit, és jól összekeverem. Ha nem olvad fel a csoki, picit utánamelegítek még. Ezután hozzákeverem az amarettót, majd hagyom hűlni.
A megdermedt csokihüvelyekbe beletöltöm a kávés-amarettós krémet, majd kis időre ismét hűtőbe teszem.
A maradék étcsokit újratemperálom, majd lezárom vele a bonbonforma mélyedéseit. Kb. egy óra hűtés után óvatosan kifordítom a bonbonokat a formából.
12 megjegyzés :
Jó kis találkozás lehetett:-)9
Majdnem egyszerre postoltunk:-)
Nagyon klassz lett, bár én nem iszom kávét, de bonbon formában szeretem:-)
Még hogy az internet elidegeníti az embereket! Olyan jó ilyen találkozásokról olvasni! :)
A bonbon nagyon szép, egyszer lehet kipróbálok én is valami kávésat. Azért mert én nem szeretem a kávés dolgokat, biztos akad aki feláldozza magát.
kávéval látom egyesek bajban vannak. én is. de nekem spéci a "feldolgozás" nem jön be, kávét reggel a csészémbe kérem szépen.
amúgy tényleg az ilyen blogosdi mintha nem is az internet lenne, legalábbis nem az amit Tatin említ, az olykor joggal jogos ténymegállapításból.
Hű ez nekem való
Az a helyzet, hogy nekem mindegyik bonbon ízlene!:-)
Én sem vetném meg,nagyon finni lehet:-)
Gesztenye, igen :) Vicces, én meg a bodzaszörpöt nem szeretem, de lehet, hogy csokival és pálinkával bejönne :)
Tatin, én is úgy örülök, hogy ha személyesen is meg tudok valakivel ismerkedni a blogos világból!
4Gyerek, nekem a kávé minden formában jöhet :)
Bianka, örülök, hogy tetszik!
Nelli, egy főkóstolónál ez fontos szempont :)
Ditta, köszönöm szépen!
tényleg, nem szereted a bodzaszörpöt?
ötletet adtál, csakazértis kikísérletezek valami bodzás bonbont
(tavaly rengeteg bodzaszörpöt tettem el, idén asszem annak ellenére bodzaszörp a köbön lesz a mennyiség a pincébe tározva).
csak egy baj van, fehér csokisan képzelném el, az itthoni fehér csokim meg egy hatalmas adag sz@r.
4Gyerek, nem szeretem valamiért, bár azért megerőltetném magam, és a Gesztenye bodzapálinkás-szörpös bonbonját megkóstolnám :)
De jó,hogy idetaláltam!!!!Nagyon ügyes vagy!!Szeretnék Tőled tanulni!
Jajj ez mennyire fincsi lehet!
Juccantó, sok szeretettel köszöntelek! Gyere máskor is!
Zsiri, köszönöm szépen!
Megjegyzés küldése