2013. december 6.

Sósmogyorós-karamellizált fehér csokis szaloncukor


Avagy szaloncukor azoknak, akik szeretnének a hagyományos ízek mellett vagy helyett valami extrát! :) Tulajdonképpen ezt a bonbonreceptet alakítottam át csupán szaloncukorra: a pralinémassza-alapú szaloncukrok nagy előnye, hogy semmilyen romlandó összetevőt (pl. tejszín, vaj) nem tartalmaznak, így fűtött lakásban is nyugodtan felakaszthatjuk a fára. A szaloncukor recepteknél ugyanis a tavalyi évhez hasonlóan idén is csak olyanokat szeretnék posztolni, amelyek semmilyen romlandó összetevőt nem tartalmaznak. Ha valakinél ez nem szempont (mert nagyon rövid ideig kell elállniuk csak a szaloncukroknak, magyarán irtó gyorsan megeszik), akkor kvázi a blog bármelyik bonbonreceptje elkészíthető szaloncukornak: a bonbonformához írt receptek szaloncukor alakú hosszúkás bonbonformában, a trüffelek, egyéb kézzel mártott bonbonok pedig kézzel szaloncukor alakúra formázhatóak.
Na, de vissza a szaloncukorrecepthez! A sósmogyoró és a karamellizált fehér csoki házassága az egekben kötettett, ez már biztos, de aki nem hiszi, sürgősen tegyen egy próbát! És végre azt is kipróbálhattam, hogyan lehet a házilag karamellizált fehér csokit kimártáshoz használni: ha megfelelően vékonyítjuk kakaóvajjal, akkor remekül alkalmas erre is!

Hozzávalók kb. 25-30 darabhoz:
- 100 g sós földimogyoró
- 80 g cukor
Bevonat:
- kakaóvaj (pasztillás vagy porított)



Először a sósmogyoró-pralinét készítem el. A cukrot karamellizálom, majd belekeverem a sósmogyorót, és a karamellizált cukorban jól elkevert mogyorót sütőpapírral borított hőálló felületre öntöm. Szobahőmérsékletűre hűtöm. A karamellizált mogyorót aprítógépbe teszem, és a gépet pulzálva járatva addig aprítom, míg a mogyoró ki nem engedi az olajtartalmát és paszta állagú nem lesz. Ezt előre is elkészíthetjük, majd légmentesen záró edényben tároljuk hűtőben felhasználásig.
A mogyorópralinéval egyező tömegű karamellizált fehér csokit megolvasztok, és hozzákeverem a pralinéhez. Lapos edényben hűtőbe teszem a masszát, míg formázható állagúra nem hűl. Ekkor kézzel szaloncukrokat formázok belőle. A megformázott, kézmelegtől kicsit megpuhult szaloncukrokat ismét hűtőbe teszem rövid időre, de kimártás előtt mindenképp hagyom szobahőmérsékletűre melegedni.
A bevonathoz megolvasztom a karamellizált fehér csokit, majd annyi plusz kakaóvajat olvasztok hozzá, hogy szép vékony, mártásra alkalmas legyen az állaga (kb. 10%-nyi kakaóvaj kellhet hozzá, de ez függ a kiindulási csokoládénk sűrűségétől). Ekkor temperálom a karamellizált fehér csokit vagy porított kakaóvajjal vagy először mozgatással (kevergetéssel/márványlapon) 27-28 fokra hűtve és 30 fokra visszamelegítve. Ebben mártom ki mártóvilla segítségével a szaloncukrokat. Sütőpapírra ültetem, míg a csokiburok szobahőn meg nem dermed.

Végül csomagolom. Alulra papírboltokban (pl. Pirex) szoktam fehér selyempapírt venni. Csillogós sztaniolt több helyen is lehet venni: a Gasztroshopban 25 darabos csomagokban, jóval nagyobb tételben a Food-Pack Kft.-nél, de íves kiszerelésben jó áron az Aluxfoil webshopjában is kapható. Ezüst színű sztaniol helyett pedig sima háztartási alufóliát szoktam méretre vágni.

4 megjegyzés :

Dina írta...

Brutálisan finom lehet! Ki KELL próbálnom!

Lívia Orbán írta...

Nekem volt szerencsém kóstolni és mondhatom, erre tényleg nincsenek szavak! Zsuzsi, ez tényleg egy mennyei szaloncukor!!! Holnap már készítem is!:)

mozzarelli írta...

A minap kaptam egy emailt, amiben az egyik szaloncukor receptemet szerette volna vki, az egyik fényképem apropòján! Hmmm, azért ebben nem vagyok olyan szakértő....Biztos, ami biztos, mellé belinkeltem a Te oldaladat is, mert fantasztikus dolgokat gyártasz itt folyamatosan, és elküldtem a diós/kandìrozott narancsos szaloncukrod linkjét is, mert én idén azt fogom elkészìteni!
Csak gratulálni tudok!! Szeretem a blogodat!! Ennyi......:)))

Praliné Zsuzsi írta...

Dina, biztosan ízleni fog! :)

Lívia, de örülök, hogy így ízlett!

Mozzarelli, jajjj, köszönöm szépen!!!