2013. május 29.

Muscovado karamellás jégkrém



Ez a jégkrém a maradékfelhasználás jegyében készült: még a Dining Guide Street Food Show-ra készítettem egy jó nagy adag muscovado karamellát, amiből maradt ki a Guinness-es & muscovado karamellás bonbonok után. A kimaradt muscovado karamella pedig főzött fagyi-alapú jégkrémben végezte. A karamella magas cukortartalma miatt fagyigép nélkül is tökéletes az állaga: semmi jégkristály, illetve nem fagy betonkeményre, rögtön a fagyasztóból kivéve is simán harapható. Persze a csokiburok a jégkrémekről nem maradhatott el: az édes karamella kontrasztjaként étcsokiból készült, és belekevertem a maradék kakaóbab-grillázst is, ami még a karamellizált fehér csokiból öntött mini kóstolótáblákhoz készült szintén a Food Show-ra.

Hozzávalók 4 nagyobb (kb. Magnum-méretű) jégkrémhez:
Fagyialap:
- fél adag sós muscovado karamella (a recept itt található; a hozzávalókat felezni kell)
- 2 tojás sárgája
- 3 dl habtejszín
Csokiburok:
- 150 gr étcsokoládé
- 35 gr kakaóvaj
- kakaóbabgrillázs: 2 ek. kakaóbabtöret + 2 csapott ek. nádcukor



A szobahőmérsékletű muscovado karamellát kikeverem a tojássárgákkal, majd hozzáadom a habtejszínt. Alacsony lángon, folyamatos kevergetés mellett besűrítem a tojásos masszát: maghőmérőn mérve 82 fokig melegítem, illetve akkor jó, amikor a massza már határozottan bevonja a fakanalat. Ha kész, hűtőben teljesen kihűtöm a masszát, majd jégkrémformákba adagolva kifagyasztom.
A kakaóbabgrillázshoz a nádcukrot karamellizálom, majd beleforgatom a kakaóbabtöretet (ill. én a vékony héjától megfosztott, egész pörkölt kakaóbabokat használtam). A grillázst sütőpapírra öntöm, és hagyom kihűlni. Mikor kihűlt, aprítógépben összeaprítom finom darabosra. A burokhoz az étcsokoládét és a kakaóvajat egy bögrében összeolvasztom, a kakóbabgrillázst pedig egy lapos tányéron szétterítem. Fogok egy jégkrémet, és megmártom a csokiban (ha kell, kanállal igazítom-javítom a csokiburkot, ahol hiányos marad), majd rögtön meghempergetem a kakaóbabgrillázsban. Sietni kell, mert a csoki nagyon gyorsan ráfagy a jégkrémekre. Így szép rusztikus felületet kapunk, de a kakaóbabgrillázst belekeverhetjük az olvasztott csokiba is hempergetés helyett. A maradék jégkrémeket is ugyanígy bevonjuk.


2013. május 27.

Mentás bonbon invertázzal - "After Eight"


 


E 1103, más néven invertáz. Ez egy enzim, amely a cukrot (azaz a szacharózt) az őt felépítő monoszacharidokra, glükózra és fruktózra bontja, azaz invertcukrot lehet a segítségével előállítani. Az élelmiszeriparban két fő használati köre van: képes megakadályozni, hogy egyes élelmiszerek (pl. marcipán, de még a Sport szeletben is van) kiszáradjanak, másrészt a segítségével folyóssá tehetünk főleg fondant-alapú (tehát cukor-alapú) bonbontöltelékeket. Szokás használni konyakos meggy készítésénél: az invertázt a fondantmasszához adják, így a fondantmassza folyósítását felgyorsítja az enzim, és nyomokban sem marad a fondantból. És ezt használják a mentás ízesítésű, After Eight-jellegű fondantos töltelékekhez is, hogy a mentás töltelék folyós állagú legyen (ld. pl. a Wikipedián).
A használata nagyon egyszerű: az invertázt csak bele kell keverni/gyúrni a fondantba, fél kiló fondanthoz kb. fél-egy teáskanálnyi enzimre van szükség. A kész bonbonokat aztán szobahőmérsékleten kell tárolni, ugyanis a hűtőhideg lelassítja az enzim működését. Szobahőmérsékleten kb. 4-5 nap alatt folyósítja el a fondantmassza-alapú töltelékeket.

Én Németországban, egy webshopban (itt) vettem invertázt 100 ml mennyiségben. Próbáltam utánajárni, hogy Magyarországon hol lehet találni normál (tehát nem ipari) méretben, de eddig sajnos nem sikerült. (Itt találtam pl., de csak 1 kg-os kiszerelésben.) Amerikában a LorAnn Oils Inc. cég forgalmaz invertázt otthoni használatra ideális, kicsi kiszerelésben (1, 4 és 16 oz.; 1 oz.=kb. 28 gr). Ezt a terméket meg lehet találni mind az ebay.com, mind az amazon.com oldalakon - magyar postaköltséggel kalkulálva is a legtöbb teljesen elfogadható árú!

Az alábbi receptek invertáz nélkül is működnek, ízre After Eight-hez fognak hasonlítani, egy kis eltérés állagban lesz akkor.

1) Kézzel mártott "After Eight" lapocskák



Az invertázzal készült, kézzel mártott mentás bonbon receptjére egy szuper cukorkás receptkönyvben bukkantam. Itt gyúrható fondantot használ a szerző, ebbe gyúrja a mentakivonatot és az invertázt, majd elég vastag korongokat formál belőle, és bevonja csokival. Én megtartottam a fondant receptjét, de abból nem kb. 1 cm vastag korongokat készítettem (úgy kicsit tömény lenne szerintem), hanem a vékony After Eight lapocskák formáját próbáltam utánozni - itt ugyanis tökéletes arányban van a fondant és a csokiburok.

Hozzávalók kb. 16 darabhoz:
- 155 gr cukor
- 25 gr víz
- 30 gr glükózszirup (vagy helyette akácméz)
- kb. 20 csepp borsmentakivonat (nekem Terre Exotique márkájú van, de Culinarisban is kapható ilyen)
- fél tk. invertáz
- porcukor a gyúráshoz, nyújtáshoz

- 200 gr étcsokoládé

Először a fondantot készítem el. A cukrot, a glükózszirupot és a vizet egy lábasba kimérem, majd melegíteni kezdem. Egyszer-kétszer lazán összekeverem, mielőtt forrni kezdene, majd egy vizes ecsettel letörlöm az edény falára tapadt cukorkristályokat, hogy megelőzzem a nem kívánt kristályosodást. A szirupot 114 fokig melegítem maghőmérővel ellenőrizve. Ekkor egy jénai tálba öntöm, és megvárom, hogy kb. 60 fokosra hűljön. Ekkor - akárcsak az Eszterházi fondantot - le kell táblázni. A jénai tálban a sűrű szirupot ide-oda mozgatom egy falapát vagy szilikon spatula segítségével. Mozgatás közben az áttetsző szirup elkezd kifehéredni és sűrűsödni. Addig mozgatom, amíg teljesen szilárd nem lesz, és tovább már nem lehet mozgatni a jénai tálban. Ekkor porcukorral megszórt szilikonlapon/nyújtódeszkán addig gyúrom (ha szükséges, utánporcukrozva), míg szépen összeáll egy gombóccá. Így egy kb. 170 grammos adag fondantot kapok. Becsomagolom folpackba, légmentesen záró dobozba teszem, és egy éjszakát állni hagyom.

A kész fondant
Másnap porcukrozott szilikonlapon a fondantba belegyúrom az invertázt és a mentakivonatot. Érdemes először belegyúrni a mentakivonatot, majd kóstolni, hogy elég mentás-e, ha nem ízlés szerint lehet pluszban adagolni hozzá még a kivonatból. Eztuán kb. 3 mm vastagra nyújtom a fondantot, és pizzavágóval lapokra vágom. A lapokat óvatosan sütőpapírra fektetem, és hagyom száradni. Száradás közben óránként-kétóránként átforgatom, hogy egyenletesen száradjon mindkét oldala.

Száradnak a fondantlapocskák
Pár óra múlva, amikor érzem, hogy kicsit már kezdenek szilárdulni-száradni, átteszem egy sütirácsra, hogy egyszerre tudjon mindkét oldalon száradni. Amikor már mindkét oldalt száraznak érezzük (nálam ez jó fél nap volt), jöhet a kimártás.
Az étcsokoládét megolvasztom és temperálom. Beleteszem az első fondant-lapocskát a csokiba, majd mártóvillával alányúlok, és kiemelem a csokiból. (Érdemes minél szélesebb mártóvillát használni, mert viszonylag szélesek a lapocskák; ill. fontos, hogy eléggé meg legyen szárítva a fondant, különben ide-oda hajlik majd, miután csokiba mártottuk.) Mielőtt letenném a mártott lapocskát sütőpapírra, még a csokis tál fölött néhányszor erőteljesen ráfújok a felületére, így lesz olyan hullámos a felülete a csokinak, mint az eredetin. Leteszem sütőpapírra, majd a többi lapocskát is ugyanígy kimártom. Ha a csokibevonat megszilárdult, légmentesen záró dobozba teszem, szobahőmérsékleten, és kb. egy hetet várok, hogy az invertáz megpuhítsa, elfolyósítsa a fondantot.

A belseje a készítés másnapján


Kb. 10 nappal később: szép nyúlóssá puhult a belső rész

Tipp: Nagyon fontos, hogy hibátlan legyen a csokibevonat, mert ha itt-ott hiányos, az invertáztól feloldódó fondant átüthet. Szerintem érdemes a mártás előtt a lapocskák egyik felét kakaóvajjal nagyon felhígított csokival bevonni egy ecset segítségével. Ehhez a mennyiséghez kb. 20 gramm étcsokoládét olvasztunk össze 10 gramm kakaóvajjal. Fontos, hogy aztán mártásnál az előzetesen bevont oldaluknál nyúljunk alá a lapocskáknak mártóvillával.

Az elvékonyított csokival előre lekent lapocskák


2) Polikarbonát formában készült "After Eight"



Sokkal kevésbé "macerás" polikarbonát formában After Eight-szerűséget készíteni. Ehhez egy olyan formára van szükség, amelybe viszonylag kevés töltelék fér, különben túl tömény lesz. Itt egyszerűbb nyújtható fondant helyett a lágyabb állagú fondantmasszát használni, ezt könnyebb beleadagolni a mélyedésekbe. Plusz előnye, hogy mivel eleve puhább a töltelék, kevesebb időt kell arra várni, hogy igazi nyúlós-lágy legyen az állaga.

Hozzávalók kb. 24 darabhoz:
- 130 gr fondantmassza (recept itt, de készen is kapható pl. az Ázsia Bt. boltjában "Eszterházi fondant" néven)
- kb. 20 csepp borsmenta kivonat
- kb. 6 csepp invertáz

- 200 gr étcsokoládé



Az étcsokoládét megolvasztom és temperálom, majd elkészítem a csokihüvelyt polikarbonát vagy szilikon formában. Hűtőbe teszem, míg a csokoládé megdermed. 
A töltelékhez a fondantmasszát éppen csak megmelegítem, hogy adagolható állagú legyen. Fokozatosan adagolok hozzá borsmentakivonatot, közben kóstolom. Végül hozzákeverem az invertázt, és beleadagolom habzsák vagy kanál segítségével a kicsokizott mélyedésekbe.



Az étcsoki maradékát újratemperálom, majd lezárom a bonbonokat. Hűtőbe teszem a formát jó fél órára, majd kifordítom a kész bonbonokat. Légmentesen záró dobozban kb. 3-4 nap alatt lesz jó az állaga.



Én díszítettem is a képen látható példányokat: az egyik adagnál matcha porral színezett, temperált fehér csokival csíkoztam a polikarbonát formát kiöntés előtt, a másiknál pedig kakaóvajat színeztem matcha porral, és ezt vittem fel a forma mélyedéseire egy ecsettel kiöntés előtt.

***
Mióta beszereztem invertázt, más fondant-alapú bonbonokhoz is használom: konyakmeggyhez, vodkamálnához. A fondanthoz adagolom az invertázt, akárcsak a polikarbonát formás receptnél fent. Így lényegesen rövidebb idő alatt tökéletesen, nyom nélkül oldódik fel a fondant, mint invertáz nélkül.



Források:
- Tudatos vásárló. (Bőséges leírás és további linkek az invertázhoz.)
- Elizabeth LaBau: The Sweet Book of Candy Making. Beverly, MA, Quarry Books, 2012. 52-53. o. (Old-Fashioned Fondant); 56. o. (Melting Mint Patties).

2013. május 26.

"Sport szelet" dínóformában



Gyereknapon készültek ezek a dínók, amelyek a Sport szelet ízére hajazó ganache-tölteléket kaptak. Na persze nem törekedtem egy az egyben a Sport szelet összetételét leutánozni (hidrogénezett növényi zsír, aromák és tartósítószer kapásból nem volt itthon :D), hanem inkább egy de luxe változatot készítettem. Az alap egy fele-fele arányban tej- és étcsokoládéból álló ganache (tejcsokoládé azért került bele, mert az eredeti verzió összetételében is szerepel tejpor) igazi vaníliával és rummal ízesítve. Ha gyerekeknek készül, akkor is igazi rumot használnék aroma helyett, ebben az esetben a tejszínhez keverném a rumot és pár percig forralnám, míg az alkoholtartalom nagyrészt távozik. Akinek ez a megoldás nem szimpatikus, természetesen nyugodtan használjon rumaromát (ennek az adagolására a recept leírásában kitérek majd).

Hozzávalók kb. 12 darabhoz:
Ganache:
- 30 gr étcsokoládé (nálam 70% kakaótartalommal)
- 30 gr tejcsokoládé (nálam 35% kakaótartalommal)
- 30 gr habtejszín
- 1 kk. akácméz/glükózszirup
- fél rúd vanília
- 1 ek. jó minőségű rum
- 1 tk. puha vaj
Csokoládéburok:
- 150 gr étcsokoládé (nálam 70% kakaótartalommal)



Az étcsokoládét megolvasztom és temperálom, majd elkészítem a csokiburkot dínós szilikon formában (persze polikarbonát formát is használhatunk). A kicsokizott formát hűtőbe teszem, míg a csokiburok megszilárdul.
A ganache-hoz a tejszínt az akácmézzel/glükózsziruppal és a vaníliarúd magjaival forrásig melegítem. (Ha szeretnénk elforralni a rum alkoholtartalmának a nagyját, akkor most adjuk a tejszínhez, és forraljuk együtt pár percig.) Az ét- és a tejcsokoládét összeolvasztom, majd 3-4 adagban hozzáadom a vaníliás tejszínt és egyneműre keverem. Végül hozzákeverem a ganache-hoz a rumot és a vajat is. (Ha rumaromát használunk, akkor egy evőkanálnyival növeljük a receptben szereplő tejszín mennyiségét. Az aromát apránként adagoljuk a ganache-hoz, és többszöri kóstolással nézzük, mennyi szükséges.) A ganache-t habzsák segítségével a kicsokizott mélyedésekbe töltöm, majd a formát hűtőbe teszem, míg a ganache bebőrösödik.
A maradék étcsokoládét újratemperálom, majd lezárom a bonbonokat. A formát jó félórára ismét hűtőbe teszem, majd kifordítom a kész bonbonokat.


Tipp: Ha a receptben csökkentjük a tejszín mennyiségét kb. 15-20 grammra, akkor a ganache-t kiönthetjük egy szögletes edénybe vagy krémeskeretbe, és pár órányi hűtés után a megszilárdult ganache-t szeletekre vághatjuk, majd bevonhatjuk csokival. Így "sportszeletesebb" lesz a csokink kinézete. Ehhez a ganache mennyiségét érdemes duplázni.

2013. május 23.

Karamella robbanócukros csokiburokban (gyereknapra)




Igazi gyereknapi finomság ez: puha karamella, amelyet robbanócukros csokiburok tesz izgalmassá. Ahhoz, hogy a robbanós cukorka robbanós maradjon, fontos, hogy ne érintkezzen nedvességgel a felhasználás során, ezért került dupla csokiburokba: az első csokiburok elválasztja a tölteléktől, míg a második csokiburok elzárja a levegőtől, így a levegőben lévő párától sem fogja idő előtt megadni magát a robbanós cukorka, és csak akkor fog robbanni, amikor megesszük. (Egyébként lehet kapni olyan robbanós cukorkát is, amely ganache-ban is használható akár, pl. itt. Én inkább olyannal igyekeztem dolgozni, amely könnyebben elérhető: Burstin' Bits márkájút használtam, amelyet egy sima szupermarketben - CBA - vettem.)
Ha valaki nem szereti a karamellát, akkor trüffel-belsővel is készítheti (trüffel-alaprecept ehhez pl. itt található). A recept a Masni magazin 3. számában jelent meg eredetileg, amely ingyenesen letölthető innen.



Hozzávalók 16 darabhoz:
Karamella:
- 1 dl habtejszín
- 47 gr akácméz
- 50 gr nádcukor
- fél rúd vanília
- 20 gr vaj
Csokiburok:
- kb. 250 gr étcsokoládé
- 7 csomag (= 7x7 gr) robbanós cukorka (nálam vegyesen csokis és kóla ízű, de ez ízlés szerint módosítható)



Először a karamellt készítjük el. A mézet és a cukrot egy lábasban addig melegítjük, míg a cukor fel nem olvad. A tejszínbe belekaparjuk a vaníliamagokat, és megmelegítjük. Mikor a cukor felolvadt, hozzáadjuk óvatosan a vaníliás tejszínt, és folyamatos kevergetés mellett addig főzzük a karamellát, míg maghőmérőn a 118 fokot el nem éri. (Maghőmérő hiányában akkor jó, ha már látszik, hogy besűrűsödött a massza, keverésnél határozottan kilátszik a lábas alja, illetve ha hideg vízbe cseppentjük, akkor egyből leszáll összeállva a pohár aljára, és nem porlik szét.) Ekkor lehúzzuk a karamellát a tűzről, és belekeverjük a vajat. Sütőpapírral bélelt, kb. 10x10 cm-es szögletes edénybe/krémeskeretbe öntjük, és megvárjuk, hogy a karamella teljesen megszilárduljon. (Érdemes egy éjszakára hűtőbe tenni.)
Ha a karamella megszilárdult, óvatosan kiemeljük az edényből, és 16 kockára vágjuk. Megvárjuk, hogy a karamellakockák szobahőmérsékletűre melegedjenek, majd a kockákból golyókat gömbölyítünk a két tenyerünk között. A kézmelegtől kicsit megpuhult karamellagolyókat rövid időre visszatesszük a hűtőbe.
Az étcsokoládét megolvasztjuk és temperáljuk, a robbanós cukorkát pedig előkészítjük egy kisebb tálban. Fogunk egy karamellagolyót, és megmártjuk az étcsokoládéban, majd a robbanócukros tálba ejtjük, és a tálat forgatva vagy egy kiskanál segítségével meghempergetjük a robbanós cukorkában. Kivesszük, és sütőpapírral bélelt tálcára tesszük, majd ugyanígy járunk el a maradék karamellgolyókkal is.

A fázisok: karamell kockázva, majd gömbölyítve, illetve az első csokizás után


Miután a csokiburok megszilárdult, újratemperáljuk a maradék étcsokoládét, és még egyszer megmártjuk a karamellagolyókat. Sütőpapírra ültetjük, míg a csokiburok megszilárdul.

A maradék robbanós cukorkát néhány kanálnyi maradék temperált étcsokoládéval összekeverhetjük, és csokinyalókákat készíthetünk belőle: sütőpapíron 2-2 teáskanálnyi adagokat elterítünk a kanál hátával kört formázva, majd nyalókapálcát vagy jégkrémpálcát szúrunk bele. Még látványosabb lesz, ha sütőpapír helyett mintás transzferfólián készítjük a csokinyalókákat - például ilyen cuki macis fólián :)



Tipp: A karamellgolyókat az első csokizás előtt nyalóka- vagy saslikpálcákra is tűzhetjük, így kézben fogható, könnyen harapható cakepop-hoz hasonló lesz.



2013. május 21.

Dining Guide Street Food Show - élménybeszámoló

Fotó: Varga Dániel és Wunderlich Júlia, Dining Guide

Még három évvel ezelőtt, 2010-ben voltam az első Dining Guide Blogkóstolón - emlékszem, akkor még nem írtam blogot, csak lelkesen olvastam többet is, így nagy örömmel mentem és kóstoltam végig minden finomságot. Nemrég pedig az a megtiszteltetés ért, hogy a pult másik oldalára állhattam, és én kínálhattam bonbonokat a blogról a Dining Guide Street Food Show Blogevő szekciójában.

Állítom össze az adagokat (Birgán Andi fotója)

A négyféle bonbon elkészítése mintegy két napig tartott, nem mondom, jól el is fáradtam a végére! Már az nagyon jó érzés volt, hogy sokan e-mailben vagy Facebookon szóltak, hogy mindenképpen jönnek, tegyek el egy adagot nekik. Összesen olyan 80 adaggal készültem, mivel négy bonbon volt egy adagban, ez több mint 300 bonbont jelent. A három óra alatt szerencsére az összes adag el is fogyott! Azt hiszem, szerencsét hozott a bonbonos kabala-nyakláncom, amelyet mabeautyk készített! :)

A kabala bonbonos láncom :)

Nagyon-nagyon pozitív élmény volt nekem a Blogevő, a blog több követőjével, kedves virtuális ismerősökkel most találkoztam először élőben, sokakkal, akiket a blog révén már korábban megismertem, újra találkozhattam. A visszajelzések alapján talán a levendulás-epres-tejcsokis trüffel volt a kedvenc, illetve a Guinness & muscovado bonbon.

Ugye hogy a bonbon is lehet street food? :)

Na de nem csak kóstoltattam, kóstoltam is! Végigkóstoltam az első bloggermenüt: Vegasztrománia Anna szuper vega előételét, Flat-Cat Gabi izgalmas mangalica rilette-jét, és Limara foszlós-puha csokis-levendulás kiflijét. Életemben először kóstoltam csalánt és turbolyát Gabojsza szuper levesében, és Csíki Sándor fúziós Szefárd haminja is nagyon ízlett.

Gabojszával és Csíki Sándorral (fotó: Varga Dániel és Wunderlich Júlia, Dining Guide)

A Tamp & Pull eszpresszója megadta a kellő koffeinlöketet a kóstoltatás előtt, utána pedig nagyon jól estek a Kandalló kézműves sörei (az étcsokis és a meggyes volt a legjobb!), illetve a SonkaArcok sonkatálja.



Itt is nagyon köszönöm a szervezőknek a meghívást, és köszönöm mindenkinek, aki eljött, és megkóstolta a bonbonokat!


További képes beszámolók az eseményről olvashatók a Dining Guide oldalán és a Szeretlek Magyarország! portálon.

2013. május 19.

"Dunakavics" házilag



Most egy kis retró következik, némi kötelező ételfestékkel megspékelve! Gyerekkoromban egyértelműen a Dunakavics volt a kedvencem a konkurensével, a Francia drazséval összevetve. A legfrissebb GoodFood-ban (2013. II. évf. 5. szám, május; 70. old.) pedig rátaláltam a receptjére, úgyhogy - bár nem csinálok gyakran ételfestékes cuccokat - megszállt a nosztalgia, és kipróbáltam. A recept nagyon egyszerű, egy ételfestékkel színezett cukorszirupot kell készíteni, amelyet adott hőfokra melegítünk. Tulajdonképpen ugyanúgy járunk el, mint a karamellizált, majd csokival bevont drazsék esetében, amikor a karamelles réteget készítjük. Kicsit utánanéztem a guglin, még egy hasonló recept forog közkézen házi dunakavicsra, amely pl. itt is megtalálható. Itt egyrészt annyi az eltérés, hogy invertáló anyag (ecet) is szerepel, ez mondjuk nem szükséges szerintem, hiszen úgyis az a lényeg, hogy a cukorszirup szépen kikristályosodjon a magokon. Illetve itt a cukorsziruppal bevont magvakat utólag színezi, ami szerintem nem olyan jó megoldás, mert egyrészt nem lesz olyan egynemű a szín, másrészt az összerázás során lepotyoghat a cukorburokból.
A GoodFood-os recepten is érdemes alakítani: drasztikusan csökkenteni érdemes a cukorszirup mennyiségét (túl sok színezett cukor marad ki). Tökéletesen a boltira nem fog hasonlítani a házi változat külsőre: drazsírozó gép nélkül nem fogja a színezett cukormáz 100%-osan fedni a mogyorószemeket, illetve a gépi változatot méhviasszal szokták még fényezni is. A házinak inkább rusztikus a külseje, de ízre olyan. (Nagyon kíváncsi lennék, a GoodFood fotóján milyen magokat drazsíroztak: a kis szemek simán kisebbek fél földimogyoróknál is, és tökéletesen egynemű a borításuk, ami ezzel a módszerrel nekem sajnos nem jött össze... update: utólag kiderítettem, hogy a GF-os fotón mandulaszilánkok vannak cukorborításban.)

Hozzávalók:
- 200 gr cukor
- 140 gr víz
- pár csepp vízben oldódó ételfesték
- 200 gr földimogyoró (az eredeti Dunakavics nem sózott mogyoróból készül, de szerintem sóssal is finom lehet)



A cukrot és a vizet kimérem egy nagyobb lábasba, és melegíteni kezdem. Ahogy melegszik, vizes ecsettel lemosom a lábas falára tapadt cukorszemcséket, és hozzáadom az ételfestéket. A szirupot maghőmérővel mérve 116 fokig melegítem. Ekkor leveszem a tűzről, és beleöntöm a mogyorót. Fakanállal addig keverem, míg a cukorszirup kikristályosodik a magok körül, és a magok elválnak egymástól. Ekkor visszateszem  a tűzhelyre, és pár percig folyamatosan kavargatva tovább melegítem. Kipróbáltam enélkül is, de így lett nekem igazán ropogós a cukorréteg. Végül sütőpapírra terítem a bevont mogyorószemeket, és hagyom, hogy teljesen kihűljenek. Légmentesen lezárva tárolom.

Egyébként ha engem kérdeztek, szerintem sokkal finomabb az a karamellizált mogyoródrazsé, amelyet aztán temperált csokiba forgatunk... :)

2013. május 16.

Mexikói stílusú csokoládé 2.



Tovább folytattam a kísérletezést a mexikói stílusú csokoládéval, amelyről már ebben a posztban írtam. Másfajta kakaóbabokat használtam: a Rózsavölgyitől vettem madagaszkári Criollo kakaóbabokat. Most a kedvezőbb glikémiás indexű kókuszcukrot használtam, illetve játszottam kicsit a fűszerezéssel is: a csokoládémasszám egyik felét szerecsendióval, a másik felét pedig zöld jalapenós sóvirággal ízesítettem. Nekem az utóbbi lett a kedvencem, a sós-édes kombó még mindig a szívem csücske :)



A csokoládémassza formázásán is finomítottam: nem egy az egyben zuttyantottam be egy desszertgyűrűbe, hanem szép vékony táblákat készítettem: egyet polikarbonát formában, egyet pedig ismét desszertgyűrűben, ám ezúttal struktúrafóliával mintázva és sokkal vékonyabbra öntve. Mindkét módon nagyon szép táblákat lehetett készíteni.



Hozzávalók:
- 53 gr kakaóbab (madagaszkári Criollo - Rózsavölgyi; megtisztítva mérve)
- 18 gr kókuszcukor
- fél rúd vanília

- kb. 2 púpos tk. kakaóvaj-pasztilla
- egész szerecsendió
- Sóvirág zöld jalapenóval (Fűszerész)



Egy-két részletet leszámítva ugyanúgy készült ez az adag is, mint a korábban posztolt mexikói stílusú csokoládé. Először a kakaóbabokat tisztítom meg a vékony, papírszerű héjuktól: kézzel picit megroppantom, majd óvatosan lehámozom. Ezután a kakaóbabokat sima konyhai aprítógépbe teszem, és pulzálva aprítom, míg a kakaóvaj el nem kezd kiválni a babokból, és össze nem áll egy masszává. Közben gyakran lekaparom egy kiskanállal az aprítógép falára-aljára tapadt masszát. Ez az aprítási folyamat jó tíz percig is eltarthat, a végére nagyjából így néz majd ki a kakaóbab-masszánk:



Ekkor hozzáadom a cukrot és a tetszőleges fűszert: én kókuszcukrot és vaníliát adtam hozzá. Használhatunk másfajta cukrot is (pl. muscovado vagy demerara nádcukor is nagyon jó hozzá), illetve a mennyiség is ízlés szerint növelhető vagy csökkenthető. (A többi fűszert azért nem ekkor adtam hozzá, mert két különböző fűszerezést szerettem volna kipróbálni, amihez majd később a masszát kétfelé kellett osztani.) A cukor és a vanília hozzáadása után az aprítógépben tovább aprítom a masszát pulzálva, míg össze nem áll. A képen látszik, hogy fényesen csillog a kivált kakaóvaj:



Ekkor én kétfelé osztottam a masszát, hogy kétféleképp ízesíthessem. Mivel elég sűrű masszát kaptam, én adtam hozzá egy kevés (1-1 teáskanálnyi) plusz kakaóvaj-pasztillát, hogy könnyebben lehessen formába önteni. Először az egyik adag csokoládémasszát melegítem meg óvatosan a hozzáadott kakaóvajjal (mikróban vagy vízgőz fölött érdemes), és fűszerezem frissen reszelt szerecsendióval. Ezután temperálom porított kakaóvajjal (kakaóvaj híján érdemes először kavargatással 28 fokra hűteni, majd 32 fokra visszamelegíteni), és polikarbonát táblaformába öntöm. 

A szerecsendióval ízesített tábla
A másik adag csokoládémasszát ugyanígy összeolvasztom a kakaóvajjal, fűszerezem a jalapenós sóvirággal, temperálom, majd struktúrafóliára helyezett desszertgyűrűbe öntöm. Miután a csokoládé megdermedt, kiveszem a formákból.

A jalapenós sóvirággal ízesített tábla


Itt látszik a csokoládé textúrája is

2013. május 14.

Eper-rebarbara-gyömbér bonbon




Igazi tavaszi bonbon készült nálam! Az eredeti tervem az volt, hogy készítek omlós édes tészta-alapon rácsos pitét eperrel és rebarbarával töltve, pici reszelt gyömbérrel fűszerezve. Maradt ki egy kevés eprem és rebarbarám a piték után, és kíváncsi voltam, hogy működik ez az ízvilág bonbonban. Az eperből, rebarbarából és a gyömbérből gyümölcspürét készítettem, és ezt tejcsokival társítottam - valahogy nekem az eper bonbonban tejcsokival passzol a legjobban. Először az eper-rebarbara kettőse érződik, a gyömbér pedig inkább a lecsengésében.



Hozzávalók kb. 20 darabhoz:
Gyümölcspüré:
- 110 gr eper
- 30 gr rebarbara
- kb. fél cm karika gyömbér
- 1 tk. glükózszirup
Ganache:
- 80 gr tejcsokoládé (35% kakaótartalommal)
- 30 gr gyümölcspüré
- 15 gr habtejszín
- 1 kk. balzsamecet
- 2 tk. puha vaj
Burok:
- 170 gr tejcsokoládé (35% kakaótartalommal)
- céklapor
- kakaóvaj



Először a gyümölcspürét készítem el. A hozzávalóit összeturmixolom, majd forrásig melegítem. Ekkor átpasszírozom, majd jó sűrűre beforralom, ideális esetben 30 gramm körül lesz a végeredmény. Félreteszem hűlni.
Pár pasztilla vagy 1 kk. porított kakaóvajat nagyon óvatosan felolvasztok, ezt kavargatással vagy egy késhegynyi plusz porított kakaóvajjal visszahűtöm picit, utána hozzákeverek egy jó késhegynyi céklaport. Egy ecset vagy eldobható gumikesztyűbe bújtatott mutatóujj segítségével márványmintákat készítek a bonbonforma belsejébe. A tejcsokoládét megolvasztom és temperálom, majd elkészítem a csokiburkot polikarbonát vagy szilikon formában. Hűtőbe teszem a formát, míg a csokiburok megszilárdul.
Jöhet a ganache. A gyümölcspüréhez hozzákeverem a tejszínt és meglangyosítom. A tejcsokoládét megolvasztom, majd 3-4 részletben hozzákeverem a tejszínes gyümölcspürét. Végül belekeverem a balzsamecetet és a puha vajat is. A ganache-t habzsákba adagolom, és betöltöm a kicsokizott mélyedésekbe. Hűtőbe teszem ismét a formát, míg a ganache bebőrösödik. 
A tejcsoki maradékát újratemperálom, és lezárom a bonbonokat. Ismét hűtőbe teszem jó félórára a formát, majd kifordítom a kész bonbonokat.



2013. május 10.

Erdei gyümölcsös-balzsamecetes bonbon




Pár hete ismerkedtem meg a CSIKOS kézműves lekvárcsaláddal a manufaktúra tulajdonosa, Kocsis Bálint jóvoltából. Ami először megfogott a lekvárcsaládnál, az az izgalmas ízkombinációk: nagy kedvencem lett például a szamócalekvár citromfűvel és levendulavirággal, a bazsalikomos erdei gyümölcs lekvár, a csokirajongó énemet pedig rögtön megfogta a feketeerdő lekvár belga csokoládéval és meggyel, illetve a kakaóbab-gyömbér páros. A lekvárok többsége fruktózzal van édesítve, de van cukormentes és szteviával édesített termék is.
A bazsalikommal ízesített erdei gyümölcsös lekvárt bonbonban is kipróbáltam. Ezt egy egyszerű tejcsokoládés ganache-sal egészítettem ki, amelyet pici balzsamecettel ízesítettem, tettem fanyar-pikánssá. A bonbon díszítéséhez és a ganache-hoz is használtam liofilizált feketeribizlit, amely "összehozza" a ganache-t és a burkot az erdei gyümölcsös lekvárral.
A Facebook-ra kattintva most nyerhettek is egy doboz CSIKOS lekvárral készült bonbont :)



Hozzávalók 21 darabhoz:
Töltelék:
- 50 gr tejcsokoládé (35% kakaótartalommal)
- 30 gr habtejszín
- 1 tk. glükózszirup vagy akácméz
- 1 tk. puha vaj
- 1 kk. balzsamecet
- 2 tk. liofilizált feketeribizli (elhagyható)
- kb. 3 ek. bazsalikomos erdei gyümölcs lekvár (vagy más bogyós gyümölcsös lekvár)
Burok:
- 170 gr tejcsokoládé (35% kakaótartalommal)
- 20 gr fehér csokoládé
- 1 tk. liofilizált feketeribizli aprítva

A bonbonforma díszítéséhez a fehér csokoládét megolvasztom és temperálom, majd belekeverem a finomra aprított-összetört liofilizált feketeribizlit. Eldobható gumikesztyűbe bújtatott mutatóujjal "összemaszatolom" a bonbonforma mélyedéseit, így készítve el a márványos mintát. Majd megolvasztom és temperálom a tejcsokoládét is, és elkészítem a csokihüvelyeket a szilikon vagy polikarbonát formában. Hűtőbe teszem a formát, míg a csokoládé megszilárdul.
A mélyedéseket kb. jó harmadig megtöltöm  lekvárral. A ganache-hoz a tejszínt összemelegítem a glükózzal/akácmézzel. A tejcsokoládét megolvasztom, majd 3-4 részletben hozzákeverem a tejszínt. Végül hozzáadom a balzsamecetet, a puha vajat és a finomra aprított liofilizált feketeribizlit. A ganache-t habzsákba töltöm, és a lekvárra adagolom, hagyva helyet a lezáráshoz. A formát hűtőbe teszem, míg a ganache bebőrösödik.
Ekkor újratemperálom a maradék tejcsokit, és lezárom a bonbonokat. A formát jó félórára újra hűtőbe teszem, majd kifordítom a kész bonbonokat a formából.


2013. május 8.

Passiógyümölcsös-tejcsokoládés jégkrém



Ahogy jön a nyár, sokszor azt veszem észre, hogy egy-egy kedvenc bonbont "jégkrémesítek." Most is ez történt, a Pierre Hermétől kölcsönzött, bonbonban is bevált passiógyümölcs-tejcsoki ízpárost ültettem át jégkrémbe. Persze kapott csokiburkot is, amihez egy kis kakaóbabtöretet adtam, csak hogy még izgalmasabb legyen a jégkrém textúrája.
Ja, ezt sem rontaná el, ha - a bonbonhoz hasonlóan - karamellizált tejcsokival készítenénk! :)



Hozzávalók 4 mini jégkrémhez:
Fagyialap:
- 1 tojássárgája
- 1 dl tej
- 1 tk. nádcukor
- 75 gr tejcsokoládé (35% kakaótartalommal)
- 45 gr passiógyümölcslé (2 nagyobb passiógyümölcs leve): kb. 35 gr beforralva
- fél dl habtejszín
Csokiburok:
- 75 gr tejcsokoládé (35% kakaótartalommal)
- 20 gr kakaóvaj
- 2-3 tk. kakaóbabtöret



A fagyialaphoz a tojássárgát összekeverem a nádcukorral, majd hozzáadom a tejet. Lassú tűzön, folyamatos keverés mellett besűrítem: maghőmérőn mérve kb. 80-82 fokosra melegítem a krémet. A forró tojásos alapot ráöntöm a darabokra tört tejcsokihoz, és simára keverem. A passiógyümölcsök levét pár perc alatt picit beforralom (nálam 35 gr lett beforralva), majd a csokis alaphoz keverem. A habtejszínt lazán felverem, és a már szobahőmérsékletűre hűtött csokis részre forgatom. Hűtőbe teszem egy éjszakára.
Másnap jégkrémformákba adagolom (ha van fagyigépünk, érdemes előtte abban kikevertetni), és kifagyasztom.
A csokiburokhoz a tejcsokit összeolvasztom a kakaóvajjal, majd belekeverem a kakaóbabtöretet. Egy mélyebb bögrébe öntöm ezt a bevonót, és egyenként megmártom benne a jégkrémeket, ahol kell, kiskanállal segítek rá a csokizásra. Kb. 10 percre visszateszem a fagyasztóba, és lehet is enni.