2012. december 10.

Diómarcipános - rumos mazsolás szaloncukor



A diómarcipán ugyanúgy készül, mint a legutóbb mutatott mandulamarcipán, de itt a mandula felét dióra cseréljük, illetve a cukorszirup hőfokában van még egy kis eltérés. És újra el kell mondanom, hogy ez a marcipánkészítési technika nagy-nagy kedvencem lett, tökéletesen jó, formázható-alakítható marcipán lesz belőle, nem szemcsés-morzsolódós, amit eddig tapasztaltam, amikor őrölt mandulából/egyéb magokból készítettem. A kész diómarcipánt én most rumba áztatott mazsolával párosítottam, de természetesen tetszés szerint ízesíthető más aszalt gyümölcsökkel, fűszerekkel (pl. fahéj, mézeskalácsfűszer). 
Ezt a marcipánt a Super TV2 SuperMokka című műsorába készítettem, ahol élőben készült el ez a szaloncukor az adás alatt. Hát, miután a kamerák leálltak, kb. egy perc alatt fogyott el az összes szaloncukor, alig tudtam egy kis maradék diómarcipánt megmenteni, hogy nektek is megmutathassam a blogon :)



Hozzávalók kb. 30 darabhoz:
Diómarcipán:
- 50 gr egész mandula blansírozva mérve
- 50 gr dió
- 80 gr cukor
- 25 gr akácméz vagy glükózszirup
- 30 gr víz
(- pár teáskanálnyi porcukor)

- kb. 2 evőkanálnyi mazsola
- annyi jó minőségű rum, amennyi ellepi

- kb. 25 dkg étcsokoládé a bevonáshoz

A diót és a mandulát 2-3 percre forró vízbe áztatom, majd lecsepegtetem, és aprítógépben durvára aprítom. Nem kell finom darálék állagúra, csak durván darabosra, hogy a cukorszirup egyenletesen tudja bevonni. A cukrot, a vizet és a mézet egy lábasba kimérem, és 116 fokra melegítem, míg a cukor fel nem oldódik, kavargatni is érdemes. Az aprított dió-mandula keveréket egy sütőpapírral bélelt nagyobb tálba öntöm, ráöntöm a cukorszirupot, és alaposan átkeverem, hogy egyenletesen fedje a magokat. Szobahőmérsékletűre hűtöm. Ha lehűlt, aprítógépben pulzálva addig aprítom, míg össze nem áll a massza. Ez pár percig eltart, közben le-lekaparom az aprítógép faláról a rátapadt masszát- Ha összeállt, szilikon lapra (vagy sütőpapírra) öntöm, és picit átgyúrom, majd rudat formázok belőle, folpackba csomagolom és hűtőbe teszem. Pár óra múlva érdemes ellenőrizni az állagát, ha ekkor is ragad még nagyon, akkor 1-2 teáskanálnyi porcukrot szitálok rá, és belegyúrom. Addig adagolok plusz cukrot, míg stabilabb-gyúrhatóbb lesz az állaga, de figyelembe kell venni, hogy hűtés során még sokat alakul. A mandulamarcipánnál nem volt ilyen tapasztalatom, de a diómarcipán még felvett nekem kb. három teáskanálnyi porcukrot, utána tökéletesen jól formázható-alakítható lett. Ha kész a marcipán, érdemes egy fél napot hűtőben pihentetni felhasználás előtt.

A kész diómarcipán
A mazsolát rumba áztatom fél-egy napra, majd papírtörlőre öntöm kicsit leitatni. A szaloncukrok formázáshoz veszek a diómarcipánból kb. egy kisebb diónyi adagot, belegyúrok pár szem mazsolát, majd golyóvá formálom, végül szaloncukorrá hengergetem. 
Az étcsokoládét megolvasztom és temperálom, majd mártóvilla segítségével megmártom benne a szaloncukrokat. A kész darabokat sütőpapírra teszem, míg a csokiburok megszilárdul, utána érdemes még egy fél órára hűtőbe tenni. Végül méretre vágott selyempapírba és csillogós-színes sztaniolba csomagolom.



6 megjegyzés :

Muskátli Büfé írta...

Gratula a TV-s megjelenéshez, sajnos nem láttalak :( Köszönöm a receptet, úgy tervezem (én tervezem, remélem más nem mást tervez), hogy hétvégén indul a szaloncukor project ...

Praliné Zsuzsi írta...

Muskátli Büfé, köszi :) Már nálam is kezdődik lassan a szaloncukor-üzem, úgy 200 darab kéne egy plafonig érő fára :D

Muskátli Büfé írta...

Erre mit lehet mondani??? Úristen - ez a legenyhébb. Sok sikert, Zsuzsi! Finom és szép lesz, az biztos. Egyforma papírban lesznek vagy ízenként váltogatod?

Praliné Zsuzsi írta...

Hát, olyan 3-4 különböző színű papírom van (ahogy az a blogban is látszik :)), úgyhogy majd igyekszem színkódolni, annyi biztos, hogy a marcipánosoknak jól felismerhetőnek kell lenniük, hogy anya jól el tudja kerülni őket, mert nagyon nem szereti a marcipánt :)

Lini írta...

Szia! Próbáltam a receptet de nem nagyon jött össze, rengeteg lett a szirup és az aprító elforgott benne vagy meg se mozdult a kar. Ezt betudtam annak, hogy nem volt digitális mérlegem, a sima meg pontatlan, de most újra próbálkoznék. Egy kérdésem lenne. A mandulát mandulaliszttel nem lehet valamilyen úton módon helyettesíteni? Vagy nem érdemes? Köszi!

Praliné Zsuzsi írta...

Lini, igen, itt nagyon fontos, h pontosan ki legyenek mérve a hozzávalók, ill. aprítónak is jó erősnek, strapabírónak kell lenni. A mandulaliszt itt nem jó (az különben sem az igazi szerintem marcipánhoz, mert ha jól tudom, valamennyire már eltávolítják abból a mandula természetes olajtartalmát, nekünk meg az kell): a módszer lényege ugyanis, hogy amikor a sziruppal együtt aprítod, akkor fogja majd az olajos mag (dió, mandula) kiengedni az olajtartalmát, ami segít összeállítani a marcipánt.