Részeges baracklekváros praliné és egy díj

A blogon már szép számban szerepelnek pálinkás receptek (itt, itt és itt), azonban ezek többségénél marcipán is került a bonbonba. Viszont van a családban egy megrögzött marcipánutáló, aki mindig nagyon sajnálkozott, hogy kimarad a pálinkás pralinékból a rettenetes marcipán miatt. Az ő kedvéért kezdtem el agyalni egy marcipánmentes pálinkás bonbonon. Apa barackpálinkája adta végül az ötletet: ez a pálinka ugyanis nagyon finom baracklekvár-illatú, tehát kézenfekvő volt, hogy házi baracklekvárral kellene kombinálni. A baracklekvár édességét azonban ellensúlyozni akartam, így készült egy étcsokiganache-réteg is, és - ha már lúd, legyen kövér - az étcsokis ganache-ba is löttyintettem egy kis barackpálinkát. Mit mondjak, nem rontotta el...

Hozzávalók 15 darabhoz:

- 15 dkg + 5 dkg étcsokoládé

- kb. fél deci barackpálinka

- 0,25 dl tejszín

- 2-3 ek. baracklekvár

A 15 dkg étcsokoládét megolvasztom és temperálom, majd kikenem vele a szilikonforma mélyedéseit. Ezután kb. 20 percre hűtőbe teszem a formát, míg a csokiréteg megszilárdul.

A pálinkás csokiganache-hoz a tejszínt megmelegítem, majd beleöntöm az apróra vágott 5 dkg étcsokit, és elkeverem. Ha a csoki nem olvad fel, akkor egy picit utánamelegítek még. A tejszínes csokihoz ekkor hozzáöntök kb. egy teáskanálnyi barackpálinkát, majd a ganache-t hűlni hagyom.

A baracklekvárhoz szintén keverek egy löttyintésnyi pálinkát - hogy pontosan mennyit, az függ a lekvár sűrűségétől, nem szabad nagyon hígnak lennie.

A megszilárdult csokihüvelyekbe először a pálinkás baracklekvárból adagolok egy keveset. Majd erre jön egy réteg pálinkás ganache, de hagyni kell egy kicsi helyet a bonbonok lezáráshoz is. A formát ismét a hűtőbe teszem egy rövid időre.

A maradék étcsokit újratemperálom, majd lezárom vele a bonbonokat. Ekkor egy óra hűtés következik, majd kifordítom a pralinékat óvatosan a formából.

Jól kezdődik a hét, kaptam egy újabb díjat! Ezúttal MKata, az Amiket én főzök című blog írója lepett meg egy Kreatív blogger-díjjal. Nagyon szépen köszönöm neki!
Mivel úgy látom, már tényleg alaposan körbejárt a díj, ismét csak virtuálisan adnám tovább gasztroblogger-társaimnak.

Megvan a nyertes!!!

Nagyon sokan jöttetek és kommenteltetek a bonbonformáért, örülök, hogy ennyien játszhattunk együtt! Köszönöm Nektek!

Szombat éjfél elmúltával nekiálltam cetliket gyártani. Tudom-tudom, meg lehetne oldani a sorshúzást modernebben is, de olyan megnyugtató dolog cetliket vagdosni és neveket kanyarítani rájuk :) Na szóval, miután a több mint 60 cetlivel elkészültem, és végigellenőriztem, hogy senki se maradjon ki, majd szépen négybe hajtogattam, egy alkalmas edénybe helyeztem ezeket. Alaposan megkevertem-megkavartam, majd kihúztam nyertest, aki nem más, mint:

Kedves 4Gyerek! Nagyon sok szeretettel gratulálok Neked! Kérlek, írd meg az e-mail címemre, hogy végül melyik forma mellett döntesz, illetve szeretném még a címedet is elkérni!

Köszönöm, hogy játszottatok velem, és ígérem, hogy lesznek még játékok, itt is és a Facebookon is, ahol szintén közelítünk már a százhoz...

Borzas csokigolyó kandírozott naranccsal

Egy egyszerű, de nagyszerű praliné következik most. Az alap egy hagyományos étcsoki-ganache, amit ezúttal kandírozott narancs dob fel és egy kevés narancslikőr. A külsejét pedig a borzas dizájn teszi érdekessé. Ajánlom bátran kezdőknek is, mert nagyon-nagyon egyszerű elkészíteni!

Hozzávalók:

- 10 dkg + 10 dkg étcsokoládé

- 0,5 dl tejszín

- 1 tk. vaj

- 2-3 teáskanálnyi kandírozott narancshéj

- 1 tk. narancslikőr (Triple Sec)

A ganache-alaphoz a tejszínt megmelegítem, majd beledobom az összetört-vágott 10 dkg étcsokit, és addig kavarom, míg el nem olvad. Ekkor hozzákeverem a vajat is. Majd hozzáadom a kandírozott narancshéjat és a narancslikőrt. Hűtőbe teszem, míg formázható állagú nem lesz (1-2 óra).

Mikor már kicsit megszilárdult, kis golyókat formázok a masszából. A kézmelegtől kicsit olvadt golyókat visszateszem a hűtőbe egy rövid időre.

A másik 10 dkg étcsokit megolvasztom és temperálom, majd egyenként megmártom benne a golyókat. Amíg friss a csokimáz, glitterrácsra teszem a golyókat és alaposan meghempergetem rajta, hogy borzas külsőt kapjanak.

Ebből az adagból nekem 12 praliném lett.

Szeretném még megmutatni, milyen szép utókarácsonyi ajándékot kaptam a páromtól. Még január legelején a Lidl-ben vásárolva láttuk meg ezt a szép ólomkristály bonboniert, amire én nagy bociszemeket meregethettem, így végül a kosárban landolt. Node nem volt hiábavaló befektetés, másnap már meg is töltöttem bonbonokkal: a borzas csokigolyón kívül került bele narancszselés - étcsokis kocka, limoncellós praliné és mogyorólikőrös krémmel töltött rózsák. Ugye milyen szép?

Emlékeztető:
Ne feledjétek, már csak szombat éjfélig lehet kommentelni a bonbonformáért! Aztán sorsolok!

A jogász torta pralinévá lényegülése

Gondolom, azzal semmi újdonságot nem mondok, hogy nagyon szeretek bonbonokkal bíbelődni, és nagyon élvezem a blogolást is. A legizgalmasabb kihívás pedig az, amikor eszembe jut egy íz, egy édesség, és megpróbálom csokihüvelybe álmodni. Most is ez történt. Bár már két kávés finomsággal is köszöntöttem Dolce Vitát blogja 4. szülinapja alkalmából, szerettem volna még valamit, valami különlegeset, mert Dolce Vita blogja volt az első gasztroblog, amivel találkoztam, és itt kezdtem megfertőződni. Születésnap, tehát torta kellene - ez villant át az agyamon. No igen, de ez bonbonos blog, ide nem furakodhat be csak úgy egy torta! Nincs mese, a tortának át kell alakulnia - bonbonná.

A terv tehát megvolt, már csak a tökéletes torta kellett, ami méltó lesz a bonbon-sorsra. Ez igazából gyorsan ment, hiszen van egy nagy kedvencem, amit már nagyon sokszor kértem születésnapomra: ez a jogász torta. Bár kíváncsiságból utánanéztem a guglin is (ott elég eltérő sütiket lehet találni jogász torta vagy jogász szelet néven), nekem adott volt, hogy a családi receptből fogok kiindulni. Van otthon egy nagy becsben tartott szakácskönyv: Déda és Anya receptjei vannak benne. Mivel a sok használattól már kezdte megadni magát, még tavaly télen begépeltem az egészet, így nekem is van egy példányom belőle, nagyon jól jön sokszor. Itt a következőképp írja le Déda a Jogász torta receptjét:

"7 tojássárgáját 15 dkg cukorral habosra kavarunk, beleadunk 15 dkg finomra őrölt diót vagy mogyorót, 7 tojás keményre vert habját, 1 kanál süteménymorzsát, 3 tortaabroncsba egyenlően elosztva lassú tűznél megsütjük, és a következő töltelékkel összeállítjuk: 6 tojássárgát, 12 dkg cukrot 2 kanál erős feketekávét gőzbe sűrű krémmé főzzünk, míg kihül, 15 dkg irósvajat habosra kavarunk és a kihült krémmel összevegyítjük, a tortát vele összeállítjuk, hagyunk annyi krémet, hogy a tetejét is bevonhassuk."

A bonbon tehát kétrétegű lett: kapott egy diós réteget a diós piskóta mintájára, illetve egy főzött kávékrémet, amiben egy picit emeltem a kávé mennyiségét, hogy kicsit krémesebb, folyósabb legyen. Plusz csavar még az instant kávéval pöttyözött fehércsoki-külső, amit már egy korábbi bonbonnál használtam - így lesz igazán ünnepi a szülinapi "tortabonbon."

Hozzávalók 15 darabhoz:

- 15 dkg fehércsokoládé

- 1 tk. instant kávé

- 2 egész tojás

- 6 dkg cukor

- 2 ek. erős presszókávé

- 5 dkg vaj

- 2 ek. darált dió

- kevés méz

A kávékrémmel kezdem. A tojásokat a cukorral habosra kavarom, majd hozzáadom a kávét. Nagyon alacsony lángon, állandóan kevergetve besűrítem a krémet. A tűzről ekkor leveszem, majd hozzáadom a felkockázott vajat, és addig keverem, míg elolvad. A krémet kihűtöm. (A krém több lesz, mint amennyire szükség van, lehet felezni is akár, de szerintem eteti magát!)

A fehércsokoládét megolvasztom és temperálom, majd hozzákeverem az instant kávét, jól elkeverem benne. Ezzel kikenem a szilikon bonbonforma mélyedéseit, majd a formát kb. 20 percre hűtőbe teszem.

A darált diót elkeverem ízlés szerinti mennyiségű mézzel. Ha ettől még nem állt össze, egy pici megmelegített tejszínt is tehetünk hozzá. Vagy használhatunk egész diószemeket, amelyeket pépesre aprítunk aprítógéppel.

Először dió kerül mindegyik mélyedésbe, ezt a legegyszerűbb kézzel beleügyeskedni: kb. egy borsónyit kiveszek, és belenyomkodom a mélyedésekbe. Erre jön a kávékrém, amit egy picike kanállal vagy habzsákkal adagolok, vigyázva, hogy maradjon hely a lezáráshoz is. A forma mehet megint a hűtőbe egy kicsi időre.

A maradék fehércsokit újratemperálom, majd óvatosan lezárom vele a bonbonokat. Kb. egy órára hűtőbe teszem a formát, majd óvatosan kifordítom belőle a kész bonbonokat.

Újabb díj

Úgy látszik, ez a hét tényleg a díjesőjé! Egy újabb díjat kaptam: ezúttal Ditta adott nekem egy Kreatív blogger-díjat. Nagyon köszönöm neki, hogy gondolt rám! Ha még esetleg nem jártatok nála, mindenképp nézzétek meg a tortacsodáit!

A díjjal együtt járó egyik feladat, hogy hét dolgot eláruljak magamról. Íme, jöjjön a bulvár :)

1. Nem Erikának hívnak - az Erinacea nicknek más a története, de ez nemsokára kiderül majd!

2. Imádom a lilát, minden jöhet, ami lila: sapka, sál, mobiltelefon (sajnos a lila eltört, és nem kaptam újra lilát), táskák, körömlakk, és persze ruhadarabok töménytelen mennyiségben.

3. Nagyon szeretem a jó borokat. De az a halálom, ha borkóstolón, bornapokon, egyéb alkalmakkor édeset akarnak rám tukmálni azzal, hogy a hölgyek azt szokták szeretni. Hát én nem.

4. Hétfőn egy olyan kódexet lapozgattam, amelyet nagy valószínűséggel előttem többek között Janus Pannonius is lapozgatott.

5. Első alkotásom a konyhában: főzés nélküli pudingpor. Meglepetés akart lenni, Anyának. De sajnos nem tudtam, hogyan kell csomómentesre keverni.

6. Már tudok csomómentesre keverni.

7. Nem nézek tévét.

A másik kötelesség az lenne, hogy 7 bloggernek továbbadjam a díjat. Hát, itt kicsit megszegem a szabályt, mert szerintem ez a díj is már jól körbejárt a blogokon, így szeretettel ajánlom minden blog írójának, akiket követek - azért nem kevesen vannak!

Újabb díj és játék

Kép innen.

Ismét díjat kaptam: most Vali gondolt rám, nagyon szépen köszönöm a kedvességét! Viszont, ha nem haragszotok, most nem adnám már tovább a díjat 3-5 kiválasztott bloggernek, hanem képzeletben adom sok szeretettel az összel általam olvasott blog írójának!

És hogy ennyi díj után én is kedveskedjek Nektek valamivel, itt az ideje egy újabb játéknak! Nagy örömmel láttam a napokban, hogy a feliratkozott követők száma lassan-lassan közeledik a százhoz, nagyon köszönöm, hogy jöttök, olvastok, és kommenteltek! Várok mindenkit továbbra is szeretettel!

Tehát, játék. Mit lehet nyerni? Ugye ez egy bonbonos blog, tehát adódik, hogy a boldog nyertes egy darab bonbonformával lesz gazdagabb. Viszont, mivel már gondolom, soknak közületek van bonbonformája, így nem határozom meg előre, milyet lehet nyerni, a nyertes a neki legszimpatikusabbat kiválaszthatja majd a Gasztroshop kínálatából.

Hogyan lehet nyerni? A nyereményt a követőim között sorsolom ki. Ha követsz, és szeretnél nyerni, hagyj egy kommentet ennél a bejegyzésnél, amiben megírod, melyik bonbonformát választanád, ha a szerencse neked kedvez. A határidő: január 29. szombat éjfél, aztán sorsolok!

PS.: Gyertek a Facebookra is, ott is lesznek jó kis játékok!

Narancszselés - étcsokis kocka jázminos zöldteával megbolondítva

Mostanában kedvet kaptam a zselés bonbonokhoz: volt a blogon málnazselés, volt borzselés, most egy narancszselés következik, ahol a zselé étcsokis ganache-rétegen csücsül. Az étcsokis ganache-t pedig egy kis zöldteával bolondítottam meg: már a gyömbéres - zöldteás praliné óta tudom, hogy jól passzol az étcsoki és a zöldtea egymáshoz - a naranccsal pedig meg is van a tökéletes triumvirátus!

Node van ennek a bonbonnak még egy érdekessége: a díszítés! Végre-valahára sikerült szert tennem transzferfóliára (csokifóliaként vagy dekorfóliaként is emlegetik). A transzferfólián színezett kakaóvajjal rajzolt minták vannak, amelyek megolvadt csokira helyezve-simítva átkerülnek (tkp. "átolvadnak") a csokira a hő hatására. Lehet használni torták dekorálására, illetve természetesen bonbonok díszítésére. Én négy ívre tettem szert innen - hála a testvéremnek, aki Szegedről elhozta nekem. Ezen a lelőhelyen egy ív (kétféle színű mintával) 400 Ft-ba kerül, ívenként lehet venni, ránézésre egy ívből olyan 40-50 bonbont lehet feldíszíteni.

A transzferfóliáim

Most pedig jöjjön a recept!


Hozzávalók 12 kockához:
- 10 dkg + 15 dkg étcsokoládé
- 0,5 dl tejszín
- 1 tk. vaj
- 1 púpos tk. szálas jázminos zöldtea (másféle is lehet)
- 1 dl frissen facsart narancslé
- 2 db zselatinlap (Dr. Oetker)
- transzferfólia a díszítéshez

Először elkészítem a ganache-réteget. A tejszínt megmelegítem, majd beleszórom a zöldteát, és kb. negyed óráig áztatom benne, majd leszűröm. Újra felmelegítem a tejszínt, beledobom a kockára tört-vágott 10 dkg étcsokit, és addig kavarom, míg el nem olvad. Hozzáadom a masszához a vajat is, majd egy 10 x 10 cm-es, sütőpapírral kirakott krémeskeretbe öntöm (vagy más kb. ekkora edénybe). Hűtőbe teszem.

A narancszseléhez a narancslét felmelegítem, a zselatinlapokat pedig beáztatom hideg vízbe. Majd a zselatinlapokat a narancsléhez keverem. Miután kicsit lehűlt, a ganache-ra öntöm, és visszateszem a hűtőbe.

Miután a zselé megszilárdult, a krémeskeretnél óvatosan körbevágom a kétrétegű masszát, lemelem a keretet, majd kockákra vágom. A kockákat kicsit visszateszem a hűtőbe.

Előkészítem a díszítéshez a transzferfóliát: egy kicsit nagyobb darabokra szabom, mint amekkora kockákat vágtam, vigyázva, hogy a lehető legkevesebbet érjek a mintához, nehogy a kézmelegtől megolvadjon vagy elmosódjon. A fóliadarabokat a kezem ügyébe készítem, mert gyorsan kell majd dolgozni. 

A bevonáshoz a 15 dkg étcsokit megolvasztom és temperálom. Fogok egy kétrétegű kockát, megmártom a csokiban, sütőpapírra teszem. Aztán gyorsan fogok egy darab transzferfóliát, és a mintával lefele rárakom a kocka tetejére, majd egy villával vagy ujjbeggyel rásimogatom, hogy mindenhol fedje. Ez még nálam sem ment mindenhol tökéletesen, de ez volt az első próbálkozásom a fóliával.

Transzferfólia a friss csokibevonaton

Az összes kockával így járok el. Miután pedig a csokibevonat megszilárdult, lehúzom a fóliákat óvatosan. És voilá, a minta átkerült a csokira!

Díj

Ceffától kaptam ezt a díjat, nagyon szépen köszönöm, hogy gondolt rám! Nézzetek be hozzá, mert gyönyörű dolgokat alkot!

Mielőtt pedig továbbadnám a díjat, íme a szabályok:

- Írj egy bejegyzést, amelyben közzé teszed a Liebster-Blog képet, és másold be ezt az útmutatót.

- Linkeld be annak a személynek a blogját, akitől a díjat kaptad, és hagyj nála egy hozzászólást, hogy elfogadod a díjat, és add meg a bejegyzésed elérhetőségét.

- Ezután gondolkodj el, melyik az a 3-5 blog, amelyiknek tovább szeretnéd adni a díjat, linkeld be őket a bejegyzésedbe, és értesítsd őket egy hozzászólásban a jelölésről.

- Tehetséges kezdő blogolókat részesíts előnyben, ne olyanokat jelölj, akiknek több 100 követője van.

Sok szeretettel adom tovább ezt a díjat 4Gyereknek, Dittának és Kutya és Konyhának!

Fahéjas - mogyorós rózsapraliné

Ismét a fantasztikus Andrew Garrison Shotts adta az ízpárosítás ötletét: a fahéj és a mogyoró együtt egyszerűen fantasztikus! Ehhez egyszerűen nincs mit hozzátenni, ki kell próbálni!

Hozzávalók 15 darabhoz:

- 5 dkg mogyorónugát

- 4 dkg tejcsokoládé

- 2 ek. tejszín

- 5 mk. fahéjkivonat (a receptet ld. a bonbon alatt)

- 15 dkg étcsokoládé

Az étcsokit felolvasztom és temperálom, majd kikenem vele a bonbonforma mélyedéseit. Hűtőbe teszem a formát, míg a csokihüvely megdermed.

A krémhez a tejszínt, a tejcsokit és a mogyorónugátot összeolvasztom, majd lassan adagolom hozzá a fahéjkivonatot, és közben kóstolgatom, mikor elég fahéjas. A kész krémet félreteszem kicsit hűlni.

Miután kihűlt, beleadagolom a bonbonforma mélyedéseibe. Az étcsoki maradékát újraolvasztom és temperálom, majd lezárom vele a bonbonokat. A forma kb. egy órára hűtőbe kerül, utána óvatosan kifordítom belőle a csokikat.

Ötlet:

Andrew Garrison Shotts: Making Fine Chocolates. Flavour-Infused Chocolates, Truffles and Confections. London, 2006. Cinnamon - Hazelnut, pp. 118-119.

Fahéjkivonat

Az ötlet Dolce Vitától származik, azonban én eltértem az ő készítési módjától. Ugyanis én a végén nem adtam hozzá cukorszirupot, ez szerintem felesleges, ha nem likőrt készítünk. Inkább a vaníliakivonat elve alapján készítettem el.

Hozzávalók:

- 5 dl vodka

- kb. 7 dkg fahéjrúd

A vodkába beáztatom az összetört fahéjrudakat, és kb. két hétig hagyom összeérni. Utána leszűröm a kivonatot, és csinos üvegekbe töltöm. Remek süteményekbe, krémekbe vagy akár gasztroajándéknak is. Én a kávémba is löttyintek belőle egy mokkáskanálnyit.

Könyvajánló: Making Fine Chocolates

Andrew Garrison Shotts: Making Fine Chocolates. Flavour-Infused Chocolates, Truffles and Confections. London: Quarry Books, 2006 (reprint: 2010).

A szerző, Andrew Garrison Shotts a Culinary Institute of America intézményében végzett, ő a Garrison Confections kézműves csokoládéműhely (Providence, Rhode Island, USA) alapítója, amely minden évben szezonális kollekciókkal jelentkezik évente ötször (a négy évszakhoz kapcsolódóan, illetve Valentin-napra). Egy-egy kollekció 12-féle bonbonból áll, így évente összesen 60(!) új ízzel-ízkombinációval rukkol elő, ami valljuk be, nem semmi. Számos díjat is besöpört már pályafutása során, pl. az USA Today a kézműves csokoládémesterek top tízes listájába sorolta, és 2005-ben ő képviselte az Egyesült Államokat a Nemzetközi Cukrász Bajnokságon (World Pastry Cup) Franciaországban, ahol a bronzérmet hozta el.

Az igényes kivitelű könyv két nagy részből áll: az első az alapokat tárgyalja, a második pedig a recepteket tartalmazza. Az első rész négy fejezetből épül fel, ebből az első kettő szinte minden csokival, bonbonokkal foglalkozó receptkönyvben megtalálható - de általában nem ilyen mélységben, alapossággal megírva. Az első fejezet az alapanyagok kiválasztásához ad hasznos tanácsokat (csokoládé, alkoholok, gyümölcspüré, vanília, tejszín, vaj, fűszerek, magvak stb.) Természetesen a legbővebben a csokoládéval foglalkozik: részletesen leírja a csokoládé készítésének menetét, hogy mitől függ a csokoládé minősége. A második fejezet a bonbonozáshoz szükséges technikai tudnivalókat tartalmazza. Természetesen itt első helyen a temperálást tárgyalja nagyon behatóan, több tippet is megosztva az olvasókkal. Nagyon jók a képes illusztrációk is (pl. jól temperált vs. rosszul temperált csoki). Itt ír még a ganache készítéséről is, ismét remek illusztrációkkal és tippekkel (pl. hogyan lehet az elrontott ganache-t kijavítani).

Az első részben különösen érdekes a harmadik fejezet, amely az ízkombinációk létrehozásával foglalkozik. Itt nagyon hasznos táblázatok segítenek eligazodni azoknak, akik saját ízkombinációkat szeretnének létrehozni (pl. csokoládé és fűszernövények, illetve fűszerek lehetséges párosításai). A negyedik fejezet azzal foglalkozik, hogyan, milyen alapelvek szerint párosíthatjuk a bonbonokat különböző borokkal, vagy sörökkel. Például egyik kedvencemhez, a Guinness-hez citrusos töltelékű tejcsokoládékat javasol. Ugyanitt foglalkozik a bonbonok tálalásának kérdésével is. Leírja példul, hogy egyik kedvenc tálaló "edénye" egy kicsi peremmel rendelkező képkeret, amelybe mindig más-más képeket rak; a kép pedig láthatóvá válik, ahogy megeszik róla a csokoládét.

A második részben receptek szerepelnek négy fejezetbe csoportosítva: trüffelek (12 recept), formában készült csokoládék (11 recept), kézzel mártott csokoládék (9 recept) és "bulis" csokoládék (9 recept). Minden fejezet ebben a részben egy részletes útmutatóval kezdődik, képekkel bőven illusztrálva, így a recepteknél csak vissza kell utalnia a fejezet elején leírt készítési technikára. A recepteknél egyaránt megtalálhatóak a tradicionálisabb ízkombinációk (pl. kávé-mogyoró, Grand Marnier, sós karamel stb.), és a merészebb ízpáosítások is (mangó-menta-koriander, ötfűszer, málna-wasabi, ananász-bors stb.). Jól követhető, részletes leírást ad. Persze a hozzávalók egy részénél szükség van némi fantáziára, hiszen vannak olyanok, amelyek nálunk nem kaphatók, és valamit ki kell találni a helyettesítésükre. Sajnos a receptek közül nincs mind fotóval illusztrálva, csak kb. a fele. De a meglévő fotók nagyon szépek, igényesek.

Összességében csak ajánlani tudom a könyvet azoknak, akik egy kicsit mélyebben érdeklődnek a bonbonkészítés titkai iránt. Egyrészt sok technikai fogást lehet belőle megtanulni, másrészt pedig remek ötleteket meríthetünk belőle ízkombinációkra, díszítési-tálalási megoldásokra.

Itt bele lehet lapozni a könyvbe.

Diós - borzselés kocka

Kedves barátnőmtől kaptam még Karácsonyra egy csomag igazi ínyenc csemegét: tejcsokoládés-mézes pörkölt diót. Persze nekem mindjárt az jutott az eszembe, hogy ugyan milyen bonbonban lehetne ezt felhasználni. Az ötlet végül Rebabától jött, hogy az édes diót száraz borból készült borzselével párosítsam. Hihetetlenül ütős lett a végeredmény: a mazsolával felturbózott diós massza és a jó minőségű vörösborból készült zselé együtt egyszerűen fantasztikus!

Hozzávalók 12 kockához:

- 5 dkg tejcsokis-mézes dió (helyettesíthető sima pörkölt dióbél + 2 tk. olvasztott tejcsoki elegyével)

- 5 dkg sima dióbél

- kb. 1 evőkanálnyi mazsola

- 1 tk. méz

- 1,2 dl jó minőségű vörösbor (nálam szekszárdi Takler Syrah 2006)

- 2 db zselatinlap (Dr. Oetker)

- 15 dkg étcsokoládé

- 6 szem mézes-csokis dió és 6 szem fél dióbél a díszítéshez

A tejcsokis-mézes diót és a sima diót S-késes aprítógépben felaprítom, majd hozzáadom a mazsolát és a mézet, és addig aprítom, míg a dióban lévő olajnak köszönhetően jól formázható masszát kapok (3-4 perc volt). A masszát 10 x 10 cm-es, sütőpapírra fektetett krémeskeretbe lapogatom.

A borzseléhez a vörösbort csak éppen megrottyantom. A zselatinlapokat hideg vízbe áztatom, majd kicsavarom, és a borhoz keverem. A zselét kicsit hűlni hagyom, majd a dióréteg tetejére öntöm a krémeskeretben. Hűtőbe teszem.

Miután a zseléréteg megdermedt, óvatosan körbevágom a krémeskeretnél a nagy kocka oldalait, majd lehúzom a keretet. A nagy kétrétegű kockát 12 kicsi kockára vágom egy éles, de nem fűrészes késsel. Kicsit érdemes visszatenni a kockákat a hűtőbe.

Csokizás előtt

Az étcsokit felolvasztom és temperálom, majd egyenként megmártom benne a kockákat. A becsokizott kockákat sütőpapírra ültetem száradni, a tetejükre egy-egy szem sima vagy tejcsokis-mézes diót rakok dísznek.

Frissen csokizva

Konyakos meggy

Megpróbáltam házi körülményekre adaptálni az örök kedvencet, a konyakos meggyet. Két kísérleti adagom volt: az egyiknél konyakba áztatott meggyszem került némi konyakos meggylével a kicsokizott bonbonformába, majd mélyhűtőben fagyasztottam. Eztán nem túl meleg olvasztott csokival próbáltam lezárni a fagyott töltelékű bonbonokat, amilyen gyorsan csak bírtam. Azonban a lehető leggondosabb csokizás ellenére tesztalanyaim túlnyomó többsége itt-ott szivárgott. Ekkor jött a másik verzió, ahol a meggyszemek kísérőjéül adott töltelék ugyan nem 100%-ig folyékony, de szinte ugyanannyira konyakos: egy hígabb ganache-t készítettem jó sok konyakkal, ez került a meggyek tetejére-aljára. És ez már működött! Szépen ki lehetett szedni a formából, kóstolásnál ez is folyt, amikor beleharaptunk. Így ezt a második, "felhasználóbarát" verziót teszem most közzé.

Ezt a receptet szeretettel ajánlom az Anyukámnak, aki ma ünnepli a születésnapját.

Hozzávalók 15 darabhoz:

- 15 fél meggy (nálam befőtt)

- kb. fél deci konyak

- 4 dkg + 15 dkg étcsokoládé

- 2 ek. tejszín

A meggyszemeket leöntöm a konyakkal, és legalább egy éjszakát állni hagyom.

A 15 dkg étcsokit megolvasztom és temperálom, majd kikenem vele a szilikon bonbonforma mélyedéseit. A formát kb. 20 percre hűtőbe teszem, míg a csoki megdermed.

A tejszínt megmelegítem, és beledobom az összetört 4 dkg étcsokit, addig kavarom, míg elolvad a csoki. Utána a meggyről konyakot kanalazok rá, hogy egy laza állagú ganache-t kapjunk (nekem kb. 1 evőkanálnyi ment rá). A krémet szobahőmérsékleten lehűtöm.

A bonbonforma mélyedéseibe egy-egy konyaktól szaftos meggyszemet rejtek, majd mellé-fölé óvatosan adagolok a konyakos ganache-ból, vigyázva, hogy maradjon hely a lezáráshoz. A megtöltött formát egy kis időre ismét hűtőbe teszem.

A maradék étcsokit újraolvasztom és temperálom, majd ezzel lezárom a bonbonokat. Kb. egy órára hűtőbe teszem, végül óvatosan kifordítom a formából.

További verziók a neten A főzés tudománya blogban és Ízbolygónál. Cukroskata autentikus beszámolója a gyári konyakmeggy-előállításról, és izgalmas kísérlete a házi verzió elkészítésére itt.

Kávés - mogyorós golyó

Biztos írtam már, hogy imádok mindent, ami kávés, elég csak a profilképemre nézni, ahol egy csésze capuccinót kortyolgatok a bécsi Café Hawelkában. Így a kávés bonbonok különösen közel állnak a szívemhez. Ezek a golyóbisok nagyon gazdag ízűek lettek: belül egy pici gömb mogyorónugát van mogyorókrokant-darabokkal gazdagítva, ezt pedig egy kávés csokiganache veszi körül. Egyszerűen nem lehet abbahagyni! Remélem, Dolce Vitának is tetszeni fog!

Hozzávalók:

- 10 dkg tejcsokoládé

- 6 dkg + 20 dkg étcsokoládé

- 1 tk. vaj

- 0,75 dl tejszín

- 1 púpos tk. instant kávé

- 10 dkg mogyorónugát

- 3-4 ek. mogyorókrokant + a díszítéshez

Először a kávés csokiganache-t készítem el. A tejszínt megmelegítem, és először feloldom benne az instant kávét. Utána beledobom az apróra tört-vágott tejcsokit és 6 dkg étcsokit, majd simára keverem a vajjal. A kész ganache-t hűtőbe teszem.

Jöhetnek a pici nugátgömbök, amelyek a golyóbisok belsejét adják majd. A nugáttömböt (jó, ha hűtött) kockákra vágom, a kockákat meghempergetem a krokantban, majd a kezemmel pici golyókat formálok, miközben a krokantdarabokat is belegyúrom a nugátba. Így néznek ki:

A krokantos nugátgömböcskék

A krokantos nugátgömböket visszateszem a hűtőbe kicsit dermedni.

A megszilárdul ganache-ból egy-egy diónyit kiveszek, golyóbissá alakítom, majd a tenyeremmel kilapítom: ennek a közepére ültetek egy nugátgömböcskét, és becsomagolom a ganache-sal, majd végül gömb formára igazítom. Gyorsan kell dolgozni, mert a ganache a kézmelegtől olvad. Nem baj, ha először kicsit csálé gömböket kapunk, ezeket visszatesszük a hűtőbe kicsit visszadermedni, majd ismét meggömbölyítjük.

A 20 dkg étcsokit megolvasztom és temperálom, majd egyenként megmártom benne a gömböket. Kétféleképp díszítettem. A gömbök egyik részét csokizás után krokantba forgattam. A másik részüket csokizás után glitterrácsra tettem, és jól meghengergettem rajta, így borzas dizájnt kaptak.

Nekem ebből a mennyiségből 22 db golyó lett.

Limoncellós praliné

Rendszeresen készítek házi limoncellót Dolce Vita receptje alapján. Miután leszűröm a citromos alkoholt a készítés utolsó fázisánál, akkor mindig elrakom egy befőttesüvegben némi maradék citromos vodkában a citromhéjakat későbbi felhasználásra. Az alkoholban ázott citromhéjak ezúttal egy pralinéban végezték. Az ötletet az előző posztban bemutatott Pralinék és bonbonok című könyvből merítettem, de aztán módosítottam rajta, hiszen a reszelt citromhéjra és limoncellóra külön-külön már nem volt szükség, a citromlikőrből félretett héjak mindezt hozták. A külső megjelenésnél is változtattam: az eredeti receptben a fehércsokival való bevonás után porcukorba hempergették a pralinékat. Én viszont nem szeretem, ha ropog a porcukor a fogam alatt, így csak szimplán fehércsokiba forgattam, az érdekes mintát pedig a golyó alakú pralinékhoz való spirálos mártókanállal csináltam.

Hozzávalók:

- 10 dkg + 10 dkg fehércsokoládé

- 0,5 dl tejszín

- 1 tk. vaj

- 4-5 csík limoncellóban ázott citromhéj (ha ez nincs, áztassunk vékonyan levágott biocitrom-héjat citromlikőrbe egy éjszakára)

A tejszínt megmelegítem, majd hozzákeverem az összetört-vágott 10 dkg fehércsokit. A vajat is hozzákeverem, majd a pici darabokra vágott limoncellós citromhéjat. Hűtőben pihentetem, míg formázhatóvá szilárdul. Ekkor golyókat formázok a masszából, majd egy rövid időre hűtőbe teszem a golyókat.

A maradék 10 dkg fehércsokit megolvasztom és temperálom, majd egyenként megmártom benne a golyóbisokat. A tetejükre a spirális mártókanállal mintát nyomok.

12 praliné lett ebből az adagból.

Ötlet:

Karin Ebelsberger: Pralinék és bonbonok. A meggyes pralinétól a mogyorós marcipánig. (Ford. Kiszlinger Henrietta). Kaposvár: Holló és Társa Kiadó, 2009. pp. 36-37.

Az eredeti recept alapján készítette el Á la carte itt.

Könyvajánló: Pralinék és bonbonok

Kép innen.

Karin Ebelsberger: Pralinék és bonbonok. A meggyes pralinétól a mogyorós marcipánig. Ford. Kiszlinger Henrietta. Kaposvár: Holló és Társa Kiadó, 2009.

A blogon már bemutattam egy német nyelvű bonbonos receptkönyvet, és tervbe van véve egy egészen fantasztikus angol nyelvű, illetve egy másik német nyelvű könyv bemutatása is (hiába, a Jézuska jó ajándékokat hozott!), de úgy gondoltam, ezek előtt hasznos lenne bemutatnom a - tudomásom szerint - egyetlen, magyar nyelven megjelent kizárólag bonbon- és pralinékészítéssel foglalkozó könyvet.

A könyv a Könnyen, gyorsan, finomat sorozatban jelent meg 2009-ben, az eredetit német nyelven egy évvel korábban adták ki Münchenben. A rövidke, alig több mint 60 oldalas könyv alapvetően két részre bontható: egy rövidebb elméleti résszel kezdődik, majd következnek a receptek.

Az elméleti rész nem több néhány oldalnál, tömör és velős, épp annyi információt közöl, amennyire egy, az otthoni bonbonozással ismerkedőnek éppen szüksége van. Olvashatunk itt a praliné történetéről és előállításáról, aztán a bonbonozás legfontosabb hozzávalóiról. Előkerül természetesen a temperálás is: két oldalban, jól érthetően, fázisfotókkal illusztrálva mutatja be a szerző ezt az eljárást. Az egyszerűség kedvéért csak az ún. beoltómódszert tárgyalja, a márványlapos temperálási módszert nem említi - valljuk be, otthon nehezebb is lenne ezt alkalmazni. Az elméleti rész a pralinkékészítés eszközeivel zárul, ismét képekkel bőven illusztrálva.

A receptek négy csoportra vannak osztva. Az első csoportban ("Gyümölcsös kísértés" - 9 recept) gyümölcsös ízesítésű trüffelek, pralinék és zselék kaptak helyet. A második csoportban ("Fűszeres és finom"  - 7 recept) különböző fűszerekkel ízesített bonbonok találhatók: van itt bonbon rozmaringgal, fahéjjal, chilivel, bazsalikommal, sáfránnyal és mentával, remek, fantáziadús és izgalmas ízkombinációkban. A következő csoport áll talán legközelebb a szívemhez: bonbonok alkohollal és kávéval (10 recept). Az utolsó csoport receptjeiben ("Mogyorós és ropogós" - 10 recept) a különféle olajos magvak jutnak főszerephez: mandula, mogyoró, pisztácia... (érdekes, hogy miért nincs dió).

A receptek nagyon jól követhetőek, mindegyiket igényes, szép kép illusztrál. Az már csak az én mániám, hogy ha lehet, szeretek félbevágott képet is látni a bonbonról, ebből azért kevesebb van. Bár úgy tűnik, elég szűkre szabott a mindössze hat oldalnyi elméleti rész, ennél sokkal több, a bonbonkészítéshez szükséges technikai fogás, ötlet, tipp található a könyvben, amit azonban a szerző a receptekbe olvasztott be. Ezt nagyon szeretem ebben a könyvben, mert én például hajlamos vagyok épp csak átfutni egy-egy hasonló könyv elején a szárazabb elméleti részt, és inkább a recepteket böngészem. Itt azonban erre a problémára egy jó megoldás született: az epres-balzsamecetes pralinénál olvashatunk a gyümölcspürék készítéséről, illetve a glükózszirup házi készítéséről; a meggyes pralinénál részletes, képekkel illusztrált leírást találunk a formában készült bonbonok előállításáról; míg az eperzselékocka receptje megismertet a krémeskeret használatával, szintén képekkel. Sőt, remek dekorációs tippeket is olvashatunk-láthatunk (pl. innen merítettem a szívószálas díszítés ötletét). A receptek nagy részénél cseretippeket és további változatokat is találunk.

A könyv remek választás kezdő bonbonozóknak, mert tömören ismerteti a házi bonbonkészítés legalapvetőbb fogásait, és jó kis recepteket ad, sok variációs lehetőséggel. Túlsúlyban vannak a könyvben a kézzel formázott, golyó alakú bonbonok, illetve a krémeskeretben készített kocka alakú pralinék, így bátran ajánlom azoknak is, akik (még) idegenkednek a szilikon bonbonformák használatától (bereped a csoki, kifolyik a töltelék stb.), vagy csak jobban kedvelik a golyóbis- és kockaformákat a szabályos szilikonformás bonbonoknál. A könyv a már "haladó" hobbibonbonozóknak is remek ötletforrás mind a bonbonok díszítését, mind az ízkombinációkat illetően!

Ja, és az utolsó (ám annál meggyőzőbb) érvem, hogy az ára egy ezres alatt van, szóval könyvespolcra vele!

Mogyorólikőrös praliné két változatban

Mogyorólikőrös praliné, 2. változat

Akkor ahogy ígértem, jöjjön a karácsonyi bonbonválogatás utolsó darabja! Szeretem a fehércsoki alapú, likőrös krémtöltelékeket. Mivel nagyon finom mogyorólikőrt kaptam, egyértelmű volt, hogy ki kell próbálni krémes bonbontöltelék-alapanyagként is, miután a durván mogyorós szaloncukorban már bizonyított. A tölteléket egy kis extra mogyorókrokanttal dobtam még fel.

Mogyorólikőrös praliné, 1. változat

Mivel ez a verzió nagy sikert aratott Karácsonykor, azóta ismételni is kellett. A második verziónál (legfelső kép) a töltelék egy lágyabb krém lett tejcsokiból, tejszínből és mogyorólikőrből. Egész mogyorószem került bele.

1. verzió: Praliné fehércsokis-mogyorólikőrös krémmel

Hozzávalók 15 darabhoz:

- 10 dkg étcsokoládé

- 5 dkg + 8 dkg fehércsokoládé

- 4-5 ek. tejszínes mogyorólikőr

- 3-4 teáskanálnyi mogyorókrokant

Az étcsokoládé kétharmadát és az 5 dkg fehércsokoládét külön-külön megolvasztom és temperálom. Először egy kevés fehércsokival kikenem a bonbonformák mélyedéseinek kb. a felét, a másik felét pedig étcsokival kenem ki, az ecsettel közben összemosva egy kicsit a két színt. A formát kb. 20 percre hűtőbe teszem.

A krémhez a 8 dkg fehércsokit megolvasztom, és hozzákeverem a mogyorólikőrt meg a krokantot. Kihűtöm, majd a krémmel megtöltöm a kicsokizott mélyedéseket. Rövid időre ismét hűtőbe teszem a formát.

A maradék étcsokit megolvasztom, majd lezárom vele a bonbonokat. Kb. egy órára hűtőbe teszem a formát, majd kifordítom belőle a pralinékat.

2. verzió: Praliné krémes tejcsokis-mogyorólikőrös töltelékkel

Hozzávalók 15 darabhoz:
- 6 dkg tejcsokoládé
- 0,2 dl tejszín
- fél tk. vaj
- 1 ek. mogyorólikőr
- 15 szem pörkölt törökmogyoró
- 15 dkg étcsokoládé

A töltelékhez a tejszínt a mogyorólikőrrel kicsit megmelegítem, belekeverem az összetört tejcsokit, és addig keverem, míg elolvad. Hozzáadom a vajat is, majd hűlni hagyom a masszát. A szilikonformát kikenem az olvasztott és temperált étcsokival, majd hűtöm. Beleadagolom a tölteléket, a közepébe egy szem mogyorót rejtek. Kicsit hűtöm megint, majd a maradék olvasztott étcsokival lezárom a bonbonokat. 1-2 óra hűtés után szépen kifordítom a pralinékat a formából.


Utóirat:
Tegnap a Praliné Paradicsom facebook-os oldalára felkerült az első bonbonos kép, egy nagyon kedves olvasómtól, Tatintól, aki háromféle bonbont is elkészített a blogról. Nagyon-nagyon szépek lettek, gyertek, és nézzétek meg! És persze szívesen fogadok további fotókat is!!

Kávés - vaníliás praliné Dolce Vita szülinapjára

Igaz, hogy még egy adósságom van a karácsonyi bonbonválogatásból, de előtte mindenképpen ezt a kávés csodát szerettem volna feltenni. Ezzel kívánok Dolce Vitának boldog 4. blogszülinapot!

Még Karácsonyra kaptam egy remek angol bonbonos receptkönyvet (Andrew Garrison Shotts: Making Fine Chocolates - könyvajánló hamarosan!), telis-tele jobbnál jobb ötletekkel. Innen jött a kétrétegű kávés - vaníliás praliné ötlete, persze aztán már saját kútfőből valósítottam meg. Ahogy már a málnás - fehércsokis szívnél is írtam, érdemes kétrétegű töltött bonbonokhoz mélyebb szilikonformát választani. Ezt az Imperial fantázianevű formát (Silikomart) még az unokatesómtól kaptam Karácsonyra, aki hihetetlen érzékkel olyan formákat vett nekem, amilyenek még nem voltak  - nem lehetett könnyű, mert a tőle kapott két formával együtt már 11 szilikonformám van :)

És végül egy újdonság: elkészült a Praliné Paradicsom blog facebook-profilja, gyertek és lájkoljátok, jó kis játékok is lesznek, és természetesen sok-sok bonbon!!!

Hozzávalók 15 darabhoz:

- 4 dkg tejcsokoládé

- 4 ek. tejszín

- 1 tk. instant kávé

- 4 dkg fehércsokoládé

- fél rúd vanília

- 15 dkg étcsokoládé

- ehető cukorgyöngyök a díszítéshez

Az étcsokit megolvasztom és temperálom, majd kikenem vele a bonbonforma mélyedéseit. Hűtőben dermesztem a csokiburkot, míg megszilárdul.

Az első réteghez 2 ek. tejszínt megmelegítek, feloldom benne az instant kávét, majd beledobom az összedarabolt tejcsokit, és simára keverem. Kicsit lehűtöm a masszát.

A második réteghez megmelegítem a maradék két evőkanál tejszínt, és beledobom az összetört fehércsokit, simára keverem. A krémhez hozzákeverem a vaníliarúd magjait is, majd hűlni hagyom szobahőmérsékleten.

A bonbonforma mélyedéseibe először a kávés krémből adagolok úgy, hogy a második rétegnek is maradjon hely. A kávés rétegre kerül a fehércsokis - vaníliás réteg, de hagyni kell helyet a lezáráshoz is. A krémekkel megtöltött formát hűtőbe teszem.

A maradék étcsokit újraolvasztom és temperálom, majd lezárom vele a bonbonokat. Kb. egy órára hűtőbe teszem, majd óvatosan kifordítom a formából. Az Imperial forma tetején lévő mélyedésekbe cukorgyöngyök kerültek.

Ötlet:

Andrew Garrison Shotts: Making Fine Chocolates. Flavour-Infused Chocolates, Truffles and Confections. London, 2006. Triple Espresso - Vanilla, pp. 124-125.

Rumos meggy csokiba és marcipánba burkolva

A karácsonyi bonbonválogatásból egy nagyon rafinált, többrétegű bonbon következik most, olyan, mint a matrjoska-baba: kívül fehércsoki-burok, aztán egy marcipánréteg, aztán étcsokis ganache-krém, végül pedig fehér rumba áztatott meggyszem. A négy réteg mégis egy harmonikus egészet alkot.

Hozzávalók:

- 15 dkg + 3 dkg étcsokoládé

- 0,7 dl tejszín

- kb. 20 szem meggy (nálam most meggybefőttből)

- egy-két kanálnyi fehér rum

- 20 dkg marcipánmassza

- 20 dkg fehércsokoládé

A meggyszemekre fehér rumot öntök, és hagyom egy éjszakát állni, hogy az ízek jól összeérjenek.

A tejszínt felmelegítem, majd beleszórom az apróra vágott-tört 15 dkg étcsokit, és addig keverem, míg elolvad. A ganache-t néhány órán keresztül hűtőben pihentetem, míg egy keményebb, jól formálható masszává hűl.

A ganache-ból pici gömböket formázok, a közepükbe egy-egy rumos meggyszemet rejtek. Ne legyenek túl nagyok a meggyes ganache-golyóbisok, mert még jön a marcipánréteg is! A kézmelegtől kicsit puhább ganache-gömböcöket hűtőbe rakom, míg újra megszilárdulnak.

A marcipánmasszát kinyújtom, és pogácsaszaggatóval köröket szaggatok belőle. Ezekkel becsomagolom a ganache-gömböket, a kezemmel szépen gömb-alakra igazgatom.

A fehércsokit megolvasztom és temperálom, majd egyenként megmártom benne a golyókat, és sütőpapírra teszem szilárdulni. A 3 dkg étcsokit megolvasztom, habzsákba vagy papírtölcsérbe töltöm, és csíkokat rajzolok vele a fehércsoki-burokra.

Ebből a mennyiségből nekem 18 golyó lett.

Málnás - fehércsokoládékrémes praliné

Az első próbálkozásom kétrétegű bonbon előállítására szilikon bonbonformában. Az első réteg tömény, intenzív illatú és ízű málnakrém házi málnalekvárból és málnalikőrből, a második pedig fehércsoki egy kis tokaji aszúval megdobva. Abszolút toplistás lett Karácsonykor, hihetetlen jó párosítás. Kétrétegű bonbont érdemes mélyebb szilikonformában készíteni (pl. a Silikomart cég termékei közül ilyen a szívecskés és az Imperial).

Hozzávalók 15 darabhoz:

- 2-3 ek. (házi) málnalekvár

- fél deci málnalikőr

- 4 dkg fehércsokoládé

- 2 ek. tokaji aszú

- 15 dkg étcsokoládé

- ehető cukorgyöngyök a díszítéshez

Az étcsokoládé kétharmadát megolvasztom és temperálom, majd kikenem vele a szilikon bonbonforma mélyedéseit. A formát kb. 20 percre hűtőbe teszem.

Az első réteghez a málnalekvárt és a málnalikőrt egy kis edényben összemelegítem, majd átpasszírozom, ha szükséges (nekem magos volt a málnalekvárom). Tovább nem is kell sűríteni, a lekvártól épp elég sűrű lesz a krém. Kihűtöm.

A második réteghez a fehércsokit megolvasztom, és hozzákeverem a tokaji aszút. Kihűtöm.

A kicsokizott mélyedésekbe először beletöltöm a málnás krémet, majd a tetejére a fehércsokis krém jön. Hűtőbe teszem.

Az étcsoki maradékát megolvasztom és temperálom, és ezzel lezárom a bonbonokat. A formát kb. egy órára hűtőbe teszem. Végül kifordítom a bonbonokat a formából, és cukorgyönggyel díszítem.

Tipp:
A szívecske-forma és a málnás-fehércsokis töltelék ideális Valentin-napi ajándékká vagy desszertté teszi ezt a bonbont!

Update:
A fehércsokikrémben a tokaji helyettesíthető szabadon más édes borral, vagy egy korty pezsgővel, de akár tejszínnel is.
A málnalekváros rétegben szintén helyettesíthető a málnalikőr pl. vodkával, de akár sima vizet is használhatunk, a lényeg, hogy a sűrűbb lekvárt egy picit folyósabbá tegyük!
Ha a fehércsokihoz tejszínt adunk, a málnalekvárhoz meg vizet, akkor a gyerekek sem maradnak ki a jóból :)