Katuci, a SAD 7. fordulójának háziasszonya a kiírásában arra buzdított, hogy gondoljunk újra, öltöztessünk új ruhába nagy klasszikusokat. Mondanom sem kell, hogy testhez állónak éreztem a témát, ugyanis már többször alakítottam bonbonná klasszikus édességeket: például a dobos tortát, a rákóczi túróst, a zserbót, a feketeerdei tortát. Most egy olasz klasszikusra, a tiramisura esett a választásom, ezt alakítottam trüffellé. A bonbon gerincét egy kávés-amarettós fehércsoki-ganache adja, amelyet étcsokiba mártottam, majd házilag készített amaretti keksz morzsában hempergettem meg. Mit szóltok a tiramisu új ruhájához?
Én az amaretti kekszet előre elkészítettem, ehhez Mamma receptjét vettem alapul.
Hozzávalók kb. 25 darabhoz:
- 1 tojásfehérje
- 125 gr darált mandula + 25 gr darált keserűmandula*
- 50 gr cukor
*Ha nincs keserűmandulánk (én Münchenben vettem nemrég, a piacon találtam véletlenül), akkor használjunk 150 gr sima mandulát és néhány csepp keserűmandula-aromát!
A tojásfehérjét elkezdem felverni, majd kb. "félúton" hozzáadom a cukrot, és kemény habbá verem. A habba óvatosan beleforgatom a darált mandulát és keserűmandulát/aromát. Sütőpapírral bélelt tepsire kis korongokat teszek: nekem elég szilárdnak tűnt a massza, így én vizes kézzel diónyi masszákat picit meggömbölyítettem, majd ellapítottam. 160 fokos sütőben kb. 20-25 percig sütöm. Légmenetesen záró dobozban tárolom.
És akkor jöhet a tiramisu trüffel!
Hozzávalók kb. 15 darabhoz:
- 10 dkg fehér csokoládé
- 2 csapott tk. instant kávé
- 3 dkg habtejszín
- 2 tk. amaretto
- 1 tk. puha vaj
- 15 dkg étcsokoládé
- kb. 10 db amaretti keksz
A fehér csokit megolvasztom, a habtejszínt megmelegítem és feloldom benne az instant kávét. A kávés tejszínt legalább 3-4 részletben az olvasztott fehér csokihoz keverem - így kapunk szép sima, tökéletes állagú ganache-t! Akkor sem szabad megijedni, ha az első-második részlet tejszín adagolásánál a ganache először picit összeugrik, gyönyörűen el fog rendeződni az állaga, mire az összes tejszínt hozzáadtuk! Ekkor hozzákeverem az amaretto likőrt, majd a puha vajat. A ganache-t egy nejlonzsákba adagolva hűtőbe teszem 1-2 órára. Mikor már formázható állagú, a zsákot kivágom, és kis kupacokat adagolok belőle sütőpapírral bélelt edénybe. Ismét hűtöm röviden, majd a kupacokat kézzel kicsit átgömbölyítem, és visszateszem a hűtőbe.
Az amaretti kekszeket lereszelem/ aprítógépben összetöröm/ nejlonba teszem és sodrófával összetöröm, majd a morzsát egy kis tálba teszem. Az étcsokit megolvasztom és temperálom, majd egyenként megmártom benne a ganache-gombócokat. A frissen mártott gombócokat pedig az amaretti-morzsában meghempergetem, és hagyom, hogy szobahőn megszilárduljon a temperált csoki.
Tárolás: Nem érdemes hűtőbe tenni, mert a kekszmorzsa - még mikrodobozba téve is - egy idő után megszívja magát nedvességgel, veszít élvezeti értékéből. Szerintem szobahőn (20 fok körül) pár napig eltartható, de annyit úgyse bír ki ez az adag :)
Hmmm, csodálatos! Hűtőbe tenni? Ugyan, biztos nem érné meg! Nagyon tetszik, Zsuzsi, nagyon eltaláltad! Köszönöm a nevezésed!
VálaszTörlésOh, micsoda csoda! Mikor is megyek Heidelbergbe..???? ;-DD
VálaszTörlésNagyon finom lehet :))))
VálaszTörlésKatuci, köszi a jó témát! :)
VálaszTörlésGionetta, csak szólj időben, hogy újragyárthassam :D Bár ha most jössz, némi házi túrórudival is meg tudlak kínálni ;)
Vikvi, köszi :))