2014. május 26.

Csokoládéfagylalt #2: sorbet




A klasszikus, főzött csokoládéfagylalt után jön a második alapváltozat, a vízzel készült csokoládésorbet. Ugyanúgy, ahogy a vízzel készült forró csokoládénál, ennél is hatványozottan fontos, hogy jó minőségű legyen a csokoládé, hiszen itt már nem fedi el a tej és a tejszín a krémességével a kisebb szépséghibákat. A jó minőségű(!) sót pedig itt sem érdemes lespórolni!

Hozzávalók kb. 3 adaghoz:
- 80 g nagyon jó minőségű étcsokoládé
- 40 g kókuszcukor (vagy barna nádcukor)
- 20 g glükózszirup vagy akácméz
- 300 g víz
- Maldon só (vagy fleur de sel)



A vizet, a kókuszcukrot és a glükózszirupot forrásig melegítem, majd addig melegítem tovább, míg a cukor el nem olvad. Ekkor beledobom az apróra vágott csokoládét, és kézi habverővel egyneművé keverem. A sorbet-alapot teljesen kihűtöm.
Miután az alap kihűlt, fagylaltgépben kifagyasztom, és csak a kifagyasztás legvégén adom hozzá a sót. Ekkor akár habzsákkal is tudjuk adagolni, és szerintem ilyenkor a legjobb az állaga megenni is.
Ha nincs fagyigépünk, kb. félóránként keverjük át botmixerrel, majd az utolsó keverés után sózzuk.

A tavalyi kedvencemet, a barnasörös csokoládésorbet-t is érdemes kipróbálni!


2014. május 21.

Diófagyi kávékaviárral




Nemrég láttam egy nagyon szuper videót egy desszertről, ami tényleg food porn a javából, érdemes megnézni ide kattintva. A desszert pedig mangóhab volt kávékaviárral. A kávékaviár a videóban a molekuláris gasztronómia egyik jellegzetes eljárásával, szferifikációval készült: ennek a lényege, hogy folyadékokból kicsi, kaviárra emlékeztető gömböket, szférákat lehet készíteni különféle vegyületek reakciója révén. Erről bővebben pl. itt lehet magyarul olvasni. A szferifikációról olvasgatva találtam azonban egy olyan módszert a SprinkleBakes blogon, aminek a segítségével hasonló kaviárt készíthetünk folyadékokból, de nem kell hozzá egy fél laboratórium, csak némi zselatin. Az eljárás nagyon egyszerű: tulajdonképpen kávézselét készítünk a kávéból, de a zselatinos kávét egy pipetta vagy adagoló flakon segítségével cseppenként adagoljuk a nagyon-nagyon alaposan lehűtött olajba, így a zselatin rögtön köt, és a cseppekből lesznek a kávékaviárok. Egy különbség azért van a szferifikációval készült kaviárokhoz képest: itt tulajdonképpen zselatingömböket készítünk, míg a molekuláris gasztronómia kaviárjai belül folyékonyak maradnak, és egy bőrszerű réteg veszi körül őket. Ennek ellenére a zselatinnal készült kaviárok is nagyon jól használhatók díszítésre, illetve egy-egy desszertet a textúrájukkal ugyanúgy izgalmassá, változatossá tudnak tenni. És nem utolsó sorban jó móka a kis kaviárokat készíteni :)



Én most diófagyihoz készítettem a kávékaviárokat - nagyon jó párost alkottak! A diófagyihoz pedig kipróbáltam a Donum Terrae diókrémjét, amivel nagyon selymes, krémes lett a diófagyim. Készítettem még egy kis adag sós diógrillázst is, hogy legyen egy kis ropogósság a fagyiban.



Hozzávalók:
Diófagyi:
- 3 tojássárgája
- 40 g kókuszcukor (vagy barna nádcukor)
- 20 g glükózszirup/akácméz
- 300 g tej
- 100 g habtejszín
- 70 g diókrém
- 2 ek. whiskey
Diógrillázs:
- 2 ek. cukor
- 30 g dió
- egy csipet füstölt Maldon só
Kávékaviár:
- 2 tk. porzselatin
- 1,5 ek. hideg víz
- 45 g eszpresszó

- dióolaj
- víz és jégkockák
- 1 ek. só



A diófagyihoz a tojássárgákat a kókuszcukorral és a mézzel/glükózzal összekeverem, majd hozzáadom a tejet is. Alacsony lángon, folyamatos keverés mellett besűrítem a tojásos-tejes krémet: maghőmérőn mérve kb. 80-82 fokig melegítem, illetve akkor jó, amikor a krém már határozottan bevonja a fakanál hátát, és meglátszik rajta, ha végighúzzuk a mutatóujjunkat. Ekkor belekeverem a diókrémet kézi habverő segítségével, majd a habtejszínt és a whiskey-t is hozzáadom. A fagyialapot teljesen kihűtöm.
A sós diógrillázshoz a cukrot karamellizálom, majd belekeverem a durvára tört diót és a füstölt Maldon sót, majd sütőpapírra terítem. Ha kihűlt, aprítógéppel vagy sodrófával durvára aprítom.
A fagyialapot fagyigépben kifagyasztom, a diógrillázst pár perccel azelőtt adom hozzá, hogy készen lenne a diófagyi. Ha nincs fagyigépünk, keverjük át többször botmixerrel, és az utolsó átkeverés után adjuk hozzá a diógrillázst.



A kávékaviárhoz a zselatint egy kis tálba adagolom, rámérem a vizet, majd ráöntöm a kimért, forró eszpresszót, és addig keverem, míg a zselatin tökéletesen fel nem oldódik. Hagyom nagyjából szobahőmérsékletűre hűlni, majd pipettába vagy adagoló flakonba töltöm. Szükség van még olajra, amit előtte egész éjszakán át hűtöttünk. Én pirított dióból készült olajat használtam, ami még a diófagyihoz is passzolt. A lehűtött olajat egy tál jégkockával is hűtött vízbe állítom, amiben előzőleg feloldottam az egy evőkanálnyi sót (ez segít nagyon hidegen tartani az olajat). Ebbe csepegtetem lassan a zselatinos kávét: nekem kb. három cseppentésből áll össze egy kaviár, ami szépen lesüllyed az olaj aljára. Amikor már megtelt a tál kávékaviárral, szűrővel óvatosan kiszedem a kész kaviárokat, és folytatom utána a csepegtetést. A kávékaviárok készítéséről videót is lehet látni a SprinkleBakes oldalon.

Végül a diófagyit a kávékaviárral tálalom.


2014. május 19.

Mintás csokinyalókák gyereknapra



Nagyon látványos csokinyalókákat készíthetünk a Maminti Art mintázósablonok segítségével. A csokinyalókákhoz kétfajta tetszőleges csokoládéra van szükség, hogy jól látszódjon a minta. Használhatunk ét-, tej- és fehér csokoládét, illetve a fehér csokoládét színezhetjük-ízesíthetjük is természetes anyagokkal, pl. porrá őrölt liofilizált gyümölcsökkel (eper, málna, meggy, feketeribizli stb.), matcha teaporral, finomra őrölt zöldpisztáciával. Erről bővebben itt lehet olvasni. A csokoládényalókákat tetszőleges feltétekkel is változatossá tudjuk tenni.
A recept eredetileg a Maminti art tavaszi online kiadványában jelent meg, amely ingyenesen lapozgatható itt.

Hozzávalók 10-12 darabhoz:
- 100 g tetszőleges csokoládé
- kb. 30 g, az alapcsokoládétól eltérő csokoládé
- feltétek ízlés szerint (aszalt vagy liofilizált gyümölcsök, kandírozott virágok, olajos magvak, kókuszchips, ropogós gabonagolyók, kávészemek stb.)

Szükséges eszközök:
- írásvetítő fólia
- nyalókapálcák vagy méretre vágott hurkapálca



Az írásvetítő fóliát kozmetikai vattával áttöröljük, hogy biztosan ne legyenek rajta ujjlenyomatok. A kiválasztott mintázósablont az írásvetítő fóliára helyezzük. Célszerű nem minden, egymás mellé eső mintát használni a sablonban, helyet kell hagyni a kb. 5 cm átmérőjű csokinyalókáknak. A 30 grammnyi csokoládét megolvasztjuk és temperáljuk. Érdemes sűrűbbre olvadó csokoládét használni, hogy minél pontosabb legyen a minták körvonala. A csokoládét habkártya segítségével a mintázósablon kiválasztott mintáiba kenjük, óvatosan lehúzzuk a felesleges csokoládét, majd lehúzzuk a mintázósablont a kész mintáról.
A 100 grammnyi csokoládét megolvasztjuk és temperáljuk, majd kb. két teáskanálnyit eloszlatunk mindegyik mintán: figyeljünk arra, hogy a második csokoládé teljesen betakarja az első csokoládéval készült mintát minden esetben. A kanál hátával tudjuk kör alakúra igazítani a csokinyalókát. A csokikorongokba nyalókapálcát illesztünk, a nyalókapálcát a saját tengelye körül elforgatjuk, hogy teljesen befedje a csokoládé, és tökéletesen tartson. Végül tetszőleges feltétekkel szórjuk meg a csokikorongokat. Kb. fél óra hűtés után óvatosan lehúzzuk a kész csokinyalókákat az írásvetítő fóliáról.

2014. május 13.

Eper & pisztácia minitorták



Még anyák napjára készültek ezek a minitorták. Mindenképp valamilyen könnyű, epres ízvilágban gondolkoztam, hiszen itt az eperszezon, az eperhez pedig kézenfekvő választásnak tűnt a pisztácia. A minitorták alapja a már bevált pisztáciás financier lett, amelyet a Mozart-minitortáknál is bevetettem, erre pedig epres joghurtmousse került, ami tényleg légiesen könnyed-habos. Ehhez Angéla joghurthab-receptjét használtam.
Az áthúzásnál most nem működött volna az étcsokoládés tükörglazúr, amit általában használok minitortáknál: ehhez a könnyed epres joghurthabhoz nagyon tolakodónak, túl dominánsnak gondoltam az étcsokoládé-alapú bevonatot. A bevonat tehát fehércsokoládé-alapú lett, ehhez a kiindulópontot Antonio Bachour cukrász receptje adta, amelyet a Facebook-on tett közzé Color Glaze néven. Ezt a receptet - a mennyiségbeli csökkentésen túl - drasztikusan átalakítottam: egy az egyben kihagytam belőle a cukrot (mert brutálisan sokat írt), a glükóz (illetve a helyette használt akácméz) mennyiségét is csökkentettem, de ettől függetlenül abszolút működött a dolog és gyönyörű tükörfényű bevonatot kaptam. Az ételfestéket is teljesen el akartam hagyni, ezért tettem bele egy kevés porított liofilizált epret, de ez csak egy picit megpettyezte, így végül egy fogpiszkálóhegynyi piros ételfestéket mégis tettem bele.



Hozzávalók 6 darabhoz:
Pisztáciás piskóta: (a Desszert.Neked receptje alapján)
- 60 g tojásfehérje (kb. 2 tojásból)
- 35 g cukor
- 35 g porcukor
- 35 g pisztácialiszt vagy finomra őrölt pisztácia
- 30 g liszt
- 60 g olvasztott vaj
Joghurtmousse:
- 125 g eperpüré (eper leturmixolva és átpasszírozva)
- 125 g joghurt
- 40 g cukor
- 4 lap zselatin (8 g)
- 115 g habtejszín
- 6-8 szem eper
Glazúr:
- 45 g víz
- 50 g akácméz
- 48 g cukrozott sűrített tej
- 2 lap zselatin (4 g)
- 70 g fehér csokoládé
- 2 tk. porrá őrölt liofilizált eper
- minimális mennyiségű piros ételfesték (nálam egy fogpiszkálóhegynyi)

A pisztáciás piskótakorongok elkészítésének a pontos leírását megtaláljátok itt.

A joghurtmousse-hoz az eperpürét a cukorral csípősre melegítem: ne forrjon, de már kezdjen el gőzölni. A hideg vízbe áztatott, majd alaposan kicsavart zselatinlapokat feloldom az eperpürében, majd hozzákeverem a joghurtot is. A tejszínt habbá verem, majd hozzáforgatom két részletben a joghurtos eperhez. A joghurtmousse-t elosztom a hat darabos szilikon félgömbforma mélyedéseiben (az enyémnél a mélyedések átmérője 7 cm, hasonló forma pl. itt kapható). Az eperszemeket kockákra vágom, majd beleszórom a joghurtmousse-ba mindegyik mélyedésben. A kihűlt pisztáciás piskótakorongokat óvatosan belenyomom a joghurtmousse-ba. A minitortákat kifagyasztom.

A glazúrhoz a vizet az akácmézzel majdnem forrásig melegítem. Ekkor hozzáadom a sűrített tejet és az előzőleg hideg vízbe áztatott, majd alaposan kicsavart zselatinlapokat. Beledobom az apróra darabolt fehér csokoládét, a liofilizált eperport és az ételfestéket, majd kézi habverővel egyneműsítem. Az eredeti recept szerint 28-31 fok között lehet felhasználni, nálam éppen nem volt maghőmérő, így addig hűtöttem, amikor már láthatóan sűrűbb lett. Ekkor a minitortákat kivettem a szilikon formából, rácsra ültettem, ami alá tányért tettem, és egyenként lelocsoltam a glazúrral a minitortákat. Ha közben nagyon besűrűsödne a glazúr, illetve a lecsöpögő glazúrt is újra lehet langyosítani, majd ismét felhasználni.

Én liofilizált eperszeletekkel és durvára vágott pisztáciával díszítettem a kész minitortákat. A pisztáciás termékeket megtaláljátok a Noosti Kft. webáruházában; itt is köszönöm nekik, hogy kipróbálhattam a termékeiket!

2014. május 9.

Csokoládéfagylalt #1: a főzött változat



Két dolog kell szerintem egy tökéletesen finom csokifagyihoz: kiváló minőségű csokoládé és valamilyen finom sófajta (pl. Maldon vagy fleur de sel), ami nagyon szépen kiemeli az ízeket. És ezt abszolút tapasztalatból mondom, ugyanis a múltkor véletlenül kihagytam a sót a csokifagyimból, és gondoltam, hogy majd utólag sózom a már kiszedett gömböt. Lényeg a lényeg, az első adagnál elfelejtettem, a másodiknál már nem, és összekóstolva a kettőt tényleg lehet érezni, hogy ég és föld a különbség!
Ebben a posztban egy abszolút alap csokifagyi-receptet osztok meg: a klasszikus, főzött tojásos-tejes-tejszínes alappal készült változatot, amelyet kakaóbabgrillázzsal turbóztam fel - nagyon jót tesz az a kis ropogósság a textúrájának!





Hozzávalók:
Fagyialap:
- 3 tojássárgája
- 40 g kókuszcukor (vagy barna nádcukor; ízlés szerint növelhető a mennyisége; illetve ha nem 100%-os csokoládét használunk, akkor csökkenthető)
- 25 g glükózszirup/akácméz
- 80 g lehetőleg 100%-os, kiváló minőségű csokoládé (nálam Szántó Tibor 100%-os étcsokoládé blendje forró csokoládéhoz)
- 250 g tej
- 200 g habtejszín
- jó nagy csipet Maldon só (vagy fleur de sel)
Kakaóbab-grillázs:
- 2 nagy ek. cukor
- 25 g egész kakaóbab durvára törve vagy kakaóbabtöret



A tojássárgákat a kókuszcukorral és a glükózsziruppal/akácmézzel összekeverem, majd hozzáadom a tejet, és alacsony lángon, folyamatos keverés mellett besűrítem. Maghőmérőn mérve kb. 80-82 fokig melegítem, illetve akkor jó, amikor a tojásos-tejes keverék már határozottan bevonja a fakanalat, és ha végighúzzuk rajta az ujjunkat, látszani fog a nyoma. Ekkor hozzáadom a csokoládét, és kézi habverő segítségével egyneművé keverem. Végül hozzákeverem a tejszínt és a Maldon sót is.A fagyialapot teljesen lehűtöm.
A kakaóbab-grillázshoz a cukrot karamellizálom. A karamellbe belekeverem a kakaóbabtöretet, majd kiterítem egy darab sütőpapírra, és hagyom kihűlni. Ekkor sodrófa vagy aprítógép segítségével durvára töröm.
A fagyialapot fagylaltgépben kihűtöm. A keverés végén adom csak hozzá a kakaóbab-grillázst. Ha nincs fagyigépünk, akkor jó félóránként keverjük át botmixerrel, hogy a képződő jégkristályokat összetörjük, majd az utolsó átkeverés után adjuk hozzá a kakaóbab-grillázst.



***

És ha még tovább szeretnénk fokozni az élvezeteket - márpedig miért ne szeretnénk - akkor készítsünk sós karamellszószt a kakaóbabgrillázsos csokifagyinkhoz!

A poszt utolsó három képét köszönöm Karsai-Diamant Líviának (fotós oldala: Photoszíntézis; Flickr-albuma itt), akivel egy nagyon jó hangulatú fagyis fotózáson ünnepeltük meg a majálist :)

Fotó: Karsai-Diamant Lívia - Photoszíntézis


Hozzávalók:
- 100 g cukor
- 70 g habtejszín
- 20 g akácméz
- 30 g vaj
- fél kk. Maldon sópehely vagy fleur de sel

Fotó: Karsai-Diamant Lívia - Photoszíntézis

A karamellszószhoz a hozzávalókat érdemes előre kimérni és előkészíteni, mert gyorsan kell dolgoznunk vele. A tejszínt forrásig melegítjük, majd melegen tartjuk. A cukrot egészen sötétborostyán színűre karamellizáljuk, majd lehúzzuk a tűzről, és hozzáadjuk a mézet. Vigyázat, fröcskölhet! Ezután óvatosan hozzáadjuk a forró tejszínt is, és egyneművé kavarjuk. Ha részben visszaszilárdul a tejszín adagolásakor a karamell, akkor visszatesszük a tűzre és kevergetve visszaolvasztjuk. Végül hozzáadjuk a vajat és a sót, majd szobahőmérsékletűre hűtjük. Tálaláskor a fagyi tetejére öntünk belőle egy-egy becsületes adagot.

Fotó: Karsai-Diamant Lívia - Photoszíntézis



2014. május 5.

Guinness trüffel




A Guinness nagy kedvencem a sörök között; bonbonban is szerepelt már többször a blogon például szederrel társítva vagy karamellával. Most viszont azt szerettem volna kipróbálni, hogy milyen lesz a csak Guinness-szel készült ganache, miután a forralt boros vagy a pezsgővel készült trüffel már bevált. Egyrészt állagra is nagyon jó lett, másrészt nekem ízre is bejött: a Guinness kesernyés-malátás íze a lecsengésben nagyon szépen érződik és összhangban volt az étcsokoládéval. Nem igazán szoktam a trüffeleket kristálycukorba vagy barna cukorba hempergetni, de ennél a Guinness-es trüffelnél úgy éreztem, hogy a barna cukor ízében is passzolna a trüffel melaszos ízvilágához, másrészt a ropogósság a textúrájának is jót tenne. 



Hozzávalók kb. 20 darabhoz:
Ganache:
- 90 g étcsokoládé
- 50 g Guinness
- 1 tk. glükózszirup/akácméz
- 15 g puha vaj
- egy csipet Maldon só
- 2 tk. vodka
Bevonás:
- kb. 60 g étcsokoládé
- 4-5 ek. barna cukor



A ganache-hoz a Guinness-t és a glükózt/mézet összemelegítem: semmiképp sem forralom fel, csak olyan csípősre melegítem. A felmelegített Guinness-t három részletben az apróra vágott étcsokoládéhoz keverem. A csokoládé nem fog teljesen felolvadni, ezért mikróval még rámelegítek: közben gyakran kiveszem és átkavarom. Mikor a Guinness és a csokoládé már egynemű masszát alkot, hozzáadom a vajat, a sót és a vodkát. Ha szükséges, botmixerrel még átkeverem a ganache-t, majd szobahőmérsékleten hagyom, míg formázható állagúra nem hűl. Ekkor habzsákba adagolom, és kis halmokat nyomok belőle. A kis halmokat egy éjszakán keresztül állni hagyom szobahőmérsékleten.
Másnap átgömbölyítem kézzel a ganache-halmokat. A barna cukrot egy kis tálban előkészítem. A bevonáshoz az étcsokoládét megolvasztom és temperálom. Az egyik kezem eldobható gumikesztyűbe bújtatom, teszek rá egy kanálnyi temperált csokoládét, és ebben forgatom meg a ganache-golyót a másik kezemmel. Ezután meghempergetem a barna cukorban. Ugyanígy bevonom a többi ganache-golyót is. Hagyom, hogy a temperált csokoládé szobahőmérsékleten megszilárduljon.


2014. május 2.

Cseppdesszert rózsás-málnás fehércsokoládé-habbal töltve




Látványos desszertet készíthetünk a Maminti art vékonyabb, csík alakú mintázósablonjai segítségével. A roppanós étcsokoládéból készült csepp-alakot légiesen könnyű fehércsokoládé-habbal töltjük meg, amely a málnának és a rózsának köszönhetően ízében már a nyarat idézi.
A cseppdesszert receptje a Maminti art tavaszi kiadványában jelent meg, amely itt lapozgatható ingyen.



Hozzávalók 2 darabhoz:
Fehércsokoládé-hab:
- 100 g málnapüré (kb. 200 g málnából – akár fagyasztott is lehet)
- 150 g fehér csokoládé
- 1 lap zselatin (= 2 g)
- 60 g habtejszín
- pár csepp rózsakivonat (elhagyható)
Étcsokoládé-csepp:
- 100 g étcsokoládé
- 30 g fehér csokoládé
- 1 kk. liofilizált (fagyasztva szárított) málna vagy eper porrá őrölve vagy fekete ribiszke liszt (elhagyható)

Az étcsokoládé-cseppek elkészítésével kezdjük. Írásvetítő fóliából négy csíkot vágunk: két 30x3,5 cm nagyságút, és két 15x3,5 cm nagyságút. A hosszabb csíkokat fogjuk díszíteni vékonyabb csíksablon segítségével. A hosszabb csíkokat sütőpapírral letakart felületre fektetjük, és az egyikre ráhelyezzük a díszítősablont. A fehér csokoládét megolvasztjuk és temperáljuk. Porrá őrölt liofilizált (fagyasztva szárított) málnával vagy eperrel, vagy fekete ribiszke liszttel halvány rózsaszínre színezhetjük a temperált fehér csokoládét. Érdemes kicsit túlhűteni, olyan 28°C-ra, hogy könnyebb legyen belekenni a mintázósablonba. A fehér csokoládét habkártya segítségével a mintázósablonra kenjük, lehúzzuk a felesleget. A sablont óvatosan lehúzzuk a fóliáról. A második hosszabb fóliacsíkot is hasonlóan díszítjük.



Ezután megolvasztjuk az étcsokoládét és temperáljuk. Mind a négy fóliacsíkon vékonyan elterítjük az étcsokoládét, majd késsel alávágunk, és tiszta felületre helyezzük a négy, csokival bevont fóliacsíkot. Várunk pár percet, míg a temperált étcsokoládé el nem kezd dermedni: akkor jó, amikor már épp kezd szilárdulni, nem folyik, de még nem is szilárd teljesen, jól hajlítható. Ekkor óvatosan csepp formában összeillesztjük mindegyik fóliacsík két végét; ruhacsipesszel rögzíthetjük. Hűtőbe tesszük, míg a csokoládé teljesen meg nem szilárdul.



Közben elkészítjük a tölteléket. A málnát leturmixoljuk, majd szitán átpasszírozzuk. A lapzselatint hideg vízbe áztatjuk. A kimért málnapürét csípősre melegítjük: már gőzöljön, de még ne forrjon. Ekkor levesszük a tűzről, és feloldjuk benne a kicsavart zselatinlapot. Beledobjuk az apróra vágott fehér csokoládét is, és egyneművé keverjük. A tejszínt habbá verjük, majd két részletben a málnás-csokis részhez forgatjuk. Végül ízlés szerint pár csepp rózsakivonatot is belekeverünk. A mousse-t kicsit lehűtjük: még ne szilárduljon meg teljesen, de már ne is legyen folyós.

Jöhet a desszertek összeállítása. A kisebb csokoládé-cseppekről óvatosan lehúzzuk az írásvetítő fóliát. A nagyobb cseppeket sütőpapírral bélelt tálcára fektetjük, és a közepükbe helyezzük a kisebb csepp-alakokat. A mousse-t habzsák segítségével betöltjük a cseppekbe. Hűtőbe tesszük 2-3 órára, míg a mousse meg nem szilárdul teljesen. Ekkor lehúzzuk a nagyobb csepp-alakokról is az írásvetítő fóliát, és óvatosan felállítjuk a cseppdesszerteket – így tálaljuk.



A cseppdesszert elkészítésének a technikája Farkas Vilmos blogjáról származik.