Könyvajánló: Der Schokoladentester

Georg Bernardini: Der schokoladentester. Bonn, 2012.

Ahogy a könyv címe is mutatja, a könyvben csokoládékóstolások, tesztek eredményét rögzítette a szerző, Georg Bernardini. Már első ránézésre is úgy tűnik, hogy Bernardini alapos munkát végzett: a tekintélyes méretű könyvben több mint 700 oldalon keresztül olvashatjuk különböző csokoládémanufaktúrák értékelését szerte a világból.

Az olasz származású szerző 1992-ben társalapítója volt - Oliver Coppeneurrel együtt - a CCC Confiserie Coppeneur et Compagnon GmbH-nak. A cégen belül többek között fontos szerepe volt a termékfejlesztésben, ezen belül a legnagyobb és legfontosabb projektje a bean-to-bar termékcsalád létrehozása volt: ő felelt a gépek kiválasztásáért, a babok vásárlásáért, a receptek elkészítéséért, a csomagolások kialakításáért. A cégtől 2010-ben vált el Bernardini. 

A könyvben csak olyan terméktípusokat értékel és elemez, amelyeket maga is készített az aktív évei során.  Ezek a következők: ízesítetlen étcsokoládé, ízesítetlen tejcsokoládé, ízesítetlen és ízesített fehér csokoládé, ízesített csokoládék, töltött táblás csokoládék és csokoládészeletek, nugát és bonbonok. A könyvben nemcsak a kiváló minőségű csokoládékat értékeli, hanem mindenféle minőségi kategóriába tartozó termékeket, hogy átfogó képet tudjon adni a piacról. A csokoládék egy részét a teszteléshez személyesen, a helyszínre utazva vásárolta, más részéhez a barátai révén jutott hozzá, akik elküldték neki, illetve interneten keresztül vagy vásárokon, fesztiválokon vette meg.

A könyv a tesztek leírása előtt a csokoládés könyvekben már jól megszokott, szinte "kötelező" bevezetővel indul, ahol olvashatunk a kakaóbabok és a csokoládékészítés történetéről, a kakaóbabok fajtáiról, a termőterületekről és a termelés százalékos megoszlásáról az egyes területek között, a kakaófarmokról, a kakaó termesztéséről, a fair trade és a fenntarthatóság kérdéséről. A komplex bevezetőben arról is szó esik, milyen hatással van a kakaó az emberi szervezetre, majd leírja a szerző, hogyan lesz a kakaóbabból csokoládé (újabb "kötelező" eleme a csokis könyveknek). Végül leírja az értékelés szempontjait, amit százalékok megadásával próbál súlyozni (pl. aromák - 25%; kinézet és törésteszt - 5%; olvadás - 5%, összetétel - 30% stb.), majd nagyon részletesen leírja, hogyan kell kóstolni csokoládét, nugátot és bonbont. A hosszú, érzékszervek szerint lebontott kóstolási folyamat leírását jó tanácsokkal zárja, az utolsó azért hasznos lehet: "A termékek tesztelése során ne feledkezzen el az élvezetükről sem!" :) Az értékelésnél - csillagok helyett - a legkiemelkedőbb minőséget hat kakaóbabbal jelöli, míg az élvezhetetlennek ítélt termékek nulla kakaóbabos minősítést kapnak. Hat kakaóbabot egyébként csak nyolc cég kapott: Damian Allsop, Domori, Jean-Paul Hévin, La Maison du Chocolat, Patrick Roger, Pierre Marcolini, William Dean Chocolates és a Zotter.

A könyvben egyetlen magyar cég szerepel, a Rózsavölgyi Csokoládé, akik öt kakaóbabos értékelést kaptak - olyan társaságban szerepelnek így együtt, mint pl. Claudio Corallo, Pierre Hermé, a Valrhona vagy William Curley. A könyvben az egyes cégek alfabetikus sorrendben következnek egymás után. Egy-egy cég értékelésénél először néhány szóban az adott cég történetét, a fő irányvonalukat foglalja össze, majd következnek az egyes termékek értékelései: ezeknek leírja a nevét (a fantázianevét, ha van), az árát, az aromaprofiljukat, és 100-ig terjedően pontozza is. Az egyes termékek értékelése után ad egy átfogó értékelést az adott cégről.

A könyvet szerintem úgy lehet a legjobban kihasználni, ha kiindulási pontnak, tájékozódásképp forgatjuk egy-egy utazás előtt, a "csokis" úticélok megtervezésénél. Tulajdonképpen hasonló módon használható Sarah Jane Evans és Chantal Coady könyve is, de míg Evans könyve csak a 70% kakaótartalom körüli csokoládékat értékeli, Coady pedig a bonbonokat, Bernardininál egy helyen találjuk meg egy-egy manufaktúra összes csokoládés termékének az értékelését.