2011. szeptember 30.

Kóstoló és csoki-szépségverseny a chocoMe új bemutatótermében



Tegnap egy kedves meghívásnak tettem eleget: csokikat kóstoltam a chocoMe új bemutatótermében. Mikor a barátnőmmel, Edittel megérkeztünk, egy pohár jófajta vörösborral fogadtak, és indulhatott a kóstolás! A vörösbor nagyszerűen illik a magas kakaótartalmú étcsokikhoz, különösen azokhoz, amelyeken liofilizált gyümölcs a feltét: a liofilizált gyümölcs ugyanis szépen felerősíti a bor gyümölcsös jegyeit. Természetesen nemcsak étcsokikat kóstoltunk, volt még fehér és tejcsoki is, különböző feltétekkel.

A kóstoló apropója a chocoMe új bemutatótermének a debütálása volt, amelyet Ebedli Gyula, elismert belsőépítész álmodott meg. A terem színeiben a csoki világát idézi: az alapszín a fekete, amihez narancsosba hajló barnás tónus társul, akárcsak a chocoMe táblák csomagolásán. A mennyezetet equadori kakaóbabzsákok díszítik, amelyek szintén harmonizálnak a terem színvilágával. Azonban a csoki nemcsak a színekben, hanem a formákban is megjelent: a hullámzó felület a temperálás folyamatát idézi fel a szemlélőben, ahogyan a csoki hullámzik-folyik a hűtési eljárás során.

Háttérben a hullámzó felület; az előtérben Mészáros Gábor


A terem egyik fala szolgál a csokik bemutatására. Itt a chocoMe top76 csokoládékreációját tekinthettük meg: ez a toplista egyrészt Mészáros Gábor, a chocoMe csokik alkotójának sorrendjét, másrészt az eladások alapján a vásárlók sorrendjét is tükrözte. A feladatunk az volt, hogy válasszunk ki három táblát a 76-ból, amit a top3-ba jelölünk. Mi kétszer is alaposan végigbóklásztuk a csokoládérengeteget: és végül a liofilizált meggy-fahéj-kandírozott rózsa kombinációra, egy kandírozott ibolyás táblára és egy grillázzsal bevont magvakkal megpakolt fehér csokoládéra szavaztunk. Szavazatunkat három kis táblás chocoMe kreációval köszönte meg Mészáros Gábor. A fehér csokoládé alapú különösen izgalmasnak tűnik, ugyanis liofilizált őszibarack és kandírozott jázminvirág a feltét rajta.

Az ajándék táblák


A top3 végül az újságírók és gasztrobloggerek szavazatai alapján a következő három ízkombináció lett: 

1. Étcsokoládé feketeribizlivel, vörösáfonyával és chili szálakkal
2. Étcsokoládé pekándióval, pisztáciával és mandulával
3. Tejcsokoládé ibolyával, kókusszal és 23 karátos aranypelyhekkel

A bemutatóterem és üzlet címe: 1135 Budapest, Szent László u. - Kis Gömb u. sarok
Nyitvatartás: H-P 9-17.30.



Nézzetek be, érdemes!

2011. szeptember 28.

Rákóczi túrós bonbon



Nagyon izgalmas kaland szerintem egy-egy megszokott ízt, egy-egy klasszik süteményt bonbonformában újraálmodni. Volt már erre néhány példa a blogon: készítettem már Jogásztorta bonbont, Zserbó kockát és Eszterházy-bonbont. Egy nyári fagyizás alkalmával épp Rákóczi túrós fagyit ettem, azaz egyszerű túrófagyit baracklekvárral márványozva. Innen jött az ötlet, hogy bonbonban is elkészítsem: egy pötty baracklekvárt és finom túrókrémet rejt magában a vaníliaszemekkel pettyezett fehércsoki-burok. Igazi Rákóczi túrós íz, egyetlen falatba sűrítve!
Piszkénél macaron alakjában is megtaláljátok a Rákóczi túróst!



Hozzávalók 15 darabhoz:
Túrókrém:
- 3 ek. túró
- 1-2 ek. tejszín (függ a túró állagától)
- cukor/méz ízlés szerint
- fél biocitrom héja
- citromlé ízlés szerint

- 2 ek. baracklekvár

- 20 dkg fehércsokoládé
- fél rúd vanília magjai



Először elkészítem a túrókrémet: a hozzávalókat turmixgépbe adagolom, és simára kevertetem a géppel. A cukrot/mézet és a citromlét fokozatosan adagolom, és kóstolom, mikor jó. A krémet hűtőbe teszem.
A fehér csokit megolvasztom és temperálom, majd gyorsan hozzákeverem a kikapart vaníliamagokat, és elkészítem a csokiburkot szilikon vagy polikarbonát formában. Hűtőbe teszem, míg a csoki megszilárdul.
A csokihüvely aljára egy kis pötty baracklekvárt adagolok, majd ezt befedem a túrókrémmel, hagyva helyet a lezáráshoz is.



A fehér csoki maradékát újratemperálom, majd lezárom a bonbonokat. Kb. egy óra hűtés után kifordítom a formából.


Tipp: Díszítéshez vágjunk vékony csíkokat aszalt barackból, és ragasszuk egy pötty fehér csokival a bonbonok tetejére!

2011. szeptember 27.

Szüret és bonbon: eredményhirdetés!



Lezárult a blogon a "Szüret és bonbon" témájú játék, ahol két kategóriában lehetett játszani. Remélem, tetszett mindenkinek a játék, én nagyon örülök, hogy sokan vettetek részt rajta! A nyertest Anna barátnőm sorsolta ki - kávészünetben az Akadémiai Könyvtárban :D

I. kategória
Itt a kiírt témába passzoló bonbonokat kellett készíteni, majd a képet/linket megosztani a blog Facebook-oldalán. Nézzétek meg a Facebookon, micsoda finomságok érkeztek!

Tehát, aki a polikarbonát formát nyerte:

Flóra, aki Mazsolás-fehér csokis bonbont készített!


II. kategória
Remek bonbonötletek érkeztek, amelyekből, úgy érzem, fogok én még csemegézgetni! Érdemes átböngészni ezeket a játék kiírásánál, a kommentekben.

Most pedig lássuk a nyertest, aki egy doboz bonbont nyert: Kriszti!

Ötlete: "Nekem az jutott eszembe, hogy tegyünk bele igazi, egész szőlőszemet! Nem tudom, miért, de valahogy a fantáziám a piros szőlő körül mozgott, amióta csak gondolkozom a recepten, úgyhogy legyen piros! Természetesen a magok nem illenek bele, úgyhogy mag nélküli. Arra gondoltam, hogy mi lenne, ha flambíroznánk előtte a szőlő szemeket egy kis törkölypálinkával. A kitöltő közegnek tejszínes borsodó jellegű krémet képzelek (persze vörösborból),azért tejszínes, hogy lágyítson a törköly pálesz ízén. Ha beleharapsz szinte kifolyik a krém, de a közepén ott van a félig puha-félig roppanós szőlőszem. Én nem tudom, hogy milyen csokiburkok vannak, de ha létezik fele tejcsoki-fele étcsoki keverékű, akkor olyanba tenném. És olyan kerek, sima tetejű bon-bonnak képzelném, és úgy lenne, hogy kikenem a formát a csokival és amikor még nem száradt meg teljesen, akkor teszem bele az egy szem szőlőt, és ha szerencsém van, akkor kilátszik egy ponton a szőlő :)"



Gratulálok nektek! Kérlek, írjatok az oldalsávban az e-mail címemre, hogy egyeztetni tudjunk a nyereményről!

2011. szeptember 26.

Perugina: a csokigyár

Most egy vendégposzt következik. Egy kedves ismerősöm, Ági szólt, hogy a Perugina csokigyárba fog ellátogatni, én pedig - miközben a sárga irigység evett meg :D - megkértem, hogy írjon egy beszámolót a blogra. Íme:

"A héten a Perugina csokigyárban voltam. A Perugina 1907-ben jött létre, ekkor még csak egy kis bonbonkészítő műhely volt a történelmi belvárosban. A műhely termékeinek népszerűsége azonban akkora volt, hogy már 1913-ban egy kisebb manufaktúrát építettek a város határában. 

Kép innen.

A híres Bacio di Perugia 1922-ben született, az egyik alapító felesége, Luisa Spagnoli alkotta meg különböző csokifajták, így az étcsokoládé és a gianduia (mogyorós csokoládé) maradékaiból, és először formája alapján „cazzotto”-nak, azaz ökölnek nevezte el. Nem egy romantikus név egy csokoládénak, amelyet akkor még elsősorban ajándékképpen vásároltak. Ezért változtatták meg a nevet Bacio-ra, csókra. A dobozokon látható képet Federico Seneca, egy futurista festő tervezte, és az ő ötlete volt a csomagolásba bújtatott kis idézet is. Ez már rögtön jobban tetszett az olaszoknak, és így lett az „ököl”-ből Olaszország kedvenc romantikus ajándéka és csemegéje. A Perugina csokoládé sikere töretlen, önállóságát és markáns olasz jellegét azután is megőrizte, hogy 1988-ban a Nestlé tulajdonába került.

A gyárban alaposan felkészültek az idegenforgalomra. A 6 (illetve diákoknak 3) eurós belépőjegyért cserébe a látogatók négy részből álló idegenvezetésen vehetnek részt. Először egy cukrász magyarázza el a bonbonkészítés rejtelmeit, majd a szemünk láttára el is készít egy karamellás-tejszínes krémmel töltött finomságot, amit természetesen utána elfogyaszthatunk. A bemutató a bonbonkészítő iskolában zajlik, ahol hétvégenként igény szerint bonbonkészítő tanfolyamokat tartanak. Ebben az iskolában forgatták Olaszország romantikus kedvencét, a Lezioni di Cioccolato című filmet, amelynek második része novemberben kerül a mozikba. [Hmm, és én ezt miért nem láttam?! Sürgősen pótolni kell! - Erinacea] 

Kép innen.


A cukrász elmondta azt is, hogy a +39020454067868-as telefonszámon (Olaszországból a 800800907-es Numero Verde) bármikor szívesen áll az érdeklődők rendelkezésére bármilyen bonbonkészítéssel kapcsolatos kérdésben.[Wow, az olasztudásom sürgősen felelevenítendő!!! - Erinacea]

Íme néhány kép a bemutatóról:
Temperálás
Készül a csokihüvely
A felesleges csoki kiöntése

Betöltés
És a végeredmény!

A második részben a gyár történetével kapcsolatos múzeumot néztük meg. Itt megtudtuk, hogy a Perugina a tömegkommunikációban is élen jár, itt rendezték az első nyereményjátékot a harmincas években. Televíziós reklámjai is mindig slágerek voltak, néhányat meg is tekintettünk közülük. Láthattuk, hogyan készült a 2006-os Eurochocolate-re (a csokoládé fesztiválja Perugiában, minden évben október közepén tartják) a világ legnagyobb bonbonja, egy gigantikus Bacio, amely 215 cm magas, 716 cm átmérőjű és több mint 7500 kg súlyú volt. [Hm, idén október 23-án lesz, épp akkortájt van a szülinapom... esetleg valaki meglephetne vele :D - Erinacea]

A harmadik részben a gyárban tehettünk egy kisebb túrát, és a magasból megtekinthettük az automatizált csokigyártás lépéseit. Végül pedig egy kóstolón vehettünk részt, ahol megkóstolhattuk a Bacio mellett annak fehér változatát, amely még nem került a piacra, valamint a gyár egyéb termékeit: a Nero étcsokit, a Latte tejcsokit és a Rossana karamellás cukrot. Érdekesség, hogy a Bacio-nak létezik karácsonyi, rumos változata is, a Bacio Rosso, valamint gyártják miniatűr változatban, Bacino néven."

Köszönöm szépen Áginak az izgalmas beszámolót! Aki pedig kedvet kapott egy kis Bacira, itt talál egy hamis verziót!

2011. szeptember 22.

Diógrillázs golyó



Nemrég írtam nektek a főzött diókrémről. Hát, mint megrögzött diófan, nem sokáig bírtam, és újabb kísérletbe fogtam vele: most egy bonbonforma nélkül készíthető finomságot gyártottam. Ezúttal a leaprított cukros diót kicsit tovább pirítottam (olyan szűk öt perc lehetett), és olyan isteni diógrillázs-íze lett a kész krémnek, hogy alig bírtam megállni, hogy be ne kanalazzam...! A diókrém-gömböcöket házi diólikőrrel ízesített tejcsokiganache öleli körül, úgyhogy igazi ízorgia született itt, kérem szépen!
És bár még szép nyári idő van, már azon agyaltam a gömböcök készítése közben, hogy ebből micsoda világbajnok szaloncukrot csinálok karácsonyra!


Hozzávalók kb. 30 darabhoz:
Diókrém:
- kb. egy befőttestálkányi dió
- 0,7 dl habtejszín
- 2-3 dkg vaj
- 2 ek. cukor (illetve ízlés szerint)
Tejcsokiganache:
- 15 dkg tejcsoki
- 0,5 dl tejszín
- 1 ek. házi diólikőr (vagy mehet bele rum is, de el is hagyható)
Bevonat:
20 dkg étcsokoládé

Elkészítem a főzött diókrémet az itt leírtak szerint. A ganache-hoz a tejszínt megmelegítem, majd beledobom az apróra tört tejcsokit, és addig keverem, míg el nem olvad. Végül hozzákeverem a diólikőrt. Mindkét krémet alaposan kihűtöm, hogy formázni lehessen.
A lehűlt diómasszából kicsi gömböcöket formázok, majd hűtöm. (Nekem egy lehelletnyit lágyabb lett a diókrémem, így én a mélyhűtőbe dobtam be egy jó félórára.) A ganache-ból egy-egy teáskanálnyit szétlapítok a tenyeremben, majd ebbe belecsomagolok egy-egy diógömböcöt. Ismét hűtő, hűtés után ha szükséges, még egyszer meggömbölyítem a golyókat.
Az étcsokit megolvasztom és temperálom, majd egyenként megmártom benne a golyókat. Én glitterrácson meghengergettem, hogy borzas külsőt kapjanak. Ismét hűtöm, míg a csoki megszilárdul.

Tipp: A diós részt gazdagíthatjuk aszalt gyümölcsökkel is (pl. mazsola, szilva).



Ne feledjétek, már csak vasárnap éjfélig lehet játszani a "Szüret és bonbon" játékon!!!!!!
- Ha szeretnél egy doboz bonbont nyerni, írj egy kommentet a játék posztjánál, amiben csak vázlatosan leírod, milyen legyen a szüreti bonbon!
- Vagy készítsd el a megálmodott szüreti bonbont, töltsd fel a fotót a blog Facebook-oldalára, és nyerhetsz egy polikarbonát formát, amiben szép négylevelű lóhere alakú bonbonokat készíthetsz!

2011. szeptember 19.

Praliné otelló szőlővel és fehércsokimousse-szal




Mézigörlnél láttam a fahéjas szőlőlekvárt, majd bekattant, hogy milyen jó is lenne a lekvár ötletéből kiindulva szőlős bonbont készíteni. Én ugyan nem lekvárt készítettem, inkább egy sűrű gyümölcspürét otelló szőlőből fahéjjal ízesítve. A pürét első nekifutásra egyszerű fehércsokimousse-szal párosítottam. Szerintem a puha-selymes mousse remekül passzol az aromás szőlőhöz, és nem utolsósorban színre is szemet gyönyörködtető az eredmény! Szerencsére maradt még a püréből további kísérletezéshez!
Továbbra is várom az ötleteket és/vagy kész bonbonrecepteket fotókkal a "Szüret és bonbon" témájú játékomra!



 
Hozzávalók 15 darabhoz:
Szőlőpüré:
- fél kiló otelló szőlő
- 8 dkg cukor
- 1 rúd fahéj
- 1 tk. 3:1 dzsemfix

20 dkg étcsokoládé


Először a szőlőpürét készítem el. A szőlőt leszemezem, megmosom, majd leturmixolom és átpasszírozom. A lét a cukorral és a fahéjrúddal felteszem főni, és egy negyed órát rotyogtatom. Végül hozzáadom a dzsemfixet (érdemes egy kis vízzel elkeverni). Ebből kb. 2 dl püré lesz, amiből fog kimaradni, de szerintem olyan finom fahéjas, hogy el fog fogyni :)
Elkészítem a fehércsokimousse-t.
Az étcsokit megolvasztom és temperálom, majd elkészítem a csokiburkot szilikon vagy polikarbonát formában. Megvárom, hogy a csoki megdermedjen. A csokihüvelyek aljába egy-egy pötty szőlőpürét teszek, majd erre adagolom a mousse-t úgy, hogy befedje a pürét. Persze vigyázok, hogy maradjon hely a lezáráshoz is. Ismét hűtő.
Az étcsoki maradékát újratemperálom, majd lezárom a bonbonokat. Egy óra hűtés után kifordítom a formából.

2011. szeptember 17.

Édes Napok Fesztivál



Idén először saját fesztivált kaptak a prémium édességek: három napon keresztül a budai várban kézműves bonbonokat és süteményeket lehet kóstolni és vásárolni! Természetesen nem bírtam magammal, és már az első napon meg kellett néznem a fesztivált. Jöjjön egy kis beszámoló, hátha sikerül még néhányotoknak kedvet csinálnom az édes programhoz!

Gombóc Artúr is eljött :)


A fesztivál látogatását a belépő leszurkolásával kezdjük: 1900 forintba kerül egy felnőtt napijegy. Mit kapunk ezért? A fesztivál területén több mint 70 stand kínálatából válogathatunk. Sok helyen botlunk kóstolóba is, kóstolunk Lindt csokit (többször is :D), rétest, töltött ostyákat, csokipasztillát, darabokra tört táblás csokikat, kürtőskalácsot... amíg bírjuk. De mégis ami miatt nekem mindenképpen megérte: egy helyen valamennyire képet lehet kapni a mai magyar kézműves csokoládékról, trendekről, ízekről. Így nagy lelkesedéssel vetettem bele magam a kóstolásba. Mivel a bonbonok ára elég borsos volt (150-300 Ft/db), így igyekeztem a legizgalmasabb darabokat kiválasztani az egyes manufaktúrák kínálatából. Szerencsére nem egyedül kellett kóstolnom, így talán egy lehelletnyit kevésbé megterhelő volt ezt a mennyiséget végigkóstolni :) Lássuk hát időrendi sorrendben, mik voltak a nekem a legizgalmasabb bonbonok!

1. Csoki Anno: Homoktövis bonbon
Intenzív, citrusosra emlékeztető íz. A kis virág jól feldobja. Érdekes, úgy tűnik, ők szilikon formákat is használnak, legalábbis engem határozottan a szilikon formáimra emlékeztetett egy-egy bonbonjuk.




2. Valentino: Málnás-karamellás (szív) és mogyorós-marcipános bonbon
A málnás-karamellás az egyik kedvencem volt: szuperül érződik a karamella és a málna is, mégis összhangban vannak. A mogyoró-marcipán együtt nekem túl tömény volt.





3. Rózsavölgyi: Ancho Chili, Barack-Passió, Meggypálinka, Csillagánizs (az első három díjnyertes)
Még sosem kóstoltam Rózsavölgyi csokit, már nagyon kíváncsi voltam rá. És tényleg ez a A BONBON. Hibátlan kivitelezés, nagyon letisztult külsőben harmonikus, letisztult ízvilág. Valahogy mindenből pont annyi van benne, amennyi kell. Nekem talán a meggypálinka és a barack-passió jött be legjobban. A kis dobozka, amiben a négy bonbon rejtőzött, szintén nagyon igényes, el is raktam ékszeresnek :)

Sütőtök-karamella bonbon


Kecskesajtos bonbon


4. Bobojka: Kecskesajtos és sütőtökös-karamellás bonbon
Róluk még nem hallottam, de nagyon izgalmas csokikra bukkantam náluk. Igazán bátor, szokatlan ízekkel próbálkoznak! Nekem a sütőtökös-karamellás bonbon nagy meglepetés volt: az édeskés sütőtök szuperül illett a karamellhez, picit mézeskalácsos felhangja volt a bonbonnak. A kecskesajt is nagyon izgalmas volt a csokival.



5. S. Nemzetes Krisztina: Szarvasgombás trüffel
A külseje szépen hozza a szarvasgomba formáját, és ízében is egyértelműen megjelenik a szarvasgomba-íz. Igazi ínyenc bonbon!

(Ennyi bonbon után már úgy éreztük, hogy kész, végünk van! Egy kis felüdülést a Tiffán-pince rozéjából nyertünk. Bonbonra már nem nagyon tudtunk gondolni, de akkor megláttam még egy érdekes darabot:)



6. Cadeau Bonbon Manufaktúra: Libamájas-tokajis bonbon
A különlegesség kimondottan a fesztiválra készült. Tényleg meglepő a csoki-libamáj páros, de érdekes módon ez sem volt elütő ízvilág. Még a készítéséről is sikerült egy kulisszatitkot megtudni: a cél az volt, hogy a bonbonba kerülő libamájat minél gazdaságosabban lehessen adagolni, anyagveszteség nélkül. A megoldás: virslibélbe töltötték a májat, így szépen lehetett karikázni és a bonbonba adagolni!

Gombóc Artúr jóbarátja :D


Nagyon-nagyon élveztem a bonbonkóstolókat, úgy érzem, igazán izgalmas ízeket sikerült megismernem. A legnagyobb tanulság pedig az, hogy érdemes egészen merész, bátor ízkombinációkban is gondolkozni! (Bár kérdés, hogy a család, a közönségem mennyire lesz vevő a merész kísérleteimre, ha már a levendulás cuccoknál bedobják a törülközőt! :D)



A cukrászdák közül a Pataki Cukrászda kínálatából kóstoltunk meg egy isteni rózsavizes-málnás-fehércsokis desszertet.

A bonbonok kóstolásán kívül még egy programra voltam mindenképpen kíváncsi: S. Nemzetes Krisztina pralinékészítő bemutatójára. A fesztivál honlapján lévő program nem sokat segít a bemutató időpontját illetően: ott csak annyi szerepel, hogy naponta többször is sor kerül rá, érdemes erről helyben érdeklődni. Sajnos a program leginkább az időjárástól függ, ma délelőtt például végig odasütött a faházhoz a nap, így nem nagyon lehetett dolgozni a csokival, mert 32 foknál nem nagyon hűlt le jobban. Nekem szerencsém volt, fél ötkor már jobbak voltak az időjárási körülmények. Egy jó tanács azoknak, akik szintén kíváncsiak erre a programra: érdemes késő délután menni, mert rekordmeleget ígérnek...





Tehát a bemutató. Krisztina a klasszikus márványlapos temperálás bemutatásával kezdte. (Lassan már kezdem cikinek érezni, hogy ennyi bonbont megcsináltam temperálva, és még életemben nem próbáltam ki a márványlapos temperálást márványlap hiányában!) Beszélt arról, hogy házilag, hőmérő nélkül úgy tudjuk ellenőrizni, megfelelő hőfokú-e a csokink, hogy az ujjunkat a csokiba mártva a csokit a felső ajkuk fölött egy picivel hozzáérintjük, ha ott éppen hidegnek érezzük, akkor kb. 32 fokos, lehet vele dolgozni. Persze nekik higiéniai okokból ez a tesztelés nem használható.



 
A temperálás után a csokihüvely elkészítése következett. (A spaklival, amivel Krisztina dolgozott, sokkal szebben lehetett dolgozni, mint az általam használt hosszúkás spatulával, úgyhogy muszáj lesz egy ilyen spaklit nekem is szerezni!) Bemutatta, hogyan kell a légbubikat kiütögetni. Majd a felesleges csoki kicsurgatása után a formát fejjel lefelé két félbevágott csődarabra fektette: addig kell így hagyni formát, amíg mikor a csokihoz hozzáérünk, már nem húz szálat. Ha ezt látjuk, akkor lehet lekaparni-eltávolítani a felesleges csokit. Ez nekem újdonság volt. Ezután megvárjuk, míg a csoki megszilárdul - szigorúan nem hűtőben.





Ezután bemutatta, hogy töltjük meg a csokihüvelyeket (citromos-epres ízesítésű fehércsokiganache-t használt). A tölteléknél meg kell várni (szintén szobahőn), hogy bebőrösödjön - ez olyan 10-12 óra (azt hiszem, ehhez nem lenne türelmem!)



Végül pedig a talpazás következett.


Na ilyen spaklit szeretnék én is!


Jól összeszedett, érdekes bemutató volt, én is tanultam természetesen újat. Krisztina a lehetséges hibákra is felhívta a figyelmet. A bemutató végén lehetett kérdezni is. Nekem is volt egy technikai kérdésem, ami már régóta foglalkoztatott - erre választ is kaptam. Hogy mi volt a kérdés, és mi volt a válasz, az nemsokára kiderül majd a blogon, egy új bonbon formájában!

Ti voltatok/mentek a hétvégén a fesztiválra?



2011. szeptember 15.

Szüret és bonbon - JÁTÉK a Praliné Paradicsomban



Nemrég 300-an lettünk a Praliné Paradicsom Facebook-oldalán, és ott már ígértem, hogy jön hamarosan egy kis bonbonos játék a blogban. A Facebook-on kisebbfajta közvéleménykutatást is végeztem arról, hogy miket szeretnétek nyerni, így ennek megfelelően próbáltam a nyereményeket alakítani. A játék témája az évszaknak megfelelően:

Szüret és bonbon


Két kategóriában lehet játszani:

1. Azoknak, akik már készítettek bonbont, illetve szívesen próbálkoznának vele:
Készítsetek egy olyan bonbont, amely legalább egy hozzávalója révén (szőlő, bor, mazsola stb.) kapcsolódik a szürethez. A bonbon készülhet (polikarbonát vagy szilikon) formában, lehet kézzel gömbölyített, kocka alakú, bármilyen. A kész bonbonról készült fotót töltsétek fel a blog Facebook-oldalára a recepttel együtt (illetve ha saját blogban publikáljátok, elég a link is), vagy küldjétek el nekem e-mailben.
Nyeremény: bonbonkészítéshez valókat tartalmazó csomag (tartalma egyelőre meglepetés :D)

2. Azoknak, akik (még) nem mernek belevágni a bonbonkészítésbe:
Írjátok meg a bejegyzés alatt kommentben, hogy hogyan képzelnétek el egy szüreti bonbont: mi legyen benne, hogy nézne ki, milyen csokiból lenne a burok, hogyan díszítenétek stb. -  engedjétek szabadon a fantáziátokat!
Nyeremény: egy doboz általam készített bonbon - ha a nyertes szeretné, szívesen elkészítem az általa megálmodott szüreti bonbont, illtve bármi mást a blogról. Ha a nyertes igényli, együtt is elkészíthetjük az ajándék bonbonadagot, és szívesen bevezetem a bonbonozásba.

Határidő: szeptember 25 (vasárnap) éjfél.

Legyél a blog követője (akár Facebook-on, akár itt), gyere és ötletelj!

2011. szeptember 12.

Nagyüzem volt a Praliné Paradicsomban!

Pezsgős-marcipános (szív), málnás-marcipános, konyakmeggyes-marcipános, mákos, vajkaramellás

Az úgy volt, hogy még pár hónappal ezelőtt Edit barátnőmmel megígértük Gabi barátnőnknek, hogy a lagzijára 300 darab bonbont készítünk. Gabiék a blogról ki is választottak ötféle bonbont. Mi meg Edittel összedobtuk a bevásárlólistát, amiben a több kiló csoki azért kicsit elrémisztett... De múlt hét szerdán belevágtunk a feladatba. Abszolúte munkamegosztásban dolgoztunk. A négyféle polikarbonát formás bonbonnál én csináltam a csokihüvelyeket és a talpakat, Edit pedig a töltelékek felelőse volt. Nem mondom, hogy a nap végefelé már nem untam a temperálandó csoki kevergetését.... mert persze a porított kakaóvajas temperálás gyorsít a dolgon, de azért egy temperálógép lenne az igazi! A golyó formátumú bonbont Edit gömbölyítette, majd mártogatta csokiba, én meg borzoltam - no nem Edit idegeit, csak a csokiborzakat a golyóbisokra :) Aztán kapszliba ültettük és bedobozoltuk a bonbonokat. Egy nap alatt végeztünk a projekttel.

Összesen ötféle bonbont csináltunk:
1. Pezsgős marcipánkrémes ehető csillámporral díszítve


2. Konyakmeggyes-marcipános szintén ehető csillámporral díszítve

4. Vajkaramellás golyó kávés-mogyorós csokiganache-sal - egyedül itt kellett kicsit improvizálnunk: az eredeti receptemben a vajkaramellát kicsit megmikrózom, majd belecsomagolom a mogyorót. De a most vett vajkaramella nem puhult mikrózásra, csak morzsálódott. Így simán a vajkaramella került középre, a megpirított mogyoró meg ment a ganache-ba durvára aprítva. Így sem lett rossz!

5. Mákos (ez az egytelen bonbon nincs a blogon: ezt a Kifőztük karácsonyi különszámába csináltam picit más verzióban, majd ott meglátjátok! Gabiék még a recept készítésekor a tesztalanyaim voltak, és nekik nagyon bejött.)


A lagzin szépen tálcákra halmoztuk Edittel a bonbonokat. Már ekkor is gyűltek körénk az önjelölt kóstolók :)



Gabi éjfél után, már újasszonynak öltözve kínálta a násznépet bonbonnal. Annak ellenére, hogy előtte közvetlenül volt terítéken az éjféli töltött káposzta, sikerük volt a bonbonoknak :) A legnépszerűbb a borzas vajkaramellás golyó volt.

Az újasszony középen, mellette a bonbongyárosok

Ja, azt hittem, hogy a bonbonprojekt után egy darabig nem fogok bonbonkészítésre gondolni se. Erre másnap hirtelen ötlettől vezérelve még legyártottam vagy 60 darabot, hogy a kimaradt töltelékek ne vesszenek kárba, no és a család is kóstolhasson egy kis bonbont :)


Itt is sok boldogságot kívánok Gabinak és Zolinak!