Snickers reloaded

Avagy Snickers újratöltve szép magyarosan. A család legnagyobb kedvence a Snickersre erősen hajazó sós mogyoróvajas - karamellkrémes praliné, így azt rendszeresen készítem, mindig pikk-pakk elfogy. Készült azonban egy új változat is, amihez nem kell bonbonforma. A gömböc alakú Snickers-utánzatok elkészítése pofonegyszerű, csak egy kis vajkaramellára és mogyoróvajra van szükség, na meg persze csokira a burokhoz. Ez a verzió is gyorsan elfogyott...

Hozzávalók 20 darabhoz:

- 10 vagy 20 szem vajkaramella - természetesen Hedonism-től (mérettől függően, ha túl nagy, vágjuk félbe)

- 20 teáskanálnyi sós mogyorókrém (darabos) behűtve

- kb. 15-20 dkg étcsokoládé

A szögletes vajkaramella darabokat picit megmikrózom, hogy könnyen formázható legyen, majd gömbbé formálom a tenyereim között.

A sós mogyoróvajból egy-egy teáskanálnyit próbálok rákenni-ügyeskedni a vajkaramellagömböcök köré. Nem baj, ha nem sikerül tökéletesen, ugyanis a mogyoróvajjal nagyjából beforgatott karamellagömböket egy jó félórára a mélyhűtőbe teszem, és ezután még egyszer átgömbölyítem. Ekkor már szép, szabályos gömböcöket lehet készíteni. A kézmelegtől kicsit felmelegedett golyókat újabb negyed órára visszateszem a mélyhűtőbe.

Közben az étcsokit megolvasztom és temperálom, majd egyenként megmártom benne a gömböket. Én glitterrácson meghempergettem a golyóbisokat, mielőtt a csokiburok megdermedt, így borzasak lettek. De díszíthetjük kedvünkre, vagy hagyhatjuk simán is.

Eszterházy-torta és Eszterházy-bonbonok

Az egyik legjobb barátnőmmel kitaláltuk, hogy Eszterházy-tortát fogunk készíteni a másik legjobb barátnő szülinapjára (aki nagyon-nagyon szép tortákat tud csinálni, így merész vállalkozás volt!). Aztán hirtelen beugrott, hogy még a DG Food Show-n milyen isteni Eszterházy-krémes étcsokikelyhet kóstoltam a Pelle-Molnár házaspárnál. Na, nekem sem kellett több, rögtön kitaláltam, hogy én is csinálok Eszterházy-bonbonokat, és ezzel díszítjük majd a tortát - mintha nem lenne amúgy is elég macera az Eszterházy díszítése! De az eredmény... hát, meg voltunk magunkkal elégedve, és az ünnepeltnek is nagyon ízlett :)

Hozzávalók a tortához (18 cm):

Tészta:

- 5 tojásfehérje

- 15 dkg cukor

- 15 dkg darált dió

- csipet fahéj

- 5 dkg liszt

Krém:

- 4 dl tej

- 1 cs. vaníliás pudingpor

- 10 dkg porcukor

- 15 dkg vaj

- 10 dkg darált dió

- rum ízlés szerint

Díszítés:

- 10 dkg darált dió

- 10 dkg fehércsoki

- 4 dkg étcsoki

A tésztához a tojásfehérjéket a cukorral kemény habbá verem. Hozzáforgatom a lisztet, a fahéjat és a diót. Sütőpapírra négyszer körberajzolom a 18 cm-es tortaformát. (Az eredeti recept 5 lapot ír, de mi néggyel is megelégedtünk.) A masszát lemérem, és négy részre osztom. A sütőpapírra rajzolt köröket kikenem a masszával, és kb. 10 perc alatt kisütöm a lapokat 180 fokon.

A krémhez a tejből és a pudingporból pudingot főzök, kicsit kihűtöm. A vajat a porcukorral habosra kavarom, majd hozzákeverem a pudinghoz. Ehhez jön a darált dió, végül rummal ízesítem.

A lapokat megkenem a krémmel és összeragasztgatom. A legfelső lap tetejére jön a díszítés. A fehércsokit és az étcsokit megolvasztom, majd a fehércsokit felkenem a lapra. Amíg még nem szilárdult meg, gyorsan köröket rajzolok csigavonalban haladva a torta közepétől indulva az olvasztott étcsokival egy habzsák vagy kivágott sarkú nejlonzsák segítségével (na, ezt Gabi csinálta, én ugyan nem vállaltam be!). Utána gyorsan fogpiszkálóval csíkokat húzunk: felváltva haladunk belülről kívülre, kívülről belülre stb.

A maradék krémmel bekenem a torta oldalát, és dióval körbepanírozom. Végül az Eszterházy-bonbonokkal díszítem a tortát.

Forrás:

Nők Lapja Konyha, 2010./december.

Eszterházy-bonbon

Hozzávalók 15 darabhoz:

- 2 marék dió darálva

- 2-3 ek. tejszín

- fél vaníliarúd

- 4-5 dkg fehércsoki

- rum ízlés szerint

- 15 dkg étcsoki

A krémhez a tejszínt a vaníliarúd magjaival megmelegítem, majd beledobom a kockára vágott-tört fehércsokit, és addig keverem, míg a csoki megolvad (kicsit utána lehet melegíteni). Utána belekeverem a diót és a rumot. Ha túl sűrű a massza, lehet rummal vagy plusz tejszínnel hígítani, ha túl híg, adhatunk hozzá plusz diót vagy olvasztott fehércsokit. Hűlni hagyom.

Az étcsokit megolvasztom és temperálom, majd elkészítem a csokihüvelyt polikarbonát vagy szilikon formában. Hűtőbe teszem kb. 20 percre. Ha a csoki megszilárdult, beleadagolom a krémet a mélyedésekbe, hagyva helyet a lezáráshoz is. Ismét hűtő. Az étcsoki maradékát újratemperálom, majd lezárom vele a bonbonokat. Kb. egy óra hűtés után kifordítom a formából a kész bonbonokat.

Karamellizált almás - gyömbéres jégkrém: VKF XLIII.

Még tavaly készítettem először Tatin fagyit, azaz almát karamellizáltam és lényegítettem át fagyivá. Idén eszembe jutott, hogy némi gyömbért is kéne belereszelni: és milyen igazam volt! Valami egészen frenetikus ízkombináció született így: karamell, alma, fahéj, gyömbér... külön-külön is érződnek az ízek, de mégis harmonikus az egész. A fagyim fagyigép nélkül készült. Komoly rejtély, de talán ez eddig a legfantasztikusabb, legkrémesebb állagú házifagyim evör: egyszerűen egy szem jégkristály sem képződik benne!

Az már csak hab a tortán, hogy a fagyi ismét csokiburokba bújt... Szeretettel küldöm Reninek, a 43. VKF háziasszonyának (végre egy jégkrém, amit a kiírásnak megfelelő időpontban posztoltam :D)!

Hozzávalók 6 adaghoz:

Karamellizált almás - gyömbéres fagyi:

- 35 dkg alma (pucolás, magozás előtt) - nálam Granny Smith volt

- 15 dkg cukor

- 2 dkg vaj

- 1 mk. fahéj

- 1 ek. citromlé

- 2 cm gyömbér reszelve

- 3 ek. mascarpone

- 2 dl tejszín

Csokiburok:

- 20 dkg étcsokoládé

Díszítés:

- karamell 2 ek. cukorból

A fagyit előző nap készítem el. Az almát meghámozom, kimagozom, majd vékony szeletekre vágom. A szeletekre ráöntöm a citromlét, majd rászórom a fahéjat, ráreszelem a gyömbért, és lazán összeforgatom. A cukrot karamellizálom, majd beledobom a vajat, és keverem, míg elolvad. A vajkaramellára mehetnek az almaszeletek, és kavargatom, míg az alma pici levet ereszt. Addig főzöm, míg az alma megpuhul, és a leve nagy része is elfő. Miután kicsit kihűlt, összeturmixolom a mascarponéval és a tejszínnel, majd mehet egy éjszakára a massza a hűtőbe.

Másnap egy kis dobozban fagyasztóba teszem a fagyit, vagy elkészítem a fagyigépben. Az étcsokit megolvasztom (temperálni nem szükséges feltétlenül), majd egy-egy evőkanálnyi csokit a szilikon (muffin)forma forgatásával, illetve egy ecset segítségével eloszlatok a mélyedésekben. Mehet hűtőbe, míg a csoki megszilárdult.

Ezután megtöltöm a mélyedéseket fagyival, hagyva helyet a lezáráshoz is. A fagyasztóba teszem a formát pár órára. Miután a fagyi megfagyott, megolvasztom az étcsoki maradékát, majd egy-egy teáskanálnyit gyors mozdulatokkal eloszlatok a fagyi tetején, rásegítve egy ecsettel - tényleg sietni kell, mert a csoki nagyon gyorsan szilárdul a fagyin. Ismét mélyhűtő fél-egy órára.

A jégkrémeket kifordítom a formából. Két evőkanálnyi cukorból karamellt készítek, ezzel csurgatom meg a jégkrémek tetejét.

Zölddió - likőr: a kezdetek

A zölddió-likőrt nagyon szeretem, a nagybátyámék rendszeresen készítenek is, így már volt alkalmam kóstolgatni az igazi házi verziót. Tavaly Bécsben is vettem egy kis üveggel, ami aztán diós szaloncukorban végezte. Az utóbbi napokban láttam felbukkanni a tejbegríz blogon és Reninél. Nosza, még egy-két blogban utánanéztem a témának, (pl. itt és itt) és arra az elhatározásra jutottam, hogy lopok pár szem zölddiót, jó lesz még ez a likőr bonbonokba! És a poén a végén: még csak lopnom sem kellett, mert kiderült, hogy Anyáéknál van egy fácska elbújva :)))

Ennyivel sötétebb egy nap állás után

Hozzávalók:

- 7 dl vodka (tiszta szesszel lenne az igazi, de nekem nem nagyon megy az udvarlás a gyógyszertárosoknak - na meg ugye a tiszta szesz ára...)

- kb. 20 szem zölddió (Figyelem: addig jó csak a zölddió, ha még kötőtűvel át lehet szúrni!)

- 1 vaníliarúd felhasítva

- 1 fahéjrúd

- 6 szem szegfűszeg

- 5 dl víz

- 25 dkg cukor

A zölddiót megmosom, félbevágom (szigorúan gumikesztyűben, mert nagyon fog!), majd egy nagy befőttesüvegbe rakom, mehet rá a vodka, és hozzáadom a fűszereket. Légmentesen lezárom a befőttesüveget, és a spejzba rakom 6 hétre. Közben pár naponta kicsit fel kell rázni az üveget.

A 6 hét leteltével a vízből és a cukorból majd szirupot főzök, kihűtöm, majd beleöntöm a befőttesüvegbe. Újabb egy hetet állni hagyom. Végül gézlapokon keresztül átszűröm, és üvegekbe töltöm a kész likőrt.

A végkifejletről itt olvashattok!

Snickers jégkrémcsoda - VKF XLIII.

Jelentem, megalkottam A JÉGKRÉMET. Legalábbis a családban ez lett az abszolút győztes eddig fagyi- és jégkrémfronton. Vettem a család legkedvencebb bonbonát, átalakítottam fagyivá, és már meg is született a Snickers jégkrém. Egy réteg karamellfagyi, egy réteg mogyoróvaj-fagyi, étcsokiburokba zárva. És az új formámnak köszönhetően tovább fokozhattam az élvezeteket egy kis durvára tört sósmogyoróval megszórt karamellszósszal. Mennyei!!!!!!!

Ezzel a recepttel szeretnék nevezni a 43. VKF-en, aminek Reni a házigazdája - remélem, Reni nem haragszik meg, hogy egy kicsit előbb teszem közzé az általa megadott időponthoz képest, de gondoltam, valakinek jól jöhet a holnaptól kezdődő kánikulában!

Hozzávalók:

Karamellfagyi:

- 15 dkg cukor

- 2 dl tejszín

- 2,5 dl tej

- nagy csipet só

- 3 dkg vaj

- 3 kisebb tojássárgája

- pici vaníliakivonat

Mogyoróvajas fagyi:

- 15 dkg mogyoróvaj (nálam darabos, de mehet a sima is)

- kb. 5 dkg porcukor

- 2 ek. mascarpone

- 3,5 dl tejszín

- csipet só

- pici vaníliakivonat

Kívülre:

- 15 dkg étcsokoládé

- karamellöntet (10 dkg cukor + fél dl tejszín + 2 dkg vaj)

- sós mogyoró

A karamellfagyi készítését egy nappal korábban kezdem. A cukrot karamellizálom, majd beledobom a sót, a vajat és ráöntöm a tejet. Addig melegítem, míg a megszilárdult karamell fel nem olvad. A karamellás tejet kicsit kihűtöm, majd hozzákeverem a kikevert tojássárgákat. Lassú tűz felett besűrítem, majd hozzáadom a vaníliakivonatot és a tejszínt. Egy éjszakára hűtőbe teszem, ezalatt a massza tovább sűrűsödik. Másnap fagyigépben elkészítem a fagyit. Ha nincs fagyigépünk, akkor egy lapos dobozban a mélyhűtőbe teszem, és kétszer átkavarom botmixerrel óránként. Nem szabad hagyni, hogy teljesen megfagyjon, mert akkor nem tudjuk majd betölteni a csokiburokba.

A mogyoróvajas fagyival egyszerű a dolgom: a hozzávalókat turmixgépbe rakom, és kész is az alapmassza. Fagyigépben elkészítem vagy megy dobozban a mélyhűtőbe, egy óra múlva ránézek és átkavarom.

Készen vannak a fagyik, jöhet a csokiburok. Az étcsokit megolvasztom és temperálom (ebben az esetben a temperálás nem feltétlenül szükséges), majd szilikon muffin- vagy egyéb formába adagolok belőle: a formát körkörösen mozgatva szétterítem a csokit a mélyedésekben, esetleg ecsettel rásegítek. A formát hűtőbe teszem, míg a csoki megszilárdul.

A mélyedéseket félig megtöltöm mogyoróvajas fagyival, majd jön egy réteg karamellfagyi - de azért hagyok helyet a jégkrém talpának is. A forma mehet néhány órára a mélyhűtőbe. Majd a maradék étcsokit felolvasztva elkészítem a talpakat: egyenként kanalazom a csokit a mélyedésekre, és ecsettel rögtön szétterítem. Ismét fagyasztó.

Jöhet a karamellszósz. A cukrot karamellizálom, majd hozzáöntöm a tejszínt és beledobom a vajat. Addig kevergetem, míg a karamell felolvad. Hagyom kihűlni a szószt. Sósmogyorót durvára török egy sodrófával. A formából kiszedett jégkrémeken lévő mélyedésekbe adagolok a karamellszószból, rá sósmogyorót szórok. Ha nincs mélyedés a formánkon, mehet persze az öntet meg a mogyi a jégkrémre vagy mellé!

Forrás:

A karamellfagyi alapreceptje David Lebovitz blogjáról származik; az arányokon picit változtattam.

A mogyoróvajas fagyi ötlete szintén Lebovitztól van (The Perfect Scoop. Ice Creams, Sorbets, Granitas, and Sweet Accompaniments. Berkeley, Cal. 2007. p. 50). Itt azonban jelentősen eltértem - általában nagyon beválnak Lebovitz fagyireceptjei, jók az arányok a receptekben, itt viszont 180 g mogyoróvajhoz nem nagyon tudtam elképzelni a 180 g cukrot.

A Snickers kombó saját kútfő :)

Aszalás - hogy legyen mit tenni a bonbonokba!

Már javában benne jártunk az eperszezonban, amikor hirtelen bevillant, hogy hoppá, van egy aszalógépem! Hála a szuper nagynénémnek és nagybátyámnak, akik - látva az elhatalmasodó bonbon-őrületet rajtam - ezzel leptek meg Karácsonyra, hogy tudjak bonbonbavalókat aszalni. Úgyhogy a múlt hétvégén be is üzemeltem az új konyhai kütyümet. A gép egy egyszerű, öttálcás aszaló, csak egy ON/OFF gomb van rajta, tehát még egy bölcsész (azaz én :D) is elbánik vele.

Az első körben kétféle gyümölcsöt aszaltam: epret és meggyet. Egy kiló epret megtisztítottam, lecsumáztam, majd 3-4 mm vastag szeletekre vágtam. A szeleteket először nedves papírtörlőre terítettem, hogy a felesleges nedvesség távozhasson. A meggyet (kb. fél kiló) kimagoztam, és feleztem a kimagozott szemeket. Ezeket szintén papírtörlőre tettem. Ezután a gyümölcsöket az aszalógép tálcáira pakoltam jó szorosan egymás mellé.

Ilyen volt...

... ilyen lett!

Indult az aszalás. A tálcákat óránként 90 fokkal elfordítottam, illetve a legalsót mindig legfölülre tettem. Az eper nagy része kb. 5-6 óra alatt aszalódott meg. A tálcákon azok a gyümölcsök aszalódtak meg először, amelyek kívül voltak, hiszen a gép kifelé, a tálcák külső szélei felé áramoltatja a meleg levegőt. Viszont a belül lévők alig haladtak valamit, így ezeket kívülre pakoltam, amint lett hely a tálcákon.

A meggy persze sokkal lassabban haladt. Az első napon kb. 15 órát aszaltam. Másnap már pár szemet késznek ítéltem a meggyből, de a legtöbbnek még kellett 3-4 óra az aszalógépben: akkor ítéltem jónak, amikor már nem fogtak a szemek.

Ilyen volt...

... ilyen lett!

A kész aszalt gyümölcsöket egy éjszakán kersztül hagytam hűlni, majd csavaros befőttesüvegben tettem el ezeket. Az eperből még egy kilót aszaltam (egy kilónyi gyümölcsből kb. egy kis befőttesüvegnyi aszalvány lesz csak...), itt már több helyem volt, így rutinosan csak kívülre pakoltam a szeleteket a tálcákon. Most pedig reménykedhetek, hogy jól csináltam mindent, és szépen megvárják az aszalványaim, hogy bonbonba kerülhessenek!

Meggybonbon ihlette jégkrém :)

Még a múlt héten Édes és Keserű posztját olvasgatva kaptam kedvet a jégkrémkészítésre. Gyors Facebook-os körkérdés után az is kiderült, hogy a jégkrémpálcikának is kiválóan alkalmas fa spatulát a legegyszerűbben gyógyszertárakban lehet beszerezni (köszi, Vera!). Mondjuk a jégkrémformámhoz (tavalyi lidlis) vannak műanyag pálcikák, de hát az nem olyan fílinges.

Meg is született a finom, hűsítő savanykás jégkrém saját termésű meggyből, némi konyakkal megspékelve. Aztán agyaltam, hogy felrakjam-e a blogra egyáltalán: ennek azért már tényleg nem sok köze van a bonbonokhoz, nekem meg  a blog indulásánál az alapkoncepcióm az volt, hogy ha bonbonos blog, akkor ott csak bonbonok, illetve bonbonokkal kapcsolatos posztok legyenek. De úgy tetszettek a szép rózsaszín jégkrémek a fotóimon! Így mégis úgy döntöttem, jöhet a blogra, indoklást meg 4Gyerektől kölcsönzök, aki a blog Facebook-oldalán ezt írta a jégkrémről: "Azért rokon a bonbonnal. Azok jó részéhez is használsz formát, ez is formában fagyott." Egy másik kedves olvasóm, Hédi pedig egy roppant frappáns nevet is ajánlott a kakukktojás-jégkrémemnek, így a poszt címét tőle kölcsönöztem. Lányok, copyright ügyében majd egyezkedünk, jó? :D

Hozzávalók 8 jégkrémhez:

- kb. 25 dkg meggy (magozva)

- 2 ek. mascarpone

- 2 ek. Metaxa (vagy más konyak)

- 2 dl tejszín

- méz vagy porcukor ízlés szerint

A hozzávalókat turmixgépben pürésítem, majd kóstolom, hogy elég-e az édesítés (és a konyak), kell-e még. (Ha át akarjuk passzírozni a meggyet, akkor persze külön kell turmixolni. Nekem speciel tetszik, ahogy a jégkrémet pettyezik a meggyhéj-darabok.) A masszát a jégkrémformába töltöm, majd belenyomkodom a fa spatulákat. Ha nincs jégkrémformánk, kisebb joghurtos poharakat is használhatunk jégkrémkészítésre: tálcára rakjuk a poharakat, megtöltjük, bele a pálca, és mehet a fagyasztóba.

Fogyasztás előtt érdemes pár percet hagyni szobahőmérsékleten a jégkrémet. Ha több lesz az alapmassza, mint amennyi a formába fér, akkor a maradék masszát simán berakom a hűtőbe, és ahogy fogy a jégkrém, onnan utántöltöm a formát.

A szép konyharuháért köszönet Gabi barátnémnak :)