Eszterházy-torta és Eszterházy-bonbonok

Az egyik legjobb barátnőmmel kitaláltuk, hogy Eszterházy-tortát fogunk készíteni a másik legjobb barátnő szülinapjára (aki nagyon-nagyon szép tortákat tud csinálni, így merész vállalkozás volt!). Aztán hirtelen beugrott, hogy még a DG Food Show-n milyen isteni Eszterházy-krémes étcsokikelyhet kóstoltam a Pelle-Molnár házaspárnál. Na, nekem sem kellett több, rögtön kitaláltam, hogy én is csinálok Eszterházy-bonbonokat, és ezzel díszítjük majd a tortát - mintha nem lenne amúgy is elég macera az Eszterházy díszítése! De az eredmény... hát, meg voltunk magunkkal elégedve, és az ünnepeltnek is nagyon ízlett :)

Hozzávalók a tortához (18 cm):

Tészta:

- 5 tojásfehérje

- 15 dkg cukor

- 15 dkg darált dió

- csipet fahéj

- 5 dkg liszt

Krém:

- 4 dl tej

- 1 cs. vaníliás pudingpor

- 10 dkg porcukor

- 15 dkg vaj

- 10 dkg darált dió

- rum ízlés szerint

Díszítés:

- 10 dkg darált dió

- 10 dkg fehércsoki

- 4 dkg étcsoki

A tésztához a tojásfehérjéket a cukorral kemény habbá verem. Hozzáforgatom a lisztet, a fahéjat és a diót. Sütőpapírra négyszer körberajzolom a 18 cm-es tortaformát. (Az eredeti recept 5 lapot ír, de mi néggyel is megelégedtünk.) A masszát lemérem, és négy részre osztom. A sütőpapírra rajzolt köröket kikenem a masszával, és kb. 10 perc alatt kisütöm a lapokat 180 fokon.

A krémhez a tejből és a pudingporból pudingot főzök, kicsit kihűtöm. A vajat a porcukorral habosra kavarom, majd hozzákeverem a pudinghoz. Ehhez jön a darált dió, végül rummal ízesítem.

A lapokat megkenem a krémmel és összeragasztgatom. A legfelső lap tetejére jön a díszítés. A fehércsokit és az étcsokit megolvasztom, majd a fehércsokit felkenem a lapra. Amíg még nem szilárdult meg, gyorsan köröket rajzolok csigavonalban haladva a torta közepétől indulva az olvasztott étcsokival egy habzsák vagy kivágott sarkú nejlonzsák segítségével (na, ezt Gabi csinálta, én ugyan nem vállaltam be!). Utána gyorsan fogpiszkálóval csíkokat húzunk: felváltva haladunk belülről kívülre, kívülről belülre stb.

A maradék krémmel bekenem a torta oldalát, és dióval körbepanírozom. Végül az Eszterházy-bonbonokkal díszítem a tortát.

Forrás:

Nők Lapja Konyha, 2010./december.

Eszterházy-bonbon

Hozzávalók 15 darabhoz:

- 2 marék dió darálva

- 2-3 ek. tejszín

- fél vaníliarúd

- 4-5 dkg fehércsoki

- rum ízlés szerint

- 15 dkg étcsoki

A krémhez a tejszínt a vaníliarúd magjaival megmelegítem, majd beledobom a kockára vágott-tört fehércsokit, és addig keverem, míg a csoki megolvad (kicsit utána lehet melegíteni). Utána belekeverem a diót és a rumot. Ha túl sűrű a massza, lehet rummal vagy plusz tejszínnel hígítani, ha túl híg, adhatunk hozzá plusz diót vagy olvasztott fehércsokit. Hűlni hagyom.

Az étcsokit megolvasztom és temperálom, majd elkészítem a csokihüvelyt polikarbonát vagy szilikon formában. Hűtőbe teszem kb. 20 percre. Ha a csoki megszilárdult, beleadagolom a krémet a mélyedésekbe, hagyva helyet a lezáráshoz is. Ismét hűtő. Az étcsoki maradékát újratemperálom, majd lezárom vele a bonbonokat. Kb. egy óra hűtés után kifordítom a formából a kész bonbonokat.

Karamellizált almás - gyömbéres jégkrém: VKF XLIII.

Még tavaly készítettem először Tatin fagyit, azaz almát karamellizáltam és lényegítettem át fagyivá. Idén eszembe jutott, hogy némi gyömbért is kéne belereszelni: és milyen igazam volt! Valami egészen frenetikus ízkombináció született így: karamell, alma, fahéj, gyömbér... külön-külön is érződnek az ízek, de mégis harmonikus az egész. A fagyim fagyigép nélkül készült. Komoly rejtély, de talán ez eddig a legfantasztikusabb, legkrémesebb állagú házifagyim evör: egyszerűen egy szem jégkristály sem képződik benne!

Az már csak hab a tortán, hogy a fagyi ismét csokiburokba bújt... Szeretettel küldöm Reninek, a 43. VKF háziasszonyának (végre egy jégkrém, amit a kiírásnak megfelelő időpontban posztoltam :D)!

Hozzávalók 6 adaghoz:

Karamellizált almás - gyömbéres fagyi:

- 35 dkg alma (pucolás, magozás előtt) - nálam Granny Smith volt

- 15 dkg cukor

- 2 dkg vaj

- 1 mk. fahéj

- 1 ek. citromlé

- 2 cm gyömbér reszelve

- 3 ek. mascarpone

- 2 dl tejszín

Csokiburok:

- 20 dkg étcsokoládé

Díszítés:

- karamell 2 ek. cukorból

A fagyit előző nap készítem el. Az almát meghámozom, kimagozom, majd vékony szeletekre vágom. A szeletekre ráöntöm a citromlét, majd rászórom a fahéjat, ráreszelem a gyömbért, és lazán összeforgatom. A cukrot karamellizálom, majd beledobom a vajat, és keverem, míg elolvad. A vajkaramellára mehetnek az almaszeletek, és kavargatom, míg az alma pici levet ereszt. Addig főzöm, míg az alma megpuhul, és a leve nagy része is elfő. Miután kicsit kihűlt, összeturmixolom a mascarponéval és a tejszínnel, majd mehet egy éjszakára a massza a hűtőbe.

Másnap egy kis dobozban fagyasztóba teszem a fagyit, vagy elkészítem a fagyigépben. Az étcsokit megolvasztom (temperálni nem szükséges feltétlenül), majd egy-egy evőkanálnyi csokit a szilikon (muffin)forma forgatásával, illetve egy ecset segítségével eloszlatok a mélyedésekben. Mehet hűtőbe, míg a csoki megszilárdult.

Ezután megtöltöm a mélyedéseket fagyival, hagyva helyet a lezáráshoz is. A fagyasztóba teszem a formát pár órára. Miután a fagyi megfagyott, megolvasztom az étcsoki maradékát, majd egy-egy teáskanálnyit gyors mozdulatokkal eloszlatok a fagyi tetején, rásegítve egy ecsettel - tényleg sietni kell, mert a csoki nagyon gyorsan szilárdul a fagyin. Ismét mélyhűtő fél-egy órára.

A jégkrémeket kifordítom a formából. Két evőkanálnyi cukorból karamellt készítek, ezzel csurgatom meg a jégkrémek tetejét.

Zölddió - likőr: a kezdetek

A zölddió-likőrt nagyon szeretem, a nagybátyámék rendszeresen készítenek is, így már volt alkalmam kóstolgatni az igazi házi verziót. Tavaly Bécsben is vettem egy kis üveggel, ami aztán diós szaloncukorban végezte. Az utóbbi napokban láttam felbukkanni a tejbegríz blogon és Reninél. Nosza, még egy-két blogban utánanéztem a témának, (pl. itt és itt) és arra az elhatározásra jutottam, hogy lopok pár szem zölddiót, jó lesz még ez a likőr bonbonokba! És a poén a végén: még csak lopnom sem kellett, mert kiderült, hogy Anyáéknál van egy fácska elbújva :)))

Ennyivel sötétebb egy nap állás után

Hozzávalók:

- 7 dl vodka (tiszta szesszel lenne az igazi, de nekem nem nagyon megy az udvarlás a gyógyszertárosoknak - na meg ugye a tiszta szesz ára...)

- kb. 20 szem zölddió (Figyelem: addig jó csak a zölddió, ha még kötőtűvel át lehet szúrni!)

- 1 vaníliarúd felhasítva

- 1 fahéjrúd

- 6 szem szegfűszeg

- 5 dl víz

- 25 dkg cukor

A zölddiót megmosom, félbevágom (szigorúan gumikesztyűben, mert nagyon fog!), majd egy nagy befőttesüvegbe rakom, mehet rá a vodka, és hozzáadom a fűszereket. Légmentesen lezárom a befőttesüveget, és a spejzba rakom 6 hétre. Közben pár naponta kicsit fel kell rázni az üveget.

A 6 hét leteltével a vízből és a cukorból majd szirupot főzök, kihűtöm, majd beleöntöm a befőttesüvegbe. Újabb egy hetet állni hagyom. Végül gézlapokon keresztül átszűröm, és üvegekbe töltöm a kész likőrt.

A végkifejletről itt olvashattok!

Snickers jégkrémcsoda - VKF XLIII.

Jelentem, megalkottam A JÉGKRÉMET. Legalábbis a családban ez lett az abszolút győztes eddig fagyi- és jégkrémfronton. Vettem a család legkedvencebb bonbonát, átalakítottam fagyivá, és már meg is született a Snickers jégkrém. Egy réteg karamellfagyi, egy réteg mogyoróvaj-fagyi, étcsokiburokba zárva. És az új formámnak köszönhetően tovább fokozhattam az élvezeteket egy kis durvára tört sósmogyoróval megszórt karamellszósszal. Mennyei!!!!!!!

Ezzel a recepttel szeretnék nevezni a 43. VKF-en, aminek Reni a házigazdája - remélem, Reni nem haragszik meg, hogy egy kicsit előbb teszem közzé az általa megadott időponthoz képest, de gondoltam, valakinek jól jöhet a holnaptól kezdődő kánikulában!

Hozzávalók:

Karamellfagyi:

- 15 dkg cukor

- 2 dl tejszín

- 2,5 dl tej

- nagy csipet só

- 3 dkg vaj

- 3 kisebb tojássárgája

- pici vaníliakivonat

Mogyoróvajas fagyi:

- 15 dkg mogyoróvaj (nálam darabos, de mehet a sima is)

- kb. 5 dkg porcukor

- 2 ek. mascarpone

- 3,5 dl tejszín

- csipet só

- pici vaníliakivonat

Kívülre:

- 15 dkg étcsokoládé

- karamellöntet (10 dkg cukor + fél dl tejszín + 2 dkg vaj)

- sós mogyoró

A karamellfagyi készítését egy nappal korábban kezdem. A cukrot karamellizálom, majd beledobom a sót, a vajat és ráöntöm a tejet. Addig melegítem, míg a megszilárdult karamell fel nem olvad. A karamellás tejet kicsit kihűtöm, majd hozzákeverem a kikevert tojássárgákat. Lassú tűz felett besűrítem, majd hozzáadom a vaníliakivonatot és a tejszínt. Egy éjszakára hűtőbe teszem, ezalatt a massza tovább sűrűsödik. Másnap fagyigépben elkészítem a fagyit. Ha nincs fagyigépünk, akkor egy lapos dobozban a mélyhűtőbe teszem, és kétszer átkavarom botmixerrel óránként. Nem szabad hagyni, hogy teljesen megfagyjon, mert akkor nem tudjuk majd betölteni a csokiburokba.

A mogyoróvajas fagyival egyszerű a dolgom: a hozzávalókat turmixgépbe rakom, és kész is az alapmassza. Fagyigépben elkészítem vagy megy dobozban a mélyhűtőbe, egy óra múlva ránézek és átkavarom.

Készen vannak a fagyik, jöhet a csokiburok. Az étcsokit megolvasztom és temperálom (ebben az esetben a temperálás nem feltétlenül szükséges), majd szilikon muffin- vagy egyéb formába adagolok belőle: a formát körkörösen mozgatva szétterítem a csokit a mélyedésekben, esetleg ecsettel rásegítek. A formát hűtőbe teszem, míg a csoki megszilárdul.

A mélyedéseket félig megtöltöm mogyoróvajas fagyival, majd jön egy réteg karamellfagyi - de azért hagyok helyet a jégkrém talpának is. A forma mehet néhány órára a mélyhűtőbe. Majd a maradék étcsokit felolvasztva elkészítem a talpakat: egyenként kanalazom a csokit a mélyedésekre, és ecsettel rögtön szétterítem. Ismét fagyasztó.

Jöhet a karamellszósz. A cukrot karamellizálom, majd hozzáöntöm a tejszínt és beledobom a vajat. Addig kevergetem, míg a karamell felolvad. Hagyom kihűlni a szószt. Sósmogyorót durvára török egy sodrófával. A formából kiszedett jégkrémeken lévő mélyedésekbe adagolok a karamellszószból, rá sósmogyorót szórok. Ha nincs mélyedés a formánkon, mehet persze az öntet meg a mogyi a jégkrémre vagy mellé!

Forrás:

A karamellfagyi alapreceptje David Lebovitz blogjáról származik; az arányokon picit változtattam.

A mogyoróvajas fagyi ötlete szintén Lebovitztól van (The Perfect Scoop. Ice Creams, Sorbets, Granitas, and Sweet Accompaniments. Berkeley, Cal. 2007. p. 50). Itt azonban jelentősen eltértem - általában nagyon beválnak Lebovitz fagyireceptjei, jók az arányok a receptekben, itt viszont 180 g mogyoróvajhoz nem nagyon tudtam elképzelni a 180 g cukrot.

A Snickers kombó saját kútfő :)

Aszalás - hogy legyen mit tenni a bonbonokba!

Már javában benne jártunk az eperszezonban, amikor hirtelen bevillant, hogy hoppá, van egy aszalógépem! Hála a szuper nagynénémnek és nagybátyámnak, akik - látva az elhatalmasodó bonbon-őrületet rajtam - ezzel leptek meg Karácsonyra, hogy tudjak bonbonbavalókat aszalni. Úgyhogy a múlt hétvégén be is üzemeltem az új konyhai kütyümet. A gép egy egyszerű, öttálcás aszaló, csak egy ON/OFF gomb van rajta, tehát még egy bölcsész (azaz én :D) is elbánik vele.

Az első körben kétféle gyümölcsöt aszaltam: epret és meggyet. Egy kiló epret megtisztítottam, lecsumáztam, majd 3-4 mm vastag szeletekre vágtam. A szeleteket először nedves papírtörlőre terítettem, hogy a felesleges nedvesség távozhasson. A meggyet (kb. fél kiló) kimagoztam, és feleztem a kimagozott szemeket. Ezeket szintén papírtörlőre tettem. Ezután a gyümölcsöket az aszalógép tálcáira pakoltam jó szorosan egymás mellé.

Ilyen volt...

... ilyen lett!

Indult az aszalás. A tálcákat óránként 90 fokkal elfordítottam, illetve a legalsót mindig legfölülre tettem. Az eper nagy része kb. 5-6 óra alatt aszalódott meg. A tálcákon azok a gyümölcsök aszalódtak meg először, amelyek kívül voltak, hiszen a gép kifelé, a tálcák külső szélei felé áramoltatja a meleg levegőt. Viszont a belül lévők alig haladtak valamit, így ezeket kívülre pakoltam, amint lett hely a tálcákon.

A meggy persze sokkal lassabban haladt. Az első napon kb. 15 órát aszaltam. Másnap már pár szemet késznek ítéltem a meggyből, de a legtöbbnek még kellett 3-4 óra az aszalógépben: akkor ítéltem jónak, amikor már nem fogtak a szemek.

Ilyen volt...

... ilyen lett!

A kész aszalt gyümölcsöket egy éjszakán kersztül hagytam hűlni, majd csavaros befőttesüvegben tettem el ezeket. Az eperből még egy kilót aszaltam (egy kilónyi gyümölcsből kb. egy kis befőttesüvegnyi aszalvány lesz csak...), itt már több helyem volt, így rutinosan csak kívülre pakoltam a szeleteket a tálcákon. Most pedig reménykedhetek, hogy jól csináltam mindent, és szépen megvárják az aszalványaim, hogy bonbonba kerülhessenek!

Meggybonbon ihlette jégkrém :)

Még a múlt héten Édes és Keserű posztját olvasgatva kaptam kedvet a jégkrémkészítésre. Gyors Facebook-os körkérdés után az is kiderült, hogy a jégkrémpálcikának is kiválóan alkalmas fa spatulát a legegyszerűbben gyógyszertárakban lehet beszerezni (köszi, Vera!). Mondjuk a jégkrémformámhoz (tavalyi lidlis) vannak műanyag pálcikák, de hát az nem olyan fílinges.

Meg is született a finom, hűsítő savanykás jégkrém saját termésű meggyből, némi konyakkal megspékelve. Aztán agyaltam, hogy felrakjam-e a blogra egyáltalán: ennek azért már tényleg nem sok köze van a bonbonokhoz, nekem meg  a blog indulásánál az alapkoncepcióm az volt, hogy ha bonbonos blog, akkor ott csak bonbonok, illetve bonbonokkal kapcsolatos posztok legyenek. De úgy tetszettek a szép rózsaszín jégkrémek a fotóimon! Így mégis úgy döntöttem, jöhet a blogra, indoklást meg 4Gyerektől kölcsönzök, aki a blog Facebook-oldalán ezt írta a jégkrémről: "Azért rokon a bonbonnal. Azok jó részéhez is használsz formát, ez is formában fagyott." Egy másik kedves olvasóm, Hédi pedig egy roppant frappáns nevet is ajánlott a kakukktojás-jégkrémemnek, így a poszt címét tőle kölcsönöztem. Lányok, copyright ügyében majd egyezkedünk, jó? :D

Hozzávalók 8 jégkrémhez:

- kb. 25 dkg meggy (magozva)

- 2 ek. mascarpone

- 2 ek. Metaxa (vagy más konyak)

- 2 dl tejszín

- méz vagy porcukor ízlés szerint

A hozzávalókat turmixgépben pürésítem, majd kóstolom, hogy elég-e az édesítés (és a konyak), kell-e még. (Ha át akarjuk passzírozni a meggyet, akkor persze külön kell turmixolni. Nekem speciel tetszik, ahogy a jégkrémet pettyezik a meggyhéj-darabok.) A masszát a jégkrémformába töltöm, majd belenyomkodom a fa spatulákat. Ha nincs jégkrémformánk, kisebb joghurtos poharakat is használhatunk jégkrémkészítésre: tálcára rakjuk a poharakat, megtöltjük, bele a pálca, és mehet a fagyasztóba.

Fogyasztás előtt érdemes pár percet hagyni szobahőmérsékleten a jégkrémet. Ha több lesz az alapmassza, mint amennyi a formába fér, akkor a maradék masszát simán berakom a hűtőbe, és ahogy fogy a jégkrém, onnan utántöltöm a formát.

A szép konyharuháért köszönet Gabi barátnémnak :)

Rózsaszín praliné Mariannak

Egy kedves barátnőmnek, Mariannak készült ez a praliné, akivel már régóta nem találkoztam. Mariann nagy rajongója a rózsaszínnek, így egyértelmű volt, hogy kívül-belül rózsaszín lesz a bonbon dizájnja. Kívül rózsaszínű Valrhona csokival csíkoztam a bonbont, belül pedig egy csepp meggypüré és vörösboros marcipánkrém adja a rózsaszínű rétegeket. A meggy és a vörösbor marcipánnal megfejelve remek összhangot alkot, Mariann barátnőmnél is átment a teszten!

Hozzávalók 15 darabhoz:

- 1 marék magozott meggy

- 1 tk. méz

- 1 tk. 3:1 dzsemfix (el is hagyható vagy pektinnel felcserélhető)

- 5 dkg marcipán

- 2-3 ek. jó minőségű vörösbor

- 15 dkg étcsokoládé

- 3-4 dkg rózsaszínű Valrhona csokoládé

Először a meggyből, a mézből és a dzsemfixből sűrű meggypürét készítek, majd hagyom hűlni. A marcipánt lereszelem, ráöntöm a vörösbort, és óvatosan melegítem, míg egynemű krémet nem kapok.

A rózsaszín csokit megolvasztom és temperálom, majd habzsákba töltöm, és találomra becsíkozom a formámat, így szép absztrakt mintákat kapok. A felesleges csokit a peremről habkártyával lehúzom. Ezután megolvasztom és temperálom az étcsokit, majd elkészítem a csokihüvelyt a polikarbonát formában (természetesen szilikon formát is használhatunk). A formát hűtőbe teszem, míg a csokiburok megszilárdul.

A mélyedések aljába egy-egy pötty meggypürét rakok, majd erre adagolok a vörösboros marcipánkrémből, hagyva helyet a lezáráshoz is. A formát kis időre visszateszem a hűtőbe.

A maradék étcsokit újratemperálom, majd lezárom vele a bonbonokat. Hűtés után óvatosan kifordítom a kész bonbonokat a formából.

(Sajnos a képen nem túl fényesek a bonbonok, mert meleg és párás volt a levegő, amikor készültek, így rögtön bepárásodtak a bonbonok is, amint kivettem a hűtőből a fotózáshoz.)

Pirított kókuszfagyi sünbe töltve

Az eddigi jeges fagyi-bonbon hibridek sikerén felbuzdulva egy újabb bonbonformába töltött fagyival jelentkezem. Fontos, hogy viszonylag nagyobb bonbonformába töltsük a fagyit, hogy jól érvényesülhessen a csokiburokban -  erre a hatalmas, pufisün-bonbonformám tökéletesen alkalmas.

A jeges bonbonoknál szeretnék mindig valamilyen izgalmas, új fagyit mutatni nektek. Most is David Lebovitz és az ő fantasztikus fagyis könyve sietett a segítségemre. Biztos vagyok benne, hogy mindannyian ettetek már hagyományos kókuszfagyit - nekem nagy kedvencem étcsokidarabokkal gazdagítva, ami ugye már Bounty-fagyi akkor. És abban is biztos vagyok, hogy ettetek már kókuszcsókot, amin megpirul a kókuszreszelék, és egészen más íze lesz. Lebovitznál rátaláltam a pirított kókuszos fagyira: a kókuszreszeléket sütőben meg kell pirítani, és a fagyinak olyan íze lesz, mint a kókuszcsóknak. Eszméletlen az íze, egész más, mint a hagyományos kókuszfagyi!

Emőkének szeretettel, aki kókuszfagyit szeretne csinálni :)

Hozzávalók kb. 15 darabhoz:

Pirított kókuszfagyi:

- 4 dkg kókuszreszelék

- 125 ml tej

- 250 ml habtejszín

- 5 dkg cukor

- csipet só

- fél vaníliarúd

- 3 kisebb tojás sárgája

- pici vaníliakivonat vagy rum

Csokiburok:

- 20 dkg magas kakaótartalmú étcsoki (nálam 81% Arriba Superieur)

A fagyihoz a kókuszreszeléket szétterítem egy sütőpapírral bélelt tepsin, és 175 fokra előmelegített sütőben kb. öt percig pirítom, míg aranyszínű nem lesz. Közben kétszer-háromszor megkevergetem, hogy egyenletesen piruljon.

A tejet, a tejszín felét, a cukrot, a sót és a vaníliarúd magjait forráspontig melegítem, majd beleöntöm a pirított kókuszreszeléket. Hagyom ázni kb. 2-3 órán keresztül szobahőmérsékleten. Utána a tejes-tejszínes masszát átszűröm. Lebovitz az összes kókuszreszeléket kidobja a fagyiból, én egy jó evőkanálnyit bennehagytam, hogy "haraphatóbb" legyen. De ez ízlés kérdése.

A masszához hozzáöntöm a kikevert tojássárgákat, és lassú tűzön besűrítem. Ha van maghőmérőnk, akkor olyan 78-80 fokra kell melegíteni, ott sűrűsödik be. Miután besűrűsödött, hozzákavarom a maradék tejszínt és a vaníliakivonatot vagy rumot. Egy éjszakára hűtőbe teszem a fagyialapot, ahol tovább sűrűsödik.

Másnap mélyhűtőbe teszem a masszát, és kb. egy órát előhűtöm bonbonba töltés előtt. Ha van fagyigépünk, akkor erre persze nincs szükség, elég csak kikavartatni a géppel. (Én gép nélkül csináltam, teljesen jó, krémes állagú lett a fagyi. Általában a főzött tojásos alapú fagyik egész jól elkészíthetők gép nélkül, a vizesebb gyümölcsösök már jegesebbek lesznek.)

Az étcsokit megolvasztom és temperálom, majd szilikon vagy polikarbonát formában csokihüvelyt készítek. A formát hűtőbe teszem, míg a csoki visszaszilárdul. Utána megtöltöm a mélyedéseket fagyival, hagyva helyet a lezáráshoz is. A formát mélyhűtőbe teszem, míg a fagyi alaposan megfagy benne.

A maradék étcsokit megolvasztom, majd lezárom a fagyibonbonokat. Gyorsan kell dolgozni, mert a fagyott felületen pillanatok alatt megszilárdul a csoki: egyik kezemben kanál, azzal rámerem a csokit egy-egy mélyedésre, a másik kezemben ecset, amivel rögtön eligazgatom a csokit. Végül még egy órára mélyhűtőbe tesszük a formát, majd kifordítjuk a fagyibonbonokat. Lehet velük fagyikelyhet díszíteni, vagy csak magában elnassolgatni.

Pufisün felette a fagyit!

Forrás (picit alakítva):

David Lebovitz: The Perfect Scoop. Ice Creams, Sorbets, Granitas, and Sweet Accompaniments. Berkeley (California) 2007. (Toasted Coconut Ice Cream, pp. 96-97)

Bonbonteszt: Pelle-Molnár Kézműves Bonbon

A Dining Guide Food Show második napján nagy örömmel fedeztem fel a Pelle-Molnár Kézműves Bonbon standját a Millenáris B csarnokában kiállítók között. Olvasni már olvastam róluk korábban is: például a Dining Guide a legjobb kézműves csokoládék toplistájában az előkelő hatodik helyre rangsorolta őket. Így kíváncsian vártam, hogy megkóstolhassam egy-egy bonbonjukat.

A Pelle-Molnár házaspár

Az eredetileg vegyész végzettségű házaspár, Pelle Krisztina és Molnár Gábor repertoárjában - a Food Show-n kapott katalógus alapján - jelenleg mintegy negyvenféle bonbon szerepel. Ezek között mindenki megtalálhatja az ízlésének leginkább megfelelő darabokat. Vannak bonbonok étcsokiburokban, tejcsokival vagy fehér csokival burkolva. Vannnak egészen különleges ízvilágú bonbonok (pl. szarvasgombás, szerecsendiós-pörkölt szezámmagos, chilis, levendulás), vannak klasszikus ízvilágú bonbonok (pl. tejeskávés, saját készítésű konyakos meggy, marcipán csokoládés mogyorókrémmel, sztracsatella), vannak gyümölcsös bonbonok (pl. mangó, banános). Szép számmal szerepelnek a repertoárban a különféle alkoholokkal ízesített bonbonok is, harmonikus ízkombinációkban: tokaji aszúkrémes, barna rumos, vörösboros, narancslikőrös, cigánymeggy pálinkás, búzasörös, Calvadosos, Unicumos. Dicséretes törekvés, hogy bonbonjaikba igyekeznek igazi hungaricumokat és kiváló hazai termelők termékeit belecsempészni: a tokaji aszúkrémes bonbon az Erzsébet-pince 5 puttonyos aszújából készül, a vörösboros bonbonban a Polgár-pince Cuvée Barrique bora rejtőzik, pálinkás bonbonjaikban az Istenkúti Pálinkafőzde párlatait használják. A tearajongók is megtalálják számításukat a palettán: matcha teás és jázminos zöld teás bonbonok közül választhatnak.

Bonbonos állvány a Food Show-n

A kézműves bonbonokon kívül a házaspár kézzel öntött szelet és táblás csokoládékat is készít többféle ízesítéssel, feltéttel az oroszlányi műhelyükben. A táblás csokoládék nagyon szépen tervezett csomagolásban kaphatók.

A Pelle-Molnár csokik rövid bemutatása után térjünk vissza a Food Show-ra. A rendezvényen a standjukhoz lépőket a házaspár csokikóstolóval fogadta. Először megkérdezték, az ét- vagy tejcsokit szereti-e a látogató jobban, majd ennek megfelelően csokipasztillákat adtak kóstolóba, utána pedig attól függően, hogy melyik pasztilla ízlett a legjobban, ajánlottak táblás csokikat vagy bonbonokat. Ez a kedves gesztus mindjárt meghozta az emberek kedvét a csokik, bonbonok tüzetesebb tanulmányozásához és kipróbálásához - legalábbis nekem mindenképpen!

Én többféle étcsoki-pasztillát kóstoltam (mind Callebaut volt, azzal dolgoznak), majd három bonbont választottam ki kóstolóba (210 Ft/db).

Az első az Eszterházy bonbon volt: fehér csokoládé az alapja, ehhez konyakot, pirított diót és vaníliát adnak, a krémet pedig pici csokikehelybe töltik. Magam is nagyon szeretek egy-egy ismerős, kedves süteményt, tortát bonbon formában elkészíteni (pl. a jogász torta bonbon, illetve van egy zserbó kockám posztolás előtt), így kíváncsi voltam, mennyire sikerült a jól ismert torta bonbonban minimalizása. Jelentem, tökéletesen sikerült, a könnyű krém nagyszerűen hozta az ismert ízvilágot.

Középen az Eszterházy bonbon, jobb szélen a búzasörös trüffel

Második választásom a búzasörös trüffel volt: a búzasört tejcsokival párosították. Sörrajnogóként (lásd Guinness-praliné) kötelező volt kipróbálnom. A búzasör nagyon finoman, szinte csak a a falat lenyelése után, de akkor határozottan érződik. A ganache állaga tökéletes volt, nem túl szilárd, jó krémes. Nekem talán a cukor nem hiányzott volna a burokról, de ez már egyéni ízlés kérdése.

Az abszolút kedvencem a maracuja-karamell volt: a krém fehér csokoládé alapú, a csokihüvely 70% étcsokoládé. Sosem jutott volna eszembe ez az ízpárosítás, pedig nagyon harmonikus az eredmény!

Miközben nézelődtem-kóstolgattam, fél füllel hallottam, amint az újabb vevőknek Molnár Gábor a bodzás bonbont ajánlja. A bonbon szinte az utolsó pillanatban készült a Food Show-ra, egy futó ötlet eredményeként improvizálva. Elárulta az is, hogy kézzel írt táblája volt, tényleg az utolsó pillanatban készült. A bodza "hordozója" a méz, a bonbon étcsokiburkot kapott (bár a Food Show-n a talp még tejcsoki volt). Több se kellett nekem, gondoltam, ezt még muszáj megkóstolnom - bár hozzá kell tennem, hogy a bodzát pl. szörp formájában nem szeretem. A krémje nagyon könnyű, szinte légies, habszerű állagú, a bodza leginkább friss citrusos ízzel van jelen (legalábbis engem erre emlékeztetett), a méztől pedig édeskés a krém, ezért jó, hogy ezt ellensúlyozandó étcsokiburkot kapott. Még a végén megszeretem a bodzát?

Gyorsan fogyott a bodzás! (balról a 3.)

Ahogy már az első napon is tapasztaltam, a szervezés ismét nem volt tökéletes: a csokiknak a legkevésbé volt ideális a legalább 30 fokos hőmérséklet a Millenárison. Így a csoki természetesen valamennyire megolvadt, ez azonban az ízélményből semmit sem vont le.

A kóstolás közben a bonbonkészítés örökzöld témája, a temperálás is szóbakerült. Megtudtam, hogy a Pelle-Molnár házaspár mindhárom temperálási módszert (beoltó, márványlapos, porított kakaóvajas) használja, azonban - ami nekem meglepő volt - a leginkább a beoltó módszert kedvelik. Itt azt a műhelytitkot is megtudtam, hogy a tapasztalataik szerint nem a temperálandó csokoládémennyiség egyharmadával, hanem inkább az egynegyedéves érdemes beoltani, azaz visszahűteni a felolvasztott csokoládét. A másik két módszert inkább javításra használják. Molnár Gábor egy extra tippet is adott a porított kakaóvaj használatára: lazacot kell beleforgatni, majd megsütni, és isteni puha marad a lazac húsa, nem szárad ki.

A saját konyakmeggyüket még meg kell kóstolnom legközelebb!

Ahogy megtudtam, a közeljövőben oktatást is terveznek, aminek nagyon örültem, szívesen mennék a műhelyükbe ellesni a praktikáikat.

Aki pedig meg szeretné kóstolni a bonbonokat, táblás csokikat, az a tatai üzletükben teheti meg, illetve budapesti viszonteladóknál is lehet találni Pelle-Molnár bonbonokat (pontosabb infók a honlapon, illetve nézzétek meg a Facebook-oldalukat is).

Tejcsokis diófagyi óriás bonbonnak álcázva

Az úgy volt, hogy nagy sikert arattam múltkor az epres jeges pralinéval. És elkezdtem agyalni a folytatáson. Mert az jó, ha néha egy-egy harapásnyi csokis bevonatú jégkrém van kéznél otthon, de ugye van, hogy egy emberesebb adagra fáj a fogunk. Sok fagyi, nagy adag csokiba csomagolva, ez kell ebben a melegben. Ekkor jutott eszembe a tavaszi kedvencem, a szilikon muffinformában készült tallérsorozat. Amihez hasonlót Emőke és Gesztenye is készített szép virág alakú szilikon formában. A virágformára még a tavasszal szerencsére én is lecsaptam az Aldi akciójában, így beugrott, hogy ezt kéne kicsokizni, majd jó nagy adag fagyival megtölteni, és így dizájnos kis fagyivirágokat prezentálni a családnak a vasárnapi ebéd záróakkordjaként.

Ezután már csak a belevaló fagyin gondolkodtam. Elővettem a fagyibibliámat, David Lebovitz The Perfect Scoop című könyvét, ami kötelező olvasmány minden fagyirajongó számára. Itt lapozgatva láttam meg a Gianduja Gelato nevű mogyorós-tejcsokis fagyit. Mogyoró nem volt otthon, de beugrott, hogy egy nemrég készített bonbonban a dió és a tejcsoki szuper párost alkottak, így a mogyit dióra cseréltem, plusz önszorgalomból még némi diógrillázzsal is feldobtam a fagyit. Hát, valami fantasztikus lett, nem túlzok. A virágformát nem kell vastagon kicsokizni, elég egy réteben, fagyasztás után simán kijön. A fagyit fagyigép nélkül is el lehet készíteni (én is úgy csináltam, mert Anyáéknál nincs fagyigép, az enyémet meg nem utaztatom :D), isteni krémes, sűrű, egyáltalán nem jeges, szuperül érződik benne a csoki és a dió is. Meg ahogy ropog a grillázs... Eltalált egy darab, semmi kétség.

Viszont elismerem, ez már tényleg nagy jóindulattal illeszthető csak be a bonbon-tematikába: kívül csokis, belül töltött, csak épp fagyival, és picit nagyobb, mint egy bonbon. De mindenképp meg akartam veletek osztani, mert szerintem a nyár egyik kedvenc villantós desszertje lehet: csak egy nagyobbacska szilikon forma kell (muffin, dizájnos virágos, bármilyen), és mehet bele a kedvenc házi fagyitok. Tuti siker, ígérem. Na, ki próbálja ki?

Hozzávalók 6 nagyobb adaghoz:

Tejcsokis diófagyi:

- 9 dkg darált dió + egy szűk maroknyi egész dió a grillázshoz

- 125 ml tej

- 250 ml habtejszín

- 6 dkg cukor + 2-3 evőkanálnyi a grillázshoz

- csipet só

- 5 dkg tejcsokoládé

- 3 kisebb tojássárgája

Csokiburok:

- 15 dkg étcsokoládé (nálam 81% Arriba Superieur)

A fagyihoz először összeöntöm a tejet, a tejszín felét, a cukrot, a sót és forráspontig melegítem. Lezárom alatta a gázt, beleöntöm a diót, és hagyom állni szobahőmérsékleten 2-3 órát. Ez az ún. infúziós módszer Lebovitz nagy kedvence, így, áztatással  nyeri ki az ízeket a fagyihoz pl. a kávénál, fahéjnál, kókusznál is. Miután kiázott a dió, leszűröm, és alaposan kinyomkodom a tejes-tejszínes lét, a diót pedig félreteszem, felhasználom valamilyen krémhez (vagy csak egyszerűen megeszem - nálam ez történt :D). A kikevert tojássárgákat a diós tejszínhez öntöm, és lassú tűzön besűrítem. Ha valaki a bonbonozáshoz már szerzett maghőmérőt, itt is tudja használni: kb. 78-80 fok körül sűrűsödik be a tojásos massza, ezen a hőfokon már az esetleges baktériumok is elpusztulnak. Miután besűrűsödött, hozzákeverem az apróra tört tejcsokit, és hozzáöntöm a maradék tejszínt. A masszát egy éjszakát állni hagyom a hűtőben, ezalatt tovább sűrűsödik.

Másnap a fagyimasszát a mélyhűtőbe teszem, hogy a formába töltés előtt előhűtsem kicsit. Ha fagyigéppel kevertetjük ki, akkor elég a kicsokizás után fagyigépbe tenni és elkészíteni benne. Ezután elkészítem a grillázst: a cukrot karamellizálom, és a sütőpapírra kirakott diószemekre öntöm a karamellt, majd hagyom kihűlni. Ha kihűlt, aprítógépben durvára aprítom.

Az étcsokit megolvasztom és temperálom, majd kicsokizom vele a szilikon muffin- vagy egyéb formát. Én belekanalaztam a mélyedésekbe egy-egy jó evőkanálnyi csokit, majd körben forgatva  a formát terítettem el az olvadt csokit, így egyenletes lett a csokizás. Ha ez megvan, mehet a forma a hűtőbe.

A fagyiba belekeverem a grillázs felét, majd a megszilárdult csokiburokba kanalazom a fagyit, hagyva helyet a lezáráshoz. Ezután két-három órára a fagyasztóba teszem a formát. Ha megfagyott a fagyi, a csoki maradékát megolvasztom és lehűtöm kb. 30 fokosra (nem kell a temperálással szórakozni itt már, úgyis rögtön megfagy a csoki, amint a fagyira tesszük). A fagyikra rákanalazok egy-egy evőkanálnyit, egy ecsettel eligazítom. Gyorsan kell dolgozni, mert megfagy a csoki seperc alatt. Kb. fél órára visszateszem a mélyhűtőbe, majd kifordítom a formából a fagyikat, és a maradék grillázzsal díszítve tálalom.

A fagyi ötlete (jó sok módosítással):
David Lebovitz: The Perfect Scoop. Ice creams, Sorbets, Granitas, and Sweet Accompaniments. 2007 (Gianduja Gelato). Könyvajánló itt.

Élménybeszámoló: DG Food Show (2. nap)

A tegnapi tapasztalatok alapján ma már rutinosan közelítettem meg a Dining Guide Food Show-nak helyszínt adó B csarnokot a Millenárison. A nap fő attrakciója a Blogkóstoló volt, ahol tíz népszerű blogger főztjét tesztelhettük. Érkezésemkor - sok más látogatóval együtt - mindjárt egy kellemetlen meglepetésben volt részem: kiderült, hogy bankkártyát nem lehet használni, mert valami országos probléma volt a K & H rendszerében. Úgyhogy a tegnap bátortalanul nézegetett mini szilikon kuglófformáról (amit fagyival akartam tölteni) könnyen le is mondtam, így kell spórolni! A nálam lévő pénzmagot pedig a kóstolásra szántam.

Kettes számú kellemetlen meglepetés: a tavalyi blogkóstolón a belépőre kifizetett ezer forintért rögtön két kóstolójegyet kaptunk, idén viszont az ezres csak a beugró volt, minden egyes kóstoló adagért 690 Ft-ot kellett fizetni.

Na de mielőtt nagyon megsajnálnátok, azért kellemes meglepetésben is bőven volt részem. Az egyik a Pelle - Molnár házaspár kézműves bonbonjai: az ő standjuknál majd' egy órát lábatlankodtam, kóstoltam, fotóztam, kérdezősködtem. Nekik egy külön posztot fogok szentelni, egy-két napon belül a blogon olvashatjátok.

A másik nagyon kellemes élményem a rögtönzött gasztroblogger-találkozó volt. Míg tavaly, amikor a blogkóstolón jártam, csak olvasója voltam még a blogoknak, és egyedül mászkáltam az asztalok között, jó érzés volt, hogy idén már úgy éreztem, tartozok egy közösséghez. Én éppen kimentem Narancslekvár Vera elé, amikor megszólított Ami (Colors in the Kitchen), hogy én vagyok-e praliné-Zsuzsi (lehet nevet kéne cserélnem????). Ő éppen Renit várta (Az élet napos oldala), így végül négyen vágtunk neki kóstolni, egy kis időre csatlakozott Ildinyó (Hozzávalók: egy csipetnyi szeretet) is.

A csoportos kóstoló pedig roppant praktikusnak bizonyult, hiszen így jóval több mindent tudtunk megkóstolni. Négyen összesen hét adagot pusztítottunk el, így majdnem minden blogger főztjét sikerült megkóstolnom.

Dolce Vita és a tészták

Dolce Vita vadragus sphagettonijával kezdtünk. A ragu nagyon ízlett, de nekem a tészta túl kemény volt, mire kiderült, hogy ez még nem is igazi al dente, és engem egyszerűen a szétfőzött tésztára szocializáltak otthon. Hát, majd reklamálok Anyánál. Azért nem egyszerű három bloggerrel kóstolni, főleg ha nem bonbonról van szó :)

Horasz ecetes vietnami tekercse tényleg nagyon különleges volt, bár a "csomagolásra" használt rizslaptól némileg idegenkedtem.

Chili&Vanília koreai csípős tésztasalátája igazi meglepetés volt nekem. Bár nem igazán rajongok a távol-keleti konyhákért, a csípős párosítása a mogyoróval nagyon bejött, valahogy kisimította a mogyoró a csípős ízt.

Közben sorra került a csirke tikka masala naan kenyérrel Piszkétől: itt a naan kenyér ízlett nagyon, finom könnyű volt.

Természetesen kihagyhatatlan volt Limara medvehagymás-paradicsomos bucija, ami istenien foszlós volt, és szuper volt a medvehagymás krém is. A kóstolóadaghoz két szép nagy darab járt, már azzal jól lehetett lakni, még jó, hogy elosztottuk!

A bucik

Több főétel sajnos nem fért belénk (én amúgy is néhány szem bonbonnal melegítettem a többiek érkezése előtt), jöttek a desszertek.

Elsőnek Csak a Puffin málnás cheesecake brownie-ja. Jó kis ötlet a brownie-alap a sajttortának, bár talán a klasszikus kekszes alapnál jobban elkülönülnek a textúrák és a rétegek, valahogy "haraphatóbb", mint a brownie-s változat, ahol már a csokis alap is krémesebb, és a gyümölcs is nem egészben, hanem krém formában kerül rá. Így egészen más élményt ad a két verzió.

Málnás cheesecake brownie

A másik meglepetés számomra a lemon curddel leöntött és bogyós gyümölcsökkel díszített pavlova volt Lila Fügétől. Még sosem ettem pavlovát, azt gondoltam, hogy biztosan túl édes, gejl süti, de a savanyú citromkrémmel nagyon üdítő és finom volt.

Összességében jól éreztem magam, finomakat ettem, de annak még jobban örülök, hogy sok kedves bloggerrel találkoztam és beszélgethettem! Ti voltatok? Hogy éreztétek magatokat?

(Fotók Az élet napos oldala Facebook-oldalán.)