2013. december 11.

Mandulás-pirított kókuszos tejkaramella



Mondtam már, hogy szeretem a karamellát? Na jó, ne szépítsük, karamell-függő vagyok :) Most egy igazán izgalmas változatot hoztam omlós tejkaramellára! A Noosti Kft. jóvoltából kipróbálhattam a 100%-os mandulapasztát - amint megérkezett, el is kezdtem töprengeni, mire használjam fel. Beugrott a klasszikus kókusz-mandula kombináció, aztán valahogy ehhez társult még a karamell is. Úgyhogy végül omlós tejkaramellát (fudge) készítettem ebből a receptből kiindulva, amihez kevertem a mandulapasztából és pirított kókusszal egészítettem még ki. Nekem nagyon bejött ez az ízhármas: megvan a karamella, és szépen érződik a mandula és a kókusz is!

Hozzávalók kb. 20-25 darabhoz:
- 130 g cukrozott sűrített tej
- 70 g cukor 
- 30 g akácméz (mindenképpen semlegesebb ízű mézre van szükség)
- 40 g vaj
- 2 késhegynyi szódabikarbóna
- egy csipet fleur de sel vagy tengeri só
- 2 ek. kókuszreszelék




A kókuszreszeléket sütőpapírra terítem, és 160 fokos sütőben pár perc alatt aranybarnára pirítom. Érdemes nagyon figyelni, mert gyorsan pirul meg a kókuszreszelék! 
A cukrozott sűrített tejet, a cukrot, a mézet, a vajat és a szódabikarbónát kimérem egy lábasba, és alacsony lángon főzni kezdem folyamatosan kavargatva. Mikor már a cukor elolvadt, picit nagyobb lángra kapcsolok, és folyamatos keverés mellett 116 fokig melegítem a masszát. Ekkorra már barnás-karamellás színűre váltott, besűrűsödik és elválik az edény falától. Ha hidegvíz-teszttel ellenőrizzük, akkor jó a karamell, amikor hideg vízbe cseppentve puha, rugalmas labdává állítható össze (ún. puha labdacs állapot). 
Ekkor leveszem a tűzről, és ráadagolom a kimért mandulapasztát, a sót és a pirított kókuszreszeléket, de NEM kavarom össze, hanem így hagyom pár percig hűlni. Maghőmérővel ellenőrizhetjük is, kb. 60-70 fokig kell hűlnie. Ekkor alaposan összekeverem, míg láthatóan kezd mattá válni a karamell. (A hűtés-kavarás révén alakul ki az a mikrokristályszerkezete a tejkaramellának, amitől omlós lesz.) Ekkor sütőpapírral bélelt, 14x14 cm-es krémeskeretbe vagy szögletes edénybe terítem el, és teljesen kihűtöm.
Ha kihűlt, kockákra vágom, és egyenként csomagolom. Ha ajándékba adjuk, azért is fontos egyenként csomagolni, hogy ne száradjanak ki a tejkaramella-kockák. A csomagoláshoz nekem a leginkább ez a transzparens papír vált be: jól is néz ki, és ami a legfőbb, nem ragad bele a karamella.





A tejkaramella-kockákat be is vonhatjuk temperált étcsokoládéval. Ebben az esetben mielőtt felvágnánk kockákra a karamellát, a karamell-lap egyik oldalát vonjuk be nagyon vékonyan olvasztott (nem temperált) étcsokoládéval. Csak akkor kockázzuk fel, amikor már ez a réteg megszilárdult. Kimártásnál figyeljünk arra, hogy a mártóvillával a karamellakockák előre bevont oldalát érintsük: ez az előzetes bevonat fogja megakadályozni, hogy a mártóvilla nyoma megmaradjon a csokibevonatot, és átüssön rajta a karamella - ami jelentősen csökkentené a csokiburok védő-tartósító szerepét is.
A frissen mártott kockákra én még szép karácsonyi transzferfóliát is simítottam :)




4 megjegyzés :

Unknown írta...

Ez valami gyönyörű, igazi gyerekeknek való finomság!:) Na meg gyereklelkű felnőtteknek:)

Praliné Zsuzsi írta...

Köszönöm, Livi :))

Katucikonyha, írta...

Ó de finom lehet! És nagyon cukik a mártottak is!!

Praliné Zsuzsi írta...

Köszi, Katuci! :))