Ropogós kókuszos-mandulás szaloncukor

Bár már szerepel a blogon jóval korábbról egy Bounty-jellegű kókuszos szaloncukor, szerettem volna egy olyan változatot is kikísérletezni kókuszos szaloncukorra, ami semmilyen rövidebb távon romlandó összetevőt (tejszín, vaj) nem tartalmaz. A megoldás a mandulás kókuszpraliné lett, ami a passiógyümölcsös-kókuszpralinés bonbonban debütált: a ropogós tölteléket pirított kókusz és mandula alkotja fehér csokival párosítva. A mandula és a ropogósság miatt kicsit Raffaello-beütésű az ízvilág :)

A recept eredetileg a Kifőztük decemberi számában jelent meg, amely ingyenesen letölthető innen.

Hozzávalók kb. 30 darabhoz:

- 70 g blansírozott mandula

- 40 g kókuszreszelék

- 80 g cukor

- 1 kávéskanál magolaj (mogyoró, dió pl.)

- 100 g fehér csokoládé

Bevonáshoz:

- 200 g étcsokoládé (min. 60% kakaótartalommal) - de akár fehér csokoládéval is bevonhatjuk

A mandulát és a kókuszreszeléket külön-külön sütőpapírra terítve 180°C fokra előmelegített sütőben aranybarnás színűre pirítjuk. Vigyázzunk, a kókuszreszeléknek elég csak pár perc, hamarabb megpirul, mint a mandula, így azt előbb ki kell venni a sütőből.

A cukrot karamellizáljuk, majd a karamellbe belekeverjük a megpirított mandulát és kókuszreszeléket. Sütőpapírra terítve hűlni hagyjuk. Mikor kihűlt, S-késes aprítógépbe adagoljuk nagyobb darabokra törve, és hozzáadjuk az olajat. Az aprítógépet pulzálva járatva addig aprítjuk, míg a mandula és a kókusz természetes olajtartalmát kiengedve egynemű masszává áll össze. Ez kb. 10 percig tart, közben időnként meg kell állítani a gépet és lekapargatni, ami az aprítógép falára ragadt.

A kész kókuszpraliné

A fehér csokoládét vízgőz felett vagy mikrohullámú sütőben gyakran átkeverve megolvasztjuk, és hozzákeverjük a mandulás-kókuszos masszát. Ezt az alapot lapos edényben elterítjük, és hűtőbe tesszük, míg formázható állagúra nem hűl. Ekkor kiskanállal veszünk egy-egy adagot a masszából, és azt henger alakúra formázzuk. Ezt addig folytatjuk, míg az összes massza el nem fogy. A kézmelegtől kicsit megpuhult hengereket rövid időre visszatesszük a hűtőbe.

Az étcsokoládét megolvasztjuk és temperáljuk. Mártóvilla vagy sima háztartási villa segítségével egyenként megmártjuk a csokoládéban a hengereket, majd a frissen mártott szaloncukrokat sütőpapírra ültetjük. Miután a csokoládébevonat megszilárdult, csomagoljuk a szaloncukrokat.

Látogatás a Szamos Marcipán üzemében

A héten lehetőségem nyílt bepillantani abba, hogyan is zajlik a szaloncukor-készítés a nagy hagyományokkal rendelkező Szamos Marcipán pilisvörösvári üzemében. Mivel a karácsonyi szezonban több tonnányi szaloncukor készül, ezért a termelés egyes folyamatait természetesen gépesítik a sok kézi munka mellett. Alapvetően kétféle szaloncukrot találunk a kínálatban: töltött és töltetlen verziókat. A töltetlen változatnál vagy natúr marcipánt vagy mogyorós-mazsolás marcipánt vonnak be csokiburokkal (az utóbbi változat az egyik idei újdonság), míg a töltött változatnál a csokiburok alatt, a marcipánba töltve különféle töltelékvariációkat találunk: narancsost, meggyest, szilvást (ez szintén újdonság idén), feketeribizlist vagy csokoládékrémeset. 

Én azt kísértem végig először, hogyan készül az üzemben, gyártósoron a natúr marcipán-alapú szaloncukor. Az első fázisnál egy folyamatosan forgó fej (a fehér színű a képen) szaggatja ki-formázza a marcipánmasszából a szaloncukorformákat. A bevonásra váró szaloncukrok pedig katonás rendbe sorakoztatva érkeznek ki a futószalagra.  

A szaloncukor alakúra formázott marcipánrudak a futószalagon ezután egy csokifüggönyön haladnak keresztül: így vonják be temperált csokoládéval a marcipánt.

A csokifüggöny után következő szakaszon egy olyan rácsfelületre kerülnek a frissen bevont szaloncukrok, amely folyamatos rázkódás révén eléri, hogy a felesleges csokoládé a bevont szaloncukrokról távozni tudjon: így biztosítható, hogy szép, egyenletesen vékony csokiburok borítsa be a szaloncukrokat. Ahogy beleharapunk egy Szamos szaloncukorba, rögtön érezhetjük is, milyen finom, vékony csokoládéburok veszi körül a marcipánt.

A felesleges csokoládémennyiség eltávolítása után immár a frissen bevont szaloncukrok érkeznek a futószalagon:

Ezután egy hűtési szakasz következik: a következő képen látható, ahogy a szaloncukrok a gépsor hűtő részébe haladnak be.

A hűtés után pedig a már kész, gyönyörű selyemfényű szaloncukrok érkeznek a futószalagon:

  A szaloncukrok ekkor ládákba kerülnek, és így viszik át a csomagoló helyiségbe.

A csomagolás szintén gépesítve történik. Mind az alsó fehér selyempapír, mind az elegáns-csillogós sztaniol ív formájában érkezik a gyárba, és ezeket az íveket fűzik fel a gépre. Ezek az ívek láthatók a fotón a gép felső részén. A gép mögött egy dolgozó áll (ez éppen nem látszik a képen), aki a ládákba pakolt, kész szaloncukrokat adagolja a csomagoláshoz.

A gép aztán automatikusan adagolja, méretre vágja, összeilleszti a folyamatosan adagolt csomagoló-íveket. Végül pedig a szaloncukrot a kész csomagolóba illeszti, körétekeri és egyetlen mozdulattal összecsippenti a szaloncukor két végén a csomagolót. (Kaptam egyébként egy jó ötletet arra, hogy kézi csomagolásnál egy madzagot összehúzva - mintha csomót akarnánk kötni - érdemes összecsippenteni a csomagolót.)

 Végül pedig a készre csomagolt szaloncukrok a gép előtt elhelyezett tárolóban gyűlnek össze.

Aztán kézzel csomagolják tovább a szaloncukrokat papírtálcákra, műanyag hengerekbe vagy akár nagyobb dobozokba.

Itt is zajlik a csomagolás

Szaloncukrok papírtálcára sorakoztatva...

... és nagy dobozokban

Ami engem nagyon érdekelt még, hogy hogyan kerül a lágy töltelék a töltött marcipános szaloncukrokba. Szerencsére ez is kiderült! A töltött szaloncukrok alapja egy marcipánhüvely, ebbe kerül a töltelék.

A marcipánhüvely formázása-szaggatása ugyanolyan módon zajlik, mint a tömör marcipán szaggatása az előbb bemutatott gyártási folyamat legelején: csupán egy másik nyomófejre van szükség, amely ezúttal nem tömör marcipánrudakat szaggat ki, hanem a negatívja egy tölthető marcipánhüvely lesz.

Itt látható többféle nyomófej, amelyekkel szintén különféle Szamos desszerteket formáznak-szaggatnak ki a gyártósor legelején:

Baloldalt pl. a marcipánkenyér szaggatásához használt nyomófej

A marcipánhüvelyekbe aztán adagolófejekkel adagolják a tölteléket a gyártósoron. Én azonban most a kézi töltésüket és kimártásukat nézhettem meg. Először a tölteléket adagoljuk habzsákkal a marcipánhüvely mélyedéseibe. Itt most meggypüré és marcipán alapú meggyes töltelék kerül a marcipánhüvelyekbe.

Majd várni kell, hogy a töltelék behúzzon, picit szilárduljon, és lehet is kimártani a 70% kakaótartalmú belga étcsokoládéba.

Jó dolog az üzemlátogatás, mert nemcsak nézhettem, hogy készülnek a szaloncukrok, illetve élvezhettem a tömény marcipán- és csokiillatot, hanem kóstolhattam is. Nekem ízre és állagra is abszolút kedvenceim a töltött szaloncukrok voltak: az abszolút favorit a klasszikus narancsos ízű, mert a marcipán édességét jól kiegyensúlyozza a narancs enyhe kesernyéssége, de ízlett még például a feketeribizlis is, ami egy nem szokványos íz. De akár hozzáadott cukrot nem tartalmazó szaloncukrot is találhatunk a kínálatban.

A szaloncukorkészítés mellett egy picit belepillanthattam a marcipánfigurák készítésébe is. Bár a marcipánfigurák testét sok esetben forma, illetve gép segítségével alakítják ki, a finom részletek kidolgozása (szemek, orr, száj), a festés, színezés kézzel történik. 

Félkész figurák száradnak

Mandulás-pirított kókuszos tejkaramella

Mondtam már, hogy szeretem a karamellát? Na jó, ne szépítsük, karamell-függő vagyok :) Most egy igazán izgalmas változatot hoztam omlós tejkaramellára! A Noosti Kft. jóvoltából kipróbálhattam a 100%-os mandulapasztát - amint megérkezett, el is kezdtem töprengeni, mire használjam fel. Beugrott a klasszikus kókusz-mandula kombináció, aztán valahogy ehhez társult még a karamell is. Úgyhogy végül omlós tejkaramellát (fudge) készítettem ebből a receptből kiindulva, amihez kevertem a mandulapasztából és pirított kókusszal egészítettem még ki. Nekem nagyon bejött ez az ízhármas: megvan a karamella, és szépen érződik a mandula és a kókusz is!

Hozzávalók kb. 20-25 darabhoz:

- 130 g cukrozott sűrített tej

- 70 g cukor 

- 30 g akácméz (mindenképpen semlegesebb ízű mézre van szükség)

- 40 g vaj

- 2 késhegynyi szódabikarbóna

- 55 g mandulapaszta

- egy csipet fleur de sel vagy tengeri só

- 2 ek. kókuszreszelék

A kókuszreszeléket sütőpapírra terítem, és 160 fokos sütőben pár perc alatt aranybarnára pirítom. Érdemes nagyon figyelni, mert gyorsan pirul meg a kókuszreszelék! 
A cukrozott sűrített tejet, a cukrot, a mézet, a vajat és a szódabikarbónát kimérem egy lábasba, és alacsony lángon főzni kezdem folyamatosan kavargatva. Mikor már a cukor elolvadt, picit nagyobb lángra kapcsolok, és folyamatos keverés mellett 116 fokig melegítem a masszát. Ekkorra már barnás-karamellás színűre váltott, besűrűsödik és elválik az edény falától. Ha hidegvíz-teszttel ellenőrizzük, akkor jó a karamell, amikor hideg vízbe cseppentve puha, rugalmas labdává állítható össze (ún. puha labdacs állapot). 
Ekkor leveszem a tűzről, és ráadagolom a kimért mandulapasztát, a sót és a pirított kókuszreszeléket, de NEM kavarom össze, hanem így hagyom pár percig hűlni. Maghőmérővel ellenőrizhetjük is, kb. 60-70 fokig kell hűlnie. Ekkor alaposan összekeverem, míg láthatóan kezd mattá válni a karamell. (A hűtés-kavarás révén alakul ki az a mikrokristályszerkezete a tejkaramellának, amitől omlós lesz.) Ekkor sütőpapírral bélelt, 14x14 cm-es krémeskeretbe vagy szögletes edénybe terítem el, és teljesen kihűtöm.
Ha kihűlt, kockákra vágom, és egyenként csomagolom. Ha ajándékba adjuk, azért is fontos egyenként csomagolni, hogy ne száradjanak ki a tejkaramella-kockák. A csomagoláshoz nekem a leginkább ez a transzparens papír vált be: jól is néz ki, és ami a legfőbb, nem ragad bele a karamella.

A tejkaramella-kockákat be is vonhatjuk temperált étcsokoládéval. Ebben az esetben mielőtt felvágnánk kockákra a karamellát, a karamell-lap egyik oldalát vonjuk be nagyon vékonyan olvasztott (nem temperált) étcsokoládéval. Csak akkor kockázzuk fel, amikor már ez a réteg megszilárdult. Kimártásnál figyeljünk arra, hogy a mártóvillával a karamellakockák előre bevont oldalát érintsük: ez az előzetes bevonat fogja megakadályozni, hogy a mártóvilla nyoma megmaradjon a csokibevonatot, és átüssön rajta a karamella - ami jelentősen csökkentené a csokiburok védő-tartósító szerepét is.
A frissen mártott kockákra én még szép karácsonyi transzferfóliát is simítottam :)

Forralt boros trüffel

Ez a trüffel idén télen nagy kedvencem lett több okból is. Először is a forralt bor ízvilága abszolút téliessé teszi: használhatunk készen kapható, jó minőségű fűszerkeveréket is hozzá, vagy összeállíthatjuk a saját fűszerkeverékünket. Én a Fűszerész mézessütemény-fűszerkeverékével készítem mostanság, amelyet egy kevés frissen reszelt narancshéjjal (bionarancs héja!!!) egészítek ki. A másik nagy előnye, hogy mivel a ganache-t csak és kizárólag forralt borral készítem, tejszín nélkül, így nyilván tovább is tartható el, mint a tejszínnel készült változatok. 

A recept eredetileg a Kifőztük decemberi számában jelent meg, amely itt ingyenesen letölthető. 

Hozzávalók kb. 20 darabhoz:

Ganache:

- 50 g testes vörösbor

- fél kávéskanál forraltbor-fűszerkeverék (őrölt fahéj, gyömbér, szegfűszeg, bors, kardamom, citrom- vagy narancshéj stb. ízlés szerint)

- 1 evőkanál akácméz

- 110 g étcsokoládé (minimum 60% kakaótartalommal)

- 15 g puha vaj

Bevonáshoz:

- 200 g étcsokoládé

- 3 evőkanál átszitált kakaópor

                          

A vörös bort a mézzel és a forraltbor-fűszerkeverékkel éppen forráspontig melegítjük, majd langyosra hűtjük (tehát nem forraljuk, hogy az alkoholtartalma megmaradjon). Az étcsokoládét vízgőz fölött vagy mikrohullámú sütőben megolvasztjuk. Az olvasztott étcsokoládéhoz három-négy részletben hozzákeverjük a langyosra hűtött fűszeres bort, és fényes, egynemű masszává dolgozzuk. Végül hozzákeverjük a puha vajat is. Hűtőbe tesszük, míg habzsákkal adagolható állagúra hűl. Ekkor habzsákba töltjük a ganache-t, és sütőpapírra kis halmokat nyomunk belőle. Ezeket ismét hűtjük, majd kézzel átgömbölyítjük, és légmentesen záródó dobozban egy éjszakára hűtőbe tesszük.

Másnap kivesszük a hűtőből, hogy a bevonáshoz szobahőmérsékletűre melegedjenek a golyók. Az étcsokoládét megolvasztjuk és temperáljuk. A temperált csokoládéban villával vagy spirálos végű bonbonmártóval megmártjuk az első golyót, majd a kis tálkában előkészített kakaóporba ejtjük, és a kakaóporos tálat mozgatva bevonjuk kakaóporral. Végül sütőpapírra ültetjük. Hasonlóképpen bevonjuk az összes ganache-golyót. Ha már sűrűsödik-szilárdul a csokoládé mártás közben, egy hajszárítóval melegítsük kicsit fel. A kész trüffeleket egy órán keresztül állni hagyjuk szobahőmérsékleten, majd hármasával-négyesével szitába tesszük, és eltávolítjuk róluk a felesleges kakaóport.

Sósmogyorós-karamellizált fehér csokis szaloncukor

Avagy szaloncukor azoknak, akik szeretnének a hagyományos ízek mellett vagy helyett valami extrát! :) Tulajdonképpen ezt a bonbonreceptet alakítottam át csupán szaloncukorra: a pralinémassza-alapú szaloncukrok nagy előnye, hogy semmilyen romlandó összetevőt (pl. tejszín, vaj) nem tartalmaznak, így fűtött lakásban is nyugodtan felakaszthatjuk a fára. A szaloncukor recepteknél ugyanis a tavalyi évhez hasonlóan idén is csak olyanokat szeretnék posztolni, amelyek semmilyen romlandó összetevőt nem tartalmaznak. Ha valakinél ez nem szempont (mert nagyon rövid ideig kell elállniuk csak a szaloncukroknak, magyarán irtó gyorsan megeszik), akkor kvázi a blog bármelyik bonbonreceptje elkészíthető szaloncukornak: a bonbonformához írt receptek szaloncukor alakú hosszúkás bonbonformában, a trüffelek, egyéb kézzel mártott bonbonok pedig kézzel szaloncukor alakúra formázhatóak.

Na, de vissza a szaloncukorrecepthez! A sósmogyoró és a karamellizált fehér csoki házassága az egekben kötettett, ez már biztos, de aki nem hiszi, sürgősen tegyen egy próbát! És végre azt is kipróbálhattam, hogyan lehet a házilag karamellizált fehér csokit kimártáshoz használni: ha megfelelően vékonyítjuk kakaóvajjal, akkor remekül alkalmas erre is!

Hozzávalók kb. 25-30 darabhoz:

- 100 g sós földimogyoró

- 80 g cukor

- kb. 100-120 g karamellizált fehér csokoládé

Bevonat:

- kb. 200 g karamellizált fehér csokoládé

- kakaóvaj (pasztillás vagy porított)

Először a sósmogyoró-pralinét készítem el. A cukrot karamellizálom, majd belekeverem a sósmogyorót, és a karamellizált cukorban jól elkevert mogyorót sütőpapírral borított hőálló felületre öntöm. Szobahőmérsékletűre hűtöm. A karamellizált mogyorót aprítógépbe teszem, és a gépet pulzálva járatva addig aprítom, míg a mogyoró ki nem engedi az olajtartalmát és paszta állagú nem lesz. Ezt előre is elkészíthetjük, majd légmentesen záró edényben tároljuk hűtőben felhasználásig.

A mogyorópralinéval egyező tömegű karamellizált fehér csokit megolvasztok, és hozzákeverem a pralinéhez. Lapos edényben hűtőbe teszem a masszát, míg formázható állagúra nem hűl. Ekkor kézzel szaloncukrokat formázok belőle. A megformázott, kézmelegtől kicsit megpuhult szaloncukrokat ismét hűtőbe teszem rövid időre, de kimártás előtt mindenképp hagyom szobahőmérsékletűre melegedni.

A bevonathoz megolvasztom a karamellizált fehér csokit, majd annyi plusz kakaóvajat olvasztok hozzá, hogy szép vékony, mártásra alkalmas legyen az állaga (kb. 10%-nyi kakaóvaj kellhet hozzá, de ez függ a kiindulási csokoládénk sűrűségétől). Ekkor temperálom a karamellizált fehér csokit vagy porított kakaóvajjal vagy először mozgatással (kevergetéssel/márványlapon) 27-28 fokra hűtve és 30 fokra visszamelegítve. Ebben mártom ki mártóvilla segítségével a szaloncukrokat. Sütőpapírra ültetem, míg a csokiburok szobahőn meg nem dermed.

Végül csomagolom. Alulra papírboltokban (pl. Pirex) szoktam fehér selyempapírt venni. Csillogós sztaniolt több helyen is lehet venni: a Gasztroshopban 25 darabos csomagokban, jóval nagyobb tételben a Food-Pack Kft.-nél, de íves kiszerelésben jó áron az Aluxfoil webshopjában is kapható. Ezüst színű sztaniol helyett pedig sima háztartási alufóliát szoktam méretre vágni.

Nagyonmogyorós tenger gyümölcsei bonbon

Nagyon sokak kedvence a tenger gyümölcsei bonbon: lágy, mogyorós töltelék étcsoki (vagy akár tejcsoki) burokban, fehér csokival márványozva kagylós és egyéb tengeri állatkás formában. Még jóval korábban készítettem már egy prototípust ebből a fajta a bonbonból, de úgy érzem, most sikerült a tökéletes verziót elkészíteni. A titok pedig a 100%-os mogyorópaszta: a segítségével nagyon intenzív mogyoróízt tudunk elérni, és mivel a mogyorópaszta tökéletesen sima és szemcsementes (ami házi verziók esetében nem kivitelezhető sajnos), így a bonbon töltelékét adó mogyorós ganache is szép sima, selymes állagú lesz. És nagyon mogyorós, nem mellesleg :)

A Noosti Kft. mogyorópasztája, amelyet lehetőségem volt kipróbálni, 100%-ban enyhén pörkölt szicíliai mogyoróból készül, melyet pürésítenek - semmilyen más adalékot nem tartalmaz. Amikor belekanalaztam, tudtam, hogy először ebben az egyszerű bonbonban fogom kipróbálni, amiben szépen tud érvényesülni a tiszta mogyoróíz. Aki kicsit variálni szeretné ezt a klasszikus bonbont, szerintem még nagyon finom lenne, ha egy fél lereszelt tonkababot adnánk a ganache-hoz!

Hozzávalók kb. 15 darabhoz:*

Ganache:

- 50 g mogyorópaszta

- 65 g tejcsokoládé

- 35 g habtejszín

- 1 tk. akácméz

Burok:

- 200 g étcsokoládé

- kb. 20 g fehér csokoládé

* Az én kagyló alakú formám mélyedései elég nagyok, kisebb bonbonformában több bonbon lesz előle!

A márványos burokhoz először a fehér csokoládét olvasztom meg és temperálom. Eldobható gumikesztyűbe bújtatom a kezem, és a mutatóujjamat a temperált fehér csokiba mártva nagyjából "összemaszatolom" a bonbonforma mélyedéseit, hogy márványos hatást érjek el. Majd megolvasztom és temperálom az étcsokoládét, és elkészítem a bonbonhüvelyt polikarbonát (vagy szilikon) formában. Hűtőbe teszem, míg a csoki megszilárdul.

A ganache-hoz a tejszínt és a mézet összemelegítem, majd hagyom pár percig hűlni. A tejcsokoládét megolvasztom, és hozzákeverem a mogyorópasztát. A mogyorós tejcsokoládéhoz 3-4 részletben hozzákeverem a mézes habtejszínt: szép, sima állagú ganache-t kell kapni. (Ha mégsem sikerülne tökéletesen simára, nem kell aggódni, keverjük át botmixerrel!) A ganache-t habzsákba töltöm és a kicsokizott mélyedésekbe adagolom, hagyva helyet a lezáráshoz is. A formát ismét hűtőbe teszem, míg a ganache bebőrösdik.

A maradék étcsokoládét újratemperálom, és lezárom a bonbonokat. Ha karácsonyi meglepetésnek készülnek, akár karácsonyi mintás transzferfóliát is simíthatunk a frissen letalpazott bonbonokra :) Újabb hűtés után kifordítom a formából a kész bonbonokat.

Karácsonyfa csokiból

Sose mertem még kipróbálni a gyönyörű 3D-s mézeskalács házikókat, karácsonyfákat, amelyekkel így Karácsonyhoz közeledve gyakran találkozok a neten: szabad kézzel biztosan nem állnék neki ilyesmit kiszabni! Na de most végre eljött az én időm!

Nagyon látványos, 3D-s csoki karácsonyfát készíthetünk az ünnepekre, ha szert teszünk egy ilyen szuper szilikon formára a Gasztroshopból. A forma nagyon jó minőségű szilikonból készült, Silikomart márkájú. Nagy előnye még, hogy hihetetlenül egyszerűen lehet használni: a karácsonyfát alkotó elemeket öntjük ki csokiból, majd a formához adott állványon lehet összeállítani a kész karácsonyfát az elkészült csokilapokból. Egyszerre két karácsonyfát is készíthetünk a formában, úgyhogy akár ajándékba is adhatunk belőle - csak ne felejtsünk el szólni, hogy kérjük majd vissza az állványt, miután a csokilapokat megették :)

Én most egy alap verziót készítettem el próbaképpen: a karácsonyfa elemeit étcsokival öntöttem ki, a fa tetején lévő csillagot pedig fehér csokival. De nagyon sokféleképp variálhatjuk a dizájnt: használhatunk felváltva ét- és fehér csokit a lapok kiöntéséhez (akkor csíkos lesz a karácsonyfánk), de akár zöld színűre is készíthetjük, ha fehér csokit matcha porral vagy finom porrá őrölt zöld pisztáciával színezünk meg (a színezéshez katt ide). Keverhetünk ízesítőket is a csokinkhoz: pirított szezámmagot, grillázst, kakaóbabtöretet, vaníliamagokat, liofilizált gyümölcsöket, fűszereket - amihez csak kedvünk van! Én még bonbonokat sorakoztattam a csokikarácsonyfám alá: ezek jelképezik a fa alatt az ajándékokat :)

Hozzávalók 1 karácsonyfához:

- 150 g csokoládé (nálam 130 g ét- és 20 g fehér csokoládé)

- tetszőleges ízesítők

A csokoládét megolvasztom és temperálom. Érdemes habzsákba vagy kivágott végű nejlonzsákba adagolni a temperált csokoládét: így precízebben és gyorsabban lehet kiönteni vele a csokilapokat a szilikon formában. A formát jó félórára hűtőbe teszem, míg a csoki megdermed. Ezután óvatosan kiemelem a csokilapokat a szilikon formából, és nagyság szerint csökkenő sorrendben rácsúsztatom a középen lyukas csokilapokat a műanyag állványra. Aztán aláteszek néhány bonbont és gyönyörködök a csoki-karácsonyfámban :)

A forma leírása szerint nem csak csokifát lehet benne készíteni, hanem sütőben is használható, tehát pl. mézeskalácstésztából is készíthetünk benne karácsonyfát.