Vaníliás - fehércsokilikőrös praliné

Valami egyszerűt szerettem volna összedobni, egy olyan krémet, amiben csak kevés hozzávaló van, de azok jó minőségűek. Egy olyan krémet, ami selymes, puha, és eteti magát. Szerintem terápiás célokra is kiváló bonbon következik!

Hozzávalók 15 darabhoz:

- 15 dkg étcsokoládé

- 4 dkg fehércsokoládé

- 1 vaníliarúd

- 1 ek. tejszín

- egy löttyintésnyi fehércsokilikőr (nálam Mozart, de házilag is készíthető akár, recept pl. itt)

Az étcsokoládét megolvasztom és temperálom, majd kikenem vele a szilikon bonbonforma mélyedéseit. A formát kb. 20 percre hűtőbe teszem, hogy a csokiburok megszilárduljon.

A krémhez a tejszínbe beledobom a vaníliarúd magjait, megmelegítem, majd hozzákeverem az apróra vágott fehércsokit, hogy elolvadjon. (Ha nem olvad el teljesen, picit még melegítsünk rajta óvatosan.) Hozzákeverem a löttyintésnyi fehércsokilikőrt, majd hűlni hagyom.

A krémet beleadagolom egy picike kanállal vagy hanzsákkal a kicsokizott mélyedésekbe. Ismét hűtőbe teszem a formát egy rövid időre.

A maradék étcsokit újratemperálom, majd lezárom a bonbonokat. A formát kb. egy óráig hűtöm, majd óvatosan kifordítom a bonbonokat.

Különdíj Dolce Vitától!

Ma este, mikor géphez kerültem, kíváncsian néztem, vajon született-e már eredmény a Dolce Vita által meghirdetett blogszülinapi játékban, ahol három kávés pralinéval is neveztem (itt, itt és itt). Nem hittem a szememnek, amikor megláttam, hogy a Praliné Paradicsom különdíjat kapott!!!!!! Nagyon köszönöm Dolce Vitának itt is!

És szeretettel gratulálok Strawberrynek, aki a kávéfőzőt megnyerte, illetve a többi különdíjasnak: Salsának, Zsének és Sebestyén Katalinnak. Nagyon szuper volt a virtuális buli, remek blogokat, recepteket ismerhettem meg! Jó lenne egyszer egy ilyen élőben is.

És a (citrom)hab a tortán: kaptam még egy nagyon-nagyon jóleső elismerést egy kedves bloggertársamtól, Citromhabtól. Ő valami egészen fantasztikus torta- és süteménykölteményeket (is) készít: olyan precízek, különleges díszítésűek, hogy azt elmondani nem is lehet... nézzétek meg!

Mivel a díjhoz semmilyen szabály nem tartozik, sok szeretettel ajánlom minden kedves bloggertársamnak!

Bonbonteszt: Oberlaa, Bécs

Bécs egyik patinás, turisták által is kedvelt, hangulatos cukrászdalánca az Oberlaa. A narancsos-pirosas cégtáblákkal összesen a város kilenc pontján találkozhatunk, a kínálat mindenhol ugyanaz (én összesen három üzletükben fordultam meg). A gazdag sütemény-felhozatalon kívül két édesség van, amiért szerintem mindenképpen érdemes ide ellátogatni. Az egyik a macaronjuk, ami itt LaaKrone néven fut: legalább tíz ízben kapható, az én nagy kedvenceim a kávé és a málna. Soha korábban nem ettem macaront, de itt rögtön szerelembe estem vele! Már csak otthon kéne valahogy reprodukálni...

A másik különlegesség a gazdag pralinéválaszték, az Oberlaa egyenesen a város legjobb pralinéjaként hirdeti a sajátját ("das beste Konfekt der Stadt"). Persze a különös gonddal készített finomságoknak megkérik az árát: darabja 65 centbe kerül. A pralinék az állandó választék részei, mindegyik Oberlaa pultjában megtalálhatóak. Már csak ránézésre is szemet gyönyörködtetőek: nagyon igényes formák, díszítések, nincs két egyforma. A legfrissebb, hétvégén beszerzett bonbonos szóróanyag szerint összesen 30 praliné közül választhat a vevő, de folyamatosan jelennek meg az új ízkombinációk is. A pultban több olyan pralinét is láttam, amelyet mellett az "új" felirat volt olvasható, illetve ezek még nem szerepeltek a szóróanyagban.

Az elmúlt hétvége során összesen 15 pralinét kóstoltam az Oberlaa-ból. Lássuk, mik voltak ezek!

(A fotókért elnézést kérek, a kóstolás időpontja miatt csak vakus képeket tudtam készíteni.)

Az első kóstolás:

1. Cointreau - karamell (középen)

Nagyon jó ízpárosítás, a Cointreau remekül működik a karamellel. A krém finom puha, jól kiérződik benne az alkohol, nagyon kerek az egész ízvilág.

2. Makadámiadió - mák (jobbra)

Első harapásra kicsit csalódás volt: olyan jellegtelennek éreztem. Csak kicsit később érződött némi mák-íz, de nekem nem volt elég hangsúlyos.

3. Málna - vörösbor (balra)

Hát ez volt nekem az abszolút nyertes! A praliné közepén egy egész málnaszem csücsül, ezt egy nagyon híg vörösboros krém veszi körül. Mind a málna, mind a vörösbor íze szépen érződik külön-külön is, de mégsem nyomják el egymást. Ezt ki fogom próbálni házilag is!

A második kóstolás:

4. Vilmoskörte

Nagyon menő a feliratos külső. Belül teljesen folyós alkoholt találunk, kristálycukorral a csokiréteg belső felén. Ez engem a Dianás cukorra emlékeztetett. Maga a vilmoskörtés alkoholos töltelék nagyon szuper volt, csak a fogam alatt rocogó cukorral nem voltam kibékülve. Fotó sajnos nincs a belsejéről, ugyanis akkor az összes alkohol kifolyt volna :)

5. Ír krémlikőr - marcipán (a hosszúkás)

Nagyon finom, krémes marcipántöltelék, mind a Baileys, mind a marcipán aromája finoman érződik. Nekem nem jutott volna eszembe ez a párosítás, de nagyon tetszik, ki fogom próbálni!

6. Eper

Szuper eper alakú forma, belül két réteg: felül alkoholba áztatott eperdarab, alul hígabb ganache Grand Marnier-val. Nekem nem volt elég epres, a csokis rész nagyon elnyomta a gyümölcsöt.

 

7. Pezsgős trüffel (a fehér külsejű)

Nagyon finom állagú, lágy fehércsoki-ganache. A pezsgőíz viszont egy kicsit a Bunsen-égőre emlékeztett a régi kémiaórákról :(

8. Mogyorókorong

Egyszerű, de nagyszerű: mogyorónugát csokival és mogyorókrokanttal. Pontosan azt adja, amit várunk tőle.

9. Sárgabarack - nugát (kockaalakú, csíkos)

Aszalt sárgabarackdarabok nugátban. Ezt a párosítást nem igazán értettem, a barack a nugátban teljesen jellegtelen lett, nem igazán lehetett kiérezni.

A harmadik kóstolás:

10. Kókuszos trüffel

Finom roppanós külső, belül kókuszlikőrös ganache. Nagyon selymes, lágy kérm, az ízkombináció jól eltalált.

11. Tea

Hihetetlenül intenzív, bergamottos Earl Grey íze van. Ez az aroma remekül passzol az étcsokihoz, tearajongóknak kötelező!

12. Amaretto (sárga mintás kerek)

Egyszerű, Amarettóval ízesített tejcsoki-ganache. Nekem picit vajas volt a ganache.

13. Maraschino - marcipán (levél alakú)

Ismét nagyon finom, puha a marcipánkrém, és szuperül passzol hozzá az alkohol.

14. Tejszínes trüffel

Egyszerű tejcsoki-ganache, kakaóporba forgatva. Az örök klasszikus. A ganache nagyon szépen eltalált állagú, finom puha maradt.

15. Málnás trüffel (csíkos gömb)

Málnalikőrrel ízesített trüffel. Nekem túl enyhe volt a málnaíz.

Majd jövök a blogon hamarosan egy-két, az Oberlaa által ihletett pralinéval!

Részeges baracklekváros praliné és egy díj

A blogon már szép számban szerepelnek pálinkás receptek (itt, itt és itt), azonban ezek többségénél marcipán is került a bonbonba. Viszont van a családban egy megrögzött marcipánutáló, aki mindig nagyon sajnálkozott, hogy kimarad a pálinkás pralinékból a rettenetes marcipán miatt. Az ő kedvéért kezdtem el agyalni egy marcipánmentes pálinkás bonbonon. Apa barackpálinkája adta végül az ötletet: ez a pálinka ugyanis nagyon finom baracklekvár-illatú, tehát kézenfekvő volt, hogy házi baracklekvárral kellene kombinálni. A baracklekvár édességét azonban ellensúlyozni akartam, így készült egy étcsokiganache-réteg is, és - ha már lúd, legyen kövér - az étcsokis ganache-ba is löttyintettem egy kis barackpálinkát. Mit mondjak, nem rontotta el...

Hozzávalók 15 darabhoz:

- 15 dkg + 5 dkg étcsokoládé

- kb. fél deci barackpálinka

- 0,25 dl tejszín

- 2-3 ek. baracklekvár

A 15 dkg étcsokoládét megolvasztom és temperálom, majd kikenem vele a szilikonforma mélyedéseit. Ezután kb. 20 percre hűtőbe teszem a formát, míg a csokiréteg megszilárdul.

A pálinkás csokiganache-hoz a tejszínt megmelegítem, majd beleöntöm az apróra vágott 5 dkg étcsokit, és elkeverem. Ha a csoki nem olvad fel, akkor egy picit utánamelegítek még. A tejszínes csokihoz ekkor hozzáöntök kb. egy teáskanálnyi barackpálinkát, majd a ganache-t hűlni hagyom.

A baracklekvárhoz szintén keverek egy löttyintésnyi pálinkát - hogy pontosan mennyit, az függ a lekvár sűrűségétől, nem szabad nagyon hígnak lennie.

A megszilárdult csokihüvelyekbe először a pálinkás baracklekvárból adagolok egy keveset. Majd erre jön egy réteg pálinkás ganache, de hagyni kell egy kicsi helyet a bonbonok lezáráshoz is. A formát ismét a hűtőbe teszem egy rövid időre.

A maradék étcsokit újratemperálom, majd lezárom vele a bonbonokat. Ekkor egy óra hűtés következik, majd kifordítom a pralinékat óvatosan a formából.

Jól kezdődik a hét, kaptam egy újabb díjat! Ezúttal MKata, az Amiket én főzök című blog írója lepett meg egy Kreatív blogger-díjjal. Nagyon szépen köszönöm neki!
Mivel úgy látom, már tényleg alaposan körbejárt a díj, ismét csak virtuálisan adnám tovább gasztroblogger-társaimnak.

Megvan a nyertes!!!

Nagyon sokan jöttetek és kommenteltetek a bonbonformáért, örülök, hogy ennyien játszhattunk együtt! Köszönöm Nektek!

Szombat éjfél elmúltával nekiálltam cetliket gyártani. Tudom-tudom, meg lehetne oldani a sorshúzást modernebben is, de olyan megnyugtató dolog cetliket vagdosni és neveket kanyarítani rájuk :) Na szóval, miután a több mint 60 cetlivel elkészültem, és végigellenőriztem, hogy senki se maradjon ki, majd szépen négybe hajtogattam, egy alkalmas edénybe helyeztem ezeket. Alaposan megkevertem-megkavartam, majd kihúztam nyertest, aki nem más, mint:

Kedves 4Gyerek! Nagyon sok szeretettel gratulálok Neked! Kérlek, írd meg az e-mail címemre, hogy végül melyik forma mellett döntesz, illetve szeretném még a címedet is elkérni!

Köszönöm, hogy játszottatok velem, és ígérem, hogy lesznek még játékok, itt is és a Facebookon is, ahol szintén közelítünk már a százhoz...

Borzas csokigolyó kandírozott naranccsal

Egy egyszerű, de nagyszerű praliné következik most. Az alap egy hagyományos étcsoki-ganache, amit ezúttal kandírozott narancs dob fel és egy kevés narancslikőr. A külsejét pedig a borzas dizájn teszi érdekessé. Ajánlom bátran kezdőknek is, mert nagyon-nagyon egyszerű elkészíteni!

Hozzávalók:

- 10 dkg + 10 dkg étcsokoládé

- 0,5 dl tejszín

- 1 tk. vaj

- 2-3 teáskanálnyi kandírozott narancshéj

- 1 tk. narancslikőr (Triple Sec)

A ganache-alaphoz a tejszínt megmelegítem, majd beledobom az összetört-vágott 10 dkg étcsokit, és addig kavarom, míg el nem olvad. Ekkor hozzákeverem a vajat is. Majd hozzáadom a kandírozott narancshéjat és a narancslikőrt. Hűtőbe teszem, míg formázható állagú nem lesz (1-2 óra).

Mikor már kicsit megszilárdult, kis golyókat formázok a masszából. A kézmelegtől kicsit olvadt golyókat visszateszem a hűtőbe egy rövid időre.

A másik 10 dkg étcsokit megolvasztom és temperálom, majd egyenként megmártom benne a golyókat. Amíg friss a csokimáz, glitterrácsra teszem a golyókat és alaposan meghempergetem rajta, hogy borzas külsőt kapjanak.

Ebből az adagból nekem 12 praliném lett.

Szeretném még megmutatni, milyen szép utókarácsonyi ajándékot kaptam a páromtól. Még január legelején a Lidl-ben vásárolva láttuk meg ezt a szép ólomkristály bonboniert, amire én nagy bociszemeket meregethettem, így végül a kosárban landolt. Node nem volt hiábavaló befektetés, másnap már meg is töltöttem bonbonokkal: a borzas csokigolyón kívül került bele narancszselés - étcsokis kocka, limoncellós praliné és mogyorólikőrös krémmel töltött rózsák. Ugye milyen szép?

Emlékeztető:
Ne feledjétek, már csak szombat éjfélig lehet kommentelni a bonbonformáért! Aztán sorsolok!

A jogász torta pralinévá lényegülése

Gondolom, azzal semmi újdonságot nem mondok, hogy nagyon szeretek bonbonokkal bíbelődni, és nagyon élvezem a blogolást is. A legizgalmasabb kihívás pedig az, amikor eszembe jut egy íz, egy édesség, és megpróbálom csokihüvelybe álmodni. Most is ez történt. Bár már két kávés finomsággal is köszöntöttem Dolce Vitát blogja 4. szülinapja alkalmából, szerettem volna még valamit, valami különlegeset, mert Dolce Vita blogja volt az első gasztroblog, amivel találkoztam, és itt kezdtem megfertőződni. Születésnap, tehát torta kellene - ez villant át az agyamon. No igen, de ez bonbonos blog, ide nem furakodhat be csak úgy egy torta! Nincs mese, a tortának át kell alakulnia - bonbonná.

A terv tehát megvolt, már csak a tökéletes torta kellett, ami méltó lesz a bonbon-sorsra. Ez igazából gyorsan ment, hiszen van egy nagy kedvencem, amit már nagyon sokszor kértem születésnapomra: ez a jogász torta. Bár kíváncsiságból utánanéztem a guglin is (ott elég eltérő sütiket lehet találni jogász torta vagy jogász szelet néven), nekem adott volt, hogy a családi receptből fogok kiindulni. Van otthon egy nagy becsben tartott szakácskönyv: Déda és Anya receptjei vannak benne. Mivel a sok használattól már kezdte megadni magát, még tavaly télen begépeltem az egészet, így nekem is van egy példányom belőle, nagyon jól jön sokszor. Itt a következőképp írja le Déda a Jogász torta receptjét:

"7 tojássárgáját 15 dkg cukorral habosra kavarunk, beleadunk 15 dkg finomra őrölt diót vagy mogyorót, 7 tojás keményre vert habját, 1 kanál süteménymorzsát, 3 tortaabroncsba egyenlően elosztva lassú tűznél megsütjük, és a következő töltelékkel összeállítjuk: 6 tojássárgát, 12 dkg cukrot 2 kanál erős feketekávét gőzbe sűrű krémmé főzzünk, míg kihül, 15 dkg irósvajat habosra kavarunk és a kihült krémmel összevegyítjük, a tortát vele összeállítjuk, hagyunk annyi krémet, hogy a tetejét is bevonhassuk."

A bonbon tehát kétrétegű lett: kapott egy diós réteget a diós piskóta mintájára, illetve egy főzött kávékrémet, amiben egy picit emeltem a kávé mennyiségét, hogy kicsit krémesebb, folyósabb legyen. Plusz csavar még az instant kávéval pöttyözött fehércsoki-külső, amit már egy korábbi bonbonnál használtam - így lesz igazán ünnepi a szülinapi "tortabonbon."

Hozzávalók 15 darabhoz:

- 15 dkg fehércsokoládé

- 1 tk. instant kávé

- 2 egész tojás

- 6 dkg cukor

- 2 ek. erős presszókávé

- 5 dkg vaj

- 2 ek. darált dió

- kevés méz

A kávékrémmel kezdem. A tojásokat a cukorral habosra kavarom, majd hozzáadom a kávét. Nagyon alacsony lángon, állandóan kevergetve besűrítem a krémet. A tűzről ekkor leveszem, majd hozzáadom a felkockázott vajat, és addig keverem, míg elolvad. A krémet kihűtöm. (A krém több lesz, mint amennyire szükség van, lehet felezni is akár, de szerintem eteti magát!)

A fehércsokoládét megolvasztom és temperálom, majd hozzákeverem az instant kávét, jól elkeverem benne. Ezzel kikenem a szilikon bonbonforma mélyedéseit, majd a formát kb. 20 percre hűtőbe teszem.

A darált diót elkeverem ízlés szerinti mennyiségű mézzel. Ha ettől még nem állt össze, egy pici megmelegített tejszínt is tehetünk hozzá. Vagy használhatunk egész diószemeket, amelyeket pépesre aprítunk aprítógéppel.

Először dió kerül mindegyik mélyedésbe, ezt a legegyszerűbb kézzel beleügyeskedni: kb. egy borsónyit kiveszek, és belenyomkodom a mélyedésekbe. Erre jön a kávékrém, amit egy picike kanállal vagy habzsákkal adagolok, vigyázva, hogy maradjon hely a lezáráshoz is. A forma mehet megint a hűtőbe egy kicsi időre.

A maradék fehércsokit újratemperálom, majd óvatosan lezárom vele a bonbonokat. Kb. egy órára hűtőbe teszem a formát, majd óvatosan kifordítom belőle a kész bonbonokat.