2011. november 4.

Mákos-marcipánkrémes praliné meggyel



Mák-marcipán-meggy: tuti hármas, igazi triumvirátus, amivel nem lehet egyszerűen melléfogni... bonbonban sem! A meggy liofilizált meggy volt, amelyet még Vianne-tól nyertem a nyári játékán. Díszíteni is szuper, szépen megőrzi a meggy a pirosas-bordós színét így, nem lesz olyan sötét, mint aszalt formában. Természetesen ízében aszalttal is ugyanolyan finom lesz!



Hozzávalók 15 darabhoz:
- 6 dkg marcipánmassza
- kb. 2 ek. tejszín
- 1 csapott ek. darált mák
- 30 szem liofilizált meggy
- 20 dkg étcsokoládé

A töltelékhez a tejszínt megmelegítem, majd hozzákeverem a lereszelt marcipánmasszát, és addig keverem, míg egynemű krémet nem kapok. Végül hozzáteszem a mákot is. Ha túl sűrűnek érezzük a krémet, némi plusz tejszínnel lágyíthatunk rajta.
Az étcsokit megolvasztom és temperálom, majd elkészítem a csokihüvelyt szilikon vagy polikarbonát formában. Hűtő, míg a csoki megszilárdul. A kész csokihüvelyeket megtöltöm a krémmel, amibe egy-egy szem liofilizált meggyet nyomok. A formát rövid időre hűtőbe teszem.
Az étcsoki maradékát újratemperálom, majd lezárom a bonbonokat. Kb. egy óra hűtés után kifordítom a formából, és mindegyik bonbon tetejére egy-egy pötty olvasztott étcsoki segítségével egy-egy szem liofilizált meggyet ragasztok. Megvárom, hogy a csoki megszilárduljon, majd jöhet a kóstolás... már ha eddig kibírtam :)


2011. november 2.

Karamellmousse-szal töltött praliné



A sűrített tejből készített karamellkrém légiesebb, habosabb válozata... na jó, lájtnak ugyan nem lájt, de ezt ne is várjuk a karamelltől! Az íze viszont egyszerűen mesés!

Hozzávalók 15 darabhoz:
- 7dkg dulce de leche krém (ezúttal nagyon sűrűre készítve - olyan 4 órán keresztül főzve)
- 1 dl tejszín
- 3 db pillecukor (marshmallow)
- 20 dkg étcsokoládé

A karamellmousse-hoz először egy-két kanál tejszínnel megolvasztom a dulce de leche krémet és a pillecukrokat. Kihűtöm. A tejszínt (esetleg pici habfixálóval) kemény habbá verem, majd óvatosan hozzákeverem a karamell-pillecukor egyveleghez. Hűtőbe teszem legalább egy jó órára.
Az étcsokit megolvasztom és temperálom, majd elkészítem a csokihüvelyt szilikon vagy polikarbonát formában. Hűtő, míg a csoki visszaszilárdul. A mélyedéseket megtöltöm karamellmousse-szal, majd rövid időre ismét hűtés következik. A maradék étcsokit újratemperálom, majd lezárom a bonbonokat. Kb. egy óra hűtés után kifordítom a kész bonbonokat a formából.

Tipp: A karamellmousse-hoz a karamell olvasztásánál adhatunk egy csík tejcsokit is!



2011. október 30.

Eszterházy-torta liszt és cukor nélkül



Most egy kakukktojás következik, azaz nem bonbon, hanem kivételesen torta. A képét már megmutattam a blog Facebook-oldalán, ahol többen kérdezték a receptet, így gondoltam, megosztom itt is. A blogon már szerepelt korábban az Eszterházy-torta, Eszterházy-bonbonokkal díszítve. Ez a kedvenc tortám, mert nagy diórajongó vagyok, így egyértelmű volt, hogy ezt készítem el most is a szülinapom megünneplésére. Azonban akik ismernek, tudják, hogy az elmúlt fél évben igyekeztem az étrendemből kiiktatni a finomított szénhidrátokat (liszt és cukor), így ennek szellemében kicsit módosítottam a már korábban használt recepten: a tésztába csak darált dió került, míg cukor helyett xilitet (természetes alapú édesítő) használtam. A tetején az étcsokis rész diétás Ritter csokiból készül (maltittal édesítve), a csíkok pedig sima fehér csokiból - igaz ez cukros, de az egész tortára három kockányi került, ennyi belefér :)



Hozzávalók a tortához (18 cm):
Tészta:
- 5 tojásfehérje
- 10 dkg xilit
- 20 dkg darált dió
- csipet fahéj
Krém:
- 4 dl tej
- 1 cs. vaníliás pudingpor
- 8 dkg xilit (porrá darálva)
- 15 dkg vaj
- 10 dkg darált dió
- rum ízlés szerint
Díszítés:
- 10 dkg darált dió
- 10 dkg étcsokoládé (nálam diétás ét Ritter)
- 3 dkg fehér csokoládé

A tésztához a tojásfehérjéket a xilittel kemény habbá verem. Hozzáforgatom a fahéjat és a diót. Sütőpapírra négyszer körberajzolom a 18 cm-es tortaformát. A masszát lemérem, és négy részre osztom. A sütőpapírra rajzolt köröket kikenem a masszával, és kb. 10 perc alatt kisütöm a lapokat 180 fokon.
A krémhez a tejből és a pudingporból pudingot főzök, kicsit kihűtöm. A vajat a porrá darált xilittel habosra kavarom, majd hozzákeverem a pudinghoz. Ehhez jön a darált dió, végül rummal ízesítem.
A lapokat megkenem a krémmel és összeragasztgatom. A legfelső lap tetejére jön a díszítés. Az étcsokit és a fehér csokit megolvasztom, majd az étcsokit felkenem a lapra. Amíg még nem szilárdult meg, gyorsan köröket rajzolok csigavonalban haladva a torta közepétől indulva az olvasztott fehér csokival egy habzsák vagy kivágott sarkú nejlonzsák segítségével. Utána gyorsan fogpiszkálóval csíkokat húzunk: felváltva haladunk belülről kívülre, kívülről belülre, és így tovább. Végül fél diószemekkel díszíthetjük.
A maradék krémmel bekenem a torta oldalát, és dióval körbepanírozom. 

Megjegyzés:
Ha valaki csak a lisztet hagyná ki, de cukorral édesítené a tortát, akkor használja a bevezető szövegben belinkelt Eszterházy-receptben megadott cukormennyiségeket, ugyanis xilitből én az eredetiben megadott cukormennyiség kétharmadát használtam csak, mert édesebbnek érzem valamivel, mint a cukrot.

2011. október 28.

Zangio kézműves bonbonok



Még szeptemberben írtam egy posztot az Édes Napok Fesztiválról, ahol töménytelen mennyiségű bonbont kóstoltam meg. Sajnos nem tudtam minden csokiműhely kreációiból kóstolni azon prózai okból, mert egyszerűen nem fért belém több a már linkelt posztban leírtak elpusztítása után :) Maradt is némi hiányérzetem, lettek volna még csokik, amiket szívesen kipróbáltam volna... Ilyen volt a Zangio kézműves csokoládé is, még Vianne, a Levendula & Csokoládé blog írója is róluk kérdezett kíváncsian az Édes Napokról írt beszámolómnál kommentben, de sajnos csak azt tudtam neki válaszolni, hogy majd legközelebb.

Nem sokkal később egy nagyon kedves e-mailt kaptam Kelemen Olgától a Zangio Családi Csokoládéműhelyből, aki felajánlott egy kóstoló adagot a bonbonjaikból, hogy pótolni tudjam a mulasztásomat. A bonbon egy-két héttel később meg is érkezett, és némi logisztikai hadművelet után (mivel én már ekkor Németországban voltam, Anya küldte a dobozt utánam) elkezdődhetett a kóstolás!

A 32 darabos bonbonválogatás ebben az elegáns dobozban érkezett. Két erőteljes szín, finom grafika, amelyek egyszersmind jól kiemelik a "Z" betűs logót is. Tetszik!



A dobozt kinyitva már első pillantásra megfogott a bonbonok letisztult egyszerűsége: semmi csiricsáré transzferfólia, csupán a tölteléket felidéző apró, finom díszítések jellemzőek. Érdekes, hogy nem találtam sem a dobozban, sem a honlapjukon polikarbonát formában készült bonbonokat, ehelyett a különböző alakra (kocka, téglalap, virág, hasáb, félhenger, stb.) kivágott, kézzel mártott bonbonok alkotják a Zangio kínálatát.

A kínálatban, úgy érzem, mindenki megtalálhatja a kedvencét: vannak alkoholpárlatokkal készült bonbonok (pl. meggy, málna), gyümölcsös bonbonok (citrus, narancs, passió, stb.), teás bonbonok (macsa tea, füstös tea, jázmingyöngy tea), fűszeres bonbonok (boróka, gyömbér), magvakkal készült bonbonok (mogyoró, dió),  és olyan klasszikus ízek is, mint kávé, menta vagy mák. Nagyon szimpatikus, hogy a bonbonok csak természetes összetevőket tartalmaznak, sőt, a felhasznált gyümölcsök is, ahol lehet, ökológiai gazdálkodásokból származnak. Még a bonbonok külsejének a díszítéséhez sem használnak mesterséges színezékeket; hihetetlenül ötletesen oldják meg természetes anyagokból a külső csokiburok díszítését: pl. a macsa teás bonbonnnál a halványzöld színű mintát macsateás fehér csokoládéval készítették, vagy a málnás bonbont díszítő rózsaszín pöttyhöz a fehér csokit málnaporral színezték.

A bonbonok közül több kedvencem is lett. Talán a legjobban a sós karamellás ízlett, ennek nagyon jól eltalált, kiegyensúlyozott az íze. Hihetetlenül izgalmas még a füstös teás is, nagyon jól érződik a ganache-on a füstön érlelt Lapszang Szucsong tea karakteres íze, szuper párost alkot az étcsokival. Nagy kedvencem volt még a passiógyümölcsös bonbon is: itt csokiganache-on egy réteg passiógyümölcs-zselé csücsül. Az alkoholosak közül a meggyes különösen tetszett, nagyon harmonikus az íze, bár a vörösáfonya-díszítés helyett talán én inkább liofilizált meggyet használnék. A klasszikusak közül a kávé az első számú kedvencem, nagyon karakteres arabica kávé-íze van a ganache-nak. A mézeskalácsos ízűtől pedig egészen karácsonyi hangulatom lett...



És akkor a bonbonok után néhány szóban szeretném bemutatni a Zangio Családi Csokiműhelyt. Maga a márkanév a családtagok neveiből áll össze: a szókezdő "Z" Pap Zoltánt takarja, ő a Csokoládéműhely ízmestere, aki Franciaországban sajátította el a bonbonkészítés alapjait; az "O" a szó végén Zoltán feleségét, Kelemen Olgát jelöli, míg Angi lányuk neve adja a márkanév középső részét. Így teljes a család - és a családi csokiműhely!

A bonbonok a Zangio honlapján rendelhetőek, ahol nagyon ízléses csomagolások közül is választhatunk. Különlegesség, hogy nem csak bonbonok, hanem csokis programok között is válogathatunk a honlapon: van műhelylátogatás és csokikóstolás felnőtteknek, illetve csokoládékészítés és kóstoló gyerekeknek. Lehet, hogy már tudom is, mit kérek majd Karácsonyra? :)


Végül pedig még egyszer szeretném megköszönni a Zangio Családi Csokoládéműhelynek, hogy megkóstolhattam a bonbonjaikat!


2011. október 26.

Sütőtökös karamella Halloweenre - VKF XLV.



Mikor a már posztolt málnakaramellát készítettem, tudtam, hogy ezt a receptet több verzióban is ki kell próbálni, annyira jól működött. Beugrott, hogy az Édes Napok Fesztiválon mennyire bejött a sütőtökös-karamellás bonbon, így gondoltam, a sütőtökös karamellával sem lehet nagyon mellényúlni. Nem is tévedtem, az édes sült tökből készült püré fantasztikusan illik a karamellához, egy kicsi mézeskalács-fűszerkeverékkel megbolondítva. Erre az ízkombinációra Pinkcsokinak is van egy vátozata, nézzétek meg!

Miután a karamellám készen lett, azon agyaltam, milyen dekorációt lehetne készíteni rá, ami a Halloweent idézi, de aminek az elékszítéséhez nem kell nagy kézügyesség. Na ekkor bevillant, hogy pókhálót kell csinálnom, az menni fog, hiszen ki látott már ultra szabályos pókhálót? A pókhálókhoz a pókot a BalhÉtteremben találjátok! :)

Mivel Zizi, a Zizi kalandjai blog írója vega sütőtökös recepteket kért a VKF 45. fordulójára, neki is ajánlom szeretettel a sütőtökös karamellámat.
Szerintem jó móka lehet gyerekekkel is elkészíteni, próbáljátok ki! Hepi Halloween!



Hozzávalók kb. 12 darabhoz:
- 6 dkg sülttök (nálam Hokkaido tök volt)
- 0,5 dl tejszín
- 7 dkg semlegesebb ízű méz
- 7,5 dkg cukor
- mézeskalács-fűszerkeverék ízlés szerint (nálam egy jó késhegynyi volt)
- 0,5 dkg vaj

- 10 dkg étcsokoládé
- 2-3 dkg narancssárga csokipasztilla (narancsízű, jól passzolt a sütőtökhöz, de persze fehér csokival is díszíthetjük!)

A sülttököt a tejszínnel összeturmixolom. Egy edényben elkezdem a mézet melegíteni, de nem forralom fel. Hozzáadom a cukrot, és borostyánszínűvé karamellizálom. Hozzáadom a tejszínes sülttököt és a mézeskalács fűszert, és addig főzöm állandó keverés mellett, míg el nem éri a 118 fokot - ezt maghőmérővel ellenőrizhetjük. Ha nincs kéznél maghőmérő (nálam se volt), akkor amikor már kezd elég sűrű lenni, cseppentek egy keveset a masszából egy kistálra, és hűtőbe teszem. Pár perc múlva megnézem, megszilárdult-e. Ha nem, tovább főzöm, majd ismét tesztelek, ha igen, akkor leveszem a tűzről, és hozzákeverem a vajat. A masszát egy sütőpapírral bélelt lapos edénybe/krémeskeretbe (10x10 cm) öntöm, és megvárom, hogy megdermedjen, végül tetszőleges méretű kockákra vágom.

Az étcsokit megolvasztom és temperálom, majd egy mártóvillával megmártom benne a karamellkockákat. Miután a csokiburok megszilárdult, az olvasztott narancssárga csokit nejlonzacskóba töltöm, és megrajzolom vele a pókhálókat. Ha a narancssárga csoki is megdermedt, készen vagyunk!


2011. október 25.

Kifőztük Karácsony 2011 hamarosan!




Már csak november 8-ig kell várni, és indul a Kifőztük Karácsony idei jótékonysági akciója! A kiadványban idén is sok fantasztikus recept lesz... lehet, hogy bonbon is? :)

További részletek hamarosan!

2011. október 21.

Praliné málnakaramell-krémmel töltve




Most egy rövid szösszenet következik, méghozzá a nemrég mutatott málnakaramell továbbgondolása. Ki akartam próbálni a málnakaramellt lágyabb krém formájában is, csokihüvelybe töltve. Minő meglepő, így is tökéletes! Isteni nyúlós karamellkrém, a málna fantasztikus ízével!

Én még a málnakaramell készítésekor kb. 3-4 kanálnyit meghagytam, és azon melegében 2-3 kanál tejszínnel felhígítottam, majd hagytam kihűlni. Az így kapott krémet pedig polikarbonát formában készült étcsokihüvelybe töltöttem (20 dkg étcsokiból), majd lezártam a bonbonokat. Összesen 16 darab bonbon lett ebből a mennyiségből.



Az előző posztban leírt teljes adag málnakaramell esetében olyan egy-másfél deci tejszín hozzáadásával készíthetünk folyósabb állagú málnakaramellt. Ezt sokféleképpen használhatjuk: öntetnek, fagyialapnak, pohárkrémbe, mascarponés krém részeként stb. Érdemes a tejszínt több adagban hozzákeverni, és figyelni, milyen sűrűségű krémre van szükségünk.

Ha marad ki pár szem málnakaramellánk, szerintem azt is fel lehet újra olvasztani némi tejszínnel, és nyúlós-krémes állagú tölteléket készíteni belőle!