Édes Napok Fesztivál

Idén először saját fesztivált kaptak a prémium édességek: három napon keresztül a budai várban kézműves bonbonokat és süteményeket lehet kóstolni és vásárolni! Természetesen nem bírtam magammal, és már az első napon meg kellett néznem a fesztivált. Jöjjön egy kis beszámoló, hátha sikerül még néhányotoknak kedvet csinálnom az édes programhoz!

Gombóc Artúr is eljött :)

A fesztivál látogatását a belépő leszurkolásával kezdjük: 1900 forintba kerül egy felnőtt napijegy. Mit kapunk ezért? A fesztivál területén több mint 70 stand kínálatából válogathatunk. Sok helyen botlunk kóstolóba is, kóstolunk Lindt csokit (többször is :D), rétest, töltött ostyákat, csokipasztillát, darabokra tört táblás csokikat, kürtőskalácsot... amíg bírjuk. De mégis ami miatt nekem mindenképpen megérte: egy helyen valamennyire képet lehet kapni a mai magyar kézműves csokoládékról, trendekről, ízekről. Így nagy lelkesedéssel vetettem bele magam a kóstolásba. Mivel a bonbonok ára elég borsos volt (150-300 Ft/db), így igyekeztem a legizgalmasabb darabokat kiválasztani az egyes manufaktúrák kínálatából. Szerencsére nem egyedül kellett kóstolnom, így talán egy lehelletnyit kevésbé megterhelő volt ezt a mennyiséget végigkóstolni :) Lássuk hát időrendi sorrendben, mik voltak a nekem a legizgalmasabb bonbonok!

1. Csoki Anno: Homoktövis bonbon

Intenzív, citrusosra emlékeztető íz. A kis virág jól feldobja. Érdekes, úgy tűnik, ők szilikon formákat is használnak, legalábbis engem határozottan a szilikon formáimra emlékeztetett egy-egy bonbonjuk.

2. Valentino: Málnás-karamellás (szív) és mogyorós-marcipános bonbon

A málnás-karamellás az egyik kedvencem volt: szuperül érződik a karamella és a málna is, mégis összhangban vannak. A mogyoró-marcipán együtt nekem túl tömény volt.

3. Rózsavölgyi: Ancho Chili, Barack-Passió, Meggypálinka, Csillagánizs (az első három díjnyertes)

Még sosem kóstoltam Rózsavölgyi csokit, már nagyon kíváncsi voltam rá. És tényleg ez a A BONBON. Hibátlan kivitelezés, nagyon letisztult külsőben harmonikus, letisztult ízvilág. Valahogy mindenből pont annyi van benne, amennyi kell. Nekem talán a meggypálinka és a barack-passió jött be legjobban. A kis dobozka, amiben a négy bonbon rejtőzött, szintén nagyon igényes, el is raktam ékszeresnek :)

Sütőtök-karamella bonbon

Kecskesajtos bonbon

4. Bobojka: Kecskesajtos és sütőtökös-karamellás bonbon

Róluk még nem hallottam, de nagyon izgalmas csokikra bukkantam náluk. Igazán bátor, szokatlan ízekkel próbálkoznak! Nekem a sütőtökös-karamellás bonbon nagy meglepetés volt: az édeskés sütőtök szuperül illett a karamellhez, picit mézeskalácsos felhangja volt a bonbonnak. A kecskesajt is nagyon izgalmas volt a csokival.

5. S. Nemzetes Krisztina: Szarvasgombás trüffel

A külseje szépen hozza a szarvasgomba formáját, és ízében is egyértelműen megjelenik a szarvasgomba-íz. Igazi ínyenc bonbon!

(Ennyi bonbon után már úgy éreztük, hogy kész, végünk van! Egy kis felüdülést a Tiffán-pince rozéjából nyertünk. Bonbonra már nem nagyon tudtunk gondolni, de akkor megláttam még egy érdekes darabot:)

6. Cadeau Bonbon Manufaktúra: Libamájas-tokajis bonbon

A különlegesség kimondottan a fesztiválra készült. Tényleg meglepő a csoki-libamáj páros, de érdekes módon ez sem volt elütő ízvilág. Még a készítéséről is sikerült egy kulisszatitkot megtudni: a cél az volt, hogy a bonbonba kerülő libamájat minél gazdaságosabban lehessen adagolni, anyagveszteség nélkül. A megoldás: virslibélbe töltötték a májat, így szépen lehetett karikázni és a bonbonba adagolni!

Gombóc Artúr jóbarátja :D

Nagyon-nagyon élveztem a bonbonkóstolókat, úgy érzem, igazán izgalmas ízeket sikerült megismernem. A legnagyobb tanulság pedig az, hogy érdemes egészen merész, bátor ízkombinációkban is gondolkozni! (Bár kérdés, hogy a család, a közönségem mennyire lesz vevő a merész kísérleteimre, ha már a levendulás cuccoknál bedobják a törülközőt! :D)

A cukrászdák közül a Pataki Cukrászda kínálatából kóstoltunk meg egy isteni rózsavizes-málnás-fehércsokis desszertet.

A bonbonok kóstolásán kívül még egy programra voltam mindenképpen kíváncsi: S. Nemzetes Krisztina pralinékészítő bemutatójára. A fesztivál honlapján lévő program nem sokat segít a bemutató időpontját illetően: ott csak annyi szerepel, hogy naponta többször is sor kerül rá, érdemes erről helyben érdeklődni. Sajnos a program leginkább az időjárástól függ, ma délelőtt például végig odasütött a faházhoz a nap, így nem nagyon lehetett dolgozni a csokival, mert 32 foknál nem nagyon hűlt le jobban. Nekem szerencsém volt, fél ötkor már jobbak voltak az időjárási körülmények. Egy jó tanács azoknak, akik szintén kíváncsiak erre a programra: érdemes késő délután menni, mert rekordmeleget ígérnek...

Tehát a bemutató. Krisztina a klasszikus márványlapos temperálás bemutatásával kezdte. (Lassan már kezdem cikinek érezni, hogy ennyi bonbont megcsináltam temperálva, és még életemben nem próbáltam ki a márványlapos temperálást márványlap hiányában!) Beszélt arról, hogy házilag, hőmérő nélkül úgy tudjuk ellenőrizni, megfelelő hőfokú-e a csokink, hogy az ujjunkat a csokiba mártva a csokit a felső ajkuk fölött egy picivel hozzáérintjük, ha ott éppen hidegnek érezzük, akkor kb. 32 fokos, lehet vele dolgozni. Persze nekik higiéniai okokból ez a tesztelés nem használható.

 

A temperálás után a csokihüvely elkészítése következett. (A spaklival, amivel Krisztina dolgozott, sokkal szebben lehetett dolgozni, mint az általam használt hosszúkás spatulával, úgyhogy muszáj lesz egy ilyen spaklit nekem is szerezni!) Bemutatta, hogyan kell a légbubikat kiütögetni. Majd a felesleges csoki kicsurgatása után a formát fejjel lefelé két félbevágott csődarabra fektette: addig kell így hagyni formát, amíg mikor a csokihoz hozzáérünk, már nem húz szálat. Ha ezt látjuk, akkor lehet lekaparni-eltávolítani a felesleges csokit. Ez nekem újdonság volt. Ezután megvárjuk, míg a csoki megszilárdul - szigorúan nem hűtőben.

Ezután bemutatta, hogy töltjük meg a csokihüvelyeket (citromos-epres ízesítésű fehércsokiganache-t használt). A tölteléknél meg kell várni (szintén szobahőn), hogy bebőrösödjön - ez olyan 10-12 óra (azt hiszem, ehhez nem lenne türelmem!)

Végül pedig a talpazás következett.

Na ilyen spaklit szeretnék én is!

Jól összeszedett, érdekes bemutató volt, én is tanultam természetesen újat. Krisztina a lehetséges hibákra is felhívta a figyelmet. A bemutató végén lehetett kérdezni is. Nekem is volt egy technikai kérdésem, ami már régóta foglalkoztatott - erre választ is kaptam. Hogy mi volt a kérdés, és mi volt a válasz, az nemsokára kiderül majd a blogon, egy új bonbon formájában!

Ti voltatok/mentek a hétvégén a fesztiválra?

Szüret és bonbon - JÁTÉK a Praliné Paradicsomban

Nemrég 300-an lettünk a Praliné Paradicsom Facebook-oldalán, és ott már ígértem, hogy jön hamarosan egy kis bonbonos játék a blogban. A Facebook-on kisebbfajta közvéleménykutatást is végeztem arról, hogy miket szeretnétek nyerni, így ennek megfelelően próbáltam a nyereményeket alakítani. A játék témája az évszaknak megfelelően:

Szüret és bonbon

Két kategóriában lehet játszani:

1. Azoknak, akik már készítettek bonbont, illetve szívesen próbálkoznának vele:

Készítsetek egy olyan bonbont, amely legalább egy hozzávalója révén (szőlő, bor, mazsola stb.) kapcsolódik a szürethez. A bonbon készülhet (polikarbonát vagy szilikon) formában, lehet kézzel gömbölyített, kocka alakú, bármilyen. A kész bonbonról készült fotót töltsétek fel a blog Facebook-oldalára a recepttel együtt (illetve ha saját blogban publikáljátok, elég a link is), vagy küldjétek el nekem e-mailben.

Nyeremény: bonbonkészítéshez valókat tartalmazó csomag (tartalma egyelőre meglepetés :D)

2. Azoknak, akik (még) nem mernek belevágni a bonbonkészítésbe:

Írjátok meg a bejegyzés alatt kommentben, hogy hogyan képzelnétek el egy szüreti bonbont: mi legyen benne, hogy nézne ki, milyen csokiból lenne a burok, hogyan díszítenétek stb. -  engedjétek szabadon a fantáziátokat!

Nyeremény: egy doboz általam készített bonbon - ha a nyertes szeretné, szívesen elkészítem az általa megálmodott szüreti bonbont, illtve bármi mást a blogról. Ha a nyertes igényli, együtt is elkészíthetjük az ajándék bonbonadagot, és szívesen bevezetem a bonbonozásba.

Határidő: szeptember 25 (vasárnap) éjfél.

Legyél a blog követője (akár Facebook-on, akár itt), gyere és ötletelj!

Nagyüzem volt a Praliné Paradicsomban!

Pezsgős-marcipános (szív), málnás-marcipános, konyakmeggyes-marcipános, mákos, vajkaramellás

Az úgy volt, hogy még pár hónappal ezelőtt Edit barátnőmmel megígértük Gabi barátnőnknek, hogy a lagzijára 300 darab bonbont készítünk. Gabiék a blogról ki is választottak ötféle bonbont. Mi meg Edittel összedobtuk a bevásárlólistát, amiben a több kiló csoki azért kicsit elrémisztett... De múlt hét szerdán belevágtunk a feladatba. Abszolúte munkamegosztásban dolgoztunk. A négyféle polikarbonát formás bonbonnál én csináltam a csokihüvelyeket és a talpakat, Edit pedig a töltelékek felelőse volt. Nem mondom, hogy a nap végefelé már nem untam a temperálandó csoki kevergetését.... mert persze a porított kakaóvajas temperálás gyorsít a dolgon, de azért egy temperálógép lenne az igazi! A golyó formátumú bonbont Edit gömbölyítette, majd mártogatta csokiba, én meg borzoltam - no nem Edit idegeit, csak a csokiborzakat a golyóbisokra :) Aztán kapszliba ültettük és bedobozoltuk a bonbonokat. Egy nap alatt végeztünk a projekttel.

Összesen ötféle bonbont csináltunk:

1. Pezsgős marcipánkrémes ehető csillámporral díszítve

2. Konyakmeggyes-marcipános szintén ehető csillámporral díszítve

3. Málnás-marcipános fehércsokiburokban

4. Vajkaramellás golyó kávés-mogyorós csokiganache-sal - egyedül itt kellett kicsit improvizálnunk: az eredeti receptemben a vajkaramellát kicsit megmikrózom, majd belecsomagolom a mogyorót. De a most vett vajkaramella nem puhult mikrózásra, csak morzsálódott. Így simán a vajkaramella került középre, a megpirított mogyoró meg ment a ganache-ba durvára aprítva. Így sem lett rossz!

5. Mákos (ez az egytelen bonbon nincs a blogon: ezt a Kifőztük karácsonyi különszámába csináltam picit más verzióban, majd ott meglátjátok! Gabiék még a recept készítésekor a tesztalanyaim voltak, és nekik nagyon bejött.)

A lagzin szépen tálcákra halmoztuk Edittel a bonbonokat. Már ekkor is gyűltek körénk az önjelölt kóstolók :)

Gabi éjfél után, már újasszonynak öltözve kínálta a násznépet bonbonnal. Annak ellenére, hogy előtte közvetlenül volt terítéken az éjféli töltött káposzta, sikerük volt a bonbonoknak :) A legnépszerűbb a borzas vajkaramellás golyó volt.

Az újasszony középen, mellette a bonbongyárosok

Ja, azt hittem, hogy a bonbonprojekt után egy darabig nem fogok bonbonkészítésre gondolni se. Erre másnap hirtelen ötlettől vezérelve még legyártottam vagy 60 darabot, hogy a kimaradt töltelékek ne vesszenek kárba, no és a család is kóstolhasson egy kis bonbont :)

Itt is sok boldogságot kívánok Gabinak és Zolinak!

A főzött diókrém dicsérete: diókrémes - fehércsokis praliné

Egy Facebook-csoportban olvastam a főzött diókrém vázlatos receptjét (sajnos nem emlékszem, ki írta be, de ha szól, szívesen ideírom), ami nagyon egyszerűnek tűnt, így mindjárt ki is próbáltam egy bonbonban. A főzött diókrém szuper találmánynak bizonyult: a vaj, illetve tejszín adagolásával tudjuk szabályozni a krém sűrűségét, így lehet folyósabb-krémesebb állagút is készíteni egy formában készült bonbonba, de lehet egészen szilárd állagút is készíteni, amivel kézzel formázható bonbonokat gyárthatunk. Nekem - ahogy a képen is látható - első nekifutásra egy szilárdabb állagú krém készült. Ezt az alapkrémet sokféleképp ízesíthetjük is: vaníliarúd magjaival, rummal, fahéjjal, diólikőrrel stb. Még sok bonbontervem van ezzel a szuper diókrémmel!

Hozzávalók 15 darabhoz:
Főzött diókrém (beírtam az Alapreceptekhez is):
- 1 nagy marék dió
- 1-2 ek. cukor ízlés szerint
- habtejszín (nekem kb. fél deci ment bele)
- vaj (kb. 2 teáskanálnyi)
Vaníliás fehércsokikrém:
- 1 ek. tejszín
- 5 dkg fehércsoki
- fél vaníliarúd magjai
Csokiburok:
- 20 dkg étcsokoládé

Először elkészítem a főzött diókrémet. A diót a cukorral együtt aprítógépben összeaprítom, majd egy teflonserpenyőben minden zsiradék nélkül pár percig pirítom, a cukor pedig közben karamellizálódik.  Ekkor adok hozzá egy löttyintésnyi tejszínt és egy csík vajat, és kevergetve főzöm pár percig. A tejszín és a vaj adagolását addig folytatom, míg a kívánt sűrűségű krémet nem kapom. Figyelembe kell venni, hogy hűléskor még valamennyire tovább sűrűsödik a diókrém!

A vaníliás fehércsokikrémhez a tejszínt a vaníliamagokkal megmelegítem, majd beletördelem és felolvasztom benne a fehércsokit. Hűlni hagyom.

A csokihüvelyhez az étcsokit megolvasztom és temperálom, majd elkészítem a csokihüvelyt szilikon vagy polikarbonát formában. Hűtőbe teszem, míg a csoki visszadermed.

A kész csokihüvelybe először diókrémet töltök, majd vaníliás fehércsokikrémet, de hagyok helyet a lezáráshoz is. A formát ismét hűtőbe teszem.

Az étcsoki maradékát újratemperálom, majd lezárom vele a bonbonokat. Kb. egy óra hűtés után kifordítom a formából a kész bonbonokat.

Choco-Story: csokimúzeum Prágában

Prágában egy félig-meddig szakmai út keretein belül töltöttünk el három napot. És úgy látszik, ez egy ilyen nyár, én ahová csak megyek, ott csokimúzeumra de legalábbis bonbonboltra bukkanok! Úgyhogy mindjárt az első prágai napunkat a Choco-Story csokoládémúzeumban kezdtük (Celetná 10, 110 00 Praha 1 - nem messze az Óváros tértől).

Maga a múzeum nagyon picike, főleg a kölni csokimúzeum után: kb. jó félóra alatt alaposan végig lehet nézni. Az ott kiállított anyag három részre osztható. Az első rész a kakaó történetével foglalkozik, amikor még inkább italként fogyasztották, illetve bemutatja, hogyan hódította meg Európát. Ezzel kapcsolatban volt egy érdekes történet arról, hogy hogyan vált a csokoládéital a Mexikóban élő spanyol nők kedvencévé:

Azok a spanyol nők, akik a 16. században Mexikóba kerültek, annyira megszerették a kakaóitalt, hogy egyszerűen nem tudták abbahagyni az ivását. A szolgáiknak még a vallási szertartások alatt is folyton újra kellett tölteniük a poharaikat. A szolgák össze-vissza mászkálása a szertartások alatt annyira zavaróvá vált, hogy Chiapas püspöke, Don Bernardus de Salazar megtiltotta, hogy a csokoládéitalt mise alatt igyák, ennek eredményeként pedig az emberek egyszerűen nem mentek misére. Végül a püspököt megölték - mérget tettek a kakaóscsészéjébe. Sok évig a Mexikóban élő spanyolok féltve őrizték a csokoládéital receptjét. Cortez csak 1528-ban vitt Spanyolországba kakaóbabot és az ital elkészítéséhez szükséges eszközöket. A titkos recept állítólag a következőkből állt: 700 g őrölt kakaó, 56 g fahéj, 14 g szegfűszeg, egy csipet ánizs, pézsma. ámbra, 750 g cukor, 14 szem bors, 3 vaníliarúd, egy mogyoró, narancsvirág.

Régi csokiöntő formák

Formák táblás csoki készítéséhez

Vicces egy múzeumban látni azokat az eszközöket, amikkel én is dolgozok :)

A múzeum második része a csokoládé előállításával foglalkozik. Itt egy nagyon jó videót nézhettünk meg, ami bemutatta, hogyan készül a csokoládé a kakaófa gyümölcsének leszüretelésétől kezdve. Illetve korabeli eszközök is láthatók itt, pl. üreges csokik öntéséhez használt formák, és pralinékészítéshez használt formák.

A múzeum harmadik része pedig egy jelentős csokicsomagolóanyag-gyűjtemény. Láthatunk itt dobozokat, és nagyon sokféle csokipapírt, köztük magyarokat is.

Na ki evett még ilyet?

És ezeket?

A múzeum különlegessége az élő bemutató: félóránként meg lehet nézni, hogyan készülnek a belga pralinék.

Formák a bemutató műhelyben

Na, amikor ezt meghallottam, már alig vártam, hogy mehessünk megnézni. Ehhez képest csalódás volt: a bemutató kb. öt perig tart. Egy nagyon unott arcú nő eldarálja, hogy miből van a csokoládé, majd megmutatja, hogyan készülnek a pralinék polikarbonát formában. Amiből sokat nem lehet hallani, így érteni sem (főleg ha valaki először lát ilyesmit), egyrészt mert egy kb. szemmagasságig érő üvegfal választ el minket, látogatókat a munkapulttól, másrészt mert amikor a temperálógéppel dolgozott, akkor a nézőknek háttal állt, így nem sokat lehetett látni belőle, hogy mit is csinált.

A csoki egyik hozzávalója :)

Csokiburok készítése - kb. ennyit láttunk az egészből

Nugáttal megtölti a csokihüvelyeket

A belépőhöz tartozott kóstolás is: ez pontosan egy szem mogyorónugáttal töltött bonbon/fő volt - mi azért kicsit többet vártunk volna a belépőjegy áráért (140 korona volt a felnőtt, 90 korona a diákjegy). A vendégkönyv tanúsága szerint ezzel nemcsak mi voltunk így :)

A múzeum után a shopba tévedtünk be. Itt a kakaóbab alakú perselyek mellett izgalmasabb dolgokra is bukkantam. Voltak egyrészt polikarbonát formák is, de ezek nem tetszettek annyira, illetve voltak üreges csokifigurák öntéséhez használható formák. Én egy maciöntő formát kaptam: már alig várom, hogy kipróbáljam! Csak még utána szeretnék olvasni-nézni, hogy is kéne használni, érdekes kihívás lesz! Ezen kívül még egy kis könyvet vettünk a csoki történetéről.

A csokibolt

... és kínálata

A múzeum mellett van egy csokibolt is, ahol belga pralinékat lehet kapni nagy választékban. A klasszikus ízek mellett igazi különleges darabok is vannak: dohány ízesítésű praliné (ezt kóstoltam, de nem érződött határozottan a dohányíz), sáfrányos-currys, Becherovkás (ez nagyon finom volt, a ganache-ból finoman kiérződött a Becherovka íze). 

Dohányos és sáfrányos-currys bonbonok

Középen a kedvencem, a brazil passiógyümölcsös bonbon

A kóstolóadagunkból még nagyon ízlett a málnás, aminek nem műmálna, hanem határozott málnalekváros íze volt, illetve a dominikai tejcsokiburokba rejtett brazil passiógyümölcsös volt az abszolút kedvenc.

Balról jobbra: gianduja, barackos-fehércsokis (a barack nem nagyon jött ki), málnás, alatta passiógyümölcsös, citromfüves

A bonbonok külalakjánál nagyon tetszett, hogy a transzferfólia sokszor a bonbon ízéről árulkodott akár egy kép vagy egy felirat formájában, telitalálat a V!va Praha felirat és embléma a Becherovkás bonbonon. Az viszont nem tetszett, hogy sok bonbonnál fehéres kicsapódások csúfították el a csokiburkot.

Prágából hazafele volt még egy pozsonyi megállónk is. A belvárosban barangolva itt is természetesen csokiboltra bukkantam. 

Itt az egész kínálat ízvilágáról nem tudtam sajnos teljes képet alkotni, mert nem értettem a szlovák kiírásokat, a felszolgáló lányzó meg nem volt a helyzet magaslatán az angollal. Így három darabot választottam: volt egy epres fullmű bugyirózsaszín epertöltelékkel, egy konyakosmeggy (tetszett rajta a ráfestett meggyminta), és az abszolút befutó itt az abszintos töltelékű bonbon volt, ami nagyon ütött.

Fehércsokis-(mű)epres, konyakmeggyes és ütős abszintos bonbonok

Szilvapálinkás - csokis praliné

Péntektől egészen ma estig Prágában jártam (egy rövid pozsonyi kitérővel), ahol egészen véletlenül egy kisebb csokimúzeumra sikerült bukkanni, ahol kézműves bonbonok is kaphatók. Hozom majd a beszámolót is (ha még nem unjátok a beszámolódömpinget a blogon...), csak még a fotókat össze kell válogatnom hozzá.
Addig pedig jöjjön egy újabb egyszerű, de nagyszerű bonbon. Ismételten elég ütősre sikerült, pálinkarajongóknak ez is kötelező darab! Sajnos a bonbon nyári melegben készült, így a hűtőből kivéve a párától picit mattabb lett, de az íze.... próbáljátok ki!

Hozzávalók 15 darabhoz:

- egy marék aszalt szilva

- kb. fél deci szilvapálinka

- 5 + 15 dkg étcsokoládé

Az aszalt szilvát apró darabokra vágom, majd annyi szilvapálinkát öntök rá, amennyi ellepi, és hagyom, hogy az ízek két-három nap alatt összeérjenek.

Az aszalt szilvát (a pálinka nélkül) aprítógépbe teszem, és 5 dkg olvasztott étcsokival krémesre aprítom a gépben. Ha túl sűrűnek tűnik a krém, egy kis szilvapálinkával hígíthatjuk.

A 15 dkg étcsokit megolvasztom és temperálom, majd elkészítem a csokihüvelyt szilikon vagy polikarbonát formában. Hűtő, míg a csoki visszaszilárdul.

A mélyedéseket megtöltöm a csokis-szilvás krémmel, hagyva helyet a lezáráshoz. Az étcsoki maradékát újratemperálom, majd lezárom a bonbonokat. Hűtés után óvatosan kifordítom a formából.

Tipp:

Ha a krémet sűrűbbre készítjük, vizes kézzel golyókat formálhatunk a masszából. Ezeket utána mártsuk meg étcsokoládéban.