2011. január 31.

Részeges baracklekváros praliné és egy díj



A blogon már szép számban szerepelnek pálinkás receptek (itt, itt és itt), azonban ezek többségénél marcipán is került a bonbonba. Viszont van a családban egy megrögzött marcipánutáló, aki mindig nagyon sajnálkozott, hogy kimarad a pálinkás pralinékból a rettenetes marcipán miatt. Az ő kedvéért kezdtem el agyalni egy marcipánmentes pálinkás bonbonon. Apa barackpálinkája adta végül az ötletet: ez a pálinka ugyanis nagyon finom baracklekvár-illatú, tehát kézenfekvő volt, hogy házi baracklekvárral kellene kombinálni. A baracklekvár édességét azonban ellensúlyozni akartam, így készült egy étcsokiganache-réteg is, és - ha már lúd, legyen kövér - az étcsokis ganache-ba is löttyintettem egy kis barackpálinkát. Mit mondjak, nem rontotta el...



Hozzávalók 15 darabhoz:
- 15 dkg + 5 dkg étcsokoládé
- kb. fél deci barackpálinka
- 0,25 dl tejszín
- 2-3 ek. baracklekvár

A 15 dkg étcsokoládét megolvasztom és temperálom, majd kikenem vele a szilikonforma mélyedéseit. Ezután kb. 20 percre hűtőbe teszem a formát, míg a csokiréteg megszilárdul.
A pálinkás csokiganache-hoz a tejszínt megmelegítem, majd beleöntöm az apróra vágott 5 dkg étcsokit, és elkeverem. Ha a csoki nem olvad fel, akkor egy picit utánamelegítek még. A tejszínes csokihoz ekkor hozzáöntök kb. egy teáskanálnyi barackpálinkát, majd a ganache-t hűlni hagyom.
A baracklekvárhoz szintén keverek egy löttyintésnyi pálinkát - hogy pontosan mennyit, az függ a lekvár sűrűségétől, nem szabad nagyon hígnak lennie.
A megszilárdult csokihüvelyekbe először a pálinkás baracklekvárból adagolok egy keveset. Majd erre jön egy réteg pálinkás ganache, de hagyni kell egy kicsi helyet a bonbonok lezáráshoz is. A formát ismét a hűtőbe teszem egy rövid időre.
A maradék étcsokit újratemperálom, majd lezárom vele a bonbonokat. Ekkor egy óra hűtés következik, majd kifordítom a pralinékat óvatosan a formából.




Jól kezdődik a hét, kaptam egy újabb díjat! Ezúttal MKata, az Amiket én főzök című blog írója lepett meg egy Kreatív blogger-díjjal. Nagyon szépen köszönöm neki!
Mivel úgy látom, már tényleg alaposan körbejárt a díj, ismét csak virtuálisan adnám tovább gasztroblogger-társaimnak.

18 megjegyzés :

BirgánAndi írta...

Ez a marcipán nélküli bonbon azért is fantasztikus, mert elég nehéz igazán finom marcipánhoz jutni.

Hobbychef írta...

Imádom a pralinékat, s a marcipánt is. Kedvelem a blogodat. Azért viszont kaptál egy rossz pontot nálam, hogy nem adtad a díjat tovább. A véleményem meg van a díjakról - ha meglátogatod a blogomat, akkor olvashatod is - de, ha elfogadsz egy díjat, akkor azt illik is továbbadni.(Vagy nem kell elfogadni, s akkor nincs kötelezettség.)

Nelli írta...

Gratula díjhoz!:-)Tényleg kreatív vagy!:-)
Ez a bonbon megint varázslatos!

Ceffa írta...

Szeretnék én is gartulálni a díjhoz!!!:)
Mert megérdemled...

Praliné Zsuzsi írta...

Tatin, igen, ez is egyik előnye. Bár nekem most szerencsém van, mert egy szép adag finom marcipánnal tértem haza Bécsből.

Nelli, köszönöm szépen!

Ceffa, nagyon kedves vagy, köszönöm :)

Praliné Zsuzsi írta...

Kedves Hobbychef!
Örülök, hogy tetszik a blogom, köszönöm!
Olvastam a bejegyzésed már korábban is a díjakról. Ebben a kérdésben nekem eltérő véleményem van. Egyrészt, nem hiszem, hogy udvariasan, a másik megsértése nélkül vissza lehetne egy díjat utasítani. Szerinted az a negyképűség jele is lehet akár, hogy valaki nem adja tovább a díjakat. Nos, szerintem azt méginkább a nagyképűség számlájára írnák, ha valaki azzal utasít vissza díjat, hogy köszöni, már kapott belőle.
Másrészt pedig azt hiszem, hogy az olvasók azért jönnek például erre a blogra, hogy egy új receptet nézzenek meg. Persze először még érdekes lehet egy díjról olvasni, de egy idő után unalmassá válna, ha csak ugyanazzal/ugyanazokkal a díjakkal lenne tele a blog. Arról nem is beszélve, hogy - amint Te is írtad - a díj körlevélhez hasonlatos terjedése szükségszerűen le is értékeli azt.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem szeretek díjat kapni. De számomra az a legnagyobb elismerés, ha valakitől arról értesülök, hogy sikere volt egy-egy receptemmel, vagy megtisztel azzal, hogy akár e-mailben egy-egy bonbonos kérdéssel megkeres. Sőt, már képeket is kaptam a blogról készített pralinékról - na az maga az Oscar-díj :)

Mézeskalács írta...

Hát ez álmaim bonbonja! Sokat gondolkoztam milyen legyen az a bonbon amit legközelebb megcsinálok (kezdő lévén a bonbonozásban nem fogok hozzá minden nap:), hát most már tudom. Ezt imádni fogom! Köszi

Gál Edith írta...

Gratulálok a dijhoz!! :)

A bonbon pedig csodás!!!!! :)

Málna írta...

Tényleg csodás ez a bonbon is, mint eddig mindegyik. És én személy szerint ezen a bonbonon látom a profizmus magas fokát: nekem is van egy ilyen formám, de őszintén megvallva, egyetlen tökéletes darab se került ki belőle, olyan zegzugos... Szóval öröm látni, hogy ezzel a formával is lehet tökéletes bonbont alkotni! :) Így talán én is előveszem még valamikor, ha majd megjön hozzá az önbizalmam...

Praliné Zsuzsi írta...

Mézeskalács, nagyon örülök, hogy sikerült eltalálni az ízlésedet! Majd számolj be, milyen lett!

Edith, köszönöm, nagyon kedves vagy!

Málna, ez a forma nem Silikomart, hanem ilyen occsóbb fajta, én is észrevettem, hogy nehezebb vele dolgozni. Mondjuk ezt még szeretem, ebből kijönnek, de van egy "bukósisak" alakú (abban volt pl. a narancskrémes), na abból nekem se jött ki mind szépen, ráadásul a forma egyik mélyedése az első használat után be is repedt :( Talán érdemesebb ezeket a formákat még alaposabban csokizni!

Málna írta...

Az én ilyen (vagy lehet, hogy csak kísértetiesen hasonló?) alakú formám Silikomart... Nem is az volt vele a gond, hogy összetört mikor ki akartam szedni, hanem hogy képtelen voltam minden buborékot kiütögetni belőle, így a tetejük egy kicsit csúnyácska lett... Persze ez az ízén nem változtat, csak kicsit csalódott voltam.

Málna írta...

Lenne egy kérdésem: hol lehet krémeskeretet kapni? Megkértem a sógorom, hogy ugorjon be Szegeden a cukrászkellékesbe, mert hétvégén ha megyünk haza, nem lesz rá időnk, de azt mondta, nem talált... Te hol vetted?

Bianka írta...

Atya ég ez csúcs

Ditta tortái írta...

Ez valami csodás lehetett,nagyon jó íz kombináció,meg gyönyörű lett,hihetetlen ügyes vagy!,a díjhoz meg gratulálok!:-)

Gesztenye receptjei írta...

Nagyon klassz pralinét készítettél megint:-)
Érdekes ízkombináció!

A díjjal kapcsolatban nagyon egyet értek.
Az utóbbi pár napban elszabadult a díjeső a blogokon.
Nem látok abban semmi problémát, ha valaki nem adja tovább név szerint, hanem mindenkinek ajánlja, aki a blogját látogatja.

Praliné Zsuzsi írta...

Málna, ez valami olcsóbb forma Sőregitől, nem Silikomart, bár azokat jobban szeretem. A krémeskeretet én is csak jó nehezen találtam meg, végül postán rendeltem, innen:
http://lacor.hu/termekeink/htmls/haztartasi/teszta_sutes_eszkozei/sutokeret_negyszog
Nekem 10x10 és 14x14 cm-es méretben vannak, ezek a méretek nálam beváltak.

Bianka, köszi :)

Ditta, köszönöm, olyan kedves vagy!

Gesztenye, köszönöm Neked is a dicséretet! És örülök, hogy egyetértünk!

Málna írta...

Még annyi kérdésem lehetne, hogy mennyit fizettél a postaköltséggel együtt a két formáért? Mert az árakat látom, csak nem tudom, mennyi lehet a postaköltség.

Praliné Zsuzsi írta...

Málna, sajnos pontosan nem emlékszem, mert a karácsony előtti dömpingben jött a csomag. Azt hiszem, olyan 4000-4500 volt az egész. És várni kellett, mert nem volt raktáron, úgy rendelték Spanyolországból. De nagyon meg vagyok velük elégedve!