Pénteken hihetetlenül nagy élményben volt részem: ott lehetettem a tübingeni
chocolART-on, Németország legnagyobb nemzetközi csokifesztiválján. Be kell vallanom, korábban soha nem hallottam erről a fesztiválról, holott már hatodik alkalommal rendezték meg idén ezt a fesztivált. Mivel Tübingen kb. két órányi vonatútra van Heidelbergtől, nem volt kétséges, hogy megyek.
Először is néhány adat: a fesztivál november 29-től december 4-ig tartott, azaz a mai napon zárul. Több mint 100 csokoládékészítő jelent meg 14 országból - bár természetesen a német csokoládéműhelyek voltak a legnagyobb számban. A helyszín Tübingen történelmi belvárosa, ahol a csokifesztivál több utcát és teret foglalt el (Marktplatz, Marktgasse, Kirchgasse, Holzmarkt, Neckargasse) - aki volt budapesti Édes Napok fesztiválon a Várban, emelje négyzetre, amit ott látott, és talán lesz valami fogalma a tübingeni fesztivál grandiózusságáról. A chocolART idei kiemelt díszvendége Svájc volt, a svájci csokiműhelyek standjai és a svájci turizmust népszerűsítő standok külön utcácskát kaptak ("Schweizer Gasse").
A vonatpályaudvarra érkezve nem volt nehéz dolgom: rögtön megtaláltam az útbaigazítást, így még én is, az eltévedés nagymestere is (anyukám külön megkért, hogy írjak neki sms-t, ha visszaérek Heidelbergbe, hogy nem vesztem el :D) könnyedén megtaláltam a helyszínt. A fesztivál gerincét a Schoko-Markt alkotja: a csokiműhelyek standjai utcákon keresztül. Ennek a meglátogatása (és a programok többsége is!!!) teljesen ingyenes. Sőt, érkezésemkor rögtön az információs sátorhoz keveredtem, ahol minden látogató ingyenes
programfüzetet kapott: ez egy majdnem száz oldalas igényes kiadvány, ahol részletes tájékoztató van a programokról, kiállítókról, sőt térkép és csokis receptek is vannak hozzá. Ezen kívül még ingyen magamhoz vehettem itt a Schwäbisches Tagblatt újság különszámát, ami szintén a fesztiválról szólt. Nem rossz kezdés, ugye?
Ezután pedig belevetettem magam a forgatagba... Összesen olyan 6-7 órám volt a csokifesztivál megnézésre, ezalatt úgy ötször mentem végig a Schoko-Markton, és felváltva (vagy néha egyszerre) fotózgattam, jegyzeteltem, kóstoltam, kérdezősködtem.
Kezdjük először a bonbonokkal! Életemben nem láttam még ekkora felhozatalt, először csak kapkodtam a fejem, mit is kéne kipróbálni. A fesztivál tüzetes megnézése után az a határozott benyomásom, hogy szinte az összes kiállító csokiműhely a klasszikus vonalat képviselte az ízkombinációk terén: magvas (mogyoró, dió, mandula) töltelékek, marcipánok, különféle csokis ganache-ok klasszikus (alkoholos, fűszeres) ízesítéssel. Népszerűek voltak a gyümölcsös trüffelek is, különösen sokat láttam a passiógyümölcsösökből, amit nemrég én is felfedeztem magamnak. Megjelentek a karácsonyi ízek is: mézekalácsos ízesítésű, speculoos-ra hajazó fűszerezésű, forralt boros trüffelek képében. Viszonylag kevés volt a merészebb ízekből akár fűszerek, akár ehető virágok terén.
A formákat tekintve a trüffel volt az abszolút favorit: ahogy itthon is az a jellemző, itt is főleg készen vásárolt bonbonhüvelybe töltött trüffelek voltak a jellemzők - ezekbe folyékonyabb ganache-t lehet tölteni, viszont a csokiburok is vastagabb lesz. Nagyon érdekes megoldásokat láttam viszont arra, hogy mibe forgatják bele a trüffeleket.
Kóstoló-bonbonadagot olyan 5-6 helyen vettem, de ennek nagy részét hazahoztam, ahol már volt segítségem a kóstolásban. A bonbonok ára 5-6 euró/10 dkg vagy kb. 0,80 euró/db volt. Mutatom, miket kóstoltam:
 |
| Rosenpark Café |
-
Rosenpark Café: málnás-rózsás bonbon (szögletes) és passiógyümölcsös (kerek). A málnásnál a málna-íz nagyon szépen kijött, a rózsát viszont nem lehetett érezni. A passiónál tetszett a tejcsoki-passió páros.
- A tübingeni klasszikus:
fekete-erdei praliné. Mivel a feketeerdő torta innen származik (1930-ban Erwin Hildenbrand alkotta meg a Cafe Walzban), ez kihagyhatatlan volt.
 |
| Köller Biomanufaktur |
-
Köller Biomanufaktur: kecskesajtos, málnás-rózsás és szezámba forgatott karamellás trüffel. Nagyon tetszett, hogy a málnás trüffelt apróra tört szárított rózsaszirmokba forgatták, így nagyon intenzív volt a rózsa íze is. A karamell-szezám is jól eltalált páros. Itt lehetett egy euróért különféle sűrű tejszínes likőröket csoki-röviditalos pohárban inni. Nagyon tetszett, majd erre is bevetem a csokicsészéimet!
 |
| Emils Gustavs Chocolate |
-
Emils Gustavs Chocolate: itt gyakran használt megoldás volt, hogy a trüffel valamilyen gyümölcsös tölteléket kapott, és ezzel egyező apróra tört liofilizált gyümölcsbe forgatták, ami nagyon sokat dobott az ízek intenzitásán. Szuper volt az ilyen megoldással készült almatrüffel és az erdeigyümölcs-trüffel. Kimagaslóan jó ízvilágú volt a tequila-citrom-sós trüffel - ezt mindenképp szeretném kipróbálni, illetve a narancs-fahéj-tequila hármast is, ami erről jutott eszembe.
 |
| Sünök Sommernél |
 |
| Sommer |
-
Sommer Konditorei und Confiserie: nagyon csinos (gondolom előre transzferezett csokihüvelyben készült) trüffeljeik voltak, bár a kóstolt mokka ízű nekem túl vajas volt. Itt is kipróbáltam a passiógyümölcsös trüffelt, de az nem tetszett, hogy cukorba hempergették, ami ropog a fogam alatt. Itt különleges folyékony töltelékű bonbonok is voltak: ebből málnapálinkásat kóstoltam - ez csupán málnapálinkával volt töltve. Vajon hogy zárták le? És itt lehetett kapni nugátos-csokis belsejű süniket is, amit nem vettem, hiszen van egy
saját verzióm is :)
 |
| Donum |
-
Confiserie Donum: itt a Kir Royal trüffel ízlett (bordó színű, szinte mindenhol volt), illetve a narancsos karamella, amit meglepődve vettem észre, és kíváncsian kóstoltam, hiszen én is hasonlót csináltam a decemberi
Kifőztükbe. A vérnarancsos és a speculoos trüffel kicsit jellegtelen volt.
Természetesen nem csak bonbonokat, táblás csokikat és forrócsoki-porokat lehetett kóstolni-vásárolni. Voltak aprósütemények, cantuccik, stollen, kenyér, hús, sajt is. Sőt, még csokis sört is lehetett kapni.
 |
| Csokis sör |
Egy igazi világrekord-kísérletnek is szemtanúja voltam: egy hatalmas keksz is készült, ami a világ legnagyobb csokiskeksze címre pályázik. 135 kg lisztből és 900 tojásból készült, és 6x4 méter nagyságú. Vágni létrán lehet, egy kis darabot én is kóstoltam belőle.
 |
| Gigakeksz |
Lehetett különleges fűszereket is kapni.
Minden termékből különösen népszerűek voltak a bio és fair trade változatok.
Az egyik leglátványosabb rész a
chocolatecandywonderstreet volt: itt az utcácska fölé ezer nyalókapálcikát akasztottak, és a legkülönfélébb cukorkákat lehetett itt kapni. A hely a Charlie és a csokigyár című filmet idézte meg.
A csokifesztiválon sok ingyenes programon részt lehetett venni. A leglátványosabb a
chocolateROOM volt: egy átlátszó sátorban dolgoztak csokimesterek és tanítványaik, az ő munkájukat lehetett egész nap megfigyelni.
Ide többször is visszatértem. A sátorban látványos csokiszobrok voltak kiállítva. Végignéztem, hogy készül a csokifenyő: a különféle alkatrészeket polikarbonát formával kiöntik, majd az emeleteket összeragasztják.
Készült táblás csoki is csokifeliratokkal.
És készült csokirózsa is gyurma-állagú, jól formázható fehércsoki-ganache-ból. Ebből a ganache-ból egy-egy kisebb diónyit csípett le a csokimester, celofán alatt körlappá lapította, majd rózsaszirommá hajtogatta. És így ment minden szirommal.
Dorte Schetter minden nap több órában élőben készítette el műalkotásait: csoki, kakaó és olaj keverékével fest képeket és mintákat marcipánlapokra.
A gyerekeknek a mobil Schoko-Werkstatt várta, ahol saját csokikat önthettek.
 |
| "Mami, ich mag Alle!" :) |
Voltak fizetős programok is. Napi több pralinékurzuson lehetett részt venni 20 euróért - erre nem vállalkoztam, mert ez csak abból állt, hogy a résztvevők a kész töltelékeket kész csokihüvelyekbe töltik, majd bevonják. Esténként a pralinékurzus speciális változata a szingliket célozta meg a "Praline sucht Füllung" (Praliné keresi töltelékét) című kurzusaival.
Voltak csoki-bor és csoki-sör kóstolók, csokimenük a környező éttermekben, felolvasások, csokiról szóló színdarab stb. - elképesztően gazdag volt a programválaszték!
Természetesen nemcsak bonbonkóstolókat hoztam haza, hanem néhány finomságot bonbonozáshoz is: egy adag kész csokihüvelyt, kimérve kapható tejszínes nugátot, szárított rózsaszirmot, sőt még betűs kekszmintázót is találtam. És természetesen kismillió ötlettel lettem gazdagabb, majd előbb-utóbb a blogon is felbukkanak ezek!
