Mogyorós-whiskys praliné

Ennek a bonbonnak az alapját a Dolce Vita által készített hamis Baci adja: ezt az egyszerű bonbont többször elkészítettem még blogger-pályafutásom előtt. A bonbon alapreceptje egy Sale e Pepe-számból származik, mindenféle forma nélkül, egyszerűen elkészíthető, a krém tetejére ültetett mogyorószem mégis látványossá teszi, a csoki-mogyoró ízkombinációval pedig nem sokszor lehet hibázni! Dolce nemrég egy torta kapcsán belinkelte a hamis Baci-bonbonok receptjét, így jutott eszembe, hogy újra el kellene készíteni.

Na persze menet közben nem bírtam magammal, és változtattam egy picit az eredeti recepten: a mogyorós-csokis krémet némi whiskyvel turbóztam fel - ettől sokkal karakteresebb lett a krém. Alapnak pedig készítettem egy kis mézes mogyorómarcipánt. Az eredménnyel teljesen meg voltam elégedve, és a kóstolóimtól sem érkezett panasz!

Gesztenyének pedig köszönöm a szép kapszlikat!

Hozzávalók kb. 20-25 darabhoz:

Mogyorómarcipán:

- 15 dkg törökmogyoró

- kb. 2 tk. méz

Mogyorós-whiskys étcsokiganache:

- 10 dkg étcsokoládé

- 10 dkg darált mogyoró

- kb. 2 ek. whisky

- 1 dl habtejszín

- kb. 5 dkg egész törökmogyoró

Csokiburok:

- 15 dkg étcsokoládé

A bonbonhoz szükséges törökmogyorót sütőben picit megpirítom (160 fokon 7-8 perc), majd a barna héjat ledörzsölöm a mogyorókról - már amennyire hagyják magukat.

Folytatom a mogyorómarcipánnal. A marcipánhoz szükséges törökmogyorót aprítógépben kitartóan aprítom 6-7 percig, majd hozzáadagolom a mézet, így járatom tovább egy kicsit az aprítógépet. Ezután átöntöm egy tálba a masszát, és elkezdem gyúrni. Ha úgy érzem, hogy még nem áll össze, pici mézet adagolok még hozzá, amíg össze nem áll. A masszából mogyorónál kicsit nagyobb gombócokat csippentek, gömbölyítem, kilapítom, és az így kapott körlapokat sütőpapírra sorakoztatom - ezek lesznek a bonbonok alapjai. A marcipánköröket a hűtőbe teszem.

Mogyorómarcipán

Jön az étcsokiganache. A tejszínt forrpontig melegítem, majd beledobom a darabokra tört étcsokit, és addig keverem, míg egynemű masszát nem kapok. Ehhez hozzákeverem a darált mogyorót és a whiskyt. A csokiganache-t néhány órára hűtőbe teszem, míg formázható nem lesz. Ekkor kézzel diónyi darabokat csípek a krémből, gyors mozdulatokkal gömbölyítem, majd a mogyorómarcipán-alapra ültetem a gömböket. Végül a tetejükre egy-egy egész szem törökmogyorót ültetek: nem kell teljesen belenyomni a mogyorót a krémbe, csak annyira, hogy megálljon. A csupasz bonbonokat újabb egy-két órára hűtőbe teszem.

A csokiburokhoz az étcsokit megolvasztom és temperálom, majd egyenként megmártom benne a bonbonokat. A felesleges csoki lehúzása után sütőpapírra teszem a becsokizott bonbonokat, míg a csokiburok megdermed. (Megjegyzés: Ennyi bonbonnál akkor érhetnénk el tökéletes eredményt, ha a temperált csokit az ideális hőmérsékleten tudnánk tartani egy melegentartó készülék segítségével. Enélkül a temperált csokink hőfoka - akármilyen gyorsan is dolgozunk - néhány bonbon után túlságosan lecsökken. Ekkor persze kezdhetjük újra a temperálást... Ha valaki nem érez elég lelkierőt ehhez a macerához - abszolúte megértem! - nyugodtan bevonhatja a bonbonokat temperálás nélkül is, a kész példányokat tegyük hűtőbe!)

Frissen csokizva