Klasszikus változat teljes kiőrlésű rozsliszttel |
A nagy klasszikusok közül a zserbó az egyik kedvencem - talán mert a diót minden formájában imádom. Legutóbb Amszterdamba is vittem magammal egy adagot ajándékba a vendéglátóimnak: nagyon praktikusan szállítható egyben, csokibevonat nélkül, a csokit külön magammal viszem, majd a helyszínen csak ráolvasztom a tetejére. Annyira ízlett nekik, hogy elkérték a receptet is, és hollandra fordítva fel is tették a csokoládés webshopjuk blog részébe.
A posztban először azt olvashatjátok, én hogyan készítem a klasszikus verziót, majd arra adok néhány ötletet, hogy lehet felturbózni a megszokott ízét egy-két csavarral.
Hozzávalók egy 20x20 cm-es kisebb tepsihez:
(Nagyobb,
25x35 cm-es tepsihez duplázzuk a mennyiségeket!)
Omlós
tészta:
-
250 g liszt (lehet sima finomliszt vagy teljes kiőrlésű rozsliszt vagy felesben a kettő)
-
150 g hideg vaj
-
50 g porcukor
- 1 tk. sütőpor
-
egy nagy csipet só
-
egy nagyobb tojás
Töltelék:
- 300 g sárgabaracklekvár
- 150 g darált dió
- 80 g porcukor
Máz:
- 100 g étcsokoládé (kb. 70% kakaótartalommal)
-
20 g vaj
Az omlós tésztához a tojás kivételével az összes hozzávalót morzsásra dolgozom kézzel vagy S-késes aprítógépben. Hozzáadom a tojást is, és összegyúrom gyors
mozdulatokkal. Ha esetleg nem állna össze ekkor a tészta, akkor egy kevés hideg
vizet adok még hozzá. Folpackba csomagolva hűtőbe teszem egy órára.
Előkészítem a tölteléket: a diót összekeverem a
megadott mennyiségű porcukorral.
A kész omlós tésztát lemérem, és pontosan négy részre osztom – így fogunk
egyenletesen vastag rétegeket kapni. Kinyújtom a tepsi méretével megegyező
méretűre az első adag omlós tésztát, és a sütőpapírral bélelt tepsibe teszem.
A tésztalapot megkenem kb. 100 g lekvárral, majd egyenletesen
eloszlatom rajta a diós-porcukros töltelék harmadát. Kinyújtom a második adag
tésztát, és óvatosan ráhelyezem a töltelékre. Megkenem újabb 100 g lekvárral, majd megszórom a töltelék második harmadával. Erre jön a
harmadik lap omlós tészta. Megkenem a maradék lekvárral, és megszórom a
maradék diós töltelékkel. Befedem a negyedik lap omlós tésztával.
A legfelső tésztalapot megszurkálom villával, majd 180°C-ra előmelegített
sütőben kb. 30 perc alatt készre sütöm. Rögtön kiborítom egy tálcára a
tepsiből – ekkor már az alja lesz a teteje, így kapunk egy szép sima felületet.
Hagyom kihűlni.
A mázhoz összeolvasztom az étcsokit és a vajat mikróban, és elkenem a zserbó tetején. Hűtőbe teszem, míg a bevonat meg nem szilárdul.
Sokféle rendhagyó verziót készítettem már zserbóból, ezek voltak a kedvenceim:
Vörösboros szilvalekváros & mogyorós verzió |
- Szilvás & törökmogyorós: a baracklekvárt tonkababos-vörösboros szilvalekvárra cseréltem, a diót pedig darált törökmogyoróra.
- Fügés & diós: a baracklekvárt fügelekvárra cseréltem.
- Barackos & pisztáciás: dió helyett finomra darált pisztáciát használunk.
A karácsonyi diós-mákos-szilvás változat |
- Szilvás, mákos & diós: ez egy igazi karácsonyi változat. A baracklekvárt vörösboros szilvalekvárra cseréltem. Kétféle tölteléket készítettem: egy diósat (100 g darált dió + 50 g porcukor) és egy mákosat (40 g darált mák + 30 g porcukor). A rétegezésnél az alsó és a felső rétegbe a diós töltelék került, a középsőbe pedig a mákos. A karácsonyi csillagminta a tetejére úgy készült, hogy a friss étcsokibevonatra kiskanállal egy-egy
pötty olvasztott fehér csokit cseppentettem, majd fogpiszkálóval belülről kifelé vonalakat
húztam a fehércsoki-pöttyökből kiindulva, így csillagokra emlékeztető minták
lettek a süti tetején. Ízre kicsit zserbó, kicsit flódni, kicsit bejgli - de isteni!
Kísérletezzetek bátran ti is különböző olajos mag + lekvár kombinációkkal!