2014. június 20.

Fahéjas fehércsoki-parfé vörösborban sült konyakos meggyel


Még tavaly nyáron készítettem egy diós-fehér csokis parfétortát Angéla tortareceptjéből: mivel Angéla olyan sokat írt egy fagyiról a bevezetőben, nekem rögtön evidensnek tűnt, hogy torta helyett parfétorta lesz. Az eredményen már akkor is meglepődtem: a zselatinnal stabilizált csokimousse fagyigép nélkül is tökéletes állagúra, teljesen jégmentesre és krémesre fagyott ki. Nyilván a zselatin nagyban felelhet ezért az állagért: a csokimousse-hoz hozzáadott felvert tejszínhabot stabilizálja, szépen fenntartja a habos állagot fagyasztva is.
Tehát ez a zselatinos csokimousse lett ismét az alapja a fagyitortámnak, amely a málnás szülinapi tortánál már bevált kakaóbabtöretes kakaós vajas lapra került -  ez teljesen jól bírja a fagyasztást is. A parféba kerültek még roppanós csokilapok és sok-sok vörösborban sült konyakos meggy. A meggyet célszerű előre elkészíteni (jó nagy adagban, mert gyorsan fogy): én a Gesztenyénél leírt változatot készítem nagyjából, bár a cukor mennyiségén csökkentettem és nádcukrot használtam, némi reszelt tonkababbal fűszereztem, és rum helyett egy kevés konyakkal öntöttem fel.



Hozzávalók:
Vajas lap (a Desszert.Neked receptje alapján):
- 50 g vaj
- 50 g porcukor
- 50 g tojás (kb. egy nagyobb tojás)
- 35 g liszt
- 15 g kakaópor
- 1 tk. kakaóbabtöret
Parfé:
- 100 g tej
- 70 g + 300 g habtejszín
- 2 tojássárgája
- 1 tk. őrölt fahéj
- 200 g fehér csokoládé
- 2,5 lap zselatin
- kb. 6-8 ek. vörösborban sült konyakos meggy
Csokilapok:
- 70 g étcsokoládé



A vajas laphoz a szobahőmérsékletű vajat a porcukorral kihabosítom kézi mixer segítségével, majd hozzádolgozom a tojást. Végül hozzákeverem a géppel az átszitált lisztet és a kakaóport is. Sütőpapírra körberajzolom a formát, amiben a parfétorta készülni fog (nálam ez egy kb. 18x8 cm-es szilikon kalácsforma volt), majd kikenem a körberajzolt felületre a tésztát és megszórom a kakaóbabtörettel. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 10 perc alatt megsütöm. A vajas lap sütés közben minimálisan terülni fog, így sütés után méretre vágom, majd hagyom kihűlni.

A parfé-részhez a tojássárgákat összekeverem a fahéjjal, majd hozzákeverem a tejet és a 70 g habtejszínt. Alacsony lángon, folyamatos keverés mellett besűrítem ezt az alapot: maghőmérőn mérve kb. 80 fokig melegítem, illetve akkor jó, amikor már határozottan bevonja a fakanál hátát. Ekkor feloldom a krémben az előzőleg hideg vízbe áztatott, majd kicsavart zselatinlapokat, utána pedig beledobom az apróra vágott fehér csokoládét és egyneművé keverem. A 300 g habtejszínt habbá verem (nem kell túl kemény habbá, de már legyen tartása), majd két részletben a csokis részhez forgatom. Jó fél órára hűtőbe teszem a parfé alapját: ekkor már elkezd behúzni-besűrűsödni, így könnyebben tudjuk majd rétegezni. Vigyázzunk azért, hogy a mousse ne szilárduljon meg egészen!

Közben elkészítem a csokilapokat. Az étcsokoládét megolvasztom mikróban vagy vízgőz fölött, sütőpapírral kibélelek egy kisebb tálcát, és a lehető legvékonyabban szétkenem rajta a csokoládét. Érdemes olyan csokoládét használni, ami szép vékonyra olvad vagy vékonyíthatjuk is kakaóvajjal (erről bővebben itt olvashattok). A kikent csokoládét tálcástul a fagyasztóba teszem.

Jöhet az összeállítás. A kalácsformát - ha nem szilikon formát használunk - érdemes folpackkal kibélelni. Alulra egy réteg fehér csokis mousse-t teszünk, majd ezt alaposan megszórjuk vörösborban sült konyakos meggyel, erre jön egy csokilap, amit a kikent csokoládéból vágtunk melegített kés segítségével nagyjából méretre. A csokilapra ismét mousse jön, rá meggy, ismét csokilap... és így tovább, míg el nem fogy a mousse. Végül a vajas lapot kicsit bevagdosom és alaposan meglocsolom a vörösborban sült konyakos meggy szirupos levével, és óvatosan az utolsó mousse-rétegre fektetem, óvatosan bele is nyomom. A parfétortát egy éjszaka alatt kifagyasztom.

Én csak megmosott, majd megszárított meggyet halmoztam a tetejére díszítésnek, de természetesen díszíthetjük tejszínhab-rózsákkal is.

Itt még csak érik a meggy

Nincsenek megjegyzések :