Sós karamellás bonbon

A világ legjobb sós karamellás bonbonja, amit eddig kóstoltam. Nekem elhihetitek, kóstoltam már párat, a karamell ugyanis nagy kedvencem minden formában (hmmm, még fagyiban élek-halok érte...). A tökéletes receptet az egyik kedvenc bonbonos könyvemben találtam meg: a szerző, A. G. Shotts már a bevezetőben azt írta, hogy ez a legkelendőbb bonbonja, úgyhogy tudtam, ezt ki kell próbálnom. És tényleg, életem legjobb sós karamellája lett!

Még egy kis extrát is adtam hozzá: Emőkétől kaptam kóstolóba karamellizált ostyatörmelékkel megszórt csokifalatkákat, ami nagyon ízlett. Így vettem én is egy csomaggal ilyen ostyát (Ázsia Bt. boltjában kapható), és ebbe forgattam a bonbonokat. Így a lágy sós karamellkrém jó kis kontrasztot kapott a ropogós karamellizált ostyával... valami egészen frenetikus lett, úgy kellett visszafognom magam a hűtőnyitogatástól :)

Hozzávalók 25-30 db bonbonhoz:

Sós karamellás ganache

- 12,5 dkg fehér csokoládé

- 3,5 dkg cukor

- 1,5 dkg víz (nem deci!!)

- 9 dkg habtejszín (nem deci!!)

- 1 dkg méz

- kb. 2-4 gr jó minőségű só (nálam Himalája só - tegyünk inkább kevesebbet az elején, és sózzuk még utólag, ha nem elég sós!)

- 2 dkg puha vaj

- 7 gr porított kakaóvaj (Callebaut Mycryo, kapható pl. a Goodwill Kft.-nél -  el is hagyható)

Csokiburok:

- 25-30 db üreges csokihüvely (nekem vegyesen ét- és fehér volt; beszerezhető a Desszertmesternél vagy nagyobb mennyiségben a Goodwill Kft.-nél)

- 30 dkg tetszőleges csokoládé (nálam ét- és fehér vegyesen)

- fél csomag karamellizált ostyatörmelék (Ázsia Bt.) - elhagyható

VAGY

- 30 dkg ét- vagy fehér csokoládé csokihüvelyhez

- 2 ek. karamellizált ostyatörmelék

Ha nem üreges csokihüvelyeket használunk, akkor készítsünk polikarbonát vagy szilikon formában kb. 30 db csokihüvelyt ét- vagy fehér csokiból (nekem mindkettővel ízlett, a fehérrel kicsit édesebb). Ebben az esetben jó ötlet lehet a még meg nem szilárdult csokiburokba szórni a karamellizált ostyából.

A ganache-hoz a cukrot kimérem egy lábasba, és ráöntöm a vizet. Felteszem a tűzhelyre, és addig főzöm néha-néha megkavarva, míg a cukor sötét borostyánszínű lesz, és enyhén füstölni kezd. Közben egy másik lángon összemelegítem a tejszínt, a sót és a mézet, majd óvatosan, folyamatos keverés mellett hozzáöntöm ezt a borostyánszínű karamellhez. Összekeverem, ha szükséges, picit még tovább melegítem, hogy a karamell visszaolvadjon, majd leveszem a tűzről, és beleöntöm az apróra darabolt fehér csokit, és egyneművé kavarom. Ezután lehűtöm kb. 35-36 fokra (maghőmérővel ellenőrizhető, illetve megnézzük, testhőmérsékletű-e kb.), és belekeverem a puha vajat és a porított kakaóvajat (a kakaóvaj selymesebb, jobb állagot biztosít, de el is hagyhatjuk).  Ezután egy zsákba töltöm a ganache-t, és megtöltöm vele a csokihüvelyeket, majd kis időre hűtőbe teszem.

Ha polikarbonát vagy szilikon formával dolgoztunk, akkor ezután jön a talpazás és a hűtés, és már készen is vagyunk.

Én az üreges csokihüvelyek nyílását először temperált csokival lezártam, majd a golyókat egyenként csokiba forgattam (az éteket étcsokiba, a fehéreket fehérbe), és míg friss volt a csokimáz, meghempergettem a karamellizált ostyatörmelékben. 

Forrás (kisebb módosításokkal):

Andrew Garrison Shotts: Making Fine Chocolates. Flavour-Infused Chocolates, Truffles and Confections. London, 2006. p. 120 (Salted Caramel).


A sós karamella átütő siker lett, így gyorsan újrázni kellett. A második adag polikarbonátban készült sima étcsokiburokkal - így is isteni!