2011-es naptár és BUÉK!

Először is, szeretnék minden kedves olvasómnak és bloggertársnak nagyon boldog új évet kívánni!

Az új év örömére pedig egy kis ajándékkal készültem: elkészült a Praliné Paradicsom Naptár 2011! A naptár havonkénti beosztású, minden egyes hónaphoz egy-egy bonbonról készült fotó tartozik, amelyet én készítettem. A naptár egyben - remélem legalábbis - felcsigázza az érdeklődéseteket, hiszen tíz olyan bonbonról is tartalmaz fotót, amelyek eddig a blogon még nem jelentek meg. A receptek természetesen szép sorjában érkeznek majd, addig is tessék a naptárt nézegetni!

A naptár pdf formátumban letölthető innen, és aztán ki lehet nyomtatni.

Remélem, tetszeni fog Nektek, én nagy örömmel készítettem!

Bounty-kocka de luxe

A kókuszrajongók kedvéért jöjjön most a Bounty-kocka de luxe a karácsonyi bonbonválogatásból! Rebabánál olvastam a házi Bounty készítéséről, és kedvet kaptam a kipróbálásához. Menet közben azonban egy kicsit továbbgondoltam a receptet: a krémes kókuszmasszát egy ganache-rétegre terítettem, majd ezt vágtam kockákra. A kókusz és a krémes étcsoki-ganache remek párosításnak bizonyult!

A kockák elkészítéséhez egy 10 x 10 cm-es krémeskeretet használtam. Ez egy alj nélküli fémkeret, még Karácsony előtt leptem meg magam kettővel (10 x 10 és 14 x 14 cm-es méretben). Nekem mindig problémás volt egy megfelelő méretű szögletes edényt találni a különféle masszák kiterítéséhez, ez viszont nagyon praktikus kockaformájú bonbonok készítéséhez: az alját sütőpapírral kirakom, és egy sűrűbb masszát (pl. ganache, kókuszmassza, zselés massza) beleöntök. Miután megszilárdult, körbevágom és leveszem a keretet, majd kockázom a bonbont. Ezt használtam a málnazselés szaloncukornál is.

A massza a krémeskeretben

Hozzávalók:

- 5 dkg + 15 dkg étcsokoládé

- 25 + 125 ml tejszín

- 4 dkg kókuszreszelék + egy kevés díszíteni

- 4 dkg cukor

- 1 vaníliarúd

Először elkészítem a ganache-t. A 25 ml tejszínt megmelegítem, beledobom az 5 dkg étcsokit feldarabolva, és addig keverem, míg elolvad. A masszát a sütőpapírra helyezett 10 x 10-es krémeskeretbe öntöm, ennek hiányában egy kb. ekkora szögletes edénybe. Hűtőbe teszem.

Jön a kókuszkrém. A kókuszreszeléket, a 125 ml tejszínt, a cukrot és a vaníliarúd kikapart magjait egy lábasban a tűzön addig kevergetem, míg elválik a massza az edény falától. Bár én ezt most nem tettem meg, érdemes botmixerrel átkeverni. Majd rásimítom a ganache-rétegre a krémeskeretben kb. 1 cm vastagon. Visszateszem a hűtőbe néhány órára. Ha nem elég szilárd néhány óra múlva, érdemes egy félórácskára a mélyhűtőbe tenni. Miután megszilárdult, körbevágom a krémeskeretet, és felkockázom a bonbont.

A 15 dkg étcsokit megolvasztom és temperálom, majd egyenként megmártom benne a kockákat. Sütőpapírra teszem száradni, a tetejükre kókuszreszeléket szórok.

Ebből a mennyiségből nekem 12 nagyobb kocka lett. Ha marad ki kókuszkrém, készíthetünk belőle sima kókuszos bonbont szilikonformában.

Narancskrémes praliné

Karácsonyra készítettem narancskrémes tortát kakaós-mandulás piskótalapon. Majd jött az ötlet, hogy a krémből akár le is csippenthetnék egy keveset, és kipróbálhatnám, milyen bonbonban. Jelentem, nagyszerű lett: a selymes narancskrém étcsokiburokban tökéletes!

Hozzávalók 15 darabhoz:

- 1 egész tojás

- 1 bio narancs héja (nálam dr. Oetker-féle kivonat)

- 0,4 dl narancslé frissen facsarva

- kb. 2 dkg cukor

- 5 dkg vaj

- 15 dkg étcsokoládé

A tojást, a narancshéjat, a narancslét és a cukrot habverővel egyneműsítem, majd nagyon alacsony lángon, folyamatos kevergetés mellett besűrítem. Mikor ez megvan, leveszem a tűzről, és belekeverem a vajat. A krémet hűlni hagyom.

Az étcsoki kétharmadát megolvasztom és temperálom, majd egy ecset segítségével kikenem a szilikonforma mélyedéseit. Ezután a formát kb. 20 percre hűtőbe teszem. Mikor a csoki visszaszilárdult, beleadagolom a mélyedésekbe a kihűlt krémet, majd a maradék étcsokival lezárom a bonbonokat. Végül kb. egy órát hűtőben pihentetem, majd kifordítom a kész pralinékat a formából.

Karácsonyi bonbonválogatás

Idén Karácsonyra hétféle bonbonnal készültem, ezeket nagyüzemben még december 24-én gyártottam le. Majd szépen dobozokba csomagoltam, és kis kártyát mellékeltem a dobozok tartalmáról - ezt (is) kapták a szeretteim ajándékba. Most egy ilyen dobozka belsejét mutatom meg egy fénykép erejéig. Mi van benne?

- Szilvapálinkás marcipángolyó (két étcsokis, csillámporral díszített)

- Rumos meggy csokiba és marcipánba burkolva (a fehércsokis, étcsokival díszített)

- Bounty-kocka de luxe

- Málnás - fehércsokoládékrémes praliné (a szívecske alakú)

- Karamellkrémes praliné (a kör alakú a szíves mellett)

- Mogyorólikőrös praliné (a tarka kockaforma)

- Narancskrémes praliné (a két, sárga papírkapszliban csücsülő)

A készítésük közben szorgosan jegyzeteltem, úgyhogy ígérem, hozom szép sorjában a recepteket is! Melyikkel kezdjem, Ti melyikre vagytok a legkíváncsibbak?

Karácsonyi jókívánságok és egy last minute szaloncukor

Nem terveztem még egy adag szaloncukor készítését, noha Ízbolygó zselés szaloncukrai már régóta birizgálták a fantáziámat. Tegnapelőtt azonban, nem sokkal azután, hogy megérkeztem haza karácsonyozni, Apa egy csomag zselés szaloncukorral állított be. Hiába hoztam haza a már posztolt négyféle szaloncukor jó részét, Apa kijelentette, hogy márpedig ő a zseléset (is) szereti, és amúgy is csak 300 forint volt a kis zacskó szaloncuki, milyen kedvező ajánlat. No, gondoltam, csakazértis megmutatom, hogy ennél a bótinál azért zselésből is lehet jobbat csinálni! Így született meg a hihetetlenül finom, málnalikőrrel gazdagított málnazselés szaloncukor. A kiindulópont az arányokat tekintve természetesen Ízbolygó receptje volt, némileg módosítva.

Hozzávalók kb. 20-25 szaloncukorhoz:

- 4-5 evőkanál (házi) málnalekvár

- 1 dl málnalikőr

- 0,5-1dl víz

- 4 db lapzselatin

- 20 dkg étcsokoládé

A málnalekvárt, a vizet és a málnalikőrt összemelegítem, majd (mivel nekem magos volt a málnalekvárom) átpasszírozom. Ezután visszateszem, és lassú tűzön kb. 10 percig forralom, hogy kicsit még sűrűsödjön. Közben a zselatinlapokat hideg vízbe áztatom.

A forralás után leveszem a tűzhelyről a málnapépet, majd hozzákeverem a kinyomkodott zselatinlapokat. A masszát egy 10 X 10 cm-es, alulról sütőpapírral kirakott krémeskeretbe öntöm. Ennek hiányában bármilyen, kb. ekkora szögletes edény megfelel. Nekem kb. 2 óra alatt megdermedt a zselé. Ekkor körbevágom a krémeskeretet, majd leveszem a zseléről. A zselétömböt kis téglalapokra vágom, így:

Csokizás előtt

Az étcsokit felolvasztom és temperálom, majd egyenként megmártom benne a zselékockákat, és sütőpapírra teszem, míg a csoki megszilárdul. Végül csomagolom.

Tipp: Hogy a csoki biztos ne olvassza meg a zselékockákat, érdemes egy szűk órára mélyhűtőbe tenni a zselékockákat bevonás előtt.

Békés, meghitt karácsonyi ünnepeket kívánok minden kedves bloggertársnak, olvasónak, idetévedőnek!

Szaloncukorvariációk: Mozart, mogyorós, diós és marcipános

Tegnap szaloncukorgyárrá alakult a konyha. Összesen négyféle készült: Mozart mostohatestvére szaloncukorformában (arany), mogyorós egy kis mogyorólikőrrel megbolondítva (rézszínű), diós aszalt szilvával (piros) és marcipános kandírozott naranccsal, illetve kandírozott gyömbérrel (ezüst). Nekem talán a Mozart és a mogyorós az idei kedvencem... vagy inkább a diós? Megyek, és megkóstolom még egyszer, hátha akkor rájövök!

A szaloncukkerek természetesen szép bécsi szaloncukorcsomagolókba öltöztek, öröm rájuk nézni!

1. Mozart-szaloncukor

Hozzávalók kb. 30 darabhoz:

- 20 dkg marcipánmassza

- 15 dkg mogyorónugát

- 20 dkg min. 60%-os étcsokoládé

A mogyorónugátot kicsi rudakra vágom. A marcipánmasszát kinyújtom, majd késsel téglalapokra szabom. A téglalapokba egy-egy nugátrudat csomagolok, a kezemmel szaloncukorformára igazítom (először gömbölyítem, aztán hengergetem).

Az étcsokoládét megolvasztom és temperálom, majd (mártó)villa segítségével egyenként megmártom benne a szaloncukrokat. Sütőpapíron vagy rácson száradni hagyom a csokimázt, végül becsomagolom.

2. Durván mogyorós szaloncukor

Hozzávalók kb. 30 darabhoz:

- 20 dkg őrölt mogyoró

- 10 dkg porcukor

- kb. fél deci mogyorólikőr

- 5 dkg aszalt szilva

- 20 dkg min. 60%-os étcsokoládé

Az őrölt mogyorót, a porcukrot és az apróra vágott aszalt szilvát egy tálba öntöm, majd lassan adagolom hozzá a mogyorólikőrt addig, amíg a massza össze nem áll. A mogyorós masszát kb. egy órán át hűtőben pihentetem, utána a kezemmel szaloncukorformákat gömbölyítek belőle. A csupasz szaloncukrokat kb. 20 percre hűtőbe teszem.

Az étcsokit felolvasztom és temperálom, majd (mártó)villával becsokizom a szaloncukrokat. Sütőpapíron vagy glitterrácson hagyom megszáradni a csokit, végül csomagolom.

3. Diós - aszalt szilvás szaloncukor

Hozzávalók kb. 30 szemhez:

- 20 dkg darált dió

- 10 dkg porcukor

- 5 dkg aszalt szilva

- kb. fél deci diólikőr

- 2 ek. rum

- 20 dkg étcsokoládé

A darált diót, a porcukrot és a feldarabolt aszalt szilvát egy tálba öntöm, rá a rumot, majd lassan adagolom a diólikőrt, amíg összeáll a massza. A diómarcipánt kb. 1 órán keresztül a hűtőben pihentetem. Utána a kezemmel szaloncukorformákat gyurmázok, és ezeket újabb 20 percig pihentetem a hűtőben.

Felolvasztom és temperálom az étcsokit, egyenként megmártom benne a szaloncukrokat. Sütőpapírom vagy rácson hagyom a csokit megszilárdulni, majd csomagolom.

Ötlet:

Dolce Vita receptje a Nők Lapja Konyha 2009. december - 2010. januári számában (25. o.), módosításokkal.

4. Marcipános szaloncukor kandírozott naranccsal, illetve gyömbérrel

Hozzávalók kb. 30 darabhoz:

- 20 dkg őrölt mandula (én csak sajnos hámozatlan őrölt mandulát kaptam)

- 15 dkg porcukor

- pár csepp mandulaaroma

- egy csipet fahéj

- 5 dkg kandírozott narancshéj és 5 dkg kandírozott gyömbér

- kb. fél deci házi Limoncello (vagy narancslé, vagy narancslikőr)

- 20 dkg min. 60%-os étcsokoládé

A mandulát, a porcukrot, a mandulaaromát és a fahéjat egy tálba teszem, ehhez lassan adagolom a Limoncellót, míg összeáll a massza. Ekkor két részre osztom, az egyikbe kandírozott narancshéjat gyúrok, a másikba pedig kandírozott gyömbért darabolva. A marcipánt kb. egy órát hűtőben pihentetem.

Utána a kezemmel szaloncukrokat formázok, ezeket ismét kb. 20 percet hűtőbe teszem. A csokit fololvasztom és temperálom, majd ebben megmártom a szaloncukrokat. Sütőpapíron vagy rácson hagyom a csokit megdermedni, végül csomagolom.

Forrás:

Dolce Vita receptje a Nők Lapja Konyha 2009. december - 2010. januári számában (25. oldal), némileg módosítva.

Forralt boros - gyömbéres praliné

Az előző posztban ígértem, hogy hozom a forralt boros pralinésorozat második darabját is. Ebben a változatban a fűszeres forralt bor mellett a kandírozott gyömbér játssza a főszerepet, a mellékszereplők pedig a marcipán és a fehércsoki. Jó kis szereposztásnak bizonyult!

Hozzávalók 15 darabhoz:

- 10 dkg étcsokoládé

- 3-4 darab kandírozott gyömbér

- 3 dkg fehércsokoládé

- 3 dkg marcipánmassza

- 2-3 ek. forralt bor

- színes cukorgyöngyök a díszítéshez

Az étcsoki kétharmadát megolvasztom és temperálom. A csokival alaposan kikenem a bonbonforma mélyedéseit, majd kb. 20 percre hűtőbe teszem.

A töltelékhez lereszelem a marcipánmasszát, és összeolvasztom a fehércsokival és a forralt borral. Végül hozzákeverem a feldarabolt gyömbért. A tölteléket kicsit kihűtöm, majd egy kiskanállal vagy habzsákkal beleadagolom  a kicsokizott mélyedésekbe. Rövid időre a hűtőbe száműzöm a formát.

Megolvasztom és temperálom az étcsoki maradékát, majd lezárom a bonbonokat. Kb. egy órára hűtőbe teszem, végül kifordítom a formából a bonbonokat. Ecsettel egy kevés olvasztott csokit kenek a bonbonok tetejére, és ráragasztom a cukorgyöngyöket.

Tipp:
Forralt bor helyett finom lehet még pezsgővel vagy limoncellóval is.

Karácsonyi bonbonválogatás: borzas barackpálinkás,
forralt boros-gyömbéres, fűszeres szilvás és mogyorós-csokis tömör gyönyör

Karácsonyi fűszeres aszalt szilvás praliné

Sokat jártam mostanában a bécsi karácsonyi vásárokban, ahol a hideg ellen a legjobb védekezés mindig egy jó bögre fűszeres forralt bor. Itt kezdtem el azon gondolkodni, hogy hogyan is lehetne bonbonokba csempészni ezt a finom karácsonyi hangulatú italt. Végül két változat is született a forralt borra. Az egyikben aszalt szilvát áztattam puhára benne, amit aztán marcipánnal kevertem krémes töltelékké. És jön nemsokára a másik is!

Gömbök a karácsonyi vásárban a Rathausnál

Hozzávalók 15 darabhoz:

- 10 dkg étcsokoládé

- 4-5 szem aszalt szilva

- kb. fél deci fűszeres forralt bor

- 5 dkg marcipánmassza
- némi ehető csillámpor a díszítéshez

Az aszalt szilvát feldarabolom, majd ráöntöm a forralt bort, és egy napig hagyom, hogy az ízek összeérjenek.

Az étcsoki kétharmadát megolvasztom és temperálom, majd egy ecsettel kikenem a szilikonforma mélyedéseit jó alaposan (bővebben itt). A formát kb. 20 percre hűtőbe teszem.

A töltelékhez aprítógépben összekevertetem a forralt borban áztatott, lecsepegtetett szilvát és a marcipánmasszát. (Én aprítógép hiányában lereszeltem a marcipánmasszát, majd egyszerűen villával hozzákevertem a szilvát és egyneműsítettem.) Egy kiskanállal vagy habzsákkal beleadagolom a tölteléket a bonbonforma mélyedéseibe, majd rövid időre ismét a hűtőbe teszem.

Megolvasztom és temperálom a csoki maradékát, és lezárom a bonbonokat. Hűtőbe teszem a formát egy órára, majd kifordítom a bonbonokat a formából. Végül egy kevés ehető csillámporral díszítem.

(Sajnos félbevágott fotót most nem tudtam hozni, mert ajándékba adtam az összeset, és ki volt számolva.)

Csokis - mogyorós tömör gyönyör

Teljesen egyetértettem Ms. Poppy-val, aki a Süssünk-főzzünk könyvből! akció összefoglalóját a Stahl Judit-féle szakácskönyvekből készült receptekkel kezdte: Stahl Judit elindított valamit a magyar háziasszonyokban, akár szeretjük a stílusát, akár nem. Az én szakácskönyvgyűjteményem első komolyabb darabjai is tőle származnak, kedvencem a Végre otthon! című könyve, amiből már több recept is az állandó repertoár része lett. Egyik nagy kedvencünk ebben a könyvben a Nutellás habtorta: egy végtelenül egyszerű nutellás-csokis-rumos krém kekszalapon. Bár egyesek szerint a kekszalap nem is kellene ide, elég csak az a habkönnyű krém is...

No, itt jött az ötlet, hogy a Nutellás habtorta krémje bonbonban végezze. Nagyon finom, a Sport szeletre enyhén emlékeztető bonbon született. Végül nem tudtam ellenállni a csábításnak, és némi mogyorókrokantot is szórtam a csokiburokba, csak hogy legyen mit ropogtatni.

Hozzávalók 30 darabhoz (2 szilikonforma):

- 10 dkg tejcsokoládé

- 5 dkg Milka Noisette (lehet helyette sima tejcsoki is, én a mogyoróízre erősítettem rá ezzel)

- 10 dkg + 5 dkg étcsokoládé

- 3-4 teáskanálnyi mogyorókrokant

- 5 dkg Nutella (nálam most mogyorónugát volt)

- 1 dl tejszín

- 2 ek. rum vagy néhány csepp rumaroma

A 10-10 dkg tejcsokoládé és étcsokoládé kétharmadát vízfürdő felett megolvasztom és temperálom. A csokival kikenem a szilikonformák mélyedéseit alaposan, ahol szükséges, javítom (bővebben itt). A csokiburkokat bőven megszórom mogyorókrokanttal, majd kb. 20 percre hűtőbe teszem a formákat dermedni.

A krémhez összeolvasztom a Milka Noisette-et, az 5 dkg étcsokit, a Nutellát/mogyorónugátot és a tejszínt. Mikor már egynemű krémet kaptam, hozzáadom a rumot vagy rumaromát. A krémet kicsit kihűtöm, majd egy pici kanállal beletöltöm a bonbonformák mélyedéseibe, hagyva helyet a lezáráshoz. A krémmel töltött formákat ismét a hűtőbe teszem rövid időre.

Megolvasztom és temperálom a 10-10 dkg tej- és étcsokoládé maradék egyharmadát, majd az olvasztott csokival lezárom a bonbonokat. A formákat egy órára hűtőbe teszem, majd kifordítom belőlük a bonbonokat.

Ötlet:

Stahl Judit: Végre otthon! - Családi ebédek, baráti vacsorák, ünnepi ételek. Kulinária Kiadó 2006. Nutellás habtorta.

Karácsonyi játék - a sorsolás eredménye

Lezárult a Praliné Paradicsom karácsonyi játéka. Úgy tűnik, sikerült csábító ajándékokat kiszemelnem, ugyanis jó sokan jelentkeztetek, aminek nagyon örültem! Összesen 46 darab kis sorshúzó cetlit készítettem el, négybe hajtogattam, majd ezek egy dobozkába kerültek, a dobozt pedig megráztam alaposan, és kihúztam belőle egy cetlit...

A nyertes pedig, aki 3 csomag szaloncukor-csomagolót (100 db-os fehér, 20 db-os arany és 20 db-os rézszínű) és ehető csillámport kap:

Kedves Judit, gratulálok!!!! Kérlek, írd meg minél előbb a postacímedet a pralineparadicsom@gmail.com email-címre, hogy időben megkapd az ajándékokat!

No de, mivel olyan sokan jöttetek játszani, gondoltam, legyen még egy "vigaszdíjas" vagy "különdíjas" vagy ahogy tetszik, aki egy csomag szaloncukor-csomagolót kap (100 darab különböző színű matt). Tehát visszacsuktam a doboz tetejét, még egyszer megráztam, majd kisorsoltam a másik nyertest, aki:

Rebeka, neked is gratulálok!! Kérlek, Te is írd meg a már emlegetett email-címre mielőbb a postacímed!

Én pedig annyira élveztem a sorsolósdit, hogy eldöntöttem, biztos nem ez volt az utolsó játék a Praliné Paradicsomban!

Epres - pezsgős praliné

Hát igen, beleszerettem a borzas dizájnba, semmi kétség! Mentségemre legyen mondva, hogy nagyon praktikus a becsokizott marcipángömböket apróra tört mandulába forgatni: a ropogóssága jól kiegészíti az édes marcipángolyó puhaságát... no és nem utolsó sorban jótékonyan elfedi a csokizás esetleges hibáit-egyenetlenségeit is! Ezzel a fajta pralinéval bárki bátran próbálkozhat, tuti siker lesz!

Mi került most a marcipánmasszába? Édes pezsgőbe áztatott aszalt eper-falatkák... ezután a praliné után biztos vagyok benne, hogy a pezsgő és az eper házassága a mennyekben köttetett.

Hozzávalók:

- 20 dkg marcipánmassza

- 15 dkg fehércsokoládé

- 4-5 szem aszalt eper

- kb. 1 dl édes pezsgő

- 15 dkg durvára tört mandula

Az aszalt epret pici falatokra vágom, majd annyi pezsgőt öntök rá, amennyi ellepi. Vigyázat, az aszalt epret nem szabad a pezsgőben sokáig áztatni, mert túlságosan felpuhul, és a színéből is veszít! Épp elég, ha egy, maximum két órát ázik. (Ezt az okosságot én sem tudtam, de még jó, hogy lefekvés előtt ránéztem a beáztatott eperre, ami akkor két órája ázott. Így esett, hogy ez a bonbon hajnali egykor készült, nehogy az eper szétázzon.)

A marcipánmasszából kis falatokat tépkedek, és mindhez gyúrok bőven pezsgős eperdarabokat, majd kis golyóbisokat formázok. Nem kell nagyokat, mert a mandularéteg is ad még a méretéhez. Ezután a gömböket hűtőbe teszem.

A durvára tört mandulát egy zsiradékmentes teflonserpenyőben megpirítom. A fehércsokoládét vízgőz felett felolvasztom. Majd fogok egy-egy marcipángömböt, és megmártom a fehércsokiban, majd meghempergetem a mandulában. A kész golyóbisokat sütőpapírra ültetve hűtőbe teszem, míg a csokiréteg visszaszilárdul.

Ebből a mennyiségből kb. 18-20 praliné lesz.

 Ne feledjétek:
Hétfő éjfélig még kommentelhettek a szaloncukor-csomagolókért és az ehető csillámporért itt!

Marcipános pezsgőkrémes praliné

Igazi ünnepi ízvilágú a mai praliné: sötét ét-tejcsokis külső, belül pedig lágy, hófehér krém fehércsokiból, marcipánból és édes pezsgőből. Szerintem nagyon jól mutat majd a karácsonyi asztalon is, egy pohár jéghideg pezsgő tökéletes kísérője!

Hozzávalók 15 darabhoz:

- 7 dkg tejcsokoládé

- 7 dkg étcsokoládé

- 3 dkg fehércsokoládé

- 3 dkg marcipánmassza

- kb. 3 ek. édes pezsgő

Az ét- és a tejcsokoládé kétharmadát vízfürdő felett felolvasztom és temperálom. A csokival kikenem a szilikon bonbonforma mélyedéseit alaposan, vigyázva, hogy sehol se maradjon ki szabad felület (bővebb útmutató itt). A formát ezután kb. 20 percre hűtőbe teszem.

A töltelékhez először lereszelem a marcipánmasszát, majd hozzáadom a fehércsokit feldarabolva, és elkezdem olvasztani. Közben adagolom a pezsgőt evőkanalanként: egy sűrű, egynemű krémet kell kapni. A krémet kicsit kihűtöm, majd egy picike kanállal vagy egy habzsákkal beleadagolom a bonbonforma kicsokizott mélyedéseibe, majd hűtőbe teszem egy kis időre, hogy a töltelék is szilárdulhasson.

Megolvasztom és temperálom a maradék ét- és tejcsokit, majd lezárom vele a bonbonokat egy kicsi ecsettel. A formát egy órára a hűtőbe teszem, majd kifordítom a pralinékat a szilikonból.

Emlékeztető:

Ha szeretnél nyerni szaloncukor-csomagolót és ehető csillámport, kommentelj az előző posztnál hétfő éjfélig!

Karácsonyi játék!!! Nyerj szaloncukor-csomagolót és ehető csillámport!

Mostanában több blogon (pl. itt és itt) is láttam, hogy a blogok tulajdonosai kis ajándékokkal kedveskednek az olvasóknak. Nagyon szeretem én is ezeket a játékokat, izgalommal figyelem, ki nyer. Egyre inkább elkap a karácsonyi hangulat is: tegnap például bevásároltam a karácsonyi bonbonozáshoz-szaloncukrozáshoz, többek között kb. két kiló csokit, marcipánmasszát, mindenféle magvakat, szép dobozokat az ajándék bonbonoknak, és így tovább. Közben pedig kitaláltam, hogy legyen karácsonyi játék a Praliné Paradicsomban is!

Szeretném ugyanis megköszönni, hogy olvastok, kommenteket írtok, sőt még a receptjeimet is kipróbáljátok! Nem hittem volna,hogy alig egy hónap alatt ennyi kedves embert megismerek virtuálisan a blogírás révén.

Most pedig lássuk, milyen játékról is van szó!

Mit lehet nyerni?

Gondolom, sokan készültök szaloncukrokkal, bonbonokkal az ünnepekre. Így az egyik ajándék 3 csomag szaloncukor-csomagoló lesz: egy natúr fehér 100 db-os és 2 db fényes 20 db-os. Ezek szépen méretre vannak vágva, a két végük becakkozva, ahogy egy decens szaloncukornak ki is kell néznie. De jó sok időt megspórolhatunk azzal, ha nem nekünk kell vagdosni a papírokat!

A másik ajándék pedig aranyszínű ehető csillámpor lesz a blogon már bemutatott szuper bonbonos boltból. Ezzel a csillámporral szépen lehet bonbonokat, szaloncukrokat, csokiba mártott linzereket vagy tortákat díszíteni.

Mit kell tenni ahhoz, hogy nyerhess?

Ha szeretnél szép szaloncukor-csomagolókat és ehető csillámport nyerni, más dolgod nincs, mint ennél a posztnál egy kommentben megírni december 13. (hétfő) éjfélig, milyen szaloncukor a kedvenced :) Nem kell tehát állandó olvasónak lenni, az itt kommentelők közül fogok sorsolni!

Szép Adventet és kellemes karácsonyi készülődést kívánok mindenkinek!

Borzas barackpálinkás - marcipános praliné

Hiába, nem tudok elszakadni a barackpálinkától! A blogon készült már egy barackpálinkás praliné, ahol a pálinkába áztatott sárgabarack-darabok étcsoki krémbe rejtőztek. Az újabb verzióban is a minőségi barackpálinkában puhára ázott sárgabarack-darabok játszák a főszerepet, ám ezúttal marcipánnal gyúrtam össze a pálinkás gyümölcsöt. Node most nem elégedtem meg az egyszerű fehércsoki-burokkal: a pralinékat pirított mandulában hempergettem meg, így borzas külsőt kaptak. Jóféle házi pálinka, puha sárgabarack, marcipán, ropogós mandula.... kell ennél több?!

Hozzávalók:

- 20 dkg marcipánmassza

- 3-4 szem aszalt sárgabarack

- kb. fél deci jóféle házi barackpálinka

- 15 dkg fehércsokoládé

- 15 dkg durvára tört mandula

A sárgabarackot apró darabokra vágom, majd annyi barackpálinkát öntök rá, amennyi ellepi: ebben áztatom legalább egy napig.

A pálinkában áztatott barackot lecsöpögtetem, majd a marcipánmasszához gyúrom. A barackos marcipánból kis golyókat formázok a kezeimmel. A golyóbisoknak nem kell túl nagynak lenniük, hiszen jön még a mandularéteg is. A marcipángolyókat hűtőbe teszem.

A durvára tört mandulát zsiradék nélkül egy teflonserpenyőben kicsit megpirítom. A fehércsokoládét vízgőz fölött felolvasztom. Fogok egy marcipángolyót, és mártóvilla vagy sima villa segítségével megmártom az olvasztott csokiban, majd meghempergetem a pirított mandulában alaposan. A borzas golyót sütőpapírra vagy rácsra teszem. Miután az összes golyóval végeztem, hűtőbe teszem a pralinékat, míg a csoki megszilárdul.

Nekem ebből a mennyiségből 18 golyó lett.

Tipp:

Szaloncukor formában is elkészíthető, akár borzas, akár sima fehér- vagy étcsokis külsővel!

A recept után pedig szeretném megosztani Veletek, milyen öröm és megtiszteltetés ért tegnap. Kaptam egy e-mailt a Gasztrobox csapatától, hogy az első Barackpálinkás praliné-receptem kapta meg a Hónap receptje megtisztelő címet a Gasztroboxon!!!! Mivel még egy hónapja sincs, hogy elkezdtem ezt a blogot írni, nagyon meglepődtem, és persze nagyon jól esik. Köszönöm szépen mindenkinek, aki szavazott a receptre, rendszeresen olvassa a blogot, kommentel vagy csak néha idetéved!
Sok szeretettel gratulálok Latsia-nak, aki a Hónap bloggere lett, és Samy-nek, aki a Hónap fotója díjat kapta!

Gyömbéres - zöld teás praliné

 

Ms. Poppy felhívására én is receptkönyvet ragadtam! Az előző posztban bemutatott Pralinenträume című könyvecskéből különleges ízvilágával mindjárt felkeltette a figyelmem a gyömbéres - zöld teás praliné, amely Andreas Bellem csokoládémester (Excellent Confiserie Spezialitäten GmbH, Sinsheim-Dühren, Baden-Württemberg) kreációja. Nem csalódtam: a kandírozott gyömbérdarabok nagyszerűen harmonizálnak az étcsoki ganache-sal. Viszont sajnos csak filteres zöld teám volt otthon, így azzal készítettem, de legközelebb  szálas zöld teával próbálom ki, hogy egy kicsit erősítsek a zöld tea ízén.

A következőkben az erdetei receptet közlöm az eredeti mennyiségekkel, én ennek a felét készítettem el.

Hozzávalók 70 darabhoz:

- 125 g tejszín

- 10 g zöld tea (nálam a fél adagnál 2 filter volt)

- 275 g étcsokoládé

- 20 g kandírozott gyömbér (én ezt a mennyiséget használtam a fél adaghoz) + 20 g felcsíkozva a díszítéshez

- 250 g tejcsokoládé a bevonáshoz (nálam étcsoki volt a bevonó is)

A tejszínt felmelegítem, majd beleáztatom a teafüvet néhány percre, utána leszűröm. A tejszínt ismét kicsit megmelegítem, majd leveszem a tűzről, és beledobom az összedarabolt étcsokoládét, és addig keverem, míg elolvad. A ganache-hoz hozzákeverem az apró darabokra vágott kandírozott gyömbért, majd a masszát hűtőbe rakom néhány órára, vagy akár egy éjszakára.

A munkapultra sütőpapírt terítek, erre ráteszem a megszilárdult ganache-t, lefedem sütőpapírral, és kb. 1 cm vastagságúra nyújtom, majd kb. 2 X 2 cm-es kockákra vágom. Visszateszem egy kicsit a hűtőbe.

A tejcsokoládét megolvasztom és temperálom, majd egyenként megmártom benne a ganache-kockákat. A megmártott pralinékat sütőpapírra vagy rácsra teszem, és még mielőtt a csokiburok megszilárdul, egy-egy gyömbércsíkkal díszítem.

Tipp:

Mivel a kandírozott gyömbér igazi karácsonyi ízvilágot ad a pralinénak, a ganache-masszából formázhatunk szaloncukrokat is!

Könyvajánló: Pralinenträume

Kép innen.

Pralinenträume. A Pralinenclub GmbH kiadása. München: Südwest Verlag, 2009. 

A 64 oldalas igényes kis könyv tavaly jelent meg a német Pralinenclub kiadásában. A Pralinenclubot 2002-ben alapította meg Frank Große-Vehne és Klaus Passerschröer azzal a szándékkal, hogy minél több csokoládémester kreációit ismertessék meg a pralinék kedvelőivel. Kezdetben minden hónapban más és más csokoládémester kollekcióját kínálták, majd új koncepció született: a Pralinenclub havonként megújuló kínálata mindig több pralinékészítő alkotásaiból tevődik össze, hogy a választék izgalmasabb legyen. Ez az elgondolás az alapja a könyvnek is: a 29 bonbonrecept 11 kiváló német csokoládémestertől illetve manufaktúrától származik.

A könyv egy rövid elméleti bevezetővel kezdődik (4-11. oldal). Itt röviden szóba kerül a csokoládé helyes olvasztása, a temperálás különböző módszerei, a csokihüvelyek használata. Leírja, hogyan csinálhatunk szögletes bonbonokat, hogyan érdemes csokival bevonni a pralinékat. A technikai tudnivalók képekkel jól illusztráltak.

Ezután következnek a receptek a fő alkotóelem alapján három csoportba rendezve. Az első csoportban a marcipán, illetve különféle olajos magvak (dió, mogyoró, pisztácia stb.) felhasználásval készült pralinékat találjuk. A másodikban alkoholos bonbonok vannak, a harmadik csoportba pedig különféle nem-alkoholos ízesítésű (kávé, ibolya, tea stb.) bonbonok kerültek. A receptek leírása jól követhető, hasznos információként az egyes bonbonok eltarthatósági idejét is közlik. Sok esetben szükséges lehet az adag lecsökkentése, ugyanis a receptek nagy része 100, akár 150 darab praliné elkészítéséhez szükséges hozzávalómennyiséget adja meg.

A könyvben nagyon tetszik, hogy nem csak egy csokoládémester receptjeit ismerteti meg: így változatosabbak a receptek, hiszen többféle ízlést, egyéniséget tükröznek. A könyv egyetlen negatívuma szerintem az, hogy nincs fénykép minden egyes recepthez: a 29 receptből csupán 14 mellett találunk fotót. Ezek közül pedig sajnos nagyon kevés mutatja a praliné töltelékét is felvágva, ami szerintem fontos lenne, hiszen a receptek között válogatást nagyban befolyásolhatja egy-egy jó kép a töltelékről. E hiányosságtól eltekintve úgy gondolom, a könyv remek ihletforrás hobbibonbonozóknak!

Itt bele lehet lapozni a könyvbe.

Tarka praliné mogyorónugáttal

Gondolom, ismeritek a belga kagylóalakú csokoládét: fekete-fehér a külseje, belül pedig isteni mogyorókrémmel van megtöltve. Ezt a csokit próbáltam meg házilag reprodukálni: fekete-fehér csokihüvelyt készítettem, majd az egyszerű mogyorónugát-tölteléket egy kis krokanttal dobtam fel. Szerintem jobb lett, mint az igazi - az a kis extra ropogósság nem ártott neki!

Hozzávalók 15 darabhoz:

- 5 dkg étcsokoládé

- 5 dkg fehércsokoládé

- 10 dkg mogyorónugát (házilag is elkészíthető pl. így)

- 3-4 kávéskanálnyi mogyorókrokant (házilag is elkészíthetjük: daraboljunk fel mogyorógrillázst)

Külön-külön felolvasztom  és temperálom az ét- és a fehércsokoládé kétharmadát. Egy kiskanállal teszek a mélyedésekbe egy pötty ét- és mellé egy pötty fehércsokit, majd egy ecset segítségével kikenem a formát úgy, hogy közben összemosom a kétféle színű csokit. A formát hűtőbe teszem kb. 20 percre, majd ellenőrzöm, nincs-e hiányosság a kikenésben.

A töltelékhez a mogyorónugátot megolvasztom, majd hozzákeverem a krokantot és egy picit lehűtöm. Egy kiskanállal beleadagolom a csokihüvelyekbe, majd hűtőbe teszem a formát egy kis időre.

A maradék csokit felolvasztom és temperálom, majd lezárom egy ecsettel a bonbonokat. Én itt már egyszerűsítettem a folyamaton, és csak egy színnel zártam le a bonbonokat, elvégre az aljuk úgysem látszik. A formát ezután legalább egy órára a hűtőbe küldöm, majd kifordítom a pralinékat.

Praliné hardcore kávérajongóknak

Már hét közben tudtam, hogy kávés pralinét fogok készíteni. Összeállt a fejemben a roppant egyszerű krém, és egy sötét étcsokiburkot álmodtam meg köré. Aztán megláttam a Bonbondában Rebaba új ötletét: neszkávét kevert a fehércsokihoz, ezzel burkolta be az étcsokis ganache-t. Innen jött az ötlet, miért ne lehetne az én praliném kívül-belül kávés. Belül könnyű-selymes fehércsokis kávékrémet rejtettem el, kívül pedig a fehércsoki burkot neszkávé-szemek pettyezik. Ajnálom sok szeretettel kávé mellé vagy helyett a sűrű adventi időszakra készülőknek!

Hozzávalók 15 darabhoz:

- 10 dkg + 4 dkg fehércsokoládé

- 2-3 ek. főzött kávé (lehet neszkávéból készített, még jobb egy erős eszpresszóból)

- 2 kávéskanál neszkávé

A 10 dkg fehércsokoládé kétharmadát megolvasztom és temperálom. Az olvadt csokihoz hozzákeverem a két kávéskanályni neszkávét. Ezzel kikenem a szilikon bonbonforma mélyedéseit egy ecsettel (bővebben ld. itt). Hűtőben kb. 20 percig hűtöm a kicsokizott formát, hogy a csokiréteg megszilárduljon. Ha szükséges, javítom a kikenés hiányosságait.

A töltelékhez megolvasztom a 4 dkg fehércsokoládét, majd hozzákeverem a főzött kávét: szép, sűrű egynemű krémet kell kapnom. Talán furcsa, hogy ilyen egyszerű a krém összetétele, de én nagyon meg voltam vele elégedve: jó krémes volt az állaga, a fehércsoki pedig hagyta érvényesülni a kávé aromáját.

A tölteléket a forma mélyedéseibe adagoljuk, kihagyva némi helyet a lezáráshoz. Kis időre a hűtőbe tesszük a formát, hogy szilárduljon a töltelék.

A maradék fehércsokit megolvasztom és temperálom. Ezzel a csokival zárom le a bonbonokat egy ecsetet használva. A forma ismét hűtőbe kerül, majd körülbelül egy óra elteltével kifordítom a pralinékat a formából.

Pralinékészítés szilikon formában

A blogomon sok praliné készül szilikon formában, ezért úgy gondoltam, talán hasznos lenne egy bejegyzés erejéig összefoglalnom a szilikon bonbonformákkal szerzett tapasztalataimat. (A poszt frissítve 2013. május 26-án.)

Milyen eszközökre van szükségünk?

• Egy jó minőségű szilikon bonbonformára: én nem szeretem ezt jégkockatartóval vagy egyéb formákkal helyettesíteni, hiszen a jégkockatartók keményebb szilikonanyagból készülnek, a bolti bonbonosdobozok műanyag betéteinek meg nem tapadásmentes szilikonbevonata van. Ezekből nem biztos, hogy épségben ki tudjuk operálni a bonbonokat, én meg szeretem elkerülni a felesleges hajtépést. Szilikon bonbonformákat több helyen is vehetünk, pl. a Butlersben (Árkád, MOM Park), Sőreginél, a Gasztroshopban és még számtalan gasztronómiai termékeket forgalmazó webshopban.
• Egy ecsetre: ez egy egyszerű iskolai ecset, minden papír-írószer üzletben beszerezhető.
• Egy icipici kanálra vagy a habzsákra: a töltelék adagolásához kell.
• Egy habkártyára: a felesleges csokit húzhatjuk le vele a formáról.

1. lépés: a csokoládéhüvely elkészítése

• A csokoládét megolvasztom és temperálom (bővebben lásd itt).
• Korábban ecsettel oszlattam el a csokoládét a forma mélyedéseiben: a temperált csokoládéból egy kiskanál segítségével egy keveset pöttyintek a forma mélyedésébe, majd az ecset segítségével egyenletesen eloszlatom a formában. Gyorsan kell dolgozni, mert a temperált csokoládé gyorsan kezd szilárdulni.
• Mióta polikarbonát formákat használok, az ott tanult technikát alkalmazom a szilikon formáknál is: a mélyedéseket teljesen feltöltöm a temperált csokoládéval, ezután a formát finoman a munkapulthoz ütögetem, hogy a légbuborékok távozzanak. Rövid várakozás után a felesleges csokoládét visszacsurgatom a csokis tálba, és habkártyával lehúzom a felesleges csokoládét. Ekkor a formát fejjel lefelé fordítom, és a sütőpapírra, amivel a munkapultot letakartam a csokizáshoz, kirázom a maradék felesleges csokoládét is. Ismét lehúzom habkártyával a forma felületéről a felesleget.

Csokival feltöltve a forma

A felesleges csokoládé lehúzása a formáról

• A mélyedések kicsokizása után hűtőbe teszem a formát kb. 20 percre, míg a csokoládé visszaszilárdul. Érdemes a formát egy tányérra vagy tálcára rakni, így könnyebben mozgathatjuk.
• Utána fény felé tartva ellenőrzöm, mindenhol fedi-e a mélyedéseket a csokoládé. Ahol kell, plusz csokoládé felvitelével javítok (ezt már ecsettel a legegyszerűbb végezni). Ha nagyon folyós csokoládét használtunk a mélyedések kicsokizásához, érdemes lehet egy második csokiréteget is ecsettel felvinni, mert a kész bonbonok teteje a formából való kinyomáskor (ld. legelső kép) könnyen berepedhet, ha túl vékony a burok.
  
  

  

  Kész a csokihüvely

  
  

2. lépés: a töltelék formába adagolása

• Amikor megdermedt a csokoládéhüvely, jöhet a töltelék! Fontos, hogy a tölteléket hűtsük ki szobahőmérsékletűre, mielőtt a a mélyedésekbe adagoljuk, nehogy felolvassza a csokiburkot.
• A tölteléket egy picike kanál/kanalak vagy egy habzsák segítségével adagolom a csokihüvelyekbe úgy, hogy néhány milliméternyi hely a lezáráshoz kimaradjon.
• A töltelék beadagolása után picit ütögessük az asztalhoz újra a formát, hogy a töltelék egyenletesen terüljön el.
• A formát a töltelékkel együtt a hűtőbe teszem kb. 20 percre, hogy picit megdermedjen, bebőrösödjön. Ha ezután is túl folyósnak ítéljük még, akkor a mélyhűtőbe is berakhatjuk egy rövid időre (de ez már csak vészmegoldás lehet, egyéb esetben szigorúan kerülendő a mélyhűtőzés bonbonkészítésnél!!).

A mélyedések megtöltve

3. lépés: a bonbonok lezárása

A felesleges csoki lehúzása

• A maradék csokit újratemperálom.
• Egy kanál segítségével pici adagokat rakok a csokiból a bonbonok tetejére, majd a habkártya segítségével eligazítom a csokit, hogy mindenhol fedje a betöltött mélyedéseket.
• Habkártyával lehúzom a fölösleget egyetlen határozott mozdulattal. Utána hűtőbe teszem a formát.
  
  

  

  Frissen talpazott dínók

  
  

4. lépés: a bonbonok kipattintása

• A kész bonbonokat kb. egy órán keresztül a hűtőben tartom.
• A formából egyszerűen kipattinthatók a bonbonok, a jó szilikonformák ugyanis teljesen kifordíthatóak, annyira rugalmasak.
• Igyekezzünk minél kevesebb helyen a kezünkkel hozzáérni a bonbonokhoz, hogy ne legyenek nagyon ujjlenyomatosak. Vagy eldobható gumikesztyűt is használhatunk.
• Ha szükséges, egy késsel óvatosan megigazíthatjuk a bonbonok talpánál a kiálló csokirészeket.

5. lépés: kóstolás...

A kész bonbonok