Choco-Story: csokimúzeum Prágában

Prágában egy félig-meddig szakmai út keretein belül töltöttünk el három napot. És úgy látszik, ez egy ilyen nyár, én ahová csak megyek, ott csokimúzeumra de legalábbis bonbonboltra bukkanok! Úgyhogy mindjárt az első prágai napunkat a Choco-Story csokoládémúzeumban kezdtük (Celetná 10, 110 00 Praha 1 - nem messze az Óváros tértől).

Maga a múzeum nagyon picike, főleg a kölni csokimúzeum után: kb. jó félóra alatt alaposan végig lehet nézni. Az ott kiállított anyag három részre osztható. Az első rész a kakaó történetével foglalkozik, amikor még inkább italként fogyasztották, illetve bemutatja, hogyan hódította meg Európát. Ezzel kapcsolatban volt egy érdekes történet arról, hogy hogyan vált a csokoládéital a Mexikóban élő spanyol nők kedvencévé:

Azok a spanyol nők, akik a 16. században Mexikóba kerültek, annyira megszerették a kakaóitalt, hogy egyszerűen nem tudták abbahagyni az ivását. A szolgáiknak még a vallási szertartások alatt is folyton újra kellett tölteniük a poharaikat. A szolgák össze-vissza mászkálása a szertartások alatt annyira zavaróvá vált, hogy Chiapas püspöke, Don Bernardus de Salazar megtiltotta, hogy a csokoládéitalt mise alatt igyák, ennek eredményeként pedig az emberek egyszerűen nem mentek misére. Végül a püspököt megölték - mérget tettek a kakaóscsészéjébe. Sok évig a Mexikóban élő spanyolok féltve őrizték a csokoládéital receptjét. Cortez csak 1528-ban vitt Spanyolországba kakaóbabot és az ital elkészítéséhez szükséges eszközöket. A titkos recept állítólag a következőkből állt: 700 g őrölt kakaó, 56 g fahéj, 14 g szegfűszeg, egy csipet ánizs, pézsma. ámbra, 750 g cukor, 14 szem bors, 3 vaníliarúd, egy mogyoró, narancsvirág.

Régi csokiöntő formák

Formák táblás csoki készítéséhez

Vicces egy múzeumban látni azokat az eszközöket, amikkel én is dolgozok :)

A múzeum második része a csokoládé előállításával foglalkozik. Itt egy nagyon jó videót nézhettünk meg, ami bemutatta, hogyan készül a csokoládé a kakaófa gyümölcsének leszüretelésétől kezdve. Illetve korabeli eszközök is láthatók itt, pl. üreges csokik öntéséhez használt formák, és pralinékészítéshez használt formák.

A múzeum harmadik része pedig egy jelentős csokicsomagolóanyag-gyűjtemény. Láthatunk itt dobozokat, és nagyon sokféle csokipapírt, köztük magyarokat is.

Na ki evett még ilyet?

És ezeket?

A múzeum különlegessége az élő bemutató: félóránként meg lehet nézni, hogyan készülnek a belga pralinék.

Formák a bemutató műhelyben

Na, amikor ezt meghallottam, már alig vártam, hogy mehessünk megnézni. Ehhez képest csalódás volt: a bemutató kb. öt perig tart. Egy nagyon unott arcú nő eldarálja, hogy miből van a csokoládé, majd megmutatja, hogyan készülnek a pralinék polikarbonát formában. Amiből sokat nem lehet hallani, így érteni sem (főleg ha valaki először lát ilyesmit), egyrészt mert egy kb. szemmagasságig érő üvegfal választ el minket, látogatókat a munkapulttól, másrészt mert amikor a temperálógéppel dolgozott, akkor a nézőknek háttal állt, így nem sokat lehetett látni belőle, hogy mit is csinált.

A csoki egyik hozzávalója :)

Csokiburok készítése - kb. ennyit láttunk az egészből

Nugáttal megtölti a csokihüvelyeket

A belépőhöz tartozott kóstolás is: ez pontosan egy szem mogyorónugáttal töltött bonbon/fő volt - mi azért kicsit többet vártunk volna a belépőjegy áráért (140 korona volt a felnőtt, 90 korona a diákjegy). A vendégkönyv tanúsága szerint ezzel nemcsak mi voltunk így :)

A múzeum után a shopba tévedtünk be. Itt a kakaóbab alakú perselyek mellett izgalmasabb dolgokra is bukkantam. Voltak egyrészt polikarbonát formák is, de ezek nem tetszettek annyira, illetve voltak üreges csokifigurák öntéséhez használható formák. Én egy maciöntő formát kaptam: már alig várom, hogy kipróbáljam! Csak még utána szeretnék olvasni-nézni, hogy is kéne használni, érdekes kihívás lesz! Ezen kívül még egy kis könyvet vettünk a csoki történetéről.

A csokibolt

... és kínálata

A múzeum mellett van egy csokibolt is, ahol belga pralinékat lehet kapni nagy választékban. A klasszikus ízek mellett igazi különleges darabok is vannak: dohány ízesítésű praliné (ezt kóstoltam, de nem érződött határozottan a dohányíz), sáfrányos-currys, Becherovkás (ez nagyon finom volt, a ganache-ból finoman kiérződött a Becherovka íze). 

Dohányos és sáfrányos-currys bonbonok

Középen a kedvencem, a brazil passiógyümölcsös bonbon

A kóstolóadagunkból még nagyon ízlett a málnás, aminek nem műmálna, hanem határozott málnalekváros íze volt, illetve a dominikai tejcsokiburokba rejtett brazil passiógyümölcsös volt az abszolút kedvenc.

Balról jobbra: gianduja, barackos-fehércsokis (a barack nem nagyon jött ki), málnás, alatta passiógyümölcsös, citromfüves

A bonbonok külalakjánál nagyon tetszett, hogy a transzferfólia sokszor a bonbon ízéről árulkodott akár egy kép vagy egy felirat formájában, telitalálat a V!va Praha felirat és embléma a Becherovkás bonbonon. Az viszont nem tetszett, hogy sok bonbonnál fehéres kicsapódások csúfították el a csokiburkot.

Prágából hazafele volt még egy pozsonyi megállónk is. A belvárosban barangolva itt is természetesen csokiboltra bukkantam. 

Itt az egész kínálat ízvilágáról nem tudtam sajnos teljes képet alkotni, mert nem értettem a szlovák kiírásokat, a felszolgáló lányzó meg nem volt a helyzet magaslatán az angollal. Így három darabot választottam: volt egy epres fullmű bugyirózsaszín epertöltelékkel, egy konyakosmeggy (tetszett rajta a ráfestett meggyminta), és az abszolút befutó itt az abszintos töltelékű bonbon volt, ami nagyon ütött.

Fehércsokis-(mű)epres, konyakmeggyes és ütős abszintos bonbonok

Szilvapálinkás - csokis praliné

Péntektől egészen ma estig Prágában jártam (egy rövid pozsonyi kitérővel), ahol egészen véletlenül egy kisebb csokimúzeumra sikerült bukkanni, ahol kézműves bonbonok is kaphatók. Hozom majd a beszámolót is (ha még nem unjátok a beszámolódömpinget a blogon...), csak még a fotókat össze kell válogatnom hozzá.
Addig pedig jöjjön egy újabb egyszerű, de nagyszerű bonbon. Ismételten elég ütősre sikerült, pálinkarajongóknak ez is kötelező darab! Sajnos a bonbon nyári melegben készült, így a hűtőből kivéve a párától picit mattabb lett, de az íze.... próbáljátok ki!

Hozzávalók 15 darabhoz:

- egy marék aszalt szilva

- kb. fél deci szilvapálinka

- 5 + 15 dkg étcsokoládé

Az aszalt szilvát apró darabokra vágom, majd annyi szilvapálinkát öntök rá, amennyi ellepi, és hagyom, hogy az ízek két-három nap alatt összeérjenek.

Az aszalt szilvát (a pálinka nélkül) aprítógépbe teszem, és 5 dkg olvasztott étcsokival krémesre aprítom a gépben. Ha túl sűrűnek tűnik a krém, egy kis szilvapálinkával hígíthatjuk.

A 15 dkg étcsokit megolvasztom és temperálom, majd elkészítem a csokihüvelyt szilikon vagy polikarbonát formában. Hűtő, míg a csoki visszaszilárdul.

A mélyedéseket megtöltöm a csokis-szilvás krémmel, hagyva helyet a lezáráshoz. Az étcsoki maradékát újratemperálom, majd lezárom a bonbonokat. Hűtés után óvatosan kifordítom a formából.

Tipp:

Ha a krémet sűrűbbre készítjük, vizes kézzel golyókat formálhatunk a masszából. Ezeket utána mártsuk meg étcsokoládéban.

Zölddió-likőr: a második felvonás

Ebben a melegben képtelenség lenne bonbonozni (na jó, néha még létezni is nehéz), így most nem is bonbonrecept jön. A nyár folyamán igyekeztem, illetve igyekszem az őszi-téli bonbonozáshoz különféle alapanyagokat előállítani: aszaltam már epret (ennek a felét már majdnem megettem, kellett az íróasztalon hagyni!), meggyet, és jön még a szilva és a körte aszalása is.

Időközben a június végén elkezdett zölddió-likőröm is elkészült. Az itt leírt adaghoz cukorszirupot adtam még (fél liter víz + 25 dkg cukor); a cukorsziruppal a diólikőr két hetet állt még a spájzban. Bár a neten olvasgatott receptekben egy hét állást olvastam, de pont az egy hét leteltekor nyaraltam, így kicsit tovább maradt a likőr a diókon, bár ez csak a javára vált szerintem.

A múlt hét végén pedig gézlapok segítségével leszűrtem, és lehetett kóstolni. Szerintem isteni lett: jó sűrű, átható dióízzel. Szuper lesz bonbonokba, sütikbe, fagyikba - mostanság úgyis a dióra kattantam rá! A tanulság pedig az, hogy tökéletesen működik vodkával is, na és hogy jövőre minimum dupla adagot kell gyártanom belőle!

Bonbonok és egyéb gasztroélmények Gyulán

A hétvégén a két legjobb barátnőmmel Gyulára látogattunk. Ha Gyula, akkor persze nemcsak a Várfürdő, hanem a bonbonkóstolás is kötelező programpont volt természetesen! A gyulai Cadeau Bonbon Manufaktúra kézzel készült termékei Gyula mindkét híres cukrászdájában, a Kézműves és a Százéves Cukrászdában is megvásárolhatók. A Manufaktúra honlapja, illetve a Gyuláról hozott prospektusuk szerint több mint 80 féle bonbont készítenek. Itt főleg a klasszikus ízvilágú bonbonok vannak túlsúlyban, ahol a különféle marcipánok, magvak, gyümölcsök, alkoholok adják a bonbon gerincét. Viszonylag kevés szokatlan, meghökkentő kombinációra bukkanhatunk, ilyen pl. a Csipkerózsika (csipkebogyó íz + fehércsokikrém) vagy a dohányos bonbon. Természetesen a cukrászdákban nem a teljes választék található meg, bár tény, hogy még így is bőséges a kínálat. A bonbonokat kimérve (nem darabra) lehet megvásárolni; 10 dkg 890 forintba kerül, ez olyan 7-8 szem mérettől függően.

Bonbonok a Kézműves Cukrászdában

Bonbonok a Százéves Cukrászdában

Én a Kézműves Cukrászdában ejtettem meg a kóstolást: a barátnőimtől kaptam ajándékba egy 10 dekás adagot, és mivel a hőségben semmi értelme nem lett volna elvinni a bonbonokat, helyben kóstolgattam. Mi került a tányéromra? (A szénhidrátbevitelem miatt aggódók megnyugtatására: utána jó órát-másfél órát úsztam a Várfürdő 50 méteres medencéjében! :D)

1. Erkel szelet (a hangjegyes): diómarcipán + fehércsokikrém triple seckel

2. Málna mánia (Erkeltől haladok az óramutató járásával egyezően): málnás krém + vaníliás krém

3. Pisztáciamarcipán

4. Gesztenyés bonbon

5. Tonka szelet: étcsokikrém + tonkabab

6. Jamaica: csokikrém jamaicai rummal

7. Kókusz hasáb

8. Feketeerdő (középen): cseresznyepálinkás fehércsokikrém + alkoholos meggyszem

Őszinte leszek: a bonbonok csalódást okoztak. Először is, nem volt megfelelően hűtve a pult, ahol tárolják a cukrászdában (csak a belső légkondi hűtötte, de az édeskevés a kánikulában), így a csoki roppanására esély sem volt, ami pedig a bonbonkóstolás fontos hangélménye. Ez még csak a kisebb gond lett volna, de ízre sem jöttek be a bonbonok: nekem iszonyatosan édesek voltak, úgy éreztem már a végén, hogy összeragad tőle a szám. Persze én alapból nem vagyok túl édesszájú (pl. ha recept alapján csinálok édességet, helyből legalább harmadával csökkentem benne a cukrot), de például a diómarcipános Erkel szeletnél a cukor is ropogott a fogam alatt, ami különösen hervasztó élmény. A gyümölcsös Málna mánia bonbonnál úgy tűnt, hogy kispórolták belőle a gyümölcsöt: csak egy vékonyka gyümölcsjoghurt-színű málnaréteg feküdt a fehércsokikrémen, így akárhogy koncentráltam, málnaízt nem éreztem.

Persze az édesség ízlés kérdése; illetve lehet, hogy egyszerűen csak rosszul választottam. Viszont a Jamaica bonbonnál komoly technikai hiba is akadt. Persze az előfordul nagy mennyiségben készített bonbonoknál, hogy egy-két apróbb légbuborék marad a csokiburokban - nem szép persze, de azért még nem a világ vége.

Légbubik

Viszont körülbelül fél centis (!!!!) csokiburokkal NEM lenne szabad kiadni senkinek a kezéből kézműves bonbont. Idézet a Manufaktúra honlapjáról: "... a kellemes zörej pedig, ahogy a fogak közt elroppan a csokoládéréteg, a bebocsátást jelenti az ízek paradicsomába." Hát, ha valaki ezt a Jamaica bonbont harapja ketté, az bizony nem lesz bebocsátva oda! Érthetetlen, hogy egy ilyen darab hogyan kerül ki a cukrászda pultjára, miért nem kerül a selejt közé - még egy egyszerűbb szilikon formával is sokkal szebb, vékonyabb burok készíthető!

Brutálvastag csokiburok

A gyulai hétvégén nemcsak bonbont kóstoltam, hanem az ország tortáját is, a sárgabarackos kölestortát, szintén a Kézműves Cukrászdában. Mindhármunknak ugyanaz volt a véleménye: a torta egyszerűen ízetlen. Ízetlen a köleses tésztaréteg, és a hab a tetején egyenesen lisztes hatású, alig érezhető a sárgabarack íz rajta. Egyedül a Zila forma jóvoltából kialakított üregbe töltött barackíz ad valamelyest ízt a tortának... de azért ez édeskevés 450 forint / szelet árért...

Azért az aggódó olvasók kedvéért elárulom, hogy pozitív gasztroélményben is volt részünk a gyulai hétvégén. Az egyik ilyen a Hamburger Bár (Béke sugárút 1.) volt. Ez tulajdonképpen ugyanolyan, mint a McDonald's, de mégsem: a hamburger saját készítésű buciban, helyben sütött húspogácsával és házi majonézzel érkezik. A kedvencünk a Reformburger volt: teljes kiőrlésű, magvas tönkölybuciban csirkemell. Ja, és a hamburgerek duplája a mekis méretnek. Menüben pedig fél literes limondádét is lehet kérni: cukorszirup (kérésre anélkül is elkészítik), és vagy egy maréknyi narancs-lime-citrom összeaprítva; a többség ezt kérte a szokott szénsavas cuccok helyett.

Reformburger...

...és hozzá limonádé

A másik pozitív élmény a Sörpince étterem volt: egy szuper vacsorát költöttünk el itt, és mindhárman nagyon elégedettek voltunk a választott étellel.

Természetesen a Százéves Cukrászda fagyija sem maradhatott ki: itt ettem életem eddigi legjobb karamellfagyiját.

Rumos diós - meggyes bonbon

Kicsit eltűntem az utóbbi napokban, a Balatonon nyaraltunk netmentesen. A nyaralás alatt több bonbonterv is megszületett a fejemben (általában fagyizás közben jött az ihlet, így igyekeztem sokat fagyizni :D). Most viszont még egy régebben készült diós bonbont hozok Nektek. A diókrémet Anya isteni házi meggylekvárával párosítottam, amihez egy csipetnyi rumot kevertem. Hát, nem volt hosszú életű a bonbon nálunk!

Hozzávalók 15 darabhoz:

- fél adag diókrém

- kb. 2 ek. meggylekvár vagy egy adag meggypüré

- 1 tk. rum

- 20 dkg étcsokoládé (nálam 70%)

Először elkészítem a diókrémet az itt leírtak szerint. A meggylekvárhoz hozzákeverek egy teáskanálnyi rumot.

Az étcsokoládét megolvasztom és temperálom, majd elkészítem a csokiburkot polikarbonát vagy szilikon formában. Hűtőbe teszem, míg a csoki megszilárdul.

A kicsokizott mélyedésekbe teszek egy pötty rumos meggylekvárt (kb. egyharmadig), erre jön a diókrém, de hagyok helyet a lezáráshoz. Ismét hűtőbe teszem a formát.

Az étcsoki maradékát újratemperálom, majd lezárom a bonbonokat. Hűtés után kifordítom a bonbonokat a formából.

Csokoládémúzeum, Köln

Régi adósságom már ez a beszámoló, tudom. Úgyhogy fogadjátok sok szeretettel, remélem, sikerül majd átadnom valamit abból, mekkora élményt jelentett nekem a csokimúzeum meglátogatása.

A múzeum a Rajna kikötőjében, egy benyúló félszigeten található, hatalmas többszintes épület, amely hajót formáz. Megérkezésünkkor a belépőjegy mellé egy kicsi Lindt csokit kaptunk, majd elindultunk felfedezni a csokimúzeumot. Maga a kiállítás három szinten található, legalább egy jó órát rá kell szánni - csokirajongóknak kicsit többet :)

Az első szint a kakaóbab termesztésétől egészen a kész csokoládé előállításáig visz el: megtudhattuk, mik a főbb termőterületek, hogyan állítják elő a csokoládét a kakaóbabból, kik foglalkoznak a kakaóbab szüretelésével, melyek a legtöbb csokoládét fogyasztó országok, mik a csokoládé élettani hatásai, és így tovább. Mindez fotókkal gazdagon illusztrálva, illetve egy üvegházban magát a kakaócserjét is megnézhettük - sajnos hiába meresztettem a szemem, kakaóbabot nem láttam rajta. 

Apropó, tudtátok, hogy a rendszertani neve a kakaócserjének Theobroma Cacao, amiből a theobroma szó annyit jelent, hogy az istenek eledele?

A legérdekesebb a második szint volt, ahol először is a csokimúzeum jelképével, a hatalmas, három méter magas csokiszökőkúttal találtuk magunkat szemben: itt 200 kg Lindt csoki folydogál, amit ostyával mártva kóstolhattunk meg. (Sajnos nem úgy működött a kóstoló, hogy ki-ki tetszőleges mennyiségű ostyát mártott meg tetszőleges mennyiségű csokival - de így is kicseleztük a rendszert, mert háromszor álltunk sorba a csokis ostyáért :D)

A csokiszökőkút után a látványcsokigyár következett, ahol mini táblás Lindt csokik készülnek polikarbonát formában, üreges csokifigurák, és trüffelek - mindez gépesítve.

Régi öntőformák

Először a mini táblás csokik öntését néztük végig - minden egyes munkafázist szépen végig lehetett követni, mert a gyártósor üveggel volt borítva. Először a gépileg temperált csokoládét egy cső segítségével az elosztófejbe juttatják, ami tizedgrammnyi pontosságra beleadagolja a csokoládémasszát az előmelegített polikarbonát formába.

Utána egy rezgő-vibráló asztalra kerülnek a formák, ahol a rezgés szépen elegyengeti a csokimasszát, és eltünteti az esetleges légbuborékokat.

Utána egy 25 perces hűtési fázis következik, majd a következő gép kifordítja a csokitáblácskákat a polikarbonát formából.

Egy következő gép áthelyezi  táblákat arra a szalagra, ami a csomagolóhoz továbbítja majd őket. 

Végül a szalag végén egy dolgozó dobozba rakosgatja a már becsomagolt mini csokikat.

Az üreges figurákhoz készült öntőformák két részből állnak: az egyikbe beletöltik a pontosan kimért mennyiségű temperált csokival, majd összecsukják a formát, és egy centrifuga-szerű gépre illesztik. 

A gép minden irányban a saját tengelye körül forgatja a formákat, így a csoki egyenletesen oszlik el. Egy kb. 45 perces hűtési fázis után pedig egyszerűen kipattintják a formából a kész üreges csokit. A kétszínű üreges figuráknál először az egyik színű csokit viszik fel kézzel, majd a hűtési fázis után jöhet a másik színű csoki.

A töltött bonbonok gyártása is gépesített: a csokihüvely elkészítése az üreges csokifigurák készítéséhez hasonlít, állandó forgatással hozzák létre az egyenletesen vastag csokiréteget. 

Ezután hűtés, majd jöhet a töltelék. A betöltő lyuk lezárása után csokoládéba forgatják, majd a borzas külsőt is gépi segítséggel nyeri el.

A második emeleten ezután még a csokoládé kultúrtörténetével folytatódik a kiállítás: a maja és azték civilizációktól eljutunk egészen addig, hogyan hódítja meg a csokoládé Európát.

A harmadik emelet a kultikus csokoládék birodalma. Itt a legsimertebb, kultikus csokoládékkal kapcsolatos anekdotákat olvashatjuk, megfigyelhetjük egy-egy brand fejlődését a csokoládék csomagolásán és reklámján keresztül. Például tudtátok, hogy a lila tehén előtt egy bernáthegyi kutya volt a Milka reklámarca? 

A nosztalgiázni vágyók régi csokireklámokat nézhetnek meg, illetve régi csokoládéautomatákat láthatnak még.

A kiállítás után még kötelező beugrani a shopba is, ahonnan mi sem üres kézzel jöttünk ki. 

A csokoládémúzeummal körülbelül szemben található a mustármúzeum (Senfmuseum), ahová mi is betértünk. 

Itt többféle ízesített mustárt kóstolhatunk - az én kedvencem a kölni sörrel, a kölsch-sel ízesített volt. 

De - egészen váratlan módon - a csokirajongóknak is tartogat még meglepetést a mustármúzeum: különleges mustárral töltött trüffeleket kóstolhatunk itt, méghozzá három ízben: cayenne-es mustárral töltött trüffel étcsokiburokban, mézes-mustáros trüffel tejcsokiburokban és rízlingmustáros és mustáros-gyógynövényes trüffel fehércsokiburokban.

Én a cayenne-es mustárral töltött étcsokis trüffelt kóstoltam: érdekes élmény volt, valahogy nem éreztem nagyon elütőnek a mustár és csoki kombinációt, bár némileg szokatlan volt.

A csokoládémúzeumból egy receptet is hoztam magammal. A Mágikus Maja Mix Guatemaláról származó különleges csokoládéital, amely állítólag afrodiziákum. Tessék kipróbálni!

Hozzávalók:

- 2 vaníliarúd

- 1 liter tej

- 2 ek. kakaó

- negyed liter víz

- 2 ek. méz

- 2 ek. nádcukor

- fél tk. cayenne bors vagy tabasco

- 4 cl rum vagy tequila

- egy csipet só

A vaníliarudakat tíz percig rotyogtatjuk a tejben. A vaníliamagokat kikaparjuk, majd a kakaóval a vízben felforraljuk. A tejet ehhez hozzáöntjük, és jól elkeverjük. Hozzáadjuk a mézet, nádcukrot, cayenne borsot, sót és rumot. Nagyon forrón vagy jól behűtve tálaljuk.

Lowcarb málnás - kókuszos praliné

Az első kísérletem, lowcarb, azaz szénhidrátcsökkentett bonbon készítésére. Kétféle csokival próbálkoztam: a Norbi Update2 tejcsoki sajnos nem olvad szépen (kvázi úgy, mint egy nehezebben kezelhető fehércsoki), így azt el kellett vetnem a csokiburoknál. De töltelékbe nagyon jó lett tejszínnel párosítva! Így maradt a diétás Ritter étcsoki (ami maltittal van édesítve) - azzal már boldogultam, szépen megolvadt, és jól lehetett vele dolgozni. A töltelék igazi nyárias lett, egy kis málnával.

Aki nem szénhidrátcsökkentett verzióban szeretné elkészíteni, az használjon magas kakaótartalmú étcsokit a diétás Ritter helyett, illetve édesítse mézzel a töltelékeket!

Hozzávalók 10-12 darabhoz:

Málnapüré:

- 1 kis marék málna

- 1 teáskanál málnapálinka (elhagyható)

- csipet Nyírédes

Kókuszkrém:

- 3 dkg kókuszreszelék

- fél vaníliarúd

- 1 dl tejszín

- 1 teáskanál vaj

- 1 dkg Nyírédes

Csokikrém:

- 3 dkg Norbi Update2 tejcsokoládé

- 1 evőkanál cukrozatlan habtejszín

Csokiburok:

- 15 dkg diétás Ritter étcsokoládé

A málnát leturmixolom, szitán áttöröm. A pürét kb. 7-8 perc alatt beforralom, ízlés szerint édesítem Nyírédessel. Ha kész, belekeverem a málnapálinkát, hagyom hűlni.

A kókuszkrémhez a hozzávalókat egy lábosban addig kevergetem-főzöm, míg elválik a massza az edény falától és jó sűrű-krémes lesz. Hagyom hűlni.

A csokikrémhez a tejszínt megmelegítem, majd beledobom az apróra tört Update2 csokit, és addig kavarom, míg fel nem olvad a csoki és egynemű masszát nem kapok. Hagyom hűlni.

A Ritter étcsokit megolvasztom, majd szilikon bonbonformába öntöm, a formát az asztalhoz ütögetem, hogy ne maradjanak a légbuborékok. (Én polikarbonát formában készítettem, amihez a csokit szükséges temperálni. Nem nagy ördöngősség, itt egy összefoglaló róla.) Várok kb. fél-egy percet, majd a felesleges csokit kicsorgatom a bonbonformából, a tetejét pedig habkártyával lehúzom. (Akinek szimpatikusabb, ecsettel is kikenheti a bonbonformát!) A formát hűtőbe teszem, míg a csoki visszaszilárdul.

A bonbonforma mélyedéseibe először egy-egy pötty málnapürét teszek.

Erre jön egy adag kókuszkrém, kb. a forma feléig-kétharmadáig.

Erre jön a tejszínes csokikrém, de vigyázok, hogy maradjon hely a bonbonok talpának is. A formát rövid időre ismét hűtőbe teszem.

A Ritter csoki maradékát újra megolvasztom, majd egy kiskanállal a forma mélyedéseire pöttyintek belőle, és a csokit habkártyával eligazítom. Kb. egy órára hűtőbe teszem a formát. Utána óvatosan kifordítom belőle a bonbonokat.

Tipp: Ha a málnás réteget kihagyom, a Bounty csokihoz nagyon hasonló bonbont kapok!